1rész

Na akkor vágjunk bele. Röviden a blogról: este találtam ki a sztori alapját. Megpróbálom a maximumot kihozni belőle. Ami új lehet, nem lesz a részek után cím :)
És majd el felejtettem  BOLDOG ÚJ ÉVET!

Látogassátok a másik blogom is: http://onedirectionbeus.blogspot.hu/

1.rész

...Éppen hazaindultam egy szórakozóhelyről. Egy sötét sikátorba tévedtem. A kezem egyre jobban izzad, az arcomat tűzforrónak érzem, a szívritmusom megsokszorozódott. Féltem… de még magam sem tudtam mitől. Egyszer elém állt egy fekete bőrkabátos férfi, arcát nem láttam, mert csak egy lámpa volt ezen a romos helyen, és az is épp hogy csak égett, és még villogott. Elindult felém, én elkezdtem futni, de ő gyorsabbnak bizonyult. Elkapott, én nekem könnyeim égették a szemem, a torkomból egy hang sem jött ki. Kalimpáltam, de semmi. Ő csak rosszallóan a még ijesztőbb mély hangján megszólalt, ugyan engedd, hamarabb szabadulsz. Itt tértem egy kicsit magamhoz, vettem észre, hogy elkezdett vetkőztetni, torkom szakadtából elkezdtem ordítani, de ő akkora pofont lekevert, hogy összeestem. Halottam, hogy egy srác odajött, majd dulakodtak. Majd az a valaki, rám terít egy kabátot, én csak zokogtam ugyan úgy tovább, majd nehezen kinyitottam szempilláim. Nem néztem az emberre, aki rám adta a kabátját, lassan felemelt, és kivitt a sötét utcáról, hangja megnyugtató volt, de valahonnan ismerős. Erőm sem volt felnézni, jó szorosan szorítottam magam hozzá. Kiértünk a sikátorból megszólalt, hogy srácok, ezt a lányt az előbb találtam. Egyből arra gondoltam, hogy ők is bántani akarnak, ezért csak elhaló hangon könyörögtem nekik, hogy ne bántsanak, mire egy kéz a vállamat simogatta nyugtatás kép. És mondta, hogy elvisznek hozzájuk, és holnap megbeszélünk mindent, de most próbáljak megnyugodni.

Ekkor az óra csörgésére keltem fel. Az izzadság kivert, a szívem még mindig kihagyott egy ütemet. Kimásztam az ágyból. Már elegem van, jó pár napja, mióta anya bejelentette, hogy Londonba költözünk Sheffieldből állandóan ezzel álmodom, ráadásul kedvem sincs Londonba menni. De hát apát hívja az orvosi kötelessége, muszáj elmennünk innen. Itt kell hagynom barátnőimet, az iskolámat, ahol az utolsó évemet jártam volna. Nem értem, miért kell elköltöznünk London autóval 3 órára van innen. Annyira akarta volna apa meg tudta volna oldani. Ennek hugicám Katrin nagyon örül, mert valami fiú banda ott lakik, és reménykedik, hogy egyszer az utcán beléjük fut. Istenem...adj hozzá türelmet. Katrin a húgom 12éves. Anya azt ígérte végre külön szobánk lesz. Ennyi az egész, ami jó abba, hogy elköltözünk. Még utoljára bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd felhúztam magamra a gönceimet. Lementem a konyhába, az egész család mármint apa, anya, és a húgi ott ültek. Apa arcán mosoly jelent meg, és megkérte csatlakozzak az asztalhoz. Majd arról kezdett el fecsegni milyen jó lesz nekünk ott. Fél óra múlva bepakoltunk az autóba, és végleg ott hagyva a házat, elindultunk Londonba. Az utat húgi végig beszélte, csak röpke 50× szóltam rá hogy fogja be. Mire anyám rám mordult, hogy legyek kicsit türelmesebb. Mire bedugtam az Iphonomat, és zenét kezdtem el rajta hallgatni. Fél 1-re megérkeztünk a házhoz. Elég szép volt…luxus ház… De mi a fenének kell ennyire felvágnia apámnak? Padlásszobás és 2 emeletes. Mi az istennek 4 embernek ekkora lakás. Néha azt érzem, hogy én nem ezek az emberek közé való vagyok. Én nem tudom értékelni azt, hogy rengeteg pénzünk van, bármit megkapok. Sose akartam, ilyen házba lakni. Mikor már eléggé kiakadtam, bementem a többiek után. Az ajtóba egy kutya akadályozott meg egy kis kutya. Nagyon édes volt. Anya mondta, hogy Katrin, és az én kutyám. Megkérdeztem, hol a szobám, erre csak egy azt kaptam, hogy bárhol. Legnagyobb meglepetésemre, be volt bútorozva. Nagyon szép ház, egy palota belűről. Felmentem a 2. emeletre ott, volt egy lila szoba, amit kineveztem a szobámnak, mellettem persze, húgom szobája volt. Ami rózsaszín volt, és kishalakkal volt kirakva. Ő nagyon élvezte ezt a hercegnősdit. Lementem a dobozaimért, és szépen elpakoltam, majd felfedező útra indultam a házba. Elsőnek eltévedtem, majd mikor már végleg feladtam, hogy visszatalálok elkezdtem kiabálni, anyának. Aki már többször járt itt, tehát egyből tudta mi hol van. Majd apa is előkerült, mondta, hogy berendezte a dolgozó szobáját, ahova most is TILOS belépnünk. Mert engem annyira érdekel is, hogy mi van ott bent. Szüleimmel elég érdekes kapcsolatunk van egymással. Utálják, hogy utálom, hogy gazdagok vagyunk. Sose járkálok márkás cuccokba, 2márkás cipőm van, az is egy kék és egy lila Convers tornacipő. Anyukám mindig azt akarta, hogy egy elit iskolába járjak, de én sose akartam, rengeteg bántást kaptam a gazdagságom miatt. Akik nem ismernek, mindig megkapom, hogy jaj mert anyuci meg apuci mindent a seggem alá rak. Nem sosem voltam ilyen. Mindig kőkeményen megdolgozok a zsebpénzemért, ami véletlenül sem apáéktól származik. Sheffildben suli után egy kis bárba voltam takarítónő. Már 2éve ott dolgoztam, és most ez is megszűnt. Nagyon magányosnak érzem magam, most pedig még csak 2órája vagyunk itt. Hiányoznak a hülye barátnőim. Nem találom a házba a helyem. Úgy döntöttem lefekszem aludni. Egyszer megint csak meglátom azt a helyet, ahol  a előző este is vándoroltam. Minden kezdődik előröl. A fekete ruhás ember. A srácok, akik megmentenek. Már az autóban ültünk, mikor húgom ráugrott az ágyra, és felijedtem rá. Nézek rá, megint éreztem, hogy nem vagyok jól, nagyon nem. Mire csak rám néz azokkal a gyönyörű barna szemeivel. És megkérdezi, miért kiabáltam? Áh, király szóval most már üvöltök is. Mi lesz így velem? Ránéztem, nem válaszoltam, csak jól magamhoz húztam, és erősen megölelgettem. Mire megkért, hogy segítsek neki kitenni az ajtójára a nevét, színes kartonpapírból. Elmentem megmosakodni, aztán átmentem Katrinhez. Segíteni neki. Szépen megcsináltuk a díszt és a nevét. Olyan lett, mint ő, olyan kis hercegnős. A húgomat egyébként mindennél jobban szeretem, soha nem engedném, hogy valaki bántsa. Még ha néha legszívesebben lekötözném egy székhez is, ő mégis csak az én hugicám marad. A szobámba ültem az ágyon, és végig gondoltam ezt a visszatérő rémálmot. Az a fiú mindig egyre később ér oda, és mindig megáll ott az álom, hogy beszállunk az autóba. Tényleg megrémít ez a rémálom. Miközben ezen agyaltam elő vettem a laptopom. És egyik barátnőm pont fenn volt Skypon. Így gyorsan kezdeményeztem a videó hívást:
- Bella szia!
Én: Szia drága mézes puszedli! (Egyébként őt Lottinak hívják)
L: Áhh, mizujs oda át London királynő?
Én: unalmas és utálom, nagy a ház, még medence is van egyik az alaksorba, másik meg az udvaron.

L: Kíváncsian várom, 2 hét múlva mehetünk akkor ugye?

Én: Az lenne a legjobb, ha már most itt lennétek.

L: Imádlak drága barátnőm! Ne, hogy felfedezd nélkülünk Londont!
Én: Hát persze, hogy megvárunk! És kirúgunk a hámból, ha jöttök!
L: Király! Na, figyel csajszi mennem kell, Robert mindjárt jön!

Én: oké! Jó szórakozást, és védekezzetek!

Mire ő nagyot mosolygott küldött egy puszit, és elment.

Épp, hogy elindultam a konyhába anya kiabálta, hogy vacsora. Húgommal kézen fogva mentünk az asztalhoz. Apa mondta, hogy imádja, ezt a helyet. Erre megint csak vicsorogtam. Mondta, hogy majd megszokom. És az iskolát én választom ki, oda megyek, ahová akarok. Én csak biccentettem. A vacsora befejezése után, felmentem a szobámba, betettem egy vígjátékot. Majd elaludtam rajta. Megint előjött a rémálom, de most csak a vetkőztetésig jutottunk. Mert anyu felébresztett, hogy menjek el vele vásárolni…

Üdvözlés

Sziasztok! Először is szeretnék mindenkit üdvözölni itt is:) Remélem ez a történet is elnyeri a tetszéseteket, tele lesz izgalmakkal meg mi egyéb :) Tehát akkor vágjunk bele:)
Gyertek velem, utazzunk együtt:) Megígérem nem okozok csalódást!

Ui.: A blogot egyedül írom, és nem szeretném máshol látni. Ne Lopjátok kérlek...rengeteg munkám van vele...köszönöm!
Üdv.: Szerkesztő