Sziasztok Drága Olvasóim!
Most legszívesebben elbújnék egy bokorba, hogy sem a blog nincs kész, sem új rész nem érkezett meg. Szeretném a fiúk 4. szülinapjára mind kettőt megtenni, hogy meglepi legyen=) Csak találnom kell egy jó kép szerkesztő programot. Nem is ezért írok most. Mint láthassátok a címbe már utalok arról miről fog szólni a bejegyzés. Bemásolom amit olvastam...és mindenkinek a szíve joga hogy eldöntse jelentkezik-e vagy sem.
Sziasztok !
Mi lenne ha elindítanék egy "könyvet" és végig menne az országon. Mindenki aláírná És félreértés ne essék nem Dórit szeretném ezzel le másolni csak egy csomóan lemaradnak az ilyen top directioneres lapokról
Ha érdekel titeket akkor légyszi komizzatok
Ha mondjuk meg lenne a 1000 aláírás egy VIP-jegyes directionerrel elküldenénk hátha megkapják a fiúk
Mivel végig megy remélhetőleg az országon így a postaköltséget mindig az fizeti akinél van a könyv Mindenki lefényképezné magát a könyvvel és elküldené nekem így nyomon tudom követni h hol jár. Majd a könyvbe rakok egy papírt amire ráírom a szabályokat és az elérhetőségemet így ha vmi probléma lenne nekem kellene jelezni.
Jelöljetek be és küldjétek el a címeteket ! Leírom és lehúzom akinél már volt
Csütörtökön indítom el mert szerdán lesz egy Directioner találkozó Debrecenbe és ott is aláíratom az emberkékkel
Ui.: Ha vki szeretne még mellékelni vmit (pl.:rajz) azt max. A5-s méretben teheti meg
Jelentkezni: https://www.facebook.com/libia99?fref=nf (csak akkor fogadja el ha rá is írsz!) Eddig 15-en vagyunk ma kezdte el:
2014. július 6., vasárnap
2014. május 31., szombat
Közérdekű
Sziasztok!
A jövő hét folyamán elkezdődik a blog felújítása.
:) Az első pár részt újra fogom írni. Szeretnék egy kis pofát adni ennek az egésznek. Nem tudom, mikor fogom azt mondani, hogy véglegesen kész. Megpróbálom a júniusi hónap végéig felújítani teljes egészében, és megpróbálok majd vele több olvasót szerezni.
Szeretnék majd szavazatokat indítani, amiben jó lenne, ha segítenétek.
Egyelőre ennyit szerettem volna, a többi maradjon meglepetés!
Puszi
Bea xx
A jövő hét folyamán elkezdődik a blog felújítása.
:) Az első pár részt újra fogom írni. Szeretnék egy kis pofát adni ennek az egésznek. Nem tudom, mikor fogom azt mondani, hogy véglegesen kész. Megpróbálom a júniusi hónap végéig felújítani teljes egészében, és megpróbálok majd vele több olvasót szerezni.
Szeretnék majd szavazatokat indítani, amiben jó lenne, ha segítenétek.
Egyelőre ennyit szerettem volna, a többi maradjon meglepetés!
Puszi
Bea xx
2014. május 10., szombat
Újra itt :) 48.rész
Sziasztok!
Oké megjött a kövi rész. Csúsztam vele, ezt a részt a turné nyitó napjára terveztem, de nem jött össze. Rengeteg dolgom volt, de most itt van. Remélem még kíváncsi rá valaki.
Puszi nektek!
Bea
Szerk. megj.: Fejezetben látható képet én szerkesztettem, ha viszed kérlek forrással vidd!
A szobámba az erkély ajtóm előtt álltam,
Harry felsőjét szorongattam, és néztem a csillagos eget, ami nagyon ritka
London környékén, hisz általában mindig esik az eső, ami borulást okoz. Találtam
egy igazán fényes csillagot. Oda képzeltem Harry arcát, ahogy most ő is édesen
szuszog. Végtelenül hiányzik. Legszívesebben felhívnám, de nem akarom
felkelteni. Biztos nagyon fáradt az út miatt. Éreztem a kezembe tartott
ruhadarabon szerelmemnek az illatát, jó mélyet szippantottam bele, egy aprócska
könnycsepp gurult végig arcomon. Úgy éreztem itt az ideje ágyba bújni.
Visszanéztem a csillagra, és halkan suttogtam egy „Jó éjt Harry” –t.
Majd bebújtam a paplanom alá. Hiába voltam fáradt, és álmos, az álom nem jött a szememre, már megszoktam, hogy ölelek valakit, és ő most nincs mellettem, de még csak a közelembe sem.
Oké megjött a kövi rész. Csúsztam vele, ezt a részt a turné nyitó napjára terveztem, de nem jött össze. Rengeteg dolgom volt, de most itt van. Remélem még kíváncsi rá valaki.
Puszi nektek!
Bea
Szerk. megj.: Fejezetben látható képet én szerkesztettem, ha viszed kérlek forrással vidd!
48.rész
Eljött az idő. A búcsú ideje. A fiúk hatalmasat arattak az első turnékoncerten. Imádta a közönség, ahogy mi is. A koncert után hatalmas After Partyt csaptak egy kibérelt szálloda termében. Tegnapi estét mindenki a barátjával tölthette, de most ma itt állunk a reptéren. Rajongók százai vesznek körül minket. Harry tegnap megkért, hogy ne sírjak, de a francba is 10 hónapra megy el.
- Ki fogjuk bírni édesem. –simított végig az arcomon.
- Nagyon fogsz hiányozni Harry. –szipogtam.
Eljött az idő. A búcsú ideje. A fiúk hatalmasat arattak az első turnékoncerten. Imádta a közönség, ahogy mi is. A koncert után hatalmas After Partyt csaptak egy kibérelt szálloda termében. Tegnapi estét mindenki a barátjával tölthette, de most ma itt állunk a reptéren. Rajongók százai vesznek körül minket. Harry tegnap megkért, hogy ne sírjak, de a francba is 10 hónapra megy el.
- Ki fogjuk bírni édesem. –simított végig az arcomon.
- Nagyon fogsz hiányozni Harry. –szipogtam.
- Mindennap beszélünk. Nyugodj meg.
–ölelt át szorosan.
- Fiúk indulnunk kell. –szólt közbe Paul.
- Ne sírj Bella, majd kijössz néhány turné állomásra, és magam fogok Harryről gondoskodni, hogy ne csináljon örültséget. –mondta mosolyogva a nagydarab ember nekem
Nehezen elválltunk a srácainktól. Megvártuk, míg teljes eltűnnek, aztán próbáltunk elindulni az autóhoz. Természetes ez elég nehézkesnek bizonyult, a rajongók lelkesek, mindenféle dolgokat dobáltak nekünk. Biztonsági őrök sem igen tudták fenn tartani a nyugalmat. Alig vártam, hogy beüljek egy taxiba, és hazamenjek, hogy az ágyamba végig bőghessem a mai napot. Mikor sikerült egy karcolás nélkül kiérnünk a reptér elé, azonnal taxiba huppantunk.
- Ki mit csinál délután? –kérdezte meg Sophia. –Igen ő is velünk tartott, mégis csak Liam barátnője, vagy mi.
- Fiúk indulnunk kell. –szólt közbe Paul.
- Ne sírj Bella, majd kijössz néhány turné állomásra, és magam fogok Harryről gondoskodni, hogy ne csináljon örültséget. –mondta mosolyogva a nagydarab ember nekem
Nehezen elválltunk a srácainktól. Megvártuk, míg teljes eltűnnek, aztán próbáltunk elindulni az autóhoz. Természetes ez elég nehézkesnek bizonyult, a rajongók lelkesek, mindenféle dolgokat dobáltak nekünk. Biztonsági őrök sem igen tudták fenn tartani a nyugalmat. Alig vártam, hogy beüljek egy taxiba, és hazamenjek, hogy az ágyamba végig bőghessem a mai napot. Mikor sikerült egy karcolás nélkül kiérnünk a reptér elé, azonnal taxiba huppantunk.
- Ki mit csinál délután? –kérdezte meg Sophia. –Igen ő is velünk tartott, mégis csak Liam barátnője, vagy mi.
- Elmegyek Danihoz. –felelte Eleanor
ridegen. –Jössz velem Bella? –kérdezte.
- Azt terveztem, hogy hazamegyek, és telebőgöm a párnám, de igazad van, Daninak nagyobb szüksége van rám, mint az ágyamnak.
- Azt terveztem, hogy hazamegyek, és telebőgöm a párnám, de igazad van, Daninak nagyobb szüksége van rám, mint az ágyamnak.
- Ne sírj, gyorsan elszalad az a 10
hónap. Nekem is rettentően fog hiányozni a kismajmom. –csillant meg egy
könnycsepp a szemébe.
- Nekem próbára kell mennem, de úgy
érzem magam, mint egy mosott rongy. Zayn máris hiányzik, de nem hagyhatom
cserben a Little mix-et. Ha végeztünk én is beugrok Danihoz.
Sophia végül a barátnőjével találkozott.
Dani sokkal jobban van, mint volt. Elmentünk vásárolgatni, meg moziba. Táncos leányzónk említette, hogy holnap után fellépése lesz, és a próbák teljes lefoglalják, amit nem bán hisz így legalább nem gondol örökké Liamra.
Sophia végül a barátnőjével találkozott.
Dani sokkal jobban van, mint volt. Elmentünk vásárolgatni, meg moziba. Táncos leányzónk említette, hogy holnap után fellépése lesz, és a próbák teljes lefoglalják, amit nem bán hisz így legalább nem gondol örökké Liamra.
Este 8-ra értem haza. Apa már a
nappaliba ült, szerencsére mostanában nagyon sokat van itthon. Betelepültem a
kanapéra megmaradt családom közé. Katrin szorosan hozzám bújt, és nyújtotta a
kakaóját.
- Édes vagy, most nem kérek, majd talán később. –simítottam meg fejét.
- Édes vagy, most nem kérek, majd talán később. –simítottam meg fejét.
- Hogy telt a napod apa? –kérdeztem
tőle
- Elment, ma inkább az irodába ültem, nem volt sok beteg. Sajnálom, hogy nem vihettelek ki a reptérre elbúcsúzni Harrytől. Akarsz róla beszélni?
- Ugyan apa nem is vártam volna, hogy elvigyél, ne butáskodj. Nehéz volt, és máris hiányzik, de elloptam az egyik felsőjét. –mondtam kipirulva és mosolyogva. Természetesen apa is jót mosolygott ezen, és kicsit megforgatta a szemeit amolyan „az én bolond lányom” stílusban.
- Elment, ma inkább az irodába ültem, nem volt sok beteg. Sajnálom, hogy nem vihettelek ki a reptérre elbúcsúzni Harrytől. Akarsz róla beszélni?
- Ugyan apa nem is vártam volna, hogy elvigyél, ne butáskodj. Nehéz volt, és máris hiányzik, de elloptam az egyik felsőjét. –mondtam kipirulva és mosolyogva. Természetesen apa is jót mosolygott ezen, és kicsit megforgatta a szemeit amolyan „az én bolond lányom” stílusban.
- Alig várom, hogy láthassam megint,
ugye magaddal viszel? –kérdezte Katrin.
- Nem tudom mikor fogunk eljutni, neked
iskola, és nekem is itt az ideje, hogy kezdjek magammal valamit, mondjuk,
iskolába járjak én is.
- Iskolába? Nem is rossz ötlet, de szerintem évet kell halasztanod, és ne felejtsd el Harry Styles barátnője vagy, nem lesz könnyű menet a veled egykorú lányokkal
- Már hozzászoktam apa. Hagy mondják, Harry az enyém, és mellettem van valami miatt. Még ha néha nekem se világos hogy miért.
- Óh na ne, most indulj el aludni, mert fenékbe billentelek, gyönyörű lány vagy, hatalmas szívvel, és vicces, ennyi bőven elég, hogy egy fiúnak elrabold a szívét. Hasonlítasz édesanyádra. –simított egy tincset a fülem mögé. Ő is ilyen volt, amíg nem vette el a pénz az eszét.
- Apa mi lesz, ha én is olyan leszek majd egyszer, mint anya?
- Nem kicsim nem leszel olyan, mellesleg utálsz shoppingolni, és azt sem szereted, ha kapsz egy méregdrága cuccot. Mindig a fejed rázod, és forgatod a szemed…valahogy így. –mutatta be, amin persze jót nevettünk a húgommal.
- Iskolába? Nem is rossz ötlet, de szerintem évet kell halasztanod, és ne felejtsd el Harry Styles barátnője vagy, nem lesz könnyű menet a veled egykorú lányokkal
- Már hozzászoktam apa. Hagy mondják, Harry az enyém, és mellettem van valami miatt. Még ha néha nekem se világos hogy miért.
- Óh na ne, most indulj el aludni, mert fenékbe billentelek, gyönyörű lány vagy, hatalmas szívvel, és vicces, ennyi bőven elég, hogy egy fiúnak elrabold a szívét. Hasonlítasz édesanyádra. –simított egy tincset a fülem mögé. Ő is ilyen volt, amíg nem vette el a pénz az eszét.
- Apa mi lesz, ha én is olyan leszek majd egyszer, mint anya?
- Nem kicsim nem leszel olyan, mellesleg utálsz shoppingolni, és azt sem szereted, ha kapsz egy méregdrága cuccot. Mindig a fejed rázod, és forgatod a szemed…valahogy így. –mutatta be, amin persze jót nevettünk a húgommal.
Nem bánom, hogy anya elment, és lehet,
hogy ez most kegyetlenül és visszataszítóan hangzik, de ez az igazság.
Egyszerűen már nem volt igazi ez az egész. Ő már csak apa pénzére ment, őt már
nem mi érdekeltük. Persze mindig játszotta magát, hogy őt igenis érdekli a
húgom. Nem értem, hogy tudott így megváltozni. Nekem, ha egyszer lesz egy pici
babám, megadatik ez az ajándék, biztos mindig védeni fogom, és mellette leszek.
Minden szeretetemet ő és az apukája fogja megkapni. És ha rosszra fordulna a
helyzet az apja és köztem sem engedném, hogy elvegye tőlem. Pont azért mert
látom, hogy Katrinnak mennyire fáj hogy nincs az anyja vele, apa mégis apa, és
mostanában én sem foglalkoztam eleget vele. Ez miatt rendesen lelkiismeret
furdalásom van.
- Katrin, mit szólnál hozzá, ha holnap felülnénk a vonatra, és meglátogatnánk Greget, és a baránődet Cliot. Az iskolából egy napot talán hiányozhatsz.
- Tényleg? –csillantak fel a kislány szemei.
- Ha apa megengedi. –tettem hozzá.
Apa erre csak elmosolyodott, adott mindkettőnknek egy puszit, amolyan jól van benne vagyok stílusban, majd felzavart minket aludni, hisz reggel korán kelünk.
- Katrin, mit szólnál hozzá, ha holnap felülnénk a vonatra, és meglátogatnánk Greget, és a baránődet Cliot. Az iskolából egy napot talán hiányozhatsz.
- Tényleg? –csillantak fel a kislány szemei.
- Ha apa megengedi. –tettem hozzá.
Apa erre csak elmosolyodott, adott mindkettőnknek egy puszit, amolyan jól van benne vagyok stílusban, majd felzavart minket aludni, hisz reggel korán kelünk.
A szobámba az erkély ajtóm előtt álltam,
Harry felsőjét szorongattam, és néztem a csillagos eget, ami nagyon ritka
London környékén, hisz általában mindig esik az eső, ami borulást okoz. Találtam
egy igazán fényes csillagot. Oda képzeltem Harry arcát, ahogy most ő is édesen
szuszog. Végtelenül hiányzik. Legszívesebben felhívnám, de nem akarom
felkelteni. Biztos nagyon fáradt az út miatt. Éreztem a kezembe tartott
ruhadarabon szerelmemnek az illatát, jó mélyet szippantottam bele, egy aprócska
könnycsepp gurult végig arcomon. Úgy éreztem itt az ideje ágyba bújni.
Visszanéztem a csillagra, és halkan suttogtam egy „Jó éjt Harry” –t.Majd bebújtam a paplanom alá. Hiába voltam fáradt, és álmos, az álom nem jött a szememre, már megszoktam, hogy ölelek valakit, és ő most nincs mellettem, de még csak a közelembe sem.
Reggel 4-ig forgolódtam, egy
szemhunyásnyit nem aludtam, zenét hallgattam, és a plafont bámultam. Negyed
5-kor már felöltözve lépdeltem le a konyhába. Apa 6-kor szokott a kórházba
elindulni, úgy, hogy még valószínűleg az igazak álmát aludta. Én pedig neki
láttam reggelit csinálni. Elkezdődött egy újabb nap, pedig még az előzőt sem
zártam le.
Míg vártam apára a konyhában, addig
twittereztem. Meglepett, hogy a directionerek ilyenkor is mennyire aktívak.
Volt egy kettő kedves üzenetem, azokra válaszolgattam, és visszakövettem pár
lányt. Az egyik rohamosan írt is egy üzenetet, amiben leírta, hogy mennyire
örül, hogy Harry egy rendes lányt talált, és nem egy fruskát. Valamint azt
írta, hogy szeret minket. Válaszoltam neki, és fél órát beszélgettem is vele,
átlagos dolgokról, hogy hova jár iskolába, hány éves. Szimpatikus volt, hogy
nem egyből a fiúkra kérdezett rá. Hisz sok olyan üzenetet kapok, ami csak a
fiúk magánéletével kapcsolatos. Bár még nem írtam alá a titoktartási
szerződést, de soha, soha nem adnám őket ki sem a sajtónak sem a rajongóknak.
Nem ismerem őket régóta, de azt biztosra mondhatom, hogy a legjobb dolog az
életembe azok ők. A sors elvett valamit tőlem, és annál sokkal értékesebb
dolgokat dobott elém. 7 barátot, és egy különleges fiút, akiért bármit
megtennék. Hm, ismét ő jár a fejembe, egész éjjel ő járt a fejembe, nem tud
belőle kimenni.
Elővettem a telefonom, ahol a közös mosolygós képünk nézett vissza rám. Egy kicsit megmosolyogtam, az emléket, hogy mennyit szenvedtünk Harry miatt a képpel. Vagy 20 ilyen képet csináltunk, de neki egyik sem volt jó.
Megnyitottam az új üzeneteket, és ennyit írtam bele: „Mond csak nem vagy te egy kicsit szemtelen, nem unod, hogy mindig a fejembe jársz? Nem tudlak kiverni belőle… Szeretlek, remélem, minden oké, hiányzol L <3 (K)” –és lenyomtam a küldés gombot
Elővettem a telefonom, ahol a közös mosolygós képünk nézett vissza rám. Egy kicsit megmosolyogtam, az emléket, hogy mennyit szenvedtünk Harry miatt a képpel. Vagy 20 ilyen képet csináltunk, de neki egyik sem volt jó.
Megnyitottam az új üzeneteket, és ennyit írtam bele: „Mond csak nem vagy te egy kicsit szemtelen, nem unod, hogy mindig a fejembe jársz? Nem tudlak kiverni belőle… Szeretlek, remélem, minden oké, hiányzol L <3 (K)” –és lenyomtam a küldés gombot
Apa csoszogására lettem figyelmes, majd
felnéztem, és fáradt szemeivel ütközött a tekintetem.
- Jó reggelt kicsim! Mikor keltél? Még reggelit is készítettél?
- Neked is jó reggelt. Hüm, nem kellett felkelni, mert el sem aludtam. Igen csináltam.
- Látszik a szemeden a fáradtság. –ült le velem szembe, és megkezdtük a reggelit, amit apa telefon csörgése zavarta meg. Felvette, és hevesen mondogatta, hogy 5perc múlva ott van. Értetlenül néztem rá, mikor felpattant az asztaltól negyed 6-kor.
- Hát akkor jó étvágyat! –motyogtam magamba.
Apa az aktatáskáját, és a kabátját felemelte intett, és kilépett a házból. Megreggeliztem. Csináltam egy kakaót, és a telefonom sasoltam, hogy érkezett-e válasz az SMS-re, de szomorúan vettem a lapot, hogy semmi. Úgy gondoltam itt az idő felkelteni drága hugicámat, és akkor a 7órási vonatot még el is érjük. Apa felhívta tegnap a Clio édesanyját, aki örömmel fogadja ma a kishúgom, én addig pedig Greggel leszek a kávéházban.
Imádom nézni, ahogy a család legkisebb tagja alszik, és mosolyog alvás közben. Lehet, egy boldog családról álmodik, anyával, apával. Apa nem mutatja ki, hogy megtörte ez az egész, de mint tudjuk, hogy így van. Óvatosan simogattam meg arcát, és karját rázogattam. Édesen nyitogatta a szemeit.
- Szandi jó reggelt!
- Jó reggelt kicsim! Mikor keltél? Még reggelit is készítettél?
- Neked is jó reggelt. Hüm, nem kellett felkelni, mert el sem aludtam. Igen csináltam.
- Látszik a szemeden a fáradtság. –ült le velem szembe, és megkezdtük a reggelit, amit apa telefon csörgése zavarta meg. Felvette, és hevesen mondogatta, hogy 5perc múlva ott van. Értetlenül néztem rá, mikor felpattant az asztaltól negyed 6-kor.
- Hát akkor jó étvágyat! –motyogtam magamba.
Apa az aktatáskáját, és a kabátját felemelte intett, és kilépett a házból. Megreggeliztem. Csináltam egy kakaót, és a telefonom sasoltam, hogy érkezett-e válasz az SMS-re, de szomorúan vettem a lapot, hogy semmi. Úgy gondoltam itt az idő felkelteni drága hugicámat, és akkor a 7órási vonatot még el is érjük. Apa felhívta tegnap a Clio édesanyját, aki örömmel fogadja ma a kishúgom, én addig pedig Greggel leszek a kávéházban.
Imádom nézni, ahogy a család legkisebb tagja alszik, és mosolyog alvás közben. Lehet, egy boldog családról álmodik, anyával, apával. Apa nem mutatja ki, hogy megtörte ez az egész, de mint tudjuk, hogy így van. Óvatosan simogattam meg arcát, és karját rázogattam. Édesen nyitogatta a szemeit.
- Szandi jó reggelt!
- Jó reggelt kicsim, nézd, hoztam neked
kakaót, de előbb ülj fel.
Ennek
hallatára persze egyből felült, és iszogatni kezdte a forró nedűt.
A telefonom ijesztett meg minket, mikor hangosan megszólalt Bruno Mars Just The Way You Are dala. Képernyő, Harry arca jelent meg. Mosolyogva vettem fel.
- Harry!
- Szia, kicsim! Azért hívtalak, hogy mondjam, te sokkal szemtelenebb vagy nálam. –nevetett bele halkan a telefonba. Hangjától végig futott rajtam a kellemes melegség, és megnyugodtam, hogy minden rendben vele.
- Ó igen? Vérig sértettél most! –mondtam mosolyogva
- Hogy vagy édesem? Hogy aludtál? –érdeklődött
A telefonom ijesztett meg minket, mikor hangosan megszólalt Bruno Mars Just The Way You Are dala. Képernyő, Harry arca jelent meg. Mosolyogva vettem fel.
- Harry!
- Szia, kicsim! Azért hívtalak, hogy mondjam, te sokkal szemtelenebb vagy nálam. –nevetett bele halkan a telefonba. Hangjától végig futott rajtam a kellemes melegség, és megnyugodtam, hogy minden rendben vele.
- Ó igen? Vérig sértettél most! –mondtam mosolyogva
- Hogy vagy édesem? Hogy aludtál? –érdeklődött
- Most, hogy végre tudom, hogy veled
minden rendben jól vagyok. Elég rosszul, bár a pólód sokat segített.
- Akkor már értem hova tűnt a fehér felsőm. Biztos voltam benne, hogy elraktam a bőröndbe.
- Ne haragudj kellett valami szuvenír tőled. –pirultam el teljesen, erre ő csak belekacagott a telefonba. –De te hogy vagy? Mizu? Ma lesz koncert ugye?
- Jól vagyok nyugi, én sem aludtam sokat már megszoktam, hogy veled alszok, és a jótól nehéz megválni. Igen, ma lesz, nem sokára mennünk is kell hangpróbára. A többiek készülődnek, és mondták, hogy puszilnak téged.
- Én is őket, nagyon hiányoztok, ezért ma húgival kénytelenek vagyunk lemenni Sheffieldbe, hogy kicsit enyhítsük a régi barátainkkal a hiányotokat.
- Vigyázzatok magatokra kérlek! Ha oda értetek azonnal hívj fel, hogy tudjam, jól vagytok!
- Harry édesem ne aggodalmaskodj már annyit! Minden rendben lesz, nem első utam már. Ne aggódj, koncentrálj arra, hogy mindenkit elkápráztass este.
- Ígérd meg, hogy megcsörgetsz, és ez természetes vissza úton is. Ne érdekeljen, hogy koncerten vagyok, csörgess meg. Nálam lesz a telefon! Parancs!
- Oké apa megígérem! Szeretlek nagyon!
- Helyes! Én is nagyon, és borzasztó nélküled ébredni, hiányoznak az ölelő karjaid, a gyönyörű szemed, a sunyi mosolyod, a hajad illata. Minden hiányzik, ami te vagy. Esetlenséged, nem tudok kit védeni ez nem hiszed el de borzasztó érzés. Pedig csak egy nap telt el, de így hogy tudom 10hónap ez borzasztó. Jövő hónapba szeretném, ha mindenképp meglátogatnál, nem bírok nélküled meglenni. –ő nem látta, de a könnyeim hullani kezdtek.
- Te is hiányzol. – nyöszögtem a telefonba. És ha tényleg ezt szeretnéd jövő hónapba meglátogatunk a húgommal.
- Most mennem kell édesem, indulok. Ne felejts elhívni! Szeretlek nagyon! Csók!
- Szia Harry. Szorítok neked, hogy minden klappoljon. –mondott még egy köszönömöt és letette a telefont.
„Mivel érdemeltem ki ezt az angyalt?” kérdés járt a fejemben.
Nagy nehezen sikerült elindulnunk a vonat állomásra. És már mentünk is Sheffieldbe.
- Akkor már értem hova tűnt a fehér felsőm. Biztos voltam benne, hogy elraktam a bőröndbe.
- Ne haragudj kellett valami szuvenír tőled. –pirultam el teljesen, erre ő csak belekacagott a telefonba. –De te hogy vagy? Mizu? Ma lesz koncert ugye?
- Jól vagyok nyugi, én sem aludtam sokat már megszoktam, hogy veled alszok, és a jótól nehéz megválni. Igen, ma lesz, nem sokára mennünk is kell hangpróbára. A többiek készülődnek, és mondták, hogy puszilnak téged.
- Én is őket, nagyon hiányoztok, ezért ma húgival kénytelenek vagyunk lemenni Sheffieldbe, hogy kicsit enyhítsük a régi barátainkkal a hiányotokat.
- Vigyázzatok magatokra kérlek! Ha oda értetek azonnal hívj fel, hogy tudjam, jól vagytok!
- Harry édesem ne aggodalmaskodj már annyit! Minden rendben lesz, nem első utam már. Ne aggódj, koncentrálj arra, hogy mindenkit elkápráztass este.
- Ígérd meg, hogy megcsörgetsz, és ez természetes vissza úton is. Ne érdekeljen, hogy koncerten vagyok, csörgess meg. Nálam lesz a telefon! Parancs!
- Oké apa megígérem! Szeretlek nagyon!
- Helyes! Én is nagyon, és borzasztó nélküled ébredni, hiányoznak az ölelő karjaid, a gyönyörű szemed, a sunyi mosolyod, a hajad illata. Minden hiányzik, ami te vagy. Esetlenséged, nem tudok kit védeni ez nem hiszed el de borzasztó érzés. Pedig csak egy nap telt el, de így hogy tudom 10hónap ez borzasztó. Jövő hónapba szeretném, ha mindenképp meglátogatnál, nem bírok nélküled meglenni. –ő nem látta, de a könnyeim hullani kezdtek.
- Te is hiányzol. – nyöszögtem a telefonba. És ha tényleg ezt szeretnéd jövő hónapba meglátogatunk a húgommal.
- Most mennem kell édesem, indulok. Ne felejts elhívni! Szeretlek nagyon! Csók!
- Szia Harry. Szorítok neked, hogy minden klappoljon. –mondott még egy köszönömöt és letette a telefont.
„Mivel érdemeltem ki ezt az angyalt?” kérdés járt a fejemben.
Nagy nehezen sikerült elindulnunk a vonat állomásra. És már mentünk is Sheffieldbe.
2014. március 27., csütörtök
Hupsz
Sziasztok kedves olvasók!
Szeretném tudni, hogy van-e még valaki aki idelátogat és olvassa a blogot. Jelezzétek, ha van még olvasói igény. Bár a látogatók számából, tudni fogom.
Üdv: Bea
Szeretném tudni, hogy van-e még valaki aki idelátogat és olvassa a blogot. Jelezzétek, ha van még olvasói igény. Bár a látogatók számából, tudni fogom.
Üdv: Bea
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
