Sziasztok! Hoztam a bővítményét a 40.résznek! Tegnap már nem volt erőm befejezni a végét! Lehet találgatni mi fontos dolog fog történni a következő részben! Mert garantálom, hogy fog! ;)
Sötét szobámba ébredtem.
Rápillantottam az órára fél kettőt mutatott. Csodás. Felkeltem az ágyból.
Odamentem az ablakomhoz felhúztam a redőnyöket. Az eső szakadt kint. Ugyan mit
vártam hisz ez London. A szekrényemhez léptem kivettem belőle egy buggyos
melegítő nadrágot, és egy hosszú ujjú kék felsőt. Bementem a fürdőszobába. A
tükörbe nézve megijedtem saját magam látványától. Beálltam a zuhany kabinba. Gondolataimat
kiürítettem. Jól eső meleg víz egy kicsit javított a kedvem, de nem túl sok.
Kiszálltam megtörölköztem. Felöltöztem. Visszamentem a szobámba. Oda lépkedtem
az íróasztalomhoz. Egy fényképet szuggeráltam, amin Greg és én vagyunk.
„Óh ha tudnád, mennyire hiányzol Greg. Te mindig tudod, mit kell mondani.
Utálom a helyzetet. Visszamennék hozzád, de apának, és a húgomnak szüksége van
rám. Harry? Hogy mi van Harryvel? Megbántottam. Úgy tűnik, mindenkit eltaszítok
magamtól. Annyira jó lenne, most egy ölelésed, vagy csak egy bátorító szavad.
Tudod, kezdem elhinni anyának, hogy bizony ezt a családod én tettem tönkre.
Csak figyelnem kellett volna rájuk. Anyának az idegeire mehettem már az örökös
támadásaimmal, inkább elment keresni mást. Harryvel most úgy tűnik ugyan így
állunk.” –tettem le a képet, végig simítottam rajta. Elindultam le a nappaliba.
Apa ott ült, és újságot olvasott.
- Szia apa! –köszöntöttem.
- Kicsim! Jobban vagy? –kérdezte aggódóan
- Fogjuk rá. –feleltem
- Mi lenne, ha elmennénk a húgodért, és beülnénk egy vendéglőbe ebédelni?
- Nincs kedvem. Nem vagyok éhes. – a belső szervem nem ezt gondolta, olyat
kordult, hogy még én is megijedtem tőle. Elfintorodtam. Apa jót mosolygott
rajta.
- Úgy hallom ezt odabent máshogy gondolják.
- jó akkor elmegyek rendbe szedni egy kicsit magam, hisz kitudja mikor fog
letámadni egy újságíró. –feleltem grimaszolva
- Oké! Kicsim szeretlek.
- Tudom apa, tudom én is téged. –mondtam egy kicsit mosolyogva, majd adtam neki
egy puszit.
Felmentem vissza a szobámba. Nem volt kedvem nagyközönség előtt mutatkozni.
Mindenki a mi életünkkel foglalkozik, és ez bosszant. Apát piszkáljak anya
miatt, engem meg Harry miatt. Viszonylag gyorsan kész lettem. Nem szeretek
annyira sminkelni, de most kénytelen voltam, hisz smink nélkül elmehetnék
halloweenozni, mert pont olyan sápadt voltam, mint egy hulla. Egy fekete
csőnadrágban, egy hosszított lezser barna felsőbe, és egy tornacipőbe egyeztem
ki, és feltettem a napszemüvegem a hajamra. Beletettem minden vackot a
táskámba, és mentem apához vissza. Ő is átöltözött.
- Induljunk! –mondta mosolyogva
Kiléptünk a házból, már is láttam egy embert, aki fényképezőgéppel áll és
fotózz. Lesifotós mi? Hát ezt az embert még egy vak is észreveszi. Beültünk az
autóba, ami egy gyönyörű szép cappuccino színű Audi. Eléggé vagány, és drága
autó, apa nagyon szereti a drága autókat. Harry Range Roverét is megcsodálta
párszor. London utcáin nem kelt nagy feltűnést az e-fajta autó. Elindultunk
húgomért. Az úton beszélgettünk. 15perc alatt az iskola előtt vártuk
Katrin már várt minket. Apa kiszállt kinyitotta neki a kocsi ajtaját. Húgom
szemei pirosak, és duzzadtak voltak. Apa beült, s már be is indította az autót.
- Mond te sírtál? –kérdeztem tőle.
- Nem. –felelte
- Látom tiszta duzzadtak a szemeid, és pirosak. Kicsim mi a baj? –kérdeztem
húgomtól.
- Mindenki piszkál. –láttam, hogy szemei ismét könnybe lábadtak.
- Mi az, hogy mindenki piszkál? –húztam össze szemöldököm.
- A válással van tele az összes napilap, és veled meg Harryvel az összes tini
lap.
- Mit mondanak az osztálytársaid? –szakított minket félbe apa.
- Hogy anya megunta Bella szenvedését, és elhúzott tőlünk. Bellának pedig nem
adsz pénzt, és Harryvel kavar.
- Ez nem igaz, ez nagyon nincs így! –feleltem mérgesen.
- Nem tudják, mi van velünk. Harry, és Bella be fogják jelenteni, hogy
összejöttek. Én pedig elmegyek egy újsághoz, és mondok párszót a válásról.
- Nem akarom! Menjünk innen, a régi
életemet akarom! –zokogott húgom.
- Nyugi! Nem jobb, ha ezt csinálod! Most nehéz, de könnyebb lesz. –válaszoltam.
Megálltunk egy étterem előtt. Bementünk. Az óra 3órát mutatott. Leültünk egy
eldugott asztalhoz. Hiába fáj az, ami most Harry és köztem van, egyszerűen nem
koncentrálhatok rá. Nem törhetek össze. Katrin most mutatta meg igazán, hogy
igenis szüksége van rám. Apa rendelt wellington bélszínt. Húgom rántott húst
sült krumplival, én pedig gyrost ettem.
- Mi lenne, ha ma tartanánk egy családi napot, és elmennénk az állatkertbe.
Péntek van. Holnap nincs suli.
- Remek! Jó ötlet! –mondta húgom.
- Oké menjünk. Kell a kikapcsolódás.
- Apa ugye megnézzük a delfin showt? –kérdezte mosolyogva húgom
- Hát persze, az állatkert este 10
nyitva van. Ráérünk.
Megebédeltünk, majd elindultunk az állatkertbe. Húgom nagyon örült neki. Nekem
is kellett már egy kicsi idő, amit a családommal töltök. Elég rég voltunk már
így együtt. Elindultunk. Húgom nagyon élvezte ezt az egészet. Meg én is. A
meghitt családi kör. Persze egy anyuka hiányzott. Húgom előre szaladt a
madarakhoz.
- Mond csak apa, nem akarsz anya helyett keresni egy hölgyet? –kérdeztem
- Édesem, még el sem váltunk. – furcsállta apa a kijelentésem
- Tudom, nem is azt mondom, hogy most. Szeretném, ha tudnád, hogy ha lesz olyan
nő, aki szeret és megosztanád vele szívesen az életed, akkor nyugodtan tedd
meg.
- Nekem van már két olyan hölgy is az életembe, akivel megosztom az életem. Te
és a húgod. Mindennél fontosabbak vagytok nekem. Mond édesem, ha már így
ajánlgatod a hölgyeket. Mi van veled és Harryvel? Nem akarom elrontani a
kedved. Csak érdekel. Beszéltetek már az óta?
- Nem beszéltünk. Nem is tudom, hogy
kerülhetnék a szeme elé.
- Nem haragszik rád, szeret téged.
Átkarolta a vállam, és úgy mentünk
tovább. Egy kislány szaladt felém, utána az anyukája. Olyasmi idős lehetett,
mint a húgom. Megállt mellettem rám nézett.
- Szia! Te vagy Harry Styles barátnője? –kérdezte. Közbe utol érte anyukája is.
- Elnézést ne haragudjanak, csak a lányom.
- Nem semmi gond. Igen én vagyok. –bólintottam
A kislány elkezdett sikítozni. Óh, te
jó ég. Messze üti a hangja a magas c-t. Anyukája fogta be a száját. Apa, és a
húgom csak zavartan néztek. Én is eléggé zavarba jöttem. Majd mikor valamelyest
lenyugodott, megkérdezte kérhet-e autogramot, és képet.
- Ne haragudj, nem adhatok. Nincs be jelentve, s nem akarom, hogy a képem a
neten vándoroljon, így is eléggé sok gond van mostanában. Tényleg ne haragudj,
örültem a találkozásnak. –mentem volna tovább, amikor a kislány megfogta a
kezem. Ráemeltem tekintetem.
- Megmondanád a fiúknak, hogy nagyon szeretem őket, és hogyha nagy leszek
elvesz-e feleségül Zayn? –nézett rám barna boci szemeivel.
- Átadom persze. Biztos ők is üdvözölnek téged. –kár volt kimondani, mert újra
elkezdett sikítozni. Elnézést kértünk, és ott hagytuk őket.
Húgom örömére
mentünk a delfin showra. Nagyon ügyesek ezek a túlméretezett halacskák.
Labdáztak, puszit adtak, hullahopp karikákon ugráltak át. Nagyon édesek voltak.
A végén egy két gyerek meg is simogatta őket. Húgom is sorba állt.
A kép után
elmentünk egy Nandos’ba és vettünk vacsorát 5 személyre. Haza mentünk, beültünk
a kanapéra. Mind fáradtak voltunk. Épp, hogy leültünk csengettek. Én mentem
kinyitni. Az ajtó előtt Harry állt, egy vörös rózsával.
- Szia, életem! –köszöntött.
- Harry? Öhm gyere be! Mit keresel itt? Neked New Yorkba kellene lenned.
- Első sorban igen én is örülök, hogy látlak, annak pedig még jobban, hogy
jobban vagy. Elfogadod tőlem? –nyújtotta felém a rózsát.
Nem szóltam semmit csak néztem rá. Ha
eddig lelki ismeretfurdalásban szenvedtem, akkor most már nem is tudom, hogy
miben. Ő jött, és kér bocsánatot, pedig az égvilágon nem tett semmit. És honnan
tudja, hogy beteg voltam? A szememben gyűlt a már jól ismer sós ízű folyadék,
majd utat is tört magának. Álltam ott megkukultan Harry előtt. A földet néztem
eléggé szégyelltem magam. Mikor észrevett egy kövér könnycseppet az arcom
szélén közelebb lépett hozzám, szorosan magához vont.
- Ne haragudj rám, kérlek! –zokogtam vállába.
- Nem, nem haragszom. –simogatta a
hajam.
Jellegzetes illata most is az orromba vándorolt. Jó volt magamhoz szorítani.
Kibontotta az ölelésünket. Megfogta a kezem.
- Szia, Joe! –nyújtott kezet apának-, - Szia, Bella!- adott puszit
húgomnak
- Menjetek fel nyugodtan, gondolom, van
mit megbeszélnetek. –mondta apa
Ránéztem Harry, aprót bólintott.
Elindult felfelé a szobámba. Nem igazán tudom, hogy érdemeltem ki Harryt. Ő
igazán kedves fiú, és nagyon szeretem.
- Édesem nagyon csendbe vagy! –ült le az ágyamra, és az ölébe rántott.
Ránéztem. Elvesztem szemeiben. Azok a zöld smaragdok elvarázsoltak.
- Hm? – simította meg az arcom.
- Tessék! Ne haragudj nem figyeltem!
- Mi a baj? –ölelt magához.
- Én nem akartalak megbántani. Mérges
voltam. Nem gondoltam komolyan. Te vagy az egyetlen ember, aki megért. Apa sem
ért meg annyira, mint te.
- Felejtsük el, jó?
- Harry szeretném, ha bejelentenéd!
–nyögtem ki nem túl magabiztosan.
- Nem szükséges édesem. Ha te még nem
akarod, várunk. –felelte kedvesen, és teljesen higgadtan
- Tényleg szeretném, de nagyon félek.
Egyébként meg már nyílt titok, hogy együtt vagyunk.
- Ha tényleg így gondolod, akkor elintézem. Biztos vagy benne?
- Igen. Tényleg biztos vagyok benne. –jelentettem ki. Egyébként tényleg, hogy,
hogy itt vagy?
- A fiúkkal discoba akartunk menni, de más programom volt. Sokkal jobb, és
sokkal fontosabb!
- Nem kellett volna őket ott hagynod,
nem érdemlem meg ezt a bánásmódot. Gonosz voltam veled, és mégis itt vagy. Nem
érdemellek meg.–bőgtem el ismét magam.
- Hé! Ezt nem akarom hallani. Itt
vagyok veled, itt leszek neked. Bármi legyen. Nem mondtuk ki sosem, hogy nem
lesz kisebb vitáink, de ezeket meg tudjuk beszélni. Ez csak egy kis összekapás
volt. Szeretlek! Érted?!
- Én is szeretlek Harry! –elmosolyodott, majd megcsókolt.
A csók után csak egyszerűen kijelentette, hogy végre már megcsókolhatom az én
drága barátnőmet. Jó volt a kezei közt lenni ismét. Imádtam azokba a nagy
mancsokba belecsúsztatni az én apró mancsom. Bizony, mikor Harry kezei
átkulcsolják ujjaim, kezem úgy tűnik el, mintha köddé válna. Végre biztonságban
éreztem magam. Mellette a rossz is jóvá lesz.
Maradtunk még egy kicsit még fenn. Elmeséltem neki az állatkerti esetet.
Jót mosolygott. Ez azért apa, és az én számomra nem volt olyan, vicces. Kézen
fogva leandalogtunk a földszintre. Húgi meg apa a nappaliban beszélgettek. Apa
mondta, hogy ott a vacsoránk az asztalon, csak tegyük be a mikroba. Leültünk
enni. Harry kitalálta, hogy menjünk el valahova vacsora után, és hogy aludjak
nála. A saját házába.
- Harry! Ott még sosem jártam
- Tudom, de épp itt az ideje, és holnap
elmehetnénk haza is egy hétre mondjuk, hisz megígértük anyának. Leadom az
interjút, aztán lemegyünk Holmes Chapalbe míg lezajlik ez az egész. Oké?
- Ühm apának szüksége van rám.
- Nem, nem, menj Harryvel! –szólalt meg apa a hátunk mögött.
Odakaptam a fejem, próbáltam magyarázkodni, de nem fogadta el a nemleges
választ.
- Hát, ha mind ketten ezt látjátok
jónak! Akkor megyek, és pakolok.
- Megyek veled! –jelentette ki Harry.
Felmentünk a szobámba összepakolni. Egy egész bőrönd megtelt. Harry rám néz, és
megkérdezte, hogy minek cipelek ennyi mindent. Erre csak egy mosollyal tudtam
felelni. Még mindig bántott egyébként a veszekedés. Ezt nem lesz egyszerű
legyőznöm. Bántja a női önbecsülésem, hogy ő jött, és nem én mentem. Most már
látom, hogy tényleg csak a jót akarta nekem. Lent állunk egy bőrönddel Harry átkarolta
a derekam.
- Legyél jó, és vigyázz magadra, és Harryre is. –mondta édesapám
- Apa ez tőlem természetes. –feleltem neki félre döntött fejjel
- Én fogok inkább rá vigyázni! –jelentette ki Harry
- Pihenjétek ki magatokat. És akkor így fogadj szót Harrynek! –vigyorgott apa Próbáltam
szúrós pillantással nézni apára, de a végén én is elmosolyodtam. A
3legfontosabb személy az életembe ott állt egy szobában. Megölelgettem apát, és
Katrint, majd elindultunk Harryvel.
