40.rész (bővítve)

Sziasztok! Hoztam a bővítményét a 40.résznek! Tegnap már nem volt erőm befejezni a végét! Lehet találgatni mi fontos dolog fog történni a következő részben! Mert garantálom, hogy fog! ;)

Sötét szobámba ébredtem. Rápillantottam az órára fél kettőt mutatott. Csodás. Felkeltem az ágyból. Odamentem az ablakomhoz felhúztam a redőnyöket. Az eső szakadt kint. Ugyan mit vártam hisz ez London. A szekrényemhez léptem kivettem belőle egy buggyos melegítő nadrágot, és egy hosszú ujjú kék felsőt. Bementem a fürdőszobába. A tükörbe nézve megijedtem saját magam látványától. Beálltam a zuhany kabinba. Gondolataimat kiürítettem. Jól eső meleg víz egy kicsit javított a kedvem, de nem túl sok. Kiszálltam megtörölköztem. Felöltöztem. Visszamentem a szobámba. Oda lépkedtem az íróasztalomhoz. Egy fényképet szuggeráltam, amin Greg és én vagyunk.
„Óh ha tudnád, mennyire hiányzol Greg. Te mindig tudod, mit kell mondani. Utálom a helyzetet. Visszamennék hozzád, de apának, és a húgomnak szüksége van rám. Harry? Hogy mi van Harryvel? Megbántottam. Úgy tűnik, mindenkit eltaszítok magamtól. Annyira jó lenne, most egy ölelésed, vagy csak egy bátorító szavad. Tudod, kezdem elhinni anyának, hogy bizony ezt a családod én tettem tönkre. Csak figyelnem kellett volna rájuk. Anyának az idegeire mehettem már az örökös támadásaimmal, inkább elment keresni mást. Harryvel most úgy tűnik ugyan így állunk.” –tettem le a képet, végig simítottam rajta. Elindultam le a nappaliba. Apa ott ült, és újságot olvasott.
- Szia apa! –köszöntöttem.
- Kicsim! Jobban vagy? –kérdezte aggódóan
- Fogjuk rá. –feleltem
- Mi lenne, ha elmennénk a húgodért, és beülnénk egy vendéglőbe ebédelni?
- Nincs kedvem. Nem vagyok éhes. – a belső szervem nem ezt gondolta, olyat kordult, hogy még én is megijedtem tőle. Elfintorodtam. Apa jót mosolygott rajta.
- Úgy hallom ezt odabent máshogy gondolják.
- jó akkor elmegyek rendbe szedni egy kicsit magam, hisz kitudja mikor fog letámadni egy újságíró. –feleltem grimaszolva
- Oké! Kicsim szeretlek.
- Tudom apa, tudom én is téged. –mondtam egy kicsit mosolyogva, majd adtam neki egy puszit.
Felmentem vissza a szobámba. Nem volt kedvem nagyközönség előtt mutatkozni. Mindenki a mi életünkkel foglalkozik, és ez bosszant. Apát piszkáljak anya miatt, engem meg Harry miatt. Viszonylag gyorsan kész lettem. Nem szeretek annyira sminkelni, de most kénytelen voltam, hisz smink nélkül elmehetnék halloweenozni, mert pont olyan sápadt voltam, mint egy hulla. Egy fekete csőnadrágban, egy hosszított lezser barna felsőbe, és egy tornacipőbe egyeztem ki, és feltettem a napszemüvegem a hajamra. Beletettem minden vackot a táskámba, és mentem apához vissza. Ő is átöltözött.
- Induljunk! –mondta mosolyogva
Kiléptünk a házból, már is láttam egy embert, aki fényképezőgéppel áll és fotózz. Lesifotós mi? Hát ezt az embert még egy vak is észreveszi. Beültünk az autóba, ami egy gyönyörű szép cappuccino színű Audi. Eléggé vagány, és drága autó, apa nagyon szereti a drága autókat. Harry Range Roverét is megcsodálta párszor. London utcáin nem kelt nagy feltűnést az e-fajta autó. Elindultunk húgomért. Az úton beszélgettünk. 15perc alatt az iskola előtt vártuk
Katrin már várt minket. Apa kiszállt kinyitotta neki a kocsi ajtaját. Húgom szemei pirosak, és duzzadtak voltak. Apa beült, s már be is indította az autót.
- Mond te sírtál? –kérdeztem tőle.
- Nem. –felelte
- Látom tiszta duzzadtak a szemeid, és pirosak. Kicsim mi a baj? –kérdeztem húgomtól.
- Mindenki piszkál. –láttam, hogy szemei ismét könnybe lábadtak.
- Mi az, hogy mindenki piszkál? –húztam össze szemöldököm.
- A válással van tele az összes napilap, és veled meg Harryvel az összes tini lap.
- Mit mondanak az osztálytársaid? –szakított minket félbe apa.
- Hogy anya megunta Bella szenvedését, és elhúzott tőlünk. Bellának pedig nem adsz pénzt, és Harryvel kavar.
- Ez nem igaz, ez nagyon nincs így! –feleltem mérgesen.
- Nem tudják, mi van velünk. Harry, és Bella be fogják jelenteni, hogy összejöttek. Én pedig elmegyek egy újsághoz, és mondok párszót a válásról.  

- Nem akarom! Menjünk innen, a régi életemet akarom! –zokogott húgom.
- Nyugi! Nem jobb, ha ezt csinálod! Most nehéz, de könnyebb lesz. –válaszoltam.
Megálltunk egy étterem előtt. Bementünk. Az óra 3órát mutatott. Leültünk egy eldugott asztalhoz. Hiába fáj az, ami most Harry és köztem van, egyszerűen nem koncentrálhatok rá. Nem törhetek össze. Katrin most mutatta meg igazán, hogy igenis szüksége van rám. Apa rendelt wellington bélszínt. Húgom rántott húst sült krumplival, én pedig gyrost ettem.
- Mi lenne, ha ma tartanánk egy családi napot, és elmennénk az állatkertbe. Péntek van. Holnap nincs suli.

- Remek! Jó ötlet! –mondta húgom.
- Oké menjünk. Kell a kikapcsolódás.
- Apa ugye megnézzük a delfin showt? –kérdezte mosolyogva húgom

- Hát persze, az állatkert este 10 nyitva van. Ráérünk.
Megebédeltünk, majd elindultunk az állatkertbe. Húgom nagyon örült neki. Nekem is kellett már egy kicsi idő, amit a családommal töltök. Elég rég voltunk már így együtt. Elindultunk. Húgom nagyon élvezte ezt az egészet. Meg én is. A meghitt családi kör. Persze egy anyuka hiányzott. Húgom előre szaladt a madarakhoz.
- Mond csak apa, nem akarsz anya helyett keresni egy hölgyet? –kérdeztem
- Édesem, még el sem váltunk. – furcsállta apa a kijelentésem
- Tudom, nem is azt mondom, hogy most. Szeretném, ha tudnád, hogy ha lesz olyan nő, aki szeret és megosztanád vele szívesen az életed, akkor nyugodtan tedd meg.
- Nekem van már két olyan hölgy is az életembe, akivel megosztom az életem. Te és a húgod. Mindennél fontosabbak vagytok nekem. Mond édesem, ha már így ajánlgatod a hölgyeket. Mi van veled és Harryvel? Nem akarom elrontani a kedved. Csak érdekel. Beszéltetek már az óta?

- Nem beszéltünk. Nem is tudom, hogy kerülhetnék a szeme elé.
- Nem haragszik rád, szeret téged.

Átkarolta a vállam, és úgy mentünk tovább. Egy kislány szaladt felém, utána az anyukája. Olyasmi idős lehetett, mint a húgom. Megállt mellettem rám nézett.
- Szia! Te vagy Harry Styles barátnője? –kérdezte. Közbe utol érte anyukája is.
- Elnézést ne haragudjanak, csak a lányom.
- Nem semmi gond. Igen én vagyok. –bólintottam

A kislány elkezdett sikítozni. Óh, te jó ég. Messze üti a hangja a magas c-t. Anyukája fogta be a száját. Apa, és a húgom csak zavartan néztek. Én is eléggé zavarba jöttem. Majd mikor valamelyest lenyugodott, megkérdezte kérhet-e autogramot, és képet.
- Ne haragudj, nem adhatok. Nincs be jelentve, s nem akarom, hogy a képem a neten vándoroljon, így is eléggé sok gond van mostanában. Tényleg ne haragudj, örültem a találkozásnak. –mentem volna tovább, amikor a kislány megfogta a kezem. Ráemeltem tekintetem.
- Megmondanád a fiúknak, hogy nagyon szeretem őket, és hogyha nagy leszek elvesz-e feleségül Zayn? –nézett rám barna boci szemeivel.
- Átadom persze. Biztos ők is üdvözölnek téged. –kár volt kimondani, mert újra elkezdett sikítozni. Elnézést kértünk, és ott hagytuk őket.
Húgom örömére mentünk a delfin showra. Nagyon ügyesek ezek a túlméretezett halacskák. Labdáztak, puszit adtak, hullahopp karikákon ugráltak át. Nagyon édesek voltak. A végén egy két gyerek meg is simogatta őket. Húgom is sorba állt.

A kép után elmentünk egy Nandos’ba és vettünk vacsorát 5 személyre. Haza mentünk, beültünk a kanapéra. Mind fáradtak voltunk. Épp, hogy leültünk csengettek. Én mentem kinyitni. Az ajtó előtt Harry állt, egy vörös rózsával.  
- Szia, életem! –köszöntött.
- Harry? Öhm gyere be! Mit keresel itt? Neked New Yorkba kellene lenned.
- Első sorban igen én is örülök, hogy látlak, annak pedig még jobban, hogy jobban vagy. Elfogadod tőlem? –nyújtotta felém a rózsát.

Nem szóltam semmit csak néztem rá.  Ha eddig lelki ismeretfurdalásban szenvedtem, akkor most már nem is tudom, hogy miben. Ő jött, és kér bocsánatot, pedig az égvilágon nem tett semmit. És honnan tudja, hogy beteg voltam? A szememben gyűlt a már jól ismer sós ízű folyadék, majd utat is tört magának. Álltam ott megkukultan Harry előtt. A földet néztem eléggé szégyelltem magam. Mikor észrevett egy kövér könnycseppet az arcom szélén közelebb lépett hozzám, szorosan magához vont. 
- Ne haragudj rám, kérlek! –zokogtam vállába.

- Nem, nem haragszom. –simogatta a hajam.
Jellegzetes illata most is az orromba vándorolt. Jó volt magamhoz szorítani. Kibontotta az ölelésünket. Megfogta a kezem.
- Szia, Joe! –nyújtott kezet apának-, - Szia, Bella!- adott puszit húgomnak 

- Menjetek fel nyugodtan, gondolom, van mit megbeszélnetek. –mondta apa

Ránéztem Harry, aprót bólintott. Elindult felfelé a szobámba. Nem igazán tudom, hogy érdemeltem ki Harryt. Ő igazán kedves fiú, és nagyon szeretem.
- Édesem nagyon csendbe vagy! –ült le az ágyamra, és az ölébe rántott.
Ránéztem. Elvesztem szemeiben. Azok a zöld smaragdok elvarázsoltak.
- Hm? – simította meg az arcom.
- Tessék! Ne haragudj nem figyeltem!
- Mi a baj? –ölelt magához.

- Én nem akartalak megbántani. Mérges voltam. Nem gondoltam komolyan. Te vagy az egyetlen ember, aki megért. Apa sem ért meg annyira, mint te.

- Felejtsük el, jó?

- Harry szeretném, ha bejelentenéd! –nyögtem ki nem túl magabiztosan.

- Nem szükséges édesem. Ha te még nem akarod, várunk. –felelte kedvesen, és teljesen higgadtan

- Tényleg szeretném, de nagyon félek. Egyébként meg már nyílt titok, hogy együtt vagyunk.
- Ha tényleg így gondolod, akkor elintézem. Biztos vagy benne?
- Igen. Tényleg biztos vagyok benne. –jelentettem ki. Egyébként tényleg, hogy, hogy itt vagy?
- A fiúkkal discoba akartunk menni, de más programom volt. Sokkal jobb, és sokkal fontosabb!

- Nem kellett volna őket ott hagynod, nem érdemlem meg ezt a bánásmódot. Gonosz voltam veled, és mégis itt vagy. Nem érdemellek meg.–bőgtem el ismét magam.

- Hé! Ezt nem akarom hallani. Itt vagyok veled, itt leszek neked. Bármi legyen. Nem mondtuk ki sosem, hogy nem lesz kisebb vitáink, de ezeket meg tudjuk beszélni. Ez csak egy kis összekapás volt. Szeretlek! Érted?!
- Én is szeretlek Harry! –elmosolyodott, majd megcsókolt.
A csók után csak egyszerűen kijelentette, hogy végre már megcsókolhatom az én drága barátnőmet. Jó volt a kezei közt lenni ismét. Imádtam azokba a nagy mancsokba belecsúsztatni az én apró mancsom. Bizony, mikor Harry kezei átkulcsolják ujjaim, kezem úgy tűnik el, mintha köddé válna. Végre biztonságban éreztem magam. Mellette a rossz is jóvá lesz.  Maradtunk még egy kicsit még fenn. Elmeséltem neki az állatkerti esetet. Jót mosolygott. Ez azért apa, és az én számomra nem volt olyan, vicces. Kézen fogva leandalogtunk a földszintre. Húgi meg apa a nappaliban beszélgettek. Apa mondta, hogy ott a vacsoránk az asztalon, csak tegyük be a mikroba. Leültünk enni. Harry kitalálta, hogy menjünk el valahova vacsora után, és hogy aludjak nála. A saját házába.
- Harry! Ott még sosem jártam

- Tudom, de épp itt az ideje, és holnap elmehetnénk haza is egy hétre mondjuk, hisz megígértük anyának. Leadom az interjút, aztán lemegyünk Holmes Chapalbe míg lezajlik ez az egész. Oké?
- Ühm apának szüksége van rám.
- Nem, nem, menj Harryvel! –szólalt meg apa a hátunk mögött.
Odakaptam a fejem, próbáltam magyarázkodni, de nem fogadta el a nemleges választ.

- Hát, ha mind ketten ezt látjátok jónak! Akkor megyek, és pakolok.
- Megyek veled! –jelentette ki Harry.
Felmentünk a szobámba összepakolni. Egy egész bőrönd megtelt. Harry rám néz, és megkérdezte, hogy minek cipelek ennyi mindent. Erre csak egy mosollyal tudtam felelni. Még mindig bántott egyébként a veszekedés. Ezt nem lesz egyszerű legyőznöm. Bántja a női önbecsülésem, hogy ő jött, és nem én mentem. Most már látom, hogy tényleg csak a jót akarta nekem. Lent állunk egy bőrönddel Harry átkarolta a derekam.
- Legyél jó, és vigyázz magadra, és Harryre is. –mondta édesapám
- Apa ez tőlem természetes. –feleltem neki félre döntött fejjel
- Én fogok inkább rá vigyázni! –jelentette ki Harry
- Pihenjétek ki magatokat. És akkor így fogadj szót Harrynek! –vigyorgott apa Próbáltam szúrós pillantással nézni apára, de a végén én is elmosolyodtam. A 3legfontosabb személy az életembe ott állt egy szobában. Megölelgettem apát, és Katrint, majd elindultunk Harryvel.