Happy Brithday :D Mert ma ünneplünk :)

Sziasztok! Hű ma remek napunk van! Ugye mindenki tudja, hogy a fiúink ma 3 évesek. :) Én nagyon örülök, hogy még együtt vannak. Rosszindulatú megjegyzések 1-2 évet jósoltak nekik, leszünk mi még 4-5-6 évesek is legalábbis nagyon remélem.
Nem igazán találok szavakat. Mostanában nehezen jönnek, ha írni kell, de azért megpróbálom nektek elregélni, mit kaptam ettől az 5 bolond fiútól.
2,5 éve ismerem őket. Egyszer szembe jött velem az egyik X faktoros szereplésük. Megnéztem. Tetszett, de nem találtam őket olyan különös csapatnak, ezért hanyagoltam is.
Barátnőm egyszer linkelt egy klippet.
http://www.youtube.com/watch?v=Y1xs_xPb46M
Megnyitottam, és ezzel az 5fiúval találtam szembe magam, akik nagyon de nagyon ismerősek voltak, de egyszerűen nem tudtam, hogy honnan. Utána rájöttem, hogy hát ezek azok akiknek egyszer néztem a videójukat, ők voltak az X faktorba. Többször néztem meg. Egyre jobban tetszett. Tetszett, hogy olyan felszabadultak, és boldogok. Utána elkezdtem nézelődni az interneten. Megtaláltam egy másik klippüket. 
http://www.youtube.com/watch?v=QJO3ROT-A4E
Na igen ezzel teljesen megfogtak. Egy önbizalom hiányos lánynak pont ez kellet. Egy dal, ami 5 fiútól  származik, és elmondja, hogy mennyire gyönyörű is vagy, és értékes. Ennél a dalnál éreztem, hogy ők mások. Mások, mint a többi "mondvacsinált" banda. Ők nem azok.
Elkezdtem olvasgatni róluk, és figyelni őket. Kíváncsivá tett mi lesz ebből. Aztán láttam Harryről a videót, a szívem szakadt meg. Rájöttem, hogy ez a banda, 5 iszonyú érzékeny, és szeretetre méltó fiúból áll. Akik igen mertek álmodni!
Bármikor megnézem ezt a videót én is sírok vele. Engem is volt hogy bántottak, és pontosan éreztem, azt amit ő érzett, akkor, mikor senkit nem bántasz, de téged mégis támadnak, és csak egy kérdés kavarog a fejedbe...Miért?! Persze erre nem kapsz választ.
http://www.youtube.com/watch?v=p7klcP7lm9g
3év ennyi telt el, és én remek dolgokat tanultam ezektől a srácoktól. A legfőbb dolog, amit kiemelnék, az nem más mint a KITARTÁS. Kitartás...enélkül nem fog semmi sem menni. Nekik is rengetegszer kellett, és kell kitartaniuk. A második dolog az EMPÁTIA. Ez is fontos. Ha csak magunkkal foglalkozunk, akkor szintén nehezen fogunk élni. Harmadik dolog, SEGÍTSÉG. Mindenki szokott segítségre szorulni. Vannak dolgok, amiket nem tudunk egyedül megcsinálni, ne féljünk segítséget kérni, és ne féljünk segítséget adni.Nagyon szép dolog, hogy elmentek Ghánába. Iszonyat büszke voltam, mikor a barátnőimnek, és a családomnak újságolhattam, hogy Zayn mennyi pénzt adományozott, és mennyi gyerek életét mentette meg. A következő, amit megtanultam, tőlük, hogy, attól, hogy a külsőd nem egy újság címlapjára való értékes ember vagy. Minden ember értékes. Talán ezt köszönöm nekik a legjobban. Ezeken kívül még tanultam tőlük mást is...
Ha rossz kedvem van, elég egy pörgősebb  One Direction dal, és egyből mosoly kerül az arcomra.
 A Moments című dal mindig megsirat, akármikor hallgatom.
Nem igazán akarom szavakba foglalni, hogy mit érzek, mikor a fiúkat bántják, de igen...fáj...fáj, hogy az emberek buták, és nem látnak túl az orrukon, és olyan embereket bántanak akik mernek élni.
 Beszélgettem egy két emberrel, akik szintén directionerek, és olyanokat éltem át a beszélgetés alatt, mint még senkinél. Én csak így leírom, mit köszönök nekik, de van aki az életét köszöni, és sajnos ezzel most nem túlzok. Én tuti, hogy nem fogom őket elfelejteni!
 Köszönök nekik mindent! =)
Nekem már meg van a szalag, amire saját kezűleg varrtam :)

42.rész

Sziasztok!
Nem hiába most jött rész, ugye mindenki tudja, hogy 19:10-kor megérkezett az új klipp :D  Imádom, és ne feledkezzünk meg arról, hogy holnap lesz 3éves a One Direction! Remélem még sokat hallhatunk róluk. Egyszerűen az új klipp Fer....na most figyelj...geteges! :D Na jó szórakozást az új részhez! Hallgassátok, és nézzétek sokat a BEST SONG EVERT!!! :D Feldobták a napomat! sziasztok!
Ui.:Köszönöm  a 2 feliratkozót!  <3
Klipp:  http://www.youtube.com/watch?v=o_v9MY_FMcw&feature=c4-overview&list=UUbW18JZRgko_mOGm5er8Yzg

42.rész:

Leültem az asztalhoz Harry pedig a hűtőben matatott, majd később már a gáztűzhelynél készítette a reggelit. A rántotta csodás illata áradt szét a konyhában. Gyomrom meg is mordult tőle. Harry hátranézett, és mosolygott egyet, hasam viselkedésén. Én csak ártatlan szemekkel néztem rá. Kitett két tányért az asztalra, majd középre a rántottát. A reggelinket a telefoncsörgés zavarta meg. Megkért, hogy szedjek neki is, amíg ő elintézi. Paul hívta, gondolom az interjú miatt. Az hagyján, hogy a rajongók nem igazán szeretnek, de Paulnak sem vagyok a szíve csücske. A beszélgetésből meghallva párszót kicsit összeszorult a torkom. Harry kicsit ingerlékenyen ült vissza az asztalhoz.  

- Minden rendben? –kérdeztem tőle
- Persze kincsem. Együnk, mert már én is éhes vagyok. Jó étvágyat! –adott egy apró puszit a számra.
A reggeli után Harryt elküldtem készülődni, el ne késsen, én pedig neki láttam elmosogatni, majd kisétáltam a kertbe. Szerencsére a nap előbújt nem esett. Ritka pillantok egyike. Szembe volt egy hintaágy, nem bírtam ki, hogy ne üljek bele. Becsuktam a szemeim, és felidéztem a tegnap estét. Éreztem, hogy a már jól ismert puha kezek simogatják arcomat. Kinyitottam a szemem, és Harry állt előttem.
- Álmos vagy? –kérdezte mosolyogva, miközben még mindig simogatta a kezem

- Egy picit. - dörgölőztem hozzá

- Akkor pihenj le nyugodtan! –lehet csókot ajkaimra
Jól eső borzongás futott végig a gerincemen. És tért át a karomra. Belső szerveim is új helyet kerestek maguknak. Még mindig remegtem Harry apró érintéseitől. Imádtam, hogy zöld szemeiből mindent ki tudtam olvasni.
- Megyek, bár nem akarlak itt hagyni. Megleszel édes? Sietek haza.

- Igen meg! Jól van szerelmem! Hívj, ha végeztetek.

- Megígérem! –csókolt meg, és elindult kifelé. 
Egyedül maradtam ebben a nagy lakásban. Felmentem a hálószobába, beágyaztam, és összetakarítottam, nem mintha olyan nagy rumli lenne. Eldöntöttem, hogy meglepem Harryt és sütök valami finomat, hisz ki tudja mikor ér haza, és addig sem unatkozom. Interneten keresgéltem valami mennyei süti után, mikor megtaláltam a kedvemre valót neki is láttam. Úgy gondoltam, hogy az interjút inkább kihagyom. Nem akarom megnézni.
A sütemény már a sütőben sült. Az óra pedig fél 12-őt mutatott. Leültem a kanapéra, és átgondoltam az életem. Hiányzik a régi életem még mindig, de ha visszamehetnék a múltba, úgy hogy látom a jelent, biztos, hogy a jelen hiányozna jobban, mint a múltam. Harry jött, és mint egy forgószél rombolta le, körülöttem a falakat, és épített egy új egy szebb világot, amiben nem egyedül vagyok, hanem vannak emberek benne, akik igazán fontosak nekem. Nem érdekel a média, már nem. Elegem van, hogy rólunk csámcsogjanak. Elég volt belőle. Ha lehetne 3 kívánságom, mint a mesékben. Az első az lenne, hogy a szeretteim semmiben sem szenvedjenek hiányt. A második, hogy elfogadjanak az emberek. A harmadik, hogy Harry sose bánja meg azt, hogy velem van. Igazából nem értem miért én kellek neki, hisz a rajongói közt több ezer csinos lány van, akik talán még jobban meg is érdemelnék. A sütőóra jelezte, hogy a süti minden bizonnyal kész. Kicsoszogtam a konyhába, kivettem a sütit, ami igazán remekül nézett ki, és az illata mennyei volt. Felszeltem, és kitettem egy tányérra. Miközben a bejárat felöl hangokat halottam. Mosolyogva tudakoltam, hogy Harry hazaérkezett. Nyílt az ajtó, és már nem csak Harry féle hangokat halottam, hanem az egész csürhéét. Beestek az ajtón. Kiléptem a konyhaajtóból, és onnan néztem, hogy a fiúk a padlón fetrengenek, és fölöttük karba tett kézzel egy morcos pasas áll, aki nem más, mint Paul. Mikor megláttak egyszerre nyöszörögtek el egy hellót. Huh, félelmetes, mennyire össze vannak hangolódva. 

- Sziasztok srácok! Jó napot Paul!
- Hello Bell! Mizu? –kérdezte Liam, aki a kupac tetein ült vigyorogva.

- Nincs semmi! Niall van süti a konyhába most sült ki.
Az említett volt legalul, de mint akinek ereje nőt úgy állt fel, és gurította le magáról a többieket. Csak nevetni tudtam a társaságon. Szépen lassan mindenki felállt a földről. Niall a konyhába. Louis Zayn, és Liam a kanapén foglaltak helyet. Paul az ácsorgott. Harry pedig a derekamat karolta.
- Paul foglaljon helyet, hozok sütit, ha Niall nem ette már meg mindet.
- Nem köszi, én csak szeretnék veled pár szót váltani 4 szemközt.  –elindult a konyha felé.
- Niall legyél szíves csatlakozni a fiúkhoz. –utasította Niallt.
Ettől a pasastól kihullik a hajam, olyan ijesztő. Niall kerek oldott. Paul pedig egyenes a szemembe bámult. Oké ez kezd elég kellemetlen lenni.
- Jól figyelj, amit most mondok. Nem tudom, hogy mit érzel Harry iránt, de egyszer már volt balhé miattad a bandában. Rajtad tartom a szemem. Elegem van a Tayloros lányokból. Egy rossz mozzanat, és úgy beperelek, hogy édesapádnak gatyája se marad. Hírnévre vágysz, és csillogásra, most megkapod, de jól jegyezd meg egy rossz mozdulat, neked annyi. Nem mondhatod, hogy nem játszottunk nyílt lapokkal. –mutogatott az ujjaival, majd ki ment a konyhából. Ott voltam elfehéredve, elképedve. Nem tudtam mit kezdeni az imént lejött információval. Paul azt hiszi, hogy szórakozom Harryvel. Halottam, hogy a bejárat csukódik. Paul lelécelt.
- Minden rendben? –hallottam meg egy hangot a hátam mögül, Liam tulajdonában.

- Öhm, én szeretem Harryt. –nyökögtem.

- Hát ebben egyikünk sem kételkedett, aranyosak vagytok együtt. Gratulálok!
- Paul nem bír. –jelentettem ki már kicsit élénkebben.

- Bocsásd meg neki, nem tudom, mit mondott, de valami gáz van az irodába, és elég feszült volt ma.
- Szerelmem isteni lett a süti. –hallom meg göndörkém hangját, majd két kart érzek magamon.

- Örülök, hogy ízlik. –kulcsolom össze az ujjainkat. 

Vittünk üdítőt, meg sütit ki a többieknek, csatlakoztunk hozzájuk. A fiúk jól elbeszélgettek, nem igazán figyeltem, hogy miről. Akkor figyeltem fel, mikor felálltak a kanapéról, és Harry telefonja megszólalt. A fiúk a bejárati ajtó felé indultak. Én pedig követtem őket. Harry pedig intett nekik, majd eltűnt. Az ajtóban megölelgettem mindegyiket. Visszamentem a nappaliba Harry még mindig telefonált. Elpakoltam a fiúk után. A konyhába pont mostam el a sütis tálcát, mikor Harry megölelt. Annyira megijedtem, hogy kiejtettem a kezemből a tányért.   

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

- Nem gond! Minden rendben van? Jól ment az interjú?

- Kicsim, hol voltál az előbb, a fiúkkal pont arról beszélgettünk.

- Ne haragudj, valószínűleg nem figyeltem. Ki hívott?
- Anya volt, és azt kérdezte, hogy mikor érkezünk már meg. Már nagyon vár minket. Hagyd, eltörölgetek, menj készülődni.

- Oké! Szeretlek Harry. –leheltem csókot puha ajkaira.

- Igen tudom, én is szeretlek nagyon nagyon nagyon, és még annál is jobban. –ölelt szorosan magához. Belebújtam mellkasába
–Oké életem indulj, mert így sose érünk oda. –vágott egy kicsit a fenekemre.

Fél óra alatt kész lettem. Bőröndömet húztam magam után. Harry, ahogy meghallotta, egyből jött segíteni. Az ajtóban felvonszoltuk magunkra a cipőnket, beültünk az autóba, és elindult Holmes Chapel felé.

- Otthon lesz Gemma is. –mondta Harry.
- Oké, alig várom, hogy megismerjem. –mondtam mosolyogva

- Múltkor még csak simán Bellaként jöttél, most már a barátnőmként jössz, anya imád téged, és én is. Germmával tuti ki fogtok jönni! Halvány mosolyt küldtem felé. Tényleg várom, hogy Gemmával találkozzunk. Harry rengeteget mesélt róla, és Anne is nagyon aranyos. A fejemet az ablaknak támasztottam. Harry kezei a combomon pihentek. Jó volt az út, nem esett az eső, a forgalommal is minden rendben volt. Teljes épségben megérkeztünk Holmes Chapelbe. Harry beparkolt a ház elé. Anyukája, amint meghallotta, hogy leparkoltunk már nyitotta is az ajtót. Harry kiszállt. Egy lány futott felé óriási mosollyal az arcán. „Gemma” ordította, és szorosan magához ölelte nővérét. Én is kiszálltam az autóból. Gemma elindult felé óriási mosolyával az arcán.
- Szia Gemma vagyok, ennek a lököttnek a testvére. –mutatott Harryre.
- Örülök, hogy találkoztunk, én Bella vagyok. Harry rengeteget mesélt rólad! 

- Akkor kvittek vagyunk, mert én is tudok rólad mindent. –mosolygott.
Amíg mi elvoltunk Gemmával, addig Harry már édesanyját ölelgette. 

Utánuk mentünk. Anne már nyújtotta is a karját.
- Szia Drágám! Jól vagy, minden rendben? –kérdezett kedvesen

- Remekül vagyok köszönöm Anne, ne haragudj, hogy ilyen későn jöttünk.

- Jaj dehogy, jobb későn, mint soha! Örülök, hogy nálunk lesztek! Na, gyere te is beljebb, ne kint ácsorogjunk. –terelt be.

- Remélem, éhes vagytok, anyával egész nap sütöttünk, és főztünk.
- Farkas éhesek vagyunk! Reggelin kívül nem ettünk csak sütit, de azt is inkább Niall falta fel, és már 6óra.

- Gyertek meg van terítve.

Leültünk a konyhába az asztalhoz. Beszélgettünk, és megvacsoráztunk. Igaz Harry nevelőapja még nem jött meg, csak 8körül várható, mégis olyan családi hangulatban telt. Anne kedvesen rákérdezett húgomra, és édesapámra.
- Nagyon sajnálom, hogy a szüleid vállnak. –mondta Gemma.

- Lányom nem szokás ilyet mondani. –szólt rá Anne Gemmára

- Köszi Gemma, hm én annyira nem .Nem igazán jöttünk ki egymással. Sokkal nyugodtabb lesz az életünk, persze ha leszállnak apuról az újságírók.
A vacsora után, Harry bejelentette, hogy becipeli a csomagjainkat. Segíteni akartam leszedni az asztalt, de Gemma nem engedte. Anne kirángatott a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
- Ha bármi olyan gondot lenne, amit édesapáddal nem tudsz megbeszélni, vagy nem akarsz, de fontos. Nyugodtan szólj nekem. Szívesen segítek. Annyira örülök, hogy Harry mellett vagy. Köszön Bell. Remek lány vagy, nagyon szurkoltam értetek. Annyira jó boldognak látni, és üdvözöllek a családban. –karolt át kedvesen.
- Köszönöm Anne, örülök, hogy idetartozhatok. Remek család vagytok. Harry, és Gemma kifogástalan „gyerek”. Harrynél gondoskodóbb, kedvesebb, édesebb fiú biztos nincs a földön. Tudod bánt, hogy Paul nem fogad el.
- Miért mit mondott neked Paul? Vagy honnan veszed, hogy nem fogad el?

- Megkaptam ma tőle a monológom, azt hiszi. a hírnévre vágyom. Anne én mindennél jobban szeretem a fiadat. –folyt le egy kövér könnycsepp az arcomon. Azt hiszem ez már a beszélgetés óta ki akart jönni.

- Beszélek vele, holnap felhívom, nyugodj meg. –ölelt magához.

Harry behozta a csomagokat. Leült mellénk. Gemma is előbújt a konyhából. Robin is megérkezett. Ő is kedvesen fogadott. Jó volt végre ilyen nyugodt környezetben lenni. Harry arcán olyan őszinte mosoly ült, és a szemei igazán boldogan csillogtak. 

41.rész (+18 rész)

Sziasztok! Újra visszatértem! Tudom rengeteget késtem a résszel. És ez engem is bosszant, de az érettségi, ami sikerült elvette az összes szabadidőm. De itt vagyok! Újult erővel! Hálás vagyok a díjért! Köszönöm szépen! 

Az autóút első fele beszélgetéssel telt. Feljött szóra, hogy mi lesz miután bejelentettük. Megkért Harry, hogy az elejében ne menjek közösségi oldalak közelébe, mert valószínűleg lesz egy két nem kedves üzenet. Nem mintha ehhez nem szoktam volna már hozzá, hisz mióta megmentett rengetegen megismertek, és kígyót-békát rám dobáltak, pedig igazából azt sem tudják, ki vagyok. Még mindig új nekem ez a dolog. Az hogy Harry mellettem van a legcsodálatosabb érzés a világon. Bármit megtennék érte, hogy őt ne támadják miattam. A húgomat sajnálom ő még pici, nem tehet semmiről, és mégis kapja rendesen az ívet. Az ablaknak dőlve gondolkodtam tovább. A kezem az ölemben pihent, mikor Harry kezeit éreztem az enyémeken. Rápillantottam egy nyugtató mosolyt küldött felém. Igen, lehet furcsa, de egy kicsit ideges voltam az elviszlek a házamba akciója miatt. Egyszer letért az útról, és megállt egy gyönyör szép ház előtt. A szám o alakot öltött. Harry kiszállt, oda ment a kapuhoz, az egyszer elkezdett kinyílni, majd behajtott. Megállt a garázs előtt, ott ismét nyomkodott, és visszaült a kocsiba. Mikor bent voltunk a garázsba, még mindig nem hittem a szememnek. Gyönyörű szép ház kívülről is, hát akkor milyen lehet belűről. 

- Gyere! –nyújtotta Harry a kezét. Elfogadtam, majd elindultunk a garázsban egy ajtó felé. Kulccsal kinyitotta, majd betessékelt. Beléptem a nappali állt előttem. Gyönyörű ízléses berendezés. Nem igazán tudtam megszólalni. Harry ölelését éreztem meg, hátának dőltem, és egyből a kezére tettem a kezem.  

- Tetszik szerelmem? –kérdezte édesen. Leheletét éreztem a fülem mögött. A hideg is kirázott tőle. Válaszolni nem tudtam a sokkhatás, és amit művelt velem ő egy gombócot formált a torkomban.

- Gyere, menjünk beljebb! Gondolom, nem szeretnél egész este itt állni.

Nappali

Bólintottam és beljebb mentem miután levetettem a cipőm. Leültem a kanapéra. Harry az egyik fal mögött eltünt, nem sokkal később meg is jelent két pohár üdítővel a kezében.
- Idd meg biztos szomjas vagy. Kérsz enni, vagy valami? – méregetett féltő stílusában
- Nem köszönöm aranyos vagy.

- Akkor gyere, körbe vezetlek! – fogta meg a kezem, és felállított. Átkarolta a derekam. Első utunk az udvarra vezetett. Egy hidacska volt egy halastó, inkább folyó fölött, ami körbe vette a ház hátulját. Majd felmentünk a szobákba, ugyanolyan luxus uralkodott ott, mint a többi helyen. Az utolsó szoba, amit megmutatott az övé volt.
- Ugye itt alszol velem? –kérdezte némi kétséggel a hangjában.
- Igen. –mondtam már én is kicsit oldottabban, és leültem mellé az ágyra.

Harry szobája

- Ne legyél ilyen kis szégyenlős! Nem eszlek meg! Szeretlek, imádlak életem! –csókolt meg.
- Ha…Harry! –szólítottam meg remegő hangon.
Eltávolodott tőlem, és zöld íriszeit belefúrta az enyémekbe.
- Hány lányt hoztál már ide? –tettem fel félve a kérdést.
- Soha senkit nem hoztam ide, te vagy az első, és remélem utolsó is. Majd egyszer szeretném, ha ebbe a házba nem ilyen feszesen lépnél be, hanem úgy, hogy haza érkeztél. Tudom, korai még ezt így kijelenteni, és elüldözni sem szeretnélek vele, de én teljesen beléd habarodtam, és egyszerűen imádlak. –húzott magához, és belecsókolt a hajamba.
Könnycsatornáim úgy tűnik, sosem szeretnének kiszáradni. A beszédétől, amit végig a szemembe nézve intézett, igencsak előszeretettel buktak ki a szememből.
- Hercegnőm ne sírj. –csókolta le a sós cseppeket arcomról.
Néztem őt, és gyönyörű arcát, nem bírtam betelni a látvánnyal. Közelebb akartam tudni magamhoz. Valószínűleg ő is valami ilyesmit érezhetett, hisz ajkait az enyémekre nyomta. Elsőnek puszit adott a felső ajkamra, majd az alsóra, amibe egy kicsit bele is harapott ajkaim egyből szétnyíltak. Nyelve táncra hívta az enyémet. Ennyire lágyan még sosem csókolt meg. Keze a csípőmre vándorolt, majd a pólóm alját kezdte el birizgálni, és a végén meleg keze már a bőrömet simogatta, amire egy sóhaj tört fel belőlem. Harry egyből elhúzódott, de én kaptam a szája után. Most sokkal intenzívebb csók következett. Kezemmel beletúrtam göndör hajába, és ő ismét a pólóm alatt vándorolt. Egyre fentebb húzta. Majd a ruhadarab a földön landolt. Óvatosan a hátamra fektetett. Álvonalamat csókolgatta, majd letért a nyakamra, amit óvatosan szívni kezdett, közbe kezei a hasamat simogatták. Úgy bánt velem, mintha bármelyik percben összetörhetnék. Én is elkezdtem piszkálni az inge alját. Mire ajkai elváltak nyakamtól. Rám nézett.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? –kérdezte.
- Igen szerelmem. –simítottam meg az arcát. 
- Nem szeretnék neked fájdalmat okozni. –jelentette ki, szemeiben őszinteség csillogott.
- Ez ezzel jár, de bízom benned. – húztam magamhoz, és megcsókoltam. Tudtam, hogy innen már nincs megállás. Ingje gombjait remegő kézzel gomboltam végig, majd az is elrepült a szoba valamelyik végébe. Csodálattal néztem Harry kockás hasát. Ő ezen csak elvigyorodott. Majd ismét rám nehezedett, és folytatta a nyakam szívogatását. Kezei egyre fentebb vándoroltak, majd a hátam mögé. Kicsit megemelt, profi módon pattintotta ki hátulját a melltartómnak, óvatosan húzta le rólam és száműzte azt is valahova a szobában. Még szerencse, hogy nincs csillár, hisz egy két ruhanemű lehet, ott landolna. Mellkasunk egymásnak tapadt. Kezei bebarangolták felső testem minden szegletét. Furcsa volt, de jó érzés. Éreztem, hogy vigyáz rám, tisztel, és szeret. Nyakamról újra rátért a ajkaimra. Majd keze lefele vándorolt. Kigombolta a rajtam lévő fekete farmernadrágom, és lehúzta a sliccét, majd kezei a fenekemre vándoroltak kicsit megmarkolta őket. Ajkai elindultak lefele. Testem minden szegletére forró puszikat nyomott. Leért a nadrágom széléhez. Rám nézett azokkal az ellenállhatatlan zöld szemekkel. 
- Ennek mennie kell! –jelentette ki. Megemeltem csípőmet, és így le tudta húzni a nadrágom.
- Cuki bugyi. –vigyorgott rám. Kijelentésétől egyből zavarba jöttem. Ott feküdtem felette egy szál bugyiban, és rajta még rajta volt a farmer nadrágja. Feltérdeltem hozzá, csókot nyomtam ajkaira. A fene se tudja, honnan jött hirtelen a nagy bátorságom. Nadrágja gombjával szenvedtem egy kicsit, de sikerült kipattintani. Lehúztam sliccét. Bokszer alsója igen csak szűkősnek látszott. Tetszett, hogy ezt én váltottam ki belőle. Segített lehúzni a farmer nadrágját. Óvatosan visszadöntött az ágyra. Apró puszikkal hintette be a combom belső részét, majd bugyin keresztül hozzám ért. Nagyon, de nagyon furcsa érzés volt. Valószínűleg az arcom egy paradicsomhoz hasonlított. Felmászott hozzám, de tevékenységét nem hagyta abba. Apró puszikat nyomott a szám szélére, közben levarázsolta rólam az utolsó ruhadarabot is.
- Ez egy kicsit kellemetlen lesz. –adott egy puszit a szám szélére, éreztem, hogy belém vezeti egy ujját. Ismét egy ismeretlen érzés, és egy kicsit kellemetlen. Harry szemembe nézett végig. Zöld szemei nyugodtságot, türelmet, és mérhetetlen szerelmet sugároztak. Éreztem, hogy egyre furcsább érzés önti el az alhasamat. Ha…Harry- nyöszörögtem. Kihúzta ujját, és kettővel próbálkozott. Ez már jobban fájt, de még tűrhető. Óvatos volt, mint eddig minden pillanatban. Kivette az ujját. Odamászott a komódhoz, és kivette belőle a tasakot. Percekkel később már felettem volt. Megfogta a kezem.
- Kérlek, ha nagyon fáj szólj. Abbahagyjuk, oké? –nézett rám nagy szemeivel. A fejemmel csak biccentettem, hangot kiadni képes nem voltam. Lehajolt hozzám egy csókra. Alul éreztem, hogy egyre jobban feszít. Nem bírtam ki, hogy ne nyögjek egyet a fájdalomtól, amihez később könnyek is társultak. Harry egyből abba hagyta. Lecsókolta könnyeim.
- Mehet tovább? –kérdezte
Ismét csak egy bólintás volt a válasz. Elengedte a kezem, és átkarolt, a fájdalom csak nőtt. Harry vállába haraptam, és karmoltam. Erre ő csak hümmögött egyet. Majd még jobban szorított magához, és közbe fülembe 3szót motyogott: „Mindjárt jobb lesz.” Nem sokkal később éreztem, hogy elértük a célt, de még mindig fájt. Harry várt, majd óvatosan kezdett mozogni. A fájdalom később gyönyörré alakult. Az érzelmek elszabadultak köztünk. Egyre jobban szerettem ezt a fiút. Kifulladva pihegtünk egymáson.
- Nagyon imádlak! – súgta Harry. A hideg kirázott szavaitól, persze jó értelembe.
- Én is imádlak Harry! Köszönöm, hogy vagy nekem. –karoltam át.
- Gyere, fürödjünk le! –adott puszit az orrom hegyére, és közben elmosolyodott.
- Nem szeretnék felkelni. –mondtam neki.
Harry felállt, bement a fürdőbe. Megengedte a vizet. 10perc múlva visszajött. Felemelt, és karjaiba vett. Letett a fürdőkádba, majd bemászott mögém. Átkarolt. Ott ültünk csak mi ketten. Azt kívántam, hogy bárcsak ez a pillanat sosem múlna el.
Reggel arra ébredtem, hogy az ágyamba vagyok. Harry pedig mellettem szunyókál. Megsimítottam az arcát, mire elkezdett ébredezni.
- Jó reggelt gyönyörűm! –szólt hozzám csillogószemeivel, amik mindig megbabonáznak.
- Szia, hercegem! Hogy kerültem az ágyba? –kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Elaludtál a karjaimba a kádban, nem volt szívem felkelteni. Elég mélyen aludtál, mert simán rád tudtam adni a pólóm, és az egyik alsóm. –adott egy apró puszit a szám szélére.
Aprót mosolyogtam mondatán. Igen eléggé elfáradtam az este.

- Gyere, életem reggelizzünk meg, mert utána mennem kell az interjúra. Jössz velem, vagy itthon maradsz?

- Maradok. Összepakolok utánunk!
- Oké szerelmem!
Összekulcsolt kézzel mentünk le reggelizni. Úgy érzem ez az egyik legszebb pillanat az életembe, persze csak az esti dolgok történte után.