42.rész

Sziasztok!
Nem hiába most jött rész, ugye mindenki tudja, hogy 19:10-kor megérkezett az új klipp :D  Imádom, és ne feledkezzünk meg arról, hogy holnap lesz 3éves a One Direction! Remélem még sokat hallhatunk róluk. Egyszerűen az új klipp Fer....na most figyelj...geteges! :D Na jó szórakozást az új részhez! Hallgassátok, és nézzétek sokat a BEST SONG EVERT!!! :D Feldobták a napomat! sziasztok!
Ui.:Köszönöm  a 2 feliratkozót!  <3
Klipp:  http://www.youtube.com/watch?v=o_v9MY_FMcw&feature=c4-overview&list=UUbW18JZRgko_mOGm5er8Yzg

42.rész:

Leültem az asztalhoz Harry pedig a hűtőben matatott, majd később már a gáztűzhelynél készítette a reggelit. A rántotta csodás illata áradt szét a konyhában. Gyomrom meg is mordult tőle. Harry hátranézett, és mosolygott egyet, hasam viselkedésén. Én csak ártatlan szemekkel néztem rá. Kitett két tányért az asztalra, majd középre a rántottát. A reggelinket a telefoncsörgés zavarta meg. Megkért, hogy szedjek neki is, amíg ő elintézi. Paul hívta, gondolom az interjú miatt. Az hagyján, hogy a rajongók nem igazán szeretnek, de Paulnak sem vagyok a szíve csücske. A beszélgetésből meghallva párszót kicsit összeszorult a torkom. Harry kicsit ingerlékenyen ült vissza az asztalhoz.  

- Minden rendben? –kérdeztem tőle
- Persze kincsem. Együnk, mert már én is éhes vagyok. Jó étvágyat! –adott egy apró puszit a számra.
A reggeli után Harryt elküldtem készülődni, el ne késsen, én pedig neki láttam elmosogatni, majd kisétáltam a kertbe. Szerencsére a nap előbújt nem esett. Ritka pillantok egyike. Szembe volt egy hintaágy, nem bírtam ki, hogy ne üljek bele. Becsuktam a szemeim, és felidéztem a tegnap estét. Éreztem, hogy a már jól ismert puha kezek simogatják arcomat. Kinyitottam a szemem, és Harry állt előttem.
- Álmos vagy? –kérdezte mosolyogva, miközben még mindig simogatta a kezem

- Egy picit. - dörgölőztem hozzá

- Akkor pihenj le nyugodtan! –lehet csókot ajkaimra
Jól eső borzongás futott végig a gerincemen. És tért át a karomra. Belső szerveim is új helyet kerestek maguknak. Még mindig remegtem Harry apró érintéseitől. Imádtam, hogy zöld szemeiből mindent ki tudtam olvasni.
- Megyek, bár nem akarlak itt hagyni. Megleszel édes? Sietek haza.

- Igen meg! Jól van szerelmem! Hívj, ha végeztetek.

- Megígérem! –csókolt meg, és elindult kifelé. 
Egyedül maradtam ebben a nagy lakásban. Felmentem a hálószobába, beágyaztam, és összetakarítottam, nem mintha olyan nagy rumli lenne. Eldöntöttem, hogy meglepem Harryt és sütök valami finomat, hisz ki tudja mikor ér haza, és addig sem unatkozom. Interneten keresgéltem valami mennyei süti után, mikor megtaláltam a kedvemre valót neki is láttam. Úgy gondoltam, hogy az interjút inkább kihagyom. Nem akarom megnézni.
A sütemény már a sütőben sült. Az óra pedig fél 12-őt mutatott. Leültem a kanapéra, és átgondoltam az életem. Hiányzik a régi életem még mindig, de ha visszamehetnék a múltba, úgy hogy látom a jelent, biztos, hogy a jelen hiányozna jobban, mint a múltam. Harry jött, és mint egy forgószél rombolta le, körülöttem a falakat, és épített egy új egy szebb világot, amiben nem egyedül vagyok, hanem vannak emberek benne, akik igazán fontosak nekem. Nem érdekel a média, már nem. Elegem van, hogy rólunk csámcsogjanak. Elég volt belőle. Ha lehetne 3 kívánságom, mint a mesékben. Az első az lenne, hogy a szeretteim semmiben sem szenvedjenek hiányt. A második, hogy elfogadjanak az emberek. A harmadik, hogy Harry sose bánja meg azt, hogy velem van. Igazából nem értem miért én kellek neki, hisz a rajongói közt több ezer csinos lány van, akik talán még jobban meg is érdemelnék. A sütőóra jelezte, hogy a süti minden bizonnyal kész. Kicsoszogtam a konyhába, kivettem a sütit, ami igazán remekül nézett ki, és az illata mennyei volt. Felszeltem, és kitettem egy tányérra. Miközben a bejárat felöl hangokat halottam. Mosolyogva tudakoltam, hogy Harry hazaérkezett. Nyílt az ajtó, és már nem csak Harry féle hangokat halottam, hanem az egész csürhéét. Beestek az ajtón. Kiléptem a konyhaajtóból, és onnan néztem, hogy a fiúk a padlón fetrengenek, és fölöttük karba tett kézzel egy morcos pasas áll, aki nem más, mint Paul. Mikor megláttak egyszerre nyöszörögtek el egy hellót. Huh, félelmetes, mennyire össze vannak hangolódva. 

- Sziasztok srácok! Jó napot Paul!
- Hello Bell! Mizu? –kérdezte Liam, aki a kupac tetein ült vigyorogva.

- Nincs semmi! Niall van süti a konyhába most sült ki.
Az említett volt legalul, de mint akinek ereje nőt úgy állt fel, és gurította le magáról a többieket. Csak nevetni tudtam a társaságon. Szépen lassan mindenki felállt a földről. Niall a konyhába. Louis Zayn, és Liam a kanapén foglaltak helyet. Paul az ácsorgott. Harry pedig a derekamat karolta.
- Paul foglaljon helyet, hozok sütit, ha Niall nem ette már meg mindet.
- Nem köszi, én csak szeretnék veled pár szót váltani 4 szemközt.  –elindult a konyha felé.
- Niall legyél szíves csatlakozni a fiúkhoz. –utasította Niallt.
Ettől a pasastól kihullik a hajam, olyan ijesztő. Niall kerek oldott. Paul pedig egyenes a szemembe bámult. Oké ez kezd elég kellemetlen lenni.
- Jól figyelj, amit most mondok. Nem tudom, hogy mit érzel Harry iránt, de egyszer már volt balhé miattad a bandában. Rajtad tartom a szemem. Elegem van a Tayloros lányokból. Egy rossz mozzanat, és úgy beperelek, hogy édesapádnak gatyája se marad. Hírnévre vágysz, és csillogásra, most megkapod, de jól jegyezd meg egy rossz mozdulat, neked annyi. Nem mondhatod, hogy nem játszottunk nyílt lapokkal. –mutogatott az ujjaival, majd ki ment a konyhából. Ott voltam elfehéredve, elképedve. Nem tudtam mit kezdeni az imént lejött információval. Paul azt hiszi, hogy szórakozom Harryvel. Halottam, hogy a bejárat csukódik. Paul lelécelt.
- Minden rendben? –hallottam meg egy hangot a hátam mögül, Liam tulajdonában.

- Öhm, én szeretem Harryt. –nyökögtem.

- Hát ebben egyikünk sem kételkedett, aranyosak vagytok együtt. Gratulálok!
- Paul nem bír. –jelentettem ki már kicsit élénkebben.

- Bocsásd meg neki, nem tudom, mit mondott, de valami gáz van az irodába, és elég feszült volt ma.
- Szerelmem isteni lett a süti. –hallom meg göndörkém hangját, majd két kart érzek magamon.

- Örülök, hogy ízlik. –kulcsolom össze az ujjainkat. 

Vittünk üdítőt, meg sütit ki a többieknek, csatlakoztunk hozzájuk. A fiúk jól elbeszélgettek, nem igazán figyeltem, hogy miről. Akkor figyeltem fel, mikor felálltak a kanapéról, és Harry telefonja megszólalt. A fiúk a bejárati ajtó felé indultak. Én pedig követtem őket. Harry pedig intett nekik, majd eltűnt. Az ajtóban megölelgettem mindegyiket. Visszamentem a nappaliba Harry még mindig telefonált. Elpakoltam a fiúk után. A konyhába pont mostam el a sütis tálcát, mikor Harry megölelt. Annyira megijedtem, hogy kiejtettem a kezemből a tányért.   

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

- Nem gond! Minden rendben van? Jól ment az interjú?

- Kicsim, hol voltál az előbb, a fiúkkal pont arról beszélgettünk.

- Ne haragudj, valószínűleg nem figyeltem. Ki hívott?
- Anya volt, és azt kérdezte, hogy mikor érkezünk már meg. Már nagyon vár minket. Hagyd, eltörölgetek, menj készülődni.

- Oké! Szeretlek Harry. –leheltem csókot puha ajkaira.

- Igen tudom, én is szeretlek nagyon nagyon nagyon, és még annál is jobban. –ölelt szorosan magához. Belebújtam mellkasába
–Oké életem indulj, mert így sose érünk oda. –vágott egy kicsit a fenekemre.

Fél óra alatt kész lettem. Bőröndömet húztam magam után. Harry, ahogy meghallotta, egyből jött segíteni. Az ajtóban felvonszoltuk magunkra a cipőnket, beültünk az autóba, és elindult Holmes Chapel felé.

- Otthon lesz Gemma is. –mondta Harry.
- Oké, alig várom, hogy megismerjem. –mondtam mosolyogva

- Múltkor még csak simán Bellaként jöttél, most már a barátnőmként jössz, anya imád téged, és én is. Germmával tuti ki fogtok jönni! Halvány mosolyt küldtem felé. Tényleg várom, hogy Gemmával találkozzunk. Harry rengeteget mesélt róla, és Anne is nagyon aranyos. A fejemet az ablaknak támasztottam. Harry kezei a combomon pihentek. Jó volt az út, nem esett az eső, a forgalommal is minden rendben volt. Teljes épségben megérkeztünk Holmes Chapelbe. Harry beparkolt a ház elé. Anyukája, amint meghallotta, hogy leparkoltunk már nyitotta is az ajtót. Harry kiszállt. Egy lány futott felé óriási mosollyal az arcán. „Gemma” ordította, és szorosan magához ölelte nővérét. Én is kiszálltam az autóból. Gemma elindult felé óriási mosolyával az arcán.
- Szia Gemma vagyok, ennek a lököttnek a testvére. –mutatott Harryre.
- Örülök, hogy találkoztunk, én Bella vagyok. Harry rengeteget mesélt rólad! 

- Akkor kvittek vagyunk, mert én is tudok rólad mindent. –mosolygott.
Amíg mi elvoltunk Gemmával, addig Harry már édesanyját ölelgette. 

Utánuk mentünk. Anne már nyújtotta is a karját.
- Szia Drágám! Jól vagy, minden rendben? –kérdezett kedvesen

- Remekül vagyok köszönöm Anne, ne haragudj, hogy ilyen későn jöttünk.

- Jaj dehogy, jobb későn, mint soha! Örülök, hogy nálunk lesztek! Na, gyere te is beljebb, ne kint ácsorogjunk. –terelt be.

- Remélem, éhes vagytok, anyával egész nap sütöttünk, és főztünk.
- Farkas éhesek vagyunk! Reggelin kívül nem ettünk csak sütit, de azt is inkább Niall falta fel, és már 6óra.

- Gyertek meg van terítve.

Leültünk a konyhába az asztalhoz. Beszélgettünk, és megvacsoráztunk. Igaz Harry nevelőapja még nem jött meg, csak 8körül várható, mégis olyan családi hangulatban telt. Anne kedvesen rákérdezett húgomra, és édesapámra.
- Nagyon sajnálom, hogy a szüleid vállnak. –mondta Gemma.

- Lányom nem szokás ilyet mondani. –szólt rá Anne Gemmára

- Köszi Gemma, hm én annyira nem .Nem igazán jöttünk ki egymással. Sokkal nyugodtabb lesz az életünk, persze ha leszállnak apuról az újságírók.
A vacsora után, Harry bejelentette, hogy becipeli a csomagjainkat. Segíteni akartam leszedni az asztalt, de Gemma nem engedte. Anne kirángatott a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
- Ha bármi olyan gondot lenne, amit édesapáddal nem tudsz megbeszélni, vagy nem akarsz, de fontos. Nyugodtan szólj nekem. Szívesen segítek. Annyira örülök, hogy Harry mellett vagy. Köszön Bell. Remek lány vagy, nagyon szurkoltam értetek. Annyira jó boldognak látni, és üdvözöllek a családban. –karolt át kedvesen.
- Köszönöm Anne, örülök, hogy idetartozhatok. Remek család vagytok. Harry, és Gemma kifogástalan „gyerek”. Harrynél gondoskodóbb, kedvesebb, édesebb fiú biztos nincs a földön. Tudod bánt, hogy Paul nem fogad el.
- Miért mit mondott neked Paul? Vagy honnan veszed, hogy nem fogad el?

- Megkaptam ma tőle a monológom, azt hiszi. a hírnévre vágyom. Anne én mindennél jobban szeretem a fiadat. –folyt le egy kövér könnycsepp az arcomon. Azt hiszem ez már a beszélgetés óta ki akart jönni.

- Beszélek vele, holnap felhívom, nyugodj meg. –ölelt magához.

Harry behozta a csomagokat. Leült mellénk. Gemma is előbújt a konyhából. Robin is megérkezett. Ő is kedvesen fogadott. Jó volt végre ilyen nyugodt környezetben lenni. Harry arcán olyan őszinte mosoly ült, és a szemei igazán boldogan csillogtak.