44.rész

Sziasztok! Itt a következő rész. Nem tetszik, de késztetést éreztem, hogy hoznom kell valami ujjat. Innentől talán könnyebb lesz mert van ötletem, hogyan tovább. A blog nem sokára véget ér egyébként. És tervbe van egy új, de arról még többet nem mondhatok.

- Mama nekem mért nincs apukám? –kérdezte egy édes barna göndör hajú kislány. Körülbelül 6éves lehetett. Gyönyörködtem zöld szemeibe. Távolról láttam egy nőt, aki nagyon hasonlított valakire. Közelebb lépkedtem hozzájuk. A kislány ült a hintába, az anyukája meg csak mosolygott, és leült mellé a másik hintába.
- Tudod kicsim, van apukád, és ő nagyon jó ember, de nem tud velünk lenni. Hidd el, ha ismerne téged te lennél a világ a számára. Biztos vagyok, hogy nagyon, de nagyon szeretne téged. És abban is biztos vagyok, hogy érzi hogy létezel. Az életét is odaadná érted. –miközben az anyuka beszélt a könnyei csordultak ki. Léptem egyet közelebb hozzá, és felém nézett. A felismerés hirtelen ért, hisz ez én vagyok.

Felijedtem. Harry mellettem nyugodtan aludt. Én viszont úgy éreztem, hogy az estém itt véget ért. Óvatosan felkeltem, hogy az én göndörkémet véletlen sem keltsem fel. Lecaplattam a nappaliba, nem volt fenn még senki. Ránéztem az órára fél 5-öt mutatott. Ültem a nappaliba és bámultam ki a fejemből. Nem tudtam hova tenni az álmot és nem is akartam. Az álombéli alakom, amikor felém nézett a szeme tele volt fájdalommal, de mégis boldog volt. Én soha nem hagynám el Harryt. Mostanában annyi mindent történt, valószínűleg az élmények szórakoznak velem. Mi más? Ez még viccnek is rossz. Az idő haladt, én pedig csak ott ültem, és teljes elbambultam. Egyszer megéreztem a vállamon egy kezet.
- Jó reggelt! –köszönt reggeli dörmögős hangján.
- Neked is!
- Nem tudtál aludni édesem? –ült le mellém.

- Hm, nem, de te mért nem alszol?
- Nem voltál mellettem, és felkeltem. Még csak 6 óra, gyere, bújjunk vissza az ágyba. –nyújtotta a kezem.
Elfogadtam, már csak azért is, hogy ő pihenjen, hisz tudom, hogy rengeteget dolgozik, és alig alszik. Ha már én kellek neki az alváshoz, akkor menjünk. Ráfeküdtem a mellkasára ő pedig simogatta a vállam. Éreztem egyenletes szuszogását. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek fel az arcára. Néztem, ahogy szunyókál, majd én is visszaaludtam. 10órakkor keltünk fel ismét. Már sokkal jobb volt a hangulatom. A házban mindenki mosolygott. Ez rám is rám ragadt.
- Kicsim ma átmegyünk a kis házba?
- Átmehetünk. Nem akarsz máshova menni?
- De elugrunk a pékségbe, ahol dolgoztam. - mondta vigyorogva
- Óh Barbara biztos örülni fog neked. Mikor bemegyek, mindig emleget. –lép be anyukája a nappaliba.
Dél körül indultunk el a kitűzött célok felé. Harry egy kis pékség előtt állt meg. Imádom Holmes Chapel utcáit. Olyan nyugodt, és családias az egész környék, nincs rohanás, és semmi életveszélyes dolog. Az emberek ismerik egymást, és figyelnek egymásra.
Harry benyitott a pékségbe. Egy fiatal lány állt a pult mögött, és pislogva nézte, hogy Harry visszatért. Perceken belül egy idősebb hölgy bújt elő.
- Harry! Istenem Harry! De rég láttalak!

- Barbara örülök neked. –ölelték meg egymást.
- Óh és hoztál valakit magaddal! –nézett rám nagy mosollyal.
- Jó napot kívánok! Izabella Peterson vagyok. –nyújtottam a kezem.
- Kedvesem szia! Nyugodtan tegezz csak. Én Barbara vagyok. –ölelt magához.
- Harry fiam, lenne itt neked egy kis munka. Nem állsz be a pult mögé? –viccelődött Barbara.
- Szívesen, ide mindig szívesen jövök dolgozni. –és már ott is állt a pult mögött. 1óra hosszáig voltunk Barbara pékségébe. Rengeteg sok finomsággal megtömött minket. Harry szolgált ki pár vevőt, és szokásához híven bohóckodott. Gyorsan eltelt ez az egy óra. Barbara tényleg egy igazi édes pót nagyi Harry számára. Elköszönésnél a lelkünkre kötötte, ha megyünk vissza Londonba, és ha itt járunk, látogassuk meg őt. Elindultunk a kis ház felé. Harry úgy döntött, hogy ma itt éjszakázunk. Jövő héten valószínűleg visszamegyünk Londonba. Megérkeztünk a kis házhoz. Amikor legutóbb itt voltunk nem volt egy kellemes társalgás. És nincsenek olyan hű de jó emlékeim. Taylor miatt balhéztunk.
- Most nincs Taylor, és nem is lesz. Ketten vagyunk. –ölelt át Harry.
- Te gondolat olvasónak születtél?
- Igen belelátok a fejedbe. –nyomott egy csókot az ajkaimra.
- Oké, akkor valahogy eldugom majd őket. Nem szép dolog vájkálni a gondolataimba. –karoltam át a nyakát.
- Jó veled, szeretlek! –nézett mélyen a szemembe
Félelmetes, hogy a komolytalan fiúból másodpercek lepörgése alatt, egy komoly srác lesz. Válaszul megcsókoltam, majd hozzábújtam. Az ő kezei között van az én nyugalmam. Ő megtanított arra, amire más nem. A fejem felemelte, és megcsókolta. Csókunk nem szakadt meg. Felemelt és bevitt a hálószobába. Óvatosan letett az ágyra. Egyre intenzívebben csókolóztunk. Tudtuk mind ketten, hogy ebből már szeretkezés lesz. Harry, mint eddig most is figyelt rám. A gyönyör egyszerre árasztott el minket. Kipihegve feküdtünk egymás karjaiba. Később elmentünk fürdeni, most külön- külön. Mérhetetlen örömöt éreztem a szívembe. Senki és semmi nem lenne képes, most elrontani a kedvem. Harryvel váltottuk a fürdőbe egymást. Amíg ő fürdött én neki álltam főzni. Makarónit csináltam, de most nem engedem, hogy Harry beleszóljon, mert akkor az ismét máshol fog kikötni. Megterítettem. Közbe főtt a tészta. Szerencsére viszonylag gyors étel. Úgy gondoltam, hogy mivel már nagyon rég hívtam fel Greget itt az idő. Már nagyon hiányzik a fogadott bátyám. A tésztát megfőztem. Amíg főztem Harry ágyneműt húzott, tévézett, és lefürdött.
- Édes kész a kajcsi. Gyere enni!
- Egy angyal vagy. –adott egy gyors puszit.
Le akartam ülni a székemre, de Harry megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
- Együtt eszünk. –jelenti ki
Jót mosolyogtam rajta, majd adtam neki egy szájra puszit, és jó étvágyat kívántam neki.
- Az első falat a tiéd. –nyomta a számba.
- Oké ez egész jól sikerült. –mondtam.

- Isteni lett szerelmem.
Harry elvállalta, hogy elmossa a szennyes tányért. Mondtam neki, hogy felhívom Greget. Elfogadta. Örülök neki, hogy nem érez Greg felé semmi féltékenységet.
- Igen tessék! –vette fel a telefont
- Greg! Bella vagyok!
- Édes istenem Tubicám! El vagy veszve, de a média mégis tele van veled! Mizu? Hogy vagy?
- Jól vagyok nagyon. Boldog vagyok. Te hogy vagy? Minden ok odahaza?

- Jól vagyok csak hiányzik a húgicám. Persze minden renden. One Direction hogy van?
- Azt hiszem, hogy jól vannak a srácok. Greg jövő héten nincs kedved eljönni hozzánk, Londonba?
- Komolyan kérdezed?
- Szoktam ilyennel hülyéskedni? Persze, hogy komolyan.
- Szívesen megyek. Csak nem tudom, hogy a kávézóba tud-e valaki helyettesíteni, de nyugi megoldom. Mikor gondoltad?
- Hát mi hétfőn megyünk haza. Jó neked úgy akkor keddre gyere. Kimegyek eléd a vonathoz.

- Juj nagyon várom, hogy találkozzunk! Király lesz! Majd tájékoztatlak, hogy melyik vonattal megyek.
- Oké. Akkor majd hívj! És vigyázz magadra. Puszilok mindenkit. Szia, bátyus!

- Szia Bell. –nyomta ki a telefont.
Harry végzett a mosogatással. Elment a hálószobába, és egy takaróval tért vissza. Majd választott egy DVD-t és azt néztük. Nem igazán figyeltem a filmet. Elég nehéz úgy koncentrálni bármire is, ha egy olyan fiú ül a másik oldaladon, aki miatt szüntelenül pillangókat érzel a hasadban, és ha ez még nem is lenne elég, akkor hozzá bújsz, és az illatától a mennyekbe jársz. Harry elővett 2 csomag M&Ms cukorkát, és a kezembe nyomta az egyiket. Elkezdtük etetni egymást.
- Te Harry. Neked mostanában nem csörög a telefonod. Mi lett vele?
- Kikapcsoltam. Nem gondolod, hogy engedem, hogy zargassanak, mikor a világ legédesebb lányával vagyok összezárva. –mosolygott.
- Greg jön Londonba.
- Igen hallottam, öhm örülök neki, hogy lesz társaságod, mert mi elkezdünk készülődni a turnéra. –sóhajtott fel

- Ez azt jelenti, hogy…?
- Megteszek mindent, hogy minden szabad percben veled legyek, de jövő hónapba kezdődik a turnénk.
- Istenem teljes ki ment a fejemből. –ez lelombozta a kedvem.
- Megoldjuk, túléljük. Nyugi. Most itt vagyunk, élvezzük ki az időt.

- Igazad van! De már is hiányzol. –bújtam hozzá

Simogatta a hátam, és úgy néztük tovább a tévét.
…
Az idő gyorsan telt, elszaladt ez a pár nap. És London visszavárt minket. Harrynek ismét beindul a munka. Nekem pedig a családommal kell lennem, és vendégünket Greget kell majd pesztrálnom a városba. Nehéz elszakadni ettől a kisvárostól, de muszáj. Könnyes búcsút vettünk Harry családjától, akik a legjobbakat kívánták nekünk. Jövőhónap elején úgyis találkozunk, hisz jönnek az első turné állomásra.
Goodbye Holmes Chapel! Hello London. 

43. rész

Sziasztok! Igen jól látjátok új rész. Tegnap hajnalban annyira inspirált, hogy még mindig nézitek a blogot, hogy megírtam az új részt! :) 

Ez a lány teljesen elvarázsolt. Sosem éreztem még ilyet. Talán ez a szerelem? Nem talán, biztos. Érzem, hogy szeret, és hogy szeretem. Csodálatos érzés mellette lenni. A legszebb dolog a világon. Igen ennél már csak az lehet szebb érzés, amikor a saját gyerekedet a kezedben tartod.
 Apukája, és a testvére elfogadott édesanyja véleményére nem ad. A családom oda van érte, a fiúk is szeretik. A rajongók igen, ők meg fogják osztani a véleményt, mint eddig mindegyik lánynál. Jól eső érzés volt azt mondani az interjún, hogy igen van egy lány, akiért mindent megtennék.
Már annyiszor átéltem, hogy itt tartom a karomba, de mindig ugyanúgy nézek rá, az érzés, ami bennem tombol, cseppet sem nyugszik.
Már vagy fél órája nézem, ahogy alszik, egy igazi angyalt tartok a kezembe. Csak eljött az idő, amikor a híres Harry Styles már nem nőcsábász, hanem elkezd építeni egy komoly kapcsolatot. Az arcát simogatom, és egyszerűen nem kell fel, csak mosolyog, és közbe szorít magához. Megmozdulok, egyből szorít az ölelésén. Az ajtó felé pillatok, anya arca néz rám mosolyogva. Beljebb lép.
- Jó reggelt Harry! –suttogja, és ad egy puszit az arcomra.
- Szia anya! Mennyi az idő?
- Fél 10 van. Felkelted? Mert akkor neki állok a reggelinek. Gemma most kelt fel 5perce.
- Olyan édes, ahogy alszik. Megsimogattam az arcát, és adtam egy puszit a homlokára. Két gyönyörű álmos szem nézett rám, majd mellém.
- Jó reggelt! –nyöszörgött álmosan. Válaszom egy rövid csók volt. Anya ránk mosolygott, és ott hagyott minket.
- Készülődj, megreggelizünk, aztán elmegyünk, bemutatlak pár ismerősnek, barátnak. A válasza erre csak egy fejbiccentés volt. Felkeltem mellőle, odamentem a szekrényemhez kivettem belőle a fekete csőnadrágom egy fehér rövid ujjúval. Adtam neki egy puszit, és elmentem a lenti zuhanyzóba. 10perc alatt kész lettem. Kimentem a konyhába. Anya már sürgött forgott.
- Segítsek valamit?
- Nem kell kicsim. Bells merre van?
- Készülődik. Olyan jó itthon. Annyira hiányzik a nyugi. Mégis csak itthon érzem magam jól, és most hogy találtam egy lányt, aki nem a híres embert látja bennem, hanem az egyszerű srácot, és ti elfogadjátok őt, annyira boldog vagyok.
- Paul mért nem fogadja el? Beszélni fogok vele erről. –nem igazán értem miről beszél anya, nekem Paul nem mondott semmit.
- Nem értelek anya, honnan veszed ezt?
- Bella mondta, hogy tegnap Paul kioktatta. Te erről nem tudtál?
- Nem én erről nem tudtam. Most felmegyek hozzá, ezt megbeszélem vele. Paullal meg majd beszélek én, hagyd őt. –öntöttem egy bögre kakaót, és elindultam a szobám felé. 

Éreztem, hogy Harry reggel fenn volt, de semmi erőm nem volt kinyitni a szemem. Úgy éreztem magam, mint akire rászakadt egy 100 mázsás fa, és egy kicsit fájt a torkom is, és a fejem, de ha már felkeltett, és eltervezte a mai napot, akkor hajrá. Közelsége még ilyen ramaty állapotba is megmosolyogtatott. Kibattyogtam a fürdőből. A szemeim vörösek voltak bár nem sírtam. Beálltam a zuhany alá, gyorsan lezuhanyoztam. Felöltöztem. Összefogtam a hajam. Visszamentem a szobába leültem az ágyra. A telefonom óriási zajt csapva kezdett el zenélni. Láttam, hogy apa az.
- Szia apa! Mizu? 

- Jó reggelt kicsim! Ugye nem keltettelek fel?
- Nem, nem rég keltem, de nem te keltettél, miért hívtál?

- Csak úgy, hogy megkérdezzem, hogy vagytok? Elég fura a hangod

- Fáradt vagyok ennyi az egész. Most elkezdek készülődni a reggelihez. Öhm később visszahívlak. Ne haragudj! Csáó-csáó. –nyomtam rá a telefont, és hátra dőltem az ágyon. A fejem egyre jobban fájt. Lehunytam a szemem. Nyílt az ajtó. Felnéztem az egyik szemem alól, Harry állt előttem egy bögre kakaóval.
- Hm mi van veled? Nagyon nyomott vagy.

- Köszi a dicsérő szavakat. Minden lány szereti ezt hallani a barátjától –támaszkodtam fel hozzá, kivettem a kezéből a bögrét, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Csak ennyit érdemlek?
- Nem, de most ennyire van erőm. –válaszoltam, és odabújtam a mellkasához. 

- Kicsim, mit mondott neked tegnap Paul? –kérdezte miközben szorosan ölelt.

- Ühm nem érdekes Harry. Mérges volt. Liam is mondta, hogy ne foglalkozzam vele.

- De igencsak érdekes lehet. Szeretném, ha majd innen visszamegyünk, leülnék 3-an megbeszélni. Egyébként fel fogom hívni, és beszélek majd vele erről 4 szemközt is...
- Harry oké, oké, kérlek…- vágtam szavába, mire ő csak rám nézett.

- Mi a baj életem? –nézett rám aggódva

- Semmi, menjünk enni. – álltam fel, de visszaültem az ágyra. Oké ez valószínű, még a kis kimerülésem jelei. Tényleg vigyáznom kell magamra. Felálltam még egyszer. Harry nem egészen értette mi van velem. Megfogta a kezem, és lementünk a konyhába. Már mindenki a konyhába volt. Elnézést kértem, hogy ilyen későn keltünk. Anne ezen csak jót mosolygott. A reggelit jóízűen elfogyasztottuk, de úgy éreztem, ha nem kapok be valami fájdalomcsillapító bogyót ki fognak esni a szemeim a helyéről. Harry és Gemma felmentek az emeletre, én lent maradtam a büszke anyukával. Jó őt boldognak látni.
- Anne kérhetnék valami gyógyszert? Fáj a fejem.
- Mi a baj? Mi történt? –kérdezte aggódva, és már a kezei a homlokomon voltak.
- Valószínűleg a múltkori kis kimerülés maradványai. - válaszoltam
- Pihenned kellene. –jelenti ki, és elém teszi a gyógyszert. Száj húzva lenyelem, mindig is utáltam gyógyszert bevenni. Elmostam a poharam, helyre tettem. Megfogtam a telefonom, és kimentem a nappaliba, visszahívni apát, aki nem sokkal rá fel is vette.

- Ne haragudj, hogy az előbb kinyomtalak.

- Nem baj kicsim. Minden rendben? Jól vagytok? Harry?

- Igen teljesen jól vagyunk, Harry most a nővérével beszélget. – éreztem hogy két kéz a vállamat megfogja, felnéztem, és az én zöld szemű drágámat láttam, aki vigyorogva nézett le rám.

- Helyesbítek apa, itt áll a hátam mögött. –javítottam ki magam.

- Üdvözlöm. –hallottam apa hangján hogy vigyorog.

- Katrinnal minden rendben van?

- Igen. Megígértem, hogy elviszem Disney Land –be, és most már nagyon menne. Le is teszem, mert így sose érünk oda.
- Oké! Jó szórakozást nektek! Puszi. Ja, és vigyázzatok magatokra.
- Ti is. Jó legyél! Szia kicsim. –letettem a telefon. Felálltam oda sétáltam Harry mellé, és csak néztem őt. Nem mondtam semmit csak néztem. Ajkai közelítettek felém, majd végül meg is találták az enyémeket. Belemosolyogtam a csókba, és őt is megmosolyogtatta azt.
- Mért nem mentek fel a kisházba? Ki tudnátok pihenni magatokat. –szakított félbe minket Anne.
- Díjazom ezt az ötletet, de ma találkozunk a srácokkal. –feleli Harry.
- Szerintem Bellának pihenésre van szüksége. Jobban van már a fejed? –kérdezte aggódva Anne.
- Igen köszönöm! Harry az én gyógyszerem. Egyébként pedig azért jöttünk, hogy veletek legyünk, tehát nem megyünk sehova. –simogattam meg a mutatóujjammal, kedvesem orrát. Mire ő megvillantotta a vakító fehér fogait. Mosolyogva ráztam meg a fejem. Gemma rohant le a lépcsőn hozzánk.
- Megyünk már öcsi? –kérdezte Harrytől.

- Hát, ha Bella készen áll, akkor mehetünk. –felelte Göndörke vigyorogva.

- Oké ne várakoztassuk meg azokat a srácokat. –álltam fel, és sétáltam Gemma mellé.
Elköszöntünk Annetól, és kezdetét vette a mai napi programunk. A fejfájásom elmúlt. Gyalog mentünk kézen fogva, Gemma pedig vigyorogva jött öccse másik oldalán, és öntötte magából a szavakat. Harry mindig helyeslően bólogatott. Nem szóltam bele a beszélgetésbe, hisz olyan ritkán tudnak személyesen beszélgetni, és Gemmának tényleg rengeteg mesélni valója volt.

Jó volt őket hallgatni, lehet, hogy más lány úgy érzett volna, hogy semmi keresni valója nincs itt, de engem teljesen feltöltött. Ami ennyire feltöltött nem más volt, minthogy láttam a srácon, aki elrabolta a szívem, hogy mennyire boldog, és kiegyensúlyozott. Hamarosan egy kisebb parkhoz értünk. Besétáltunk rajta. A foci pályán megakadt a szemem egy kisebb csoporton. Gyorsan vágott az agyam, hogy ők azok, akik Harry mellett álltak, és hogy ő róluk hallottam már olyan sokat.

Sziasztok! –köszönt Harry nekik. A srácok meglepődve kapták fel a fejüket. Szinte egyszerre álltak fel, majd az egyik fiú megszólalt.
- Hello Styles! Mizu veled haver? Óh és ki ez a gyönyörűség az oldaladon? –Nyújtotta Harrynek jobbját. Érdekes, hogy hangja egyáltalán nem hatott arrogánsan. Őszintén érdeklődött Harry körül. 

- Dav öregem, hogy megváltoztál! –válaszolta Harry, majd magához vonta a srácot. –Srácok örülök, hogy ismét látlak benneteket. Ő itt a barátnőm Bella.

- Hali kislány! –állt mellém egy fekete hajú gyerek!

- Szia! –köszöntem neki vissza.

Miután megtörtént a nagy bemutatkozás. Leültünk a fűbe. Elég frusztráló volt, hogy csak Gemma és én vagyunk lányok. A srácok sztorizgattak, és citromos sört ittak. Régi történeteket elevenítettek fel. És elő került ismét a mi lett volna, ha kérdés. Bár ez a kérdés elég rossz helyen került elő.

- Képzeld el, ha nem szakítasz akkor Rebekával, lehet még most is együtt járnátok. –jelentette ki az egyik srác, ha jól emlékszem a nevére Ryannek hívják.

- Nem biztos, hogy együtt lennénk, iszonyat megpróbáltatás a sztárvilág, mind nekünk, mind a barátnőinknek, úgy gondoltam, könnyebb, ha egy éjszakás kapcsolatokba rejtőzöm. –felelte Harry. –ühüm köszi ezt a kijelentést gondolta magamba.

- Menjünk focizni! –kiáltott fel egy másik srác. Lányok ti lesztek a bírok. –jelenti ki az ötlet gazda.
Harry és Ryan álltak fel utoljára. Ryan átdobta a kezét Harry vállán, és mikor már azt hitte, hogy nem hallom megkérdezte Harrytől, hogy én is egy éjszakás kaland vagyok-e neki. Harry nem szólt semmit neki, hallgatott, mint a sír. Teljes elmerültem a gondolataimba, ez azért elég szíven ütött, bár tudom, hogy nincs miért, hisz én tudom a legjobban, hogy Harry mennyit küzdött értem, és ilyen kis ideje is, de mennyi mindent átéltünk. Úgy éreztem, hogy egy kicsit szeretnék egyedül lenni.

- Gemma. –fordultam Harry nővéréhez.

- Tessék. –úgy látom ő is nagyon elgondolkodott valamin.
- Valami gond van? –kérdeztem tőle.

- Annyira hiányzik. Olyan ritkán tud hazajutni. Örülök, hogy egy ilyen lányt talált magának, mint te.

- Elhiszem, hogy hiányzik. Megpróbálom majd sűrűbben rávenni, hogy jöjjünk ide. Annyira jó őt ebbe a környezetbe látni.

- Mesélte, hogy elvitt a lakásába. Ilyet még egyik lánnyal sem tett. Ryan kijelentésére meg ne figyelj. Tudom, hogy elkezdtél rajta agyalni. Harrynek fontosabb vagy egy éjszakánál. – karolt át. 

Jól esett, hogy ennyire jól kijöttünk.

- Na, jó mi lenne, ha ez a lányos beszélgetés után hoznánk valamit a bandának? Gondolom, a focitól ki éheznek. –kérdeztem meg már őszinte mosollyal az arcomon.

- Ez egy jó ötlet, van itt egy pizzéria a közelben. Rendelünk 6 sonkás pizzát, annyi azt hiszem elég lesz. –jelentette ki Gemma

- Én nem fogok tudni megenni egy egészet. Mostanában volt egy kis betegségem, és még mindig gondok vannak.

- Igen hallottam ezt is mesélte Hazza. Remélem, majd itt kipihened magad. És fogadj el egy tanácsot, próbáld meg ne magadra venni az utálkozókat. És tudd itt vagyunk mellettetek mind. Bármi gond van, segítünk.

-Ahj Gemma köszönök mindent!

Az idő haladt. Annyira gyorsan eltelt a nap. Megkértem Harryt, hogy vacsorára érjünk haza, hisz ritkán van olyan, hogy együtt leülnek egy asztalhoz, és ezek a napok értük szólnak. Érte és a családjáért.
Vacsora közben beszámoltunk a délutánunkról, amit Anne mosolyogva hallgatott végig. Vacsora után én elköszöntem, és elmentem lezuhanyozni, majd bebújtam Harry ágyába. Az álommanók nem sokáig hagytak egyedül. Gyorsan elaludtam. Éreztem, hogy az ágy megmozdul mellettem. Törvényszerűen Harryhez bújtam, ő átkarolt, és közben a kézfejemet simogatta, majd egy jó éjt puszi után, lenyugodtam és folytattam utam az álmok fura világába.