44.rész

Sziasztok! Itt a következő rész. Nem tetszik, de késztetést éreztem, hogy hoznom kell valami ujjat. Innentől talán könnyebb lesz mert van ötletem, hogyan tovább. A blog nem sokára véget ér egyébként. És tervbe van egy új, de arról még többet nem mondhatok.

- Mama nekem mért nincs apukám? –kérdezte egy édes barna göndör hajú kislány. Körülbelül 6éves lehetett. Gyönyörködtem zöld szemeibe. Távolról láttam egy nőt, aki nagyon hasonlított valakire. Közelebb lépkedtem hozzájuk. A kislány ült a hintába, az anyukája meg csak mosolygott, és leült mellé a másik hintába.
- Tudod kicsim, van apukád, és ő nagyon jó ember, de nem tud velünk lenni. Hidd el, ha ismerne téged te lennél a világ a számára. Biztos vagyok, hogy nagyon, de nagyon szeretne téged. És abban is biztos vagyok, hogy érzi hogy létezel. Az életét is odaadná érted. –miközben az anyuka beszélt a könnyei csordultak ki. Léptem egyet közelebb hozzá, és felém nézett. A felismerés hirtelen ért, hisz ez én vagyok.

Felijedtem. Harry mellettem nyugodtan aludt. Én viszont úgy éreztem, hogy az estém itt véget ért. Óvatosan felkeltem, hogy az én göndörkémet véletlen sem keltsem fel. Lecaplattam a nappaliba, nem volt fenn még senki. Ránéztem az órára fél 5-öt mutatott. Ültem a nappaliba és bámultam ki a fejemből. Nem tudtam hova tenni az álmot és nem is akartam. Az álombéli alakom, amikor felém nézett a szeme tele volt fájdalommal, de mégis boldog volt. Én soha nem hagynám el Harryt. Mostanában annyi mindent történt, valószínűleg az élmények szórakoznak velem. Mi más? Ez még viccnek is rossz. Az idő haladt, én pedig csak ott ültem, és teljes elbambultam. Egyszer megéreztem a vállamon egy kezet.
- Jó reggelt! –köszönt reggeli dörmögős hangján.
- Neked is!
- Nem tudtál aludni édesem? –ült le mellém.

- Hm, nem, de te mért nem alszol?
- Nem voltál mellettem, és felkeltem. Még csak 6 óra, gyere, bújjunk vissza az ágyba. –nyújtotta a kezem.
Elfogadtam, már csak azért is, hogy ő pihenjen, hisz tudom, hogy rengeteget dolgozik, és alig alszik. Ha már én kellek neki az alváshoz, akkor menjünk. Ráfeküdtem a mellkasára ő pedig simogatta a vállam. Éreztem egyenletes szuszogását. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek fel az arcára. Néztem, ahogy szunyókál, majd én is visszaaludtam. 10órakkor keltünk fel ismét. Már sokkal jobb volt a hangulatom. A házban mindenki mosolygott. Ez rám is rám ragadt.
- Kicsim ma átmegyünk a kis házba?
- Átmehetünk. Nem akarsz máshova menni?
- De elugrunk a pékségbe, ahol dolgoztam. - mondta vigyorogva
- Óh Barbara biztos örülni fog neked. Mikor bemegyek, mindig emleget. –lép be anyukája a nappaliba.
Dél körül indultunk el a kitűzött célok felé. Harry egy kis pékség előtt állt meg. Imádom Holmes Chapel utcáit. Olyan nyugodt, és családias az egész környék, nincs rohanás, és semmi életveszélyes dolog. Az emberek ismerik egymást, és figyelnek egymásra.
Harry benyitott a pékségbe. Egy fiatal lány állt a pult mögött, és pislogva nézte, hogy Harry visszatért. Perceken belül egy idősebb hölgy bújt elő.
- Harry! Istenem Harry! De rég láttalak!

- Barbara örülök neked. –ölelték meg egymást.
- Óh és hoztál valakit magaddal! –nézett rám nagy mosollyal.
- Jó napot kívánok! Izabella Peterson vagyok. –nyújtottam a kezem.
- Kedvesem szia! Nyugodtan tegezz csak. Én Barbara vagyok. –ölelt magához.
- Harry fiam, lenne itt neked egy kis munka. Nem állsz be a pult mögé? –viccelődött Barbara.
- Szívesen, ide mindig szívesen jövök dolgozni. –és már ott is állt a pult mögött. 1óra hosszáig voltunk Barbara pékségébe. Rengeteg sok finomsággal megtömött minket. Harry szolgált ki pár vevőt, és szokásához híven bohóckodott. Gyorsan eltelt ez az egy óra. Barbara tényleg egy igazi édes pót nagyi Harry számára. Elköszönésnél a lelkünkre kötötte, ha megyünk vissza Londonba, és ha itt járunk, látogassuk meg őt. Elindultunk a kis ház felé. Harry úgy döntött, hogy ma itt éjszakázunk. Jövő héten valószínűleg visszamegyünk Londonba. Megérkeztünk a kis házhoz. Amikor legutóbb itt voltunk nem volt egy kellemes társalgás. És nincsenek olyan hű de jó emlékeim. Taylor miatt balhéztunk.
- Most nincs Taylor, és nem is lesz. Ketten vagyunk. –ölelt át Harry.
- Te gondolat olvasónak születtél?
- Igen belelátok a fejedbe. –nyomott egy csókot az ajkaimra.
- Oké, akkor valahogy eldugom majd őket. Nem szép dolog vájkálni a gondolataimba. –karoltam át a nyakát.
- Jó veled, szeretlek! –nézett mélyen a szemembe
Félelmetes, hogy a komolytalan fiúból másodpercek lepörgése alatt, egy komoly srác lesz. Válaszul megcsókoltam, majd hozzábújtam. Az ő kezei között van az én nyugalmam. Ő megtanított arra, amire más nem. A fejem felemelte, és megcsókolta. Csókunk nem szakadt meg. Felemelt és bevitt a hálószobába. Óvatosan letett az ágyra. Egyre intenzívebben csókolóztunk. Tudtuk mind ketten, hogy ebből már szeretkezés lesz. Harry, mint eddig most is figyelt rám. A gyönyör egyszerre árasztott el minket. Kipihegve feküdtünk egymás karjaiba. Később elmentünk fürdeni, most külön- külön. Mérhetetlen örömöt éreztem a szívembe. Senki és semmi nem lenne képes, most elrontani a kedvem. Harryvel váltottuk a fürdőbe egymást. Amíg ő fürdött én neki álltam főzni. Makarónit csináltam, de most nem engedem, hogy Harry beleszóljon, mert akkor az ismét máshol fog kikötni. Megterítettem. Közbe főtt a tészta. Szerencsére viszonylag gyors étel. Úgy gondoltam, hogy mivel már nagyon rég hívtam fel Greget itt az idő. Már nagyon hiányzik a fogadott bátyám. A tésztát megfőztem. Amíg főztem Harry ágyneműt húzott, tévézett, és lefürdött.
- Édes kész a kajcsi. Gyere enni!
- Egy angyal vagy. –adott egy gyors puszit.
Le akartam ülni a székemre, de Harry megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
- Együtt eszünk. –jelenti ki
Jót mosolyogtam rajta, majd adtam neki egy szájra puszit, és jó étvágyat kívántam neki.
- Az első falat a tiéd. –nyomta a számba.
- Oké ez egész jól sikerült. –mondtam.

- Isteni lett szerelmem.
Harry elvállalta, hogy elmossa a szennyes tányért. Mondtam neki, hogy felhívom Greget. Elfogadta. Örülök neki, hogy nem érez Greg felé semmi féltékenységet.
- Igen tessék! –vette fel a telefont
- Greg! Bella vagyok!
- Édes istenem Tubicám! El vagy veszve, de a média mégis tele van veled! Mizu? Hogy vagy?
- Jól vagyok nagyon. Boldog vagyok. Te hogy vagy? Minden ok odahaza?

- Jól vagyok csak hiányzik a húgicám. Persze minden renden. One Direction hogy van?
- Azt hiszem, hogy jól vannak a srácok. Greg jövő héten nincs kedved eljönni hozzánk, Londonba?
- Komolyan kérdezed?
- Szoktam ilyennel hülyéskedni? Persze, hogy komolyan.
- Szívesen megyek. Csak nem tudom, hogy a kávézóba tud-e valaki helyettesíteni, de nyugi megoldom. Mikor gondoltad?
- Hát mi hétfőn megyünk haza. Jó neked úgy akkor keddre gyere. Kimegyek eléd a vonathoz.

- Juj nagyon várom, hogy találkozzunk! Király lesz! Majd tájékoztatlak, hogy melyik vonattal megyek.
- Oké. Akkor majd hívj! És vigyázz magadra. Puszilok mindenkit. Szia, bátyus!

- Szia Bell. –nyomta ki a telefont.
Harry végzett a mosogatással. Elment a hálószobába, és egy takaróval tért vissza. Majd választott egy DVD-t és azt néztük. Nem igazán figyeltem a filmet. Elég nehéz úgy koncentrálni bármire is, ha egy olyan fiú ül a másik oldaladon, aki miatt szüntelenül pillangókat érzel a hasadban, és ha ez még nem is lenne elég, akkor hozzá bújsz, és az illatától a mennyekbe jársz. Harry elővett 2 csomag M&Ms cukorkát, és a kezembe nyomta az egyiket. Elkezdtük etetni egymást.
- Te Harry. Neked mostanában nem csörög a telefonod. Mi lett vele?
- Kikapcsoltam. Nem gondolod, hogy engedem, hogy zargassanak, mikor a világ legédesebb lányával vagyok összezárva. –mosolygott.
- Greg jön Londonba.
- Igen hallottam, öhm örülök neki, hogy lesz társaságod, mert mi elkezdünk készülődni a turnéra. –sóhajtott fel

- Ez azt jelenti, hogy…?
- Megteszek mindent, hogy minden szabad percben veled legyek, de jövő hónapba kezdődik a turnénk.
- Istenem teljes ki ment a fejemből. –ez lelombozta a kedvem.
- Megoldjuk, túléljük. Nyugi. Most itt vagyunk, élvezzük ki az időt.

- Igazad van! De már is hiányzol. –bújtam hozzá

Simogatta a hátam, és úgy néztük tovább a tévét.
…
Az idő gyorsan telt, elszaladt ez a pár nap. És London visszavárt minket. Harrynek ismét beindul a munka. Nekem pedig a családommal kell lennem, és vendégünket Greget kell majd pesztrálnom a városba. Nehéz elszakadni ettől a kisvárostól, de muszáj. Könnyes búcsút vettünk Harry családjától, akik a legjobbakat kívánták nekünk. Jövőhónap elején úgyis találkozunk, hisz jönnek az első turné állomásra.
Goodbye Holmes Chapel! Hello London.