47.rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem hoztam a szülinapi részt:) Igen ma egy éves a blog! szeretném megköszönni, hogy végig velem voltatok/vagytok, és olvassátok.
Persze ne felejtsük el, hogy holnap egy új évbe lépünk. Szeretnék mindenkinek Szerencsében Gazdag Boldog Új Évet kívánni! Teljesüljön minden vágyatok, álmotok!
Ne haragudjatok, hogy nem olyan nagyon happy a rész. Gondoltam megmutatok más szemszögeket, és más szereplő érzéseit. Puszi nektek, jó olvasást!

A próbán nagyon jól éreztük magunkat. A fiúk, mint mindig ökörködtek. Húgom végig énekelte velük az összes dalt. Ő különösen jól érezte magát. Megérkezett a várt hívás, Greg felhívott, hogy épségben megérkezett, de nagyon hiányzunk neki. Kicsit olyan egyedül érzi magát. Amikor a fiúk végeztek Katrin előre rohant a fiúkhoz. A legfelső lelátóról. Hiába kiabáltam utána, fel sem fogta, hogy szólok neki. Az egyik emeleten csatlakozott hozzám, egy ismeretlen lány.
- Szia, öhm én Sophi vagyok, Sophia Smith. –mutatkozott be
- Szia Bella vagyok. – bemutatkozásunkat a csörgő mobilom zavarta meg. Elnézést kértem tőle, elővettem a telefonom. A kijelzőn Dani neve villogott. Elég kétségbe esett arcot vághattam. Úgy éreztem magam, mintha két tűz közt állnék. Tudtam nagyon jól, hogy Danielle miért keres.
- Ne haragudj, ezt fel kell vennem. –mégis csak Danit ismerem régebb óta. Barátságosan mosolygott egyet, és elindult egyenesen lefelé, én beültem az egyik székre. Megnyomtam a hívás gombot, mert közben Dani kinyomta.
- Bells. –hallottam hangján, hogy sír. –Szakított velem! Kitépett egy darabot a szívemből, olyan semminek érzem magam. Nincs életem nélküle. –zokogott a telefonba.
- Istenem Dani, oda megyek.
- Ne kérlek, nem akarom, hogy bárki így lásson. Miért tette? Mit tettem? Miért hagyott el? –sorolta fel a kérdéseit. 
- Oda megyek, Eleanor is itt van valahol, megfogom és odamegyünk. Nem fogadok el nemleges választ!
- Egyedül akarok lenni, kérlek, értsd meg. Annyira fáj. Sosem éreztem még ilyet. Semmire nem vagyok jó, elvesztem, a saját világomba elvesztem. Amit felépítettem szétdőlt, két perc alatt. Találkozni akartam vele, mikor bejelentette, hogy át akar jönni. Fura volt, megkérdeztem mi a baj, és azt mondta van egy másik lány, aki tetszik, de ezt szeretné személyesen megbeszélni, érted te ezt? Mivel jobb nálam az a másik lány? Már terveztem vele a közös jövőt. Voltak vitáink, de ez természetes nem?  Nem gondoltam, hogy ilyen nagy a baj. Én vagyok a hibás csakis én.
- Dani ne érezd ezt, így alakult, fiatalok vagytok.
- Ne gyere. nekem ezzel kérlek. Szerettem őt, és szeretem őt. Ő volt mindenem. Bármit megtennék, és megtettem érte. De valamit, csak elrontottam. Mi az Bells, mit rontottam el? Minden szerelem ilyen? Tönkre megy? Az emberek ilyenek? Dühös vagyok és csalódott. Összetörtem. Ne haragudj, hogy fárasztalak, inkább leteszem. Szia!
Időt sem hagyott a válaszadásra kinyomta. Fenébe is! Annyira elvoltam a világomba, hogy még nekem is kicsordult egy könnycsepp. Teljesen megrémisztett Dani. Szembe Harry jött, és cipelte a húgomat.
- Na, most már leteszlek te sószsák. Megvolt mára az edzésem. Szia, Kicsim! –adott egy rövidke csókot. Mi a baj? –kérdezte, láthatta a tekintetemen h kicsit pityeregtem.
- Felhívott Dani. Összetört Harry. Kivan! Miért tette ezt vele Liam? Hisz szereti. És mégis ez a lány? – néztem rá értetlenül. –Mond, hogy velünk sose lesz ez. Nem fogsz eldobni egy másik lányért, legalábbis nem így. Kérlek, mond!
- Nem lesz így!– húzott magához.

Liam szemszöge:
Próbák után beültem az öltözőnkbe. Eléggé elfáradtam. Csörgő mobilomra tévedt a tekintetem. A kijelzőn Danielle neve állt. Felvettem, és megvártam, hogy beleszóljon.
- Szia szerelmem! Mi lenne, ha elmennénk ma valahova? –kérdezte egyből boldogan.
Nem szokásom a kertelés, ezért nyíltan az igazat mondtam neki.
- Ha végeztem itt átmegyek hozzád, meg kell beszélnünk valamit, megismerkedtem egy lánnyal, és öhm.
- Mi Liam? Ne szívass, ez nem jó vicc. –mondta egyből
- Ez nem vicc. Szeretném ezt megbeszélni veled 4 szemközt.
- Te szakítani akarsz? –kérdezte meglepetten még mindig nem hitte el azt hiszem.
- Azt hiszem, hogy igen.
- Hiszed? Liam én szeretlek. –mondta ki elhalva
- De én már nem. Szia Dani. –nyomtam ki rá a telefont.
Mikor kinyomtam akkor értettem meg igazán, hogy mit tettem, és mégis hogy tettem. Váratlanul Sophia nyitott be az öltözőmbe.
- Szia hát te? – teljesen meglepett, hogy betoppant. Nem emlékszem, hogy megbeszéltük volna, hogy idejön. Örültem neki, szükségem volt most rá.
- Mi a baj? –kérdezte meg egyből.
- Kénytelen vagy most már igent mondani a következő kérdésemre. Leszel a barátnőm? –néztem a szemeibe. 
Sophi a nyakamba ugrott. Gyönyörű lány. Első látásra szerelmes lettem bele. Sajnálom Danit, de köztünk már rég nem az, ami volt. Nagyon értelmes lány, biztos talál magának majd valakit, aki megbecsüli őt. Kézen fogtam Sophit, és kimentünk a többiekhez. Bemutattam a fiúknak, és Eleanornak. Azt hiszem mindenki ledöbbent. Harry, Bella és Katrin nem volt a körünkbe. Feltekintettem a lelátok felé, és láttam, ahogy Harry öleli Bellát. Olyan szép pár együtt. Örülök, hogy ennyire összejött nekik az élet.
- Ne haragudjatok, nekem mennem kell! Louis majd otthon beszélünk!

- De El azt mondtad jössz velem! – szólt neki Louis.
- Most nem lehet, máshol szükség van rám. –nézett rám Eleanor. Sose nézett így rám, de ölni tudott volna a szemeivel, és még valamit láttam benne, csalódott volt. Elment mellettem és vállával majdnem fellökött. Tudtam, hogy Daniellehez indult. Harryék is elindultak felénk. Eleanor magyarázott Bellának valamit. Majd puszit adott neki, és Harrynek is és elment. Csatlakozott a 3 elveszett személy köreinkbe. Katrin furán bámulta Sophiat. Miután bemutattam nekik, hogy ő a barátnőm, elkezdett zokogni.
- Mi most megyünk! –jelentette ki Harry! Mindenkitől elköszöntek. 

El szemszöge:
Mikor Liam bemutatta Sophiat, mint a barátnőjét teljes kiakadtam. Nem igazán értettem, hisz Dani nem mondta, hogy szakítottak. Mi a fene van? Nem értettem semmit. Hisz tegnap Dani még boldog volt. Liam megcsalná? Megcsalta? Úgy éreztem, hogy nem bírok ebbe a társaságba maradni. Liamban iszonyat nagyot csalódtam, és nagyon dühös voltam rá. Elköszöntem tőlük. Ahogy mentem ki, Harry meg Bella leszólított.
- El, hova mész? –kérdezte Harry
- El innen messzire. Mi ütött Liamba?
- Mi sem értjük. –mondta Harry lehajtott fejjel
- Dani nagyon összetört, szerettem volna veled menni hozzá, de azt kérte ne. –mondta Bells.
- Én elmegyek, de te maradj itt. Végre 3-asba vagytok. Majd beszélünk.
Kimentem a rajongók enyhén szét akartak szedni, fűt fát rám dobáltak, általában fáj, de most annyira belegondoltam abba, hogy mi van Danival, nem is figyeltem a bántalom áradatra. Szerencsére mire kiértem a főbejárathoz pont megérkezett a taxi. Bediktáltam Dani címét. Mivel a város másik végén lakik elég hosszú az út. Louis sms-kel bombázott. Hogy jól vagyok-e, meg hova tartok. Rohadtul nem voltam jól. Dani, és Liam álompár volt, és hova jutottak. Felmerült bennem, hogy velünk is ez lesz? Hisz én sem tudok mindig vele lenni, majd keres ő is másik lányt?! Tudom, hogy szeret engem. És baromságokra gondolok most. Csak mégis a legjobb barátnőmet dobta a pasija, egy másik lányért. Köztük is minden rendben volt. Ennyi lenne a nagy szerelem szó? Jön, és megy? Belegondolni is szörnyű, hogy ugyan arra a sorsa jutok, mint Dani.
Megállt a taxi a ház előtt. Fizettem, és már futottam is be. Szerencsére volt kulcsom, mert egyszer megkért, hogy gondozzam Lokit, meg Borist, míg ő turnén volt valamelyik hírességgel, és Liam is turnézott. Mikor bejutottam a nappaliba, teljes elképedtem. Összetépett fényképek darabkái hevertek a földön. És a fotóalbum, amit ő csinált Liamnak karácsonyra tavaly. Liam ruhái hevertek az előtérbe, egy bőrönd társaságába. Teljes ledöbbentem, és fájt így látni ezt a kuckót. Egy könnycsepp gördült le a szemem sarkából. Majd elindultam a hálószobába. Mikor benyitottam teljes sötétség. Lehúzott redőnyök. Felkapcsoltam a lámpát. Mire Dani rám pillantott. Tekintete üveges volt, mintha nem érezne semmit. A sarokban guggolt, nem sírt, már nem. Szemei vörösek voltak, és duzzadtak. Oda szaladtam hozzá. Átöleltem. Visszaölelt, és egyből rákezdett a zokogásra. Úgy szorított magához, mint egy ártatlan kislány, akit bántottak, és az anyukájába kapaszkodna. Egyben biztos voltam, nem hagyom egyedül. Elviszem magunkhoz. Ült mellettem, és zokogott. Az idő érzékem teljes eltűnt. Nem bírtam, ki hogy ne sírjak vele együtt. Mikor már azt éreztem, hogy kicsit sokáig ültünk itt, megnéztem a telefonom az időt. Meghökkentem, hogy már 2,5 órája ülünk itt, és sírunk.
- Dani elmegyünk hozzám, ne sírj! Minden rendben lesz! –próbáltam nyugtatni
- Elhagyott. Nem szeret. Elrontottam. –zokogott fel még jobban.
Biztos voltam, hogy egyedül nem bírom innen elcipelni. Teljes elhagyta magát, olyan mintha nem is lenne itt. Muszáj volt segítséget kérnem, és ki mástól kérhetnék, mint Louistól. Előkaptam a telefonom, és egyből csörgettem. Nem telt 2mp már fel is vette.
- El, hol vagy? Aggódok érted!
- Daninál, Danival, gyere értünk, kérlek, nyitva van az ajtó. Megkérhetlek, hogy ágyazz meg neki a vendégszobába? Nem hagyom itt.

- Persze nyugodj meg kicsim. 15perc és ott vagyok.
Felálltam mellőle bement a fürdőbe bevizeztem egy törölközőt. Visszamentem, és elkezdtem az arcát törölgetni. Sosem láttam még ilyet. Filmben sem láttam ilyet. Félelmetes. Elpakoltam pár cuccát, amit felvesz majd, meg a tisztálkodó szereit. Louis, ahogy ígérte jött is.
- Mi a fene történt a nappaliba? –kérdezte- Jézusom Dani, jól vagy?
- Láttam az arcán az aggódást. Megijedt. Ahogy én is.
- Indulhatunk? –kérdezte Louis.
- Igen kérlek. Menjünk. –mondtam.
Louis felemelte Danit. Remélni tudtuk, hogy ezt paparazzi nem látja, mert olyan cikket ír belőle, hogy huh. Beültem Dani mellé, és elindultunk a házunkhoz, vagyis inkább Louis házához. Az út csendben telt.
A háznál Louis kikapta Danit a kocsiból. Mondtam neki, hogy a fürdőbe vigye, tegye a kádba. Mentem utána. Lefürdettem elég nehézkesen ment, de jobban lett tőle. Már nem kellett cipelni, mert ment a saját lábán, de még mindig olyan volt, mint egy élő-halott. Befeküdt az ágyba. Louis hozott neki egy pohár kakaót. Egy pohár vizet, és egy bogyót.
- Altató, gondolom, a-nélkül, nem tudnál most aludni. –mondta Daninak. A lány készségesen bevette. Leoltottam a lámpát és hagytuk. Louis megfogta a kezem levezett a nappaliba.
- Velünk is ez lesz? –kérdeztem meg. Louis teljes elképedt a kérdésen.
- Soha nem okoznék ekkora fájdalmat. Szeretlek édesem, ne gondolj erre. –szorított magához. Nem bírtam, ki hogy ne pityeregjek.
- Cshh nyugodj meg. Na, drágám. Menj, zuhanyozz le, viszek egy bögre kakaót rád is rád fér. – simított végig az arcomon, és egy apró csókkal el is küldött.

Louis szemszöge:

Megijedtem, hogy Eleanor csak úgy elment. Hiába hívtam, írtam semmi. Bella mondta, hogy Danihoz ment. Kicsit furának találtam az új párosunkat én is. Haza mentem, és vártam El-t már két órája elment és még mindig semmi. Egyszer csak villog a kijelzőm, és a neve szerepel rajta. Egyből felvettem.
Kérésére azonnal elindultam Dani lakásához. Mikor beléptem, olyan volt mintha Lavina söpört volna végig rajta. Teljesen meghökkentem. Ruhák és széttépett fényképek darabkái. Ha eddig nem is, akkor ott megfogadtam, hogy soha, de soha nem fogok ekkora kárt tenni Eleanorban. Külső szemlélőként is rossz ezt nézni. Felszaladtam a hálóban. El piros szemekkel nézett rám. Utálom mikor sír. A sírás nem hozzávaló. Dani pedig elmondhatatlan állapotban volt. Egyetértettem szerelmemmel, hogy itt egyedül semmiféleképp nem maradhat. Hazafuvaroztam hozzánk. Elkészítettem neki egy bögre kakaót, és egy altatót, addig Eleanor lefürdette, és ágyba dugta. Rossz volt így látni mind a két lányt.
Eleanor leült mellém a kanapéra. Egy szikrát sem láttam abból a lányból, akivel reggel próbára indultunk. Ült és, nézett ki a fejéből, majd egyszer megmukkant. Figyelnem kellett, hogy halljam, amit mond.

- Velünk is ez lesz? –kérdése meghökkentett, s az jutott eszembe, hogy ma már hányszor törhette az agyát ezen.
- Soha nem okoznék ekkora fájdalmat. Szeretlek édesem, ne gondolj erre. Szorítottam magamhoz. Halkan pityeregni kezdett. Istenem te fafejű Liam. Két lányt kaparok fel miattad, és az egyik az én barátnőm.
- Cshh nyugodj meg. Na, drágám. Menj, zuhanyozz le, viszek egy bögre kakaót rád is rád fér. –simogattam meg az arcát. Fájt így látni azt a lányt akiért az életemet is odaadnám. Tette, amit kértem. Kimentem a konyhába, és felhívtam Harryt.
- Tessék Louis! –szólt bele.
- El is összetört. Megkérdezte, hogy velünk is az lesz-e, mint Liamékkal.
- Ezt a kérdést én is megkaptam. Dani hogy van?
- Rosszul. Sose láttam még ilyet. Lehet h nem ártana majd kórházba vinni vagy nem tudom. Adtam neki altatót.

- Sajnálom, ami történt. El-t meg ölelgesd, és puszilgasd, beszélgess vele. Én is ezt teszem Bellával. Zayn szerencsés, hogy Perrie nem volt ott. A lányok kicsit meghökkentek ettől a hírtől. Mellettük kell legyünk.
- Igazad van Hazza! Jó éjt nektek, és köszi!
- Szia Boo Bear.
Felmentem El-hez a kakaóval. Már végzett. Rámosolyogtam odamentem leültem elé, és megcsókoltam. Ma csak reggel kaptam olyan igazi csókot. Mikor elfogyott a levegőnk. A homlokomat neki támasztottam a homlokának. Keze még mindig arcomon pihent.
- Örökre együtt leszünk édesem. Ne kételkedj kettőnkben, ami velük történt más. Sosem engednélek el téged. Te vagy a világom. Nem engedlek elmenni. És ha ilyen baromságot követnék el, csak üss meg, hogy észhez térjek. Sosem foglak elhagyni ígérem. –amit mondtam a szívemből mondtam. 
- Köszönöm Louis. –ölelt át szorosan. –Idd meg a kakaódat. Jó? –mosolyogtam rá. Miután megitta, magam mellé hívtam az ágyba. Befeküdt a karjaimban. Simogattam az arcát, és a karját. Kimerítette a mai nap, így nem kellett sokat várni, hogy elaludjon. Elmentem lezuhanyozni, siettem, visszabújtam mellé. Úgy bújt hozzám mint egy kis cica. Ránéztem. Elmosolyodtam.
- Szeretlek édes, és ez nem fog változni. –pusziltam meg a feje búbját. –jó éjszakát. –mondtam neki és lekapcsoltam a lámpát. 

46.rész

Sziasztok! 
Szeretnék előre is Boldog Karácsonyt kívánni.
A részek azért jönnek ilyen ritkán, mert sem ihletem, sem időm, sem kedvem nincs írni.  Olyan elcsépeltnek érzem, már a történetet. De természetesen be fogom fejezni, félbe nem hagyom. Van már végkifejletre ötlet.
Heti 8 gépírásom van, és mellette 7 levezési ismeretem. Ez azt jelenti, hogy heti 15 órát (iskolai tanóra) töltök gép előtt. Mikor haza érek már a szemeimre alig látok, mert van nap, hogy 4 óra egymás után csak gép előtt megy, és ott is vagy gépelek, vagy levelet írok, amihez szintén gépelnem kell. Elegem van a billentyűzet használatból.
Persze a srácok, és a munkájuk iránti érdeklődésem cseppet sem hanyatlott az elmúlt hónapokba. Imádom őket. És imádom a Mindnigh Memories -t is.
December 31.-én lesz 1 éves a blog. Természetesen lesz új rész akkor, ha belepusztulok is megírom.
Köszönöm, hogy végig olvastad a rizsámat.
Puszi!

46.rész

Liam és Harry olyan hajnali 4 körül értek haza, már aggódtam értük. Harry támogatta Liamot, érdekes látvány volt, ez valahogy eddig mindig fordítva történt. Nagy nehezen ágyba dugtuk. Reggel arra keltem, hogy a WC-t húzza valaki. Na hát ezt nem hiszem el. Harry még nyugodtan aluszik mellettem, akkor Liam barátunk felkelt. Óvatosan kikelek az ágyból, hogy Harryt véletlen se keltsem fel. Az óra negyed kilencet mutat. Elindulok a konyha felé. Meglepetésemre terülj-terülj asztalkám fogad.
- Jó reggelt! –köszönt Liam.
- Neked is! Oké, annyi pia után amennyi tegnap a szervezetedben volt, ezt hogy sikerült elkészítened?
- Hm, nem tudom, nem kavartam mindent össze, egy valamit ittam, és az ütős volt. –felelte mosolyogva
- Az, tuti, eléggé kiütött. –helyeseltem, bólogatva.
- Ne haragudj, röstellem, hogy felébresztettelek titeket.
- Jaj Liam ne hülyéskedj! És egyébként jól vagy? Mi ez a szakítottam Danival, és most van Sophi dolog?
- Nem tudom, szomorú vagyok és boldog is. Dani nagyon helyes lány, és gyönyörű, de mi már nem tudtuk megérteni egymást. Sophi is csodálatos. Alig várom, hogy majd megismerjétek.
A lépcső felől hallottuk, hogy Harry is felkelt. Lejött közénk. Eléggé fáradt volt. Kaptam egy gyors csókot, majd már itta is a Liam által készített kakaót. 

- Kicsim azért keltél fel, hogy ilyen sok reggelit készíts, elmehettünk volna valahova reggelizni.

- Igen szerelmem hát persze! –jött a válasz Liamtól.
Harrynek édesen nagyra nyíltak a szemei, és azon a megdöbbent arcon csak egy jót nevettem. Mikor felfogta, hogy Liam csinálta a reggelit, megköszönte. Telefonom csörömpölése szakította meg a nyugodt baráti beszélgetést. SMS-m jött apától, hogy Greggel hazafelé tart.

- Minden rendben? –kérdezi Liam

- Persze. Figyelj Harry menjetek keressétek meg Liam lakáskulcsát, hátha valaki tud valamit mondani a szórakozóhelyen.
- És te? –kérdezi az én Bongyorkám.

- Haza megyek taxival. Greg megérkezett. –válaszoltam mosolyogva

- Ne kérlek, hagyj vigyelek haza, apudnak megígértem, hogy haza szállítalak. Liam is kibír 5percet. Ugye Liam?
- Persze, de akkor menjetek öltözni! –tapsol egyet, és ezzel elküld öltözni.

Perceken belül kész lettem, és Harry is. Beültünk az autóba. És hajtottunk hazafelé. A ház előtt láttam, hogy apuék már megérkeztek. Kipattantam az autóból, és már szaladtam is fogadott bátyám felé. Kicsaptam az ajtót, és gyorsan a konyha felé siettem. A keresett személy az asztalnál ült.

- Greg mackó! –köszöntem neki széles vigyorral, és átöleltem,
- Hercegnőm! Szia! –ölelt ő is szorosan.
- Annyira hiányoztál. –szipogtam, igen pár könnycsepp kiszökött a szememből.
- Itt leszek veled 1 teljes hétig. –mondja nagy vigyorral.
- Hogy mi? –szólal meg Harry a hátunk mögött. 
- Szia Harry! Öhm szia Liam, azt hiszem. – nyújtja kezét Greg

- Hello, hogy-hogy itt leszel 1hétig? –kérdezi Harry már udvariasabban.
- Hát sikerült kivennem a szabadságot, és most a fogadott hugicámmal szeretnék pár napot eltölteni.
- Harry nekünk mennünk kellene, tudod ma próba. –szól Liam

- Igazad van. –mondta Harry.
Kaptam tőle egy gyors csókot, Liamtól egy nagy ölelést, és már el is tűntek. Apa kettesben hagyott minket Greggel, rengeteg mindent átbeszéltünk, már nagyon hiányzott nekem. Örültem, hogy végre egy jó baráttal lehetek. Délután 4óra volt, mikor feleszméltünk, hogy még mindig a konyhába ülünk, és beszélgetünk. Úgy döntöttem elviszem egy városnézésre, amit ő nagy örömmel fogadott. Úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk a központ felé. ¾ óra gyaloglás után, már a Temze partján álltunk. Felmentünk a Tower híd tetejére, és onnan csodáltuk Londont. Fél 8 körül, kezdett sötétedni, és a város fénybe öltözött. Na ha van valami csodaszép, akkor az a London kivilágítva. Úgy fürdik esténként a város gazdag fényekben, mint a legpompásabb hercegnő az esküvőjén. Nem akartam ideköltözni, de a látvány, és London megfogott, már nincs gondom ilyennel. Felültünk a London Eye-ra, mentünk egy kört. Hazafelé betértünk a Nando’s-ba és vettünk sült csirkét, meg sült krumplit.  Gyorsan eltelt az első közös napunk.

…
Eltelt a hét, Harryvel alig beszéltem. Csak reggel hívtuk egymást, nem is találkoztunk. Meg kell mondjam, nagyon hiányzik. Greg ma visszautazik. Ez még jobban lelomboz.

El se hiszem, hogy ennyire elvesznek a mindennapjaim. Reggel 8-kor felkelek, felhívom Bellát, és persze felkeltem, mert ő előző éjszaka kitudja meddig volt kint Greggel. Alig beszéltünk valamit, mert én folyamatosan este 10-11kor fáradtan estem be az ágyamba egyedül. Egyszer sem jött hozzám át aludni. Őrülten hiányzik.

Ma hazamegy Greg, én pedig elmegyek este érte, elviszem magamhoz a hétvégére, meg kell beszélnünk valamit.

- Gyerekek induljunk, mert Greg lekési a vonatot! –sietetett apa

- Megyünk már apa! –Utoljára leellenőriztük, hogy minden meg van-e. Megbeszéltük, hogy következőnek én megyek hozzájuk. Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez az egy hét. Minden napot rendesen kiélveztünk. Greg egy teljes ismerjük meg Londont túrán vett részt, ahol én voltam az idegenvezetője. Igen az egyik nap szépen el is tévedtünk, még szerencse, hogy sikerült egy taxit fognunk. Mikor hazaértünk csak beestünk és nevettünk. Természetesen a sajtó sem maradt ki a baráti látogatásból. Jelentek meg cikkek azzal kapcsolatban, hogy megcsalom Harryt Greggel, de ilyet sose tennék, sem Greggel sem más fickóval.  Twitteren természetesen sikerült rácáfolnom a megjelent cikkekre, de azért pár directioner rendesen támadott, és támadni is fog. Greggel olvasgattunk este üzeneteket, egyedül nem mertem volna végig menni rajtuk. Voltak egész tűrhető, sőt már kedvesnek mondható üzenetek, de voltak olyanok, akik nem rejtegették érzéseiket és elküldtek a legtávolabbi pontra a földön. Nem értettem miért bántanak, nem is ismernek.
Mikor megérkeztünk a reptérre, eléggé csalódott voltam, hiába van mellettem 4bolond srác, ha az igazi barátom, aki tényleg ismer nincs mellettem.
- Ahj csajszi ne legyél már ilyen szomorú. Látjuk még egymást, nem is olyan sokára.

- Köszönöm ezt a hetet neked, köszönöm, hogy eljöttél.
- Istenem Bells ne köszönt, megverlek. –mosolyodott el, amire nekem is mosoly lett az arcomon
- Vigyázz Haroldra, biztos megette a guta, hogy egész héten velem voltál. Mond neki, hogy nem akartalak annyira elrabolni.
- Istenem te gyerek! –öleltem át. –hiányozni fogsz nagyon bátyus.
- Te is nekem hercegnő! Vigyázz magadra, és Katrinre is.
- Mr. Peterson, örülök, hogy ismét találkoztunk, és köszönöm ezt a hetet.
- Ugyan fiam, bármikor jöhetsz hozzánk! –fogott vele kezet apa
- Megyek, mert lekésem a vonatot kiscsillag. –ölelt meg utoljára, és adott egy puszit.
- Hívj fel, ha hazaértél. Vigyázz nagyon magadra! Ha gáz van, hívj, repülök- el engedtem.
Elindult, még egyszer visszaintett, és felszállt a vonatra. Apával pedig elindultunk haza. Beugrottunk Katrinért a suliba. 

Bepötyögtem egy sms-t Harrynek:
„Szia, elment Greg, gondoltam beugrok hugival hozzátok, zavarnánk?” –küldtem el.
„Ne is gondolj ilyenre, ti sose zavartok, gyertek nyugodtan, a fiúk nagyon örülnek, hogy Katrin is jön, amúgy is megígértem neki:/.”
- Apa, ma elmegyünk Katrinnel a fiúkhoz, ugye nem gond?
- Nem persze, akkor be tudok menni a kórházba. Rengeteg munka gyülemlett fel. Ez a válásdolog nagyon szétszedett.
- Ne szomorkodj anya miatt. Nem érdemli meg.

- Igazad van.

Elmentünk a húgomért, és apa már vitt is minket az O2 Arénába, ahol az első turnényitó koncert lesz. Nem várom azt a pillanatot, mikor felszállnak a gépre, és elmennek, a szívem meg fog szakadni. Csak reménykedni tudok, hogy kibírja a kapcsolatunk.
Felvettük Katrint, és már mentünk is a srácokhoz. Az aréna előtt, voltak rajongók, ez meglepett.

- Bekísérjelek? –kérdezte apa, aggódó hanggal.
- Nem kell, nem lesz gond. - válaszoltam

Kiszálltunk az autóval kézen fogva. Észrevettek, és felismertek, nem voltak sokan 20 körülbelül. Elkezdték a nevem skandálni. Egy biztonsági őr egyből mellénk került, apa pedig megnyugodva ment tovább a dolgára.
„Bella kérhetünk egy autogramot?”

„Bella ki ez a kislány?”

„Bella együtt vagy még Harryvel?”
„Hagyd békén Harryt, ő az enyém!” –kiáltásokat hallottam, integettem nekik, majd tovább mentünk.

Alig vártam, hogy beérjünk. Fogadni mernék, hogy mire kifelé jövünk, itt lesz annyi rajongó.
Sajnálom, hogy beléjük botlottunk, a húgomat nem akartam ennek kitenni.