46.rész

Sziasztok! 
Szeretnék előre is Boldog Karácsonyt kívánni.
A részek azért jönnek ilyen ritkán, mert sem ihletem, sem időm, sem kedvem nincs írni.  Olyan elcsépeltnek érzem, már a történetet. De természetesen be fogom fejezni, félbe nem hagyom. Van már végkifejletre ötlet.
Heti 8 gépírásom van, és mellette 7 levezési ismeretem. Ez azt jelenti, hogy heti 15 órát (iskolai tanóra) töltök gép előtt. Mikor haza érek már a szemeimre alig látok, mert van nap, hogy 4 óra egymás után csak gép előtt megy, és ott is vagy gépelek, vagy levelet írok, amihez szintén gépelnem kell. Elegem van a billentyűzet használatból.
Persze a srácok, és a munkájuk iránti érdeklődésem cseppet sem hanyatlott az elmúlt hónapokba. Imádom őket. És imádom a Mindnigh Memories -t is.
December 31.-én lesz 1 éves a blog. Természetesen lesz új rész akkor, ha belepusztulok is megírom.
Köszönöm, hogy végig olvastad a rizsámat.
Puszi!

46.rész

Liam és Harry olyan hajnali 4 körül értek haza, már aggódtam értük. Harry támogatta Liamot, érdekes látvány volt, ez valahogy eddig mindig fordítva történt. Nagy nehezen ágyba dugtuk. Reggel arra keltem, hogy a WC-t húzza valaki. Na hát ezt nem hiszem el. Harry még nyugodtan aluszik mellettem, akkor Liam barátunk felkelt. Óvatosan kikelek az ágyból, hogy Harryt véletlen se keltsem fel. Az óra negyed kilencet mutat. Elindulok a konyha felé. Meglepetésemre terülj-terülj asztalkám fogad.
- Jó reggelt! –köszönt Liam.
- Neked is! Oké, annyi pia után amennyi tegnap a szervezetedben volt, ezt hogy sikerült elkészítened?
- Hm, nem tudom, nem kavartam mindent össze, egy valamit ittam, és az ütős volt. –felelte mosolyogva
- Az, tuti, eléggé kiütött. –helyeseltem, bólogatva.
- Ne haragudj, röstellem, hogy felébresztettelek titeket.
- Jaj Liam ne hülyéskedj! És egyébként jól vagy? Mi ez a szakítottam Danival, és most van Sophi dolog?
- Nem tudom, szomorú vagyok és boldog is. Dani nagyon helyes lány, és gyönyörű, de mi már nem tudtuk megérteni egymást. Sophi is csodálatos. Alig várom, hogy majd megismerjétek.
A lépcső felől hallottuk, hogy Harry is felkelt. Lejött közénk. Eléggé fáradt volt. Kaptam egy gyors csókot, majd már itta is a Liam által készített kakaót. 

- Kicsim azért keltél fel, hogy ilyen sok reggelit készíts, elmehettünk volna valahova reggelizni.

- Igen szerelmem hát persze! –jött a válasz Liamtól.
Harrynek édesen nagyra nyíltak a szemei, és azon a megdöbbent arcon csak egy jót nevettem. Mikor felfogta, hogy Liam csinálta a reggelit, megköszönte. Telefonom csörömpölése szakította meg a nyugodt baráti beszélgetést. SMS-m jött apától, hogy Greggel hazafelé tart.

- Minden rendben? –kérdezi Liam

- Persze. Figyelj Harry menjetek keressétek meg Liam lakáskulcsát, hátha valaki tud valamit mondani a szórakozóhelyen.
- És te? –kérdezi az én Bongyorkám.

- Haza megyek taxival. Greg megérkezett. –válaszoltam mosolyogva

- Ne kérlek, hagyj vigyelek haza, apudnak megígértem, hogy haza szállítalak. Liam is kibír 5percet. Ugye Liam?
- Persze, de akkor menjetek öltözni! –tapsol egyet, és ezzel elküld öltözni.

Perceken belül kész lettem, és Harry is. Beültünk az autóba. És hajtottunk hazafelé. A ház előtt láttam, hogy apuék már megérkeztek. Kipattantam az autóból, és már szaladtam is fogadott bátyám felé. Kicsaptam az ajtót, és gyorsan a konyha felé siettem. A keresett személy az asztalnál ült.

- Greg mackó! –köszöntem neki széles vigyorral, és átöleltem,
- Hercegnőm! Szia! –ölelt ő is szorosan.
- Annyira hiányoztál. –szipogtam, igen pár könnycsepp kiszökött a szememből.
- Itt leszek veled 1 teljes hétig. –mondja nagy vigyorral.
- Hogy mi? –szólal meg Harry a hátunk mögött. 
- Szia Harry! Öhm szia Liam, azt hiszem. – nyújtja kezét Greg

- Hello, hogy-hogy itt leszel 1hétig? –kérdezi Harry már udvariasabban.
- Hát sikerült kivennem a szabadságot, és most a fogadott hugicámmal szeretnék pár napot eltölteni.
- Harry nekünk mennünk kellene, tudod ma próba. –szól Liam

- Igazad van. –mondta Harry.
Kaptam tőle egy gyors csókot, Liamtól egy nagy ölelést, és már el is tűntek. Apa kettesben hagyott minket Greggel, rengeteg mindent átbeszéltünk, már nagyon hiányzott nekem. Örültem, hogy végre egy jó baráttal lehetek. Délután 4óra volt, mikor feleszméltünk, hogy még mindig a konyhába ülünk, és beszélgetünk. Úgy döntöttem elviszem egy városnézésre, amit ő nagy örömmel fogadott. Úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk a központ felé. ¾ óra gyaloglás után, már a Temze partján álltunk. Felmentünk a Tower híd tetejére, és onnan csodáltuk Londont. Fél 8 körül, kezdett sötétedni, és a város fénybe öltözött. Na ha van valami csodaszép, akkor az a London kivilágítva. Úgy fürdik esténként a város gazdag fényekben, mint a legpompásabb hercegnő az esküvőjén. Nem akartam ideköltözni, de a látvány, és London megfogott, már nincs gondom ilyennel. Felültünk a London Eye-ra, mentünk egy kört. Hazafelé betértünk a Nando’s-ba és vettünk sült csirkét, meg sült krumplit.  Gyorsan eltelt az első közös napunk.

…
Eltelt a hét, Harryvel alig beszéltem. Csak reggel hívtuk egymást, nem is találkoztunk. Meg kell mondjam, nagyon hiányzik. Greg ma visszautazik. Ez még jobban lelomboz.

El se hiszem, hogy ennyire elvesznek a mindennapjaim. Reggel 8-kor felkelek, felhívom Bellát, és persze felkeltem, mert ő előző éjszaka kitudja meddig volt kint Greggel. Alig beszéltünk valamit, mert én folyamatosan este 10-11kor fáradtan estem be az ágyamba egyedül. Egyszer sem jött hozzám át aludni. Őrülten hiányzik.

Ma hazamegy Greg, én pedig elmegyek este érte, elviszem magamhoz a hétvégére, meg kell beszélnünk valamit.

- Gyerekek induljunk, mert Greg lekési a vonatot! –sietetett apa

- Megyünk már apa! –Utoljára leellenőriztük, hogy minden meg van-e. Megbeszéltük, hogy következőnek én megyek hozzájuk. Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez az egy hét. Minden napot rendesen kiélveztünk. Greg egy teljes ismerjük meg Londont túrán vett részt, ahol én voltam az idegenvezetője. Igen az egyik nap szépen el is tévedtünk, még szerencse, hogy sikerült egy taxit fognunk. Mikor hazaértünk csak beestünk és nevettünk. Természetesen a sajtó sem maradt ki a baráti látogatásból. Jelentek meg cikkek azzal kapcsolatban, hogy megcsalom Harryt Greggel, de ilyet sose tennék, sem Greggel sem más fickóval.  Twitteren természetesen sikerült rácáfolnom a megjelent cikkekre, de azért pár directioner rendesen támadott, és támadni is fog. Greggel olvasgattunk este üzeneteket, egyedül nem mertem volna végig menni rajtuk. Voltak egész tűrhető, sőt már kedvesnek mondható üzenetek, de voltak olyanok, akik nem rejtegették érzéseiket és elküldtek a legtávolabbi pontra a földön. Nem értettem miért bántanak, nem is ismernek.
Mikor megérkeztünk a reptérre, eléggé csalódott voltam, hiába van mellettem 4bolond srác, ha az igazi barátom, aki tényleg ismer nincs mellettem.
- Ahj csajszi ne legyél már ilyen szomorú. Látjuk még egymást, nem is olyan sokára.

- Köszönöm ezt a hetet neked, köszönöm, hogy eljöttél.
- Istenem Bells ne köszönt, megverlek. –mosolyodott el, amire nekem is mosoly lett az arcomon
- Vigyázz Haroldra, biztos megette a guta, hogy egész héten velem voltál. Mond neki, hogy nem akartalak annyira elrabolni.
- Istenem te gyerek! –öleltem át. –hiányozni fogsz nagyon bátyus.
- Te is nekem hercegnő! Vigyázz magadra, és Katrinre is.
- Mr. Peterson, örülök, hogy ismét találkoztunk, és köszönöm ezt a hetet.
- Ugyan fiam, bármikor jöhetsz hozzánk! –fogott vele kezet apa
- Megyek, mert lekésem a vonatot kiscsillag. –ölelt meg utoljára, és adott egy puszit.
- Hívj fel, ha hazaértél. Vigyázz nagyon magadra! Ha gáz van, hívj, repülök- el engedtem.
Elindult, még egyszer visszaintett, és felszállt a vonatra. Apával pedig elindultunk haza. Beugrottunk Katrinért a suliba. 

Bepötyögtem egy sms-t Harrynek:
„Szia, elment Greg, gondoltam beugrok hugival hozzátok, zavarnánk?” –küldtem el.
„Ne is gondolj ilyenre, ti sose zavartok, gyertek nyugodtan, a fiúk nagyon örülnek, hogy Katrin is jön, amúgy is megígértem neki:/.”
- Apa, ma elmegyünk Katrinnel a fiúkhoz, ugye nem gond?
- Nem persze, akkor be tudok menni a kórházba. Rengeteg munka gyülemlett fel. Ez a válásdolog nagyon szétszedett.
- Ne szomorkodj anya miatt. Nem érdemli meg.

- Igazad van.

Elmentünk a húgomért, és apa már vitt is minket az O2 Arénába, ahol az első turnényitó koncert lesz. Nem várom azt a pillanatot, mikor felszállnak a gépre, és elmennek, a szívem meg fog szakadni. Csak reménykedni tudok, hogy kibírja a kapcsolatunk.
Felvettük Katrint, és már mentünk is a srácokhoz. Az aréna előtt, voltak rajongók, ez meglepett.

- Bekísérjelek? –kérdezte apa, aggódó hanggal.
- Nem kell, nem lesz gond. - válaszoltam

Kiszálltunk az autóval kézen fogva. Észrevettek, és felismertek, nem voltak sokan 20 körülbelül. Elkezdték a nevem skandálni. Egy biztonsági őr egyből mellénk került, apa pedig megnyugodva ment tovább a dolgára.
„Bella kérhetünk egy autogramot?”

„Bella ki ez a kislány?”

„Bella együtt vagy még Harryvel?”
„Hagyd békén Harryt, ő az enyém!” –kiáltásokat hallottam, integettem nekik, majd tovább mentünk.

Alig vártam, hogy beérjünk. Fogadni mernék, hogy mire kifelé jövünk, itt lesz annyi rajongó.
Sajnálom, hogy beléjük botlottunk, a húgomat nem akartam ennek kitenni.