36.rész

Sziasztok! Hoztam a következő részt! 

Reggel mosolyogva keltem fel. Lesiettem a konyhába. Neki álltam reggelit csinálni, ami nem más volt, mint a rántotta. Harry még nyugodtan aludt. Beleborzongtam, hogy tényleg hátrahagyom a múltat, és elmegyek Londonba, de tudom, hogy apának, és a húgomnak szüksége van rám. Nagyon sajnálom, hogy a húgom csonka családban fog felnőne, bár inkább így nőjön fel, mint, hogy anyutól eltanulja a remek viselkedést. A reggeli készítése közben zörgésre lettem figyelmes. Valaki szeretne bejönni, kiálltam a nappaliba, izzadt a kezem, remélem nem betörő. –gondoltam magamba, ám ekkor drága édesanyám lépett be azon az ajtón.
- Szia! Mit keresel itt? –kérdeztem tőle
- Mi az, hogy mit keresek itt? Hogy beszélsz te velem? –emelte fel a hanját.
- Megtennéd, hogy nem hangoskodsz? Harry fenn pihen! –szóltam rá nyugodtan
- Nehogy már a saját házamba parancsolgassatok nekem! –vágta oda
- Lenyugodnál? Nem parancsolgat senki, de idejössz, és egyből ordítozol. 

- Egyébként, meg hogy gondoltad, hogy összejössz azzal a pumuklival? 

- Ne beszélj Harryről így! Fogd be! Inkább szégyelld magad! A húgom miattad tűnt el, tudod mennyire aggódtunk érte?
- Miattam? Te szetted szét a családot, te kis ribanc! –vágta hozzám, miközben még mindig ordítozott. Szemeim elkerekedtek a kijelentésére. Ez aztán igazán rosszul esett. Rengetegszer veszekedtünk, de sose ribancozott le.
- Elnézést, ezt ön mondja? –jött Harry mellém. Király nem csodálom, hogy erre a veszekedésre felkelt.
- Hogy mondtad? Na, idefigyelj te kis tini sztár. –mutatott Harryre.  

- Hagyd békén Harryt. Arra van az ajtó. délig itt leszünk, addig tűnj innen! –mutattam az ajtó felé, de anyám nem indult. Ráordítottam, hogy menj már. Mire meglóbálta a haját, és kirázta magát az ajtón. Jó hangosan becsaptam utána az ajtót. Szemeimet a könnyek marni kezdték, majd egyből versenyeztek is arcomon, hogy melyik ér hamarabb földet. Harry odajött hozzám, és szorosan magához vont. Annyira jól esett, hogy ott volt mellettem, ezt egyedül nem tudnám legyőzni. Visszamentünk a konyhába, miután picit megnyugodtam. Leültünk az asztalhoz. Harry elé raktam a reggelit, de én nem bírtam enni, egy falat sem ment le a torkomon.

- Kicsim egyél! –kérlelte kedvesem.

- Nem, nem vagyok éhes. Egyél csak. Ne haragudj, hogy erre kellett fel kelj. –gördült le egy újabb könnycsepp az arcomon.

- Héj. Kicsim. –fogta meg a kezem, és húzott az ölébe. –Nem haragszom, az rosszabbul esett, hogy mikor felkeltem, nem láttam gyönyörű arcodat. –adott egy lágy puszit. Majd felszúrt egy kis rántottát a villájára, és a számba tömte.
- Na, ugye, hogy megy ez. –mondta mosolyogva. Mosolya elfeledtetett velem minden problémát. Reggeli után még ültünk ott egy picit. Szorosan a karjaiba vont, és azt hajtogatta, hogy ő tudja, hogy minden helyre fog jönni. Felmentünk pakolni. Előhalásztam a bőröndömet. Harry kedvesen kiszedte a szekrényemből a ruháimat, és letette az ágyra. Én ültem, és hajtogattam a bőröndbe őket, mikor ezzel megvoltunk. Jöttek az apróbb kis dísztárgyak, fényképes albumok, ezeknek kerestünk a padláson egy dobozt. Ám találtunk fenn egy teli dobozt, ami fényképes albumokkal van szintén tele. Leültünk egy gerendára. Elkezdtük őket nézegetni. Az első album, ami a kezembe került a gyermekkorom képei. Érdekes ezek az albumok, állítólag eltűntek, és most mégis itt nézegetjük őket. Harryvel jót mosolyogtunk rajta, az egyik képen egy galambot szorongatok, azt mondta Harry, hogy azt szeretné megmutatni Louisnak. Megkértem, hogy ezeket is vigyük haza. Harry kedvesen bólintott. Kerestünk egy másik dobozt, és visszamentünk pakolni. Szerencsére mindent sikerült elpakolnunk. Levittük a kocsiba a cuccaimat. Kicsit visszamentünk még a házba. Körbejártam még egyszer. Harry végig fogta a kezem. Az immáron üres szobámba álltunk. Harry átkarolta a derekamat.

- Hiányozni fog. –mondtam ki ami, elsőnek eszembe jutott.

- Igen tudom édesem, ez természetes.

- Itt nőttem fel, és most el kell mennem innen. Emlékek ezrei törnek felszínre. Mikor leestem a lépcsőn, vagy csak mikor beleestem a WC-be, vagy mikor este megdézsmáltam apa pálinkáját, amit Magyarországról kapott, valami üzlettársától, vagy kitől. –osztottam meg párat barátommal. Ő csak halkan kuncogott. 
- Kicsim, hogy tudtál beleesni a WC-be? –érdeklődött, miközben mosolygott.
- Megbotlottam a kőbe, és megcsúsztam, és fejjel a WC-be álltam, igen tudom elég ironikus, de ha jól emlékszem, pont ilyen családi összejövetel volt, mindenki itt volt nálunk, észre se vették, hogy a kicsi lány eltűnt. –mondtam vigyorogva.

- Hihetetlen vagy, te kis WC búvárom. –mondta már nevetve, kis híján a hasát fogta. Én meg belebokszoltam a vállába, mire ő magához rántott, és adott egy csókot. Majd fájó szívvel elindultunk az autóhoz. Mielőtt beültem az autóba, rápillantottam még a házra, egyszer utoljára, hogy bele véssem legszebb emlékeim közé. Majd elindultunk. Fejem a hideg autóablaknak döntöttem, ma reggel történteken járt az agyam.
- Kicsim nagyon csendbe vagy. Mi a baj? –kérdezte kedvesen.
- Reggeli vita, ezt nem tudom felfogni, mondjuk azt sem nagyon sikerül, hogy megcsalta apát. 

- Ne haragudj kicsim, hogy ezt mondom, de borzalmas anyuka.
- Nem haragszom, ezt tudom én is. Ez egy tény, sajnos.
- Rendbe jön minden, tudom, hogy ez most nehéz, hiába mondod, hogy jobban örülsz, hogy elválnak, tudom, hogy a szíved mélyén nem így gondolod.
- Azt hittem megváltozik, próbáltam bízni benne, de ez nem sikerül neki. Harry annyira szerencsés vagy, hogy édesanyád ilyen kedves, és törődő. Azt gondolom, hogy egy apát könnyebb elengedni, mint egy anyukát. Persze nem lehet köztük választani.

- Azért nem mondom, hogy tudom, mit érzel, mert a szüleim válása, nyugodt módon zajlott nálunk. Persze összetörtem, de teljesen más volt az egész környezet, nálatok meg nem is tudom, hogy fejezzem ki magam.

- Harry anya nem szeret minket.

- Szeret ő, csak nem tudja ezt kimutatni, igazából, ha anyudra nézek, egy 18éves lány jut róla eszembe, aki ilyen pláza cica. Nem viselkedik, úgy, mint egy igazi anya, de édesapád nagyon szeret titeket, biztos vagyok benne, hogy rengeteg minden fog változni pozitívan.

- Köszönöm, hogy mellettem vagy. –mondtam ki őszintén. Harry csak megfogta a kezem, és biztatóan rám tekintett. Az út további része egy kicsit jobb hangulatba telt. Harry mindig megnevetetett. Leparkoltunk a házunk előtt. Belépve az ajtón apát láttam, és a fiúkat, meg a kishúgom, aki nagyokat nevetett. A szívem melegséggel töltött meg. Egy új családra tettem szert a One Directionös fiúkban.   

- Sziasztok. –léptünk be Harryvel. Mire apa felállt, és jól megölelgetett. Harrynek pedig férfiasan jobbját nyújtotta. Majd kishúgom megölelt, és Harryt is megölelte.
- Képzeld Bella a fiúk bevittek a stúdióba, és megígérték, hogy elmehetek majd a koncertjükre. –ugrált a szoba közepén.
- Hisz ez természetes. Akkor jöttök a nővéreddel a koncertünkre, amikor csak akartok. –felelte kedvesen Harry

- Hú ez annyira csúcs, hű milyen sokan fognak irigyelni. Juppí mehetek One Direction koncertre. –ugrált egyre boldogabban.

- Igen, de szerintem egy picit higgadj le húgi. –szóltam rá, és húztam az ölembe. Örültem, hogy boldog, így egy kicsit nekem is könnyebb volt minden.
Kimászott az ölemből, és odament Harryhez, és átölelte. Harry kedvesen ölelt vissza, majd mindegyik fiúhoz odament, és szorosan magához vonta.
- Kicsim neked ma egész véletlen nem kellene menned gitár órára? –kérdeztem tőle
- Óh, tényleg. Elfelejtettem. –mondta most már egy kicsit szomorúan.
- Akkor menj fel öltözni, elviszlek. –mondta Harry neki, és megsimította a hátát. Ettől persze megint bezsongott. Amíg húgi készülődött, behordtuk a cuccokat, letettük a nappaliba. Apa örült neki, hogy itt maradok, és meg is köszönte. Húgi kész lett. A fiúk is haza mentek.
- Be kellene mennem egy kicsit az irodába. –mondta
- Menj nyugodtan, elintézem húgit.
- Nem fogsz unatkozni? Minden rendben lesz veletek? –kérdezte aggódva.
- Nálunk lesznek. –vágta rá Liam. Mire csak rá néztem, ő pedig szigorúan tekintett vissza rám, hogy nemleges választ nem fog elfogadni. Örültem neki, hogy apa és a fiúk ennyire kijönnek. Húgom lecaplatott a lépcsőn. Hozta a gitárját, Harry segítőkészen kivette a kezét. Mi Harryvel, és húgival beültünk a Range Roverbe, a többiek pedig haza mentek. Húgi az utat végig mesélte, hogy tegnap mit csinált a fiúkkal, és hogy Louis mennyire idióta, és véletlen elszólta magát, hogy Zayn nagyon helyes. Arca olyan paradicsom piros lett. Harryvel csak összenéztünk, és jót mosolyogtunk a kicsi lány kijelentésén.

- Nyugi nem szólok neki. –mondta Harry.
- Ezt igazán megköszönném. –mondta most már egy kicsit visszafogottabban. Szerencséjére ebből a ciki helyzetből kihúzta magát, mert megérkeztünk a gitáriskolába. Segítettem kiszállni, meg bekísértem. Mondtam neki, hogy 5-re jövök érte.  Ő csak bólintott, adott egy puszit. Visszasiettem Harryhez.
- Nagyon édes húgod van, meg fogom zabálni. –jelentette ki.

- Igen, csak ha felenged, akkor nem lehet lelőni. –forgattam a szememet, de persze mosolyogtam rajta.
- Annyira jó, hogy elveszik a srácok a figyelmét. Nagyon hálás vagyok Harry, most már mindenért. Én nem tudom, hogy fogom ezt nektek viszonozni.

- Úgy viszonozod, hogy itt vagy velem, és szeretsz. Sehogy máshogy, ez a legjobb viszonzási módszer édesem. Nem várok semmit.

- de Harry…
- Nincs de! Együtt vagyunk, ha neked problémád van, segítek, ha nekem problémám van, segítesz. Holnap bemegyünk a srácokkal a lányhoz. –terelte gyorsan a témát.
- Oké. Rendes tőletek!
Leparkolt a házuk előtt. Kiszálltunk, és kellemes illatok csapták meg az orrom. Harry előre mondta, hogy Zayn grillezik, és hogy az ő grilles dolgainál nincs finomabb a földön. Beléptünk az ajtón, nem várt látvány fogadott. Louis Niall a kanapén ültek nyugton. Liam kedvesen segédkezett Zaynnek, aki mint Harry is mondta grillezett. 

35.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok hogy ennyire későn hozom a részt. Szégyellem magam, de most ez így sikerült. Sorry! Jó olvasást! Puszi

Harry spagettit akart enni, úgy hogy neki álltunk. Mindent együtt csináltunk, amíg Harry telefonja meg nem zavarta a közös vacsorakészítést. Anyukája kereste. Leült a konyha asztalhoz. Nagyon édesen beszélt anyukájával. Jó volt hallani, hogy ennyire ragaszkodik hozzá, és hogy ennyire fontos neki az édesanyja. A kedves anyuka kitörő örömmel fogadta, hogy együtt vagyunk, és arra kérte Harryt, hogy jövő héten látogassuk meg Holmes Chapelbe, mert már nagyon szeretne ismét beszélgetni velem egy jót. Ezen csak aprót mosolyogtam, és bólintottam, hogy oké. Anne nagyon édes. Már előre tudom, hogy ha 4tálca csokis browniet nem csinál, akkor egyet sem. Kedvesen elköszönt Harry tőle, majd felállt, odajött és átkarolta a derekamat. 

- Hol is jártunk? –kérdezte.
- Ott, hogy megkóstolod a szószt. –feleltem

Mellette olyan nyugodt és boldog minden. Megfogta a kanalat, és belenyalt a szószba, amit ketten ügyeskedtünk össze. Arcán nagy mosoly keletkezett.
- Na, milyen? –érdeklődtem
- Hát drágám, le se tagadhatnánk, hogy szerelmesek vagyunk. Ez iszonyat sós. –kezdett el kacarászni. Megkóstoltam én is, hát az íze, tényleg olyan volt mintha a tengerből nyeltem volna egy nagy adaggal. Kicsit el is fintorodtam.
- Öltözzünk fel, menjünk el étterembe. –fogta meg a kezem, de közben még mindig jót mosolygott.
Feleletként megcsókoltam, hiába is akartunk enni, ebből nem lehet. Kiszáradunk este, ha ebből eszünk. Azt hiszem, többet nem főzünk együtt, mert akkor 4× annyi só lesz az ételbe, mint amennyi kellene. Felcaplattam a lépcsőn. Kinyitottam a szekrényem, kivettem belőle egy világos lila csőnadrágot, és hozzá egy sötétebb kék kockás felsőt. Hajamat felcsatoltam. Felvettem egy kisebb sarkas cipőt, és lementem a lépcsőn.
- Hm csinos. –nyalta meg Hazza az alsó ajkát, és egy perverz mosoly ült ki az arcára.
- Vissza az agyarakkal Styles. Meg kell, jegyezzem te is jól nézel ki.

- Oké, akkor most már induljunk, mert éhen halok. –jegyezte meg.
Mosolyogva hagytuk el a házat. Az étteremig egymást piszkáltuk, a sós spagettivel. Beültünk egy hangulatos kis vendéglőbe a város szélén. A vacsorát végig beszéltük. Mióta Harry mellettem van, olyan mintha megtaláltam volna a másik felem, ami régen kiveszett belőlem. Sokkal boldogabb vagyok. Tartok tőle, hogy túl korán jelentem ki, de igen szerelmes vagyok belé. Elvarázsol puszta jelenlétével. Befejeztük a vacsorát. Fél 11-kor léptünk ki az épületből.
- Mi lenne, ha elmennék egy kicsit sétálni? –kérdezte
- Menjünk, de nem vagy álmos?
- Délután kialudtam magam.
Összekulcsolta kezünk, és elindultunk az utcán. Szótlanul mentünk, amíg egy térre nem értünk egy kivilágított szökőkútnál álltunk meg.
- Most már mindent megkaptam az élettől, amit kívánhattam.

- Hm?
- Mindig olyan lányra vágytam, aki alacsonyabb, mint én így bármikor át tudom karolni. Tessék kis picuri vagy, bármikor át tudlak karolni. –karolt át, és adott egy apró puszit a számra. –majd folytatta. Olyan lányra vágytam, aki bármikor meg tud nevettetni, és ha valami gondom van az éjjel közepén is felhívhatom, és a párnám helyett őt karolhatom, és biztos vagyok benne, hogy hűséges jelző is illik rád. Itt vagy nekem. Egy igazi angyal vagy. Pont olyan lány, vagy, mint, amilyenre vágytam. –csókolt meg
Senki nem mondott még nekem ilyeneket. Csókunk addig tartott, amíg a levegőnk el nem fogyott. Érzékien téptük egymás ajkait. Mikor elválltak ajkain szorosan magéhoz húzott. Fejem mellkasán pihent. Szíve olyan tempóba vert, csodálkozom, hogy nem szakadt ki mellkasából. Természetesen az én szívem is vadul dobogott. Percekig ott álltunk ölelkezve. Majd kézen fogva visszaindultunk az autóhoz. Fél 12 mutatott az óra. Előre mentem kinyitni az ajtót. Harry addig beparkolt. Megvártam az ajtóban. Nem sokat kellett rá várni. Farmer zsebembe becsúsztatta a kezét, majd nyakamat kezdte el csókolgatni. Libabőr kivert, mikor nyakamhoz ért. Ezt ő is észrevette. Végig simította a karomat, majd elszakadt a nyakamtól. Bentebb léptünk az ajtón. Nagy volt kísértés, hogy ne támadjam le, ám arra még nem álltam készen, és úgy gondolom, hogy nem is kell, elsietünk.
- Mész fürdeni Harry? –kérdeztem lágy hangon.

- Aham, jössz velem? –kérdezte a megszokott perverz mosolyával.
Elvigyorodtam kérdésén, és megráztam a fejem. Majd beletemettem az arcom a párnába. Zavarba hozott a kérdésével. Éreztem, ahogy engem pásztáz, és közbe jót mosolyog, majd belépett a fürdőszobába. Elővettem a laptopomat, felléptem twittere. Meglepődtem, mikor követőim száma ezres nagysággal növekedett. Ezek szerint páran láttak már Harryvel. Nagyon jó. Igazából nem zavar. Kiírtam, hogy hiányozni fogsz Sheffield, majd leléptem, és elhelyezkedtem az ágyon. A TV-ben valami ment, nem igazán figyeltem rá. Mikor kinyílt a szobaajtó. Harry lépett be. Egy száll törölközőben állt előttem. Nagyot nyeltem. Szemeimmel felső testét pásztáztam. 

- Édesem, tetszik a látvány? –kérdezte vigyorogva.
A látvány az egekig repített. Teljes elbambultam. Sosem láttam még így, hisz mindig mikor együtt alszunk egy pólót is szokott magára kapni, persze most nincs itt semmi ruhája. Odamászott az ágyra, és félig nyitott számra lehet elsőnek egy puszit. A pusziból csók lett. Érdekes módon, nem ő vadult, ha nem én. A csókot ő szakította meg.
- Ennek még nincs itt az ideje édes. –mondta lágyan.
Meglepett kijelentése, de nagyon jól esett, hogy leállított mielőtt valami butaságot csináltunk volna. Összekapartam magam, majd a szekrényhez léptem. Kivettem egy hosszú pólót, és egy fehér neműt, majd eltűntem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot. A meleg víz jól esően csordogált végig testemen.
Nagyon jó napot töltöttünk ma együtt. Nagyon jól érzem magam vele, és amit a szökőkút előtt mondtam, úgy is gondoltam. Nagyon szeretem, és ő is engem. Meglepő, hogy találok egy lányt, aki végre nem a pénzemre, és a hírnevemre megy. Jól esik ez a kis zuhanyzás. Már kezdek fáradni. Biztos jót fogok aludni. Kimáztam a víz alól. Magamra terítettem egy törölközőt, és átmentem a szobába. Bella felém tekintett, majd szemei megakadtak felsőtestemen. Szerintem még levegőt is elfelejtett venni. Jót mosolyogtam rajta. Annyira elbambult a testem tanulmányozása közben, hogy észre se vette, hogy már az ágyon fekszem előtte. A csókunk egyre vadabb lett. Nehéz volt visszafognom magam, de tudtam, hogy nemet kell, parancsoljak. Igen tudom, én Harry Styles nemet mond egy éjszakára, de nem akarom elsietni vele a dolgot. Pedig minden porcikám kívánja őt. Egyébként meg ki tudja, mit élne át, hisz nem olyan rég történt vele az a dolog. Kölcsön vettem a laptopját, felnéztem twittere. Kiírtam, hogy csodás nap volt a mai. Kiléptem. Felnéztem pár idióta oldalra, ahol mindenféle hírek vannak. Sajnálatos módon láttam, hogy a Haylorról még mindig nem pattantak le. Az a szerencsétlen nőszemély azt nyilatkozta rólam, hogy inkább nézegeti a régi bútorokat, mint hogy velem ágyba bújjon. Oké, hát legyen. Valószínűleg emlékezet kiesésben szenved, mert a hotelben nem épp az antik bútorjaival volt elfoglalva. Idegesen csuktam le a laptopot. Kimentem az erkélyre. Volt ott egy szék. Olyan nyugodt minden. Csend volt. Senki sem zavart. Egyszer két kart éreztem, ahogy átölel.
- Hiányoztál. –búgta édes hangján.
- Igen? Akkor gyere ide, hagyj mulasszam el, ezt az érzést.
Az ölembe húztam, és érzékien megcsókoltam. Csók közben a kezei a hajamba vándoroltak. Az én kezembe pedig a pólója alá, de szigorúan megálltam a hasánál. Bőre puha volt, mint a selyem. Illata, mint mindig most is a fellegekbe repített. Óvatosan karjaimba vettem. És bevittem az ágyra. Folytattuk a csók csatát. Kezei már a hasam területei kezdték el felfedezni, majd keze a bokszerem széléhez vándorolt. Megfogtam kezét, felhúztam és nyomtam rá egy puszit.
- Nem akarom elsietni. Veled nem. –mondtam szemébe
- Tudom, hogy nem csak egy éjszakára kellek Harry.
- Nem baj várjunk vele még jó. Hidd el nekem is iszonyat nehéz, de sokkal jobb lesz, ha várunk vele. –öleltem szorosan magamhoz. Nagyon szeretlek Bella. Vigyázni akarok rád, mindig. Nem akarok fájdalmat okozni.
- Harry…- kezdett egyből magyarázkodni, de számmal betapasztottam száját.
- Édes aludjunk fél 2van. Hosszú napunk lesz holnap. Költözködünk.
- Hát oké. –mondta egy kicsit csalódottan.
Belepusziltam a nyakába, megint kirázta a libabőr. Szeretem, hogy ilyen hatással vagyok rá. Szorosan a karjaimba zártam. Nem sokkal később már mind ketten aludtunk. 

34.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt! =) Nem lett olyan jó :(

Ott ültem az aprócska lánnyal a karjaimba. Átéreztem gondját. Az én szüleim is elváltak. Pontosan tudom mit érzett. Louis nyitott be az ajtón.
- Már mindenhol kerestük, azt hittem megint elszökött. –mondja lihegve
- Csit Louis alszik!
- Akkor fektesd le! –válaszolja
Felálltam az aprócska lánnyal a kezembe, és elindultam a vendégszoba felé. Louis segített az ajtónyitogatásban. Letettem az ágyra, gondosan betakartam. Visszamentem nővéréhez. Befeküdtem mellé az ágyba, aki észrevette, és egyből hozzám húzódott. Olyan kis ragaszkodó. Annyira örülök, hogy megbékélt a gondolattal. Igaz ez a Tayloros ügy még mindig nincs normálisan elsimítva, mert a drága nem érti, hogy elég, hogy itt a vége. Simogattam Bella vállát. Olyan nyugtató volt, ahogy szuszog. Sikerült elaludnom rajta.

Nagyon jót aludtam Harry karjai közt. Szólni akartam neki épp, amikor felé tekintettem, és láttam, hogy szemhéjai bizony csukva vannak. Olyan édesen aludt. Apró gödröcskéi ilyenkor is megmutatkoznak. Ránéztem az órára 5óra volt. Jó sokat aludtunk. Ideje lenne felkelteni, de nem tudom, mikor aludt el. Szegény este ő sem aludt valami sokat. Óvatosan simogattam meg arcát, de ahelyett, hogy felkelt volna, átkarolta a derekam, és szorosan magához húzott, majd horkantott egyet. Mosolyogtam tettén. Folytattam arca simogatását, de semmi.
- Harry ébresztő. –súgtam a fülébe.
- Csak, ha megcsókolsz. –suttogta félálmában.
- Kérésed számomra parancs. Adtam egy puszit szájára. Szemeit nem nyitotta ki, de egyből letámadta ajkaimat. Belekuncogtam a csókunkba.
- Olyan, vagy mint egy nagy gyerek. –adtam arcára egy nagy cuppanós puszit.  

- Te meg, mint egy angyal. –nézett rám komolyan.
Azonnal elöntött az a bizonyos szín. Tetőtől talpig elvörösödtem. Ő csak nevetett rajtam. Óvatosan a vállába bokszoltam. Mire nagy karjai ismét körém fonódtak. 

- Gyere, nézzük meg a többieket, már biztos, unják, hogy itt fetrengünk. –húztam ki az ágyból.

Nyöszörgött, de felkelt az ágyból. Kézen fogva lépkedtünk. Elénk tárult az üres nappali, az üres konyha. Kimentünk az udvarra, ami szintén üres volt. Remek ezek ellopták a húgomat. Leültem a kanapéra, Harry pedig elment a konyhába. Egy pohár őszi lével jött vissza, és egy kis cetlivel.
- Köszi, mi az? –kérdeztem.
- A fiúk elmentek a stúdióba, elvitték a húgodat, megmutatnak neki egy két dolgot. - válaszolta

- De jó sora van. –horkantam fel.
- Mi lenne, ha elvinnélek ma egy romantikus vacsorára? –kérdezte
- Hm? Ez komoly? –kérdeztem nagy szemekkel.
- Igen édes az, egy normális randi nem igazán ártana. –mondta, és közbe megcsillogtatta azokat az édes kis gödröcskéket.
- Harry én, imádlak, de az összes cuccom Sheffieldben van.
- Akkor gyere. Elmegyünk a cuccaidért, gondolom, nem akarsz vissza menni oda.
- Hát igazából ezen még nem gondolkoztam.
- Bella! Kérlek! Ne tedd ezt. A húgodnak szüksége van rád, és nekem is. Nem hagyhatsz itt minket.

- Igen tudom, de nekem ez a város…
- Megszokod, segítek, itt leszek melletted. Kérlek. Én annyira megszerettelek. Nem hagyhatsz itt. –fogta meg a kezem.
- Egyben most biztos vagyok. –mondtam
Harry rám emelte nagy zöld tekintetét, ami tele volt most szomorúsággal, amit én okoztam.
- Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. –Harry arcára egyből rá bújt az a mosoly, amit annyira szeretek. Szorosan magához vont, és megcsókolt. Felállt, maga után húzott, az ajtóba. Segített felvenni a kiskabátom, Belelépett a cipőjébe. Lekapta a kocsi kulcsot. Liamnak dobott egy üzenetet, és elindultunk Sheffieldbe a dolgaimért. Bepattantunk az autóba. Az utat végig beszéltük, és hülyéskedtük. Nagyon élveztük egymás társaságát, semmi kétség róla, hogy összeillünk. Az út három negyedénél jártunk, mikor eszembe jutott, hogy én ígéretet tettem, és ha nincs is itt minden fiú, de Harry biztos eljön velem a kórházba.
- Harry. –szóltam hozzá halkan.
- Mi a baj édes? –kérdezte aggódva
- Bejössz velem a kórházba?
- Mi a baj? Mid fáj? –ijedt meg teljesen.
- Nem semmi, csak tudod a kislány.
- Tényleg, igen persze. Menjünk. Fogta meg a kezem. –Hova is kell menni? Melyik kórház?
- Royal Halamshire kórház, és Stella Poppinsnak hívják a kislányt. Remélem, jobban van.
A kórház felé vettük az irányt. Annyira csodálatos, hogy a fiúk foglalkoznak a rajongókkal. Megálltunk egy játékbolt mellett. Néztem rá, ő meg csak hozzám vágta, hogy nem megyünk üres kézzel. Körbe néztünk, Harry meglátott egy 1,5 méteres Micimackót, és megfogta. Odamentünk a kasszához és fizettünk, rakatott a nyakába egy nagy piros masnit. Betette a hátsó ülésre, és mentünk is a kórházba. Egy félórán belül meg is érkeztünk. A recepciós hölgy nagyon meglepődött, hogy Harry Stylessel áll szemben.

- Segíthetek?
- Stella Poppinst keressük. –mondtam
- 7. emelet 756 szoba. –felelte kedvesen egy pár másodperces kutatás után.  
Mindenki mosolygott, hogy egy óriási plüssmacival szenvedünk. A liftes pasas nagyon kiakadt, mert Harry véletlen fejbe vágta a mackó kezével. A lift ajtaja kinyílt és mi kiléptünk belőle. Itt is megkérdeztük a recepciós hölgyet, hogy hol találjuk szobát. Ő elmagyarázta merre kell mennünk. Megtaláltuk az ajtót, ahol 2 hölgy ült kinn.
- Jó napot kívánok! –köszönt Harry
A két nő csak bámult. Nem tudom mi ütötte nála ki a biztosítékot, Harry vagy az óriás maci?
- Miben segíthetek? –kérdezte erőtlenül. Eléggé össze volt törve
- Stella Poppinst keressük.
- A lányom. –mondta az egyik nő.
- Múltkor eljött hozzám a lányának a barátnője, és megkért, hogy a fiúkat hozzam be. Nagyon szereti a lánya a srácokat. –magyaráztam az anyjának.
- Igen emlékszem, elmesélte. Köszönjük a pulóvert. Ott van mellette.
- Ez a nagy maci is az övé, és be lehet menni hozzá? –kérdezte Harry.

- Persze gyertek. –állt fel, de megszédült, Harry rögtön elkapta. Én nyitottam ki az ajtót, az anyukának semmi ereje nem volt. Ahogy beértünk a kórterembe, Harry segített leülni az anyukájának. Majd odalépett az ágyhoz. Az ágyban egy angyalarcú szőke kislány feküdt.
- Szia Pöttöm. –fogta meg Harry a kezét. Én vagyok az Harry Styles. Sajnos a többiek nem tudtak most eljönni, de majd ők is meglátogatnak. Tudom, hogy hallasz. Hm kicsi lány hoztam neked egy ajándékot. Legyél erős és akard látni. Anyukád nagyon aggódik érted, és a barátnőd is, és most már mi is a srácokkal. Gyógyulj meg gyorsan legyél erős. Felépülsz, utána bármikor jöhetsz ingyen a koncertjeinkre. A backstage-ben lehetsz velünk. Bekerülsz a mi kicsi családunkba. Ezért érdemes felépülni, nem? Holnapután behozom a srácokat, és éneklünk neked valamit. Most elbúcsúzok, beszélek pár szót anyukáddal. Holnapután jövünk. –adott puszit az arcára.
Az anyuka teljes meghatódott, Harry nyakába borult, és nem győzte megköszönni. Harry szeméből is kigördült egy két könnycsepp. Hogyne gördült volna ki? Egy ilyen kicsi lány láttán? Harry nagyon érzékeny fiú. És engem is megviselt a látvány. Mindenhol csövek, és gépek csipogtak. Legrosszabb mégis az volt, hogy a kislány nem reagált semmire.
Kimentünk a kórterem elé. Harry leült az anyuka mellé.
- Mit mondanak az orvosok? –kérdezi
- Nem tudják mi a baja! Nem tudják mi történhetett vele. Várunk a csodára.
- Suz nagyon aranyos volt, kétségbe esve csengetett be hozzám, és amikor anyukája elmondta mi történt, elhatároztam, hogy így vagy úgy de értesítem a fiúkat. –meséltem az előttem ülő anyukának
- Egyébként Lilyana vagyok. Ne haragudjatok, hogy nem mutatkoztam be. Meglepődtem. Annyira szét vagyok esve. Altatókon élek. Reggel 5től, éjfélig itt vagyok.
- Édesapja? –kérdezte Harry.
- Elhagyott minket, egy másik nőért, elválltunk. Stellát ez nagyon megviselte, az orvosok azt mondják, hogy ez is lehet ok. Megpróbáltam megadni neki mindent, de az apját nem tudom ide varázsolni. Hívtam, hogy a lánya kórházban van, annyit mondott, hogy mennyi pénzt küldjön. És amikor rávágtam, hogy most nem a pénz a lényeg, hanem, hogy itt legyen mellette, pufogott, és azt mondta, hogy nem hagyhatja ott az újdonsült feleségét, a féléves gyerekkel.

- Ez borzalmas! Nagyon sajnálom. Itt van a telefonszámom, ha bármi van, vagy pénzre lenne szüksége, kérem, értesítsen. –mondja Harry
- Nagyon kedves tőled Harry, de nem fogadok el semmit. Már épp elég, hogy eljöttél.
- A fiúkat is hozom holnapután, ahogy megígértem a kis Stellának.

- Nem tudom, hogy köszönhetném meg!
- Jöjjön el hozzánk egy éjszakára, van elég szobánk. Tudok készíteni vacsorát. Pihennie kell. A lányának szüksége van önre, és amikor felkel, nem szeretné anyut ilyen nagy kerek szemekkel látni. –mondtam én.

- Nagyon aranyosak vagytok mind a ketten, de nem hagyom itt. Köszönöm, hogy bejöttetek.
- Ugyan, hívjon, ha van valami. –ölelte meg Harry az anyukát. Elköszöntünk, és beültünk az autóba. Szótlanok voltunk mind a ketten. A látvány, ami a kórterembe volt, és az anyuka látványa megviselt mind kettőnket. Megkértem Harryt, hogy a kávézónál álljon meg, hisz Gregnél van a kulcsom. Beléptünk a kávézóba kézen fogva. Egy idegen lány sürgött forgott a vendégek körül. Greg pedig a pultnál volt, és a főnökkel beszélgetett. Odaléptem hozzájuk.

- Sziasztok!
- Szia Bella! –köszönt Olívia.
- Áh, csak nem, a mi Bellánk? Hogy van a húgod? –kérdezte egyből Greg.
- Jól van, a fiúkkal szórakozik valamerre, mi meg eljöttünk a cuccaimért. Olívia beszélhetnénk? - kérdeztem

- Ne is folytasd Bellus. Gondoltam, hogy ha összejössz Harryvel, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy összejöttetek, visszamész Londonba, és itt felmondasz.
- Igen, ez így igaz, bár ez tegnap este még nem így volt a fejembe.
- Figyelj, tudom, hogy nehéz megszokni azt a nagyvárost, de egy ilyen fiú mellett, és egy olyan apuka mellett amilyen neked van, bizony meglehet. Ügyes vagy, és nagyon kitartó, én nem féltelek Londontól, te se féltsd magad. –mondja Olívia.
- Egyetértek. –helyeselt Greg és Harry egyszerre. –de ha erre jársz gyere hozzánk be, mindig a ház vendége leszel. –mondja Greg.

Beléptem a pult mögé, és jól megölelgettem, és kicsordult egy könnycsepp is, mert most nagyon úgy tűnik, hogy végleg búcsút intek a régi életemnek.
- Nagyon fogtok hiányozni! Oli vigyázz erre a nagy gyerekre. –kócoltam össze Greg haját. –Te pedig legyél nagyon boldog Brittel!
- Te pedig Harryvel.

Harry kértem már, de megkérlek most is vigyázz rá! – Harry válaszként aprót bólintott. Ígérd meg hugi, hogy hívni fogsz, és sosem felejtesz el!
- Ígérem! És hogy felejthetnélek el? Mindig úgy viselkedtél velem, mintha a bátyám lennél, nem tudom neked elégszer megköszönni azt, amit értem tettél.
Egy utolsó ölelés után, kicsit nehéz szívvel elindultunk a lakásomhoz.
- Harry aludjunk itt. Reggel majd visszamegyünk. Csinálok vacsit. Egy kicsit kettesben lehetünk.
- Oké, kérésed számomra parancs. És jó ötlet, majd reggel hazamegyünk. – adott egy puszit a kezemre. Megérkeztünk a házhoz, Harry beállt. Én pedig előre mentem. Levettem a cipőm, kabátom. Percekkel később Harry is követett. Felosontam a szobámba, és átvettem a farmer nadrágot, valami kényelmesebbre.
- Kicsim hol vagy? –halottam meg Göndörkém hangját.
- Emeleten a szobámba. –kiabáltam neki le.
Egyből trappolt fel a lépcsőn. Belépett a szobámba. Csipőre tett kézzel álltam előtte. Odajött, ás átkarolt, majd csókot akart adni, de én hátrahúztam a fejem.
 - Mit szeretne az uraság? –kérdeztem mosolyogva

- Imádom a mosolyod. –hajolt közelebb.
- Én a szemeid. Nagyon szép szemeid vannak!
- Gyönyörű vagy, akármibe vagy gyönyörű vagy. Elraboltad a szívem.
- Te is az enyémet. Harry, tudom, hogy a médiának nem lehet hinni, de mi igaz abból, hogy régen egy éjszakás kalandok élvezője voltál.
- Nem vagyok rá büszke, de néha előfordult, sajnos, de most, hogy itt vagy te, nem akarok mást, csak téged. És tudd én várok rád bármeddig.
- Köszönöm, imádlak. –csókoltam meg. Csókunkat hasa korgása zavarta meg. Mosolyognom kellett rajta. Megfogtam a kezét, és lementünk a konyhába. Vacsit akartam neki csinálni, de eltalálta, hogy főzzünk együtt. Hát legyen!  

...=)

Sziasztok! Nem hoztam megint részt...kövezzetek meg. Rengeteg dolgom van így 12.-be. Tételek mennyiségéről meg ne is beszéljünk, és csak egyre nőnek, és nőnek. Hétvégére hozom a részt, szombat vagy vasárnap... nem tudom! Kérlek legyetek türelemmel! Ma a ballagási beszédet írtam meg. Iszonyat jó lett (nem vagyok egoista, de tényleg jó lett) A dal amit hallgattam teljes kihozott belőlem minden! Kedvenc koncert felvételem a srácoktól, tessék megkukkantani, szerintem nagyon aranyosak. =)
http://www.youtube.com/watch?v=-ucSyZ8IvOo

Sziasztok! Ma trendelünk, az április 1-i tréfa miatt!Este 8-kor!
Twittere vele:
 #HungaryLove1D