39.rész!

Sziasztok! Itt a következő rész! Kicsit más, mint, amilyen szokott.  

Mikor levetettem az ágyba magam, előtört bennem a vita. Felcsendült a mondtad a fülembe, amit hozzá vágtam: „Miért nem tudsz megérteni egy kicsit?” A szívem kihagyott egy ütemet, a forró könnycseppek utat törtek maguknak. Ő az egyetlen ember, aki megért. Mért vágtam a fejéhez? Istenem miért? Kavarogtak a kérdések a fejembe egyszerűen nem értettem magamat sem. Én nem úgy értettem, de tényleg nem.
Reggel arra keltem, hogy szörnyen fáj a fejem. A bűntudat, ami a legszemetebb érzés az egész földön, bizony hozzám is bekopogtatott, és a földbe is döngölt. Elcsúsztam az ágyam széléig, fel akartam állni, de ahogy emelkedtem meg is szédültem. Elvesztettem az egyensúlyom. Levettem a telefonom a polcról, láttam, hogy egy SMS várja, hogy elolvassam.
„Szia a fiúkkal elutaztunk 2napra, megbeszélésre megyünk New Yorkba, szeretném, hogy mire visszaérünk döntsd el mit akarsz! Szia! H.”
Mi az, hogy mit akarok? Csak téged! Ne csináld ezt velem. Úgy döntöttem, hogy a mai napot az ágyamban fogom tölteni. A fejem egyre jobban fáj. Étvágyam az nincs. Rútul érzem magam. A telefon a kezembe volt. Írtam a választ, de mindig kitöröltem. Hogy nézhetnék ezek után a szemébe? Mind végig mellettem állt, és azt vágtam a fejéhez, hogy nem ért meg. Ültem a sötét szobámba, könnyeim folyamatosan záporoztak. Néha el is aludtam, de mindig felijedtem. Egyszer nyílt a szobám ajtaja, apa lépett be rajta.
- Kicsim! Mi a fene? –kérdezte meglepődötten
- Apa! –szipogtam kétségbe esetten
Leült az ágyamra, és magamhoz szorított.

- Jézusom te lázas vagy! –jelentette ki
- Nincs semmi bajom, bűntudat mardossa a lelkem, egy kis betegség ugyan megérdemlem.
- Ne mondj ilyet, hozok egy pohár vizet, és gyógyszert. –állt fel, és hagyott ott a sötét szobába egyedül.
Ismét egyedül voltam. Gondolataim újra felszínre törtek. Harry megsebzett arca jelent meg előttem, mikor megértette kérdésemet. Fájt neki. Apa ismét megjelent az ajtóban.
- Hány óra van apa? –kérdeztem tőle
- Este fél 10. Tessék vedd be... aztán pihenj, itt maradok veled, amíg el nem alszol. 

Apa szemszöge:
Éjfélkor jöttem ki szobából, a lányom arca annyira meggyötört volt. Nem tudom, mi történt közte és Harry között, de reménykedem, hogy azért ennyire nem komoly. Elmentem lezuhanyozni, még volt pár papír munkám. Az órára tekintettem fél 2-őt mutatott. Úgy gondoltam, hogy ideje lenne már nekem is kicsit pihennem. Befeküdtem az ágyba. Épp, hogy elaludtam, ordítozást hallottam a másik szobából. Mi az isten? Ugrottam ki belőle, és elindultam a szoba felé. A lányom az ágyon rúgkapált, és sikítozott. Gyorsan oda rohantam hozzá, és elkezdtem ébrezgetni. Mikor kinyitotta a szemeit, csak Harry nevét ismételgette. Majd szorosan megölelgettem.
- Cssshh csak egy rossz állom. –csitítgattam. Teste kezeim között tüzelt. Síró húgára lettem figyelmes, aki az ajtóban állt. Valószínűleg megrémítette nővére látványa.
- Kicsim menj vissza aludni. Minden rendben van.
Katrin szófogadóan ágyba bújt. Nővére a kezembe esetlenül feküdt. Visszadöntöttem az ágyra, lementem a konyhába és felhívtam a legjobb barátomat a kórházból.
- Szia Bill! Joe vagyok! –mutatkoztam be
- Hello Joe! Mi újság? Miért hívtál hajnali fél 3kor? – kérdezte
- A lányom beteg nem tudnál átjönni, megvizsgálni? Lázas, a teste olyan, mint az égő parázs.
- Máris ott vagyok! –tette le a telefont.
Bevizeztem egy ruhát a csap alá nyomtam. Vittem egy pohár vizet is magammal. Lányom összegörnyedve ült az ágyon.
- Tessék igyál!
Elvette a poharat ivott pár kortyot, majd megkértem, hogy feküdjön le homlokára tettem a vizes ruhát.
- Mi volt Harry is közted? – kérdeztem
- Semmi bűntudatom van apa… - mondta ismét sírva. Ekkor megszólalt a csengő, leszaladtam és barátommal kezet fogtam felirányítottam a lányom szobájába.

Egy kopasz férfi jött be a szobámba. Megnézte a homlokom, és megállapította, hogy elég komoly baj van nálam. Ezt egy injekcióval elintézte. Nem tudom mi volt benne, de elaludtam tőle. 

-A lányod kimerült valószínűleg egésznap sírt. Adtam neki egy lázcsillapító, és nyugtató injekciót. Öhm maradj vele itthon holnap. Megviselhették a mostanában történt dolgok. Vigyázz rá! Figyelj oda, hogy egyen, mert szerintem ma enni se evett.
- oké köszi!
Kikísértem. Majd visszamentem a konyhába. Ittam egy pohár vizet. Fel mentem Katrin szobájába, adtam neki egy jó éjt puszit. Álltam volna fel az ágya széléről, mikor megkérdezte mi baja van Bellának. Annyit mondtam neki, hogy beteg, de meg fog gyógyulni, csak sokat kell pihennie. Felálltam és visszasétáltam a szobámba. Sokáig tartott, hogy vissza tudjak aludni. Körülbelül 3 órahosszát aludhattam. 7-kor csipogott a telefonom.  Átmentem felébreszteni a kisebbik lányom. Nehezen kikelt, majd lejött a lépcsőn.  Leült megreggelizni. Megfogtam a táskáját és elindultam vele az iskolába. Fél8 körül. Adtam egy puszit, megvártam, míg bemegy, és elhajtottam hazafelé. Mikor haza értem felmentem nagyobbik lányom szobájába, aki még mindig aludt. Leültem az asztalhoz egy kávéval. Kikerestem a telefonomból Harry Styles nevét. Még akkor cseréltünk számot, mikor Katrin eltűnt. Milyen okos dolog is volt.
- Igen tessék Harry vagyok. –vette fel álmosan.
- Szia Harry Joe vagyok! Ne haragudj, hogy felkeltettelek. – tényleg elfeljtettem, hogy ilyenkor ők még alszanak.

- Nem baj! Mit szeretnél? –kérdezte
- Mi történt közted és a lányom közt? Nem mond semmit!
- Kicsit összevitáztunk, írtam neki egy sms-t, hogy el kellett jönnöm, és mire visszaérek, szeretném, ha tudná, hogy mit akar. Miért kérdezed?
- Mert teljes ki van, tegnap orvost kellett este hozzá hívnom. Valószínű, hogy egész nap sírt, és az ágyba feküdt. Mikor haza jöttem felmentem hozzá, a szobája sötét volt, és sírt. Már akkor éreztem, hogy lázas. Nagy nehezen elaludt, aztán fél 3körül, arra keltünk, hogy sikítozik. Nagy nehezen felráztam, és téged szólítgatott. Meg mondta, hogy bűntudata van. Most alszik a barátom adott neki nyugtató injekciót, valószínűleg 10-ig fel se kell.
- Hű én öhm sajnálom, mihelyt végzem, itt megyek Londonba hozzá. Fél 11-től koncert megbeszélésünk lesz, nem tudom, mikor végzek.
- Harry nem kell csak, annyit akartam, hogy, hogy álljak hozzá

- Nem! Tuti ott leszek, amilyen hamar csak tudok.
- Köszönöm fiam! Szép napot! –tettem le a telefont.

Harry szemszöge:
Hajnali fél 4 van, ki a fene hív ilyenkor? Mérgesen emeltem fel a telefonom, de a kijelzőn Bella apjának a neve szerepelt. Felvettem:
- Igen tessék Harry vagyok
- Szia Harry Joe vagyok! Ne haragudj, hogy felkeltettelek –mutatkozott be
Nem baj! Mit szeretnél? –kérdeztem tőle. Picit megijedtem
- Mi történt közted és a lányom közt? Nem mond semmit!- kérdezte egy kicsit idegesen. Ez engem sem nyugtatott meg.
- Kicsit összevitáztunk, írtam neki egy sms-t, hogy el kellett jönnöm, és mire visszaérek, szeretném, ha tudná, hogy mit akar. Miért kérdezed? –vázoltam neki a helyzetet.
- Mert teljes ki van, tegnap orvost kellett este hozzá hívnom. Valószínű, hogy egész nap sírt, és az ágyba feküdt. Mikor haza jöttem felmentem hozzá, a szobája sötét volt, és sírt. Már akkor éreztem, hogy lázas. Nagy nehezen elaludt, aztán fél 3körül, arra keltünk, hogy sikítozik. Nagy nehezen felráztam, és téged szólítgatott. Meg mondta, hogy bűntudata van. Most alszik a barátom adott neki nyugtató injekciót, valószínűleg 10-ig fel se kell. –miután elmondta kellett, pár perc, hogy felfogjam, amit mond. Nagyon megijedtem
- Hű én öhm sajnálom, mihelyt végzem, itt megyek Londonba hozzá. Fél 11-től koncert megbeszélésünk lesz, nem tudom, mikor végzek. –hadartam el.
- Harry nem kell csak, annyit akartam, hogy, hogy álljak hozzá. –mondta tiltakozva

- Nem! Tuti ott leszek, amilyen hamar csak tudok. –ebből nem fogok engedni, az én barátnőm mellette kell, hogy legyek
- Köszönöm fiam! Szép napot! –nyomott ki.

Gyorsan kiugrottam az ágyból, és mentem Paulhoz. Elkezdtem zörgetni az ajtaját. Mire egyszer nyílt az ajtó, és egy bosszús Paul nézett vissza rám.

- Mit akarsz Styles? Hajnal van!
- Kell egy jegy Londonba tartó repülőre! Mikor végzünk a megbeszélésen?
- Nem tudom, talán kettőkor.
- Akkor a 3órási gépre tetetek el jegyet! –jelentettem ki

- Mi a fene történt?
- Bella rosszul van, nincs jól, mellette kell legyek.
- Oké. Reggel elintézem neked, de most menj vissza aludni, frissnek kell lenned a megbeszélésen.
Úgy tettem, ahogy Paul mondta. Visszamentem a szobámba, de nem igazán tudtam elaludni. Az ágyamban forgolódtam. Reggel nyűgösen keltem. Kimentem, Liam és Zayn már ott ült. Zaynnek jó kedve volt, hisz ma este mennek bulizni. Azért maradunk itt tovább, hogy este egyet bulizzunk. Bejelentettem, hogy én visszamegyek Londonba, Meglepődtek, és Liam kijelentette, Bella határozottan, jó irányba terel. Soha senkit nem szerettem így mint Bellát, ebben az egyben biztos vagyok, és fájt, hogy a fejemhez vágta, hogy nem értem meg, de ezt megtudtuk volna beszélni…

 Sziasztok! Jó olvasást! 

38.rész:

A címlapról saját arcom virított vissza rám. Főcímtől elakadt a lélegzetem: Harry Styles megcsalta Taylor Swiftet…Szakítás! Bementem, levettem a polcról az újságot, és fizetni mentem. A kedves eladó hölgy, beszélgetésbe elegyedett velem.
- Szia! Más lesz? -kérdezte

- Jó napot! Nem köszönöm! –válaszoltam
- Ezekért a fiúkért annyira oda van egy két ember, ma már vagy 25db ilyen újságot adtam el. –zsémbeskedett
- Hát igen sok rajongójuk van ez biztos. –válaszoltam
- De hát annyira nem is nagy szám, persze a Bon Jovi…
- Hát hölgyem kinek a pap, kinek a papné. Viszlát! –léptem el a pulttól. Szerencsémre nem ismer fel. Úgy gondoltam, hogyha  haza érek majd elolvasom. Fél 5kot a húgom toporzékolt a suli előtt. Jól megölelgettem, és hazafelé vettük az irányt. Ahogy a lakásba értünk szokásához híven ledobta a nappali közepére a táskáját. Úgy gondoltam itt az ideje egy kicsit nevelni ezen a lányon. Nagyon szeretem, de az nem épp kiemelkedő, hogy a táskája a nappali közepén hever minden áldott nap, addig, amíg apa, vagy én a helyére nem tesszük. Bement a konyhába elővett egy tányért, neki állt enni.
- Drága hugicám, ha végeztél azt hiszem, kitakaríthatnád a szobádat, és a táskádat elrakhatnád a szoba közepéről, meg megetetheted a kutyát is.
 - Persze! Hogy ne? Nem! –vágta félvállról hozzám.
- De megcsinálod, amíg nem húzod fel az agyam! Reggel otthagytad az ágyad, ágyazz be magad után, most már nem lesz bejárónő, aki ezt megtegye. Én meg nem fogom helyetted megcsinálni!

- Nem akkor sem! Nem érdekel! Apának szólok, hogy vegyen fel valakit.

- Mi? Nem drágám nem fog leesni a műkörmöd, ha egy kis rendet tanulsz. Ha ettől megfogod a táskád, felviszed a szobába, beágyazol, elpakolod a holmidat, aztán tanulsz! Érthető voltam?

- Te nem vagy az anyám! Nem parancsolgathatsz nekem! –ordította a fejemhez, majd nagy lendülettel felállt, felrohant a szobájába, és bevágta maga után az ajtót.

Kimentem a nappaliba ordítani tudtam volna a dühtől, sose volt ilyen, és nem fogom eltűrni, azt hogy így adja ki magából a dolgokat. Értem én, hogy fáj neki a válás, de velem nem fog így beszélni. Megfogtam a táskáját felvittem, és letettem a szobája elé. Visszamentem a nappaliba elővettem a táskámból az újságot, leültem és olvasni kezdtem.
Harry Styles a One Direction frontembere megcsalta Taylor Swiftet.. Tegnap Harry ismét Dr. Peterson lányával, Bellával látták. Nem rég a lány arról nyilatkozott, hogy a fiúkkal minden kapcsolatot megszakított A lánnyal igazán elvoltak. Kézen fogva sétáltak, ami mit sem mutat jobban, hogy a tini lányok kedvenckéjének bizony elrabolták a szívét., vagy ez egy újabb egyéjszakás kaland?  Felröppentek a hírek miszerint, Taylor Swift Bella Peterson miatt szakított egykori barátjával. Lehet, hogy a régi hírek csak fedezni akarták Harry, és Bella kapcsolatát? Esetleg tényleg volt valami Niall Horan, és Bella Peterson között? Mit szól az ír szőkeség ehhez?  Mi ez az egész, ami a One Direction, és Bella Peterson közt zajlik! Reméljük tisztázni fogják a fiatalok.

A cikk tele volt képekkel, amelyen én és Harry vagyunk. A fejemet fogtam. Próbáltam lenyugodni, de azért egy két keresetlen könnycsepp csak legördült az arcomon. Bántott, hogy megint a régmúltat akarják felhasználni ellene, és még a húgom is kifordult magából. Egyszer csak a csöngetés zökkentett ki gondolataimból. Az újságot gyorsan odadobtam a többi közé a tartóra. Odamentem az ajtóhoz, és az én zöldszemű hercegem állt az ajtó előtt, egy szál rózsával. Rámosolyogtam. Ő mindig mosolyt csal az arcomra.
- Szia, édesem! Hiányoztál!- ölelt át szorosan, s közben egy lágy csókot lehelt ajkaimra. –Ez a tiéd. –adta oda a csók után
- Köszönöm, és te is nekem! Mesélj, hogy vagy? És a lány hogy van? –kulcsoltam össze ujjainkat, és vezettem a konyhába. Leült a székre. Készítettem szendvicseket gondoltam az úton megéhezett, és elé raktam. Jó ízűen elnyammogta  és közbe mesélt, a kislányról. Húgom szakított meg minket a beszélgetésbe.
- Szia Harry! –köszönt barátomnak.
- Hello! Mizujs? –kérdezte szerelmem tőle
- Nincs semmi, elvagyok. –rántott vállat, majd kivette a tejet öntött egy pohárba megitta és visszament. Harry meglepődve nézett rám.
- Mi van vele? –kérdezte tőlem.
- Összevesztünk, egyébként nem tudom. Megkértem, hogy ne a nappali közepére tegye a táskáját, mert át fog esni valaki rajta, meg hogy reggel ágyazzon be, erre leordította a fejem.

- Beszélek vele, jó? –ajánlotta fel.
- A végén még lekerülsz a szobája faláról. –húztam a szám.
Harry erre édesen felnevetett. Csilingelő nevetése engem is mosolyra késztetett. Korai vacsora után ő felment a húgomhoz, én csináltam apának vacsira rántottát, bár fogalmam se volt mikor ér haza. Utána pedig elmentem lezuhanyozni. Bár

Katrin szemszöge:
Nem, nem akarom megszokni, hogy nincs anyám! Ki tudná ezt megszokni. A nővéremről írnak a tini lapok, anya és apa válásáról meg a napi hírlapok. Reggel apa vitt iskolába. A napom nagyon rosszul telt. A nagyok felől azt kaptam, hogy a nővérem egy ribanc, az osztálytársaim, meg egész nap azzal piszkáltak, hogy anyám-apám válik. Haza jövök, és Bella egyből parancsolgat. 
Tudom, hogy megbántottam azzal a mondatommal, hogy nem vagy az anyám, mert ő csak a rendre akar tanítani, de elegem van már. Egész nap mindenki csak piszkált. Ő meg sem kérdezte mi van velem, egész úton hozzám se szólt.

Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy az ajtómon Harry kopogtat. Odamentem kinyitottam neki.
- Mizu nagylány? Mi ez a durcázás? -kérdezte mosolyogva
- Összekaptunk, elegem van. Nagyon rossz napom volt. –gondolta vissza a történtekre, és nem bírtam ki, hogy egy kósza könnycsepp ne gördüljön le az arcomon.
- Héj hercegnő mi a baj? –nézett rám aggódó tekintettel nővérem barátja
- Ma egész nap mindenki piszkált, hogy anyáék vállnak. Az újságok írnak rólunk, utálom! - A másikról inkább nem szóltam neki.
- Nem kell velük foglalkozni. Hagyj, beszéljenek. A nővéred a legjobbat akarja neked, ahogy apud is. Engem is cikiztek sokan a válás miatt, de már tudom, hogy miért történt. Te még nem érted ezeket a dolgokat, de meglátod, hogy minden rendbe fog jönni, és jobb lesz neked is.
- Igaz, hogy anya egy másik bácsival van? Nem mond nekem sem apa, se Bella erről semmit.
- Az emberi érzések változóak, néha szüksége van egy embernek a változásra. Néha ezek a dolgok miatt nagyon rosszul döntünk, az érzések nagyon furák tudnak lenni. Egyet ígérhetek neked, minden rendben lesz, jó?  

Nem bírtam ki, hogy ne menjek oda megölelni Harryt.
- Köszönöm szépen. Bellától bocsánatot fogok kérni holnap, de most legyetek kettesben. Elmegyek fürdeni!
- Helyes! Jó éjszakás Törppila!

Fent feküdtem a szobámba, amikor Harry nyitott be hozzám. Kezében azzal az újsággal, amit én vettem, és amiben a cikk is állt. A feje egy kicsit vörös volt. Oké ma kijelentem ez nem az én napom.
- Miért vetted meg? –kérdezte higgadtan
- Érdekelt mi van benne…
- Kicsim. - jött az ágyamhoz, és megfogta a kezem. –Jelentsük be, hogy együtt vagyunk.
- Harry nem. Azt nem! –tiltakoztam
- De hát miért? Szeretjük egymást
- Nem leszek az újságok fő témája rajtam nem fognak csámcsogni. Elegem volt, már abból, is hogy Zayn -nel összehoztak.
- De most az igazról csámcsognának, annyi felesleges kört meg tudnák úszni.
- Nem Harry nem. Nem fogom megengedni, hogy bejelentsd!
- Szégyellsz engem? –kérdezte felhúzva a szemöldökét. Azt hittem, hogy nem hallok jól.
- Hogy mit kérdeztél? –akadtam ki.
- Semmit, hagyjuk! –állt fel az ágyról. Nézett egy pár percig.
- Harry tudod nagyon jól, hogy mennyire szeretlek, de épp elég felhajtás van körülöttünk anya, és apa miatt, nem akarok még több pletykát.
- Ez csak kifogás! Bejelentenénk, pár napig piszkálnának, de azt leülepedne a dolog. Neked lenne könnyebb.
- Harry mit nem értesz azon, hogy nem? Miért nem tudsz megérteni, egy picit?
- Tudod mit, semmit nem értek! –lépett ki az ajtón, és ott hagyott.
Pár pillanatig meredten néztem az ajtót, majd forró könnyeim égetni kezdték az arcom. Ma mindenkivel veszekedtem. Nem akarom elveszíteni Harryt! Miért nem ért meg? Törtek rám a kérdések, és szememből egyre jobban folyt a könny. Próbáltam aludni, de az egészből, csak forgolódás lett. Most szükségem lett volna egy anyai ölelésre. Megfogtam magam, és lementem a kanapéra. Ott ültem a sötét nappaliba. Aminek apa akart véget vetni.
 - Mit csinálsz itt? –jött mellém.
- Összevesztem Harryvel, és nem tudok aludni. -válaszoltam szipogva
- Hogy mi? Min?
- Be akarja jelenteni, hogy együtt vagyunk. Nem ért meg apa. –bújtam hozzá
- Harrynél jobban csak én értelek meg. Az a fiú csak neked, és a családnak akar jót. Kicsim, Harry szeretetből tesz feléd minden lépést.
- Akkor miért hagyott itt?
- Azért, hogy átgondolt, és rájöjj, az lenne a legjobb neked is, ha bejelentenétek. Elmondaná az igazat, pár napig támadnának, de utána túljutnátok ezen is.
- Nem vagyok felkészülve ilyenre! –jelentettem ki
- Egyedül nem, de vagyunk melletted jó páran. Menj, írj neki egy SMS-t! Holnap pedig beszéljétek meg. Indulj! Jó éjt kicsim. –adott puszit a fejem tetejére.
Elindultam a szobámba. Elővettem a telefonom. És annyit pötyögtem SMS-ként, hogy sajnálom, és hogy szeretlek! Vártam a választ, de nem jött…

Twitter

KÉREK MINDENKIT AKI ITT VAN VÉLETLEN, JÖJJÖN TRENDELNI:

 #HungaryWantsWhereWeAreTour2014 

TREND

UGYE MINDENKI TRENDEL? 

 Hungary loves One Direction

37.rész

Sziasztok! Hoztam a következőt! Jó olvasást! Nem tudom, mikor jön a következő, mert most már a szóbeli érettségire kell készülnöm, de megpróbálok, majd írni! Sziasztok! Puszi! 

Oké srácok! Túlnyugodtak vagytok! Mit csináltatok? –kérdezte Harry, miközben nézte, hogy mi fog neki menne, vagy esetleg mi csapódik az arcába. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Harry levágódott Louis, és Niall mellé, én pedig kimentem Liamékhoz.
- Hallo csajszi! Mizu? –kérdezte boldogan Zayn.
- Nincs semmi, boldog vagyok. –mondtam, miközben a két fiút pásztáztam tekintetemmel. Zayn kért egy kis segítségét, tehát én is hamar gyorsan kukta lettem, a főszakács úr mellett. Segédkeztem, majd mivel egész jó idő volt, leültem a hintaágyba. Előre hátra hintáztam benne csukott szemmel, mikor megéreztem, hogy lesüpped mellettem. Szemeimet a társaságomra emelte, aki most Liam személyében mutatkozott meg. Kedvesen rámosolyogtam, amit ő is egy mosollyal díjazott.
- Örülök, hogy végre minden rendben van körülöttetek, rád fér már a nyugodtság. Harryt sosem láttam ilyennek.
- Milyennek? –kérdeztem mosolyogva 

- Kipihent túlságosan is, mindig mosolyog. Oda-vissza van érted. Nagyon szeret. Ahogy rád néz, ahogy hozzád szólt. Fura őt így látni.
- Harry nagyon kedves fiú, nem tudom mivel érdemeltem őt ki. És mesélj csak, veled és Daniellel mi van?
- Mosolyszünet van, de rendbe fogunk jönni, legalább is én harcolok. Nehéz annyira nehéz, alig tudunk néha együtt lenni. Ő is utazik, és mi is a srácokkal.
- Én sem tudom, hogy fogom kibírni Harry nélkül. –mondtam ki őszintén. Liam elmosolyodott magához húzott. És egy biztató ölelést adott. Jól esett. Zayn elkezdett körbe futkározni, hogy kész az ebéd. Ami inkább vacsora, na de nem baj. Leültünk enni, közben jókat beszélgettünk. Negyed 6-kor indultunk a húgomért, Harryvel. Az iskolához érve vártunk, még egy kicsit, majd felbukkant. Harry kiszállt, hogy segítsen neki, beszállni az autóba. Húgi fülig elpirult. Szegénykém még mindig nem szokta meg, hogy jóba vagyunk a kedvenc bandájával. Haza szállított minket. Búcsúként egy lágy, de mégis érzéki csókot nyomott ajkaimra. Megvártam, hogy az autó elmenjen, és bementünk a házba. Apa ült a kanapén, és mosolygott, mikor meglátta, hogy minden rendben van. Húgi ledobta a gitárját a sarokba, ezért egy kicsit csúnyán néztem rá, majd odaültünk apa mellé, egyik oldalára húgi, másik oldalára én. Átkaroltam minket, és egy puszit nyomott a fejünk tetejére, közbe átkarolt mindkettőnket.
- Apa ne haragudj, hogy leléptem, nem akartam eltűnni, csak nem voltam jól. –mondta húgi.
- Nem baj kicsim, de máskor ne csinálj ilyet, nagyon megijesztettél minket. TI vagytok az életem fényei, nem bírnám ki, ha valami bajotok esne.
- Apa most mi lesz? –kérdezte kétségek közt a húgom.
- Itt leszünk mi 3-an, nyugodt család leszünk, szeretjük egymást. Persze, ha anyukádat akarod látni, nem foglak eltiltani tőle.
- Én akarom, de ő nem akar engem. –mondta miközben egy könnycsepp gördült le az arcán.
Ültem szótlanul, és néztem, ahogy apa vigasztalja szegény Katrint. Nekem is legördült egy-egy könnycsepp. Azon agyaltam, hogy miért velünk történt ez. Mikor én picit feleszméltem, a húgom még mindig sírt. Felálltam a kanapéról, leguggoltam elé. 
- Mit szólnál, ha jövő héten elmennénk, egy koncertre a fiúkkal? –kérdeztem, miközben megfogtam kezeit. Próbáltam elterelni gondolatát, bár én nem vagyok sem Louis sem Harry, sem Liam, és Zayn sem, Niall meg főleg nem hisz a hajunk színe sem egyezik, de azért felcsillant a szeme. Apa csak hálásan pillantott rám. Az órára néztem 7 órát mutatott. Kimentem a konyhába öntöttem mind a hármunknak kakaót, hisz ez mindig van itthon. Apa betette a Jégkorszakot, és elkezdtük nézni. Húgi elaludt a kanapén ¾ 8 körül. Apa a karjaiba vette és, felvitte a szobába. Én lent maradtam nézni a filmet. Apa egy bő negyed óra múlva ismét csatlakozott a társaságomhoz. 
- Te jól vagy? –kérdezte aggódó hangnembe.
- Megvagyok, Katrin miatt erősnek próbálom magam mutatni, nekem is fáj, hogy elváltok, de anya nagyon furcsa. Harry rengeteg mindenben segít nekem, jó, hogy ennyire mellettem van. Szükségem van rá. –mondtam ki őszintén, amit gondolok, hisz tudtam, hogy a „jól vagy?” kérdést nem csak arra szánta, hogy-hogy viselem a válást.
- Igen Harry rendes fiú, bár a hírek mindig mást mondanak róla.
- Egyébként ma sikerült összefutnom drága édesanyámmal. –mondtam egy kicsit lesújtóan, és persze szomorúan. Nem akartam, elmondani, ám nem bírtam magamba tartani.
- Hol? –lepődött meg apa.
- Beesett hozzánk, teljes meg volt bolondulva, ordítozott korán reggel. Harry arra kelt fel.
- Mit mondott?
- Csak elmondta, hogy miattam esett szét a család, és hogy egy ribanc vagyok. – szavai még mindig a fülembe csengettek. –Apa ő sose szeretett engem.
- Kicsim ne mond ezt, anyád igenis szeret. –mondta lágyan
- Nem apa, ne akard ezt nekem bemesélni, tudom, hogy anyának sosem voltam a szíve csücske. Ebből az egészből csak húgit sajnálom, én elvagyok nélküle, engem nem érdekel, de tudom, hogy neked is fáj, és húginak is, ezért fáj nekem is.
- Angyalom, drága Bellám, én mindig szeretni foglak, mellettetek leszek, már ha nem is leszek az élők sorában, fentről figyelni foglak titeket.
- Ne apa, ne mondj ilyet, kérlek. –bújtam karjaiba. Ő pedig nyugtatóan simogatta a hátam, és ringatott.

Apa szemszöge:
Itt maradtam a két lányommal. Nehéz a feleségem nélkül, én igenis szeretem, és mindig is szerettem. Sosem gondoltam arra, hogy ez lesz. Belláról mindig ő jut eszembe, az arcuk a szemük. Pont ugyan olyan a hangjuk, a mozgásuk. Katrin inkább rám hasonlít.
Én teljes összetörtem belűről, de a gyerekek miatt tartanom kell magam. Este mikor lefekszem, a könnyeim útra indulnak, megállíthatatlanul. A szívem összetört. Úgy érzem magam, mint egy tini srác, akit egyik napról a másikra hagytak el. Felfoghatatlan, hogy a pénzemért volt velem. Mégis hogy fogom azt mondani Katrinnek, mikor el akar menni majd hozzá, hogy anyád nem lát szívesen, nem lát ő senkit sem szívesen, kivéve a szeretőjét. Bella látni sem akarja. Gyerekeimnek most igazán szüksége van rám, de én magam sem tudom néha tartani magamat. Miattuk csinálok mindent. Jó volt egy kicsit beszélgetni Bellával, miután ő is elaludt a karjaimba felcipeltem az emeletre. Elvonultam a szobámba, kiültem az erkélyre, és gondolkoztam. Nem fért a fejembe, hogy ribancozhatta le a saját lányát, és azt az érzést, amit akkor érzett Bella, mivel érhetett fel. Rengeteget veszekedtünk Bella miatt, ez így igaz. Ő minden áron bentlakásos iskolába akarta küldeni.  Ám én ezt nem engedtem. Bella egy nagyon különleges lány, csak az tudja, mit érez, akit közel enged magához, mindenki más úgy látja, hogy ő is egy átlagos tini, aki lázad. Hisz a mai világba már szinte nincs olyan tizenéves, aki ne viselkedne furán. Emlékszem, mikor megszületett mennyire örültünk neki, még ő is, örömmel fogadta, hogy van egy gyönyörű szép, okos lánya, aztán kezdett minden megváltozni, amikor már Katrin is megszületett. Katrint össze visszababusgattuk, Bellát pedig elhanyagoltuk, eltávolodott tőlünk, alig beszélt velünk. 9 évesen magára maradt, ebbe a nagyvilágba. Szerencsére annyi esze volt, hogy nem keveredik rossz társaságba, de ha bele keveredett volna, csak a mi hibánk lenne. Jövő héten lesz a 18. szülinapja. Úgy döntöttem, hogy jövő héten elutazunk a szülinapján, mi 3-an, na jó Harry is jöhet, ha ráér, szívesen látom a családban. Felforgatta az én kislányom életét. Rájuk nézek, és elfog a boldogság. Látom a lányom szemébe, hogy mikor ezzel a sráccal van, minden bajt elfelejt. Rápillantottam az órára fél 1-et mutatott. Ideje zuhanyozni, holnapra össze kell szednem ismét magam. Zuhanyzás után, nehéz volt befeküdni az ágyba, egyedül…

Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Mosolyra húztam a szám, kinyitottam a szemem, és azzal a lélegzetelállító zöld szempárral találkoztam.
- Szia, életem! –mondta mosolyogva.

Ajkai hívogattak, így válaszként csak adtam egy gyors csókot, amit ő elmélyített.
- Mindig így akarok kelni. –nyöszörögtem.

- Hm, megoldható. – mondta, és végig simított arcomon

- Mióta vagy itt? –kérdeztem tőle.
- Egy órája, apukáddal beszélgettem lenn. Mondta, hogy elég későn feküdtél le.
- Elaludtam a karjaiba. –mondtam kicsit száj húzva.

- Igen, ő hozott fel. – ismertette a már ismert tényt.

- Megvársz, elmegyek zuhanyozni, meg felöltözöm.

- Persze, menj csak. –adott egy újabb puszit a számra.
Nehezen kikeltem az ágyból, és elindultam a fürdőbe. Tükörbe néztem, de bár ne tettem volna. A tükörből olyan arc nézett vissza rám, ami tele van fájdalommal. Látszott a tegnapi sírás. Karikás szemek, és szénakazal haj. Igyekeztem rendbe tenni magam. Egy kicsi sminket muszáj volt fel tennem, bár sosem voltam a sminkelés híve. Visszamentem a szobámba, Harry az ágyamon feküdt. Gyönyörű szemei egyből felcsillantak. Felállt elém lépett, megfogta az arcom, és megcsókolt. Csókjai, mint mindig most is forróságot igéztek elő testemben. Kezemet felvezettem göndör hajába, és beletúrtam. Harry erre csak hümmögött egyet, amin csak mosolyogtam. Levegőhiány miatt szétváltunk, és kézen fogva mentünk a konyhába. Leültünk az asztalhoz, apa már indult dolgozni, de azért egy 10 percre leült velünk beszélgetni.
- Jól aludtál? - kérdezte

- Igen, köszönöm. –szemeit pont úgy, mint nekem is karikák díszítették. Ő biztos nem aludt sokat.

- Ne haragudjatok, nekem mennem kell.
- Apa ugye megreggeliztél? –kérdeztem tőle

- Igen persze, ettem. Harry a bizonyíték. –ránéztem Harryre, aki csak megnyugtatóan bólogatott. Adtam neki egy puszit, Harryt megölelte, majd elindult dolgozni. Húgit elvitte már az iskolába, hisz fél 9 van. 

Harryvel ketten maradtunk a házba, de Harrynek is lassan indulnia kellett.

- Ha haza értünk átjövök, jó?- kérdezte

- Rendben, üdvözlöm Lilyanat, remélem, a kislány jobban van. Harry nagyon büszke vagyok rátok. Amit tesztek nagyon szép. –öleltem át

- Köszönöm. Én is büszke vagyok rád édesem! –puszilt bele a hajamba

- Ha, te vezetsz, vigyázz az úton, kérlek. hívj, ha odaértetek.
- Jó. Rendben lesz minden, ne idegeskedj.
Kikísértem, és egy csókkal elbúcsúzott. Felmentem a szobámba. Kiszedtem a dobozokból a cuccaim, és elkezdtem elpakolni. Harry természetesen felhívott, hogy oda értek. Mindent áttörölgettem, úgy tettem a helyére. A telefonom csipogása ébresztett ki gondolataimból, oda léptem felvettem. SMS jött Harrytől. Megnyitottam. Annyi állt benne, hogy „felébredt!” Nagy mosolyra húzódott a szám. Egyből tárcsáztam. Egyből felvette.
- Felébredt! Énekeltünk neki, és felébredt. Hallottam hangján, hogy sír, a boldogságtól. Boldogságán osztoztam. Én is örültem, hogy végre felkelt.

Egy pár könnycsepp száguldott végig arcomon. Tudom, hogy ez az összes fiút egy picit lesokkolta. Örültem, hogy végre rendbe jött a kislány. A kedvemet feldobta. Elköszöntem tőle, és elindultam a húgomért a suliba. Útközben megláttam egy újságárusnál egy cikket…