39.rész!

Sziasztok! Itt a következő rész! Kicsit más, mint, amilyen szokott.  

Mikor levetettem az ágyba magam, előtört bennem a vita. Felcsendült a mondtad a fülembe, amit hozzá vágtam: „Miért nem tudsz megérteni egy kicsit?” A szívem kihagyott egy ütemet, a forró könnycseppek utat törtek maguknak. Ő az egyetlen ember, aki megért. Mért vágtam a fejéhez? Istenem miért? Kavarogtak a kérdések a fejembe egyszerűen nem értettem magamat sem. Én nem úgy értettem, de tényleg nem.
Reggel arra keltem, hogy szörnyen fáj a fejem. A bűntudat, ami a legszemetebb érzés az egész földön, bizony hozzám is bekopogtatott, és a földbe is döngölt. Elcsúsztam az ágyam széléig, fel akartam állni, de ahogy emelkedtem meg is szédültem. Elvesztettem az egyensúlyom. Levettem a telefonom a polcról, láttam, hogy egy SMS várja, hogy elolvassam.
„Szia a fiúkkal elutaztunk 2napra, megbeszélésre megyünk New Yorkba, szeretném, hogy mire visszaérünk döntsd el mit akarsz! Szia! H.”
Mi az, hogy mit akarok? Csak téged! Ne csináld ezt velem. Úgy döntöttem, hogy a mai napot az ágyamban fogom tölteni. A fejem egyre jobban fáj. Étvágyam az nincs. Rútul érzem magam. A telefon a kezembe volt. Írtam a választ, de mindig kitöröltem. Hogy nézhetnék ezek után a szemébe? Mind végig mellettem állt, és azt vágtam a fejéhez, hogy nem ért meg. Ültem a sötét szobámba, könnyeim folyamatosan záporoztak. Néha el is aludtam, de mindig felijedtem. Egyszer nyílt a szobám ajtaja, apa lépett be rajta.
- Kicsim! Mi a fene? –kérdezte meglepődötten
- Apa! –szipogtam kétségbe esetten
Leült az ágyamra, és magamhoz szorított.

- Jézusom te lázas vagy! –jelentette ki
- Nincs semmi bajom, bűntudat mardossa a lelkem, egy kis betegség ugyan megérdemlem.
- Ne mondj ilyet, hozok egy pohár vizet, és gyógyszert. –állt fel, és hagyott ott a sötét szobába egyedül.
Ismét egyedül voltam. Gondolataim újra felszínre törtek. Harry megsebzett arca jelent meg előttem, mikor megértette kérdésemet. Fájt neki. Apa ismét megjelent az ajtóban.
- Hány óra van apa? –kérdeztem tőle
- Este fél 10. Tessék vedd be... aztán pihenj, itt maradok veled, amíg el nem alszol. 

Apa szemszöge:
Éjfélkor jöttem ki szobából, a lányom arca annyira meggyötört volt. Nem tudom, mi történt közte és Harry között, de reménykedem, hogy azért ennyire nem komoly. Elmentem lezuhanyozni, még volt pár papír munkám. Az órára tekintettem fél 2-őt mutatott. Úgy gondoltam, hogy ideje lenne már nekem is kicsit pihennem. Befeküdtem az ágyba. Épp, hogy elaludtam, ordítozást hallottam a másik szobából. Mi az isten? Ugrottam ki belőle, és elindultam a szoba felé. A lányom az ágyon rúgkapált, és sikítozott. Gyorsan oda rohantam hozzá, és elkezdtem ébrezgetni. Mikor kinyitotta a szemeit, csak Harry nevét ismételgette. Majd szorosan megölelgettem.
- Cssshh csak egy rossz állom. –csitítgattam. Teste kezeim között tüzelt. Síró húgára lettem figyelmes, aki az ajtóban állt. Valószínűleg megrémítette nővére látványa.
- Kicsim menj vissza aludni. Minden rendben van.
Katrin szófogadóan ágyba bújt. Nővére a kezembe esetlenül feküdt. Visszadöntöttem az ágyra, lementem a konyhába és felhívtam a legjobb barátomat a kórházból.
- Szia Bill! Joe vagyok! –mutatkoztam be
- Hello Joe! Mi újság? Miért hívtál hajnali fél 3kor? – kérdezte
- A lányom beteg nem tudnál átjönni, megvizsgálni? Lázas, a teste olyan, mint az égő parázs.
- Máris ott vagyok! –tette le a telefont.
Bevizeztem egy ruhát a csap alá nyomtam. Vittem egy pohár vizet is magammal. Lányom összegörnyedve ült az ágyon.
- Tessék igyál!
Elvette a poharat ivott pár kortyot, majd megkértem, hogy feküdjön le homlokára tettem a vizes ruhát.
- Mi volt Harry is közted? – kérdeztem
- Semmi bűntudatom van apa… - mondta ismét sírva. Ekkor megszólalt a csengő, leszaladtam és barátommal kezet fogtam felirányítottam a lányom szobájába.

Egy kopasz férfi jött be a szobámba. Megnézte a homlokom, és megállapította, hogy elég komoly baj van nálam. Ezt egy injekcióval elintézte. Nem tudom mi volt benne, de elaludtam tőle. 

-A lányod kimerült valószínűleg egésznap sírt. Adtam neki egy lázcsillapító, és nyugtató injekciót. Öhm maradj vele itthon holnap. Megviselhették a mostanában történt dolgok. Vigyázz rá! Figyelj oda, hogy egyen, mert szerintem ma enni se evett.
- oké köszi!
Kikísértem. Majd visszamentem a konyhába. Ittam egy pohár vizet. Fel mentem Katrin szobájába, adtam neki egy jó éjt puszit. Álltam volna fel az ágya széléről, mikor megkérdezte mi baja van Bellának. Annyit mondtam neki, hogy beteg, de meg fog gyógyulni, csak sokat kell pihennie. Felálltam és visszasétáltam a szobámba. Sokáig tartott, hogy vissza tudjak aludni. Körülbelül 3 órahosszát aludhattam. 7-kor csipogott a telefonom.  Átmentem felébreszteni a kisebbik lányom. Nehezen kikelt, majd lejött a lépcsőn.  Leült megreggelizni. Megfogtam a táskáját és elindultam vele az iskolába. Fél8 körül. Adtam egy puszit, megvártam, míg bemegy, és elhajtottam hazafelé. Mikor haza értem felmentem nagyobbik lányom szobájába, aki még mindig aludt. Leültem az asztalhoz egy kávéval. Kikerestem a telefonomból Harry Styles nevét. Még akkor cseréltünk számot, mikor Katrin eltűnt. Milyen okos dolog is volt.
- Igen tessék Harry vagyok. –vette fel álmosan.
- Szia Harry Joe vagyok! Ne haragudj, hogy felkeltettelek. – tényleg elfeljtettem, hogy ilyenkor ők még alszanak.

- Nem baj! Mit szeretnél? –kérdezte
- Mi történt közted és a lányom közt? Nem mond semmit!
- Kicsit összevitáztunk, írtam neki egy sms-t, hogy el kellett jönnöm, és mire visszaérek, szeretném, ha tudná, hogy mit akar. Miért kérdezed?
- Mert teljes ki van, tegnap orvost kellett este hozzá hívnom. Valószínű, hogy egész nap sírt, és az ágyba feküdt. Mikor haza jöttem felmentem hozzá, a szobája sötét volt, és sírt. Már akkor éreztem, hogy lázas. Nagy nehezen elaludt, aztán fél 3körül, arra keltünk, hogy sikítozik. Nagy nehezen felráztam, és téged szólítgatott. Meg mondta, hogy bűntudata van. Most alszik a barátom adott neki nyugtató injekciót, valószínűleg 10-ig fel se kell.
- Hű én öhm sajnálom, mihelyt végzem, itt megyek Londonba hozzá. Fél 11-től koncert megbeszélésünk lesz, nem tudom, mikor végzek.
- Harry nem kell csak, annyit akartam, hogy, hogy álljak hozzá

- Nem! Tuti ott leszek, amilyen hamar csak tudok.
- Köszönöm fiam! Szép napot! –tettem le a telefont.

Harry szemszöge:
Hajnali fél 4 van, ki a fene hív ilyenkor? Mérgesen emeltem fel a telefonom, de a kijelzőn Bella apjának a neve szerepelt. Felvettem:
- Igen tessék Harry vagyok
- Szia Harry Joe vagyok! Ne haragudj, hogy felkeltettelek –mutatkozott be
Nem baj! Mit szeretnél? –kérdeztem tőle. Picit megijedtem
- Mi történt közted és a lányom közt? Nem mond semmit!- kérdezte egy kicsit idegesen. Ez engem sem nyugtatott meg.
- Kicsit összevitáztunk, írtam neki egy sms-t, hogy el kellett jönnöm, és mire visszaérek, szeretném, ha tudná, hogy mit akar. Miért kérdezed? –vázoltam neki a helyzetet.
- Mert teljes ki van, tegnap orvost kellett este hozzá hívnom. Valószínű, hogy egész nap sírt, és az ágyba feküdt. Mikor haza jöttem felmentem hozzá, a szobája sötét volt, és sírt. Már akkor éreztem, hogy lázas. Nagy nehezen elaludt, aztán fél 3körül, arra keltünk, hogy sikítozik. Nagy nehezen felráztam, és téged szólítgatott. Meg mondta, hogy bűntudata van. Most alszik a barátom adott neki nyugtató injekciót, valószínűleg 10-ig fel se kell. –miután elmondta kellett, pár perc, hogy felfogjam, amit mond. Nagyon megijedtem
- Hű én öhm sajnálom, mihelyt végzem, itt megyek Londonba hozzá. Fél 11-től koncert megbeszélésünk lesz, nem tudom, mikor végzek. –hadartam el.
- Harry nem kell csak, annyit akartam, hogy, hogy álljak hozzá. –mondta tiltakozva

- Nem! Tuti ott leszek, amilyen hamar csak tudok. –ebből nem fogok engedni, az én barátnőm mellette kell, hogy legyek
- Köszönöm fiam! Szép napot! –nyomott ki.

Gyorsan kiugrottam az ágyból, és mentem Paulhoz. Elkezdtem zörgetni az ajtaját. Mire egyszer nyílt az ajtó, és egy bosszús Paul nézett vissza rám.

- Mit akarsz Styles? Hajnal van!
- Kell egy jegy Londonba tartó repülőre! Mikor végzünk a megbeszélésen?
- Nem tudom, talán kettőkor.
- Akkor a 3órási gépre tetetek el jegyet! –jelentettem ki

- Mi a fene történt?
- Bella rosszul van, nincs jól, mellette kell legyek.
- Oké. Reggel elintézem neked, de most menj vissza aludni, frissnek kell lenned a megbeszélésen.
Úgy tettem, ahogy Paul mondta. Visszamentem a szobámba, de nem igazán tudtam elaludni. Az ágyamban forgolódtam. Reggel nyűgösen keltem. Kimentem, Liam és Zayn már ott ült. Zaynnek jó kedve volt, hisz ma este mennek bulizni. Azért maradunk itt tovább, hogy este egyet bulizzunk. Bejelentettem, hogy én visszamegyek Londonba, Meglepődtek, és Liam kijelentette, Bella határozottan, jó irányba terel. Soha senkit nem szerettem így mint Bellát, ebben az egyben biztos vagyok, és fájt, hogy a fejemhez vágta, hogy nem értem meg, de ezt megtudtuk volna beszélni…