37.rész

Sziasztok! Hoztam a következőt! Jó olvasást! Nem tudom, mikor jön a következő, mert most már a szóbeli érettségire kell készülnöm, de megpróbálok, majd írni! Sziasztok! Puszi! 

Oké srácok! Túlnyugodtak vagytok! Mit csináltatok? –kérdezte Harry, miközben nézte, hogy mi fog neki menne, vagy esetleg mi csapódik az arcába. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Harry levágódott Louis, és Niall mellé, én pedig kimentem Liamékhoz.
- Hallo csajszi! Mizu? –kérdezte boldogan Zayn.
- Nincs semmi, boldog vagyok. –mondtam, miközben a két fiút pásztáztam tekintetemmel. Zayn kért egy kis segítségét, tehát én is hamar gyorsan kukta lettem, a főszakács úr mellett. Segédkeztem, majd mivel egész jó idő volt, leültem a hintaágyba. Előre hátra hintáztam benne csukott szemmel, mikor megéreztem, hogy lesüpped mellettem. Szemeimet a társaságomra emelte, aki most Liam személyében mutatkozott meg. Kedvesen rámosolyogtam, amit ő is egy mosollyal díjazott.
- Örülök, hogy végre minden rendben van körülöttetek, rád fér már a nyugodtság. Harryt sosem láttam ilyennek.
- Milyennek? –kérdeztem mosolyogva 

- Kipihent túlságosan is, mindig mosolyog. Oda-vissza van érted. Nagyon szeret. Ahogy rád néz, ahogy hozzád szólt. Fura őt így látni.
- Harry nagyon kedves fiú, nem tudom mivel érdemeltem őt ki. És mesélj csak, veled és Daniellel mi van?
- Mosolyszünet van, de rendbe fogunk jönni, legalább is én harcolok. Nehéz annyira nehéz, alig tudunk néha együtt lenni. Ő is utazik, és mi is a srácokkal.
- Én sem tudom, hogy fogom kibírni Harry nélkül. –mondtam ki őszintén. Liam elmosolyodott magához húzott. És egy biztató ölelést adott. Jól esett. Zayn elkezdett körbe futkározni, hogy kész az ebéd. Ami inkább vacsora, na de nem baj. Leültünk enni, közben jókat beszélgettünk. Negyed 6-kor indultunk a húgomért, Harryvel. Az iskolához érve vártunk, még egy kicsit, majd felbukkant. Harry kiszállt, hogy segítsen neki, beszállni az autóba. Húgi fülig elpirult. Szegénykém még mindig nem szokta meg, hogy jóba vagyunk a kedvenc bandájával. Haza szállított minket. Búcsúként egy lágy, de mégis érzéki csókot nyomott ajkaimra. Megvártam, hogy az autó elmenjen, és bementünk a házba. Apa ült a kanapén, és mosolygott, mikor meglátta, hogy minden rendben van. Húgi ledobta a gitárját a sarokba, ezért egy kicsit csúnyán néztem rá, majd odaültünk apa mellé, egyik oldalára húgi, másik oldalára én. Átkaroltam minket, és egy puszit nyomott a fejünk tetejére, közbe átkarolt mindkettőnket.
- Apa ne haragudj, hogy leléptem, nem akartam eltűnni, csak nem voltam jól. –mondta húgi.
- Nem baj kicsim, de máskor ne csinálj ilyet, nagyon megijesztettél minket. TI vagytok az életem fényei, nem bírnám ki, ha valami bajotok esne.
- Apa most mi lesz? –kérdezte kétségek közt a húgom.
- Itt leszünk mi 3-an, nyugodt család leszünk, szeretjük egymást. Persze, ha anyukádat akarod látni, nem foglak eltiltani tőle.
- Én akarom, de ő nem akar engem. –mondta miközben egy könnycsepp gördült le az arcán.
Ültem szótlanul, és néztem, ahogy apa vigasztalja szegény Katrint. Nekem is legördült egy-egy könnycsepp. Azon agyaltam, hogy miért velünk történt ez. Mikor én picit feleszméltem, a húgom még mindig sírt. Felálltam a kanapéról, leguggoltam elé. 
- Mit szólnál, ha jövő héten elmennénk, egy koncertre a fiúkkal? –kérdeztem, miközben megfogtam kezeit. Próbáltam elterelni gondolatát, bár én nem vagyok sem Louis sem Harry, sem Liam, és Zayn sem, Niall meg főleg nem hisz a hajunk színe sem egyezik, de azért felcsillant a szeme. Apa csak hálásan pillantott rám. Az órára néztem 7 órát mutatott. Kimentem a konyhába öntöttem mind a hármunknak kakaót, hisz ez mindig van itthon. Apa betette a Jégkorszakot, és elkezdtük nézni. Húgi elaludt a kanapén ¾ 8 körül. Apa a karjaiba vette és, felvitte a szobába. Én lent maradtam nézni a filmet. Apa egy bő negyed óra múlva ismét csatlakozott a társaságomhoz. 
- Te jól vagy? –kérdezte aggódó hangnembe.
- Megvagyok, Katrin miatt erősnek próbálom magam mutatni, nekem is fáj, hogy elváltok, de anya nagyon furcsa. Harry rengeteg mindenben segít nekem, jó, hogy ennyire mellettem van. Szükségem van rá. –mondtam ki őszintén, amit gondolok, hisz tudtam, hogy a „jól vagy?” kérdést nem csak arra szánta, hogy-hogy viselem a válást.
- Igen Harry rendes fiú, bár a hírek mindig mást mondanak róla.
- Egyébként ma sikerült összefutnom drága édesanyámmal. –mondtam egy kicsit lesújtóan, és persze szomorúan. Nem akartam, elmondani, ám nem bírtam magamba tartani.
- Hol? –lepődött meg apa.
- Beesett hozzánk, teljes meg volt bolondulva, ordítozott korán reggel. Harry arra kelt fel.
- Mit mondott?
- Csak elmondta, hogy miattam esett szét a család, és hogy egy ribanc vagyok. – szavai még mindig a fülembe csengettek. –Apa ő sose szeretett engem.
- Kicsim ne mond ezt, anyád igenis szeret. –mondta lágyan
- Nem apa, ne akard ezt nekem bemesélni, tudom, hogy anyának sosem voltam a szíve csücske. Ebből az egészből csak húgit sajnálom, én elvagyok nélküle, engem nem érdekel, de tudom, hogy neked is fáj, és húginak is, ezért fáj nekem is.
- Angyalom, drága Bellám, én mindig szeretni foglak, mellettetek leszek, már ha nem is leszek az élők sorában, fentről figyelni foglak titeket.
- Ne apa, ne mondj ilyet, kérlek. –bújtam karjaiba. Ő pedig nyugtatóan simogatta a hátam, és ringatott.

Apa szemszöge:
Itt maradtam a két lányommal. Nehéz a feleségem nélkül, én igenis szeretem, és mindig is szerettem. Sosem gondoltam arra, hogy ez lesz. Belláról mindig ő jut eszembe, az arcuk a szemük. Pont ugyan olyan a hangjuk, a mozgásuk. Katrin inkább rám hasonlít.
Én teljes összetörtem belűről, de a gyerekek miatt tartanom kell magam. Este mikor lefekszem, a könnyeim útra indulnak, megállíthatatlanul. A szívem összetört. Úgy érzem magam, mint egy tini srác, akit egyik napról a másikra hagytak el. Felfoghatatlan, hogy a pénzemért volt velem. Mégis hogy fogom azt mondani Katrinnek, mikor el akar menni majd hozzá, hogy anyád nem lát szívesen, nem lát ő senkit sem szívesen, kivéve a szeretőjét. Bella látni sem akarja. Gyerekeimnek most igazán szüksége van rám, de én magam sem tudom néha tartani magamat. Miattuk csinálok mindent. Jó volt egy kicsit beszélgetni Bellával, miután ő is elaludt a karjaimba felcipeltem az emeletre. Elvonultam a szobámba, kiültem az erkélyre, és gondolkoztam. Nem fért a fejembe, hogy ribancozhatta le a saját lányát, és azt az érzést, amit akkor érzett Bella, mivel érhetett fel. Rengeteget veszekedtünk Bella miatt, ez így igaz. Ő minden áron bentlakásos iskolába akarta küldeni.  Ám én ezt nem engedtem. Bella egy nagyon különleges lány, csak az tudja, mit érez, akit közel enged magához, mindenki más úgy látja, hogy ő is egy átlagos tini, aki lázad. Hisz a mai világba már szinte nincs olyan tizenéves, aki ne viselkedne furán. Emlékszem, mikor megszületett mennyire örültünk neki, még ő is, örömmel fogadta, hogy van egy gyönyörű szép, okos lánya, aztán kezdett minden megváltozni, amikor már Katrin is megszületett. Katrint össze visszababusgattuk, Bellát pedig elhanyagoltuk, eltávolodott tőlünk, alig beszélt velünk. 9 évesen magára maradt, ebbe a nagyvilágba. Szerencsére annyi esze volt, hogy nem keveredik rossz társaságba, de ha bele keveredett volna, csak a mi hibánk lenne. Jövő héten lesz a 18. szülinapja. Úgy döntöttem, hogy jövő héten elutazunk a szülinapján, mi 3-an, na jó Harry is jöhet, ha ráér, szívesen látom a családban. Felforgatta az én kislányom életét. Rájuk nézek, és elfog a boldogság. Látom a lányom szemébe, hogy mikor ezzel a sráccal van, minden bajt elfelejt. Rápillantottam az órára fél 1-et mutatott. Ideje zuhanyozni, holnapra össze kell szednem ismét magam. Zuhanyzás után, nehéz volt befeküdni az ágyba, egyedül…

Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Mosolyra húztam a szám, kinyitottam a szemem, és azzal a lélegzetelállító zöld szempárral találkoztam.
- Szia, életem! –mondta mosolyogva.

Ajkai hívogattak, így válaszként csak adtam egy gyors csókot, amit ő elmélyített.
- Mindig így akarok kelni. –nyöszörögtem.

- Hm, megoldható. – mondta, és végig simított arcomon

- Mióta vagy itt? –kérdeztem tőle.
- Egy órája, apukáddal beszélgettem lenn. Mondta, hogy elég későn feküdtél le.
- Elaludtam a karjaiba. –mondtam kicsit száj húzva.

- Igen, ő hozott fel. – ismertette a már ismert tényt.

- Megvársz, elmegyek zuhanyozni, meg felöltözöm.

- Persze, menj csak. –adott egy újabb puszit a számra.
Nehezen kikeltem az ágyból, és elindultam a fürdőbe. Tükörbe néztem, de bár ne tettem volna. A tükörből olyan arc nézett vissza rám, ami tele van fájdalommal. Látszott a tegnapi sírás. Karikás szemek, és szénakazal haj. Igyekeztem rendbe tenni magam. Egy kicsi sminket muszáj volt fel tennem, bár sosem voltam a sminkelés híve. Visszamentem a szobámba, Harry az ágyamon feküdt. Gyönyörű szemei egyből felcsillantak. Felállt elém lépett, megfogta az arcom, és megcsókolt. Csókjai, mint mindig most is forróságot igéztek elő testemben. Kezemet felvezettem göndör hajába, és beletúrtam. Harry erre csak hümmögött egyet, amin csak mosolyogtam. Levegőhiány miatt szétváltunk, és kézen fogva mentünk a konyhába. Leültünk az asztalhoz, apa már indult dolgozni, de azért egy 10 percre leült velünk beszélgetni.
- Jól aludtál? - kérdezte

- Igen, köszönöm. –szemeit pont úgy, mint nekem is karikák díszítették. Ő biztos nem aludt sokat.

- Ne haragudjatok, nekem mennem kell.
- Apa ugye megreggeliztél? –kérdeztem tőle

- Igen persze, ettem. Harry a bizonyíték. –ránéztem Harryre, aki csak megnyugtatóan bólogatott. Adtam neki egy puszit, Harryt megölelte, majd elindult dolgozni. Húgit elvitte már az iskolába, hisz fél 9 van. 

Harryvel ketten maradtunk a házba, de Harrynek is lassan indulnia kellett.

- Ha haza értünk átjövök, jó?- kérdezte

- Rendben, üdvözlöm Lilyanat, remélem, a kislány jobban van. Harry nagyon büszke vagyok rátok. Amit tesztek nagyon szép. –öleltem át

- Köszönöm. Én is büszke vagyok rád édesem! –puszilt bele a hajamba

- Ha, te vezetsz, vigyázz az úton, kérlek. hívj, ha odaértetek.
- Jó. Rendben lesz minden, ne idegeskedj.
Kikísértem, és egy csókkal elbúcsúzott. Felmentem a szobámba. Kiszedtem a dobozokból a cuccaim, és elkezdtem elpakolni. Harry természetesen felhívott, hogy oda értek. Mindent áttörölgettem, úgy tettem a helyére. A telefonom csipogása ébresztett ki gondolataimból, oda léptem felvettem. SMS jött Harrytől. Megnyitottam. Annyi állt benne, hogy „felébredt!” Nagy mosolyra húzódott a szám. Egyből tárcsáztam. Egyből felvette.
- Felébredt! Énekeltünk neki, és felébredt. Hallottam hangján, hogy sír, a boldogságtól. Boldogságán osztoztam. Én is örültem, hogy végre felkelt.

Egy pár könnycsepp száguldott végig arcomon. Tudom, hogy ez az összes fiút egy picit lesokkolta. Örültem, hogy végre rendbe jött a kislány. A kedvemet feldobta. Elköszöntem tőle, és elindultam a húgomért a suliba. Útközben megláttam egy újságárusnál egy cikket…