47.rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem hoztam a szülinapi részt:) Igen ma egy éves a blog! szeretném megköszönni, hogy végig velem voltatok/vagytok, és olvassátok.
Persze ne felejtsük el, hogy holnap egy új évbe lépünk. Szeretnék mindenkinek Szerencsében Gazdag Boldog Új Évet kívánni! Teljesüljön minden vágyatok, álmotok!
Ne haragudjatok, hogy nem olyan nagyon happy a rész. Gondoltam megmutatok más szemszögeket, és más szereplő érzéseit. Puszi nektek, jó olvasást!

A próbán nagyon jól éreztük magunkat. A fiúk, mint mindig ökörködtek. Húgom végig énekelte velük az összes dalt. Ő különösen jól érezte magát. Megérkezett a várt hívás, Greg felhívott, hogy épségben megérkezett, de nagyon hiányzunk neki. Kicsit olyan egyedül érzi magát. Amikor a fiúk végeztek Katrin előre rohant a fiúkhoz. A legfelső lelátóról. Hiába kiabáltam utána, fel sem fogta, hogy szólok neki. Az egyik emeleten csatlakozott hozzám, egy ismeretlen lány.
- Szia, öhm én Sophi vagyok, Sophia Smith. –mutatkozott be
- Szia Bella vagyok. – bemutatkozásunkat a csörgő mobilom zavarta meg. Elnézést kértem tőle, elővettem a telefonom. A kijelzőn Dani neve villogott. Elég kétségbe esett arcot vághattam. Úgy éreztem magam, mintha két tűz közt állnék. Tudtam nagyon jól, hogy Danielle miért keres.
- Ne haragudj, ezt fel kell vennem. –mégis csak Danit ismerem régebb óta. Barátságosan mosolygott egyet, és elindult egyenesen lefelé, én beültem az egyik székre. Megnyomtam a hívás gombot, mert közben Dani kinyomta.
- Bells. –hallottam hangján, hogy sír. –Szakított velem! Kitépett egy darabot a szívemből, olyan semminek érzem magam. Nincs életem nélküle. –zokogott a telefonba.
- Istenem Dani, oda megyek.
- Ne kérlek, nem akarom, hogy bárki így lásson. Miért tette? Mit tettem? Miért hagyott el? –sorolta fel a kérdéseit. 
- Oda megyek, Eleanor is itt van valahol, megfogom és odamegyünk. Nem fogadok el nemleges választ!
- Egyedül akarok lenni, kérlek, értsd meg. Annyira fáj. Sosem éreztem még ilyet. Semmire nem vagyok jó, elvesztem, a saját világomba elvesztem. Amit felépítettem szétdőlt, két perc alatt. Találkozni akartam vele, mikor bejelentette, hogy át akar jönni. Fura volt, megkérdeztem mi a baj, és azt mondta van egy másik lány, aki tetszik, de ezt szeretné személyesen megbeszélni, érted te ezt? Mivel jobb nálam az a másik lány? Már terveztem vele a közös jövőt. Voltak vitáink, de ez természetes nem?  Nem gondoltam, hogy ilyen nagy a baj. Én vagyok a hibás csakis én.
- Dani ne érezd ezt, így alakult, fiatalok vagytok.
- Ne gyere. nekem ezzel kérlek. Szerettem őt, és szeretem őt. Ő volt mindenem. Bármit megtennék, és megtettem érte. De valamit, csak elrontottam. Mi az Bells, mit rontottam el? Minden szerelem ilyen? Tönkre megy? Az emberek ilyenek? Dühös vagyok és csalódott. Összetörtem. Ne haragudj, hogy fárasztalak, inkább leteszem. Szia!
Időt sem hagyott a válaszadásra kinyomta. Fenébe is! Annyira elvoltam a világomba, hogy még nekem is kicsordult egy könnycsepp. Teljesen megrémisztett Dani. Szembe Harry jött, és cipelte a húgomat.
- Na, most már leteszlek te sószsák. Megvolt mára az edzésem. Szia, Kicsim! –adott egy rövidke csókot. Mi a baj? –kérdezte, láthatta a tekintetemen h kicsit pityeregtem.
- Felhívott Dani. Összetört Harry. Kivan! Miért tette ezt vele Liam? Hisz szereti. És mégis ez a lány? – néztem rá értetlenül. –Mond, hogy velünk sose lesz ez. Nem fogsz eldobni egy másik lányért, legalábbis nem így. Kérlek, mond!
- Nem lesz így!– húzott magához.

Liam szemszöge:
Próbák után beültem az öltözőnkbe. Eléggé elfáradtam. Csörgő mobilomra tévedt a tekintetem. A kijelzőn Danielle neve állt. Felvettem, és megvártam, hogy beleszóljon.
- Szia szerelmem! Mi lenne, ha elmennénk ma valahova? –kérdezte egyből boldogan.
Nem szokásom a kertelés, ezért nyíltan az igazat mondtam neki.
- Ha végeztem itt átmegyek hozzád, meg kell beszélnünk valamit, megismerkedtem egy lánnyal, és öhm.
- Mi Liam? Ne szívass, ez nem jó vicc. –mondta egyből
- Ez nem vicc. Szeretném ezt megbeszélni veled 4 szemközt.
- Te szakítani akarsz? –kérdezte meglepetten még mindig nem hitte el azt hiszem.
- Azt hiszem, hogy igen.
- Hiszed? Liam én szeretlek. –mondta ki elhalva
- De én már nem. Szia Dani. –nyomtam ki rá a telefont.
Mikor kinyomtam akkor értettem meg igazán, hogy mit tettem, és mégis hogy tettem. Váratlanul Sophia nyitott be az öltözőmbe.
- Szia hát te? – teljesen meglepett, hogy betoppant. Nem emlékszem, hogy megbeszéltük volna, hogy idejön. Örültem neki, szükségem volt most rá.
- Mi a baj? –kérdezte meg egyből.
- Kénytelen vagy most már igent mondani a következő kérdésemre. Leszel a barátnőm? –néztem a szemeibe. 
Sophi a nyakamba ugrott. Gyönyörű lány. Első látásra szerelmes lettem bele. Sajnálom Danit, de köztünk már rég nem az, ami volt. Nagyon értelmes lány, biztos talál magának majd valakit, aki megbecsüli őt. Kézen fogtam Sophit, és kimentünk a többiekhez. Bemutattam a fiúknak, és Eleanornak. Azt hiszem mindenki ledöbbent. Harry, Bella és Katrin nem volt a körünkbe. Feltekintettem a lelátok felé, és láttam, ahogy Harry öleli Bellát. Olyan szép pár együtt. Örülök, hogy ennyire összejött nekik az élet.
- Ne haragudjatok, nekem mennem kell! Louis majd otthon beszélünk!

- De El azt mondtad jössz velem! – szólt neki Louis.
- Most nem lehet, máshol szükség van rám. –nézett rám Eleanor. Sose nézett így rám, de ölni tudott volna a szemeivel, és még valamit láttam benne, csalódott volt. Elment mellettem és vállával majdnem fellökött. Tudtam, hogy Daniellehez indult. Harryék is elindultak felénk. Eleanor magyarázott Bellának valamit. Majd puszit adott neki, és Harrynek is és elment. Csatlakozott a 3 elveszett személy köreinkbe. Katrin furán bámulta Sophiat. Miután bemutattam nekik, hogy ő a barátnőm, elkezdett zokogni.
- Mi most megyünk! –jelentette ki Harry! Mindenkitől elköszöntek. 

El szemszöge:
Mikor Liam bemutatta Sophiat, mint a barátnőjét teljes kiakadtam. Nem igazán értettem, hisz Dani nem mondta, hogy szakítottak. Mi a fene van? Nem értettem semmit. Hisz tegnap Dani még boldog volt. Liam megcsalná? Megcsalta? Úgy éreztem, hogy nem bírok ebbe a társaságba maradni. Liamban iszonyat nagyot csalódtam, és nagyon dühös voltam rá. Elköszöntem tőlük. Ahogy mentem ki, Harry meg Bella leszólított.
- El, hova mész? –kérdezte Harry
- El innen messzire. Mi ütött Liamba?
- Mi sem értjük. –mondta Harry lehajtott fejjel
- Dani nagyon összetört, szerettem volna veled menni hozzá, de azt kérte ne. –mondta Bells.
- Én elmegyek, de te maradj itt. Végre 3-asba vagytok. Majd beszélünk.
Kimentem a rajongók enyhén szét akartak szedni, fűt fát rám dobáltak, általában fáj, de most annyira belegondoltam abba, hogy mi van Danival, nem is figyeltem a bántalom áradatra. Szerencsére mire kiértem a főbejárathoz pont megérkezett a taxi. Bediktáltam Dani címét. Mivel a város másik végén lakik elég hosszú az út. Louis sms-kel bombázott. Hogy jól vagyok-e, meg hova tartok. Rohadtul nem voltam jól. Dani, és Liam álompár volt, és hova jutottak. Felmerült bennem, hogy velünk is ez lesz? Hisz én sem tudok mindig vele lenni, majd keres ő is másik lányt?! Tudom, hogy szeret engem. És baromságokra gondolok most. Csak mégis a legjobb barátnőmet dobta a pasija, egy másik lányért. Köztük is minden rendben volt. Ennyi lenne a nagy szerelem szó? Jön, és megy? Belegondolni is szörnyű, hogy ugyan arra a sorsa jutok, mint Dani.
Megállt a taxi a ház előtt. Fizettem, és már futottam is be. Szerencsére volt kulcsom, mert egyszer megkért, hogy gondozzam Lokit, meg Borist, míg ő turnén volt valamelyik hírességgel, és Liam is turnézott. Mikor bejutottam a nappaliba, teljes elképedtem. Összetépett fényképek darabkái hevertek a földön. És a fotóalbum, amit ő csinált Liamnak karácsonyra tavaly. Liam ruhái hevertek az előtérbe, egy bőrönd társaságába. Teljes ledöbbentem, és fájt így látni ezt a kuckót. Egy könnycsepp gördült le a szemem sarkából. Majd elindultam a hálószobába. Mikor benyitottam teljes sötétség. Lehúzott redőnyök. Felkapcsoltam a lámpát. Mire Dani rám pillantott. Tekintete üveges volt, mintha nem érezne semmit. A sarokban guggolt, nem sírt, már nem. Szemei vörösek voltak, és duzzadtak. Oda szaladtam hozzá. Átöleltem. Visszaölelt, és egyből rákezdett a zokogásra. Úgy szorított magához, mint egy ártatlan kislány, akit bántottak, és az anyukájába kapaszkodna. Egyben biztos voltam, nem hagyom egyedül. Elviszem magunkhoz. Ült mellettem, és zokogott. Az idő érzékem teljes eltűnt. Nem bírtam, ki hogy ne sírjak vele együtt. Mikor már azt éreztem, hogy kicsit sokáig ültünk itt, megnéztem a telefonom az időt. Meghökkentem, hogy már 2,5 órája ülünk itt, és sírunk.
- Dani elmegyünk hozzám, ne sírj! Minden rendben lesz! –próbáltam nyugtatni
- Elhagyott. Nem szeret. Elrontottam. –zokogott fel még jobban.
Biztos voltam, hogy egyedül nem bírom innen elcipelni. Teljes elhagyta magát, olyan mintha nem is lenne itt. Muszáj volt segítséget kérnem, és ki mástól kérhetnék, mint Louistól. Előkaptam a telefonom, és egyből csörgettem. Nem telt 2mp már fel is vette.
- El, hol vagy? Aggódok érted!
- Daninál, Danival, gyere értünk, kérlek, nyitva van az ajtó. Megkérhetlek, hogy ágyazz meg neki a vendégszobába? Nem hagyom itt.

- Persze nyugodj meg kicsim. 15perc és ott vagyok.
Felálltam mellőle bement a fürdőbe bevizeztem egy törölközőt. Visszamentem, és elkezdtem az arcát törölgetni. Sosem láttam még ilyet. Filmben sem láttam ilyet. Félelmetes. Elpakoltam pár cuccát, amit felvesz majd, meg a tisztálkodó szereit. Louis, ahogy ígérte jött is.
- Mi a fene történt a nappaliba? –kérdezte- Jézusom Dani, jól vagy?
- Láttam az arcán az aggódást. Megijedt. Ahogy én is.
- Indulhatunk? –kérdezte Louis.
- Igen kérlek. Menjünk. –mondtam.
Louis felemelte Danit. Remélni tudtuk, hogy ezt paparazzi nem látja, mert olyan cikket ír belőle, hogy huh. Beültem Dani mellé, és elindultunk a házunkhoz, vagyis inkább Louis házához. Az út csendben telt.
A háznál Louis kikapta Danit a kocsiból. Mondtam neki, hogy a fürdőbe vigye, tegye a kádba. Mentem utána. Lefürdettem elég nehézkesen ment, de jobban lett tőle. Már nem kellett cipelni, mert ment a saját lábán, de még mindig olyan volt, mint egy élő-halott. Befeküdt az ágyba. Louis hozott neki egy pohár kakaót. Egy pohár vizet, és egy bogyót.
- Altató, gondolom, a-nélkül, nem tudnál most aludni. –mondta Daninak. A lány készségesen bevette. Leoltottam a lámpát és hagytuk. Louis megfogta a kezem levezett a nappaliba.
- Velünk is ez lesz? –kérdeztem meg. Louis teljes elképedt a kérdésen.
- Soha nem okoznék ekkora fájdalmat. Szeretlek édesem, ne gondolj erre. –szorított magához. Nem bírtam, ki hogy ne pityeregjek.
- Cshh nyugodj meg. Na, drágám. Menj, zuhanyozz le, viszek egy bögre kakaót rád is rád fér. – simított végig az arcomon, és egy apró csókkal el is küldött.

Louis szemszöge:

Megijedtem, hogy Eleanor csak úgy elment. Hiába hívtam, írtam semmi. Bella mondta, hogy Danihoz ment. Kicsit furának találtam az új párosunkat én is. Haza mentem, és vártam El-t már két órája elment és még mindig semmi. Egyszer csak villog a kijelzőm, és a neve szerepel rajta. Egyből felvettem.
Kérésére azonnal elindultam Dani lakásához. Mikor beléptem, olyan volt mintha Lavina söpört volna végig rajta. Teljesen meghökkentem. Ruhák és széttépett fényképek darabkái. Ha eddig nem is, akkor ott megfogadtam, hogy soha, de soha nem fogok ekkora kárt tenni Eleanorban. Külső szemlélőként is rossz ezt nézni. Felszaladtam a hálóban. El piros szemekkel nézett rám. Utálom mikor sír. A sírás nem hozzávaló. Dani pedig elmondhatatlan állapotban volt. Egyetértettem szerelmemmel, hogy itt egyedül semmiféleképp nem maradhat. Hazafuvaroztam hozzánk. Elkészítettem neki egy bögre kakaót, és egy altatót, addig Eleanor lefürdette, és ágyba dugta. Rossz volt így látni mind a két lányt.
Eleanor leült mellém a kanapéra. Egy szikrát sem láttam abból a lányból, akivel reggel próbára indultunk. Ült és, nézett ki a fejéből, majd egyszer megmukkant. Figyelnem kellett, hogy halljam, amit mond.

- Velünk is ez lesz? –kérdése meghökkentett, s az jutott eszembe, hogy ma már hányszor törhette az agyát ezen.
- Soha nem okoznék ekkora fájdalmat. Szeretlek édesem, ne gondolj erre. Szorítottam magamhoz. Halkan pityeregni kezdett. Istenem te fafejű Liam. Két lányt kaparok fel miattad, és az egyik az én barátnőm.
- Cshh nyugodj meg. Na, drágám. Menj, zuhanyozz le, viszek egy bögre kakaót rád is rád fér. –simogattam meg az arcát. Fájt így látni azt a lányt akiért az életemet is odaadnám. Tette, amit kértem. Kimentem a konyhába, és felhívtam Harryt.
- Tessék Louis! –szólt bele.
- El is összetört. Megkérdezte, hogy velünk is az lesz-e, mint Liamékkal.
- Ezt a kérdést én is megkaptam. Dani hogy van?
- Rosszul. Sose láttam még ilyet. Lehet h nem ártana majd kórházba vinni vagy nem tudom. Adtam neki altatót.

- Sajnálom, ami történt. El-t meg ölelgesd, és puszilgasd, beszélgess vele. Én is ezt teszem Bellával. Zayn szerencsés, hogy Perrie nem volt ott. A lányok kicsit meghökkentek ettől a hírtől. Mellettük kell legyünk.
- Igazad van Hazza! Jó éjt nektek, és köszi!
- Szia Boo Bear.
Felmentem El-hez a kakaóval. Már végzett. Rámosolyogtam odamentem leültem elé, és megcsókoltam. Ma csak reggel kaptam olyan igazi csókot. Mikor elfogyott a levegőnk. A homlokomat neki támasztottam a homlokának. Keze még mindig arcomon pihent.
- Örökre együtt leszünk édesem. Ne kételkedj kettőnkben, ami velük történt más. Sosem engednélek el téged. Te vagy a világom. Nem engedlek elmenni. És ha ilyen baromságot követnék el, csak üss meg, hogy észhez térjek. Sosem foglak elhagyni ígérem. –amit mondtam a szívemből mondtam. 
- Köszönöm Louis. –ölelt át szorosan. –Idd meg a kakaódat. Jó? –mosolyogtam rá. Miután megitta, magam mellé hívtam az ágyba. Befeküdt a karjaimban. Simogattam az arcát, és a karját. Kimerítette a mai nap, így nem kellett sokat várni, hogy elaludjon. Elmentem lezuhanyozni, siettem, visszabújtam mellé. Úgy bújt hozzám mint egy kis cica. Ránéztem. Elmosolyodtam.
- Szeretlek édes, és ez nem fog változni. –pusziltam meg a feje búbját. –jó éjszakát. –mondtam neki és lekapcsoltam a lámpát. 

46.rész

Sziasztok! 
Szeretnék előre is Boldog Karácsonyt kívánni.
A részek azért jönnek ilyen ritkán, mert sem ihletem, sem időm, sem kedvem nincs írni.  Olyan elcsépeltnek érzem, már a történetet. De természetesen be fogom fejezni, félbe nem hagyom. Van már végkifejletre ötlet.
Heti 8 gépírásom van, és mellette 7 levezési ismeretem. Ez azt jelenti, hogy heti 15 órát (iskolai tanóra) töltök gép előtt. Mikor haza érek már a szemeimre alig látok, mert van nap, hogy 4 óra egymás után csak gép előtt megy, és ott is vagy gépelek, vagy levelet írok, amihez szintén gépelnem kell. Elegem van a billentyűzet használatból.
Persze a srácok, és a munkájuk iránti érdeklődésem cseppet sem hanyatlott az elmúlt hónapokba. Imádom őket. És imádom a Mindnigh Memories -t is.
December 31.-én lesz 1 éves a blog. Természetesen lesz új rész akkor, ha belepusztulok is megírom.
Köszönöm, hogy végig olvastad a rizsámat.
Puszi!

46.rész

Liam és Harry olyan hajnali 4 körül értek haza, már aggódtam értük. Harry támogatta Liamot, érdekes látvány volt, ez valahogy eddig mindig fordítva történt. Nagy nehezen ágyba dugtuk. Reggel arra keltem, hogy a WC-t húzza valaki. Na hát ezt nem hiszem el. Harry még nyugodtan aluszik mellettem, akkor Liam barátunk felkelt. Óvatosan kikelek az ágyból, hogy Harryt véletlen se keltsem fel. Az óra negyed kilencet mutat. Elindulok a konyha felé. Meglepetésemre terülj-terülj asztalkám fogad.
- Jó reggelt! –köszönt Liam.
- Neked is! Oké, annyi pia után amennyi tegnap a szervezetedben volt, ezt hogy sikerült elkészítened?
- Hm, nem tudom, nem kavartam mindent össze, egy valamit ittam, és az ütős volt. –felelte mosolyogva
- Az, tuti, eléggé kiütött. –helyeseltem, bólogatva.
- Ne haragudj, röstellem, hogy felébresztettelek titeket.
- Jaj Liam ne hülyéskedj! És egyébként jól vagy? Mi ez a szakítottam Danival, és most van Sophi dolog?
- Nem tudom, szomorú vagyok és boldog is. Dani nagyon helyes lány, és gyönyörű, de mi már nem tudtuk megérteni egymást. Sophi is csodálatos. Alig várom, hogy majd megismerjétek.
A lépcső felől hallottuk, hogy Harry is felkelt. Lejött közénk. Eléggé fáradt volt. Kaptam egy gyors csókot, majd már itta is a Liam által készített kakaót. 

- Kicsim azért keltél fel, hogy ilyen sok reggelit készíts, elmehettünk volna valahova reggelizni.

- Igen szerelmem hát persze! –jött a válasz Liamtól.
Harrynek édesen nagyra nyíltak a szemei, és azon a megdöbbent arcon csak egy jót nevettem. Mikor felfogta, hogy Liam csinálta a reggelit, megköszönte. Telefonom csörömpölése szakította meg a nyugodt baráti beszélgetést. SMS-m jött apától, hogy Greggel hazafelé tart.

- Minden rendben? –kérdezi Liam

- Persze. Figyelj Harry menjetek keressétek meg Liam lakáskulcsát, hátha valaki tud valamit mondani a szórakozóhelyen.
- És te? –kérdezi az én Bongyorkám.

- Haza megyek taxival. Greg megérkezett. –válaszoltam mosolyogva

- Ne kérlek, hagyj vigyelek haza, apudnak megígértem, hogy haza szállítalak. Liam is kibír 5percet. Ugye Liam?
- Persze, de akkor menjetek öltözni! –tapsol egyet, és ezzel elküld öltözni.

Perceken belül kész lettem, és Harry is. Beültünk az autóba. És hajtottunk hazafelé. A ház előtt láttam, hogy apuék már megérkeztek. Kipattantam az autóból, és már szaladtam is fogadott bátyám felé. Kicsaptam az ajtót, és gyorsan a konyha felé siettem. A keresett személy az asztalnál ült.

- Greg mackó! –köszöntem neki széles vigyorral, és átöleltem,
- Hercegnőm! Szia! –ölelt ő is szorosan.
- Annyira hiányoztál. –szipogtam, igen pár könnycsepp kiszökött a szememből.
- Itt leszek veled 1 teljes hétig. –mondja nagy vigyorral.
- Hogy mi? –szólal meg Harry a hátunk mögött. 
- Szia Harry! Öhm szia Liam, azt hiszem. – nyújtja kezét Greg

- Hello, hogy-hogy itt leszel 1hétig? –kérdezi Harry már udvariasabban.
- Hát sikerült kivennem a szabadságot, és most a fogadott hugicámmal szeretnék pár napot eltölteni.
- Harry nekünk mennünk kellene, tudod ma próba. –szól Liam

- Igazad van. –mondta Harry.
Kaptam tőle egy gyors csókot, Liamtól egy nagy ölelést, és már el is tűntek. Apa kettesben hagyott minket Greggel, rengeteg mindent átbeszéltünk, már nagyon hiányzott nekem. Örültem, hogy végre egy jó baráttal lehetek. Délután 4óra volt, mikor feleszméltünk, hogy még mindig a konyhába ülünk, és beszélgetünk. Úgy döntöttem elviszem egy városnézésre, amit ő nagy örömmel fogadott. Úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk a központ felé. ¾ óra gyaloglás után, már a Temze partján álltunk. Felmentünk a Tower híd tetejére, és onnan csodáltuk Londont. Fél 8 körül, kezdett sötétedni, és a város fénybe öltözött. Na ha van valami csodaszép, akkor az a London kivilágítva. Úgy fürdik esténként a város gazdag fényekben, mint a legpompásabb hercegnő az esküvőjén. Nem akartam ideköltözni, de a látvány, és London megfogott, már nincs gondom ilyennel. Felültünk a London Eye-ra, mentünk egy kört. Hazafelé betértünk a Nando’s-ba és vettünk sült csirkét, meg sült krumplit.  Gyorsan eltelt az első közös napunk.

…
Eltelt a hét, Harryvel alig beszéltem. Csak reggel hívtuk egymást, nem is találkoztunk. Meg kell mondjam, nagyon hiányzik. Greg ma visszautazik. Ez még jobban lelomboz.

El se hiszem, hogy ennyire elvesznek a mindennapjaim. Reggel 8-kor felkelek, felhívom Bellát, és persze felkeltem, mert ő előző éjszaka kitudja meddig volt kint Greggel. Alig beszéltünk valamit, mert én folyamatosan este 10-11kor fáradtan estem be az ágyamba egyedül. Egyszer sem jött hozzám át aludni. Őrülten hiányzik.

Ma hazamegy Greg, én pedig elmegyek este érte, elviszem magamhoz a hétvégére, meg kell beszélnünk valamit.

- Gyerekek induljunk, mert Greg lekési a vonatot! –sietetett apa

- Megyünk már apa! –Utoljára leellenőriztük, hogy minden meg van-e. Megbeszéltük, hogy következőnek én megyek hozzájuk. Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez az egy hét. Minden napot rendesen kiélveztünk. Greg egy teljes ismerjük meg Londont túrán vett részt, ahol én voltam az idegenvezetője. Igen az egyik nap szépen el is tévedtünk, még szerencse, hogy sikerült egy taxit fognunk. Mikor hazaértünk csak beestünk és nevettünk. Természetesen a sajtó sem maradt ki a baráti látogatásból. Jelentek meg cikkek azzal kapcsolatban, hogy megcsalom Harryt Greggel, de ilyet sose tennék, sem Greggel sem más fickóval.  Twitteren természetesen sikerült rácáfolnom a megjelent cikkekre, de azért pár directioner rendesen támadott, és támadni is fog. Greggel olvasgattunk este üzeneteket, egyedül nem mertem volna végig menni rajtuk. Voltak egész tűrhető, sőt már kedvesnek mondható üzenetek, de voltak olyanok, akik nem rejtegették érzéseiket és elküldtek a legtávolabbi pontra a földön. Nem értettem miért bántanak, nem is ismernek.
Mikor megérkeztünk a reptérre, eléggé csalódott voltam, hiába van mellettem 4bolond srác, ha az igazi barátom, aki tényleg ismer nincs mellettem.
- Ahj csajszi ne legyél már ilyen szomorú. Látjuk még egymást, nem is olyan sokára.

- Köszönöm ezt a hetet neked, köszönöm, hogy eljöttél.
- Istenem Bells ne köszönt, megverlek. –mosolyodott el, amire nekem is mosoly lett az arcomon
- Vigyázz Haroldra, biztos megette a guta, hogy egész héten velem voltál. Mond neki, hogy nem akartalak annyira elrabolni.
- Istenem te gyerek! –öleltem át. –hiányozni fogsz nagyon bátyus.
- Te is nekem hercegnő! Vigyázz magadra, és Katrinre is.
- Mr. Peterson, örülök, hogy ismét találkoztunk, és köszönöm ezt a hetet.
- Ugyan fiam, bármikor jöhetsz hozzánk! –fogott vele kezet apa
- Megyek, mert lekésem a vonatot kiscsillag. –ölelt meg utoljára, és adott egy puszit.
- Hívj fel, ha hazaértél. Vigyázz nagyon magadra! Ha gáz van, hívj, repülök- el engedtem.
Elindult, még egyszer visszaintett, és felszállt a vonatra. Apával pedig elindultunk haza. Beugrottunk Katrinért a suliba. 

Bepötyögtem egy sms-t Harrynek:
„Szia, elment Greg, gondoltam beugrok hugival hozzátok, zavarnánk?” –küldtem el.
„Ne is gondolj ilyenre, ti sose zavartok, gyertek nyugodtan, a fiúk nagyon örülnek, hogy Katrin is jön, amúgy is megígértem neki:/.”
- Apa, ma elmegyünk Katrinnel a fiúkhoz, ugye nem gond?
- Nem persze, akkor be tudok menni a kórházba. Rengeteg munka gyülemlett fel. Ez a válásdolog nagyon szétszedett.
- Ne szomorkodj anya miatt. Nem érdemli meg.

- Igazad van.

Elmentünk a húgomért, és apa már vitt is minket az O2 Arénába, ahol az első turnényitó koncert lesz. Nem várom azt a pillanatot, mikor felszállnak a gépre, és elmennek, a szívem meg fog szakadni. Csak reménykedni tudok, hogy kibírja a kapcsolatunk.
Felvettük Katrint, és már mentünk is a srácokhoz. Az aréna előtt, voltak rajongók, ez meglepett.

- Bekísérjelek? –kérdezte apa, aggódó hanggal.
- Nem kell, nem lesz gond. - válaszoltam

Kiszálltunk az autóval kézen fogva. Észrevettek, és felismertek, nem voltak sokan 20 körülbelül. Elkezdték a nevem skandálni. Egy biztonsági őr egyből mellénk került, apa pedig megnyugodva ment tovább a dolgára.
„Bella kérhetünk egy autogramot?”

„Bella ki ez a kislány?”

„Bella együtt vagy még Harryvel?”
„Hagyd békén Harryt, ő az enyém!” –kiáltásokat hallottam, integettem nekik, majd tovább mentünk.

Alig vártam, hogy beérjünk. Fogadni mernék, hogy mire kifelé jövünk, itt lesz annyi rajongó.
Sajnálom, hogy beléjük botlottunk, a húgomat nem akartam ennek kitenni.

45.rész

Az autó begurult a házunk elé. Mind ketten kiszálltunk. Harry segített becipelni a bőröndöm. Apa, és Katrin a nyakamba ugorva köszöntöttek. Húgom kézen fogott, és egyből a kanapé felé kezdett húzni. Harrynek még nem is köszönt. 

- Kicsim Harry is itt van. –mindig a nyakába ugrik, és ezt most hiányoltam.
- Szia Harry. –köszönt mellőlem.
Apa és Harry elmentek beszélgetni. Húgi pedig megmutatta a Disney Land-es képeit. Nagyon jót mosolyogtam rajta. Ragyogott. Olyan boldogan mesélte, hogy apa belelépett a kutya gumiba, hogy az hihetetlen volt számomra.
- Kicsim én lassan megyek, de este 7-re érted jövök, öltözz fel melegen, elmegyünk egy kicsit, és pizsit is készíts, mert nálam alszol. –mondta Harry nagy vigyorral az arcán. Áhán, hogy ezt beszélte apával.

- Hova megyünk? –kérdezem

- Meglepetés, de apud reggel ki megy Greg elé, úgy, hogy sietnünk se kell. –adott puszit a fejemre.
- Már megint elviszed magaddal? –kérdezte Katrin, és a szemébe egy könnycseppet véltem felfedezni, majd jött a többi is. Harry meglepődve állt az ügy előtt, és én is. Nem gondoltam, hogy neki ez ekkora szomorúságot jelentene.

- Ne sírj, holnap haza hozom. Megígérem, hogy jövő héten valamelyik nap, majd megbeszéljük, elmegyünk 4-en moziba. És ha szeretnéd, elviszlek majd egy próbánkra is, amikor már kicsit rendeződtek a dolgok. Csak ne sírj, nem szeretem, ha sírsz. –ölelte meg Harry.

- De nagyon hiányzott. Nem akarom, hogy megint elmenjen olyan rossz nélküle.

- Édesem nem foglak itt hagyni. Mindig itt leszek neked. Hozzám bármikor fordulhatsz, ha nem vagyok itthon, akkor is. –töröltem le a könnyeit. – Gyere, kísérjük ki Harryt, utána átöltözöl, és elmegyünk valahova, jó?

Kézen fogva mentünk ki 3-an Harry autójához. Elsőnek Katrinnak adott puszit és kapott hozzá még egy jó nagy ölelést. Majd egy lágy csókkal köszönt el tőlem. Megvártuk, hogy elkanyarodjon a sarkon, majd visszamentünk apához. Apa ott állt a nappaliba, késztetést éreztem arra, hogy megöleljem.
- Hiányoztál! Jól éreztétek magatokat?
- Ti is nekem, igen minden rendben volt. –bújtam még jobban hozzá.
- Menj, készülődj az estétekre.

- Nem még nem, ráérek. Meséljetek mi volt itthon? –ültünk le a kanapéra. Apa elmesélte a kórházi dolgokat. Húgi pedig az iskoláról beszélt. Jó volt ismét velük lenni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy most ilyen emberek vannak körülöttem. Megváltoztam mióta ide jöttünk Londonba, sokkal nyitottabb vagyok. Persze sokat jelent, hogy nincs itt anyám, de jól vagyunk. Úgy érzem, hogy kezdünk helyre jönni.
A szekrényemből elkezdtem kipakolni a ruháim. Ötletem sem volt, hova visz. Inspirációnak annyit mondott, hogy öltözzek melegen. Felvettem egy barna hosszú denevérujjas felsőt és egy fekete farmer nadrágot, hozzá pedig egy magas sarkút. Egy enyhe sminket tettem fel, a hajam felcsatoltam. Lementem apuékhoz, valami idióta mesét néztek. Csatlakoztam hozzájuk.
- Nagyon szép vagy. –súgta a fülembe Katrin.
Jól megölelgettem erre kijelentésére. Pontosan 7 órakkor csengettek, mily meglepetés, hogy Harry állt az ajtó előtt. Felvettem a táskám. Adtam mindenkinek egy puszit, és mentem az én göndör barátomhoz.
Harry egy csokor rózsával várt rám. Imádom, hogy mindig meg tud lepni. Széles mosoly terült szét ajkain.
- Gyönyörű vagy életem! –adott egy lágy csókot.
Ez a mondat ahányszor elhagyja a száját, annyiszor pezsdül fel bennem a vérem. Állandó pirulást okoz az ilyen kijelentéseivel.
- Tetszik, hogy ilyet még mindig ki tudok váltani belőled.

- Jól érzem, hogy ezt most direkt csinálod? –a válasza csak egy halk kuncogás volt, és egy csók.
- Ezt eléggé igennek veszem.
- Na, gyere, mert a végén elúszik a meglepetés. –mondta titokzatosan.
Összekulcsolt kézzel indultunk el az autóhoz. Harry, mint mindig úri ember módjára viselkedett, és kinyitotta az autó ajtaját. Betettem a hátsó ülésre a cuccom estére, és a rózsát. Az autóban csak a rádió szólt, de nem volt kínos ez a dolog. Harry a combomra tette kezeit, ezek a dolgok már nem feszéjeznek. Már csak mosolygok rajta. Jó vele egy helyen lenni, még ha nincsenek is szavak. Beszél helyettünk a csönd. Temze partjára érkeztünk. Kiszálltunk az autóból.
- Gyere! –indult el Harry.
- Merre megyünk? –kérdeztem mosolyogva, bár igazából vele a világ végére is elmennék.

- Majd megtudod. Nem fázol? –kérdezte aggódóan.
- Nem egyáltalán nem. –úgy éreztem magam, mint egy óvódás kislány, aki megkapta a játékot, amit annyira akart. Az arcomról a mosoly letörölhetetlen volt.

Folyamatosan mosolyog. Imádom ilyennek látni. Ez az ő igazi énje. Nem volt túl sok időm kitervelni a randinkat, de azért megpróbáltam kitenni magamért. Elérkeztünk a meglepetéshez. Bella csak állt, és mosolygott.
- Nos, mit gondol hölgyem, érdemes vagyok önnek egy romantikus hajókázásra? –kérdeztem.

- Ahj, te bolond vagy! –ugrott a nyakamba.
Felemeltem és úgy vittem a hajóra. Lementünk a kapitányhoz, bemutattam Bellát, majd egy takaróval kiültünk a hajó ormányába. Vacsorára rántott húst kértünk rizzsel, és hozzá volt pezsgő, meg eper csokival, meg narancs csokival. Szerencsére nem szándékozott az idő sem a kinti hajókázásnak keresztbe tenni. Gyönyörű volt Bella, ahogy a város fényei megvilágították az arcát, és ahogy eltűnődve nézett a tájra.
- Tetszik édesem?

- Harry ez iszonyatosan gyönyörű. Köszönöm neked. –bújt karjaimba.
- Te ezerszer szebb vagy. – ismét megjelent a pír az arcán. Eszembe jutott egy dal, amit úgy éreztem, hogy muszáj lesz elénekelnem neki, nem más volt ez, mint Bruno Mars Just the way you are című dala. Csillogó szemeivel nézett rám, és annyira megilletődött, hogy egy könnycsepp ki is pottyant gyönyörű íriszeiből. Ez a dal teljesen szívemből jött, még ha nem is saját szerzemény. A dal végén megcsókoltam. Nem is tudom, hogy fogok 7hónapot kibírni nélküle. Nem sokára kezdődik a turnénk. Borzalmas lesz nélküle.
Kezdett lehűlni az amúgy sem meleg idő, és már láttam, hogy Bells is fárad. Észre se vettük, hogy, 3 órahosszáig voltunk kint a vízen, úgy gondoltam itt az ideje hazamenni. Kézen fogva mentünk le a kapitányhoz, és kértük meg, hogy vigyen vissza a partra. Fél órán belül már az autóban ültünk. Bellának kezdtek lecsukódni a szemei, de láttam, hogy küzd ellene.
- Aludj nyugodtan, látom, hogy kimerített az este. – fogtam meg Bella kezét.
- Kibírom. Jó volt ez az este. Csodálatos veled. Köszönök mindent. Mivel érdemeltem ki, hogy azt mondhatom, hogy a világ legcsodálatosabb srácával ülök kézen fogva egy autóba, és a szerelmemnek tudhatom.
- Ezt én is kérdezhetném édes. –vigyorogtam rá. Jól estek szavai, örülök, hogy boldoggá tudom tenni.
Bella egy olyan lány, hogy akármit adok neki, mindig kedvesen fogadja, és sose keveselli, inkább sokallja. Sajnos az előző barátnőimről nem igazán tudom ezt elmondani, mindig luxus dolgokat vártak, amit meg is kaptak. Azok a kapcsolataim inkább a médiára voltak fektetve, és a pénzre, sehol nem volt nagy szerelmi kötelék, és ez most teljesen más. Megérkeztünk hozzám. Sajnálva néztem, hogy a rózsacsokor, amit adtam, nem érezte jól magát a 3,5 órás víz nélkül, bezárt autóban.
- Elhervadt. –szólaltam meg egy kicsit szomorúan.
- Nem gond, beleteszem vízbe, és életre kelnek.
Elmondása szerint cselekedett. Mosolyogva néztem, hogy szabadabban mozog, mint a legelső itt tartózkodásánál. Igazgatta a rózsákat a vázában, odaléptem mögé és átkaroltam.
- Menj, fürödj le, már alig állsz a lábadon, lefárasztottalak. –pusziltam meg a kulcscsontját  
- Ha…a..rry –nyelt egyet, és közbe elpirult.
- Mondjad picim.
- Fürdesz velem? –kérdezte meg. Meglepett a kérdése, és zavartságán jót mosolyogtam.
- Naná, ki nem hagynám! De akkor kádban pancsizunk, és elmegyek, megcsinálom a vizet, jó? – adtam a szája sarkára egy puszit.
Felszaladtam a lépcsőn, és neki láttam a víznek.
Harry mindent megtett, hogy a mai randink jól sikerüljön. Nagyon jól éreztem magam. Mindennél jobban szeretem ezt a fiút. Igaz, elég idiótán jött ki belőlem ez a „Fürdesz velem?” kérdést, és közbe a fejem szét égett, de úgy éreztem, hogy egy ilyen randit nem zárhatunk le csak úgy egyszerűen. Felmentem a szobába előkeríteni a pizsimet, ami Harry egyik pólójából, és egy bugyiból állt. Harry belépett az ajtón felkapott, és a karjaiba vitt be a fürdőbe. A fürdőt tele tette mécsesekkel, és jó habosra csinálta a vizet, a villany nem égett.
- Ezt hogy hoztad össze 10perc alatt? –kérdeztem tőle elámulva.
- Varázsló vagyok, tetszik azért egy icipicit? –mosolygott.
- Hát uram minden tisztelem az öné. –viccelődtem. Harry megcsókolt, majd elkezdett vetkőztetni. Kulcscsontomat csókolgatta, vagy épp a nyakam szívogatta. Testem minden porcikája megremegett érintésétől, és ha nem tartott volna, valószínű már a földön csücsülnék. Minden egyes ruhadarabot leszedett rólam, de nekem nem volt erőm vetkőztetni. Felemelt beletett a kádba, gyorsan levetkőzött, és bemászott mellém. Egyből egymásnak estünk.
- Biztos, hogy akarod, nem akarok semmit sem erőltetni? –kérdezte tőlem csillogó szemekkel.
- Harry ne kínozz! –szóltam rá. Megcsókolt, és tette a dolgát. Azt hiszem, holnap sok alapozóra lesz szükségem a nyakamnál, de az érzés, amit kapok, milliószor többet ér némi folt eltüntetési leckénél. És szerintem neki sem kellene, a fiúk előtt vetkőznie. Pihegve feküdtem a mellkasán, ő pedig simogatta a hátam. Az álommanók ismét rosszkor jöttek, és elaludtam a karjaiba…
Mi a fene ez a ricsaj? –keltem fel. Harry bekapcsolta a telefonját. Az ágy melletti óra még csak hajnali 3-őt mutatott. Harry is felkelt, levette az éjjeli szekrényről a telefonját. A kijelzőn Liam neve villogott.
Iszonyú rossz volt a telefoncsörgésére kelni.
- Igen! –szóltam bele
- Harry! Daniellel szakítottunk! –nyögi bele a telefonba.
- Liam én nagyon bírlak, de ez tényleg hajnali 3-kor kell közölnöd? –kérdeztem
- Harry. –kezdett el sírni a telefonba, akkor esett le, hogy Liam részeg.
- A fenébe, is Liam, te ittál jól érzem?
- Csak egy picit. –nevet bele a telefonba
- Hol vagy? Menj haza taxival!
- Funky Buddhánál. Elhagytam a kulcsom. Harry. –kezdett el ismét sírni- Én megismertem egy lányt Sophianak hívják. Ő olyan más.
- Figyelj haver, elmegyek érted, maradj ahol vagy! –keltem ki az ágyból, és nyomtam ki a telefont.
Bella fáradt tekintettel nézett rám.
Annyira fáradt voltam, hogy simán visszaaludtam volna, de amint meghallottam, hogy Harry elmegy Liamért, és hogy Liam részeg, kicsit élénkült ez a hangulatom.
- Aludj vissza szerelmem, elmegyek érte. Majd jövünk, jó?
- Nem, csinálok neki egy erős kávét, meg megágyazok a másik szobába. Megvárlak titeket, segítek lefektetni, mert úgy hallottam, hogy elég jól kiütötte magát.
- Köszönöm szépen. –adott egy csókot, és már öltözött is. Én is kikeltem az ágyból, és a konyhába mentem. Harry 5perc alatt elkészült, és már ment is. Remek lesz holnap Greggel, majd csak elalszok a vállán, ha megyünk valahova. 

44.rész

Sziasztok! Itt a következő rész. Nem tetszik, de késztetést éreztem, hogy hoznom kell valami ujjat. Innentől talán könnyebb lesz mert van ötletem, hogyan tovább. A blog nem sokára véget ér egyébként. És tervbe van egy új, de arról még többet nem mondhatok.

- Mama nekem mért nincs apukám? –kérdezte egy édes barna göndör hajú kislány. Körülbelül 6éves lehetett. Gyönyörködtem zöld szemeibe. Távolról láttam egy nőt, aki nagyon hasonlított valakire. Közelebb lépkedtem hozzájuk. A kislány ült a hintába, az anyukája meg csak mosolygott, és leült mellé a másik hintába.
- Tudod kicsim, van apukád, és ő nagyon jó ember, de nem tud velünk lenni. Hidd el, ha ismerne téged te lennél a világ a számára. Biztos vagyok, hogy nagyon, de nagyon szeretne téged. És abban is biztos vagyok, hogy érzi hogy létezel. Az életét is odaadná érted. –miközben az anyuka beszélt a könnyei csordultak ki. Léptem egyet közelebb hozzá, és felém nézett. A felismerés hirtelen ért, hisz ez én vagyok.

Felijedtem. Harry mellettem nyugodtan aludt. Én viszont úgy éreztem, hogy az estém itt véget ért. Óvatosan felkeltem, hogy az én göndörkémet véletlen sem keltsem fel. Lecaplattam a nappaliba, nem volt fenn még senki. Ránéztem az órára fél 5-öt mutatott. Ültem a nappaliba és bámultam ki a fejemből. Nem tudtam hova tenni az álmot és nem is akartam. Az álombéli alakom, amikor felém nézett a szeme tele volt fájdalommal, de mégis boldog volt. Én soha nem hagynám el Harryt. Mostanában annyi mindent történt, valószínűleg az élmények szórakoznak velem. Mi más? Ez még viccnek is rossz. Az idő haladt, én pedig csak ott ültem, és teljes elbambultam. Egyszer megéreztem a vállamon egy kezet.
- Jó reggelt! –köszönt reggeli dörmögős hangján.
- Neked is!
- Nem tudtál aludni édesem? –ült le mellém.

- Hm, nem, de te mért nem alszol?
- Nem voltál mellettem, és felkeltem. Még csak 6 óra, gyere, bújjunk vissza az ágyba. –nyújtotta a kezem.
Elfogadtam, már csak azért is, hogy ő pihenjen, hisz tudom, hogy rengeteget dolgozik, és alig alszik. Ha már én kellek neki az alváshoz, akkor menjünk. Ráfeküdtem a mellkasára ő pedig simogatta a vállam. Éreztem egyenletes szuszogását. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek fel az arcára. Néztem, ahogy szunyókál, majd én is visszaaludtam. 10órakkor keltünk fel ismét. Már sokkal jobb volt a hangulatom. A házban mindenki mosolygott. Ez rám is rám ragadt.
- Kicsim ma átmegyünk a kis házba?
- Átmehetünk. Nem akarsz máshova menni?
- De elugrunk a pékségbe, ahol dolgoztam. - mondta vigyorogva
- Óh Barbara biztos örülni fog neked. Mikor bemegyek, mindig emleget. –lép be anyukája a nappaliba.
Dél körül indultunk el a kitűzött célok felé. Harry egy kis pékség előtt állt meg. Imádom Holmes Chapel utcáit. Olyan nyugodt, és családias az egész környék, nincs rohanás, és semmi életveszélyes dolog. Az emberek ismerik egymást, és figyelnek egymásra.
Harry benyitott a pékségbe. Egy fiatal lány állt a pult mögött, és pislogva nézte, hogy Harry visszatért. Perceken belül egy idősebb hölgy bújt elő.
- Harry! Istenem Harry! De rég láttalak!

- Barbara örülök neked. –ölelték meg egymást.
- Óh és hoztál valakit magaddal! –nézett rám nagy mosollyal.
- Jó napot kívánok! Izabella Peterson vagyok. –nyújtottam a kezem.
- Kedvesem szia! Nyugodtan tegezz csak. Én Barbara vagyok. –ölelt magához.
- Harry fiam, lenne itt neked egy kis munka. Nem állsz be a pult mögé? –viccelődött Barbara.
- Szívesen, ide mindig szívesen jövök dolgozni. –és már ott is állt a pult mögött. 1óra hosszáig voltunk Barbara pékségébe. Rengeteg sok finomsággal megtömött minket. Harry szolgált ki pár vevőt, és szokásához híven bohóckodott. Gyorsan eltelt ez az egy óra. Barbara tényleg egy igazi édes pót nagyi Harry számára. Elköszönésnél a lelkünkre kötötte, ha megyünk vissza Londonba, és ha itt járunk, látogassuk meg őt. Elindultunk a kis ház felé. Harry úgy döntött, hogy ma itt éjszakázunk. Jövő héten valószínűleg visszamegyünk Londonba. Megérkeztünk a kis házhoz. Amikor legutóbb itt voltunk nem volt egy kellemes társalgás. És nincsenek olyan hű de jó emlékeim. Taylor miatt balhéztunk.
- Most nincs Taylor, és nem is lesz. Ketten vagyunk. –ölelt át Harry.
- Te gondolat olvasónak születtél?
- Igen belelátok a fejedbe. –nyomott egy csókot az ajkaimra.
- Oké, akkor valahogy eldugom majd őket. Nem szép dolog vájkálni a gondolataimba. –karoltam át a nyakát.
- Jó veled, szeretlek! –nézett mélyen a szemembe
Félelmetes, hogy a komolytalan fiúból másodpercek lepörgése alatt, egy komoly srác lesz. Válaszul megcsókoltam, majd hozzábújtam. Az ő kezei között van az én nyugalmam. Ő megtanított arra, amire más nem. A fejem felemelte, és megcsókolta. Csókunk nem szakadt meg. Felemelt és bevitt a hálószobába. Óvatosan letett az ágyra. Egyre intenzívebben csókolóztunk. Tudtuk mind ketten, hogy ebből már szeretkezés lesz. Harry, mint eddig most is figyelt rám. A gyönyör egyszerre árasztott el minket. Kipihegve feküdtünk egymás karjaiba. Később elmentünk fürdeni, most külön- külön. Mérhetetlen örömöt éreztem a szívembe. Senki és semmi nem lenne képes, most elrontani a kedvem. Harryvel váltottuk a fürdőbe egymást. Amíg ő fürdött én neki álltam főzni. Makarónit csináltam, de most nem engedem, hogy Harry beleszóljon, mert akkor az ismét máshol fog kikötni. Megterítettem. Közbe főtt a tészta. Szerencsére viszonylag gyors étel. Úgy gondoltam, hogy mivel már nagyon rég hívtam fel Greget itt az idő. Már nagyon hiányzik a fogadott bátyám. A tésztát megfőztem. Amíg főztem Harry ágyneműt húzott, tévézett, és lefürdött.
- Édes kész a kajcsi. Gyere enni!
- Egy angyal vagy. –adott egy gyors puszit.
Le akartam ülni a székemre, de Harry megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
- Együtt eszünk. –jelenti ki
Jót mosolyogtam rajta, majd adtam neki egy szájra puszit, és jó étvágyat kívántam neki.
- Az első falat a tiéd. –nyomta a számba.
- Oké ez egész jól sikerült. –mondtam.

- Isteni lett szerelmem.
Harry elvállalta, hogy elmossa a szennyes tányért. Mondtam neki, hogy felhívom Greget. Elfogadta. Örülök neki, hogy nem érez Greg felé semmi féltékenységet.
- Igen tessék! –vette fel a telefont
- Greg! Bella vagyok!
- Édes istenem Tubicám! El vagy veszve, de a média mégis tele van veled! Mizu? Hogy vagy?
- Jól vagyok nagyon. Boldog vagyok. Te hogy vagy? Minden ok odahaza?

- Jól vagyok csak hiányzik a húgicám. Persze minden renden. One Direction hogy van?
- Azt hiszem, hogy jól vannak a srácok. Greg jövő héten nincs kedved eljönni hozzánk, Londonba?
- Komolyan kérdezed?
- Szoktam ilyennel hülyéskedni? Persze, hogy komolyan.
- Szívesen megyek. Csak nem tudom, hogy a kávézóba tud-e valaki helyettesíteni, de nyugi megoldom. Mikor gondoltad?
- Hát mi hétfőn megyünk haza. Jó neked úgy akkor keddre gyere. Kimegyek eléd a vonathoz.

- Juj nagyon várom, hogy találkozzunk! Király lesz! Majd tájékoztatlak, hogy melyik vonattal megyek.
- Oké. Akkor majd hívj! És vigyázz magadra. Puszilok mindenkit. Szia, bátyus!

- Szia Bell. –nyomta ki a telefont.
Harry végzett a mosogatással. Elment a hálószobába, és egy takaróval tért vissza. Majd választott egy DVD-t és azt néztük. Nem igazán figyeltem a filmet. Elég nehéz úgy koncentrálni bármire is, ha egy olyan fiú ül a másik oldaladon, aki miatt szüntelenül pillangókat érzel a hasadban, és ha ez még nem is lenne elég, akkor hozzá bújsz, és az illatától a mennyekbe jársz. Harry elővett 2 csomag M&Ms cukorkát, és a kezembe nyomta az egyiket. Elkezdtük etetni egymást.
- Te Harry. Neked mostanában nem csörög a telefonod. Mi lett vele?
- Kikapcsoltam. Nem gondolod, hogy engedem, hogy zargassanak, mikor a világ legédesebb lányával vagyok összezárva. –mosolygott.
- Greg jön Londonba.
- Igen hallottam, öhm örülök neki, hogy lesz társaságod, mert mi elkezdünk készülődni a turnéra. –sóhajtott fel

- Ez azt jelenti, hogy…?
- Megteszek mindent, hogy minden szabad percben veled legyek, de jövő hónapba kezdődik a turnénk.
- Istenem teljes ki ment a fejemből. –ez lelombozta a kedvem.
- Megoldjuk, túléljük. Nyugi. Most itt vagyunk, élvezzük ki az időt.

- Igazad van! De már is hiányzol. –bújtam hozzá

Simogatta a hátam, és úgy néztük tovább a tévét.
…
Az idő gyorsan telt, elszaladt ez a pár nap. És London visszavárt minket. Harrynek ismét beindul a munka. Nekem pedig a családommal kell lennem, és vendégünket Greget kell majd pesztrálnom a városba. Nehéz elszakadni ettől a kisvárostól, de muszáj. Könnyes búcsút vettünk Harry családjától, akik a legjobbakat kívánták nekünk. Jövőhónap elején úgyis találkozunk, hisz jönnek az első turné állomásra.
Goodbye Holmes Chapel! Hello London. 

43. rész

Sziasztok! Igen jól látjátok új rész. Tegnap hajnalban annyira inspirált, hogy még mindig nézitek a blogot, hogy megírtam az új részt! :) 

Ez a lány teljesen elvarázsolt. Sosem éreztem még ilyet. Talán ez a szerelem? Nem talán, biztos. Érzem, hogy szeret, és hogy szeretem. Csodálatos érzés mellette lenni. A legszebb dolog a világon. Igen ennél már csak az lehet szebb érzés, amikor a saját gyerekedet a kezedben tartod.
 Apukája, és a testvére elfogadott édesanyja véleményére nem ad. A családom oda van érte, a fiúk is szeretik. A rajongók igen, ők meg fogják osztani a véleményt, mint eddig mindegyik lánynál. Jól eső érzés volt azt mondani az interjún, hogy igen van egy lány, akiért mindent megtennék.
Már annyiszor átéltem, hogy itt tartom a karomba, de mindig ugyanúgy nézek rá, az érzés, ami bennem tombol, cseppet sem nyugszik.
Már vagy fél órája nézem, ahogy alszik, egy igazi angyalt tartok a kezembe. Csak eljött az idő, amikor a híres Harry Styles már nem nőcsábász, hanem elkezd építeni egy komoly kapcsolatot. Az arcát simogatom, és egyszerűen nem kell fel, csak mosolyog, és közbe szorít magához. Megmozdulok, egyből szorít az ölelésén. Az ajtó felé pillatok, anya arca néz rám mosolyogva. Beljebb lép.
- Jó reggelt Harry! –suttogja, és ad egy puszit az arcomra.
- Szia anya! Mennyi az idő?
- Fél 10 van. Felkelted? Mert akkor neki állok a reggelinek. Gemma most kelt fel 5perce.
- Olyan édes, ahogy alszik. Megsimogattam az arcát, és adtam egy puszit a homlokára. Két gyönyörű álmos szem nézett rám, majd mellém.
- Jó reggelt! –nyöszörgött álmosan. Válaszom egy rövid csók volt. Anya ránk mosolygott, és ott hagyott minket.
- Készülődj, megreggelizünk, aztán elmegyünk, bemutatlak pár ismerősnek, barátnak. A válasza erre csak egy fejbiccentés volt. Felkeltem mellőle, odamentem a szekrényemhez kivettem belőle a fekete csőnadrágom egy fehér rövid ujjúval. Adtam neki egy puszit, és elmentem a lenti zuhanyzóba. 10perc alatt kész lettem. Kimentem a konyhába. Anya már sürgött forgott.
- Segítsek valamit?
- Nem kell kicsim. Bells merre van?
- Készülődik. Olyan jó itthon. Annyira hiányzik a nyugi. Mégis csak itthon érzem magam jól, és most hogy találtam egy lányt, aki nem a híres embert látja bennem, hanem az egyszerű srácot, és ti elfogadjátok őt, annyira boldog vagyok.
- Paul mért nem fogadja el? Beszélni fogok vele erről. –nem igazán értem miről beszél anya, nekem Paul nem mondott semmit.
- Nem értelek anya, honnan veszed ezt?
- Bella mondta, hogy tegnap Paul kioktatta. Te erről nem tudtál?
- Nem én erről nem tudtam. Most felmegyek hozzá, ezt megbeszélem vele. Paullal meg majd beszélek én, hagyd őt. –öntöttem egy bögre kakaót, és elindultam a szobám felé. 

Éreztem, hogy Harry reggel fenn volt, de semmi erőm nem volt kinyitni a szemem. Úgy éreztem magam, mint akire rászakadt egy 100 mázsás fa, és egy kicsit fájt a torkom is, és a fejem, de ha már felkeltett, és eltervezte a mai napot, akkor hajrá. Közelsége még ilyen ramaty állapotba is megmosolyogtatott. Kibattyogtam a fürdőből. A szemeim vörösek voltak bár nem sírtam. Beálltam a zuhany alá, gyorsan lezuhanyoztam. Felöltöztem. Összefogtam a hajam. Visszamentem a szobába leültem az ágyra. A telefonom óriási zajt csapva kezdett el zenélni. Láttam, hogy apa az.
- Szia apa! Mizu? 

- Jó reggelt kicsim! Ugye nem keltettelek fel?
- Nem, nem rég keltem, de nem te keltettél, miért hívtál?

- Csak úgy, hogy megkérdezzem, hogy vagytok? Elég fura a hangod

- Fáradt vagyok ennyi az egész. Most elkezdek készülődni a reggelihez. Öhm később visszahívlak. Ne haragudj! Csáó-csáó. –nyomtam rá a telefont, és hátra dőltem az ágyon. A fejem egyre jobban fájt. Lehunytam a szemem. Nyílt az ajtó. Felnéztem az egyik szemem alól, Harry állt előttem egy bögre kakaóval.
- Hm mi van veled? Nagyon nyomott vagy.

- Köszi a dicsérő szavakat. Minden lány szereti ezt hallani a barátjától –támaszkodtam fel hozzá, kivettem a kezéből a bögrét, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Csak ennyit érdemlek?
- Nem, de most ennyire van erőm. –válaszoltam, és odabújtam a mellkasához. 

- Kicsim, mit mondott neked tegnap Paul? –kérdezte miközben szorosan ölelt.

- Ühm nem érdekes Harry. Mérges volt. Liam is mondta, hogy ne foglalkozzam vele.

- De igencsak érdekes lehet. Szeretném, ha majd innen visszamegyünk, leülnék 3-an megbeszélni. Egyébként fel fogom hívni, és beszélek majd vele erről 4 szemközt is...
- Harry oké, oké, kérlek…- vágtam szavába, mire ő csak rám nézett.

- Mi a baj életem? –nézett rám aggódva

- Semmi, menjünk enni. – álltam fel, de visszaültem az ágyra. Oké ez valószínű, még a kis kimerülésem jelei. Tényleg vigyáznom kell magamra. Felálltam még egyszer. Harry nem egészen értette mi van velem. Megfogta a kezem, és lementünk a konyhába. Már mindenki a konyhába volt. Elnézést kértem, hogy ilyen későn keltünk. Anne ezen csak jót mosolygott. A reggelit jóízűen elfogyasztottuk, de úgy éreztem, ha nem kapok be valami fájdalomcsillapító bogyót ki fognak esni a szemeim a helyéről. Harry és Gemma felmentek az emeletre, én lent maradtam a büszke anyukával. Jó őt boldognak látni.
- Anne kérhetnék valami gyógyszert? Fáj a fejem.
- Mi a baj? Mi történt? –kérdezte aggódva, és már a kezei a homlokomon voltak.
- Valószínűleg a múltkori kis kimerülés maradványai. - válaszoltam
- Pihenned kellene. –jelenti ki, és elém teszi a gyógyszert. Száj húzva lenyelem, mindig is utáltam gyógyszert bevenni. Elmostam a poharam, helyre tettem. Megfogtam a telefonom, és kimentem a nappaliba, visszahívni apát, aki nem sokkal rá fel is vette.

- Ne haragudj, hogy az előbb kinyomtalak.

- Nem baj kicsim. Minden rendben? Jól vagytok? Harry?

- Igen teljesen jól vagyunk, Harry most a nővérével beszélget. – éreztem hogy két kéz a vállamat megfogja, felnéztem, és az én zöld szemű drágámat láttam, aki vigyorogva nézett le rám.

- Helyesbítek apa, itt áll a hátam mögött. –javítottam ki magam.

- Üdvözlöm. –hallottam apa hangján hogy vigyorog.

- Katrinnal minden rendben van?

- Igen. Megígértem, hogy elviszem Disney Land –be, és most már nagyon menne. Le is teszem, mert így sose érünk oda.
- Oké! Jó szórakozást nektek! Puszi. Ja, és vigyázzatok magatokra.
- Ti is. Jó legyél! Szia kicsim. –letettem a telefon. Felálltam oda sétáltam Harry mellé, és csak néztem őt. Nem mondtam semmit csak néztem. Ajkai közelítettek felém, majd végül meg is találták az enyémeket. Belemosolyogtam a csókba, és őt is megmosolyogtatta azt.
- Mért nem mentek fel a kisházba? Ki tudnátok pihenni magatokat. –szakított félbe minket Anne.
- Díjazom ezt az ötletet, de ma találkozunk a srácokkal. –feleli Harry.
- Szerintem Bellának pihenésre van szüksége. Jobban van már a fejed? –kérdezte aggódva Anne.
- Igen köszönöm! Harry az én gyógyszerem. Egyébként pedig azért jöttünk, hogy veletek legyünk, tehát nem megyünk sehova. –simogattam meg a mutatóujjammal, kedvesem orrát. Mire ő megvillantotta a vakító fehér fogait. Mosolyogva ráztam meg a fejem. Gemma rohant le a lépcsőn hozzánk.
- Megyünk már öcsi? –kérdezte Harrytől.

- Hát, ha Bella készen áll, akkor mehetünk. –felelte Göndörke vigyorogva.

- Oké ne várakoztassuk meg azokat a srácokat. –álltam fel, és sétáltam Gemma mellé.
Elköszöntünk Annetól, és kezdetét vette a mai napi programunk. A fejfájásom elmúlt. Gyalog mentünk kézen fogva, Gemma pedig vigyorogva jött öccse másik oldalán, és öntötte magából a szavakat. Harry mindig helyeslően bólogatott. Nem szóltam bele a beszélgetésbe, hisz olyan ritkán tudnak személyesen beszélgetni, és Gemmának tényleg rengeteg mesélni valója volt.

Jó volt őket hallgatni, lehet, hogy más lány úgy érzett volna, hogy semmi keresni valója nincs itt, de engem teljesen feltöltött. Ami ennyire feltöltött nem más volt, minthogy láttam a srácon, aki elrabolta a szívem, hogy mennyire boldog, és kiegyensúlyozott. Hamarosan egy kisebb parkhoz értünk. Besétáltunk rajta. A foci pályán megakadt a szemem egy kisebb csoporton. Gyorsan vágott az agyam, hogy ők azok, akik Harry mellett álltak, és hogy ő róluk hallottam már olyan sokat.

Sziasztok! –köszönt Harry nekik. A srácok meglepődve kapták fel a fejüket. Szinte egyszerre álltak fel, majd az egyik fiú megszólalt.
- Hello Styles! Mizu veled haver? Óh és ki ez a gyönyörűség az oldaladon? –Nyújtotta Harrynek jobbját. Érdekes, hogy hangja egyáltalán nem hatott arrogánsan. Őszintén érdeklődött Harry körül. 

- Dav öregem, hogy megváltoztál! –válaszolta Harry, majd magához vonta a srácot. –Srácok örülök, hogy ismét látlak benneteket. Ő itt a barátnőm Bella.

- Hali kislány! –állt mellém egy fekete hajú gyerek!

- Szia! –köszöntem neki vissza.

Miután megtörtént a nagy bemutatkozás. Leültünk a fűbe. Elég frusztráló volt, hogy csak Gemma és én vagyunk lányok. A srácok sztorizgattak, és citromos sört ittak. Régi történeteket elevenítettek fel. És elő került ismét a mi lett volna, ha kérdés. Bár ez a kérdés elég rossz helyen került elő.

- Képzeld el, ha nem szakítasz akkor Rebekával, lehet még most is együtt járnátok. –jelentette ki az egyik srác, ha jól emlékszem a nevére Ryannek hívják.

- Nem biztos, hogy együtt lennénk, iszonyat megpróbáltatás a sztárvilág, mind nekünk, mind a barátnőinknek, úgy gondoltam, könnyebb, ha egy éjszakás kapcsolatokba rejtőzöm. –felelte Harry. –ühüm köszi ezt a kijelentést gondolta magamba.

- Menjünk focizni! –kiáltott fel egy másik srác. Lányok ti lesztek a bírok. –jelenti ki az ötlet gazda.
Harry és Ryan álltak fel utoljára. Ryan átdobta a kezét Harry vállán, és mikor már azt hitte, hogy nem hallom megkérdezte Harrytől, hogy én is egy éjszakás kaland vagyok-e neki. Harry nem szólt semmit neki, hallgatott, mint a sír. Teljes elmerültem a gondolataimba, ez azért elég szíven ütött, bár tudom, hogy nincs miért, hisz én tudom a legjobban, hogy Harry mennyit küzdött értem, és ilyen kis ideje is, de mennyi mindent átéltünk. Úgy éreztem, hogy egy kicsit szeretnék egyedül lenni.

- Gemma. –fordultam Harry nővéréhez.

- Tessék. –úgy látom ő is nagyon elgondolkodott valamin.
- Valami gond van? –kérdeztem tőle.

- Annyira hiányzik. Olyan ritkán tud hazajutni. Örülök, hogy egy ilyen lányt talált magának, mint te.

- Elhiszem, hogy hiányzik. Megpróbálom majd sűrűbben rávenni, hogy jöjjünk ide. Annyira jó őt ebbe a környezetbe látni.

- Mesélte, hogy elvitt a lakásába. Ilyet még egyik lánnyal sem tett. Ryan kijelentésére meg ne figyelj. Tudom, hogy elkezdtél rajta agyalni. Harrynek fontosabb vagy egy éjszakánál. – karolt át. 

Jól esett, hogy ennyire jól kijöttünk.

- Na, jó mi lenne, ha ez a lányos beszélgetés után hoznánk valamit a bandának? Gondolom, a focitól ki éheznek. –kérdeztem meg már őszinte mosollyal az arcomon.

- Ez egy jó ötlet, van itt egy pizzéria a közelben. Rendelünk 6 sonkás pizzát, annyi azt hiszem elég lesz. –jelentette ki Gemma

- Én nem fogok tudni megenni egy egészet. Mostanában volt egy kis betegségem, és még mindig gondok vannak.

- Igen hallottam ezt is mesélte Hazza. Remélem, majd itt kipihened magad. És fogadj el egy tanácsot, próbáld meg ne magadra venni az utálkozókat. És tudd itt vagyunk mellettetek mind. Bármi gond van, segítünk.

-Ahj Gemma köszönök mindent!

Az idő haladt. Annyira gyorsan eltelt a nap. Megkértem Harryt, hogy vacsorára érjünk haza, hisz ritkán van olyan, hogy együtt leülnek egy asztalhoz, és ezek a napok értük szólnak. Érte és a családjáért.
Vacsora közben beszámoltunk a délutánunkról, amit Anne mosolyogva hallgatott végig. Vacsora után én elköszöntem, és elmentem lezuhanyozni, majd bebújtam Harry ágyába. Az álommanók nem sokáig hagytak egyedül. Gyorsan elaludtam. Éreztem, hogy az ágy megmozdul mellettem. Törvényszerűen Harryhez bújtam, ő átkarolt, és közben a kézfejemet simogatta, majd egy jó éjt puszi után, lenyugodtam és folytattam utam az álmok fura világába.

Sziasztok

Sziasztok! 
Annyira sajnálom, hogy mostanában nem jelentkeztem, de úgy érzem kifogytam. A nyár lemerített, nem akarom feladni a blogokat, még ha ez úgyis tűnik, hisz nem írtam rá az elmúlt hetekben, hónapban.
Tudom, hogy másnak a 2 feliratkozó nem jelent semmit, de én hálás vagyok érte, és köszönöm! Ezenkívül 4-en szavaztatok, amit szintén köszönök. Meglepődtem, hogy az eredmény: 3 nagyon jó, és 1 jó lett.
Újra olvastam a blogokat, mind kettőt. Szerintem annyira nem lett nagy szám, ennél 10000× jobb blogokat olvasok.
Szeretném, ha szeptembertől vissza állna a rend nálam. Elkezdtem írni a 43.részt, de pocsék....valami hiányzik belőle, nem tetszik.
A másik blogomnál néztem a statisztikát 0 napi megjelenítés, itt pedig 8. Soha nem értettem, hogy egy blogírónak miért nagy szavak ezek, de most már én is tudom. Megpróbálom összekalapálni magam, és a jövőhétre hozni az új részt.
Ne haragudjatok, ha pocsék lesz ez a rész, próbálok fejlődni, de úgy elég nehéz, hogy azt érzem, hogy a tollam kifogyott. Most egy kicsit értetek fogok küzdeni az írói képességeimmel, mert azok után, hogy 1 hónapig nem tettem részt, és még csak életjelet sem adtam magamról megérdemlitek. Arról ne is beszéljünk, hogy ennyi idő után is még mindig megnyitjátok, és mutassátok, ha nem is kommentekben, de a szavazásban, s az oldal megjelenítésekben, hogy velem vagytok, és várjátok az új részt.
Köszönök nektek mindent! <3
Sziasztok!
Puszillak titeket: Beatrix :)

Happy Brithday :D Mert ma ünneplünk :)

Sziasztok! Hű ma remek napunk van! Ugye mindenki tudja, hogy a fiúink ma 3 évesek. :) Én nagyon örülök, hogy még együtt vannak. Rosszindulatú megjegyzések 1-2 évet jósoltak nekik, leszünk mi még 4-5-6 évesek is legalábbis nagyon remélem.
Nem igazán találok szavakat. Mostanában nehezen jönnek, ha írni kell, de azért megpróbálom nektek elregélni, mit kaptam ettől az 5 bolond fiútól.
2,5 éve ismerem őket. Egyszer szembe jött velem az egyik X faktoros szereplésük. Megnéztem. Tetszett, de nem találtam őket olyan különös csapatnak, ezért hanyagoltam is.
Barátnőm egyszer linkelt egy klippet.
http://www.youtube.com/watch?v=Y1xs_xPb46M
Megnyitottam, és ezzel az 5fiúval találtam szembe magam, akik nagyon de nagyon ismerősek voltak, de egyszerűen nem tudtam, hogy honnan. Utána rájöttem, hogy hát ezek azok akiknek egyszer néztem a videójukat, ők voltak az X faktorba. Többször néztem meg. Egyre jobban tetszett. Tetszett, hogy olyan felszabadultak, és boldogok. Utána elkezdtem nézelődni az interneten. Megtaláltam egy másik klippüket. 
http://www.youtube.com/watch?v=QJO3ROT-A4E
Na igen ezzel teljesen megfogtak. Egy önbizalom hiányos lánynak pont ez kellet. Egy dal, ami 5 fiútól  származik, és elmondja, hogy mennyire gyönyörű is vagy, és értékes. Ennél a dalnál éreztem, hogy ők mások. Mások, mint a többi "mondvacsinált" banda. Ők nem azok.
Elkezdtem olvasgatni róluk, és figyelni őket. Kíváncsivá tett mi lesz ebből. Aztán láttam Harryről a videót, a szívem szakadt meg. Rájöttem, hogy ez a banda, 5 iszonyú érzékeny, és szeretetre méltó fiúból áll. Akik igen mertek álmodni!
Bármikor megnézem ezt a videót én is sírok vele. Engem is volt hogy bántottak, és pontosan éreztem, azt amit ő érzett, akkor, mikor senkit nem bántasz, de téged mégis támadnak, és csak egy kérdés kavarog a fejedbe...Miért?! Persze erre nem kapsz választ.
http://www.youtube.com/watch?v=p7klcP7lm9g
3év ennyi telt el, és én remek dolgokat tanultam ezektől a srácoktól. A legfőbb dolog, amit kiemelnék, az nem más mint a KITARTÁS. Kitartás...enélkül nem fog semmi sem menni. Nekik is rengetegszer kellett, és kell kitartaniuk. A második dolog az EMPÁTIA. Ez is fontos. Ha csak magunkkal foglalkozunk, akkor szintén nehezen fogunk élni. Harmadik dolog, SEGÍTSÉG. Mindenki szokott segítségre szorulni. Vannak dolgok, amiket nem tudunk egyedül megcsinálni, ne féljünk segítséget kérni, és ne féljünk segítséget adni.Nagyon szép dolog, hogy elmentek Ghánába. Iszonyat büszke voltam, mikor a barátnőimnek, és a családomnak újságolhattam, hogy Zayn mennyi pénzt adományozott, és mennyi gyerek életét mentette meg. A következő, amit megtanultam, tőlük, hogy, attól, hogy a külsőd nem egy újság címlapjára való értékes ember vagy. Minden ember értékes. Talán ezt köszönöm nekik a legjobban. Ezeken kívül még tanultam tőlük mást is...
Ha rossz kedvem van, elég egy pörgősebb  One Direction dal, és egyből mosoly kerül az arcomra.
 A Moments című dal mindig megsirat, akármikor hallgatom.
Nem igazán akarom szavakba foglalni, hogy mit érzek, mikor a fiúkat bántják, de igen...fáj...fáj, hogy az emberek buták, és nem látnak túl az orrukon, és olyan embereket bántanak akik mernek élni.
 Beszélgettem egy két emberrel, akik szintén directionerek, és olyanokat éltem át a beszélgetés alatt, mint még senkinél. Én csak így leírom, mit köszönök nekik, de van aki az életét köszöni, és sajnos ezzel most nem túlzok. Én tuti, hogy nem fogom őket elfelejteni!
 Köszönök nekik mindent! =)
Nekem már meg van a szalag, amire saját kezűleg varrtam :)

42.rész

Sziasztok!
Nem hiába most jött rész, ugye mindenki tudja, hogy 19:10-kor megérkezett az új klipp :D  Imádom, és ne feledkezzünk meg arról, hogy holnap lesz 3éves a One Direction! Remélem még sokat hallhatunk róluk. Egyszerűen az új klipp Fer....na most figyelj...geteges! :D Na jó szórakozást az új részhez! Hallgassátok, és nézzétek sokat a BEST SONG EVERT!!! :D Feldobták a napomat! sziasztok!
Ui.:Köszönöm  a 2 feliratkozót!  <3
Klipp:  http://www.youtube.com/watch?v=o_v9MY_FMcw&feature=c4-overview&list=UUbW18JZRgko_mOGm5er8Yzg

42.rész:

Leültem az asztalhoz Harry pedig a hűtőben matatott, majd később már a gáztűzhelynél készítette a reggelit. A rántotta csodás illata áradt szét a konyhában. Gyomrom meg is mordult tőle. Harry hátranézett, és mosolygott egyet, hasam viselkedésén. Én csak ártatlan szemekkel néztem rá. Kitett két tányért az asztalra, majd középre a rántottát. A reggelinket a telefoncsörgés zavarta meg. Megkért, hogy szedjek neki is, amíg ő elintézi. Paul hívta, gondolom az interjú miatt. Az hagyján, hogy a rajongók nem igazán szeretnek, de Paulnak sem vagyok a szíve csücske. A beszélgetésből meghallva párszót kicsit összeszorult a torkom. Harry kicsit ingerlékenyen ült vissza az asztalhoz.  

- Minden rendben? –kérdeztem tőle
- Persze kincsem. Együnk, mert már én is éhes vagyok. Jó étvágyat! –adott egy apró puszit a számra.
A reggeli után Harryt elküldtem készülődni, el ne késsen, én pedig neki láttam elmosogatni, majd kisétáltam a kertbe. Szerencsére a nap előbújt nem esett. Ritka pillantok egyike. Szembe volt egy hintaágy, nem bírtam ki, hogy ne üljek bele. Becsuktam a szemeim, és felidéztem a tegnap estét. Éreztem, hogy a már jól ismert puha kezek simogatják arcomat. Kinyitottam a szemem, és Harry állt előttem.
- Álmos vagy? –kérdezte mosolyogva, miközben még mindig simogatta a kezem

- Egy picit. - dörgölőztem hozzá

- Akkor pihenj le nyugodtan! –lehet csókot ajkaimra
Jól eső borzongás futott végig a gerincemen. És tért át a karomra. Belső szerveim is új helyet kerestek maguknak. Még mindig remegtem Harry apró érintéseitől. Imádtam, hogy zöld szemeiből mindent ki tudtam olvasni.
- Megyek, bár nem akarlak itt hagyni. Megleszel édes? Sietek haza.

- Igen meg! Jól van szerelmem! Hívj, ha végeztetek.

- Megígérem! –csókolt meg, és elindult kifelé. 
Egyedül maradtam ebben a nagy lakásban. Felmentem a hálószobába, beágyaztam, és összetakarítottam, nem mintha olyan nagy rumli lenne. Eldöntöttem, hogy meglepem Harryt és sütök valami finomat, hisz ki tudja mikor ér haza, és addig sem unatkozom. Interneten keresgéltem valami mennyei süti után, mikor megtaláltam a kedvemre valót neki is láttam. Úgy gondoltam, hogy az interjút inkább kihagyom. Nem akarom megnézni.
A sütemény már a sütőben sült. Az óra pedig fél 12-őt mutatott. Leültem a kanapéra, és átgondoltam az életem. Hiányzik a régi életem még mindig, de ha visszamehetnék a múltba, úgy hogy látom a jelent, biztos, hogy a jelen hiányozna jobban, mint a múltam. Harry jött, és mint egy forgószél rombolta le, körülöttem a falakat, és épített egy új egy szebb világot, amiben nem egyedül vagyok, hanem vannak emberek benne, akik igazán fontosak nekem. Nem érdekel a média, már nem. Elegem van, hogy rólunk csámcsogjanak. Elég volt belőle. Ha lehetne 3 kívánságom, mint a mesékben. Az első az lenne, hogy a szeretteim semmiben sem szenvedjenek hiányt. A második, hogy elfogadjanak az emberek. A harmadik, hogy Harry sose bánja meg azt, hogy velem van. Igazából nem értem miért én kellek neki, hisz a rajongói közt több ezer csinos lány van, akik talán még jobban meg is érdemelnék. A sütőóra jelezte, hogy a süti minden bizonnyal kész. Kicsoszogtam a konyhába, kivettem a sütit, ami igazán remekül nézett ki, és az illata mennyei volt. Felszeltem, és kitettem egy tányérra. Miközben a bejárat felöl hangokat halottam. Mosolyogva tudakoltam, hogy Harry hazaérkezett. Nyílt az ajtó, és már nem csak Harry féle hangokat halottam, hanem az egész csürhéét. Beestek az ajtón. Kiléptem a konyhaajtóból, és onnan néztem, hogy a fiúk a padlón fetrengenek, és fölöttük karba tett kézzel egy morcos pasas áll, aki nem más, mint Paul. Mikor megláttak egyszerre nyöszörögtek el egy hellót. Huh, félelmetes, mennyire össze vannak hangolódva. 

- Sziasztok srácok! Jó napot Paul!
- Hello Bell! Mizu? –kérdezte Liam, aki a kupac tetein ült vigyorogva.

- Nincs semmi! Niall van süti a konyhába most sült ki.
Az említett volt legalul, de mint akinek ereje nőt úgy állt fel, és gurította le magáról a többieket. Csak nevetni tudtam a társaságon. Szépen lassan mindenki felállt a földről. Niall a konyhába. Louis Zayn, és Liam a kanapén foglaltak helyet. Paul az ácsorgott. Harry pedig a derekamat karolta.
- Paul foglaljon helyet, hozok sütit, ha Niall nem ette már meg mindet.
- Nem köszi, én csak szeretnék veled pár szót váltani 4 szemközt.  –elindult a konyha felé.
- Niall legyél szíves csatlakozni a fiúkhoz. –utasította Niallt.
Ettől a pasastól kihullik a hajam, olyan ijesztő. Niall kerek oldott. Paul pedig egyenes a szemembe bámult. Oké ez kezd elég kellemetlen lenni.
- Jól figyelj, amit most mondok. Nem tudom, hogy mit érzel Harry iránt, de egyszer már volt balhé miattad a bandában. Rajtad tartom a szemem. Elegem van a Tayloros lányokból. Egy rossz mozzanat, és úgy beperelek, hogy édesapádnak gatyája se marad. Hírnévre vágysz, és csillogásra, most megkapod, de jól jegyezd meg egy rossz mozdulat, neked annyi. Nem mondhatod, hogy nem játszottunk nyílt lapokkal. –mutogatott az ujjaival, majd ki ment a konyhából. Ott voltam elfehéredve, elképedve. Nem tudtam mit kezdeni az imént lejött információval. Paul azt hiszi, hogy szórakozom Harryvel. Halottam, hogy a bejárat csukódik. Paul lelécelt.
- Minden rendben? –hallottam meg egy hangot a hátam mögül, Liam tulajdonában.

- Öhm, én szeretem Harryt. –nyökögtem.

- Hát ebben egyikünk sem kételkedett, aranyosak vagytok együtt. Gratulálok!
- Paul nem bír. –jelentettem ki már kicsit élénkebben.

- Bocsásd meg neki, nem tudom, mit mondott, de valami gáz van az irodába, és elég feszült volt ma.
- Szerelmem isteni lett a süti. –hallom meg göndörkém hangját, majd két kart érzek magamon.

- Örülök, hogy ízlik. –kulcsolom össze az ujjainkat. 

Vittünk üdítőt, meg sütit ki a többieknek, csatlakoztunk hozzájuk. A fiúk jól elbeszélgettek, nem igazán figyeltem, hogy miről. Akkor figyeltem fel, mikor felálltak a kanapéról, és Harry telefonja megszólalt. A fiúk a bejárati ajtó felé indultak. Én pedig követtem őket. Harry pedig intett nekik, majd eltűnt. Az ajtóban megölelgettem mindegyiket. Visszamentem a nappaliba Harry még mindig telefonált. Elpakoltam a fiúk után. A konyhába pont mostam el a sütis tálcát, mikor Harry megölelt. Annyira megijedtem, hogy kiejtettem a kezemből a tányért.   

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

- Nem gond! Minden rendben van? Jól ment az interjú?

- Kicsim, hol voltál az előbb, a fiúkkal pont arról beszélgettünk.

- Ne haragudj, valószínűleg nem figyeltem. Ki hívott?
- Anya volt, és azt kérdezte, hogy mikor érkezünk már meg. Már nagyon vár minket. Hagyd, eltörölgetek, menj készülődni.

- Oké! Szeretlek Harry. –leheltem csókot puha ajkaira.

- Igen tudom, én is szeretlek nagyon nagyon nagyon, és még annál is jobban. –ölelt szorosan magához. Belebújtam mellkasába
–Oké életem indulj, mert így sose érünk oda. –vágott egy kicsit a fenekemre.

Fél óra alatt kész lettem. Bőröndömet húztam magam után. Harry, ahogy meghallotta, egyből jött segíteni. Az ajtóban felvonszoltuk magunkra a cipőnket, beültünk az autóba, és elindult Holmes Chapel felé.

- Otthon lesz Gemma is. –mondta Harry.
- Oké, alig várom, hogy megismerjem. –mondtam mosolyogva

- Múltkor még csak simán Bellaként jöttél, most már a barátnőmként jössz, anya imád téged, és én is. Germmával tuti ki fogtok jönni! Halvány mosolyt küldtem felé. Tényleg várom, hogy Gemmával találkozzunk. Harry rengeteget mesélt róla, és Anne is nagyon aranyos. A fejemet az ablaknak támasztottam. Harry kezei a combomon pihentek. Jó volt az út, nem esett az eső, a forgalommal is minden rendben volt. Teljes épségben megérkeztünk Holmes Chapelbe. Harry beparkolt a ház elé. Anyukája, amint meghallotta, hogy leparkoltunk már nyitotta is az ajtót. Harry kiszállt. Egy lány futott felé óriási mosollyal az arcán. „Gemma” ordította, és szorosan magához ölelte nővérét. Én is kiszálltam az autóból. Gemma elindult felé óriási mosolyával az arcán.
- Szia Gemma vagyok, ennek a lököttnek a testvére. –mutatott Harryre.
- Örülök, hogy találkoztunk, én Bella vagyok. Harry rengeteget mesélt rólad! 

- Akkor kvittek vagyunk, mert én is tudok rólad mindent. –mosolygott.
Amíg mi elvoltunk Gemmával, addig Harry már édesanyját ölelgette. 

Utánuk mentünk. Anne már nyújtotta is a karját.
- Szia Drágám! Jól vagy, minden rendben? –kérdezett kedvesen

- Remekül vagyok köszönöm Anne, ne haragudj, hogy ilyen későn jöttünk.

- Jaj dehogy, jobb későn, mint soha! Örülök, hogy nálunk lesztek! Na, gyere te is beljebb, ne kint ácsorogjunk. –terelt be.

- Remélem, éhes vagytok, anyával egész nap sütöttünk, és főztünk.
- Farkas éhesek vagyunk! Reggelin kívül nem ettünk csak sütit, de azt is inkább Niall falta fel, és már 6óra.

- Gyertek meg van terítve.

Leültünk a konyhába az asztalhoz. Beszélgettünk, és megvacsoráztunk. Igaz Harry nevelőapja még nem jött meg, csak 8körül várható, mégis olyan családi hangulatban telt. Anne kedvesen rákérdezett húgomra, és édesapámra.
- Nagyon sajnálom, hogy a szüleid vállnak. –mondta Gemma.

- Lányom nem szokás ilyet mondani. –szólt rá Anne Gemmára

- Köszi Gemma, hm én annyira nem .Nem igazán jöttünk ki egymással. Sokkal nyugodtabb lesz az életünk, persze ha leszállnak apuról az újságírók.
A vacsora után, Harry bejelentette, hogy becipeli a csomagjainkat. Segíteni akartam leszedni az asztalt, de Gemma nem engedte. Anne kirángatott a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
- Ha bármi olyan gondot lenne, amit édesapáddal nem tudsz megbeszélni, vagy nem akarsz, de fontos. Nyugodtan szólj nekem. Szívesen segítek. Annyira örülök, hogy Harry mellett vagy. Köszön Bell. Remek lány vagy, nagyon szurkoltam értetek. Annyira jó boldognak látni, és üdvözöllek a családban. –karolt át kedvesen.
- Köszönöm Anne, örülök, hogy idetartozhatok. Remek család vagytok. Harry, és Gemma kifogástalan „gyerek”. Harrynél gondoskodóbb, kedvesebb, édesebb fiú biztos nincs a földön. Tudod bánt, hogy Paul nem fogad el.
- Miért mit mondott neked Paul? Vagy honnan veszed, hogy nem fogad el?

- Megkaptam ma tőle a monológom, azt hiszi. a hírnévre vágyom. Anne én mindennél jobban szeretem a fiadat. –folyt le egy kövér könnycsepp az arcomon. Azt hiszem ez már a beszélgetés óta ki akart jönni.

- Beszélek vele, holnap felhívom, nyugodj meg. –ölelt magához.

Harry behozta a csomagokat. Leült mellénk. Gemma is előbújt a konyhából. Robin is megérkezett. Ő is kedvesen fogadott. Jó volt végre ilyen nyugodt környezetben lenni. Harry arcán olyan őszinte mosoly ült, és a szemei igazán boldogan csillogtak. 

41.rész (+18 rész)

Sziasztok! Újra visszatértem! Tudom rengeteget késtem a résszel. És ez engem is bosszant, de az érettségi, ami sikerült elvette az összes szabadidőm. De itt vagyok! Újult erővel! Hálás vagyok a díjért! Köszönöm szépen! 

Az autóút első fele beszélgetéssel telt. Feljött szóra, hogy mi lesz miután bejelentettük. Megkért Harry, hogy az elejében ne menjek közösségi oldalak közelébe, mert valószínűleg lesz egy két nem kedves üzenet. Nem mintha ehhez nem szoktam volna már hozzá, hisz mióta megmentett rengetegen megismertek, és kígyót-békát rám dobáltak, pedig igazából azt sem tudják, ki vagyok. Még mindig új nekem ez a dolog. Az hogy Harry mellettem van a legcsodálatosabb érzés a világon. Bármit megtennék érte, hogy őt ne támadják miattam. A húgomat sajnálom ő még pici, nem tehet semmiről, és mégis kapja rendesen az ívet. Az ablaknak dőlve gondolkodtam tovább. A kezem az ölemben pihent, mikor Harry kezeit éreztem az enyémeken. Rápillantottam egy nyugtató mosolyt küldött felém. Igen, lehet furcsa, de egy kicsit ideges voltam az elviszlek a házamba akciója miatt. Egyszer letért az útról, és megállt egy gyönyör szép ház előtt. A szám o alakot öltött. Harry kiszállt, oda ment a kapuhoz, az egyszer elkezdett kinyílni, majd behajtott. Megállt a garázs előtt, ott ismét nyomkodott, és visszaült a kocsiba. Mikor bent voltunk a garázsba, még mindig nem hittem a szememnek. Gyönyörű szép ház kívülről is, hát akkor milyen lehet belűről. 

- Gyere! –nyújtotta Harry a kezét. Elfogadtam, majd elindultunk a garázsban egy ajtó felé. Kulccsal kinyitotta, majd betessékelt. Beléptem a nappali állt előttem. Gyönyörű ízléses berendezés. Nem igazán tudtam megszólalni. Harry ölelését éreztem meg, hátának dőltem, és egyből a kezére tettem a kezem.  

- Tetszik szerelmem? –kérdezte édesen. Leheletét éreztem a fülem mögött. A hideg is kirázott tőle. Válaszolni nem tudtam a sokkhatás, és amit művelt velem ő egy gombócot formált a torkomban.

- Gyere, menjünk beljebb! Gondolom, nem szeretnél egész este itt állni.

Nappali

Bólintottam és beljebb mentem miután levetettem a cipőm. Leültem a kanapéra. Harry az egyik fal mögött eltünt, nem sokkal később meg is jelent két pohár üdítővel a kezében.
- Idd meg biztos szomjas vagy. Kérsz enni, vagy valami? – méregetett féltő stílusában
- Nem köszönöm aranyos vagy.

- Akkor gyere, körbe vezetlek! – fogta meg a kezem, és felállított. Átkarolta a derekam. Első utunk az udvarra vezetett. Egy hidacska volt egy halastó, inkább folyó fölött, ami körbe vette a ház hátulját. Majd felmentünk a szobákba, ugyanolyan luxus uralkodott ott, mint a többi helyen. Az utolsó szoba, amit megmutatott az övé volt.
- Ugye itt alszol velem? –kérdezte némi kétséggel a hangjában.
- Igen. –mondtam már én is kicsit oldottabban, és leültem mellé az ágyra.

Harry szobája

- Ne legyél ilyen kis szégyenlős! Nem eszlek meg! Szeretlek, imádlak életem! –csókolt meg.
- Ha…Harry! –szólítottam meg remegő hangon.
Eltávolodott tőlem, és zöld íriszeit belefúrta az enyémekbe.
- Hány lányt hoztál már ide? –tettem fel félve a kérdést.
- Soha senkit nem hoztam ide, te vagy az első, és remélem utolsó is. Majd egyszer szeretném, ha ebbe a házba nem ilyen feszesen lépnél be, hanem úgy, hogy haza érkeztél. Tudom, korai még ezt így kijelenteni, és elüldözni sem szeretnélek vele, de én teljesen beléd habarodtam, és egyszerűen imádlak. –húzott magához, és belecsókolt a hajamba.
Könnycsatornáim úgy tűnik, sosem szeretnének kiszáradni. A beszédétől, amit végig a szemembe nézve intézett, igencsak előszeretettel buktak ki a szememből.
- Hercegnőm ne sírj. –csókolta le a sós cseppeket arcomról.
Néztem őt, és gyönyörű arcát, nem bírtam betelni a látvánnyal. Közelebb akartam tudni magamhoz. Valószínűleg ő is valami ilyesmit érezhetett, hisz ajkait az enyémekre nyomta. Elsőnek puszit adott a felső ajkamra, majd az alsóra, amibe egy kicsit bele is harapott ajkaim egyből szétnyíltak. Nyelve táncra hívta az enyémet. Ennyire lágyan még sosem csókolt meg. Keze a csípőmre vándorolt, majd a pólóm alját kezdte el birizgálni, és a végén meleg keze már a bőrömet simogatta, amire egy sóhaj tört fel belőlem. Harry egyből elhúzódott, de én kaptam a szája után. Most sokkal intenzívebb csók következett. Kezemmel beletúrtam göndör hajába, és ő ismét a pólóm alatt vándorolt. Egyre fentebb húzta. Majd a ruhadarab a földön landolt. Óvatosan a hátamra fektetett. Álvonalamat csókolgatta, majd letért a nyakamra, amit óvatosan szívni kezdett, közbe kezei a hasamat simogatták. Úgy bánt velem, mintha bármelyik percben összetörhetnék. Én is elkezdtem piszkálni az inge alját. Mire ajkai elváltak nyakamtól. Rám nézett.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? –kérdezte.
- Igen szerelmem. –simítottam meg az arcát. 
- Nem szeretnék neked fájdalmat okozni. –jelentette ki, szemeiben őszinteség csillogott.
- Ez ezzel jár, de bízom benned. – húztam magamhoz, és megcsókoltam. Tudtam, hogy innen már nincs megállás. Ingje gombjait remegő kézzel gomboltam végig, majd az is elrepült a szoba valamelyik végébe. Csodálattal néztem Harry kockás hasát. Ő ezen csak elvigyorodott. Majd ismét rám nehezedett, és folytatta a nyakam szívogatását. Kezei egyre fentebb vándoroltak, majd a hátam mögé. Kicsit megemelt, profi módon pattintotta ki hátulját a melltartómnak, óvatosan húzta le rólam és száműzte azt is valahova a szobában. Még szerencse, hogy nincs csillár, hisz egy két ruhanemű lehet, ott landolna. Mellkasunk egymásnak tapadt. Kezei bebarangolták felső testem minden szegletét. Furcsa volt, de jó érzés. Éreztem, hogy vigyáz rám, tisztel, és szeret. Nyakamról újra rátért a ajkaimra. Majd keze lefele vándorolt. Kigombolta a rajtam lévő fekete farmernadrágom, és lehúzta a sliccét, majd kezei a fenekemre vándoroltak kicsit megmarkolta őket. Ajkai elindultak lefele. Testem minden szegletére forró puszikat nyomott. Leért a nadrágom széléhez. Rám nézett azokkal az ellenállhatatlan zöld szemekkel. 
- Ennek mennie kell! –jelentette ki. Megemeltem csípőmet, és így le tudta húzni a nadrágom.
- Cuki bugyi. –vigyorgott rám. Kijelentésétől egyből zavarba jöttem. Ott feküdtem felette egy szál bugyiban, és rajta még rajta volt a farmer nadrágja. Feltérdeltem hozzá, csókot nyomtam ajkaira. A fene se tudja, honnan jött hirtelen a nagy bátorságom. Nadrágja gombjával szenvedtem egy kicsit, de sikerült kipattintani. Lehúztam sliccét. Bokszer alsója igen csak szűkősnek látszott. Tetszett, hogy ezt én váltottam ki belőle. Segített lehúzni a farmer nadrágját. Óvatosan visszadöntött az ágyra. Apró puszikkal hintette be a combom belső részét, majd bugyin keresztül hozzám ért. Nagyon, de nagyon furcsa érzés volt. Valószínűleg az arcom egy paradicsomhoz hasonlított. Felmászott hozzám, de tevékenységét nem hagyta abba. Apró puszikat nyomott a szám szélére, közben levarázsolta rólam az utolsó ruhadarabot is.
- Ez egy kicsit kellemetlen lesz. –adott egy puszit a szám szélére, éreztem, hogy belém vezeti egy ujját. Ismét egy ismeretlen érzés, és egy kicsit kellemetlen. Harry szemembe nézett végig. Zöld szemei nyugodtságot, türelmet, és mérhetetlen szerelmet sugároztak. Éreztem, hogy egyre furcsább érzés önti el az alhasamat. Ha…Harry- nyöszörögtem. Kihúzta ujját, és kettővel próbálkozott. Ez már jobban fájt, de még tűrhető. Óvatos volt, mint eddig minden pillanatban. Kivette az ujját. Odamászott a komódhoz, és kivette belőle a tasakot. Percekkel később már felettem volt. Megfogta a kezem.
- Kérlek, ha nagyon fáj szólj. Abbahagyjuk, oké? –nézett rám nagy szemeivel. A fejemmel csak biccentettem, hangot kiadni képes nem voltam. Lehajolt hozzám egy csókra. Alul éreztem, hogy egyre jobban feszít. Nem bírtam ki, hogy ne nyögjek egyet a fájdalomtól, amihez később könnyek is társultak. Harry egyből abba hagyta. Lecsókolta könnyeim.
- Mehet tovább? –kérdezte
Ismét csak egy bólintás volt a válasz. Elengedte a kezem, és átkarolt, a fájdalom csak nőtt. Harry vállába haraptam, és karmoltam. Erre ő csak hümmögött egyet. Majd még jobban szorított magához, és közbe fülembe 3szót motyogott: „Mindjárt jobb lesz.” Nem sokkal később éreztem, hogy elértük a célt, de még mindig fájt. Harry várt, majd óvatosan kezdett mozogni. A fájdalom később gyönyörré alakult. Az érzelmek elszabadultak köztünk. Egyre jobban szerettem ezt a fiút. Kifulladva pihegtünk egymáson.
- Nagyon imádlak! – súgta Harry. A hideg kirázott szavaitól, persze jó értelembe.
- Én is imádlak Harry! Köszönöm, hogy vagy nekem. –karoltam át.
- Gyere, fürödjünk le! –adott puszit az orrom hegyére, és közben elmosolyodott.
- Nem szeretnék felkelni. –mondtam neki.
Harry felállt, bement a fürdőbe. Megengedte a vizet. 10perc múlva visszajött. Felemelt, és karjaiba vett. Letett a fürdőkádba, majd bemászott mögém. Átkarolt. Ott ültünk csak mi ketten. Azt kívántam, hogy bárcsak ez a pillanat sosem múlna el.
Reggel arra ébredtem, hogy az ágyamba vagyok. Harry pedig mellettem szunyókál. Megsimítottam az arcát, mire elkezdett ébredezni.
- Jó reggelt gyönyörűm! –szólt hozzám csillogószemeivel, amik mindig megbabonáznak.
- Szia, hercegem! Hogy kerültem az ágyba? –kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Elaludtál a karjaimba a kádban, nem volt szívem felkelteni. Elég mélyen aludtál, mert simán rád tudtam adni a pólóm, és az egyik alsóm. –adott egy apró puszit a szám szélére.
Aprót mosolyogtam mondatán. Igen eléggé elfáradtam az este.

- Gyere, életem reggelizzünk meg, mert utána mennem kell az interjúra. Jössz velem, vagy itthon maradsz?

- Maradok. Összepakolok utánunk!
- Oké szerelmem!
Összekulcsolt kézzel mentünk le reggelizni. Úgy érzem ez az egyik legszebb pillanat az életembe, persze csak az esti dolgok történte után.