23.rész

Sziasztok! Véletlen sikerül összedobni egy új részt :) Olvassátok ! Nem lett olyan jó szerintem. 

Miután megfürödtünk, betettük a TED című filmet. Szerintem borzalmas film, de Greg jókat nevetett rajta. Én a felénél el is aludtam. 

Reggel kellemes illatok csapták meg az orromat. Kinyitottam szemeimet, elmentem lezuhanyozni, felkaptam magamra egy fehér csőnadrágot, hozzá egy lila felsőt, és egy fehér topánkát, majd lesiettem a konyhába. Greg mosolyogva fogadott.
- Jó reggelt csajszi!
- Greg, angyal vagy. –néztem rá az asztalra, ahol a palacsinta még gőzölgött, Elém rakott, egy bögre kakaót, majd leült és ő is majszolni kezdett.
- Jól aludtál? –kérdeztem tőle.
- Elég jól, hamar bealudtál a filmen. –jegyzi meg.
- Ne haragudj, elkapott az álmosság.
- Nem haragszom, te bolond. –mondja vigyorogva.
- Akkor át jössz ma Lottiékhoz? -kérdeztem

Arca hirtelen elkomorult. Idegesen tekintett rám. Kicsit megijesztett ez a fajta nézése. Bámult a távolba

- Hahó, Föld hívja Greget. –kalimpáltam a szeme előtt a kezemmel.

- Bocsi, elfelejtettem szólni. Azt hiszem, ki kellene hívnod a rendőrséget. –mutat az ablak felé.

Félve felállok, és oda topogok, elhúzom a függönyt. A látvány lesokkolt, ennyi embert, aki kíváncsi rám, még sosem láttam. Volt köztük sima gyerek, de a legtöbb újságíró volt, és TV-és.
- Itt meg mi a szar van? –túrtam hajamba idegesen.

- Nyugodj meg szerintem. –lép a hátam mögé Greg, és ráteszi vállamra a kezét.

- De hát elárasztották az utcát, és egyre többen lesznek.

A félig normális életem koránt sem lett normális. Teljesen mind egy mit teszek, ha az embert egyszer látják egy hírességgel, akkor neki ott lőttek a normális életnek.

- Kimegyek hozzájuk, válaszolok pár kérdésükre, nem fognak eltűnni. –amíg meg nem kapják azt, amiért jöttek.

- Kellek támasznak?- kérdezi Greg.

- Hátha még mindig überkirály dolognak tartod, hogy velem lehetsz egy címlapon akkor hajrá.

Felvettük a cipőnket, majd egy nagy lélegzetvétel után, kiléptünk az ajtón.

Mindenki felénk fordult, odamentem a kapuhoz, de nem léptem ki rajta. A directionerek, akik ott voltak sikítoztak.

- Jézusom, ez nagyon gáz. –szólt a hátam mögül Greg.
- Az. Nem tudom, mire kell ez az egész. –válaszoltam.

Megálltam a kapu előtt, és bele kezdtem.

- Szép jó reggelt mindenkinek, mivel látom, hogy nem akarnak innen eltűnni, ezért mindenkinek fogok 1 kérdésére válaszolni, abból már egész jó kis pletykát fognak írni, de ha ezek után nem tűnnek el, én tényleg ki fogom hívni a rendőrséget. Kedves directionerek megkérhetnélek titeket, hogy maradjatok egy kicsit csendbe? Már csak az hiányozna, ha rám hívná valamelyik szomszéd a rendőrséget csendháborításért!

Mikor lentebb vették a hangerőt a rajongók. Jöttek a kérdések egyszerre. Megkértem őket, hogy egyszer csak egyet tegyenek fel.

- Mi köze van a One Directionhöz? –kérdezte az egyik újságíró.

- A fiúkkal egyszer összefutottam véletlen, és segítséget kértem, összebarátkoztunk. –válaszoltam.

- Harry Styles tegnap azt állította, hogy együtt van Niall Horannal, ebből mi az igaz?

- Nem tudom, hogy Harry miért mondta ezt, pontosan tudja ő is, hogy nincs köztünk semmi.

- Ki ez a férfi önnel?

- A legjobb barátom, és egyben munkatársam.

- Akkor miért aludt magánál?

- Szórakoztunk az este egy kicsit, TV nézős popcorn evős estét tartottunk. –ennyi semmi több nincs köztünk, olyan mintha a bátyám lenne. Bár ezt maguk úgysem így fogják leírni, úgy hogy mindegy mit mondok.

- Mit szól az édesapja, ahhoz hogy mostanában botrányhős lett.

- Állj-állj, én nem vagyok botrányhős, szerencsétlenségemre összefutottam a One Directionnal, és lassan minden tagjával össze akarnak boronálni. Ez nem botrányhősség kérdése.

- Miért költözött vissza ide?

- Vágytam vissza a régi életembe. Nem szerettem, és szeretem Londont nem nekem való.

- Zayn azt nyilatkozta, hogy nincs önök közt semmi, de az a kép többet mutat, mint barátság. 

- Erre nevetnem kell. Miért mutat többet? Talán, mert este készült? Nem értem ezt a többet mutat dolgot. Beszélgettünk, tényleg nincs köztünk semmi. Ő Perrievel van, aki egy irtó aranyos, és kedves csaj, és soha senkinek nem taposnák bele egy kapcsolatába, tényleg csak jóba voltunk.

- Miért beszél múlt időben? Miért mondta azt, hogy voltunk?

- A fiúkkal tegnap minden kapcsolatot megszakítottam. Megköszöntem nekik, hogy segítettek, de ez a barátság itt futott zátonyra.

- Ugye tudja, hogy több lány lenne a helyében? Miért dobta el ilyen könnyen a barátságukat.

- Cseppet sem volt könnyű eldobni, fáj, hogy végett kellett vetnem neki, de a normális életem, most már korántsem az, én csak annyit szeretnék, hogy visszakapjam a régi életet. Ezért szeretnék mindenkit arra kérni, hogyha megírták a cikküket, leadtak a TV-ben, utána engem hagyjanak békén. Erre van a legkevesebb szükségem.

Jött még pár kérdés, majd összepakoltak, és elmentek. Elindultunk befelé, de akkor a Directionerek kezdték el skandálni a nevemet.

- Mit akarnak? –tette fel a költői kérdés Greg.

Visszaléptem hozzájuk.

- Mit szeretnétek? –kérdeztem tőlük

- Szabad egy autogramot, és képet.

- Lányok nagyon édesek vagytok, és a srácok nagyon szerencsések, hogy ilyen rajongóik vannak, de én nem vagyok senki. Szeretném, ha hazamennétek, jó? Tudjátok, nekem ennyi mára bőven elég volt.

- Már nem is fogsz találkozni a srácokkal? –kérdezi az egyik szomorúan.

- Nem valószínű. - mondtam

- Szerettünk volna elküldeni nekik egy kis ajándékot, esetleg nem tudod, hogy hova küldhetnénk?

- Próbáljátok meg a stúdiót. –válaszoltam egy apró mosoly kíséretében

- Köszönjük! Egyébként mi nagyon sajnáljuk, hogy nincs egyik fiúval se semmi köztetek, de szerintem te Harryhez illenél. Én örülnék neki, ha te lennél vele, mintha az a kis szőke rinya.

- Köszi, csajok, édesek vagytok, de most már annyi sem lesz köztem és a fiúk között, mint eddig.

- Köszönünk mindent mi is! Szia! Szép napot neked!
- Sziasztok, nektek is. –indultam be

Ránéztem az órára, 1,5óra hosszáig válaszolgattam a kérdésekre, hát én nem vagyok normális. Levetettem a cipőm, és bevágtam magam a kanapéra, nem bírtam ki, hogy ne kezdje el ordítani. Greg neki támaszkodott az ajtónak, és onnan nézett, majd küldött egy féloldalas mosolyt.

- Nagyon jól csináltad, mintha már ezer éve ezt csinálnád

- Igen? Pedig utáltam.

- Nem kellene neked egy telefont beszerezni?

- Most nincs ilyenekre pénzem.
- Meghívlak egyre. –mondta nevetve.

- Nem kell, azért, hogy azon is zaklassanak. Aki akar, elér neten.
Semmi kedvem nem volt már elmenni drága barátnőmhöz. Borzalmasan kezdődött napom. Nem akartam mást is belekeverni ebbe a dolgoba. Inkább távol tartom magam az emberektől, mert már úgy emlegetnek, mint egy botrányhőst. Mit gondolnak ezek rólam? Remélem most már vége lesz ennek az egésznek. Greg hazament, én pedig neki álltam főzni, és írtam Lottinak egy kis üzenetet, amiben az állt, hogy ne haragudjon, hogy nem látogatom meg, de reggel „megtámadtak” az újság írok, és nem szeretném belekavarni őt is a dolgokba, de jöjjön be délután a kávézóba, és mindent megbeszélünk. Majd neki álltam a tegnapi ötletemnek, és főztem egy kis levest, meg sütöttem rántott husit. Mire végeztem a tevékenyéggel már indulhattam is a munkába.

Reggel arra keltem, hogy dörömböl valaki a bejáratni ajtón. Lementem kinyitottam Taylor állt előttem ismét.
- Ne haragudj rám, tegnap kiborultam. Nehéz napom volt. –mondja cicaszemekkel.
- Nincs semmi baj szerelmem, csukom be mögötte az ajtót, és lehelek egy csókot ajkaira.
- Hiányoztál. –búgja édes hangján.
- Te is. Mi lenne, ha elmennénk reggelizni? –kérdeztem tőle. Jár neki ennyi.

- Az nagyon jó lenne, de csak ketten ugye?
- Természetesem, kicsim. –adtam egy puszit szájára.
Leültettem a kanapéra, majd felszaladtam a szobámba. Gyorsan elkészültem, majd hogy ne várakoztassam meg már lent is voltam nála.
- Kész vagyok, gyere, menjünk. –fogtam meg a kezét és kulcsoltam össze ujjainkat.
Felkaptam a Range Rover kulcsait, és percekkel később már benne ültünk. Egy hangulatos kishelyre vittem. Szerettem itt enni. Beléptünk leültünk a sarokban egy asztalhoz, én palacsintát kértem, ő pedig egy omlettet evett. Reggelinkben, egy ismerős hangzavart meg.
- Elnézést Harry, beszélhetnénk?  4szemközt –jelentette ki.

- Persze Mrs. Peterson.
- Egy pillanat kicsim. Mindjárt jövök. –mondtam Taylornak.
- Miben segíthetek? –kérdeztem.
- Harry szeretném, ha békén hagynátok Bellát, felejtsétek el. Direkt visszaengedtem Sheffieldbe, hogy ne okozzon több problémát. Nem épp jó ez a férjemnek, a karrierje nem engedheti, meg, hogy a nagyobbik lánya ilyeneket tegyen, és mindenféle cikk jelenjen meg róla. –szavait nem akartam elhinni
- De hát Bella nem tett semmit. –fogtam a pártját.
- Engem az nem érdekel. Felejtsétek el, legyen ennek vége jó? Nem érdekel, hogy igaz-e vagy sem bár nekem ő váltig állította, hogy nem igaz, hogy együtt van Niallal, de ha kiderül, hogy tényleg együtt vannak, szét fogom robbantani őket. Több dolog miatta, az első hogy Bella nem szereti Niallt, te raboltad el a szívét, kettő a családot nem engedem, hogy tönkre tegye. Veled sem engedném meg, hogy járjon!
- De hát kérem, ez nem egészen így megy.
- Harry megbántottátok őt, összetörted a szívét, rá küldted az újságírókat, érdemel az a lány annyit, hogy most már békén hagyjátok, és a család is. Hálás vagyok, azért hogy megmentetted, de ennek itt legyen is vége. Köszönöm, hogy meghallgattál, további jó étvágyat a reggelihez, legyen szép napod! Szia!
- Viszlát. –mormogtam az orrom alatt.
Ezt nem hiszem el! Nem teheti ezt a saját lányával. Ennyire nem állnak mellette? Inkább haza küldi, mert akkor eggyel kevesebb a probléma? Milyen az ilyen anya? Nem gondoltam volna róla. Idegesen ültem vissza az asztalomhoz. Reggeli után Taylort bevittem a stúdióba, és hazafelé vettem az irányt. Még mindig nem hittem a fülemnek, miért ilyen Bella édesanyja? Otthon idegesen csaptam be magam után a bejárat ajtót. A fiúk csak néztek, hogy mi a bajom van. Elmondtam nekik a kellemes találkozást Mrs. Petersonnal. Ők sem hitték el, hogy a kedves hölgy a vacsorán ilyen is tud lenni. Sajnáltam Bellát, hisz most már értettem mire mondta azt anno, hogy az édesanyjával nem igazán jó a kapcsolata. A srácokkal mi is bevonultunk mára a stúdióba elkezdtük felvenni az új dalokat. Este mindenki fáradtan borult rá a kanapéra, egymás hegyén hátán aludtunk el.  

22.rész

Sziasztok! Hoztam egy részt, nem tudom mikor jön a következő. Nincs most megírva rész előre, tehát 2 nap biztos kell. csütörtök/ péntek körül lesz rész, este fele. 10 körül. Most szerencsére, tudtam hamarabb hozni! Jó olvasást:) És ne haragudjatok rám, hogy nem tudom megmondani, mikor lesz új rész, egyszerűen ez egy kicsit iskola függő. Amikor nincs húzós hetem hozok dupla részeket is szívesen, de 12.-ben nem igazán van ilyen. Pl. holnap is dolgozatot írok töriből, de most megírtam ide az új részt, amint tudom hozom. =) 

A parkban futottam zenére, mikor a telefonom gyári hangja zavart meg a tevékenységemben. Ránéztem a kijelzőre ismeretlen szám volt. Kinyomtam, nem szoktam felvenni ismeretlen számot, de akkor megint próbálkozott. Gondoltam, hogy ha már kétszer hív, biztos nem ütött félre semmit. Megnyomtam az elfogad gombot, és fülemhez emeltem.
- Igen tessék? –fújtam el a végét a futás miatt.
- Bella. –hallottam egy olyan hangot, amit életembe soha többé nem akart az agyam hallani, de szívem mégis nagyot dobbant hangja hallatán, jelezvén, hogy mennyire vágyott rá.

- Hagyj békén. –fújtam bele mérgesen a telefonba.
- Kérlek hallgass meg. –könyörgött.
- Nem vagyok rád kíváncsi. –nyomtam ki a telefont, és dühösen a földhöz vágtam, majd térdre rogytam. Két erős kart éreztem a vállamnál.

- Hé, Bella nyugi. –halottam meg Greg hangját.
- Mit keresel itt? –kérdeztem hüppögve.
- Végeztem mára. –Olíviát megkérdeztem az estéről, haza küldött.

- Értem.

- Állj fel. Mi történt veled? A telefonod darabokban hever. –mutatott a széttört telefonra.

- Semmi hagyj, kérlek.

- Tudod, hogy sosem hagynálak magadra. Na, gyere te nagy gyerek. –összeszedte telefonom maradványait, eltette a zsebébe, majd felemelt engem is. Szorosan hozzá bújtam, és halkan sírdogáltam a karjaiba. Elvitt haza, felvitt a szobámba letett az ágyra, majd távozott, és 2percre rá visszajött egy pohár vízzel.
- Idd meg jót fog tenni. –nyújtotta felém.

Ránéztem elvettem tőle a poharat, és ittam a vízből, a maradékot letettem az éjjeli szekrényemre. Ő pedig lehuppant mellém az ágyra.

- Mi történt Bella?
- Hátba támadott. –könnyeimtől már nem láttam. - Hátba támadott, és én szeretem.

- Cccss - vont magához, és simogatta a hátam. –nyugodj meg!
Addig simogatott, amíg le nem csukódott a szemem.

Este 7kor keltem fel, nyugtáztam, hogy a munkahelyemről elkéstem. Elmentem lezuhanyozni, felöltöztem, próbáltam rendbe szedni a magam. Szemeim nagyra voltak dagadva, és vörös színben pompáztak. A tükörképemtől ugrottam egyet. Felvonszoltam magamra a cipőm, és elindultam a kávézóba. Belépve az ajtón Greget, és Olíviát láttam meg.

- Bella mért jöttél be? –kérdezte hánytorgatva Greg.
- Nem akartam otthon kiakadva feküdni. Ne haragudj, hogy csak most jöttem be. –pillantottam főnöknőm felé. 

- Dehogy haragszom.
Bementem az öltözőbe, majd gyorsan átöltöztem, felvettem a köténykém, és már kint voltam a pult mögött.
- Mennem kell. –mondta Olívia! –Jó munkát nektek. Sziasztok.
Ott hagyott minket.

Pont csúcsforgalom közepén. Megjöttek az első vendégek. Sok visszatérő vendég volt, ezért mikor megláttak aranyosan köszöntöttek. Volt, aki meg is ölelgetett. Szinte az összes megkérdezte, hogy mi történt a kezemmel, ilyenkor csak annyit mondtam, hogy nem szoktam meg az új házba a lépcsőt, és lepottyantam róla. A legrosszabb az volt, hogy jó pofiznom kellett, hisz a vendégek előtt nem lehettem szomorú. Szerettem ezt a munkát, ma mégis alig vártam, hogy vége legyen, inkább festettem egy friss hullának, mint egy pincér lánynak. Hallani sem akartam Londonról. Zárás után még maradtunk egy kicsit Greggel. Maradt pont 2 csokis brownie, amit felszolgált, és mellé tett egy- egy vanília fagyit. Eszembe jutott, mikor Annenál ettünk ilyet. Hm, azóta sem ettem olyan finomat. Aprót mosolyogtam az emléken.
- Min mosolyogsz? –törte meg a csendet Greg
- Tudod, Harry elvitt a családjához, és az anyukája isteni browniet tud sütni, mennyeien finom.

- Ő hívott délelőtt a parkba igaz?
- Igen. –grimaszoltam fájdalmasan. Boldogság hormon gyanánt bekaptam, egy kanálkával a sütiből, és rányomtam egy kanalacska vaníliafagyit.
- Mit mondott?

- Semmit, nem engedtem szóhoz jutni. –válaszoltam.

- Hm, jó döntés volt ez? –kérdezte sejtelmesen.
- Te mit tettél volna, ha egy fél órával előtte kijelentette, hogy a haverja csaja vagy, amiből semmi nem igaz.
- Érdekes felfogása lehet. –grimaszolt.

Elfogyasztottuk a kis nyalánkságot, majd elmostam a tányérokat. Bezártuk az ajtót, és elindultunk haza.
- Haza kísérlek!
- Oké, köszi.
Csendben tettük meg az utat. Befordultunk az utcába, a házam előtt rengeteg ember állt, fényképezővel a kezében.
- Itt meg mi a fene történt? –kérdezte Greg

- Ezt jó lenne tudni, igen. Mit akarnak tőlem? –néztem kétségbe esetten barátomra.
- Nyugi, gyere mellettem, a kapucnid meg tedd fel. –karolt át
- Nem fogok bujkálni előlük, annál rosszabb.
Nagy nehezen odajutottunk a házhoz, azért féltem, nem nehéz megtalálni, de hogy nekik is ennyire könnyű legyen. Azt kétlem, vagyis nem godnoltam volna egész eddig.
- Bella kérem, válaszoljon pár kérdésre. –nyomott egy diktafont a szám elé az egyik. 

- Hagyjanak békén. –mondtam.
- Kérem kisasszony csak pár kérdést hagy tegyünk fel.
- Nem, és ha nem mennek, el 10percen belül kihívom a rendőrséget.
- Bella kérem! Csak annyit mondjon ki ez a fiú önnel, és mi van Niall Horannal?
- Semmi, érti semmi, és semmi köze hozzá, hogy ki ő, és ki vagyok egyáltalán én. Tűnjenek el.

- Tényleg menjenek el, erre van most legkevésbé szüksége. Húzzanak el. –mondta Greg. –majd megfogta a karom, és elindultunk a házba.
- Már csak ez hiányzott. Bocsi, de valószínűleg holnap címlapon leszel velem.
- Óh, ez megtiszteltetés. –mosolygott

- Jaj, te lökött. Mennek el, de szerintem reggelre még több lesz belőlük. Itt maradsz éjszakára?

- Szeretnéd?
- Igen mindennél jobban, most nem érzem magam sehol sem biztonságban egyedül.
- Oké, de nincs pizsim.
- Apának biztos maradt itt valami pólója. –mentem át anyáék régi szobájába, és kutattam apa régi cuccai között, amit itt hagyott, mert feleslegesnek találta átvinni Londonba. Találtam is egy felsőt.

- Tessék. –nyomtam a kezébe.
- Köszi. Mész fürdeni?
- Nem még, menj csak nyugodtan. Éhes vagy? Mert akkor dobok össze valami vacsorát.
- Nem kell, a kávéházi süti megtette hatását. –válaszolta mosolyogva.
Greg elment fürdeni, én meg felnyitottam a laptopot. Felléptem a közösségi portákra, megint jött egy csomó ismerősnek jelölés, és egy csomó levél. Olvasgatni kezdtem de, amikor már századszorra olvastam el, hogy mekkora egy ribanc vagyok, inkább hagytam a francba. Írtam anyának egy üzenetet, hogy eltörtem a telefonom, véletlen kiesett a zsebemből, és ripityára tört, de egyelőre nincs pénzem újra, tehát csak interneten tud elérni. Ne aggódjon, teljesen jól vagyok. Greg vigyáz rám, üdvözlöm hugit.
Majd leléptem mindenhonnan, és betettem Ronan Parketól egy-két dalt. A srác húgom 2. példaképe, első a One Direction. Tényleg iszonyatosan jó hangja van a gyereknek. Greg belépett a szobába.
- No angyalom, mizu van a világhálón? –kérdezte
- Több utálkozó levél, eddig az iskolába csak páran utáltak, és most lassan a világ minden pontjáról utálnak a directionerek.
- Ehhez tudomány kell már! –mondja nevetve.
- Hát látod, látod. Akkor én valamit nagyon jól tudok. –mondtam én is mosolyogva.
Nem tudott letörni több ezer levél, amely tartalma az, hogy mennyire gyűlöllek, és mekkora egy ribi vagy, annál jobban semmi sem tudott letörni, hogy Harryt valószínűleg végleg elvesztettem. Hát így jártam. A lényeg, hogy én és a barátaim tudják az igazat, és hisznek is nekem.
- Greg holnap eljössz velem Lottihoz?
- Miért megyünk hozzá? - kérdezte

- Mellette akarok állni, biztos nehéz neki most.
- Igen, biztos.

- Na, megyek, lefürdök, utána nézhetünk valami filmet. Ha gondolod, laptopozz ne unatkozz! Nem venném a lelkemre, ha unatkoznál.
- Hát nem engedném, hogy a lelkecskéd sérüljön. Tehát laptopozok.
- Okééé. - Csuktam be magam után az ajtót, és indultam a fürdőbe.

Csörgött…kinyomta…megint próbáltam, és felvette. Szívem a torkomban dobogott.

- Igen tessék?. –zihált a vonal túlsó végén, lehet, hogy futott, vagy sietett valahova.
- Bella – szóltam bele kétségbe esetten, nem jött ki más.

- Hagyj békén. –vágta hozzám, hangján érezhető volt, hogy dühös.
- Kérlek hallgass meg. –könyörögtem.
- Nem vagyok rád kíváncsi. –vágta rám a telefont.
Ezt nem hiszem el, mi a fenét tegyek, hogy megbéküljön? El kell mennem hozzá, egyszer igen, el fogok menni hozzá, de nem most. Elsőnek Taylorral járok egy picit. A pultra támaszkodva törtem a fejem. Louis jött be rajta.
- Jól vagy? –kérdezte

- Nem, nem éppen, voltam már jobban is.

- Minden helyre jön. –ütögette meg a vállam, majd kifordult a konyhából.
Ott hagyva engem kétségeim közt. Úgy döntöttem elmegyek kondizni, de akkor csöngettek, odamentem az ajtóhoz, kinyitottam, barátnőm állt előtte. Átléptem a küszöböt, megfogtam két kezét. És a kijárat felé húztam.
- Taylor most nem alkalmas. Kérlek, menj el.

- Mi a fene? –kérdezte ledöbbenten.
- Kérlek menj el, este átmegyek, ha helyre jönnek a dolgok, de most el kell menned. A fiúknál kiverte egy két dolog a biztosítékot.
- Oké Harry, ha te így akarod…menj fuss a drágaságod után, engem meg hagyjál békén.
- Taylor kérlek! Ne csináld a fesztivált!
- Hagyj engem békén Harry Styles! –tipegett az autójához, és bepattant, majd elhajtott.
Ekkora sikerem még soha nem volt a lányok körébe, mint ma. Az egyik rám vágja a telefont, a másik meg kis híján felpofoz. Ezt meg kell emésztenem. Visszafordultam a házba, a fiúk mind az ajtó előtt füleltek.
- Liam nincs kedved egyet kondizni?
- Én is megyek. –vágta rá Zayn.
- Oké. Szedelőzködjetek, és menjünk.

Mikor odaértünk kiszálltunk. Megvettük a jegyeket. Este 8-ig ott voltunk. Majd megszakadtam az izomláztól, ami testembe keletkezett, de jól esett, hogy ezt érzem. Hazaérve lezuhanyoztam, majd befeküdtem a meleg ágyacskámba aludni. 

21.rész

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam tegnap részt, de a rajz leckémet csináltam, ami egy One Directionös újság lesz :) Jó olvasást! Remélem tetszeni fog. 

Reggel kómásan keltem fel. Kibotorkáltam ágyamból. Elmentem lezuhanyozni. Felöltöztem. Mivel eléggé esősre állt az idő, ezért bőröndömből kiszedtem egy pulóvert, ami meglepetésemre Harryé volt. Ez meg hogy kerül ide? –kérdeztem magamtól, jó szorosan magamhoz szorítottam, és mélyeket szippantottam bele, majd egy pár előbukkanó könnycsepp jelent meg az arcomon, és folyt végig azon. Össze kell szednem magam! Erős vagy. –beszéltem magamhoz. Letettem az ágyra, majd elővettem egy másik pulóvert. És egy szürke csőnadrágot, amihez egy tornacipőt vettem fel.  Feltettem egy kis pirosítót, egy napszemüveget, bedugtam a fülesem, zenét hallgattam, és elindultam a kávézó felé. Beléptem az ajtón, odamentem a Greghez a régi pincérfiúhoz..

Greg

- Angyalom! Hallottam, hogy visszajöttél. –köszöntött.
Greg volt a legjobb fiúbarátom. Szinte más fiúkkal nem is voltam jóban, egészen addig, amíg ki nem kerültem Londonba. Olyan volt nekem, mint a bátyám.
- Áh, mackó hiányoztál! – léptem oda hozzá, és szorosan megöleltem, majd mélyeket szippantottam a már ismert illatokból.
- Fogadjunk, hogy toastot kérsz habos kávéval, és 2dl őszi lével.

- És mennyire ismersz már. –mosolyogtam őszintén.
- Csücsülj le oda, mindjárt megyek én is megreggelizek veled, beszélgetünk. Oké?

- Remek, siess, mert éhen halok. –kérleltem
- Ezeknek a szemeknek sosem tudnék ellenállni. –kacsintott rám.

Jól estek szavai, végre valaki, aki nem azzal jön, hogy szét vagyok esve. Néztem ki az ablakon, miközben reggelimet vártam. Elmélkedtem, de a telefonom rakoncátlanul rezegni kezdett. Ránéztem a kijelzőre, Niall akar velem beszélni. Mit akar tőlem a kis szőkeség?

- Szia Niall! Miben segíthetek?
- Áh Zayn vagyok, tegnap hívtalak este, de nem vetted fel. Minden rendben? Megérkeztél egyben?
- Teljesen jól vagyok, épp reggelizem a volt munkahelyemen, ahova tegnap visszavettek. Imádom, hogy végre itthon lehetek.

- Nem is hiányzunk? –kérdezte sértődött hangon.
- Kiforgatod a szavaim! Hiányoztok, de nekem itt van a helyem. Boldog vagyok itt. Minden barátom itt van. Persze ti is fontosak vagytok, de az más. –magyarázkodtam

- Akkor mostanában nem is látunk? Mikor jössz meglátogatni minket?
- Zayn még csak tegnap jöttem el. –válaszoltam
- Igen igaz, de Harryt helyre kell valakinek tennie.
- Tudod, hogy ebbe nem segíthetek.
(Időközben Greg meghozta a reggelimet, és ő is ugyan azt hozta magának.)

- Kérlek Bellus!
- Nem Zayn, nem lehet! Üdvözlöm a többieket! Szia! –raktam le a telefonom.

- Tehát mégis igaz? Te és a One Directionös szépfiú együtt vagytok? –érdeklődött Greg

- Semmi közünk nincs egymáshoz. Jóba vagyunk ennyi.

- Hogy ismerted meg őket? Apád megint elrángatott valami kulturált rendezvényre?

- Nem ez ennél egy kicsit bonyolultabb. –fintorodtam el az emlékeket kutatva.

- Elmondod? - kérdezte
- Ki fogsz akadni, ha megtudod. Az tuti, hogy Londonba nem fogok menni többet bulizni, sőt szerintem, ez egy életre elvette a kedvem a bulizástól.
- Buliba ismerkedtetek meg?
- Nem, nem. Elmentünk bulizni mikor Lotti eljött meglátogatni. Megismertem kint egy Chris nevű fiút. Ő is jött. Na, őt mondjuk tényleg egy jótékonysági bálon ismertem meg. Ittunk nem is keveset. Sorba döntöttük magunkba a piát. Chris kikezdett velem, ezt viszonoztam, hisz részegek voltunk. Amikor kezdtem kijózanodni rájöttem, hogy nem igazán helyes, amit teszek, ezért leléptem egyedül a buliból. Mentem mindenfelé, azt sem tudtam merre kell, menjek, betévedtem egy sötét sikátorba. –emlékek gombócot formáztak a torkomban. Gregnek pedig egyre feljebb csúszott a szemöldöke. Könnyek gyűltek a szemembe.

- Mi történt veled ott? –kérdezte, mintha sejtené.

- Összefutottam egy pasival… ekkor kigörbült egy könnycsepp az arcomon. Majd akadozva kiejtettem azt a szót, amit nem mondtam ki azóta, se…meg …akart…erőszakolni…- törtek ki egymás után a könnyek. Ezt- mutattam a gipszemre- ő tette velem. Harry mentett meg.
- Istenem Bella. –ölelt át jó szorosan. Én meg csak kapaszkodtam szorosan pólójába. Ő volt a másik fiú, akinek az ölelése biztonságot nyújtott. Nem szólt semmit, csak nyugtatóan simogatta a hátam. Mikor egy kicsit megnyugodtam szétváltunk. Megfogta állam, és maga felé fordított.
- Most már minden rendben lesz itt biztonságban vagy. –simított végig arcomon, egy mosoly kíséretében.

- Köszönöm Greg.
- Harry biztos nagyon jó ember. Hálás vagyok neki, hogy megmentett téged. –mondta a pincérbarátom.
- Beleszerettem- nyögtem ki. Ezért jöttem el Londonból.

- Óh, nem menekülhetsz az érzéseid elől Bell. Bármire szükséged lesz, itt vagyok, és tudod, hogy hol lakom.
- Igen Greg. - fogtam meg kezét.

- Most már egyél kiscsaj, így is rengeteget fogytál! – tolta elém kedvenc toastom.
- Ma kezdek, itt alig várom, végre elvonja valami a figyelmem.
- Bejövök segíteni, jó?
- Igazán megtennéd? –kérdeztem.
- Tudod nagyon jól, imádok esti műszakba dolgozni.
- Leo kiakad. Az a srác nem szimpatikus.
- Ő egy felfújt hólyag. Ma megbeszélem Olival, hogy hagy legyek este veled.

- Köszi! –jelent meg egy mosoly az arcomon.
Greg bármikor képes volt mosolyt csalni az arcomra. Imádtam a srácot, mint barátot, testvért.  

- Na, figyelj, mackó én most lelécelek, mert hűtő full üres. Be kell vásárolnom. –húztam le az utolsó rostokat a pohár aljáról.
- Jól van édes! Akkor este itt találkozunk.
- Oké. –mondtam boldogan.
Majd kiléptem kedvenc helyemről. Elindultam a boltba. Elsőnek a hűtő pulthoz mentem. Vettem 10pohár joghurtot, és 2kefirt, meg vajat, 3liter tejet. Ez mindig kell. Majd mentem tovább. Mire az egész boltot végig jártam tele lett a bevásárló kocsim, de biztos voltam benne, hogy éhezni nem fogok. Úgy döntöttem, hogyha haza megyek, főzök egy kis húslevest, és rántok húsit, így holnapra is meg lesz az ebédem, és délelőtt meg pihenhetek itthon. Anya az iskolát elintézte már szerencsére. Ahova jövő héttől kell, majd bejárjak. Mivel rengetek cuccot vettem, ezért úgy döntöttem, hogy taxiba szállok. Az ajtóm előtt le kellett pakolnom, majd kettesével hordtam be 8zacskó élelmiszert, és egyéb tisztálkodó szereket. Az órámra pillantottam fél 11-et mutatott. Még simán meg tudok főzni. Becuccoltam a konyhába, kimentem a nappaliba felkapcsolni a tv-ét. Miért nem lepődtem meg mikor Harry feje jelent meg a képernyőn? Leültem a kanapéra, és néztem az interjút. A nő Zaynt szólította meg:
- Ki volt ez a lány veled? Mi van köztetek? –mutatott egy képre, amin mi vagyunk

- Ő csak egy barátja a bandának, haza vittem, és beszélgettünk. Nincs köztünk semmi.
- Így igaz, nincs köztük semmi, hisz ő Niall csaja. –nyögte be a Göndörke.
A szemeim jojózni kezdtek az idegtől. Mit gondol mégis magáról ez a tökfej?!
- Áh, ez igaz? –fordult a riporter Niall felé.

- Nem ez nem igaz, nem tudom, Harry honnan vette, valószínűleg csak viccelt. –védekezett a szőkeség.
Kikapcsoltam a TV-ét, felálltam a kanapéról, és beledobtam a távirányítót. Forrt az agyvizem rendesen. Soha többé nem akarok látni One Directionös fiúkat. Ezt a tudtukra is adom. Megfogtam a telefont, és Zaynnek kezdtem el pötyögni:
„Szia! Fáj leírni, de kérlek, engem hagyjatok békén! Soha többé nem akarok rólatok tudni! Felejtsetek el, én nem leszek vita tárgya köztetek. Harryt meg szépen félre ismertem.” –küldtem el az SMS-t.

Nem telt bele 2percbe, mikor anya csörögni kezdett. Idegesen vettem fel
- Elmondanád, mi van közted, és az ír között? –kérdezte cseppet sem nyugodtan.
- Semmi anya semmi érted. Megváltoztatom a számom, majd elküldöm. A srácok, ha kérdeznének, nem tudsz rólam semmit! Elegem van Harryből. Tönkre teszik az életem!

- Nyugodj meg. Oké elhiszem, de azért erről Harryvel fogok beszélni. –halottam édes anyám hangján, nem repes az örömtől Harry tette miatt.
- Szia, anya! –nyomtam ki a telefont. Úgy döntöttem, hogy főzés helyett, elmegyek futni.

Percek kérdése az egész, és kezdődik az interjú, ami részben Zaynről, Belláról, Taylorról, és rólam fog szólni hurrá. Már a nézőtéren hangosan sikítoztak a directionerek, majd felszólalt a bevonuló zenénk, és mi elindultunk befelé. A műsorvezető körbe puszilt minket, és leültetett a kanapéra.
- Mi újság veletek? Hogy vagytok? –tette fel az első kérdést.
Egyhangú jól volt a válasz. Tett fel pár bevezető kérdést, majd rátért arra, amiért ténylegesen jöttünk.
Harry veled, és Taylorral mi újság van? Tényleg együtt vagytok? - kérdezte

- Igen. –erőltettem magamra egy áll mosolyt, ami már egész jól ment, hisz nekünk mindig a vidám oldalunkat kell mutatnunk.
- Mióta tart a kapcsolatotok?
- 1hónapja. –hogy nézett volna ki, ha azt mondom 2 hete. Szépítsük a dolgokat.

- Milyen Taylor partnerként? Melletted áll?
- Minden szabadidőnket egymással töltjük. Megpróbálunk egymásnak segíteni.

- Sok boldogságot nektek!
- Köszi. – válaszoltam

- Ki volt ez a lány veled? Mi van köztetek? –mutatott egy képet, amin Bella, és Zayn áll.

- Ő csak egy barátja a bandának, haza vittem, és beszélgettünk. Nincs köztünk semmi. –válaszolta Zayn, teljes nyugodtan, de én egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szóljak bele a beszélgetésbe:
- Így igaz, nincs köztük semmi, hisz ő Niall csaja.
- Áh, ez igaz? –fordult a riporter Niall felé.

- Nem ez nem igaz, nem tudom, Harry honnan vette, valószínűleg csak viccelt. –védekezett a szőkeség.

Megbántam, hogy így aláraktam. Niall ezért hetekig nem fog hozzám szólni, hogy lehetek ekkora állat?

- Ezt mindenféle kép tisztázzuk a rajongók miatt. Mióta vagytok együtt? –faggatta Niallt a riporter.

- Harry csak hülyéskedett, tényleg nincs köztük semmi. –védett most mindkettőnket Louis. -Ugye Harry? –forgatta a szemeit rám.

- Igen, egyszer arra nyitottunk be Taylorra, hogy egymáson fetrengenek. Igazán vicces volt, olyan volt, mintha egy párt alkotnának.
- Értem, akkor csak összejártok néha?
- Eddig összejártunk, valószínűleg ezek után nem fog hozzánk szólni. –válaszolt Zayn

- Sajnos lejárt az időnk köszönöm, hogy eljöttetek. Most tartunk egy rövidke reklámot, majd reklám után jövünk vissza Edward Cullent alakító Robert Pettinsonnal, és őt fogjuk faggatni nő ügyeiről. –tájékoztatta a hallgatóságot a műsorvezető.
Mi felálltunk, és kimentünk a stúdióból. Ahogy kiértünk Zayn a telefonját kezdte el birizgálni.
- Bellát elfelejthetjük. Megkért, hogy hagyjuk békén. Valószínűleg látta az interjút. –mondta fájdalmas arccal.
- Le vagy szarva Harry. –vágta nekem Niall. Lehajtottam a fejem, és lépdeltem a fiúk után. Beültünk az autóba, és haza hajtottunk. Niall telefonja minden másodpercben megszólalt. Nem hagyták békén. Egyre vörösebb lett a feje, és egyre többet evett. Úgy éreztem kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Felmentem az emeletre, és úgy becsaptam az ajtót, hogy még a konyhaszekrény is beleremegett. Bele ültem az ágyamba, és sírni kezdtem. Erőből a ajtóhoz vágtam a kispárnámat. Hogy lehetek ekkora hülye? Kopogást hallottam, majd ajtó másik felén Liam jelent meg.

- Bejöhetek? –kérdezte
 Aprót biccentettem a fejemmel. Bejött leült az ágyra, egy pohár vízzel a kezében.
- Mit rontok el? Miért rontok el mindent? –kérdeztem tőle kétségbe esetten
- Harry te nem szereted Taylort, az hogy Niallt, és Bellát támadod, mi sem bizonyítja jobban. Neked nem Taylor kell.

- Mivel jobb Niall nálam?
- Miért kérdezed ezt? Tudod nagyon jól, hogy mi mind az 5en összetartozunk, ha egymás alatt vágjuk a fát, a banda darabokba hullik, és vége mindennek.

- Azt érzem, hogy Taylor ránt le, egyre lentebb. Nem bírok menekülni.
- Harry itt vagyunk neked mind a 4-en. Bellát is megkapnád simán. Zaynnek bevallotta, hogy bizony beléd szeretett.
Felcsillantak szemeim szavaira. Bella szerelmes belém?
- Miért hagyott itt?
- Te végig néznéd az ő helyében azt, amit te csinálsz Taylorral?
- Elrontottam ugye? –kérdeztem, de már kezdtem megnyugodni
- Nem Harry, mindent meg kell tenni, hogy helyre hozd. Te vagy Harry Styles nehéz lesz rendezni a dolgot, és ha Taylor ki is akar, majd minket csinálni Paul leállítja, te pedig boldogan élhetsz vele, de ahhoz fel kell hívnod, és bocsánatot kell kérned.
- Igen tudom, de gyáva vagyok. –vallottam be
- Harry, szedd össze magad kérlek. Nialltól is bocsánatot kell kérned.

- Tudom. Köszönök mindent Liam. –karoltam át.

- Nincs mit Harry. –felállt és távozott a szobámból. Kicsit elgondolkoztam, majd lebotorkáltam a konyhába, ahol csak Niall volt, és evett. Mily meglepő, hogy eszik. Nem tudtam nem mosolyogni rajta. Mikor meglátott felállt, és távozni akart.
- Niall beszéljük meg. –szóltam hozzá. Úgy tűnik hatásos volt, mert visszaült a székre.
- Ne haragudj, elborult az agyam, féltékeny voltam.

- Mégis mi a fenére? Ami nincs? Hogy tudsz olyanra féltékeny lenni, ami nincs?

- Nem tudom, rossz volt hallani, hogy együtt vagytok.
- Én megbocsájtok, de neki most tetted tönkre az életét. Néztem a twitteres adatlapját, tudod, hány utálkozó üzenetet kapott már csak Zayn miatt is? És most még lentebb vágtad alatta a fát. Tőle esedezz bocsánatért. –állt fel és kiment. Telefonom a kezembe vettem, letiltottam a számom, és csörgetni kezdtem Bellát…

20.rész

Sziasztok!  Meghoztam a következő részt. Ma volt a TMH turné első koncertje. Annyira rossz, hogy nem lehettem ott :( Na mind egy! Jó olvasást! Puszi! 

20.rész

Reggel betakarózva ébredtem. Eldöntöttem, hogy ma ágyba fekvős napot tartok, hisz ilyen állapotban rég voltam már. Elővettem a telefonom. Elolvastam az utolsó SMS-t, amit Harry küldött, és éreztem, ahogy forró könnyeim végig folynak arcomon. Lépteket hallottam, az ajtó irányából, gyorsan elfordultam, és úgy tettem mintha aludnék, de ez nem jött be.
- Tudom, hogy fenn vagy. –mondta anya
- Honnan? –kérdeztem vissza
- Gondoltam, de most már biztos vagyok benne. Hoztam teát. –nyújtotta felém
- Köszi! –fordult oda hozzá.
- Már megint sírtál? Tényleg szeretnél visszamenni? –kérdezte
- Mindennél jobban.

- oké, apuval megbeszéltük, hogy visszamehetsz. Látjuk, hogy mennyire nem jó itt neked. A régi házat nem sikerült még eladni, az a tiéd. Biztos ezt akarod?
- Megígérem, hogy büszkék lesztek rám.
- Akkor csomagolj, a vonatod 2óra múlva indul. –nyújtott át egy vonatjegyet.
Anya nyakába ugrottam, bár tudtam, hogy testvérem hiányozni fog, ő iskolába volt, így nem tudtam tőle elköszönni. 1óra alatt becsomagoltam, és indulásra kész voltam. Elmentünk az állomásra, fél óra volt még az indulásig. Könnyes búcsút vettem anyától, majd felszálltam a vonatra. A vonaton tárcsáztam, Lottit.
- Szia Bella! Mi van veled?
- 4óra múlva Sheffieldben leszek! Egyedül fogok lakni. Megengedték anyuék.
- De jó! Áhh de jó! –sikítozott a vonal másik végén.
- Igen tényleg jó. –mondtam egyáltalán nem meggyőző hangon.
- Kimegyek eléd!
- Jól van! Szia, Lotti - tettem le a telefont

A vonat lassan elindult Sheffieldbe. Kicsit elszundítottam, mikor telefon zavaró ricsaja ébresztett fel. Ismeretlen szám hívott.
- Szia Bella! Zayn vagyok!
- Zayn! Mondjad!
- El kellene jönnöd egy interjúra velünk. Láttad már a mai újságokat?
- Nem, miért mi van benne?
- Hogy te meg én egy pár vagyunk. –válaszolta –fél órán belül ott leszek nálad.
- Az lehet, hogy te ott leszel, de én nem.
- Hol vagy? –kérdezte kétségbe esett hangon.
- Sheffield felé tartok egy vonaton. Haza megyek.
 - Hogy mi?! –elmegyek érted
- Dehogy jössz! Ügyesek vagytok, én amúgy se akarok közönség elé lépni…így is elég volt nekem Londonból.
- De azt mondtad átgondolod, hogy elmész?
- Igen, aztán reggel mosott rongyként ébredtem, amit már 10× kiszedtek a kutya szájából, és így úgy döntöttem, hogy eltűnök innen. Én nem akartam szerelmes lenni, de megtörtént, teszek elenne.
- Kérlek, ne csináld! Mi lesz a húgoddal?

- Ő jól van! Anya ügyes kitalál valamit.

- Mi lesz Harryvel?
- Harryvel? Mégis mi lenne? –kérdeztem meglepődötten.
- Egyszer rájön, hogy téged szeret, a fiúkkal ezen vagyunk.
-  Veszett ügy. –horkantam fel

- Ne igyál előre a medve bőrére. –mondta Zayn, és éreztem, hogy a vonal végén jót mosolyog.
- Jól van Bradford Badboy, én, most leteszlek! Köszönök mindent!
- Oké csajszi! Szia! Puszi vigyázz magadra, remélem, még találkozunk.
- Én is! Puszi. –nyomtam ki a telefont, és a legördülő könnycseppet sietősen letöröltem. Nem ismer őket régóta, mégis a barátaimnak tekintem a 4 kisbolondot, az 5.-et pedig saját fej vesztemre bevallom, hogy szeretem. Csendben figyeltem a tájat.

 - Paul, Bella nem tud jönni. Nincs Londonban. –mondta Zayn Paulnak.

- Hol van? –kérdeztük egyszerre Paullal.
- Visszament Sheffieldbe, nem nagyon tervezi, hogy Londonba beteszi még egyszer a lábát, köszönhetjük ezt a mi kis Haroldunknak. –mondta gúnyosan a nevemet Zayn.
- Miért én vagyok a hibás? Mi ez az egész? –kérdeztem idegesen
- Még kérdezed? Ide hozol egy ribancot, aki megzavarja a banda nyugodt életét. Harry, most, mint egy testvér szólok hozzád, Taylor mást sem akar tőled, mint a kicsi Harryt, a hírneved, és a pénzed. Szeretetről? Itt szó nincs. –vágja fejem fejemhez.

- Egyet kell, hogy értsek Zaynnel. Ebből a kapcsolatból mindenki tudja, hogy nem lesz szerelmi kapocs, max felőled. Adok nektek 2hetet. És lásd be már  a puszta jelenléte frusztrálja a srácokat.

- Ez hülyeség, és ha még egyszer bármelyikkötők leribancozza, engem többé nem láttok! Értve vagyok? Tudtommal én sem bántottam sosem Perriet, vagy Daniellet, vagy esetleg Eleanort.

 - Tudod mit. Le vagy pottyantva, nem érdekel, mit csinálsz, kivel, és hogyan csak azt a nőt ne hozd a közelünkbe. Cső. –vágta be Zayn maga után az ajtót.
- Paul te még óhajtasz mondani valamit? –kérdeztem tőle cinikus hangon.

- Nem Harry, nem! Viszlát! –lépett ki ő is.

Idegesen beleütöttem egyet a kanapéba. Forrt az agyvizem rendesen. Másra sem vágytam, mint hogy üvöltsek egyet. Elegem volt mindenből, és mindenkiből. Mérges voltam a fiúkra, Paulra, és Bellre is. Itt hagyott, képes volt visszamenni. Meg sem hallgatott. Ki tudja, mi lett volna, ha megmagyarázhattam volna. Félek kimondani, de nekem ő már biztos több mint egy barát. Amikor megmentettem olyan érzés kerített hatalmába vele kapcsolatban, mint még soha. Olyan, mint egy angyal. Döntenem kell, vagy ő, vagy Taylor, de most ő olyan elérhetetlen. Muszáj, Taylornál kitartanom. 

Megérkeztem a vonat állomásra. A váróteremhez siettem, és megláttam barátnőmet, aki az elmúlt napokba ügyet sem vetett rám.

- Szia, Bella! Jól vagy? –kérdezte
- Igen most már! –veled minden ok? Nem hallottam rólad, már napok óta.
- Ne haragudj, gondok akadtak. Erőm sem volt semmihez. Anyáék válni akarnak.

- Miről beszélsz? Hisz ők egy álompárt alkotnak.
- Apának szeretője van. –gurult le egy könnycsepp a szeméből.
- Ajj sajnálom. –öleltem magamhoz jó szorosan.
- De egyébként mi van közted, és az One Directionös fiúk között? Zayn? Harry?

- Egyik sem. –hajtottam le a fejem.

- Mi a baj? Hm? –kérdezte.
- Harry…Harry mind egy. Menjünk. –nyeltem le a sírást, ami elő akart jönni.
Behuppantunk egy taxiba, és hazáig meg sem álltunk. Mikor beléptem az ajtón, egy jó nagyot szippantottam. Hiányzott már ez az illat.
- Mi lenne, ha elmennénk a Dan’s-ba. –kérdezte barátnőm!
- Oké, úgyis meg akartam kérni Olíviát, hogy vegyen vissza. Valamiből élnem kell. –jelentettem ki.
- Ez igaz! Szüksége van rád ez tuti. Rengeteget emleget
- Ez jó hír.
Ittam egy pohár vizet, majd elindultunk a régi munkahelyemre. Elég jó volt az idő. Sütött a nap, ezért gyalogoltunk. Mikor beléptünk a kávézó ajtaján. Mindenki meglepődött, de nagy szeretettel fogadtak. A pultnál egy fiú állt, akit eddig még nem ismertem.
- Áh Bella! –jött Olívia hozzám. –hiányoztál! Minden rendben? Hogy-hogy itt?
- Visszajöttem lakni. Egyedül.

- Gyertek, üljetek le. Mind ketten a vendégeim vagytok egy sütire. Beszélgessünk. Leo kérlek, hozz a lányoknak egy, egy kávét, tejszínhabbal 3cukorral. Ugye így iszod még? –kérdezte a volt főnököm.
- Igen így, és köszi!
- Ugyan már, láttam a mai újságot, mióta vagy együtt Zayn Malikkal? Ki mész, és hipp-hopp egy ilyen fickó köt ki melletted, hogy csinálod?
- Nincs köztünk semmi. Barátok vagyunk ennyi.
- Miért küldtek haza? Ennyire nem bírtak elviselni.
- Anya teljes megváltozott, igazi aggódó családanya lett. Nem éreztem jól ott magam, történtek dolgok, nem szívesen emlékszem vissza rá, ezért nem is mondom el, ne haragudj. Nekem ez az életem. Itt tudok csak élni.   

- Ezt örömmel hallom, és lenne kedved visszajönni ide dolgozni?
- Legnagyobb örömmel. Imádtam itt lenni! –öleltem meg Olít.
A pultos srác letette elénk a kávékat, és a sütit. Majd a főnököm bemutatott neki. Húzta az orrát. Mire fel, azt nem tudom. Megbeszéltük, hogy holnap 3ra jövök dolgozni és 11-kor végzem. Majd haza sétáltunk Lottival. Nem jött át haza ment. Én meg beültem a laptopom elé. Felmentem twittere a 30követőm száma 3782-re emelkedett. Tátott szájjal néztem. Facebookomon is 1817 ismerősnek jelölés volt, és 532 levelem. Elkezdtem olvasgatni a leveleket úgy a 37. környékén meguntam azt olvasni magamról, hogy mekkora egy ribanc vagyok, és hogy ha megtalálnak, megvernek. Két csoportba válogattam őket. Az első csoport az előbb említett. A másik csoport az, aki nem megver, hanem azt kívánja, hogy csavarodjak fel egy fára, autóstul. Bezártam a leveleket, és kiírtam az üzenő falamra: „Köszönöm szépen a „kedves leveleket” megígérem, hogy nem fogok fára csavarodni, sajnálatotokra. És nem félek egyikkőtöktől sem. Zayn és köztem nincs semmi, ezt Perrie is nagyon jól tudja. Nem vesztek össze még mindig egy pár! Nem jelent semmit, hogy két ember beszélget…Én csak egy barát vagyok, voltam, és aki nem taszít el, annak vagyok is. Jóba vagyunk a fiúkkal, nem értem mért kell ebben többet látni! Hagyjatok békén, nem fogok senkit sem visszajelölni, és nem fogok senkinek sem egyesével visszaírni, ezt üzenem mindegyikőtöknek! Köszi! Puszi! Szép napot nektek:)”

Lecsaptam a laptopom tetejét. Eszembe jutott, hogy nincs itthon semmi, amit tudnék enni, de anya csomagolt el szendvicset, és azt most megeszem. Reggel pedig elmegyek vásárolni. Néztem egy kicsit a nappaliba a TV-ét, majd elaludtam.  

19. rész

sziasztok meghoztam a következő részt=)

Fenn voltam a szobába egyedül, a többiek a nappaliba nézték a TV-ét e. Nagyon fáradt voltam, így inkább a szobámban elvoltam.  Az ágyba feküdtem, és bámultam a plafont. A telefon rezdülése megzavart ebben a tevékenységemben. Ránéztem. Harry képét láttam, alatta pedig, hogy SMS érkezett. Mosollyal az arcomon nyitottam meg, de ahogy elolvastam az üzenetet. Arcomról egyből lefagyott a vigyor. 

„ Köszi, hogy szóltál, hogy alakul valami közted és a szőkeség között. Mond meg a többieknek, hogy ma nem megyünk haza! Jó éjt!”
Nem jönnek, és mégis mi ez, hogy szóltam. Nem bírtam ki, hogy ne írjam le neki az igazat.

„Téged érdekelt is ez? Tud meg nincs köztünk semmi Niallal, azért mondta, hogy ki ne dobj. Neked is jó éjt!” 

Nem telt el 2perc egyből jött a válasz. Nem hittem a szememnek, forró könnyeimet éreztem lefolyni az arcomon. Az egyik könnycsepp a telefonom képernyőjét követte:
„Lehet, jobb lenne, ha hazamennétek. Üdv: Harry.”

Szemeimből egyre jobban folyt a könny, remegő kézzel megírtam rá a választ:
„Kérésed számomra parancs! Holnap mikor haza jössz, már nem találsz itt, köszönök mindent, Felejts el Harry, jó éjt!”

Megfogtam az egyik párnát, magamhoz szorítottam, és csak sírtam. Csörgött a telefonom kinyomtam, majd ismét csörgött, és megint kinyomtam. Egy kicsit alább hagyott, pont hogy anyának tudjak írni egy SMS-t.
„Utálom, hogy idejöttünk, utálom az új életet, kérlek, engedjetek vissza! Vissza akarok menni! Gyere értem ide el legalább!”
Aztán megint csörgött a telefonom, de én kikapcsoltam.
Beleborultam az ágyba. Lotti már napok óta nem keres. Tojik rám magasból. Tényleg iszonyú jó barátnő. Ez a gondolat, csak még jobban elszomorított. Ott ültem az ágyon, könnyeim nem hagyták alább. Egyre jobban potyogtak. Zayn nyitott be. Ijedten nézett rám. Nem értette, mért vagyok ilyen állapotba.

- Héj Bella! Veled meg mi történt? –kérdezte ijedten
- Semmi! Hagyj!
- Miért sírsz? Ugye nem történt semmi? Rosszat álmodtál?
- Szeretnék haza menni, megtennéd, hogy hazaviszel?
- Most? De hát fél 11 van!
Elővettem a telefonom, megkerestem, az utolsó SMS-t, amit Harrytől kaptam, és az orrá alá dugtam Zayn-nek. 
 - Ez meg mi? Mi az, hogy hazamennétek?
- Gondolom Niallra érti…azt hiszem kiakadt. –mondtam szipogva.
- Ez csak jó jel!
- Nem Zayn! Kérlek, vigyél haza. Visszamegyek Sheffieldbe
- Miért? Miért nem jó itt? Mármint Londonban. Mi mind melletted állunk.
- Nekem itt nincs jövőm, nem szeretem! Régi életemet akarom. Az voltam igazán én. Meg tudok egyedül állni a talpamon! Nem török össze egy fiú miatt. Légy szíves vigyél haza! - könyörögtem

- Jó oké! Legyen. Legalább elmegyek a barátnőmhöz egy kicsit.

Összepakoltam a cuccom, és elindultam le Zayn után a lépcsőn. A fiúk kifeszített szemekkel nézték, hogy mit csinálok. Hova megyünk.
- Hát ti? –jött Liam kérdése
- Elviszem Bellát! Nem érzi jól magát, én meg elmegyek Perriehez.

- Most? Mi történt? Miért sírtál? –kérdezi Louis
- Harry megbolondult, agyára ment szerintem Taylor. Beszéljetek vele róla, hogy nem szokás telefonon keresztül kidobni a vendéget. Szőkeség te meg szerintem menekülj… féltékeny rád. –tájékoztatja barátját Zayn

- Örvendek neki. Pff. Nagyon okos. –mondta Niall
Elköszöntem mindegyiktől, beszálltunk az autóba. Az úton elég jól beszélgettünk. Kérlelt, hogy ne menjek vissza, és ne adjam fel a barátságukat.
Nem válaszoltam, neki döntöttem a fejem a hideg ablaknak. Észrevétlenül elaludtam. Mikor megérkeztünk Zayn kedvesen keltegetett. Kinyitottam szemeim, nyújtózkodtam egyet. Zayn kisegített a kocsiból.
- Ne legyél szomorú, te remek lány vagy, ezt Harry észre is fogja venni.
- Köszönöm Zayn.
- Nagyon tetszett, ahogy Taylort osztottad.

- Édesanyám tuti nem büszke rám ez miatt.

- Ha elmész ez a hülye gyerek miatt, én lemegyek érted és visszacibállak ide, neked itt a helyed.

- Aranyos vagy öleltem meg. Köszönök mindent, akkor majd még beszélünk, gondolom.

- Így van! Nem fogsz megszabadulni tőlünk! De megyek mert már Perrie vár. Jó éjt! Szia. –adott puszit.
Megvártam még elhajt, majd benyitottam. A nappaliban anya állt, és teljesen meg volt döbbenve.
- Olvastam az SMS-ed. Hogy kerülsz ide kicsim? –ölelt át.

- Én nem akarok szerelmes lenni. Legalábbis nem belé. –mondtam ki azt, amit én sem gondoltam komolyan. Elmeséltem mindent. Elment csinált két bögre teát, majd a szobám felé vettük az irányt. Belefeküdtünk, én a fejemet az ölébe hajtottam, ő pedig a hajamat piszkálta, amitől elaludtam. Reggel betakarózva egyedül ébredtem.

Reggel Taylor keltett fel cseppet sem kedvesen. Rázogatta a karom. Fáradtan meresztettem rá a szemem.
- Megyünk a fiúkhoz, én már rég kész vagyok.
- Várj, már hagyj, kelljek fel. Egyébként jó reggelt. –mondtam ingerülten

- Mondtam, hogy feküdjünk le az este, látod nem akartad, te mindig azt akarod, de most nem akartad, és feszült vagy. –kezdett rám mászni.

- Állj le Tay! Ez így nem lesz jó.

- Ugye minden annak a kis fruskának a hibája? –akadt ki

- Miről beszélsz? Kiről?
- Bellácskádról, mióta ismered, azóta nem is foglalkozol velem.

- Ez nem igaz, azért, hogy neked jó legyen, tegnap megkértem, hogy távozzon a házból. Elmesélnéd, honnan ismered?
- Egyik bálról, úgy viselkedett, mint egy igazi paraszt, rám öntött 2dl üdítőt, a gyönyörű ruhámra. Ez egy igazi neveletlen fruska.

- Ne beszélj így róla kérlek, ő mégis Niall csaja. –mondtam, bár nem azért kértem, hanem mert nem engedhettem meg, hogy ilyeneket mondjon rá.
HARRÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ- halottam anyát a nappaliból.
- Várj meg itt, maradj, nyugton kérlek.
Leslattyogtam a lépcsőn. Harry drágám megmagyaráznád mi ez az egész? –vágott egy újságot hozzám. A cikkben ez ált:
„ One Direction szép fiúi barátnőre tettek szert. Zaynt tegnap este Londonban lekapták egy lánnyal. Vajon mit szól ehhez Perrie Edwards? Egyáltalán tud róla, hogy barátja, már nem is vele jár?
Másik fiú Harry Styles, aki tegnap délután, mosolyogva lépett ki a hotelből, Taylor Swifttel az oldalán. Majd bejelentette, hogy boldogságban, és szeretetben élnek egymás mellett.

Áh tehát a kicsikének nem vagyok elég én és Niall, még Zaynt is belekeveri a piszkos ügyeibe. Azt hiszem rendesen félre ismertem.

- Nem tudom mi az, én nekem tegnap azt monda Niall, hogy az ő csaja.
- Nem én nem Belláról beszélek.
- Ja, tegnap muszáj volt, látod így is vitáztunk. Bellát pedig jól félreismertem.
- Nyisd már ki a szemed, Zayn mit keresett Londonba, Bellával?
- Nem tudom, de fél órán belül megtudom.
- Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? –kérdezte aggódva anya

Erre megszólalt a telefonom. A képernyőn Paul neve villogott. Felvettem.
- ELMONDANÁD MI AZ ISTEN CSINÁLSZ HARRY STYLES??? –ordított bele a telefonba

- Mért engem kap el mindenki? Zayn ugyan úgy hempereg a kis barnával.
- Igen? Óh én ezt nem így hallottam. Zayn itt van nálam, és fél óra múlva megy egy rádiós interjúra Perrievel, ahol elmondják, hogy a lány csak egy barátnő. Semmi több, de te és Taylor? Hogy képzelted, hogy bejelenteted a tudtom nélkül Styles?
- Együtt vagyunk, érdeklődött válaszoltam. –feleltem mérgesen.

- Kaptatok egy hét kimenőt. A világ 20. zugában, és nektek ez nem elég. Miért???

- Az én életem! –válaszoltam.
- Tudod mit majd, ha Taylorka lapátra tesz, és támadja a bandát, akkor is legyen a te életed! –válaszolta, és letette a telefont.
Tudtam itt véget ér a pihenés. Összeszedtem a barátnőm a szobából. Elköszöntünk, és elindultunk a faházba. Mikor benyitottam, mindenki szeme tűzgolyót szórt ránk.

- Jó hogy ide értetek, le se pakolj, ezt elintéztétek rendesen. –mondja Liam
- Jól van, na, elég már!
- Mi a baj szívem? –kérdezte Tay a hátam mögül.
- Haza kell mennünk, valószínű interjút kell adnunk. –világosítottam fel a barátnőm
- Muszáj? –kérdezte kényesen.
- Te hibád, és te vagy felháborodva? –kérdezte tőle Niall.

- Állítsd le magad Niall! Hol van a drága barátnőd? Megint rá kell várni?
- Ő érte ne aggódj, tegnap este elintézted, hogy hazáig meg se álljon. Egyébként nincs köztünk semmi.
 - Zaynnel is kavar, Chrissel is kavar, és téged meg átvert. –igazán szánalmas a kis csaj. –nyögte ki Taylor.
- Hát, ha ő szánalmas, akkor te mi vagy? –kérdezte Louis.

Meglepett a viselkedése, sose beszél így egy lánnyal sem.

- Álljatok le! Induljunk. –válaszoltam.

Beültünk az autóba, és London felé vettük az irányt. Vezetés közben azon gondolkoztam, mi történik velünk? Mióta együtt vagyok Taylorral, állandó a veszekedés. Úgy vonz minden negatívot a srácokról, ahogy csak tud. Én meg védem, legalábbis próbálom. 

Aláírás gyűjtés!

Sziasztok! Most nem részt hoztam! 
Szeretnék megkérni mindenkit, hogy írja alá a petíciót, amit az alábbi címen találtok meg,és tegyétek is ki a saját lapotokra! =) 

http://www.peticiok.com/lisanakyvyys.php?petition_id=46149

18.rész

Megígértem, ma tényleg dupla résszel jöttem! Jövőhét szerda- csütörtök körül hozom a következőt! Puszi Jó éjt! One Directionös álmokat nektek. 

Leültem az ágyra, néztem ki a fejemből, mikor eszembe jutott, hogy anyával még nem is beszéltem. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam.
- Szia kicsim! Mizu? –szólt bele kedvesen.
- Szia anya! Nincs semmi, hogy sikerült húginak a verseny?
- 3. lett! Jól érzed magad a fiúkkal? Minden rendben?
- Azt hittem, hogy igen, de ma jön Harry barátnője! És rohadtul nem akarok itt lenni. Legszívesebben hazamennék.
- Te féltékeny vagy a lányra? –kérdezte meglepődve

- Nem, dehogy, csak nem vagyunk jóba, sajnos ismerem.
- Igen? Honnan? Ki az? Én ismerem?
- Taylor Swift.

- Mr. Scott lánya? Ajjajj ott balhé lesz.

- Elegem van belőle! Mindenhol ott van?
- Nyugi kicsim, próbáld meg ne leönteni, észre se vedd. Egyik füleden be, másikon ki!

- Nem fogom hagyni, hogy beszóljon, tudod, hogy nem vagyok ilyen!
- Harry barátnője, hagynod kell!
- Mért? Anya…én nem akarom ezt az egészet.
Nyitódott az ajtó Louis feje jelent meg a résen. Látta, hogy telefonálok, intettem a kezemmel, hogy jöjjön.
- Anya figyelj, most leteszem, majd hívlak, ha menni akarok!

- Jól van kicsim! A húgod puszil mindenkit.
- Oké! Mi is őt! –nyomtam ki a telefont.
Már 1,5órája itt kuksolsz. Nem akarsz lejönni? Elmehetnénk sétálni, vagy mit tudom én, Harry ránk hagyott, és a szívünkre kötötte, hogy ne unatkozz.

- Muszáj jönnie Taylornak? –kérdeztem tőle
- Sajnos igen. Minden rendbe lesz veletek! –mondja Louis.
Niall ront be az ajtón. És úgy néz Louisra, mint aki mentem agyonveri.
- Mi a baj szőkeség? –kérdeztem tőle
- Eltették a szendvicsem.
- Mi lenne, ha keresnénk a közelbe egy éttermet! Vendégeim vagytok egy ebédre.
- 3óra van! –mondja Liam mögötte.
Áh tehát mindenki itt van! Niall gyomra akkorát kordult, hogy még az utcán is lehetett hallani. Ez volt a végszó, legalábbis nekem.
- Húzzatok cipőt és induljunk. –parancsoltam.

- Oké anyu! –jött a válasz mellőlem.
Kedvesen elmosolyodtam. Ezek a srácok teljesen belopták a szívünkbe magukat. Gyorsan felkötöttem a hajam, belebújtam a tornacipőmbe, és már lent is voltam. A srácok, sorban álltak, engem vártak.
- De ügyes kis csapat! Gyorsak voltatok! Mindenki meg van? –cukkoltam őket

- Igen anyuci! Csak menjünk már, mert a kisfiad itt hal éhen. –feküdt le Niall a földre.
- Oké, akkor kelj fel! –nyújtottam a kezem, de Niall megrántotta, és rá estem. Király.
- Kicsi a rakás! –ordibált Louis. És egyszerre 3fiút éreztem magamon.

- NEEEEE –nyüszítettem. Ezt nem hiszem el! Szálljatok már le rólam!
Ekkor kinyílt az ajtó, és az, az ember lépett be rajta, akit életembe soha többé nem akartam látni.
- Mi a fenét csináltok? Nem azt mondtam, hogy nyomjátok ki belőle a szuszt, hanem, hogy szórakoztassátok. Lépett közel Harry a „rakásunkhoz”.
Egyesével leszálltak rólunk a fiúk. Egy porcikámat sem éreztem. Szegény Niall még rosszabb helyzetben volt, hisz ő volt alul. Harry nyújtotta a kezét, majd Louisra néztem mérgesen, észrevette, hogy nem lesz ennek jó vége. Ki slisszant a szőke ciklon mellett. Udvariasságból nem mentem utána.
- Taylor ők a fiúk. Liam, Zayn, Niall, és aki, az előbb kiszaladt Louis. Bella pedig a banda egyik kedves barátja.
- Kedves? Pff. –motyogott Taylor.
- Na, jó figyelj, tégy úgy, mintha itt sem lennék, és én is úgy teszek! Akkor egyikünknek sem lesz semmi gondja. –fordultam el. Az étvágyam teljes elment.
- Peterson. –szólt utánam.

- Mondjad! –néztem egyenesen a szemébe!
- Hm érdekes azt mondogattad, hogy te nem akarsz címlapon szerepelni, nem vágysz gazdag emberek társaságára, és most itt vagy a One Directionnél, csak nem mégis kell a hírnév? Elárulom sikerült megszerezned, most már békén hagyhatod őket! Egyáltalán mi dolgod van itt? –kérdezte

- Ami neked nincs aranyom. –vágtam hozzá.
- Igazán szép, múltkor még Chris, most már a One Directionös fiúk. Ki lesz a következő áldozatod?
- Hm nézzük csak…- tettem úgy, mint aki elgondolkodott. Joe Jonas drágám.

Összeszorította a szemeit, és elindult felém.

- Jó kis bemutatkozásod van, mit ne mondjak. Múltkor az őszilé a ruhádon, most meg olyanba avatkozol bele, amihez közöd sincs.    

- Az a te hibád! És ez is. –sziszegte.
- Nem tudom, miről beszélsz. –mondtam teljes nyugodtan.
Zayn már alig bírta ki, hogy ne röhögjön. Láttam nagyokat nyelt.

- Nincs jogod itt lenni! Menj haza! Én nem fogok veled egy levegőt szívni! –vágta hozzám.
- Bocsi, hogy megszakítom e-fellettebb érdekes beszélgetést, de Bella az én barátnőm. –lépett hozzám Niall, és karolta át a derekam.
Ez még nekem is új volt, de belementem a játékába. A többiek is meglepődtek, de vették a lapot, egyedül Harry nem vette.
- Hogy mi? –kérdezte Harry

- Igen Styles, jól hallottad. Bella igent mondott nekem, miután te elmentél.
- Aham, gratulálok. –mondta elég unott hangon.
- Kicsim menjünk, jöttök srácok vagy maradtok? –kérdezi Niall a többieket.

- Természetes megyünk. Ti jöttök? –kérdezi Zayn

- Nem, én akartalak titeket elcsalni anyuhoz. –feleli Harry

- Áh, drágám menjetek csak, nem akarjuk megzavarni a nagy családi bemutatást! –mondja Louis, és nyom egy puszit Harry arcára.
Taylor csak grimaszol egyet.
Kimentünk az ajtón, magukra hagyva a szerelmes párt. Nem haragudtam Harryre, csak piszkosul fájt, ez az egész helyzet. Gyalogoltunk a srácokkal. Mindenki csendbe volt, én pedig halkan kinyögtem: Beleszerettem…Louis hevesen bólogatott rám. És helyeselte, amit mondtam.

- Niall miért mondtad, hogy a barátnőd vagyok?
- Féltem, hogy Harry kiakad, hogy kiosztottad Taylort, és elküld. Így most már nincs joga elküldeni.

- Mikor felhoztad neki Joe Jonast. A feje elvörösödött. Azt hittem szét robban. –mondta Zayn fulladozva a nevetéstől.
Joe Jonas, de régen is volt már. Ők tették híressé ezt a kis csitrit. Egyáltalán nem tudom, mire veri a fogát. A volt pasijával meg szerintem bárkit fel lehet dühíteni. És ezt most is bebizonyítottam.

Az úton alig beszéltünk. Mikor megérkeztünk Holmes Chapelbe gondoltam elhívom a fiúkat hozzánk. Benyitottunk a házba, előre engedtem Taylort. Az ajtóban 5 ember egymáson feküdt, kicsi a rakást játszottak, szegény Bellát felfedeztem Niall fölött. Leszedtem róla a fiúkat, majd jött a bemutatás pillanata. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Bella és Taylor ismerték egymást, csak azt nem tudtam honnan. Csodás pillanat volt, hogy két lány szétcincálja egymást a nappali közepén. Utána váratlan dolog történt. Taylor megkérte Bellát, hogy menjen el, hisz nincs itt semmi keresnivalója. közbe akartam lépni, de Niall hamarabb megtette, és olyat mondott, amire nem számítottam.

- Bocsi, hogy megszakítom e-felettebb érdekes beszélgetést, de Bella az én barátnőm. –mondta teljes nyugodtsággal, és átkarolta derekát, vállába fúrta fejét. Szállj le róla Niall ő az enyém! Az eddigi kedvem, hogy a srácok majd felvidítanak elszállt. Visszakérdeztem hátha, rosszul hallottam, de Niall megerősített.  

- Igen Styles, jól hallottad. Bella igent mondott nekem, miután te elmentél.

Kicsit összetörtem, de gratuláltam, ami eléggé unottra sikerült. Utána elmondtam a tervem, ezt lehurrogták. Majd kimentek az ajtón. Haragudtam Bellára, miért tette ezt? Mitől jobb neki Niall, mint én? Miért velem alszik, ha a szőkeség kell neki? Mi is elindultunk anyáékhoz. Az utat Taylor végig fecsegte, hogy mennyire izgul, és hogy biztos nagyon kedvesek a szüleim. Én csak egy-egy állmosollyal jutalmaztam ezeket a mondatokat, megfogtam kezét, hogy talán így megnyugszik. Szerettem őt, de valamiért Bella iránt többet éreztem. Megérkeztünk anyáékhoz. Anya kedvesen fogadott minket, mind kettőnket megölelgetett. Mikor már bemutattam, anya megkért, hogy segítsek neki, a konyhába így ki tudott csalni Taylortól.
- Mit keres itt? –kérdezte nem túl kedvesen. Őszinte anyuka
- Eljött. –mondtam eléggé nyomorult hangon. Ma bejelentettem, hogy együtt vagyunk.

- Mi lesz Bellával? Hogy van?
- Együtt van Niallal, összejöttek. –mondtam ezt még fájdalmasabban.
- Mond drágám te normális vagy?!

- Tessék? Mi a bajod?
- Ott van a szemed előtt egy nagyon édes, kedves lány, és neked ő kell, már egy órája itt vagytok, és nem beszél másról, mint hogy mennyire szeret a színpadon lenni. Már fáj tőle a fejem.

- Köszi, anyu! Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de próbáld megszeretni. Kérlek.

- Kicsim féltelek ettől a lánytól, látom rajta, hogy szét fogja szedni a bandát! Kérlek vigyázz vele!
- Oké anya ígérem. Azt hiszem, mi most visszamegyünk a faházba.

- Rendben.
Kimentem a nappaliba, és megkértem Taylort, hogy most már menjünk, mert fáradt vagyok, szeretnék lefeküdni végre. Ő eltalálta, hogy aludjunk itthon.
Anya nehezen beleegyezett. Írtam Bellának egy SMS-t.
„ Köszi, hogy szóltál, hogy alakul valami közted és a szőkeség között. Mond meg a többieknek, hogy ma nem megyünk haza! Jó éjt!”

Rá két perce jött a válasz:
„Téged érdekelt is ez? Tud meg nincs köztünk semmi Niallal, azért mondta, hogy ki ne dobj. Neked is jó éjt!”  

Na persze még hazudozik is. Visszaírtam neki:
„Lehet, jobb lenne, ha hazamennétek. Üdv: Harry.”
Elküldtem aztán rájöttem, hogy ezt nem kellett volna. Jött is rá a válasz:
„Kérésed számomra parancs! Holnap mikor haza jössz, már nem találsz itt, köszönök mindent, Felejts el Harry, jó éjt!”
 Tárcsáztam a számát, hogy nem úgy értettem, bocsánatot akartam kérni. Kétszer kinyomott, aztán kikapcsolta a telefonját. Király megbántottam. Mekkora egy gyökér vagyok?! Befeküdtem az ágyba. A plafont bámultam. Taylor már aludt mellettem, és horkolt?! Alig bírtam elaludni tőle, majd lassan elnyomott az álom. 

17.rész

Sziasztok! 

Meghoztam a 17.részt! Remélem tetszeni fog! És íme egy kép a srácokról: 

17.rész:
Reggel arra keltem, hogy Harry nézett. Írtóra tud zavarni, ha valaki bámul, de ez most még sem zavart. Reggel?! Fél 12 volt.
- Jól aludtál?

- Ühüm! Tényleg ne haragudj, hogy felkeltettelek.
- Nem haragszom. Nekem, most egy kicsit el kell mennem, de sietek vissza, és utána elmegyünk sétálni! 

- Oké, merre mész?
- Taylorral találkozom. Eléggé kiakadt, hogy nem hoztam magammal. 7- 8körül itthon leszek. Addig a srácok fognak szórakoztatni.
- Hát mért is ne! Jó szórakozást. – mondtam, bár nem így gondoltam. Nyomott egy puszit a fejem tetejére, és kiment.

Harry szemszöge:
Bella annyira más lány, cseppet sem hasonlít Taylorral. Vele, sokkal jobban elvagyok, de ő neki én csak egy barát vagyok, meg amúgy sem lehetne köztünk semmi. Hisz már nem egyszer kijelentette, hogy egy kapcsolat most csak púp lenne a hátán. Anya is azt mondogatta, hogy mennyire örülne neki, ha ő és én egy pár lennénk, de nekem most itt van Taylor, aki néha kiakaszt, de szeretem. Mikor megérkeztünk a házba, Bella egy kicsit zárkózott volt, de hamar megenyhült. Louis kitalálta, hogy beszélgessünk. Elsőnek faggattuk, minden kérdésre készségesen válaszolt. Nem volt sok kedvem ott hagyni a fiúkkal, de már a szemeim majdnem leragadtak, ezért megkezdtem a fürdést. Lementem a nappaliba a fürdés után. Megvártuk, míg mindannyian megfürdünk, aztán elmentünk aludni. Bella befeküdt mellém, majd szorosan átkaroltam, adtam neki egy puszit. Imádtam így aludni. Ahogy a párna érintette az arcom, úgy csukódott le egyből a szemem. Nem tudom, hány óra lehetett, de felkeltem arra, hogy mozog az ágy mellettem. Bella épp bújt be mellém.
- Merre voltál szépségem? –kérdeztem tőle

- Beszélgettem a srácokkal! Aludjunk! –válaszolta kedvesen

- Én eddig is ezt tettem. –mondtam vigyorogva

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek sajnálom!

- Nem baj! Most már megvárom, amíg elalszol!
Elkezdtem simogatni a karját. Nehezen maradtam fenn, erőt kellett vennem magamon, hogy ne aludjak vissza. Mikor hallottam, hogy szuszog, elmosolyodtam, megsimogattam arcát, és elaludtunk. Reggel mikor felkeltem, ugyanúgy voltunk, mint mikor elaludtunk. Kibontottam magamat az ölelésből. Bár nem volt hozzá sok kedvem. Elmentem lezuhanyozni felöltöztem, majd megkerestem a telefonomat. Láttam, hogy 9 nem fogadott hívásom van Taylortól, és egy SMS. Megnyitottam az SMS-t:
„Szia Harry! Mi a fenének, van telefonod, ha nem lehet elérni? Beszélni akarok veled, Iszonyatosan hiányzol, te is és más is…kérlek, találkozzunk ma! Szeretlek! Csók Tay. ”
Lebotorkáltam a nappaliba Liam, és Niall ott ült. Niall, mint mindig tömte a fejét. Liam pedig Spongyabobot nézett.
- sziasztok! –köszöntem
- Hali! Mizu?
- Srácok ma rátok hagyom Bellát, Taylorral találkozunk.
- Oké! Valami gáz van? –kérdezte Daddy directionünk.
- Nem, csak rég találkoztunk már. Egy kicsit együtt akarunk lenni. –válaszoltam
Ott hagytam a két srácot, bementem a konyhába, töltöttem egy tálba müzlit, majd tejet rá. Reggelim elfogyasztása után visszacsoszogtam a szobánkba. Bella még mindig édesen aludt. Óvatosan visszafeküdtem mellé, hogy fel ne keltsem. Már egy bő félórája tanulmányoztam kedves arcát, mikor elkezdte nyitogatni gyönyörű szemeit. Aranyosan rám mosolygott. Egyre jobban kezdett előjönni a bűntudatom, hogy itt kell hagynom.

- Jól aludtál? –kérdeztem tőle

- Ühüm! Tényleg ne haragudj, hogy felkeltettelek. –kérte aranyosan.

 Rád, ha akarnék, sem tudnék haragudni. -gondoltam magamba.

- Nem haragszom. Nekem, most egy kicsit el kell mennem, de sietek vissza, és utána elmegyünk sétálni! –jelentettem be neki

- Oké, merre mész? –kérdezte. Meglepődtem, hogy érdeklődik.
- Taylor találkozom. Eléggé kiakadt, hogy nem hoztam magammal. 7- 8körül itthon leszek. Addig a srácok fognak szórakoztatni. –feleltem.
- Hát mért is ne! Jó szórakozást. –mondta. Arcáról lefagyott az, az édes mosoly.

Nyomtam egy puszit a fejetetejére, majd kiléptem az ajtón. Átszeltem a nappalit. Gyorsan bevágódtam a Range Roverembe. Semmi kedvem nem volt vele találkozni. Egy kicsit a srácokkal akartam pihenni, és lenni, de ő ezt nem értette meg. Az úton zenét hallgattam, és próbáltam elterelni gondolataimat Belláról. Nem helyes, hogy van egy barátnőm, és egy másik lányon rágódom. Nem értem magam, miért ilyen fontos nekem Bella? Mikor megérkeztem a hotelbe. Igen Taylor egy hotelben lakik. Egyenesen a szoba felé vettem az irányt. Bekopogtam, majd nyílt az ajtó. És az én szépséges szőke barátnőm állt előttem, egy szál törölközőbe csavarva.
- Harry szerelmem! –ugrott a nyakamba.
- Hm, szia, édes! Tetszik a látvány. –mértem végig
- Tudtam, hogy eljössz! Összecsomagoltam pár holmit, mi lenne, ha elsőnek csinálnánk valamit együtt, majd elindulnánk.
- Hova akarsz menni édes?
- Holmes Chapelbe.
Mikor kimondta ezt a két szót, teljes kiakadtam. Vissza akar jönni velem Holmes Chapelbe, Oda én nem viszem. A fiúk nem igazán bírják.
- Drágám ez nem túl jó ötlet, biztos rengeteg dolgod van. –próbáltam lerázni.
- Kivettem a szabadságot. Beszéltem a többiekkel. Így tudunk együtt pihenni egy kicsit, lehetsz a srácokkal is, és velem is. Nem kell ketté szakítanunk téged. És persze biztos várja már anyukád, hogy megismerhessen, és ez persze kölcsönös. Úgy örülök, hogy vagy nekem bújt hozzám. Átkaroltam, bár teljes ledöbbentem a szavai hallatán.

- El kell intéznem egy telefont! –mondtam neki, még mindig karjaim közt volt
- Oké, megvárlak a hálóba!
- Öltözz fel, mert utána indulunk!- mondtam neki.

Bement a hálóba, én pedig tárcsáztam Liamot. 3. csörgésre vette fel.
- Mond Harry!

- Figyelj, megkérnéd Bellát, hogy cuccolján át a szobából valahova. Viszem magammal Taylort!

- Hogy mi van? –akadt ki Liam.
- Taylor velem akar jönni, elviszem. Mire ideértem összepakolt.
- De megbeszéltük, hogy ez a mi hetünk lesz! Nem jön senki csaja, emlékszel?

- Nem tudok vele mit kezdeni!
- Harry ennyi erőből elhívhatnám Daniellet én is.
- Nem is rossz ötlet, hívjátok át a csajokat.
- Nem Harry nem hozhatod Taylort! –jelentette ki nekem.
- Pedig viszem, anyáékhoz is bemegyünk. bemutatom. 5óra múlva ott vagyunk! Csáó. –tettem le a telefont, válaszát meg sem várva.

Odamentem a hálószoba ajtóhoz, kopogtam rajta, s beszóltam, hogy „Kicsim kész vagy már?” Igen jött válaszként, majd ki is lépett az ajtón. Megfogtam a csomagját, és elindultam kifelé. A hotel előtt volt pár újságíró. Kézen fogva léptünk ki az ajtón.
- Harry együtt vannak? –jött a kérdés.
Megálltam hátra fordultam, Taylor szemeit éreztem magamon. Gombóc nőtt a torkomban. Nehezemre esett kimondani, magamra erőltettem egy mosolyt.
- Igen mi együtt vagyunk. –csókoltam meg a lányt, majd beültünk az autóba, és elindultunk Holmes Chapelbe.

Lenn ültünk a nappaliba. Mikor Liamnak megszólalt a telefonja. Majd bejelentette, hogy Harry az. Felállt, és kiment a konyhába. Hiába volt a konyhába, amit ő mondott mindent hallottunk, de egyik mondatán megakadt a fülem. „De megbeszéltük, hogy ez a mi hetünk lesz! Nem jön senki csaja, emlékszel? Pár mondat után idegesen jött ki a konyhából, s állt előttünk.
- Harry idehozza Taylort! –jelentette ki.
- Akkor én haza megyek. Valaki haza visz? –kérdeztem
- Nem mész te sehova! –szólt rám Zayn.
- Taylor Harryvel fog aludni. Keresünk neked szobatársat! –jelenti ki Liam.

- Velünk alszik. –jelentette ki Louis.
- Igen? –nézek rá, srácok elvagyok a kanapén is.
- Kizárt! Velünk alszol és kész. Elég nagy az, az ágy, ha egyszer 5en el tudunk benne aludni, akkor 3-an is menni fog.

Tartottam a fiúk közelségétől. Harrynek tudtam egyedül úgy megnyílni. Még mindig bántott a velem történt dolog.

- Jobb szeretnék a kanapén aludni.
- Nem bántunk, nem kell félned tőlünk. –Zayn egy gondolatolvasó?

Tudtam, hogyha Taylorral találkozom, valószínűleg fel fog ismerni. Azt az estét biztos sikerült felejthetetlenné tennem számára. Harry persze nem tudja, hogy ismerjük egymást, úgy ahogy Niall sem és Liam sem.
Megszakadt a szívem, hogy Harryt látnom kell vele. Mi lesz így az esti sétánkkal? Valószínűleg semmi… úgyis Taylorral lesz elfoglalva. Felmentem a szobánkba. Leültem az ágyra. Megfogtam azt a párnát, amelyiken Harry szokott aludni, és jó mélyen beleszippantottam, hogy érezhessem illatát. Bevallom iszonyúan bántott, hogy nem velem tölti el az estét, hogy nem megyünk sétálni, hogy este nem fog átkarolni, vagy csak puszit nyomni a fejem tetejére, inkább Taylort fogja ebben az ágyban csókolgatni. Gondolattól a hideg is kivert. Pedig nem volt most olyan rossz idő. A párnát félóra szorongatás után visszatettem a helyére, összeszedtem a cuccom, és átvittem Zayn, és Louis közös szobájába.