13.rész

Sziasztok! Hoztam a következő részt, szerencsére holnap németet próba érettségit írok, és arra nem nagyon kell tanulnom :) Így tudtam az írásra is időt szakítani!
Köszönöm szépen az előző résznél a kommentet :) Jól esett!

13.rész:

Mikor Harryvel utol értük a többieket, örömmel láttam, hogy a szüleim a többi fiúval is ugyan olyan jól elvannak, mint Harryvel. A kishúgom persze paradicsom piros arccal nézte az 5 srácot a nappaliba. Meg sem mert mukkanni. Eléggé szégyenlős természetű, kivéve, persze amikor zenélni kell, imád zenélni. Odamentem mellé, és átkaroltam. Felnézett rám. Küldtem felé egy biztató mosolyt, hogy próbálja elengedni magát. Harry odajött hozzánk.
- Meghoztam a többi fiút is neked. –mondta vigyorral az arcán.
- K-k-köszönöm. –dadogott a húgom, majd nyelt egy nagyot.
- És nézd milyen illetlenek, be sem mutatkoztak! Zayn, Loius, Liam, Niall, gyertek ide. –csalta a srácokat hozzánk. Mire ők készségesen elénk álltak, és nagy szemeket meresztették a húgomra. Szegénykém a piros szín, most árnyalattal magasabb lett, és egyből egy rákra hasonlított.
- Srácok ő a húgom, Katrin!
- Szia Katrin. –köszöntek egyszerre.
- Hű ez félelmetes. –jelentette ki húgom.
- Ilyet még nem mondott ránk senki. –mondta Niall vigyorogva
- Óh, nem, nem úgy értettem –mondta húgom ijedt arccal
- Jól van srácok, nem kell Katrint szívatni, ő is egy directioner, ennek fejében pedig Zayn átadnád neki is az ajándékát, vagy esetleg szeretnéd megtartani magadnak, hogy nézegethesd. –szívatta Harry Zaynt.
- Na, kis csajszi tudtuk ám, hogy szeretsz minket, hoztunk neked is egy kis ajándékot. –nyújtott át Zayn egy One Directionös ajándék tasakot.
A nyakam merem tenni rá, hogy az előbb az nem volt náluk, honnan szedték? –gondolkodtam. Húgom kapott egy One Directionös dedikált pólót, amit saját kezűleg dedikáltak, és egy dedikált autogramkártyát.
- Köszi, fiúk igazán kedves tőletek. –mondta húgom.
- Vacsora után a faladat is alá írjuk, nem felejtettem el. –vette ki Harry a kabát zsebéből az alkoholos filcet.
Anyának elkerekedtek a szemei, de nem szólt. Nem bírtam ki, nevetnem kellett, az arckifejezésén.
- Gyertek srácok az asztalhoz, mert kihűl az étel. -mondta anyu.
- Hű végre eszünk. –mondta Niall.

- Az előtt ettél 2 perccel mielőtt eljöttünk, nem hiszem el, hogy éhes vagy. –mondta Zayn a fejét rázva.
- De igenis az vagyok! –jelentette ki a szőkeség.
- oké Szöszi mind egy. –mondta Zayn.
Beültünk az asztal köré, apa ült az asztalfőnél. Én ültem az egyik oldalt, másik oldalt anya, anya mellett húgi, mellette Zayn, mellette Niall, Niall mellett Liam, utána Loius, Harry, és én. A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, a fiúk rengeteg vicces sztorit meséltek, és mondtak magukról is egy két dolgot. Közvetlenek voltak. Már a desszertet fogyasztottuk, mindenki a hasát fogta, annyira jól lakott, kivéve Niall. Niall még mindig eszik, már a 8. palacsintát eszi meg. És a 20. trüffel golyócskát, de még mindig eszik. Néztem a srácot, sőt mindenki a srácot nézte, hogy meddig bírja még. Anya csak mosolygott, apa az tátott szájjal nézte, én nekem vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban. A fiúk meg fogták a fejüket, és úgy nézték.
- Rengeteg pletykát olvastam róla, hogy sokat eszel, de sosem gondoltam, hogy ennyit, de ez egyébként nagyon aranyos. –mondja húgom.
- Niall gyomra egy feneketlen. Egy nagy fekete lyuk. Mindent elnyel, amit meglehet enni, de szerintem igazán elég lenne már. –mondja Zayn
- Ne szólj rá, hagy egyen. –mondta anya Zaynnek. - van még egy kis spagetti nem kérsz? –kérdezi anya.
Niall nagy szemekkel anyára nézz, kék szemeiben, felcsillan az a huncut kis fény. Majd hevesen bólogatni kezd.
- Ne tessék neki többet adni, enni, elpusztít mindent. –mondta Liam
- Ugyan Liam, aki idejön az nem megy ki innen éhesen. A feleségem nem engedi úgy haza. –jelentette ki édesapám.
Anya kitette a szőkeség elé a spagettit, és egy tányért, Niall egyből szedett. Annyira jót kuncogtunk rajta.
- Most már értem, miért mondta anyukád, hogy kieszed a fél vagyonából. –csipkelődött Harry. A csipkelődéséért az asztal alatt kapott egy rúgást a lábszárába.
- Na, jó egyél, de ha ezt elmondjuk Paulnak ki fog akadni, hogy egy vendégségbe kietted a vagyonukból a kedves családot. –piszkálódott Louis
- Niall holnap is szívesen várunk ebédre, úgy tűnik, a többiek féltékenykednek. –jelentette ki apa. Elég rosszkor tette ezt a kijelentést, mert húgi pont ivott, és ami a szájába volt víz, az Harry arcán landolt.
- Óh! Istenem ne haragudj, ez nem direkt volt, Jézusom! Úristen, de béna vagyok, én tényleg sajnálom. –ijedt meg húgom.
A fiúk csak röhögtek, anya szája O betűt formázott, apának a szemei ki dülledtek. Én próbáltam lenyelni a kitörni készülő röhögésem. Harry pedig köpni, nyelni nem bírt.
- Kicsim jobb lenne, ha felmennél a szobádba. –mondta anya húginak.

- Ne tessék fel küldeni, nem történt semmi. –szabadkozott Harry.
Húgi szemei már könnyektől csillogtak. Louis odafordult Harry felé, és elkezdte letörölni neki az arcáról a húgom által odavarázsolt vízcseppeket, ám véletlen megborult Harry pohara, ami félig volt vízzel, és ráfolyt a víz a gatyájára. Na, én eddig bírtam, hogy nem röhögök. Harry ijedt fején nem tudtam, nem röhögni.

- Indul a Larry Stylinson. –jelentette ki Zayn
- Fiúk hagyjátok már abba, vendégségbe vagyunk, te ne egyél többet, te ne röhögj, te meg ülj le a hajadra. –mondta Liam. –ám ezen már anyáék is elkezdtek nevetni. Húgom, az teljesen kész volt, ő volt az egyetlen a társaságba, aki nem nevetett, végül is arcon köpött egy pofazacskónyi vízzel egy sztárt. Ha velem történt volna ez valószínűleg azon imádkoztam volna, hogy nyeljen el a föld most azonnal.
- Szerintem tényleg nyugodjunk meg. –mondta Zayn. –igaza van Liamnak, vendégség vagyunk.
- Ugyan még sosem volt ilyen jó hangulatú vacsoránk. –felelte anya.
- Én is készültem nektek ajándékokkal, de szerintem Harry gyere velem, adok hajszárítót, az jó lesz a nadrágodra, meg kellene szárítani. Bár mondjuk úgy is itt alszol.
- Ez igaz! De elég kellemetlen vizes naciba ülni, olyan mintha oda vizeltem volna a vacsora asztalhoz. –lépdeltünk fel a szobámba a lépcsőn. Húgom beelőzött minket a lépcsőn, és beszaladt a szobájába. Harry csak nézett utána.
- Elég kellemetlenül érezheti magát. –mondtam neki.
- Igen, de ha megszárítottam magam, akkor beszélek vele, igazán nem nagydolog, hogy az arcomba köpte a vizet, biztos vagyok benne, hogy én is így viselkedtem volna, ha a helyében lennék.
- Nagyon rendes vagy Harry, én tényleg köszönök mindent.
- Imádlak! De nem kell, megköszönöd- Harry átkarolt, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Jó eső érzés volt a karjaiba lenni. Összeborzoltam haját, majd beirányítottam a fürdőbe, és húgom szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, de semmi. Ezt még 2× eljátszottam, majd benyitottam. Ott feküdt az ágyán, és zenét hallgatott. Leültem az ágy szélére, és a hátát kezdtem el simogatni. Felnézett rám. Szemeiből lassan csordogáltak a könnyek a One Directionös párnájára.
- Ahj, kicsim, ne sírj, ezek a srácok őrültek, jót nevettek rajta, Harry se haragszik, bárkivel megesik az ilyen. –nyugtattam.
- Bárkivel? Igen? Persze lányok ezrei nyomják arcba vízzel a kedvenc bandájuknak az egyik tagját. –rázta a fejét -tiszta égő!
- Kellemetlen, de ennyire nem borzalmas. –ekkor kopogást hallottunk az ajtón.
- Nyitva! –szóltam ki. –a 4 fiú meglepődötten lépett be a szobába, az összesnek az álla súrolta a padlót. Minden tele van One Directionos cuccokkal. Az 5játék baba a polcon van bontatlanul. Egyszer megpróbáltam kibontani, ám ez a kis drágaság az ágyon észrevette, és a karomba harapott.
- Wáó, ez nem semmi. –jelentette ki Niall még mindig ledöbbenve.

- Megtelt a bendőd? –kérdeztem mosolyogva Nialltól.
- Igen jól laktam! Rég ettem ilyen finomat- felelte

- Üljetek le szerintem. Harry nem sokára jön, valószínűleg még nem száradt meg a gatyája.

- És ennek a gyönyörű virágszálnak mi baja van? –kérdezi Louis, majd odamegy húgomhoz.
- Annyira butának, és idiótának érzem magam.
- Ahj, nyugi, ez szerintem tök muri, hogy leköpted! –mondta röhögve Louis –én is csináltam már ijedt.
- Ez így igaz. –nyitott be a göndörke. –csak te Redbull energia itallal.
- Tényleg ne haragudj, én nem akartam. –kérlelte húgom Harryt
- Oké, ez király a nővéred főszövege az, hogy köszönök mindent, a tiéd pedig, hogy ne haragudjak. Nem haragszom, és nincs mit. Végül is megszárítkoztam, és meg mostam az arcom. Nincs semmi bajom, nem olvadtam el, nem vagyok cukorból. –mondja Harry mosolyogva.

- Én hozom a nektek szánt ajándékokat.
- Segítsek? –kérdezte Harry
- Te csak maradj itt!
Megfordultam, hogy kimegyek az ajtón, de az ajtóba Zayn állt, és magát nézte a poszteren. Megkocogtattam a hátát, mire hátra nézett, és ennyit szólt: Ugye milyen helyes vagyok? Én ezen elkezdtem nevetni.
- Édes vagy, helyes vagy, de kiengedsz?
- Aha, hol találok egy tükröt? –kérdezi
- Minek az neked, egyébként, a folyosó végén, a fürdőben.
- Köszi, nyitotta ki az ajtót, majd kislisszantam előtte.
Átmentem a szobámba felvettem az ajándékokat. Majd visszamentem, 6 ajándéktasakkal a kezembe. Zayn is visszatalált.

- Mielőtt szétosztanám az ajándékokat, lerendezem a beszédet, mert mindegyikőtöknek ugyan azt szánom.
- Fogadjunk, hogy az lesz, hogy köszönöm. –vágott szavamba Harry, mire én gyilkos pillantásokat vettem rá. 

- Na tehát, tényleg hálás vagyok, hogy befogadtatok éjszakára, és mellettem voltatok, sosem gondoltam, hogy ez velem megtörténhet. (álmomról inkább nem beszéltem). Találkoztam 5 egyszerű fiúval, mert én nem tudok rátok nézni, úgy, ahogy húgom. Harrynek különösen köszönöm, benne egy igazi barátra leltem, köszönöm azt az estét. Nagyon örülök, hogy megismertelek titeket. –gördült le egy könnycsepp az arcomról.
- Hé, kislány nehogy sírj. –nyomott puszit Louis az arcomra.
Eltávolodtunk majd elkezdtem osztani az ajándékokat.
- Megpróbáltam mindenkinek azt venni, amit tudom, hogy szeret, de mivel nem ismerlek úgy titeket, ezért elsőnek húgom segítségét, és az internet segítségét kellett kérnem.
- Liam, fogadd el tőlem ezt, kívánom, hogy hozzon neked szerencsét. –nyomtam át a kis ajándék tasakot a kezébe. Kaptam egy puszit érte.
- Louis nem tudom, mi igaz a hírből, és egyszerűen viccesnek találom, hogy egy srác a répákért, és a kitömött galambokért rajong, de hát nem baj. –nyújtottam át a csomagot.
Már mentem Niallhez, amikor Louis hátulról a nyakamba ugrott, ezzel a földön landolva mind ketten. Mindenki nevetett.
- Köszi Lui én is szeretlek! –mondtam a fenekem simogatva.
- Hagy én simogassam –rebesgette szempilláit Harry.
- Hm lehet, csak a guminőt kellett volna megvennem neked. –vágtam Harryhez.
A többiek persze erre mind elkezdtek nevetni.
- Tessék Styles! Használd egészséggel! –adtam át neki is a csomagot.
- Zayn a tükör még mindig ott van, ahol az előbb. Ezt te kapod! –adtam oda neki is.
Mindenkitől kaptam egy nagy ölelést, és egy puszit az ajándékért cserébe.
- Louis, a barátnőd Eleanor nagyon kedves lány, és ő is segített nekem, szeretném, ha ezt odaadnád neki. Adtam oda az ajándék tasakot, a parfümmel, és a kimosott ruháival.
- Köszönöm a nevébe is! Oda fogom adni.
Este 10 óra körül lehetett, mikor a fiúk úgy döntöttek, hogy most már ideje haza menni, persze előtte aláfirkantottál húgom falát az ágya felett, nem is nézett ki rosszul, az aláírás. Utána elindultak haza, pedig én nagyon élveztem a társaságukat, rengeteget nevettünk. Kikísértük őket. Persze Harry a megbeszéltek alapján nálunk marad. Apa leült a kanapéra, és bekapcsolta a TV-t. Anya pedig oda ült mellé, és átkarolta, jó volt, a családomat így látni.
- Mr. Peterson, és Mrs. Peterson. –szólalt meg Harry mellettem.
- Igen Harry? –jött egyszerre a válasz.
- Nem tudom, hogy Bella említette-e már, hogy a fiúkkal elmennénk pár napra, egy kicsit pihenni. Elengednék velünk? Holnap indulnánk.
- Veletek biztonságban tudjuk a lányunkat, vigyáztok rá, ezt úgyis bizonyították már, hogy nem nektek kellett volna vigyázniuk. Persze, hogy elmehet, érezzétek jól magatokat.
Szemem felcsillant apa válaszán, odaugrottam, és átkaroltam a nyakát hátulról. Anyának is adtam egy puszit, aztán Harryt is megölelgettem.
- Menjetek feküdni, gondolom nem pakolt még el a kisasszony, és még pakolnia is kell.
- Ez így igaz. - helyeseltem

- Akkor gyere, menjünk. –fogta meg Harry a kezem, és vonszolt a lépcső felé.

Neki álltam elpakolni, Harry pedig elment, lezuhanyozni. Mire ő végzett addigra, én is elpakoltam.
- Menj te is pancsolj le! –mondta
- Oké. Ha esetleg mire visszajönnék, és elalszol akkor jó éjt!
- Megvárlak!

- Jól van.
Gyorsan lezuhanyoztam fogat mostam, és mentem a szobába. Zuhanyzás közbe voltak olyan gondolataim, hogy én nem vagyok normális, hogy egy idegen sráccal alszom egy ágyba, de Harry nekem igazából már nem is olyan idegen. Sőt nagyon megkedveltem. Nagy mosollyal az arcomon léptem be a szobába. Harry a laptopomon babrált.

- Nem baj, hogy kölcsön vettem? –kérdezte félénken.
- Nem baj, én úgyse sűrűn használom. –vágtam be magam mellé az ágyba.
- Jó volt ez a mai este. –mondta.
- Igen szerintem is, édesen tudsz hülye képet vágni. –röhögtem el magam, ahogy eszembe jutott, az arca mikor Louis ráöntötte pohara tartalmát.
- Hééé, ne legyél gonosz! Bántasz?
- Én?? Ugyan, dehogy az őrangyalt nem szabad bántani! Ezt csak egy mosollyal díjazta, az a cuki kis gödör az arcán. Olyan kisfiússá teszi.
- Aludjunk, mert holnap hosszú napod lesz velünk! –csukta le a laptopot.
- Oké. –egyeztem bele, a szemeim már majdnem leragadtak.
Befeküdtem az ágyba. Harry utánam feküdt, majd átkarolt.
- Nyugodtan kelts fel, ha van valami, oké? –nyomott puszit az arcomra
- Jól van! Jó éjt. –adtam vissza a puszit.
Majd egymás karjaiban aludtunk el.