15.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt! :) Szeretném, ha többen is írnátok hozzászólást! 

Link :White Eskimo. Már ekkor is édes volt a hangja:) Áh, de szeretem Harry hangját:)

14.rész:

Az út felénél bealudtam, de addig folyamatosan beszélgettünk. Nagyon közel éreztem magamhoz Harryt, pedig csak pár napja ismerem. Mikor odaértünk az arcomat simogatta, így keltett fel. Szemeimet lassan nyitottam ki.
- Megérkeztünk álomszuszék!

- Ne haragudj, hogy bealudtam, de elnyomott az út.
- Nem baj.
- Biztos ne várjalak meg kint? Nem akarok zavarni!
- Erről most mondj le! Nem zavarsz!

Harry kiszállt mellőlem, gyorsan futott az én oldalamra, és kinyitotta az ajtót.
- Parancsoljon hölgyem! –tárta ki az ajtót előttem.
- Óh, milyen udvarias az úr! –mondtam mosollyal az arcomon.
Elindultunk az ajtó felé, nekem pedig kicsi pillangók jöttek a gyomromba. Vajon tudják, hogy ismerkedtem meg Harryvel? Mire feleszméltem, már nyílt is az ajtó, és egy kedves arcú nő állt előttünk.
- Áh, édesem! Már vártunk. –ölelte meg Harryt.
- Hiányoztál anya!
A hölgy ezen elmosolyodott, egyből tudtam, hogy Harry a mosolyát az anyukájától örökölte. Látszott rajtuk, hogy imádják egymást. Harry nehezen engedte el édesanyját a karjaiból.
- Anya ő Bella, Bella ő az én anyukám, Anne

- Jó napot kívánok! Igazán örülök, hogy megismerhetem

- Áh, Bella, nyugodtan tegezz, nem vagyok én olyan öreg.
- Gyertek be! Sütöttem sütit, és a hosszú úttól biztos meg is éheztetek.

Én valahogy nem vagyok éhes, de mind egy. Beléptünk a nappali fogadott, és egy férfi. Harry őt is jól megölelgette. Majd bemutatta, ő Harry nevelő apja Robin. Mesélte Harry az autóban róla, hogy szülei 7éves korába elváltak, és a nevelőapját igazi apjaként szereti, de az édesapjával is tartja természetes a kapcsolatot. Harry múltjából, az is kiderült, hogy régen is bandában játszott már, aminek a neve nem más volt, mint White Eskimo.
A szülei nagyon kedvesek. Apukája mondta nyugodtan érezzem magam otthon. Leültünk a már megterített asztalhoz, Harry hiányolta nővérét Gemmát, de ő is kikapcsolódni ment egy kicsit, de anyukája biztosította róla, hogy szerdán fogja látni, hisz addigra hazajön. Már javában ettünk, Anne kérdezgetett rólam dolgokat, majd kijelentette, hogy remek lány vagyok, és hogy simán el tudna képzelni a fia barátnőjének. Én paradicsom vörös fejjel kezdtem el tanulmányozni az ételem.

- Harryvel mi csak nagyon jó barátok lettünk, hálás vagyok neki… mondtam volna tovább, de Harry félbe szakított, aztán eszembe jutott a fogadásunk.
- Kimondtad! Vesztettél! Mondtam, hogy úgyse bírod ki!   

- Ugyan egy sétát, csak kibírok veled. –adtam be a derekam.
- Na tehát mi csak jó barátok vagyunk. –fejeztem be. Erre, mint valami végszóra felcsördült Harry telefonja. Ránézett a kijelzőre.
- Hű elfelejtettem Taylort. Bocsi ezt fel kell vennem. –vette fel a mobilját.
Úgy üdvözölte a lányt, hogy „szia, szerelmem”. Furcsa érzés fogott el, mikor meghallottam, utána kiment a nappaliba szerencsére.  

- Harry igazán csodás fiú! Nagyon jó szívű, remek ember. –mondtam Annenak.
- Köszönöm. Nagyon hiányzik, olyan üres nélküle ez a ház. –válaszolja.
- Harrynek is biztos hiányzol, az- az ölelés, amit az ajtóban kaptál, mindent elárul. Sosem gondoltam volna, hogy egy híresség tud normálisan viselkedni, de ezek a fiúk teljesen mások. Én tényleg nem szerettem őket, mint zenekar, és mint ember sem, azt gondoltam, hogy felfújt hólyag mind, de húgom nagy rajongójuk. És teljesen félre ismertem őket! Egy biztos, sosem fogok ezek után előre ítélkezni. Mind remek emberek.
- Harry nagyon szívén viseli a dolgokat. Érzékeny fiú. Iszonyú jó barát. Iszonyú jó gyerek. Imádom, hogy ő egy kicsit az enyém is. –mondta Robin.
- Ez így igaz. Nem rég óta ismerem, de mellette, teljesen más hogy viselkedem, akaratom ellenére. Mellette még a rossz is egy kicsit jónak tűnik.
Erre visszajött Harry. Nem volt valami jó kedve, anyukája egyből észrevette.
- Mi a baj Harry?  

- Taylor kiakadt, hogy elfelejtettem.
- Hogy tudtad elfelejteni a barátnőd? –kérdezte Robin
- Sok dolgom volt. Bellával voltam inkább, neki nagyobb szüksége van rám. Amúgy is elegem van, hogy mindenki rajtunk lovagol. Egyébként nagyobb baja, az volt, hogy megbeszéltük, ha haza jövök legközelebb, haza hozom, és bemutatom.
- Miattam igazán nem kellett volna Harry. –mondtam, de ő közbe vágott.
- Nem vagy hibás. Kicsit elegem van néha a sajtóból. Jobb is így, hogy pár napig nem láttak minket együtt.
- Te Harry ez a lány nekem annyira nem szimpatikus. –mondja anyukája
- Hát anya, pedig kénytelen leszel elfogadni, mert ha visszamegyünk, bejelentem, hogy együtt vagyunk.
Nyeltem egy nagyot. Köpni-nyelni nem tudtam, Harrynek van barátnője, és most még is én vagyok itt a csaj helyett. Ennek nagyon nem így kellene lennie.    

Egy kicsit rosszul is esett, hogy van barátnője. Talán egy kicsit helyesnek találom? Anyám azok a zöld szemek, sehol nem láttam, még ilyen szemeket. És az a cuki mosoly. Harry megmutatta a szobáját, majd beszélgetett még egy kicsit a szüleivel, és tovább indultunk, a fiúkhoz. Beültem az autóba, most nem vártam, meg még Harry kinyitja. Integettünk, még a szülőknek.
- Nagyon kedvesek a szüleid.
- Köszönöm. Jól érezted magad? –kérdezte Harry
- Igen, isteni finom volt anyukád csokis brownieja.
- Ő csinálja az egész világon a legfinomabban, én is imádom!

- Mióta vagy együtt Taylorral? –kérdeztem Harryt.
- 2hete, nem akartam még bejelenteni, de ő ezt akarja, hát legyen.
Meg is érkeztünk a fiúkhoz. A házba érve, már halottam, hogy Niall és Liam futkároz. Niall persze közben kiabál: Add vissza Payne a sütit! Az enyém! Add vissza! Hm.
Harry és én álltunk az ajtóba. Gyönyörű szép kis ház volt. 3 szoba volt. És egy nappali. És egy konyha. Meg egy fürdő. Inkább ilyen nagyobb faház volt, mint téglaépítésű.
- Sziasztok, srácok! Megjöttünk. –törte meg Harry a futkározó fiúkat.
Így Niall elkapta Liamot, és a földön végezték. Niall megharapta Liam karját.
- Tőlem sosem veheti el senki az ételt! –jelentette ki diadalittasan Niall, majd beleharapott a sütijébe.

- Oké, érdekes napoknak nézünk elébe. –jelentette ki Harry

- Szoba beosztás mivel 6-an vagyunk: Liam Niall, Louis Zayn, és Bella velem alszik. Jó így? –kérdezi Harry

- Jó lesz így. –mondja Niall.
- Megcsalsz? –kérdezi Louis, majd elkezdi ölelgetni Harryt.
- Csak pár éjszakára veszem kölcsön. –simogattam meg Louis vállát

Erre a fiúk mind elkezdtek nevetni. Na, szép kis társaság, ki forgatják a szavaim.
- Mit csináljunk? –kérdezi Niall
- Beszélgessünk! Úgysem ismerjük még Bellát. –húzogatta Louis az egyik szemöldökét.
- Ez nem rossz ötlet, ismerkedjünk. –mondta Niall.
Leültünk az asztal köré. Egyik oldalamon Zayn, másik oldalamon Harry ült.