18.rész

Megígértem, ma tényleg dupla résszel jöttem! Jövőhét szerda- csütörtök körül hozom a következőt! Puszi Jó éjt! One Directionös álmokat nektek. 

Leültem az ágyra, néztem ki a fejemből, mikor eszembe jutott, hogy anyával még nem is beszéltem. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam.
- Szia kicsim! Mizu? –szólt bele kedvesen.
- Szia anya! Nincs semmi, hogy sikerült húginak a verseny?
- 3. lett! Jól érzed magad a fiúkkal? Minden rendben?
- Azt hittem, hogy igen, de ma jön Harry barátnője! És rohadtul nem akarok itt lenni. Legszívesebben hazamennék.
- Te féltékeny vagy a lányra? –kérdezte meglepődve

- Nem, dehogy, csak nem vagyunk jóba, sajnos ismerem.
- Igen? Honnan? Ki az? Én ismerem?
- Taylor Swift.

- Mr. Scott lánya? Ajjajj ott balhé lesz.

- Elegem van belőle! Mindenhol ott van?
- Nyugi kicsim, próbáld meg ne leönteni, észre se vedd. Egyik füleden be, másikon ki!

- Nem fogom hagyni, hogy beszóljon, tudod, hogy nem vagyok ilyen!
- Harry barátnője, hagynod kell!
- Mért? Anya…én nem akarom ezt az egészet.
Nyitódott az ajtó Louis feje jelent meg a résen. Látta, hogy telefonálok, intettem a kezemmel, hogy jöjjön.
- Anya figyelj, most leteszem, majd hívlak, ha menni akarok!

- Jól van kicsim! A húgod puszil mindenkit.
- Oké! Mi is őt! –nyomtam ki a telefont.
Már 1,5órája itt kuksolsz. Nem akarsz lejönni? Elmehetnénk sétálni, vagy mit tudom én, Harry ránk hagyott, és a szívünkre kötötte, hogy ne unatkozz.

- Muszáj jönnie Taylornak? –kérdeztem tőle
- Sajnos igen. Minden rendbe lesz veletek! –mondja Louis.
Niall ront be az ajtón. És úgy néz Louisra, mint aki mentem agyonveri.
- Mi a baj szőkeség? –kérdeztem tőle
- Eltették a szendvicsem.
- Mi lenne, ha keresnénk a közelbe egy éttermet! Vendégeim vagytok egy ebédre.
- 3óra van! –mondja Liam mögötte.
Áh tehát mindenki itt van! Niall gyomra akkorát kordult, hogy még az utcán is lehetett hallani. Ez volt a végszó, legalábbis nekem.
- Húzzatok cipőt és induljunk. –parancsoltam.

- Oké anyu! –jött a válasz mellőlem.
Kedvesen elmosolyodtam. Ezek a srácok teljesen belopták a szívünkbe magukat. Gyorsan felkötöttem a hajam, belebújtam a tornacipőmbe, és már lent is voltam. A srácok, sorban álltak, engem vártak.
- De ügyes kis csapat! Gyorsak voltatok! Mindenki meg van? –cukkoltam őket

- Igen anyuci! Csak menjünk már, mert a kisfiad itt hal éhen. –feküdt le Niall a földre.
- Oké, akkor kelj fel! –nyújtottam a kezem, de Niall megrántotta, és rá estem. Király.
- Kicsi a rakás! –ordibált Louis. És egyszerre 3fiút éreztem magamon.

- NEEEEE –nyüszítettem. Ezt nem hiszem el! Szálljatok már le rólam!
Ekkor kinyílt az ajtó, és az, az ember lépett be rajta, akit életembe soha többé nem akartam látni.
- Mi a fenét csináltok? Nem azt mondtam, hogy nyomjátok ki belőle a szuszt, hanem, hogy szórakoztassátok. Lépett közel Harry a „rakásunkhoz”.
Egyesével leszálltak rólunk a fiúk. Egy porcikámat sem éreztem. Szegény Niall még rosszabb helyzetben volt, hisz ő volt alul. Harry nyújtotta a kezét, majd Louisra néztem mérgesen, észrevette, hogy nem lesz ennek jó vége. Ki slisszant a szőke ciklon mellett. Udvariasságból nem mentem utána.
- Taylor ők a fiúk. Liam, Zayn, Niall, és aki, az előbb kiszaladt Louis. Bella pedig a banda egyik kedves barátja.
- Kedves? Pff. –motyogott Taylor.
- Na, jó figyelj, tégy úgy, mintha itt sem lennék, és én is úgy teszek! Akkor egyikünknek sem lesz semmi gondja. –fordultam el. Az étvágyam teljes elment.
- Peterson. –szólt utánam.

- Mondjad! –néztem egyenesen a szemébe!
- Hm érdekes azt mondogattad, hogy te nem akarsz címlapon szerepelni, nem vágysz gazdag emberek társaságára, és most itt vagy a One Directionnél, csak nem mégis kell a hírnév? Elárulom sikerült megszerezned, most már békén hagyhatod őket! Egyáltalán mi dolgod van itt? –kérdezte

- Ami neked nincs aranyom. –vágtam hozzá.
- Igazán szép, múltkor még Chris, most már a One Directionös fiúk. Ki lesz a következő áldozatod?
- Hm nézzük csak…- tettem úgy, mint aki elgondolkodott. Joe Jonas drágám.

Összeszorította a szemeit, és elindult felém.

- Jó kis bemutatkozásod van, mit ne mondjak. Múltkor az őszilé a ruhádon, most meg olyanba avatkozol bele, amihez közöd sincs.    

- Az a te hibád! És ez is. –sziszegte.
- Nem tudom, miről beszélsz. –mondtam teljes nyugodtan.
Zayn már alig bírta ki, hogy ne röhögjön. Láttam nagyokat nyelt.

- Nincs jogod itt lenni! Menj haza! Én nem fogok veled egy levegőt szívni! –vágta hozzám.
- Bocsi, hogy megszakítom e-fellettebb érdekes beszélgetést, de Bella az én barátnőm. –lépett hozzám Niall, és karolta át a derekam.
Ez még nekem is új volt, de belementem a játékába. A többiek is meglepődtek, de vették a lapot, egyedül Harry nem vette.
- Hogy mi? –kérdezte Harry

- Igen Styles, jól hallottad. Bella igent mondott nekem, miután te elmentél.
- Aham, gratulálok. –mondta elég unott hangon.
- Kicsim menjünk, jöttök srácok vagy maradtok? –kérdezi Niall a többieket.

- Természetes megyünk. Ti jöttök? –kérdezi Zayn

- Nem, én akartalak titeket elcsalni anyuhoz. –feleli Harry

- Áh, drágám menjetek csak, nem akarjuk megzavarni a nagy családi bemutatást! –mondja Louis, és nyom egy puszit Harry arcára.
Taylor csak grimaszol egyet.
Kimentünk az ajtón, magukra hagyva a szerelmes párt. Nem haragudtam Harryre, csak piszkosul fájt, ez az egész helyzet. Gyalogoltunk a srácokkal. Mindenki csendbe volt, én pedig halkan kinyögtem: Beleszerettem…Louis hevesen bólogatott rám. És helyeselte, amit mondtam.

- Niall miért mondtad, hogy a barátnőd vagyok?
- Féltem, hogy Harry kiakad, hogy kiosztottad Taylort, és elküld. Így most már nincs joga elküldeni.

- Mikor felhoztad neki Joe Jonast. A feje elvörösödött. Azt hittem szét robban. –mondta Zayn fulladozva a nevetéstől.
Joe Jonas, de régen is volt már. Ők tették híressé ezt a kis csitrit. Egyáltalán nem tudom, mire veri a fogát. A volt pasijával meg szerintem bárkit fel lehet dühíteni. És ezt most is bebizonyítottam.

Az úton alig beszéltünk. Mikor megérkeztünk Holmes Chapelbe gondoltam elhívom a fiúkat hozzánk. Benyitottunk a házba, előre engedtem Taylort. Az ajtóban 5 ember egymáson feküdt, kicsi a rakást játszottak, szegény Bellát felfedeztem Niall fölött. Leszedtem róla a fiúkat, majd jött a bemutatás pillanata. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Bella és Taylor ismerték egymást, csak azt nem tudtam honnan. Csodás pillanat volt, hogy két lány szétcincálja egymást a nappali közepén. Utána váratlan dolog történt. Taylor megkérte Bellát, hogy menjen el, hisz nincs itt semmi keresnivalója. közbe akartam lépni, de Niall hamarabb megtette, és olyat mondott, amire nem számítottam.

- Bocsi, hogy megszakítom e-felettebb érdekes beszélgetést, de Bella az én barátnőm. –mondta teljes nyugodtsággal, és átkarolta derekát, vállába fúrta fejét. Szállj le róla Niall ő az enyém! Az eddigi kedvem, hogy a srácok majd felvidítanak elszállt. Visszakérdeztem hátha, rosszul hallottam, de Niall megerősített.  

- Igen Styles, jól hallottad. Bella igent mondott nekem, miután te elmentél.

Kicsit összetörtem, de gratuláltam, ami eléggé unottra sikerült. Utána elmondtam a tervem, ezt lehurrogták. Majd kimentek az ajtón. Haragudtam Bellára, miért tette ezt? Mitől jobb neki Niall, mint én? Miért velem alszik, ha a szőkeség kell neki? Mi is elindultunk anyáékhoz. Az utat Taylor végig fecsegte, hogy mennyire izgul, és hogy biztos nagyon kedvesek a szüleim. Én csak egy-egy állmosollyal jutalmaztam ezeket a mondatokat, megfogtam kezét, hogy talán így megnyugszik. Szerettem őt, de valamiért Bella iránt többet éreztem. Megérkeztünk anyáékhoz. Anya kedvesen fogadott minket, mind kettőnket megölelgetett. Mikor már bemutattam, anya megkért, hogy segítsek neki, a konyhába így ki tudott csalni Taylortól.
- Mit keres itt? –kérdezte nem túl kedvesen. Őszinte anyuka
- Eljött. –mondtam eléggé nyomorult hangon. Ma bejelentettem, hogy együtt vagyunk.

- Mi lesz Bellával? Hogy van?
- Együtt van Niallal, összejöttek. –mondtam ezt még fájdalmasabban.
- Mond drágám te normális vagy?!

- Tessék? Mi a bajod?
- Ott van a szemed előtt egy nagyon édes, kedves lány, és neked ő kell, már egy órája itt vagytok, és nem beszél másról, mint hogy mennyire szeret a színpadon lenni. Már fáj tőle a fejem.

- Köszi, anyu! Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de próbáld megszeretni. Kérlek.

- Kicsim féltelek ettől a lánytól, látom rajta, hogy szét fogja szedni a bandát! Kérlek vigyázz vele!
- Oké anya ígérem. Azt hiszem, mi most visszamegyünk a faházba.

- Rendben.
Kimentem a nappaliba, és megkértem Taylort, hogy most már menjünk, mert fáradt vagyok, szeretnék lefeküdni végre. Ő eltalálta, hogy aludjunk itthon.
Anya nehezen beleegyezett. Írtam Bellának egy SMS-t.
„ Köszi, hogy szóltál, hogy alakul valami közted és a szőkeség között. Mond meg a többieknek, hogy ma nem megyünk haza! Jó éjt!”

Rá két perce jött a válasz:
„Téged érdekelt is ez? Tud meg nincs köztünk semmi Niallal, azért mondta, hogy ki ne dobj. Neked is jó éjt!”  

Na persze még hazudozik is. Visszaírtam neki:
„Lehet, jobb lenne, ha hazamennétek. Üdv: Harry.”
Elküldtem aztán rájöttem, hogy ezt nem kellett volna. Jött is rá a válasz:
„Kérésed számomra parancs! Holnap mikor haza jössz, már nem találsz itt, köszönök mindent, Felejts el Harry, jó éjt!”
 Tárcsáztam a számát, hogy nem úgy értettem, bocsánatot akartam kérni. Kétszer kinyomott, aztán kikapcsolta a telefonját. Király megbántottam. Mekkora egy gyökér vagyok?! Befeküdtem az ágyba. A plafont bámultam. Taylor már aludt mellettem, és horkolt?! Alig bírtam elaludni tőle, majd lassan elnyomott az álom.