2013. február 7., csütörtök

14.rész


Sziasztok! Nem bírtam ki, hogy ne üljek le és írjak meg egy új részt, hisz ma van egy éve, hogy megjelent a fiúk Up All Night című lemeze! Ezt meg kellett ünnepelni egy új résszel! :) Egyébként tanulás után dobtam össze ezt a részt, lehet hogy, néhol zavaros, de nézzétek el ezt nekem...kifáradtam a héten. Alig várom, hogy holnap legyen! 

BOLDOG SZÜLINAPOT!! =D

Teljesen nyugodtan aludtam az éjjel, imádtam Harry karjaiban lenni. Fura érzés volt reggel mellette kelni. Ő még aludt, néztem arcát, még alvás közben is mosolyog. Elvesztem arca tanulmányozása közben. Lassan felnyitotta szemhéjait, s előbuktak azok a zafír zöld szemek, majd megjelentek a kis gödröcskék az arcán.
- Jó reggelt! Jól aludtál? –kérdeztem tőle
- Köszönöm kérdésed igen jól, teljesen kipihentem magam, imádtam veled aludni, ezt a szokást mindenféleképp megtartjuk. És te, hogy aludtál? Nem baj, hogy az este átkaroltalak ugye?
- Ezt mégis, hogy gondolod? Nem baj, jót aludtam. Jobban nem is aludhattam volna.
- Akkor ezennel kinevezlek alvó társamnak. –mondja Harry óriási mosollyal az arcán, erre nekem is mosolyognom kell.
- Tudod, hogy mit várok? Hm? –néz rám, kérdő arccal miközben vigyorog.
- Ah-ah rázom meg a fejem.
- Köszönöm Harry, hogy velem aludtál! –mondja lányos hangon.
Erre csak a vállába vágtam, mire egy héé lett a válasz.
- Tudod mit! Fogadjunk, hogy ma nem mondom azt, hogy köszönöm Harry!
- Oké, de a hálás vagyok szöveget is hozzá tesszük.
- Hogy mi? Ez így nehéz feladat számomra! –jelentettem ki.
- Pont ezért! Ha vesztesz, akkor el kell velem jönnöd holnap sétálni.
- Hova? Egyébként hova is megyünk ma? –kérdeztem tőle
- Holmes Chapelbe! Ott éltem! Odamegyünk! Ott alakult a banda is. Ott kell eljönnöd velem sétálni!
- Igen, és mi van, ha én nyerek?
- Olyan úgy se lesz! Ki fogom veled mondatni, én tudom!
- Szerintem most már kelljünk fel fél 8 van.
- A fiúk már úton vannak!
- Nem együtt megyünk?
- Nem, minek várjanak ránk? És amúgy is, mi bemegyünk anyáékhoz. Áthívom őket szerdára.
- Akkor majd én, megvárlak a kocsiban!
- Biztos nem fogsz a kocsiban várni! Ezt felejtsd is el csajszi! Amúgy is anya, nem fog elengedni addig, amíg nem eszünk.
- De hogy néz az ki, hogy csak úgy megzavarom a családi légkört?
- Nyugi már! Barátok vagyunk nemde? Akkor meg! Anya szereti a barátaim! És ez alól te sem leszel kivétel.
- Harry. –szóltam hozzá félénken.
- Igen? – figyelt nagy szemeivel.
- Semmi, kelljünk fel! Menjünk, reggelizzünk meg!
- Mondani akartál valamit! Most már mond!
- Jó a füled! –borzoltam össze a haját, és ugrottam ki rekord sebességgel az ágyból, és futottam le a konyhába, ahol anya tevékenykedett.
- Jó reggelt kicsim! Látom jó volt a reggeled!
- Remek. Hm, csodás ez az illat, csak nem palacsinta?
- De az, de hol van Harry?
- Itt vagyok. –szólalt meg egy dörmögő hang a hátam mögött, mire én összerezzentem!
- Megijesztettél. –fordultam hátra hozzá, és biggyesztettem le az ajkaim.
- Ez volt a célom, tudod az előbbi miatt. – egy önelégült vigyor ült ki az arcára, én csak rányújtottam a nyelvem!
- Szép rózsaszín! –mondta
- Csipkelődj, csak csipkelődj! Elfelejtetted, hogy velem kell töltened 4napot! És ma a szüleidhez is megyünk! Elmondalak anyukádnak.
- Harryékhez mentek? –kérdezi anya tőlem
- Holmes Chapelbe megyünk. Válaszoltam. Harryék ott laktak, és meglátogatjuk a szüleit, aztán meg elmegyünk valami házba, ahol már a fiúk fognak várni. 
- Értem, jó szórakozást nektek!
- Köszi anya!
- Na, de üljetek asztalhoz, és reggelizzünk meg. Apudnak korán be kellett mennie, húgodat pedig viszem az énektanárhoz, holnap lesz a verseny.
- Basszus elfelejtettem –botránkoztam el magamon.
- Nem baj Szandi, én örülök, hogy a fiúkkal leszel! –jött húgom az asztalhoz.
- Milyen verseny? –kérdezte Harry
- Énekverseny. –feleltem húgom helyett
- Mit fogsz énekelni? –érdeklődött Harry
- Öhm…hát ízéé…öhm…- dadogott húgom, és az arcát egyre jobban borította a piros szín.
- Ahj már, mond már! –mondtam neki.
- Mind egy nem? Úgysem nyerek. –hajtotta le a fejét.
- Ha így állsz hozzá biztos nem, de segíthetek neked. –mondta kedvesen Harry- tehát, mit fogsz énekelni?
- Az egyik dalt, amit énekeltetek a versenyben.
- Melyiket?
- Torn. Gitárral kísérem magam, de most ez nem megy túl jól, ez az egész hirtelen jött.
- Miért azt választottad?- kérdeztem húgomat.
- Tudom, hogy szereted azt a dalt, és gondoltam, megtehetem, hogy egyszer a kedvencedet éneklem. Csak nem megy, a gitár már meg van, de úgy csúszkálok benne.
- Jó lesz az. –biztattam, ügyes lány vagy.
- Ha, akarod, segítek reggeli után, aztán pedig indulunk. –néz rám Harry.
Megreggeliztünk, húgom lehozta a gitárját, beültünk a nappaliba. Harry leült húgom mellé. Kíváncsian vártam, hogy ebből mi fog kisülni. Húgi nagyon izgult, ezt biztosra mondhatom, de ahogy hallom Harry is észrevette.
- Nem eszlek meg! Nem kell ennyire izgulnod. –mondta mosolyogva, és biztató pillantásokat vettet húgom felé.
Húgom csak bólogatott, elkezdte lefogni az első akkordokat. Nagyon büszke voltam rá, hogy meri legyőzni a félelmeit. Elkezdte a dalt Harry hősiesen énekelt vele. A végén anya tátott szájjal ült, én pedig tapsoltam.
- Ez iszonyú jó volt! –jelentettem ki!
- Gyönyörű hangod van Katrin! Simán megnyered. Nagyon jó volt veled énekelni. –mondta Harry –mit tudsz még gitározni?
- Irrestible, Little Things, I wish, Up all night. Sok dalt tudok tőletek, szinte az összeset.
- Mi a kedvenced?
- Irrestible, az a favorit. Gyönyörű dal.
- Akkor csapj a húrok közé.
Egy kisebb koncertet adtak a nappalinkba, nagyon jó volt őket hallgatni. De lassan indulnunk kellett, a fiúk 11-kor hívták Harryt, hogy ők megérkeztek. A kis szorgalmasak biztos jó korán keltek, hisz az út autóval 3,5óra volt.
- Eltettél mindent? –kérdezi Harry tőlem.
- Igen minden meg van! És neked?
- Mindent elpakoltam, én ügyes fiú vagyok. –nyújtotta ki most ő a nyelvét.
- Hát persze nálad ügyesebbet nem is ismerek.
Elköszöntünk anyáéktól, Harrytől kapott húgom egy szerencse puszit. Beültünk az autóba, és már indultunk is.

2 megjegyzés: