16.rész

Sziasztok! Meghoztam a 16.részt! Remélem tetszik! 

Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy 5 fiú szempár rám szegeződött, de ezt hamar megszoktam. A beszélgetés végére egy teljesen baráti hétköznapi viccelődés jött létre. Rengeteget nevettem rajtuk. Csodás estét töltöttünk együtt. Fél 3-kor mentünk el aludni. Fél 1-kor elszállingóztunk fürdeni, megvártuk egymást, és mikor mindenki kész volt akkor mentünk el aludni. Harryvel ugyanúgy aludtunk, mint a múlt éjjel. A szívem a torkomban dobogott mikor átkarolt, és leheletét éreztem a nyakamon. Egy puszit nyomott az arcomra, majd lassan elnyomta az álom, de az én álom manóm nem akart meglepni. Sőt messziről elkerült. Egy darabig hagytam, hogy cikázzanak a gondolataim Harryről. Megijedtem az érzéstől, amit kezdek felé táplálni, és ami nem helyes, neki barátnője, én pedig nem lehet együtt egy sztárral, ez mindenkinek világos. Mikor végképp feladtam a harcot, óvatosan kibújtam Harry kezei közül. Elindultam a konyha felé. Ahonnan hangokat hallottam, belépkedtem, Louissal, és Zaynnel találtam magam szemben.
- Hát te? Nem tudsz aludni? –kérdezi Zayn

- Most valahogy nem akar felém jönni az álommanó, és ti mit kerestek itt?
- Beszélgetünk. Meg eszünk. Kérsz? –kérdezi Louis a popcornt felém tartva. 

- Ez olyan Niallös mondat volt. –mondtam mosolyogva

- Hát most, na, csoda, hogy nem ébredt fel az illatára.

Felültem Louis mellé a bárszékre. És vettem a pattogatott kukoricából.

- Bella.

- Igen Zayn?
- Neked tetszik Harry? –kérdezte.
- Hogy mi? Mi csak barátok vagyunk! –jelentettem ki.

- Igen ezt tudjuk, de neked tetszik Harry?
- Harry nagyon aranyos fiú, és kedves, sosem éreztem még ekkora törődést. Olyan pozitív dolgok áramlanak belőle, hogy a rossz perceket is képes boldoggá tenni. Nagyon jó barát, és kiváló lelki társ.

- Szóval igen. –mosolyodott el Louis.
- Én nem tudom, én igazán nem tudom.

- Nagyon örülnék neki, ha észhez térne, és inkább veled lenne, mint azzal a szőkével. Brrr. –mondta Louis

- Hát pedig Harryvel tuti nem lesz köztünk semmit. És egyébként anyukájával biztos egy húron pendültök, mert ugyan ezt mondta ő, is mint te.

- Anne remek ember! Imádjuk, mind az 5-en. –mondja Zayn

- Igen tényleg az, remek anyuka is. –helyeseltem

- Mit érzel Harry iránt? –kérdezi Louis.

- Most erről fogtok faggatni, én tényleg nem tudom. Nem régóta ismerem.
- Mégis hatással van rád! Ebből szerelem lesz. –mondja Louis

- Tudod, jól hogy ott van neki Taylor, vagy ki…

- Igen úgy hívják, mond te honnan jöttél, hogy nem hallottál még Taylor Swiftről?

- Jah, hogy ő az. Nem tudtam, csak hogy valami Taylor. Ismerem…sajnos…hallottam már róla…
- Személyesen? –kérdezi Louis.

- Khm. Nem. –füllentettem

- Biztos, hogy nem?

- Honnan ismerném, én nem lógok ilyen helyeken, ahol hírességek vannak. –mondtam felháborodva.

- Hát kis csaj, minket is sikerült megismerned. Ki tudja, kikkel lógsz együtt.

- Óh hát tudtátok apám újságíró…és már egy csomó hírességgel voltam együtt. Pl. Joe Jonas, Kevin Jonas… etettem a fiúkat.

- Persze? –tágult ki Louis szeme, pont úgy, mint aki nem találkozott még apámmal. Zaynen látszott, hogy nem hiszi el.

- Igen ezért dolgozik a London legnagyobb kórházába, mint Dr. Peterson Louis!

- Tényleg, bocsi. Nem akartalak felhúzni.

- Nem baj, csak pont úgy mondtad, mint aki még nem találkoztál vele.

- Igen igaz, teljesen ki ment a fejemből, hogy doki az apukád.

- De egyébként személyesen ismerem azt a szőkeséget…- nyögtem ki végre az igazságot. A fiúk csak összezavarodva néztek rám.

- Tudjátok, apa rengeteg jótékonysági bálon részt vesz, és lehet, hogy nem szán szándékomból, de néha muszáj elmennem egy ilyen ünnepségre, és egyszer bizony összefutottam vele. Apa elég ismert orvos, a bálon mindenki ismerte, így Taylor apja is, és sikerült vele összefutnom. Annyit mondok, hogy egy életre megjegyezte szerintem a nevem. Nem lettünk puszi pajtások.
- Mi történt?
- Egy icipicit üdítős lett a térdig érő koktélruhája. –a fiúk tátott szájjal néztek rám- Most mi van? Kiprovokálta! Utálom az olyan lányokat, akik játsszák a fejüket! És rám senki nem mondhatja azt, hogy apuci pici lánya, mert nem vagyok az, én mindent saját erőmből érek el. Legalábbis eddig így volt.

- Édesanyás nagyon kedves hölgy, és apukád is aranyos. Biztos aggódtak érted aznap éjjel. –mondta Louis.

- Sok minden megváltozott mióta ideköltöztünk.

- Mi változott meg? –kérdezi Zayn.

A faggatásukat nem éreztem kínosnak. Sőt jó volt erről beszélni velük.

- Úgy éreztem, hogy nem csinálhatom tovább az anyám elleni harcot, elmondtam apának, hogy mi nem tetszik. Éreztem a családom darabokba hullik szét. Talán jobb is, hogy eljöttünk Londonba. De az első pár nap, hét itt is borzasztó volt. Anyát nem érdekelte szinte semmi…

- Mi semmi? Milyen volt?

- Kicsit azt éreztem az elmúlt évekbe, hogy csak apával már a pénz miatt van, holott a régi anyukám igazán megértő és kiváló háziasszony volt, és rendes anya. Megszűnt a munkája, megszűnt ez a féle anyáskodás, és jött a pláza cica verzió anya kiadásban. Műköröm, fodrász 2 naponta, legdrágább ruhák, és merem fogadni, hogy a házat is ő választotta. A húgommal nem igazán foglakozott, ugye apa rengeteget dolgozik, így a húgom szinte mindig rám maradt, de ez szerencsére megváltozott.

- Akkor most már kezd minden helyre jönni.

- Igen most már minden. Az tuti srácok, hogyha egyszer lesz olyan, hogy valamiért nálatok kötök ki még egyszer, és Taylor is ott lesz, én onnan eljövök. Nem akarok vele találkozni, az, az 5 perc maga volt a pokol!

- Ne is mond, nem tudom, mire pályázik, esküszöm, nem tudom! –mondja Zayn

- Egy tuti Harryt nem szereti. –mondja Louis

- Miért vagytok ebben ennyire biztosak? –nem értettem miért kételkednek

- Látszik rajta! Egy álnok kígyó. –mondja Zayn

- Mi van veled, és Perrievel? –kérdezem Zaynt

- Nagyon jól vagyunk! Köszönjük!

- És veletek Lui?

- Minden ok! Eleanor csodás lány!

- Igen tényleg összeilletek! Remek párosítás! Azt hiszem, elmegyek aludni, holnap mennem kell Harryvel sétálni, megnyert egy fogadást.

- Oké! Szia csajszi!
Elindultam a szobába, bebújtam az ágyba, ekkor Harry kinyitotta azokat a nagy szemeit és rám nézett.

- Merre voltál szépségem? –kérdezte tőlem

- Beszélgettem a srácokkal! Aludjunk!

- Én eddig is ezt tettem

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek sajnálom!

- Nem baj! Most már megvárom, amíg elalszol!

Harry simogatta a karom, annyira nyugtató volt, és végre elaludtam.