20.rész

Sziasztok!  Meghoztam a következő részt. Ma volt a TMH turné első koncertje. Annyira rossz, hogy nem lehettem ott :( Na mind egy! Jó olvasást! Puszi! 

20.rész

Reggel betakarózva ébredtem. Eldöntöttem, hogy ma ágyba fekvős napot tartok, hisz ilyen állapotban rég voltam már. Elővettem a telefonom. Elolvastam az utolsó SMS-t, amit Harry küldött, és éreztem, ahogy forró könnyeim végig folynak arcomon. Lépteket hallottam, az ajtó irányából, gyorsan elfordultam, és úgy tettem mintha aludnék, de ez nem jött be.
- Tudom, hogy fenn vagy. –mondta anya
- Honnan? –kérdeztem vissza
- Gondoltam, de most már biztos vagyok benne. Hoztam teát. –nyújtotta felém
- Köszi! –fordult oda hozzá.
- Már megint sírtál? Tényleg szeretnél visszamenni? –kérdezte
- Mindennél jobban.

- oké, apuval megbeszéltük, hogy visszamehetsz. Látjuk, hogy mennyire nem jó itt neked. A régi házat nem sikerült még eladni, az a tiéd. Biztos ezt akarod?
- Megígérem, hogy büszkék lesztek rám.
- Akkor csomagolj, a vonatod 2óra múlva indul. –nyújtott át egy vonatjegyet.
Anya nyakába ugrottam, bár tudtam, hogy testvérem hiányozni fog, ő iskolába volt, így nem tudtam tőle elköszönni. 1óra alatt becsomagoltam, és indulásra kész voltam. Elmentünk az állomásra, fél óra volt még az indulásig. Könnyes búcsút vettem anyától, majd felszálltam a vonatra. A vonaton tárcsáztam, Lottit.
- Szia Bella! Mi van veled?
- 4óra múlva Sheffieldben leszek! Egyedül fogok lakni. Megengedték anyuék.
- De jó! Áhh de jó! –sikítozott a vonal másik végén.
- Igen tényleg jó. –mondtam egyáltalán nem meggyőző hangon.
- Kimegyek eléd!
- Jól van! Szia, Lotti - tettem le a telefont

A vonat lassan elindult Sheffieldbe. Kicsit elszundítottam, mikor telefon zavaró ricsaja ébresztett fel. Ismeretlen szám hívott.
- Szia Bella! Zayn vagyok!
- Zayn! Mondjad!
- El kellene jönnöd egy interjúra velünk. Láttad már a mai újságokat?
- Nem, miért mi van benne?
- Hogy te meg én egy pár vagyunk. –válaszolta –fél órán belül ott leszek nálad.
- Az lehet, hogy te ott leszel, de én nem.
- Hol vagy? –kérdezte kétségbe esett hangon.
- Sheffield felé tartok egy vonaton. Haza megyek.
 - Hogy mi?! –elmegyek érted
- Dehogy jössz! Ügyesek vagytok, én amúgy se akarok közönség elé lépni…így is elég volt nekem Londonból.
- De azt mondtad átgondolod, hogy elmész?
- Igen, aztán reggel mosott rongyként ébredtem, amit már 10× kiszedtek a kutya szájából, és így úgy döntöttem, hogy eltűnök innen. Én nem akartam szerelmes lenni, de megtörtént, teszek elenne.
- Kérlek, ne csináld! Mi lesz a húgoddal?

- Ő jól van! Anya ügyes kitalál valamit.

- Mi lesz Harryvel?
- Harryvel? Mégis mi lenne? –kérdeztem meglepődötten.
- Egyszer rájön, hogy téged szeret, a fiúkkal ezen vagyunk.
-  Veszett ügy. –horkantam fel

- Ne igyál előre a medve bőrére. –mondta Zayn, és éreztem, hogy a vonal végén jót mosolyog.
- Jól van Bradford Badboy, én, most leteszlek! Köszönök mindent!
- Oké csajszi! Szia! Puszi vigyázz magadra, remélem, még találkozunk.
- Én is! Puszi. –nyomtam ki a telefont, és a legördülő könnycseppet sietősen letöröltem. Nem ismer őket régóta, mégis a barátaimnak tekintem a 4 kisbolondot, az 5.-et pedig saját fej vesztemre bevallom, hogy szeretem. Csendben figyeltem a tájat.

 - Paul, Bella nem tud jönni. Nincs Londonban. –mondta Zayn Paulnak.

- Hol van? –kérdeztük egyszerre Paullal.
- Visszament Sheffieldbe, nem nagyon tervezi, hogy Londonba beteszi még egyszer a lábát, köszönhetjük ezt a mi kis Haroldunknak. –mondta gúnyosan a nevemet Zayn.
- Miért én vagyok a hibás? Mi ez az egész? –kérdeztem idegesen
- Még kérdezed? Ide hozol egy ribancot, aki megzavarja a banda nyugodt életét. Harry, most, mint egy testvér szólok hozzád, Taylor mást sem akar tőled, mint a kicsi Harryt, a hírneved, és a pénzed. Szeretetről? Itt szó nincs. –vágja fejem fejemhez.

- Egyet kell, hogy értsek Zaynnel. Ebből a kapcsolatból mindenki tudja, hogy nem lesz szerelmi kapocs, max felőled. Adok nektek 2hetet. És lásd be már  a puszta jelenléte frusztrálja a srácokat.

- Ez hülyeség, és ha még egyszer bármelyikkötők leribancozza, engem többé nem láttok! Értve vagyok? Tudtommal én sem bántottam sosem Perriet, vagy Daniellet, vagy esetleg Eleanort.

 - Tudod mit. Le vagy pottyantva, nem érdekel, mit csinálsz, kivel, és hogyan csak azt a nőt ne hozd a közelünkbe. Cső. –vágta be Zayn maga után az ajtót.
- Paul te még óhajtasz mondani valamit? –kérdeztem tőle cinikus hangon.

- Nem Harry, nem! Viszlát! –lépett ki ő is.

Idegesen beleütöttem egyet a kanapéba. Forrt az agyvizem rendesen. Másra sem vágytam, mint hogy üvöltsek egyet. Elegem volt mindenből, és mindenkiből. Mérges voltam a fiúkra, Paulra, és Bellre is. Itt hagyott, képes volt visszamenni. Meg sem hallgatott. Ki tudja, mi lett volna, ha megmagyarázhattam volna. Félek kimondani, de nekem ő már biztos több mint egy barát. Amikor megmentettem olyan érzés kerített hatalmába vele kapcsolatban, mint még soha. Olyan, mint egy angyal. Döntenem kell, vagy ő, vagy Taylor, de most ő olyan elérhetetlen. Muszáj, Taylornál kitartanom. 

Megérkeztem a vonat állomásra. A váróteremhez siettem, és megláttam barátnőmet, aki az elmúlt napokba ügyet sem vetett rám.

- Szia, Bella! Jól vagy? –kérdezte
- Igen most már! –veled minden ok? Nem hallottam rólad, már napok óta.
- Ne haragudj, gondok akadtak. Erőm sem volt semmihez. Anyáék válni akarnak.

- Miről beszélsz? Hisz ők egy álompárt alkotnak.
- Apának szeretője van. –gurult le egy könnycsepp a szeméből.
- Ajj sajnálom. –öleltem magamhoz jó szorosan.
- De egyébként mi van közted, és az One Directionös fiúk között? Zayn? Harry?

- Egyik sem. –hajtottam le a fejem.

- Mi a baj? Hm? –kérdezte.
- Harry…Harry mind egy. Menjünk. –nyeltem le a sírást, ami elő akart jönni.
Behuppantunk egy taxiba, és hazáig meg sem álltunk. Mikor beléptem az ajtón, egy jó nagyot szippantottam. Hiányzott már ez az illat.
- Mi lenne, ha elmennénk a Dan’s-ba. –kérdezte barátnőm!
- Oké, úgyis meg akartam kérni Olíviát, hogy vegyen vissza. Valamiből élnem kell. –jelentettem ki.
- Ez igaz! Szüksége van rád ez tuti. Rengeteget emleget
- Ez jó hír.
Ittam egy pohár vizet, majd elindultunk a régi munkahelyemre. Elég jó volt az idő. Sütött a nap, ezért gyalogoltunk. Mikor beléptünk a kávézó ajtaján. Mindenki meglepődött, de nagy szeretettel fogadtak. A pultnál egy fiú állt, akit eddig még nem ismertem.
- Áh Bella! –jött Olívia hozzám. –hiányoztál! Minden rendben? Hogy-hogy itt?
- Visszajöttem lakni. Egyedül.

- Gyertek, üljetek le. Mind ketten a vendégeim vagytok egy sütire. Beszélgessünk. Leo kérlek, hozz a lányoknak egy, egy kávét, tejszínhabbal 3cukorral. Ugye így iszod még? –kérdezte a volt főnököm.
- Igen így, és köszi!
- Ugyan már, láttam a mai újságot, mióta vagy együtt Zayn Malikkal? Ki mész, és hipp-hopp egy ilyen fickó köt ki melletted, hogy csinálod?
- Nincs köztünk semmi. Barátok vagyunk ennyi.
- Miért küldtek haza? Ennyire nem bírtak elviselni.
- Anya teljes megváltozott, igazi aggódó családanya lett. Nem éreztem jól ott magam, történtek dolgok, nem szívesen emlékszem vissza rá, ezért nem is mondom el, ne haragudj. Nekem ez az életem. Itt tudok csak élni.   

- Ezt örömmel hallom, és lenne kedved visszajönni ide dolgozni?
- Legnagyobb örömmel. Imádtam itt lenni! –öleltem meg Olít.
A pultos srác letette elénk a kávékat, és a sütit. Majd a főnököm bemutatott neki. Húzta az orrát. Mire fel, azt nem tudom. Megbeszéltük, hogy holnap 3ra jövök dolgozni és 11-kor végzem. Majd haza sétáltunk Lottival. Nem jött át haza ment. Én meg beültem a laptopom elé. Felmentem twittere a 30követőm száma 3782-re emelkedett. Tátott szájjal néztem. Facebookomon is 1817 ismerősnek jelölés volt, és 532 levelem. Elkezdtem olvasgatni a leveleket úgy a 37. környékén meguntam azt olvasni magamról, hogy mekkora egy ribanc vagyok, és hogy ha megtalálnak, megvernek. Két csoportba válogattam őket. Az első csoport az előbb említett. A másik csoport az, aki nem megver, hanem azt kívánja, hogy csavarodjak fel egy fára, autóstul. Bezártam a leveleket, és kiírtam az üzenő falamra: „Köszönöm szépen a „kedves leveleket” megígérem, hogy nem fogok fára csavarodni, sajnálatotokra. És nem félek egyikkőtöktől sem. Zayn és köztem nincs semmi, ezt Perrie is nagyon jól tudja. Nem vesztek össze még mindig egy pár! Nem jelent semmit, hogy két ember beszélget…Én csak egy barát vagyok, voltam, és aki nem taszít el, annak vagyok is. Jóba vagyunk a fiúkkal, nem értem mért kell ebben többet látni! Hagyjatok békén, nem fogok senkit sem visszajelölni, és nem fogok senkinek sem egyesével visszaírni, ezt üzenem mindegyikőtöknek! Köszi! Puszi! Szép napot nektek:)”

Lecsaptam a laptopom tetejét. Eszembe jutott, hogy nincs itthon semmi, amit tudnék enni, de anya csomagolt el szendvicset, és azt most megeszem. Reggel pedig elmegyek vásárolni. Néztem egy kicsit a nappaliba a TV-ét, majd elaludtam.