22.rész

Sziasztok! Hoztam egy részt, nem tudom mikor jön a következő. Nincs most megírva rész előre, tehát 2 nap biztos kell. csütörtök/ péntek körül lesz rész, este fele. 10 körül. Most szerencsére, tudtam hamarabb hozni! Jó olvasást:) És ne haragudjatok rám, hogy nem tudom megmondani, mikor lesz új rész, egyszerűen ez egy kicsit iskola függő. Amikor nincs húzós hetem hozok dupla részeket is szívesen, de 12.-ben nem igazán van ilyen. Pl. holnap is dolgozatot írok töriből, de most megírtam ide az új részt, amint tudom hozom. =) 

A parkban futottam zenére, mikor a telefonom gyári hangja zavart meg a tevékenységemben. Ránéztem a kijelzőre ismeretlen szám volt. Kinyomtam, nem szoktam felvenni ismeretlen számot, de akkor megint próbálkozott. Gondoltam, hogy ha már kétszer hív, biztos nem ütött félre semmit. Megnyomtam az elfogad gombot, és fülemhez emeltem.
- Igen tessék? –fújtam el a végét a futás miatt.
- Bella. –hallottam egy olyan hangot, amit életembe soha többé nem akart az agyam hallani, de szívem mégis nagyot dobbant hangja hallatán, jelezvén, hogy mennyire vágyott rá.

- Hagyj békén. –fújtam bele mérgesen a telefonba.
- Kérlek hallgass meg. –könyörgött.
- Nem vagyok rád kíváncsi. –nyomtam ki a telefont, és dühösen a földhöz vágtam, majd térdre rogytam. Két erős kart éreztem a vállamnál.

- Hé, Bella nyugi. –halottam meg Greg hangját.
- Mit keresel itt? –kérdeztem hüppögve.
- Végeztem mára. –Olíviát megkérdeztem az estéről, haza küldött.

- Értem.

- Állj fel. Mi történt veled? A telefonod darabokban hever. –mutatott a széttört telefonra.

- Semmi hagyj, kérlek.

- Tudod, hogy sosem hagynálak magadra. Na, gyere te nagy gyerek. –összeszedte telefonom maradványait, eltette a zsebébe, majd felemelt engem is. Szorosan hozzá bújtam, és halkan sírdogáltam a karjaiba. Elvitt haza, felvitt a szobámba letett az ágyra, majd távozott, és 2percre rá visszajött egy pohár vízzel.
- Idd meg jót fog tenni. –nyújtotta felém.

Ránéztem elvettem tőle a poharat, és ittam a vízből, a maradékot letettem az éjjeli szekrényemre. Ő pedig lehuppant mellém az ágyra.

- Mi történt Bella?
- Hátba támadott. –könnyeimtől már nem láttam. - Hátba támadott, és én szeretem.

- Cccss - vont magához, és simogatta a hátam. –nyugodj meg!
Addig simogatott, amíg le nem csukódott a szemem.

Este 7kor keltem fel, nyugtáztam, hogy a munkahelyemről elkéstem. Elmentem lezuhanyozni, felöltöztem, próbáltam rendbe szedni a magam. Szemeim nagyra voltak dagadva, és vörös színben pompáztak. A tükörképemtől ugrottam egyet. Felvonszoltam magamra a cipőm, és elindultam a kávézóba. Belépve az ajtón Greget, és Olíviát láttam meg.

- Bella mért jöttél be? –kérdezte hánytorgatva Greg.
- Nem akartam otthon kiakadva feküdni. Ne haragudj, hogy csak most jöttem be. –pillantottam főnöknőm felé. 

- Dehogy haragszom.
Bementem az öltözőbe, majd gyorsan átöltöztem, felvettem a köténykém, és már kint voltam a pult mögött.
- Mennem kell. –mondta Olívia! –Jó munkát nektek. Sziasztok.
Ott hagyott minket.

Pont csúcsforgalom közepén. Megjöttek az első vendégek. Sok visszatérő vendég volt, ezért mikor megláttak aranyosan köszöntöttek. Volt, aki meg is ölelgetett. Szinte az összes megkérdezte, hogy mi történt a kezemmel, ilyenkor csak annyit mondtam, hogy nem szoktam meg az új házba a lépcsőt, és lepottyantam róla. A legrosszabb az volt, hogy jó pofiznom kellett, hisz a vendégek előtt nem lehettem szomorú. Szerettem ezt a munkát, ma mégis alig vártam, hogy vége legyen, inkább festettem egy friss hullának, mint egy pincér lánynak. Hallani sem akartam Londonról. Zárás után még maradtunk egy kicsit Greggel. Maradt pont 2 csokis brownie, amit felszolgált, és mellé tett egy- egy vanília fagyit. Eszembe jutott, mikor Annenál ettünk ilyet. Hm, azóta sem ettem olyan finomat. Aprót mosolyogtam az emléken.
- Min mosolyogsz? –törte meg a csendet Greg
- Tudod, Harry elvitt a családjához, és az anyukája isteni browniet tud sütni, mennyeien finom.

- Ő hívott délelőtt a parkba igaz?
- Igen. –grimaszoltam fájdalmasan. Boldogság hormon gyanánt bekaptam, egy kanálkával a sütiből, és rányomtam egy kanalacska vaníliafagyit.
- Mit mondott?

- Semmit, nem engedtem szóhoz jutni. –válaszoltam.

- Hm, jó döntés volt ez? –kérdezte sejtelmesen.
- Te mit tettél volna, ha egy fél órával előtte kijelentette, hogy a haverja csaja vagy, amiből semmi nem igaz.
- Érdekes felfogása lehet. –grimaszolt.

Elfogyasztottuk a kis nyalánkságot, majd elmostam a tányérokat. Bezártuk az ajtót, és elindultunk haza.
- Haza kísérlek!
- Oké, köszi.
Csendben tettük meg az utat. Befordultunk az utcába, a házam előtt rengeteg ember állt, fényképezővel a kezében.
- Itt meg mi a fene történt? –kérdezte Greg

- Ezt jó lenne tudni, igen. Mit akarnak tőlem? –néztem kétségbe esetten barátomra.
- Nyugi, gyere mellettem, a kapucnid meg tedd fel. –karolt át
- Nem fogok bujkálni előlük, annál rosszabb.
Nagy nehezen odajutottunk a házhoz, azért féltem, nem nehéz megtalálni, de hogy nekik is ennyire könnyű legyen. Azt kétlem, vagyis nem godnoltam volna egész eddig.
- Bella kérem, válaszoljon pár kérdésre. –nyomott egy diktafont a szám elé az egyik. 

- Hagyjanak békén. –mondtam.
- Kérem kisasszony csak pár kérdést hagy tegyünk fel.
- Nem, és ha nem mennek, el 10percen belül kihívom a rendőrséget.
- Bella kérem! Csak annyit mondjon ki ez a fiú önnel, és mi van Niall Horannal?
- Semmi, érti semmi, és semmi köze hozzá, hogy ki ő, és ki vagyok egyáltalán én. Tűnjenek el.

- Tényleg menjenek el, erre van most legkevésbé szüksége. Húzzanak el. –mondta Greg. –majd megfogta a karom, és elindultunk a házba.
- Már csak ez hiányzott. Bocsi, de valószínűleg holnap címlapon leszel velem.
- Óh, ez megtiszteltetés. –mosolygott

- Jaj, te lökött. Mennek el, de szerintem reggelre még több lesz belőlük. Itt maradsz éjszakára?

- Szeretnéd?
- Igen mindennél jobban, most nem érzem magam sehol sem biztonságban egyedül.
- Oké, de nincs pizsim.
- Apának biztos maradt itt valami pólója. –mentem át anyáék régi szobájába, és kutattam apa régi cuccai között, amit itt hagyott, mert feleslegesnek találta átvinni Londonba. Találtam is egy felsőt.

- Tessék. –nyomtam a kezébe.
- Köszi. Mész fürdeni?
- Nem még, menj csak nyugodtan. Éhes vagy? Mert akkor dobok össze valami vacsorát.
- Nem kell, a kávéházi süti megtette hatását. –válaszolta mosolyogva.
Greg elment fürdeni, én meg felnyitottam a laptopot. Felléptem a közösségi portákra, megint jött egy csomó ismerősnek jelölés, és egy csomó levél. Olvasgatni kezdtem de, amikor már századszorra olvastam el, hogy mekkora egy ribanc vagyok, inkább hagytam a francba. Írtam anyának egy üzenetet, hogy eltörtem a telefonom, véletlen kiesett a zsebemből, és ripityára tört, de egyelőre nincs pénzem újra, tehát csak interneten tud elérni. Ne aggódjon, teljesen jól vagyok. Greg vigyáz rám, üdvözlöm hugit.
Majd leléptem mindenhonnan, és betettem Ronan Parketól egy-két dalt. A srác húgom 2. példaképe, első a One Direction. Tényleg iszonyatosan jó hangja van a gyereknek. Greg belépett a szobába.
- No angyalom, mizu van a világhálón? –kérdezte
- Több utálkozó levél, eddig az iskolába csak páran utáltak, és most lassan a világ minden pontjáról utálnak a directionerek.
- Ehhez tudomány kell már! –mondja nevetve.
- Hát látod, látod. Akkor én valamit nagyon jól tudok. –mondtam én is mosolyogva.
Nem tudott letörni több ezer levél, amely tartalma az, hogy mennyire gyűlöllek, és mekkora egy ribi vagy, annál jobban semmi sem tudott letörni, hogy Harryt valószínűleg végleg elvesztettem. Hát így jártam. A lényeg, hogy én és a barátaim tudják az igazat, és hisznek is nekem.
- Greg holnap eljössz velem Lottihoz?
- Miért megyünk hozzá? - kérdezte

- Mellette akarok állni, biztos nehéz neki most.
- Igen, biztos.

- Na, megyek, lefürdök, utána nézhetünk valami filmet. Ha gondolod, laptopozz ne unatkozz! Nem venném a lelkemre, ha unatkoznál.
- Hát nem engedném, hogy a lelkecskéd sérüljön. Tehát laptopozok.
- Okééé. - Csuktam be magam után az ajtót, és indultam a fürdőbe.

Csörgött…kinyomta…megint próbáltam, és felvette. Szívem a torkomban dobogott.

- Igen tessék?. –zihált a vonal túlsó végén, lehet, hogy futott, vagy sietett valahova.
- Bella – szóltam bele kétségbe esetten, nem jött ki más.

- Hagyj békén. –vágta hozzám, hangján érezhető volt, hogy dühös.
- Kérlek hallgass meg. –könyörögtem.
- Nem vagyok rád kíváncsi. –vágta rám a telefont.
Ezt nem hiszem el, mi a fenét tegyek, hogy megbéküljön? El kell mennem hozzá, egyszer igen, el fogok menni hozzá, de nem most. Elsőnek Taylorral járok egy picit. A pultra támaszkodva törtem a fejem. Louis jött be rajta.
- Jól vagy? –kérdezte

- Nem, nem éppen, voltam már jobban is.

- Minden helyre jön. –ütögette meg a vállam, majd kifordult a konyhából.
Ott hagyva engem kétségeim közt. Úgy döntöttem elmegyek kondizni, de akkor csöngettek, odamentem az ajtóhoz, kinyitottam, barátnőm állt előtte. Átléptem a küszöböt, megfogtam két kezét. És a kijárat felé húztam.
- Taylor most nem alkalmas. Kérlek, menj el.

- Mi a fene? –kérdezte ledöbbenten.
- Kérlek menj el, este átmegyek, ha helyre jönnek a dolgok, de most el kell menned. A fiúknál kiverte egy két dolog a biztosítékot.
- Oké Harry, ha te így akarod…menj fuss a drágaságod után, engem meg hagyjál békén.
- Taylor kérlek! Ne csináld a fesztivált!
- Hagyj engem békén Harry Styles! –tipegett az autójához, és bepattant, majd elhajtott.
Ekkora sikerem még soha nem volt a lányok körébe, mint ma. Az egyik rám vágja a telefont, a másik meg kis híján felpofoz. Ezt meg kell emésztenem. Visszafordultam a házba, a fiúk mind az ajtó előtt füleltek.
- Liam nincs kedved egyet kondizni?
- Én is megyek. –vágta rá Zayn.
- Oké. Szedelőzködjetek, és menjünk.

Mikor odaértünk kiszálltunk. Megvettük a jegyeket. Este 8-ig ott voltunk. Majd megszakadtam az izomláztól, ami testembe keletkezett, de jól esett, hogy ezt érzem. Hazaérve lezuhanyoztam, majd befeküdtem a meleg ágyacskámba aludni.