33.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt! =) 
Egy kicsit megnyugodtam, hogy nincs semmi baja, de féltettem őt. Mikor beértünk a kórházba egyből tárcsáztam apát. Ő elmondta hol vannak. Siettünk oda hozzá. Benyitottunk a kórterembe. A húgom zokogott. Apa pedig próbálta nyugtatni, de nem ment neki. Odaszaladtam hozzá. Szorosan megöleltem.
- Megkérhetlek, hogy hagyjatok minket 4 szemközt? –kérdeztem apát.
- Persze. Kint várunk. –léptek ki az ajtón.
- Édesem, kicsim, miért csináltad ezt? Tudod, hogy aggódtam érted, és a fiúk is.
- Apa el akar válni. –mondta sírva, és te is elmentél.
- Cccsss! Nyugodj meg. Apa nem azért akar elválni, hogy rossz legyen nekünk.
- Nem akarom, hogy elváljanak.
- Figyelj picúr. Anya nagyon furán viselkedik. Sajnos ez tényleg egy drasztikus lépés, de muszáj megtennie apának.
Ekkor 5 idióta rontott be az ajtón. Louis megállt, és így a többiek át estek rajta. Húgom végre nevetett. Louis átadott neki egy köteg répát. Meg egy plüss répát. A többiek pedig szorosan megölelgették. Harry mellém lépett, és engem ölelt. Apa lépett be az ajtón.
- Mi lenne, ha ezt otthon folytatnánk? –kérdezi
- Menjünk. –mondtam.
- Neemm. Menj haza. Ma vállaljuk a bébi csőszködést. Semmit nem aludtál az este. –mondta Harry. Biztos vagyok benne, hogy Katrinnel jól ki fogunk jönni.
- Nem erre nincs semmi szükség.
- Ragaszkodunk hozzá. –mondta Louis.
- Én is ott leszek velük apa. Beszélgetek húgival. Minden rendbe jön. Pihend ki magad. Holnap reggel haza viszem. Ne idegeskedj.
- Köszönöm srácok. –fogott mindenkivel kezet az öregem.
Louis felkapta Katrint, és elindult a kocsihoz vele. Húgom a nyakába csimpaszkodott. Már Louis az autóba akarta tenni. Mikor Harry rászólt.
- Velünk jön Louis. Elmegyünk venni neki pizsit. –jelentette ki Harry

- Oké akkor én is megyek veletek. Liamnak dobta a kocsi kulcsot, hogy vigye haza a többieket. A „két” gyerek beült hátra. Én pedig Harry mellé. Hálás vagyok Lounak, hogy ennyire foglalkozik húgommal. Igazán rendes tőle.

Leparkoltunk a pláza előtt. Louisék előre futottak. Mi pedig hátuk sétáltunk utánuk.
- Nem visel meg a szüleid válása? –kérdezte kíváncsian. Valószínűleg meglepte, hogy nyugodtan viselem az ügyet.
- Ahj Harry ez annyira bonyolult. Mi már nagyon régóta nem vagyunk egy család. Anya nagyon fura. Nem. Nem visel meg, és pont ez fáj, hogy nem visel meg. –mondtam.
Közel húzott magához. Jó volt mellette lenni. Nem nagyon tudott izgatni, hogy egy pláza közepén sétálunk összebújva. Egy két directioner megállított minket. Van aki már ismer, és van aki még nem. Akik nem ismertek Harryt kérdezték, hogy én vagyok-e az új barátnője. Harry rám tekintett, hisz nem tudja, mit válaszoljon.
 - Én egy jó barát vagyok. –mondtam Harry helyett.

- Áh, értem! Jó vásárlást nektek! Sziasztok!- mondta a kislány.

Ölelkezve mentünk tovább. Biztos voltam benne, hogy készült rólunk pár fotó. Most nem voltam olyan állapotba, hogy ezekkel foglalkozzam. Louis és Katrin lépett ki az egyik boltból. Odaszaladtak hozzám.
- Veszünk fagyit! –jelentette ki Louis. Ezt Harry fogd meg kérlek! –nyomta a zacskót a kezébe. Anyám ez a srác. Jót mosolyogtam rajta. Majd tesómmal versenyt futottak a fagyizóig, amit persze húgom nyert meg, hisz Louis ráhagyta. Utol értük őket. Leültünk. Egy pincér lány kezdett el közeledni felénk, ám amikor meglátta Harryéket. Ijedten hátra arcot csinált, és az egyik kollegáját küldte ki asztalunkhoz.
- Sziasztok! Mit hozhatok? –kérdezte a lány kedvesen.
- Hello. A kolleganődet, aki az előbb bement. –mondja Louis.
Furán nézünk rá Harryvel.
- Mit parancsolsz? –kérdezte ismét a lány.

- 4fagyi kelyhet, és szeretném, ha az a lány hozná ki, aki az előbb elment.

- Hány gombócosat, és milyen ízűt.
- Törpicúr mit kérsz? –kérdezte húgomat Louis.
- Csokisat, meg málnásat.
- Bella te?

- Nekem is jó lesz a csoki meg a málna.
- Harry?
- Csoki málna.
- Én pedig szeretnék sárgarépásat.
- Olyannal nem tudunk szolgálni. –mondta a pincérnő. Szegény biztos kiakadt Louistól
- Akkor, amit a többieknek, és mindenre kérek jó sok csoki öntetet. És a kolleganődet.
- Meglátom, mit tehetek.

A lány sietősen távozott. Értelmetlen képpel néztem Louisra. Minek neki El, ha közbe lányokat bámul.
- Mielőtt lehordanál magadba a sárgaföldig. Csak azért akarom, hogy a csaj jöjjön ki, mert félt tőlünk, vagyis inkább megilletődött. Nem szeretem, ha az emberek így viszonyulnak hozzánk. Mi normális emberek vagyunk.
- Hát haver a te fejedre nyomja, rá a fagyi kelyhet nem érdekel, de ha én is kapok, belőle meghalsz. –mondta neki Harry.
Az a lány szolgálta fel a fagyi kelyhünket, aki a rendelést is felvette.
- A kolleganőm nem érzi jól magát. Ne haragudjatok rá.
- Hát legyen. Köszi, szépen. –törődött bele Louis.
- Nincs mit! Jó étvágyat. –hagyott ott minket a csaj.
- Néha csak egyszer egyetlen egyszer kapnám vissza a régi életem. Egy napra. Kihasználnék minden pillanatot.
- Miért zavar, hogy felismernek? Mi bajod van a hírnévvel? Te akartad. –mondta húgi
- Ez így igaz. Csak tudod nem gondoltam, hogy ekkora felhajtás lesz körülöttünk, és az egész világ ismerni fog, és hogy magánéletem sem lesz.  
- Ami a legjobb az egészbe, hogy itt vagyunk egymásnak. –mondta Harry. Mindig féken tudjuk tartani egymást. Átlagos srácok próbálunk maradni. 

Megettük a fagyi kelyheket. Fizettünk, és mentünk a directioner házba.

A húgom egyből a Niall és Zayn közé vetődött, Louis pedig utána. Liam a konyhába tevékenykedett. Harry pedig a hátam mögött pakolászott. Majd közelebb lépett, és átkarolta a derekam.
- Neked is pihenned kellene, semmit nem aludtál az éjjel. –javasolta nekem
- Nem ártana igen, de nem akarom rátok hagyni Katrint. Írok SMS-t Gregnek.
- Na, srácok vigyázzatok Katrinre én ágyba dugom Bellát. –kapott fel az ölébe

- OKEYYY. –halottam Zayn hangját. Mi már a lépcsőn jártunk. Szobája előtt nem tett volna le. Egyenesen az ágyig cipelt. Óvatosan belerakott a puha ágyikóba, amiben már nem elsőnek feküdtem. Odalépett a szekrényhez elővett egy pólót. És odaadta nekem.
- Ez kényelmesebb, mint a farmer aludj ebben. Elég hosszú. –adta oda egy csók kíséretében. Majd elindult az ajtó felé.
- Harry nem maradsz itt velem?
- Mindjárt visszajövök, hozok fel egy pohár vizet. Addig öltözz fel nyugodtan. –lépett ki az ajtón.

Annyira boldog voltam, hogy minden helyre jött köztünk. Louisnak pedig sokkal tartozom, hogy elvállalta a húga gondozását a mai napra, és ebben a fiúk is segítenek. Én addig Bellára vigyázom. Nagyon különleges lány. Olyan, mint egy angyal. Szelíd, és aranyos. Tudom, hogy erősnek mutatja magát, de biztos vagyok neki, hogy őt is megviseli a szülei válása, és hogy eddig jutott a családjuk. Remélem sikerül egy kicsit aludnia. –ezekkel a gondolatokkal lépkedtem le a lépcsőn. Eszmefuttatásom Niall zavarta meg.
- Sikerül pihennie? –kérdezte. Tetszett, hogy a fiúk ennyire aggódtak érte. És annyira örültem neki, hogy a fiúk befogadták.
- Viszek neki fel egy pohár vizet. Igen majd összehozom, hogy aludjon. –válaszoltam
- Nagyon rendes lány.
- Igen remek csaj. Annyira hihetetlen, hogy sikerült megszereznem. És ami még hihetetlenebb, hogy attól félek, hogy el fogom veszíteni. Sose aggódtam azon, hogy mi van, ha elveszítek egy lányt. Általában jött a következő. Amire nem vagyok büszke, de amióta Bellát megismertem, teljesen más miden.
- Óh, Harry barátunk fülig szerelmes. –tette a vállamra kezét Louis.
- Na jó engedjetek. Nem ezért jöttem le.
Gyorsan elszaladtam a konyhába. Reméltem, hogy Bella addig felöltözik. Visszasiettem a gyönyörű lányhoz. Mikor meglátott mosoly ült az arcára. Lehuppantam mellé az ágyra. Ő egyből karjaimba férkőzött. Simogattam karját mire elaludt. Néztem édes arcát, ahogy szunyókált. Én is kis híján elaludtam. Mikor nyílt az ajtó. Húga kukucskált be rajta. Annyira aranyos volt, ahogy benézett, hogy mind ketten alszunk-e.
- Gyere! –szóltam neki suttogva.
- Ne haragudj, hogy zavarok. –nézett boci szemekkel.
- Nincs semmi. Mit szeretnél? Miben segíthetek?
- Harry! Vissza fog menni? Itt hagy engem? –kérdezte, és könnycseppek a szemébe csak növekedtek, majd elkezdtek lefolyni az arcán.
- Várj egy picit. –szabadítottam ki magam Bella öleléséből óvatosan. Majd megfogtam a húga kezét. Átmentünk a stúdió szobába. Néztem, ahogy ez a kicsi lány sírdogál. Annyira megesett rajta a szívem.
- Gyere, csücsülj ide. –húztam szembe egy széket. Szófogadóan leült rá, és nézett.
- Bella itt fog maradni, megígérem. Nem hagyna itt téged. Tudod Katrin az én szüleim is elváltak. Tudom mennyire fáj, és nehéz ez neked, de meg kell értened, ez csak a te és a nővéred javát szolgálja. Attól, hogy elválnak még elmehetsz anyukádhoz.
- Anya látni se akar. Mindig megfeledkezik rólam. -sírt még jobban
-Cccsss nyugodj meg, minden rendbe jön. –öleltem magamhoz, és simogattam. Egy idő múlva megnyugodott, de mire észrevettem el is aludt. Úgy tűnik nyugtató hatással vagyok a Peterson lányokra. 

32.rész

Sziasztok! Tudom hogy rohadt sokat kellett várnotok a részre :( Ne haragudjatok. Szinte semmire sincs időm...utálom a 12. osztályt :( Ennél ez csak rosszabb lesz sajnos, hisz egy kicsivel több mint 1 hónap múlva kezdődnek az írásbeli érettségig, tanulnom kell rá. Hétvégéken próbálok majd részt hozni. Kérlek ne haragudjatok. Ez a rész egyébként nem lett olyan jó. Csak írtam, hogy mégis legyen valami. 

Harry megdöbbent. Mozdulatlanul állt velem szembe. Megfogtam kezét, és húzni kezdtem, de úgy tűnik gyökereket eresztett a lába, vagy megfagyott.

- Harry, ha nem mozdulsz meg, én esküszöm, hogy felhívom a Madam Tussauds múzeumot, hogy viasszá változtál.
Megmozdult végre, visszahúzott magához, megfogta nyakam, és gyengéden megcsókolt. Csókja iszonyúan nyugtató volt. Elfeledkeztem mindenről. Levegőhiány miatt váltunk el. Megsimította arcomat a kézfejével. Majd összekulcsolta kezünket, és elindult a kijárathoz. Beültünk az autóba.
- Megtaláljuk a húgod, ne aggódj szerelmem! –mondta. Arcomat elöntötte a pír. Senkiben nem bíztam még annyira, mint Harryben.
Ott hagyott minket apukája, és ő a számra nyomott egy puszit. Lefagytam, szó szerint. Gyomromban pillangók kezdtek el versenyezni. Nem tudtam mit reagálni. Percekig álltam ott, és bámultam ki a fejemből, és belül iszonyat boldog voltam. Mikor leesett mi is történt, megfogtam karját visszahúztam magamhoz, amennyire csak tudtam, olyan érzelmes, és gyengéd csókot nyomtam ajkaira. Nem kellett sokat harcolnom, hogy utat engedjen nyelvének. Egy apró nyögés hagyta el a száját. Levegőhiány miatt elváltunk. Még mindig hihetetlen, hogy megadta nekem magát. Bár lehet a kétségbe esés tette ezt vele. Megsimogattam arcát, bőre olyan puha, mint a selyem.

Elindultunk az első legközelebbi játszótérre. Az ölemben pihent összekulcsolt kezünk. Harry folyamatosan nyugtatott. Londonban már átjártuk az összes játszóteret. Kétségbe esetten kerestük húgomat. Harry telefonja csördült meg. A kijelzőn Liam neve villogott. Harry sietősem vette fel:
- Mond! –szólt bele. –Oké azonnal megyünk! Szia Liam.- tette le. Tekintetem rá kaptam.
- Látták egy kislányt suli táskával volt. Kétségbe esetten kóválygott a Hyde Park felé. Valószínűleg ő volt. –szorította meg a kezem. A Hyde Park felé vettük az irányt. Beparkoltunk, a fiúk már ott voltak. Vártak minket.
- Váljunk szét. Hatalmas a park. –mondja Zayn.
- Liam te Louissal, Zayn te Niallal, én pedig Bellel megyek. Ne engedjétek elmenni, ha megtaláltátok. –szólt Harry
Beindultunk a parkba. Kézen fogva sietősen sétáltunk miközben nevét ordibáltuk. Már sötét volt, és hideg is, percek kérdése és az ég is szakadni kezd. Emlékeim feltörtek. A hideg is kirázott tőlük, és mint valami égi jel az eső elkezdett zuhogni. Harry levette a pulóverét. Tiltakoztam ellene, de ő nem engedett tervéből. Nem akartam, hogy megfázzon, hisz akkor a koncerten sem tud úgy teljesíteni. Körbejártunk minden apró négyzetmilliméterét a parknak. Már alig láttunk. Ruhánkból csavarni lehetett a vizet. Elindultunk a kijárat felé. A többiek megvártak minket. Csalódottan bólintottam, hogy nincs meg.

Apát felhívtam, közölte, hogy egész nap a rendőrségen ült. Nem akart neki senki se segíteni. Húgom keresését csak holnap fogják elkezdeni. Idegesen szálltam be az autóba. A fiúk is haza indultak. Ma már nem tudunk mit tenni. Forró könnycseppek áztatták el pillanatok alatt arcomat. Arcomat kezembe temettem. Harry már a hátamat simogatta, és próbálta feszültségét leplezni.

Leparkoltunk a házunknál. Erőtlenül lépkedtem előre, és nyitottam ki az ajtót.

Apa a kanapén ült és sírt. Sosem láttam még sírni őt. Odasiettem hozzá, és átkaroltam. Együtt sírtunk.
- Az én hibám Bella. Ez az egész az én hibám.
- Ne kérlek, ne hibáztasd magad. Megtaláljuk! Meglesz, tudod, hogy milyen okos, biztos nem történt semmi vele.
- Felhívtam anyádat. –mondja
- Mit mondott? Mért nincs még itt? Hm?
- Azt mondta, az én hibám, oldjam meg. Őt már nem érdekli.

- Gyönyörű szép anyuka, éljen. Nem lehet ez a nő az anyám. Ne akarjon velem összefutni. –kezdtem el mérgelődni.
Harry rátette a kezét a hátamra. Ráemeltem tekintetét.
- Főzök teát jó? –kérdezi.
- Hagyd majd én Harry, csinálok vacsorát is. Bár nekem egy falat sem megy le a torkomon.
- Enned kell lányom! Nem szabad elhagyni magad. Gondolom ma még nem is ettetek.
- Igaza van apudnak kicsim! – tette a vállamra Harry a fejét.
Apa a kicsim jelzőre nagyokat pislogott. Én csak elpirulva összefontam kezem Harryével. Bár nem tudom hányadán állunk. Apa, mosolygással, és egy nagy öleléssel válaszolt előbbi tettemre. Átlépkedtünk a konyhába. A két fiút leültettem az asztalhoz. Vettem ki tojást, meg sonkát, és 6szelet kenyeret. A kenyereket betettem a pirítóba. A tojásból, és a sonkából tükörtojást csináltam. Majd a pirítóst tettem mellé. Turkáltam az ételt, de ettem belőle pár falatot. Apa és Harry mindet megették. Az óra már a fél egyet verte.
- Elmegyek lefürdeni. –jelentettem ki.
- Jól van. –válaszoltak egyszerre.
Felálltam, és elindultam a szobámba, még szerencse, hogy hagytam itt pár pólót. 
-Köszönöm Harry, hogy ismét a lányom mellett vagy. Nagyon örülök nektek, a feleségem biztos kiakadna, ha ezt megtudná. Jól mutattok egymás mellett. Hm emlékszem mikor megkérte Bellát Katrin, hogy posztereket segítsen kirakni. Hüledezve kérdezte, hogy mivel akarja tele tömni a falat. Hisz akkor egy szobában voltak még. És a kisebbik lányom ezer wattos mosollyal bejelentette, hogy hát a One Directionnel. Bella az így homlokára csapott, rám nézett, és könyörgött, hogy ne engedd meg neki, bármit, de ezt ne. Aztán mondtam, hogy a szoba a kettőtöké, azt csináltok vele, amit akartok. Leült tévézni valamelyik zenecsatornán ment pont az a dalotok, ami a tengerparton játszódik, ilyen lassú dal. Ne haragudj, nem tudom a címét. Bella meg felállt, és elkezdi, nem hiszi el, hogy minden hol titeket kell néznie. És most pedig itt állsz, és együtt vagy a lányommal. Örülök nektek tényleg.
- Bella remek lány. Igen tudom, hogy nem nagyon tudott minket szeretni, de ezt nagyon remélem, hogy sikerült megváltoztatnunk. A fiúk is nagyon kedvelik. Igazán okos, és gyönyörű lány. Keresve se találhatnék jobbat. Nagyon megszerettem. Fél a médiától, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ne essen baja. Megvédem, akár mibe kerül.
- Ebben biztos vagyok.
- Ne haragudjon, ne vegye tolakodásnak, de miért akar válni?
- Nem veszem annak. Tudod a feleségem korántsem olyan angyal, mint, amit előttetek mutatott magából. Nem foglalkozik a gyerekekkel. Azt nézi neki mi a jó. Nem ilyen volt. Elvette a pénz az eszét. Bellát állandóan ki akarta túrni a családból, mert nem akart magán iskolába járni, elit embereket megismerni, és Bella a pénzt inkább adományra adja, mint hogy magára költené. Soha nem kért semmit, és ha valami drága dolgot akartunk neki venni egyből elutasította. Más lány valószínűleg mindennap a plázába járna. Ezt az anyja nem tudta elviselni, és most sem tudja.
- Volt szerencsém vele négyszemközt összefutni. Érdekes beszélgetést ejtettünk meg.
- Ne haragudj akár mit is mondott neked. Ne hallgass rá. Elmegyek, felhívom a rendőrséget, hátha tudnak róla valamit. Érezd otthon magad. Vagy menj fel Bellához.
- Rendben, felmegyek hozzá. És köszönöm szépen.
- Nincs mit fiam. –nyújtotta a kezét nekem.
Néztem a távolodó alakot, majd elindultam az emeletre. Bella édesapja igazán rendes ember ezt sikerült a beszélgetésből levonnom. Benyitottam a szobába, de nem volt még bent. Az ágyára volt dobva telefonja. Pásztáztam szememmel mikor megszólalt. A szívem hirtelen kiugrott. A kijelzőn Greg neve villogott. Gondoltam felveszem, remélhetőleg nem fog megharagudni a kisasszony miatta.
- Szia Greg Harry vagyok!
- Áh üdv! Bella merre van?
- Fürdik.
- Van valami hír Katrinről?
- Nincs semmi, és a rendőrség sem csinál semmit. Szakad az eső, fogalmunk sincs, hol lehet. De te hogy-hogy fenn vagy ilyen későn?
- Nem tudok aludni! Aggódok érte, és a nővéréért is.
- Nyugi Greg vigyázok rá!
- Szóljatok, ha van valami. Jó éjt!
- Jó éjt.

Megfürödtem, és visszaindultam a szobámba, ám onnan hangok szűrődtek ki. Ezer közül is felismerem, és ki más lenne a szobámba, ha nem Harry? Telefonon beszélgetett Greggel? Akkor az, az, én telefonom volt. Örülök, hogy ennyire kijönnek. Mind ketten nagyon fontosak nekem. Lehet csupa rossz ez a mai nap, de végre nem félek kimutatni az érzéseimet. Harry óvatos velem, amióta megcsókoltam. Nem mer hirtelen közeledni. Többször meggondolja, hogy megcsókoljon-e átöleljen-e, de az Isten szerelméért, én nem tudok betelni vele. Benyitottam a szobámba. Göndörke az ágyamon feküdt háttal. Szemét rám szegezte. Égetett a tekintete. Jól eső bizsergés váltott ki belőlem, már csak az is, hogy ott volt és nézett.
- Jól vagy? –kérdezte. Bólintottam egy aprót válaszul, majd odamentem mellé. Helyet foglaltam az ágyon.
- Üres a fürdő! –jelentettem ki semmit mondóan.

- Oké. Akkor meglátogatom. –mondta mosollyal az arcán. 

Már az ajtó kilincsét fogta, mikor megszólítottam. Rám emelte gyönyörű íriszeit. Odaléptem közel hozzá, és megcsókoltam. Egyik kezével átkarolta derekamat, másikkal pedig a hajamat simogatta.
- Kicsim megyek fürdeni. Sietek.
- Jó. –adtam gyorsan egy apró puszit a szája szélére. Majd visszaslattyogtam az ágyhoz. Rátekintettem az órára, ami 3órát mutatott. Plafont bámultam. Aludni nem bírtam. Egy félóra elteltével nyílt az ajtó. Harry egyből bevetette magát mellém az ágyba.

- Aludj! –kérlelt. Majd szorosan magához vont.
- Nem megy, most nem tudok. Nagyon félek, hogy történt vele valami.
- Nem történt semmi, meglátod, megtaláljuk. –simította meg az arcom. Tekintetem rá szegtem. Átkaroltam kezemmel mellkasát, majd néztem igéző zöld szemeit. Reggel 8-ig folyamatosa beszélgettünk.
Apa kopogott az ajtón. Kikiáltottam neki, hogy gyere.
- Meg van a húgod. –jelentette ki
Szemeink szinte egyszerre pattantak ki. Mind ketten felültünk.

- Hol van? –kérdeztem
- Kórházban van, de jól van. Én elindulok.
- Megyünk ön után, csak felöltözünk. –vette ki a számból Harry a szót.

- Ugyan Harry! Tegezz nyugodtan! Már tegnap is mondani akartam. Ott találkozunk. –csukta be maga mögött az ajtót.
Turbó gyorsasággal vettünk magunkra ruhát. Harry értesítette a fiúkat, akik kijelentették, hogy azonnal elindulnak hozzá. Mi is elindultunk. 

31.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket. :) 

Reggel arra keltem, hogy valaki mocorog mellettem. Kinyitottam szemem, és a látványtól elmosolyodtam, tehát nem álmodtam, hogy ide jöttek.
- Jó reggelt! –köszöntem neki.
- Neked is. –válaszolta mosollyal az arcán.
- A fürdőt a folyosó végén jobbra találod. –mondtam neki.
- Angyal vagy- felelte, és egy puszit nyomott az fejem tetejére, amit én egy mosollyal, és paradicsom színnel jutalmaztam.
Én letántorogtam a földszinti fürdőbe, lezuhanyoztam, és felöltöztem. Harry még sehol sem volt. Kimentem a konyhába reggelit készíteni. Főztem kakaót is. Ekkor megjelent a konyhaajtóba barátnőm.
- Jó reggelt Lotti. –köszöntem nagy vigyorral a fejemen.
- És igen nyertem! –jelentette ki diadalittasan.
Erre Harry is belépett hozzánk. Puszival köszöntötte a barátnőmet. Leültünk az asztalhoz, reggelizni. Mikor megcsörrent a mobilom. Greg feje vigyorgott rám a képernyőről. Letettem a villámat, és elfogadtam hívását.
- Szia. –köszönt bele.
- Greg én esküszöm, kinyírlak. –jelentettem ki.

- Mi a bajod már? –kérdezte a vonal túlsó végén meglepődve barátom.
- Mért nem mondtad, hogy a srácok várnak, kiakasztottam Lottit az úton, tudod mi lett volna, ha anyámék jönnek?!
- Nem hogy örülnél! Egyébként mizu? Minden rendben? Ugye jössz ma dolgozni?
- Basszus! –csaptam a homlokomra.

- Oké akkor nem. Mind egy tartom a frontot.

- De bemegyek!
- Nem jössz be! Legyél Harryvel beszéljetek meg mindent a fiúkkal!
- Már megbeszéltünk! Minden rendben. –pillantottam Harryre. –csak a kislányt meg akartuk látogatni a kórházba
- Akkor menjetek, be ne merj jönni!

- Imádlak Greg! Köszönök mindent! –cuppantottam bele a telefonba, jelezvén hogy puszilom.

Letettem a telefonom az asztalra. Reggeliző társaim nagyokat pislogtak rám, és várták a magyarázatot. Elmondtam nekik, hogy elfelejtettem a munkám, de szerencsére Greg tartja a frontot. Összeszedtem a tányérokat majd beletettem a mosogatóba. Lotti felment öltözni. Harryvel maradtam lent a konyhába. Hátam mögé lépett, átfonta karjaival a derekam, fejét a vállamra tette.
- Gyere vissza velem Londonba, kérlek! Jah és amíg itt vagyok, felejtsd el, hogy dolgozol.

- Harry mért gondolod, hogy ennyire egyszerű minden? –fordultam felé, és fogtam meg zakója gallérját.

- Mert ennyire egyszerű, itt vagyok, szeretlek, megvédelek mindentől.

- Harry már mondtam, mi nem lehetünk együtt.
- Mond azt, hogy nem szeretsz! Mond a szemembe, és elmegyek, soha többé nem látsz. –támasztotta neki homlokát az enyémnek.
Én csak ott álltam ledermedve, ezt nem vagyok képes neki mondani. Percekig álltunk ott így, de Lotti belépett a konyhába. Harry pedig egy önelégült mosollyal jelezte, hogy nyert. Barátnőm bőröndje mellett állt. Felvonva szemöldököm, vártam a választ.

- Elmegyek, amiért jöttem itt van. Végre minden rendben köztetek. Szeretném a következő címlapon azt látni, hogy vele vagy, és hogy boldogan éltek együtt. Menj vissza Londonba. Ne csinálj hülyeséget. Ne félj ő nem olyan, mint a többi. Becsüld meg, ne engedd menni. Ne fordíts hátad a szerelemnek, még anyud kedvéért sem. Beszélünk telefonon, ha hazaértem felhívlak. Jó? Vigyázzatok magatokra, és egymásra is. Következőnek már Londonba akarlak meglátogatni. –ölelt át szorosan barátnőm. Kikísértük Harryvel. Beült a taxiba és elviharzott.

Néztem ki a fejemből, hogy drága barátnőm jól itt hagyott.

Döntöttem elválok, nem bírom ezt. Én nem fogok a gyerekeim közt választani. Igenis beadom a válópert. Veszek neki valahol egy házat, adok neki pénzt, de nem fogok a gyerekem nélkül élni. Teljes elvette az eszét a pénz. Bella elment nem foglalkozik Katrinnel sem. A héten már 3× hívott fel a kisebbik lányom, hogy az anyja elfelejtett érte menni a gitár iskolába. Arra persze volt esze, hogy Bellát elüldözze. Értem már miért viselkedett így a lány. Most nyílt ki igazán a szemem, hogy miről beszélt. Ülök a TV előtt este 11 van, a drága feleségem nem rég esett be az ajtón.
- Elmondanád hol voltál? –kértem számon. – A lányt megint elfelejtetted! –hánytam a szemére.
- Dolgoztam! –jelenti ki nemes egyszerűséggel.
- Igen és mégis hol? Na idefigyelj elegem van! Elüldözted a nagyobbik lányt, a kicsivel nem foglalkozol. Azt mondod, dolgozni jársz, már ezt sem hiszem el, és nem is érdekel. Holnap keresek egy ügyvédet, és elválunk! Itt vége. Kapsz egy házat, és némi pénzt. A gyerekek maradnak, ha akarod, látogatod őket, ha akarod nem. Belláért megyek Sheffieldbe mihelyt lezárult a válóper. Még szerencse, hogy vagyon védelmi házasságot kötöttünk.
- Most kidobsz? Ennyi év után kidobsz? –kérdezte mérgesen
- Ki, mert úgy viselkedsz, mint egy utolsó nőszemély! Azt mondtad Bella szégyent hoz a családra, akkor te? Nem is értem miről beszélünk. Annyi éven át uszítottál a lányom ellen, de ennek itt és most vége! Nem tűrőm tovább!
- Tudod mit? Fordulj fel! –vágta hozzám.

- Örülök, hogy beleegyeztél. Elővettem a pénztárcám adtam neki némi pénzt, és megkértem, hogy menjen el szállodába.
Szerencsére kilépett azon az ajtón, és ezzel az életünkből. A kislányom szipogását hallottam meg a lépcső tetejéről. Elindultam felé, de ő gyorsan elszaladt. Bezárkózott az szobájába. Kintről hallottam, hogy keservesen sír. Kopogtattam, zörgettem, de semmi. Úgy gondoltam majd megnyugszik, és holnap beszélek vele. Elmentem lefürdeni. Reggel elindultam kislányom szobája felé. Az ajtó nyitva volt. A lány sehol. A ruhái eltűntek a szekrényből. Meglépett. Teljes kétségbe estem. Hívtam, de a telefonja az ágyon szólalt meg. Egyből a rendőrséget hívtam, akik azt mondták, hogy nem tehetnek semmit. Ez mégis mi? Úgy éreztem, muszáj Bellát értesítenem erről. A régi telefonja eltört. Az új számát, ha egyáltalán van neki, nem tudtam. Egy ember volt, akivel tudtam kommunikálni, az Greg volt. Egyből tárcsáztam. Szerencsére fel is vette:
- Igen Mr. Peterson! Miben segíthetek?
- Eltűnt Katin. Kérlek szólj Bellnek!
- Hogy mi? Azonnal megyek, és szólok.
- Köszönöm Greg! Szia! –nyomtam ki a telefont.

Örült tempóval indultam el Bella felé. Bezártam a kávézót. Megkértem a főnökasszonyt, hogy menjen be, és ne haragudjon. Elmeséltem mi történ, megértette. Negyed óra múlva Bella ajtaját vertem. Sietősen ajtót nyitott-
- Szia Greg! –ölelt át
- Erre most nincs időnk! –mondtam. A göndör srác jelent meg Bella háta mögött. Legalább nem lesz egyedül. Bár az tuti, hogy én is megyek keresni Katrint.
- Mi történt? –kérdezte ijedten Bella
- Apukád hívott. Katrin eltűnt. –jelentettem ki
Kikerekedtek a szemei, láttam rajta, hogy megrémült. A következő percben a földre kezdett omlani, de Harry gyors volt és megfogta.

Miután Lotti elment, ismét kettesben maradtunk. Neki álltunk főzőcskézni. Közben pedig beszélgettünk. A fiúkat hívtam, hogy jöjjenek át, és menjünk a kórházba. Az ajtót valaki sietősen verte. Azt hittem a fiúk jöttek. Bella sietősen az ajtó felé ment, kinyitotta. Ám az ajtó előtt nem a fiúk álltak, hanem egy rémült Greg. Bella átölelte. Mire ő azt mondta neki, hogy erre most nincs ideje. Mi történt?- kérdezte meg ijedten Bella. Mire Greg elmondta neki, hogy húga eltűnt. Pár másodperc után Bella már a karjaimba feküdt ájultan.
- Óh, te jó ég! –mondtam. Gyere be. És légy szíves csukd be az ajtót.
Sietősen a kanapéhoz mentem, és óvatosan letettem a kezembe fekvő lányt. Greg, ahogy becsukta az ajtót, egyből csöngettek. Tájékoztattam Greget, hogy valószínűleg a fiúk azok, és ahogy gondoltam, ők léptek be az ajtón. Én még mindig simogattam Bella arcát. Greg hozott egy kis vizet, mire fröcskölni kezdtem vele. A fiúnak a szava is elállt. Nem tudták mi történt. Bella nehezen kinyitotta a szemét, majd felült, és átkarolta a nyakamat.
- Harry olyan borzalmas álmom volt. –mondta, és közbe zokogott.
- Ccccsshh- csitítgattam. Majd közöltem vele, hogy sajnos nem álom volt. Még jobban zokogott. A fiúk mind megölelgették, és nyugtatgatták.
- Menjünk Londonba, kérlek! Keressük meg. Még csak 12éves. Ki tudja. mi történik vele. –könyörgött.

- És, ha ide jön? –kérdezte Greg.
- Greg megtennéd, hogy itt maradsz? –kérdezte tőle kétségbe esetten
- Meg persze, de nyugodj meg. Nem lesz baja. Tud magára vigyázni. –mondta neki
- Harry kérlek, induljunk. –mondta nekem sírva
- Jól van, gyere! Gyertek srácok. –öleltem magamhoz.
A fiúk bepattantak az autókba. Én megfogtam a karját. Szembe fordítottam magammal. Remegett az idegtől.
- Kérlek, nyugodj meg, megtaláljuk, minden rendben lesz. Megteszünk mindent, hogy meglegyen. Elmegyünk elsőnek hozzátok, utána megnézzük azokon a helyeken, ahová járni, szokott. És megkeressük a barátait. Nyugi, édes! Meglesz –szorítottam magamhoz, és egy puszit nyomtam a feje búbjára, és szorosan magamhoz öleltem. Ő is átölelt. Percekig álltunk így. Majd megfogtam a nyakát, letöröltem a kibuggyanó könnyeit. Összekulcsoltam ujjainkat, és át kísértem az autó másik oldalára. Kinyitottam neki. Beült. Beindítottam az autót, és elindultunk London felé.
- Még ezt sem lehet anyámra bízni, és apám is, hol volt? –kérdezte mérgesen
- Nyugi! Nem tudhatjuk mi történt.
- Visszamegyek Londonba, csak legyen meg kérlek. Ne essen semmi baja. –mondta kétségbe esve.
Örültem neki, örültem, hogy azt mondta visszajön. Bár tudtam, hogy ezt most húga miatt fogja megtenni. A húga a legfontosabb ember az életében, ezt már nem egyszer bebizonyította. Ölni tud érte. Én is, és a fiúk is aggódtunk a kislányért. Én el nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, mert teljes körű tájékoztatást nem kaptunk, csak hogy Katrin eltűnt. Az úton kezembe vettem kezét. Simogattam kézfejét. A fiúk csendbe voltak, tudták, hogy most nem az a pillanat mikor beszélniük kell. Mentem, amilyen gyorsan csak tudtam. A 3 órás utat 2 óra alatt sikerült megtennünk, ahogy ígértem, elsőnek az ő otthonát céloztuk meg. Idegesen szállt ki az autóból, és kivágta maga előtt a ház bejárati ajtaját. Én a fiúkat haza küldtem. Megegyeztünk, hogy mindenki a saját autójával elmegy keresni. Minden játszótéren megnézik. Majd Bella után siettem. Apukája szorosan ölelte Bellát. És együtt sírtak.
- Mi történt apa? –kérdeztem kétségbe esve
- Tegnap anyáddal este veszekedtünk, úgy döntöttem elválok, ő meg végig hallgatta ezt. Nem engedett be a szobájába, zokogott. Majd reggel meg akartam vele beszélni, ezt az egészet, a félig üres szekrényét találtam. És a suli táskája sehol. Nem tudom hova ment. Szia Harry! Köszönöm, hogy itt vagy.
- Jó napot Mr. Petterson! –nyújtotta Harry jobbját
- Hogy- hogy elváltok? –kérdeztem. Nem értettem már semmit. Apám sose akart volna elválni, mi a fene történt, amíg nem voltam itt? Harry szorosan ölelt. Próbált nyugtatni. 

- Késő este járt haza, a húgoddal semmit sem foglalkozott. És el ne hidd, hogy bele egyeztem abba, hogy elmenj. Ő elküldött. Veletek akarok lenni kicsim. –ölelt át apa. Harry egy kicsit eltávolodott. 

- Ne aggódjon Mr. Petterson megtaláljuk. Minden rendbe jön. –mondta Harry nyugtatásképp, de hangján halatszódott, hogy ő is aggódik.
- Elmegyek felöltözni, és én bemegyek a rendőrségre. Telefonon nem informáltak. Vártalak titeket, és reménykedtem, hogy visszajön.
- Mi pedig elmegyünk keresni. –válaszolta Harry
Apa elment öltözni. Én pedig lent maradtam Harryvel. Szorosan magamhoz öleltem. A védelmező karok, egyből átfogták derekamat.
- Köszönök mindent Harry! Köszönöm, hogy mellettem vagy. –nem volt már türelmem arra, hogy eltaszítsam magamtól. Nem, is akartam már. Nem érdekel. ki mit mond. Féltem, hogy Harry csak szórakozni akar velem, de bebizonyította, hogy nem. Nem bírtam tovább várni. Egy apró puszit nyomtam a szája szélére…

30.rész

Sziasztok! Hoztam egy új részt! Remélem azért egy picikét tetszeni fog! =)

Harry nyugtatóan a hátamat simogatta, tudván hogy ez megnyugtat. Egy hang sem tudott ki jönni a torkomon, hisz a keletkezett gombóc ezt megakadályozta. Ha eddig nem tudta, hogy beleszerettem, most biztos rájött.
- Nem engedlek többé el. –mormogta a fülembe. Én erre csak ráemeltem tekintetem. Mosolyával találtam szembe magam, és adott egy puszit az arcomra.
- Ne ígérj olyat, amit úgy sem tartasz be. –szaladt ki a számon.
- Ha visszajössz velem Londonba minden rendbe fog jönni. –mondta
A fiúk kitrappoltak hozzánk, mindenkinél volt meleg szendvics. Niallnal 5 is.
- Sziasztok. –nyögtem nekik. Hisz még nem is köszöntem
Harry egy percre sem engedett el, ugyanúgy húzott magához. A fiúk csak mosolyogtak rajtunk. Lotti meg azt hajtogatta, hogy mennyire édesek vagyunk együtt.
- Állj le, nem vagyunk együtt. –jelentettem ki
- Még nem. –mondta Harry.
- Egyébként hogy vagy? Minden rendben veled? –jött a kérdés Liam felől.
- Igen köszönöm! Jól vagyok. És ti?
- Mostanában ránk járt a rúd, de most minden rendben van. –feleli Harry
- Hm, tényleg, ne haragudjatok az interjú miatt. –kérleltem őket.

- Dehogy is. Ne bolondozz. Nekem kell bocsánatot kérnem tőled. –mormogta Harry a hajamba.
- Ugyan hagyjuk.
- Kezdjünk újra mindent szerintem. –mondta Liam
- Benne vagyok. –helyeselte Lotti.
Mindenki bemutatkozott mindenkinek, ez kicsi mosolyra késztetett.
- Srácok. –szólítottam meg őket. Mire mindegyik rám szegezte a tekintetét. –Rengeteg directioner megtalált az elmúlt héten. Tegnap reggel is becsengettek, Egy édes kislány állt az ajtóba, és arra kért, hogy adjak neki egy Zaynes autógramot. Mondtam neki, hogy ez nem igazán fog menni. Erre tökre elszomorodott, és elindult anyukájához, aki kiszállt az autóból, beinvitáltam őket. Az anyuka elmesélte, hogy a kislány barátnője kórházba van. Kómában. A koncertetekre akartak menni, de a lány beteg lett. Oda adtam neki a pulcsid, hogy adja oda a barátnőjének. –néztem rá Harryre. És mielőtt mondhatott volna valamit, folytattam mondani valóm. –megígértem neki, hogy jelezni fogom nektek, és bementek a barátnőjéhez, én is meg fogom látogatni a lányt holnap.
- Megyünk veled! –jött egyből az ír szőkeségtől a válasz, a fel nem tett kérdésre.
- Köszönöm!
- Szerintem most már menjünk, hagyjuk a lányokat pihenni, biztos fáradtak.- mondta Liam

- Liamnak előjöttek a daddy direction érzései. –piszkálta Zayn.

A fiúk felöltöztek, de Harry továbbra is csak állt zokniba, előttem. Karba tett kézzel, és felvont szemöldökkel néztem rá. Közelebb lépett, és szorosan megölelt.
- Nem tudom elhinni, hogy itt vagy. –mormogtam pulcsijába.
- Pedig itt vagyok, és ha akarod, akkor itt is maradok. 

- Tényleg itt maradsz velem? –kérdeztem.
- Persze, hisz annyi mindent meg kell beszélnünk, de csak egy feltétellel, ha holnap eljössz velem vacsorázni, és sétálni. Hisz tartozom nekem még egy sétával.
- Harry, mi van veled és Taylorral? –kérdeztem kicsit félve a választól.

- Kísérjük ki a fiúkat, és utána megbeszéljük ezt.

Elindultunk az ajtóhoz, a fiúk nagyot néztek, hogy Harry marad, és Lotti is meglepődött. Adtam mindegyik fiúnak egy- egy puszit, majd megvártuk még elhajtanak.
- Lotti menj nyugodtan aludni, mi még egy kicsit beszélgetünk.
- Oké fiatalok, én nem is zavarok. Jó éjt!
- Jó éjt. –mondtuk egyszerre Harryvel.
- Gyere, csinálok kakaót. –fogtam meg kezét, és húztam a konyha felé.
Leült az asztalhoz én pedig neki állta kakaót készíteni. Tekintetét végig a hátamon éreztem. Bele is pirultam rendesen. Még szerencse, hogy ő ezt nem látta. Mikor kész lett a kakaó, kiöntöttem két bögrébe, és elé tettem, meg leültem vele szembe. A bögrében, a kakaó, sokkal érdekesebb volt, mint Harry arca. Tudtam, hogy felnézek rá elveszek a szemeibe.
- Kérdésedre a válaszom elhagytam. –szakította meg a csendet.
Eddig volt az, hogy nem emelem rá a tekintetem.
-Hm?
- Megcsalt egy másik sráccal.
- Képzeld csak milyen érdekes lett volna, ha másik lánnyal csal meg. Beugrottál volna közéjük. –mosolyognom kellet.

- Hé, ez nem igaz.
- Persze Harry ez rád nem vall. Szent vagy. Tudjuk
- Most piszkálni fogsz? –kérdezte morcosan

- Csak hülyülök. És miért is kerestél meg?
- Amiért te engem. –válaszolta tömören.

- Tehát fogadásból.
- Fogadásból mentél Londonba?
- Igen Harry, el akartalak titeket felejteni, de azért mentem bele a fogadásba, mert ezt tudtam, hogy nem fog menni.

- Mit érzel irántam?

- Erre hagy ne kelljen most válaszolnom, kérlek.
- Oké, de, csak mert ilyen aranyosan kérted. Egyébként isteni a kakaó.
- Örülök, hogy ízlik.

Felállt elém sétált, nyújtotta a két kezét, elfogadtam. Magához húzott, ennyit egy nap nem ölelkeztem. De nagyon jól esett ölelése.
- Nagyon hiányoztál, ezért jöttem ide. Nem érdekel senki, tudom, hogy egy szemét voltam, de összezavarodtam. Irigy voltam Niallra.

- Harry, Niall és köztem nem volt az égvilágon semmi. Zaynnel is összeboronáltak, de vele sem volt semmi.  Nem tudom ezt neked bebizonyítani, itt az a kérdés, hogy mennyire bízol meg bennem, és főképp mennyire bízol meg a barátodba, aki szinte a testvéred. –mondtam elég fájdalmas hangon.

 - Tudom rájöttem, és hülyén viselkedtem, de nem tudnálak más fiú karjaiba látni. –erre a mondatára irtó nagyot dobbant a szívem.
- Ez butaság Harry, tudod, hogy akár mit érzünk egymás iránt, nem lehet több barátságnál.

Itt maradtam vele, újra a karjaim közt tarthatom belőle sosem elég. Látom, hogy szeret, ahogy rám néz, ahogy magához húz. Sosem láttam még lányt így rám nézni, és sosem éreztem még ilyen ragaszkodást senkihez. A múlton rágódunk, de tudom, hogy ezt meg kell beszélnünk, ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Fájdalmat láttam a szemébe mikor Niallról, és Zaynről beszélt. Fájt neki, hogy nem bíztam benne.

- Ez butaság Harry, tudod, hogy akár mit érzünk egymás iránt, nem lehet több barátságnál. –egy könnycsepp gördült le az arcán. Magával vetélkedik. Fél valamitől, de hát mitől? Én megvédem mindenkitől. Bárkivel szembe szállok vele.
- Kérlek, ne mond ezt. –kérleltem.

- Harry én itt maradok Sheffielbe, nem nekem való a nagyvárosi élet. Nem tudnám megszokni Londont, főleg úgy, hogy pontosan tudom, hogy édesanyám nem azért küldött vissza, mert annyira élvezte azt, hogy velük vagyok.
- Ne kérlek, ne csináld. Anyud érdekes hölgy, de ne foglalkozz vele. Nálunk lakhatsz a fiúkkal.
- Harry ne nehezítsd ezt meg még jobban. Ez így is borzalmas. Ég belül mindenem, hogy itt állsz előttem. Legszívesebben beledöngölném a fejem a falba, amiért beléd szerettem. Tessék Harry kimondtam! Ezt kérdezted, megkaptad a válaszom. –tört ki ismét zokogásba.
Még jobban magamhoz húztam. A szívem megszakad, hogy sírni látom őt. Nem fogok letenni arról, hogy visszavigyem Londonba. Most a fiúkkal ráérünk. Én tuti nem hagyom itt.
Itt fogok vele maradni, amíg azt nem mondja, hogy jó! És egy párként visszatérünk Londonba.
Felemeltem gyöngéd testét, ő még jobban bújt hozzám, és felvittem a szobájába. Óvatosan letettem az ágyra, mellé feküdtem, és szorosan magamhoz húztam. Csitítgattam, halkan dúdolgattam neki az egyik dalunkat, mire ő megnyugodott, és elaludt karjaim közt, majd nekem is lecsukódtak pilláim. 

29. rész

Sziasztok meghoztam a következő részt =) 

Idegesen kotortam ki a zsebemből a telefonom. A kijelzőn Greg neve villogott.
Elfogadtam a hívását.
- Szia béby! Haza kellene jönnöd! Vár rád valaki!
- Miről beszélsz? –kérdeztem tőle
- Gyertek haza a következő vonattal.
- Az 6-kor indul! –jelentettem ki.
- Akkor fél 10-kor már itthon lesztek. Jól sejtem?
- Talán reméljük. A fiúk nincsenek itthon, tehát sokat nem kell várni.
- Oké, akkor holnap találkozunk! Siessetek! Szia! Vigyázz magadra!
- Szia Greg! Te is vigyázz magadra.
A lányok nagy szemekkel néztek rám. Elmagyaráztam nekik, hogy haza kell mennünk, mert „valaki” vár rám. Van egy olyan sejtésem, hogy drága szüleim most akartak meglátogatni. El kivitt minket a vonatállomásra. Felpattantunk a vonatra, amit majdnem lekéstünk, hisz a csomagmegőrzőbe rengeteget kellett várnunk. Idegesen tördeltem a kezeimet, anyám valószínűleg így is kiakadt, hogy nem hívom őket, csak emaileket írogatok, dehogy most otthon sem vagyok. Tudtam, hogy nem kellene eljönnünk. Abszurd dolog volt ez az egész.

A fiúkat kémleltem jól elvoltak. Sokat nevettek. És még rendeltek 10 gesztenyepürét. Nem igazán értettem minek nekik ennyi, de kivittem nekik a rendelést. Mikor végeztek odajött hozzám Harry, és fizetni készült.
- A vendégeim voltatok. –jelentettem ki, ellenzést nem tűrő hangon.
- Kösz! –lépett arrébb.
- Hé Harry! –szóltam utána mire visszafordult. Fél 10körül már otthon lesz a házba. 9körül pedig a vonatállomáson. Tudja, hogy valaki várja őt, de azt hogy ki azt nem.
- Köszi haver! –nyújtotta jobbját. –amit én elfogadtam.
- Az édesanyjával nehéz lesz harcot vívni. –mondta nekem Harry.
- Az a nő egy hárpia. Nem kell foglalkozni vele. Édesapja szava volt neki mindig a döntő, és ő akkor boldog, ha a lányai is azok. Valószínűleg most eszi az ideg, hogy Bella itt van.
- Akkor azt mondod, hogy az apjánál vágódjak be?
- Igen, egyébként az öreg jó fej, én nagyon jóba voltam vele. Rengeteget hülyültünk.
- Köszi a tanácsot!
- Ugyan nincs mit! Szia! További szép napot!
 Kiléptünk az étterem ajtaján. A fiúk kérdezgettek, hogy mit beszéltünk Greggel, elmondtam neki. Beszálltunk az autóba, és elmentünk abba a kis hotelbe, amit a srác ajánlott. Tényleg egész otthonos volt. Igazából a csapatnak mindegy volt hol alszik, a menedzsment foglal mindig méreg drága helyeken szobákat. Mi sosem voltunk luxus imádok, attól, hogy híresek vagyunk, ugyanolyanok vagyunk, mint bármelyik más ember, és ez így is van jól.  

Fél 6 volt még van 4órám. Úgy döntöttem, hogy az otthonába lepem meg, és ha minden jól megy, akkor holnap elviszem vacsorázni. Majd megpróbálom rábeszélni, hogy jöjjön velünk vissza Londonba. Annyira szeretném megölelni végre. Érezni kókusz illatát, ami, azóta az orromba van, mióta megmentettem. Nem fogom megengedni, hogy elutasítson! Harcolni fogok érte. Egyszer úgy is megenyhül, de talán már meg is enyhült. Vagy miért másért ment volna Londonba? Kanapén fetrengtem, és ezen agyaltam, mikor Louis szaladt be a házba, vigyorogva.
- Mit csináltál már megint? –kérdeztem tőle.

- Hírt hoztam a csajról, akivel megcsalsz! – düllesztette rám a szemeit. Muszáj volt nevetnem. Louis fején.
- Jó akkor nevess csak, ha érdekel, majd szólj. –fordult az ajtó felé.

- Tomlinson el ne merj menni! Mondjad, mit tudsz Bellről! –parancsoltam rá

- Eleanor összefutott vele, és kivitte a vasút állomásra, most szálltak fel a vonatra. Vele volt a barátnője is. Aki kicsim szerint azon dolgozik, hogy Bella még jobban beléd zúgjon.
- Hálával tartozom Lottinak, ő tudja mennyit jelent nekem Bella, már a kórházba is megmondta, hogy beleszerettem, bár akkor én még nem tudtam. –forgattam a szemeim.
- Most pedig a másik hír, a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba! Úgy hogy készülődj! Liamnál találkozunk.
- Okés!
Átmentem Liam szobájába, mindenki ott volt kivéve Zaynt. Mint kiderült, még a haját csinálja. Mikor kész lett elindultunk a moziba.

Borzalmas lassúsággal telik az út. Még csak 20perce ülünk a vonaton, de olyan mintha már 2órája utaznánk. Lotti csak nyugtatgatott, hogy majd kitalálunk valamit. Igen nála ennyi, de anyám így is ki van akadva rám. Tudtam, ezt nem kellett volna. Neki mindig a suli a pénz volt az első. Sosem érdekelte, hogy én hogy érzek. Apa mindig meghallgatott, de hozzá sem mehettem sokszor hisz a kórházba dolgozott, ott pedig nem zavarhattam, de ő legalább aggódott értem. Tuti, hogy most is aggódik. Kérdések kavarognak a fejében, hogy mégis miért mentem el Londonba. Barátnőmet idegesítette, hogy ideges vagyok, és le is hurrogott, hogy maradjak már, majd kitalálunk valamit. Bedugtam a fülesem a fülembe, és próbáltam valami nyugtató zenét hallgatni. Rihannától a Diamonds ment. Kigördült egy könnycseppem.
- Sajnálom, hogy nem találkoztam Harryvel. –vallottam be.
- Ugyan! Lesz rá még lehetőséged, elmegyünk a koncertre! Jössz velem!
- Dehogy megyek! –pirítottam rá –Minek menjek? Harry híres, nem illünk össze! Lehetek én bele akármennyire szerelmes, Harrynek nem én kellek, és ha kellenék is neki, se lenne semmi köztünk, hisz tudod nagyon jól, hogy a menedzsment ebbe is beleszól, szinte biztos vagyok benne, és anyáék. Ismered anyámat.
- Nem mondod, hogy fontosabb a közvélemény, mint az hogy boldog legyél.
- Harry így boldog, akkor nekem mindegy. –legyintettem.
- Te nem vagy normális. –akadt ki barátnőm.
Visszatettem a fülesem, és vártam, hogy Sheffieldbe érjünk. Leszálltunk a vonatról, ott nem várt senki. Gyorsan fogtunk egy taxit, és már ott sem voltunk. A házban se voltak anyáék, pedig van kulcsuk. Idegesen trappoltam a konyhába, hogy miért nincsenek itt, ha már eljöttek.
- Szerintem menjünk el pakolni, aztán aludni! Hosszú volt a mai nap. –mondja Lotti.
- Oké menj, fürödj le, én elpakolok. Ne csináljak valamilyen vacsit? Én egy kicsit éhes vagyok. Te nem vagy éhes?
- De egyébként éhes vagyok!
- Akkor csinálok meleg szendvicset.
- Díjazom eme nemes ötleted. –mondja barátnőm. Őrült.
Elment lezuhanyozni, én pedig neki álltam a meleg szendvicsemnek. Tevékenységembe a csengő hangja zavart meg.

A fiúkkal a moziból jöttünk kifelé, ahol pár rajongó felismert minket. Kedvesek voltak. Az egyik kislány nagyon aranyosan adta elő magát, eléggé szégyenlős volt, és a nővérét kérte meg, hogy kérjen neki aláírást, erre Niall odament és megölelgette. Imádjuk a rajongóinkat. Fél 9-kor léptünk ki a plázából. A hotelhez siettünk, és elkezdtünk készülődni. Mikor már mindenki harci díszben állt, vettem egy nagy levegőt, és elindultunk Bella házához. A kocsiban szokásunktól eltérően nagy volt a csend. Nekem a gyomrom nem akart nyugton maradni, és az út is hamar eltelt. Megálltunk a bejárati ajtónál egy kicsit haboztam, de Zayn ezt megunta, és csengetett.

Elmentem ajtót nyitni. Mikor kinyitottam, azt hittem elájulok. Nem hittem a szememnek, ezért vissza is csuktam azt. Szívem a torkomban dobogott.
- LOTTÍÍÍ. –ordítottam fel az emeletre. Mire a lány jajveszékelve rohant hozzám.
- Mi van már??? –kérdezi feldúltan.
- Azt hiszem végleg begolyóztam. –jelentettem ki.
Barátnőm furcsa fejet vágott, és várta a magyarázatot. Elmondtam neki, hogy az előbb azt hallottam, hogy csengetnek, odamentem ajtót nyitni, és a srácok álltak előtte. Lottinak a szemei kipattantak, és az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa.
- Áh, sziasztok, fiúk! –hallottam. Tehát nem bolondultam meg?
- Gyertek csak bentebb! Nem tudtatok volna szólni, hogy idehordjátok a formás kis popsitokat? Megspóroltatok volna nekünk egy utat.
- Szia Lotti! Igen köszönjük remekül utaztunk, és jól vagyunk. –halottam meg Louis hangját.
Elveszve ültem a kanapén. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg itt van. Eljött. A gyomrom bukfenceket vetett. Nem sokkal később már 6szempár bámult rám, majd egy kezet éreztem a kezemen, megfogta, és felsegített állni. Jó szorosan magához ölelt.
- Jól vagy kislány? - kérdezte Zayn, és közbe még mindig szorosan tartott. Lábaim nem nagyon akartak engedelmeskedni. Megráztam a fejem, hogy nem éppen vagyok jól, majd egy sós könnycsepp folyt végig az arcomon, és szorosan belemarkoltam Zaynbe.
- Jól van nyugi. Itt van Harry. –billentett a srác felé, és később azok az igéző zöld szemek néztek rám, és már az ő karjai öleltek, majd egy puszit nyomott a homlokomra, megfogta az arcomat, hogy a szemébe tudjak nézni, az arcomról letörölte a könnyeket. Egy édes mosoly bújt el a szája sarkában, majd szorosan magához vont.
- Annyira sajnálom, kérlek, ne haragudj rám! –kérlelt. 

Én csak esetlenül karoltam tovább, és szippantottam be az illatát. Pólóján a könnyeim nagy foltot hagytak. Leültünk a kanapéra. Lotti pedig a konyhába ment a többiekkel. Kettesben hagyva engem Harryvel. Még mindig csak sírtam, nem hittem el a szememnek, hogy itt van, és szorosan ölel engem. 

28.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt =) Nem tudom mikor lesz következő. Jövőhetem megint elég fura lesz. Március 15.-re készülünk. Ráadásul németből felelünk, a zene tételből, és most pont azon okoskodom, hogy ennek az 5 édes pofának tanulom németül az életrajzukat, és a X-faktoros történetüket, és közbe csomó dolgot intézek pl.: tabló, ballagási beszéd, meg ilyenek.
Ti hogy vagytok? Mi újság van veletek?

Kint a vonatállomáson ülünk, és várjuk, a felszállást van, még 15 percünk. Nekem egyre jobban játszadoznak a pillangók a gyomromba. Mégis van egy olyan érzésem, hogy feleslegesen rójuk az utakat. Megérkezett a vonat, helyet foglaltunk. Reggel volt még nyűgös voltam. Lotti, ahogy elindultunk rá 5percre már horkolt, én bedugtam a fülesem, és zenét hallgattam.
A fiúkat alig lehetett kirángatni az ágyból. Niallt úgy tudtam felkelteni, hogy belesúgtam a fülébe, hogy a kertbe leszálltak az űrlények, és épp a hűtőt fosztogatják. Mire hirtelen felült és közbe ordibált, hogy NEEEEE. Louisnak azt mondtam, hogy Liam a répáit húzza le a WC-én Zayn pedig Kevint dobálja a plafonhoz, mert unatkozik. Erre felpattant, és elindult Zayn szobájába, és meg sem nézte, hogy Zayn mit csinált, hirtelen ráugrott az ágyára. Fogtam a hasam a nevetéstől. Mivel Louis észrevette, hogy csak szívattam nem vállalta be Liam ébresztését, de Zayn megoldotta ezt a problémát is. Annyira fáradt volt, hogy fogkefével, és fogmosó pohárral járkált a nappaliba, megkértem, hogy ezt a tevékenységet a fürdőszobába űzze, de eltévesztette az irányt, és Liam szobájába ment. Csukott szemmel köpött egyet, ami Liam arcán landolt. A nappaliból annyit halottam, hogy „Zayn én esküszöm, hogy megöllek.” Remek reggel. Végre mindenki fenn van. Indulhatunk Sheffieldbe, mihelyt mindenki elkészült. Pár perccel később már a nappaliba várakoztunk, a cuccainkat sikerült elpakolnunk a kocsiba.
- Ki vezet? –tettem fel a kérdést.
- Harry a te csajodhoz megyünk, tehát te. –válaszolta Liam.
- Jól van, jól van.
Beültünk az autóba, bekapcsoltam a rádiót, és elindultam Sheffieldbe. Utazótársaim mind elaludtak, hát ez így nagyon jó lesz. - gondoltam magamba Megálltam egy autós Mekinél vettem mindenkinek enni, hisz reggeli nélkül indultunk el. Ahogy átadta a csomagot a csaj Niall szemei kipattantak, és ordította, hogy kaja, amire mindenki felkelt. Útközben megreggeliztünk.
- Tudod, hogy hol lakik Bella? –kérdezte Liam
- Nem. Bakker, hogy fogjuk megtalálni? –ijedtem meg.
- Húgának meg van a száma. –mondja Zayn
Mindannyian felé fordultunk, miért van meg Zaynek a kis csaj száma?
- Mi van? Tudni akarom, mi van Bellával! Jól összehaverkodtunk, és egyébként a Katrin is nagyon édes.
- Mi van vele? –kérdeztem tőle egyből.
- Nem tudja, nem hívja őket, azt mondta a húga, hogy olyan mintha elnyelte volna a föld. Nem keresi őket.
- Ezen nem tudok meglepődni. Grr. –horkantam fel.

Zayn a füléhez emelte a telefont. 15 percig biztos beszélgettek. Már lassan Sheffield hátáránál járunk. Sikerült megszerezni a címet. Sőt még azt is elárulta a húga, hogy a La Bamba kávézóban dolgozott, és valószínűleg ott is dolgozik.

Kelj fel megérkeztünk Londonba! –veregettem barátnőm vállát. Hallod kelj már fel! Hirtelen kipattantak a szemei. Ne haragudj, fenn vagyok. –válaszolja egy ásítás közben. - Igen látom. –Na, ne pufogj már! Hálás leszel nekem. –vágja hozzám. Jó csak menjünk már! 10 óra van, a fiúk még alszanak. Elsőnek vásároljunk. –teszem fel a javaslatot. Elindulunk egy taxi felé, beülünk és a Covent Gardenhez igyekeztünk. Az nekünk tökéletes lesz. Nincs annyira messze a fiúktól. Elkezdtük körbe járni az üzleteket. Majd beültünk Nandos’ba ebédelni.  Fél 3 körül elindultunk a kitűzött célhoz, de eszembe jut, hogy nem kellene pakkokkal menni. Tehát visszamegyünk a vonatállomásra a csomagmegőrzőhöz, berakjuk a csomagjainkat, amiből nem kevés van. Mind kettőnk ruhatára bővült, jó pár ruhával, 1-2 pár cipővel, és rengeteg kiegészítővel.
Fél 4-kor végre sikerült taxit fognunk. Remeg kezem-lábam, izzadok, mint a ló, vissza akarok fordulni. Minden bajom van. Azon csodálkozom, hogy nem kapok szívrohamot. Barátnőmet zaklatom, hogy hagyjuk ez felesleges. Harry úgysem fog sose megbékülni. - Megérkeztünk a One Direction villához. –jelenti be a sofőr. –Én innen ki nem szállok. - tiltakoztam

- Óh, dehogynem! –rántott ki barátnőm az autóból. Kifizette a fuvart, és elindult befelé. Nekem gyökeret vertek a lábaim. Nem tudtam megmozdulni. Lotti már a csengőt nyomkodta, mikor Eleanor jelent meg a másik oldalon. Felismert engem, nagyot mosolygott.
- Szia Bella! –karolt át.
- Szia Eleanor!

Lotti jött oda hozzánk. Bemutattam a két lányt egymásnak.

- Hogy- hogy erre felé jártok? –kérdezi El
- Barátnőm szeretne Harryvel beszélni- vágja ki egyből Lotti

- Áh, a fiúk nincsenek itthon. Ma mentek valahova, eddig pedig Holmes Chapalbe voltak. Nem igazán értettem mikor Louis mondta, hogy hova mennek.
- Értem, hát akkor mind egy. –mondta Lotti csalódottan.
Végre megnyugodtam, de azért csalódott voltam, hogy nem láthatom azt a gyönyörű zöld szempárt. Hirtelen megcsörrent a telefonom…
Megérkeztünk Sheffieldbe. Utálom az ilyen kis utcás városokat, simán el lehet tévedni, hát ez meg is történt. Ez a vacak kütyü se ér semmit. –nyomtam ki a GPS mérgembe. Egy kedves néni sétáltatta a kutyáját, megálltam mellette elnézést kértem, és megkérdeztem hol találom Bella utcáját. Elmagyarázta merre kell mennünk. Louis mellettem jegyzetelt, remélem jól. Fél óra körbemenés után, megtaláltuk a házat. Csöngettünk, egyszer, kétszer, de semmi. Kiszólt a szomszéd, hogy nincs itthon, elment valahova a barátnőjével.
Odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy nem-e tudja, hogy hol van az a La Bamba kávézó. Érdekes ebbe a városba mindenki tök nyugodt, és kedves. Ez a hölgy is aranyos volt elmondta, hogy hol találjuk meg ezt a kis helyet. 10perc alatt meg is találtuk. Leparkoltam. Reménykedtem benne, hogy dolgozik, ha már nincs otthon. Mikor beléptünk, csak azt a srácot láttam meg, akivel múltkor az újságban volt. A többiek úgy döntöttek, hogy megisznak egy kávét, és Niall eszik sütit, ezért leültek egy asztalhoz, én pedig oda mentem a sráchoz, aki nem igazán vett észre, hisz épp egy csinos lánnyal beszélgetett, valószínűleg a barátnője volt.
- Szia elnézést! –szólítottam meg.
- Hello. –nézett rám majd tágra nyíltak a szemei.
- Tehát sikeres volt a békülés. –jelenti ki.
- Bocs nem értem miről beszélsz! Te ismered Bellát ugye?
- Igen ismerem! De hogy értetek haza ilyen hamar? –kérdezte.
- Még mindig nem tudom, miről beszélsz! Esetleg nem dolgozik ma Bella? Hozzájöttünk. Meg a szeretnék rendelni 8db csokis browniet. 5kávét cukorral, és tejszínhabbal. –mondtam neki cseppet sem kedvesen.
- 5 perc és viszem. Bella nem dolgozik ma. –mondta elég fennhéjázva
Odamentem a fiúkhoz leültem az asztalhoz, elmeséltem nekik az előbb történteket. A srác tényleg 5 perc alatt kihozta a megrendelt dolgokat.
- Szia Liam Payne vagyok. –szólítja meg Liam mikor letette elé a kávét.
- Ismerlek rengeteget hallottam rólatok, főleg róla. –mutatott rám.
- Azért vagyunk itt, mert Bellával szeretnénk beszélni. Esetleg nem tudod, hol találhatjuk meg?
- Londonban van. –mondja
- Mi? Hogy, hogy Londonba van? –kérdeztem meglepődve
- Elment hozzátok, vagyis inkább a barátnője Lotti rángatta el hozzátok.
- Hű jól elkerültük egymást. –vakarta meg a fejét Zayn
- Nem tudod, hogy haza jön-e ma? –kérdezte Liam
- Tuti hazajön, holnap dolgozik. –válaszolta ez a Greg gyerek.
- Nem tudsz a közelben egy hotelt? –kérdezte Louis.
- De itt van az utca végén. Egy egyszerű kis hely, de otthonos. Talán  ott biztonságban lennétek. És a ház vendégei vagytok. Köszi, amit Belláért tettetek hallottam arról az éjszakáról.
- Áh, ugyan. Nem került semmibe. –mondta Niall.
- Harry, ha minden helyre jön köztetek, kérlek vigyázz rá, olyan mintha a húgom lenne. Sosem láttam még ennyire szomorúnak, mint múltkor, amikor felhívtad. Teljesen kifordult magából. 
Teljes meglepődtem a gyerek mondatain. Felálltam és kezet fogtam vele, így tudja, hogy megegyeztünk. Majd elköszönt és elsétált.

Greg:
Ahj, teljesen beleszerettem ebbe a lányba, de hát ő csak a bátyjának tart, arról ne is beszéljünk, hogy ott van neki Harry. Ma valószínűleg találkozni fognak. Mind egy is, nekem itt van Britany. Pont, ahogy rá gondoltam belépett az ajtón. Mosolygott. Ő is gyönyörű, de nem hasonlít Bella szépségéhez. Beszélgettünk, amikor egy srác megzavart. Elsőnek nem figyeltem rá. Ki is ment a fejemből, hogy a munkahelyemen vagyok.
- Szia elnézést! –szólított meg.
- Hello. –lepődtem meg teljesen hisz ez itt Harry, akkor Bell is itt van.
- Tehát sikeres volt a békülés. –mondtam mosolyogva.
- Bocs nem értem miről beszélsz! Te ismered Bellát ugye? –kérdezte a Styles gyerek
- Igen ismerem! De hogy értetek haza ilyen hamar? –értetlenkedtem. .
- Még mindig nem tudom, miről beszélsz! Esetleg nem dolgozik ma Bella? Hozzájöttünk. Meg a szeretnék rendelni 8db csokis browniet. 5kávét cukorral, és tejszínhabbal. –szólt hozzám cseppet sem kedvesen.
- 5perc és viszem. Bella nem dolgozik ma. –válaszoltam neki, úgy ahogy az előbb ő hozzám szólt. Megfogta magát és elment leült a társaihoz. Igyekeztem nekik felszolgálni a megrendelt dolgokat. Bár nem értettem minek a 8 süti, ezért csak letettem az asztal közepére. A kávékat pedig letettem eléjük. Épp tettem le az egyik elé, mikor megszólított:
- Szia Liam Payne vagyok.
- Ismerlek rengeteget hallottam rólatok, főleg róla. –vallottam be, hisz Bella rengeteget mesélt róluk.
- Azért vagyunk itt, mert Bellával szeretnénk beszélni. Esetleg nem tudod, hol találhatjuk meg? –kérdezte kedvesen, jé, ő legalább tud normálisan kommunikálni, nem úgy mint a göndör.
- Londonban van. –mondtam ki.
- Mi? Hogy, hogy Londonba van? –kérdezte a göndör.
- Elment hozzátok, vagyis inkább a barátnője Lotti rángatta el hozzátok. –válaszoltam a kérdésükre.
- Hű jól elkerültük egymást. –vakarta meg a fejét a tetovált srác
- Nem tudod, hogy haza jön-e ma? –kérdezte tőlem ismét Liam
- Tuti hazajön, holnap dolgozik. –mondtam.
- Nem tudsz a közelben egy hotelt? –kérdezte a csíkos pólós
- De itt van az utca végén. Egy egyszerű kishely, de otthonos. Talán ott biztonságban lennétek. És a ház vendégei vagytok. Köszi, amit Belláért tettetek hallottam arról az éjszakáról. –félre kellett tennem az egómat, a szerelmemet mentették meg, innentől sokkal tartozom nekik.
- Áh, ugyan. Nem került semmibe. –mondta a srác aki már a 5. browniet nyomta magába..
- Harry, ha minden helyre jön köztetek, kérlek vigyázz rá, olyan mintha a húgom lenne. Sosem láttam még ennyire szomorúnak, mint múltkor, amikor felhívtad. Teljesen kifordult magából. –kértem meg. Majd ott hagytam őket, és a telefonomért nyúltam. Gondoltam szólok a kisasszonynak, hogy keresik őt, és hogy haladjon hazafelé, mert valaki szeretne vele beszélni. 5. csengésre vette fel.

27.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy még csak most hozom, de egyszerűen el voltam teljes foglalva a héten. Jó olvasást puszi!

Másnap reggel a szokásosnál is korábban keltem, mielőtt idejön Lotti össze akartam egy kicsit pakolni, és valószínűleg éhes is lesz, tehát főznöm kell valamit neki. Utálom a vasárnapokat, rosszabb esetben holnap iskolába kellene mennem, de még rosszabb esetbe én holnap Londonba fogok utazni. Már fogom a fejem, pedig csak belegondolok, hogy holnap 10 szem fog nagyokat pislogni rám. A gyomromban egyből táncot kezdtek járni a pillangók, mikor eszembe jutottak azok a zöld szemek, ezt persze épp mosogatás közbe, nagyot sóhajtva főztem magnak egy teát, és leültem a konyha asztalhoz. Idegesen doboltam a lábammal a földön. A gyomrom egyre jobban összeszűkült, minél élet hűbb lett a kép. Elképzeltem, hogy Harry azon az ajtón sétál be. Néztem ki a fejemből. 10perce már biztos úgy ültem, mikor az ajtócsengő szólalt meg, és visszatérített a való világba. Nem volt kedvem ajtót nyitni. Nem volt kedvem felállni se, de muszáj volt. Odasétáltam lassan elfordítottam a kulcsom, amely előtt egy aranyos kislány állt, olyan 5éves körüli, és az ajtó előtt pedig egy autó parkolt, amiből gondolom én a szülei integettek.
- Szia! Mit szeretnél? –kérdeztem barátságosan. A kislánynak felcsillant a szeme, hátrafordult a szüleihez.
- Te vagy az a lány, aki jóba van Zayn Malikkal.
- Már nem vagyunk jóba. –mondtam
Lehajtotta a fejét, és hátrafordult elindult az autó felé.
- Hé, kislány várj! –szóltam utána. Szegénykémen meg esett a szívem, olyan szomorú volt. Hátranézett akkor pedig már patakokba hullt a könnye.
Leguggoltam elé. Barátságosan rámosolyogtam. Anyukája kiszállt az autóból, és elindult felém.
- Jó reggelt kívánok. –köszönt ő is barátságosan, majd felém nyújtotta a kezét. –Dorothynak hívnak, ő pedig a lányom Suz.
- Bella vagyok! –fogadtam el jobbját. – Miben segíthetek?
- A lányom barátnője kómába esett. Nem tudják az orvosok mi baja, és pont menni akartak One Direction koncertre. Tudja a kicsi lány kedvence Zayn, csak egy autogramot akartunk kérni.
- Jöjjenek be, kérem. –nyitottam ki nekik az ajtót.

Az ideiglenes vendégeim bentebb léptek.
- Kávét, vagy üdítőt?

- Nem, nem akarunk zavarni.
- Van itt valami, de nem Zaynes, és nem autogram.
A kislány szemei felcsillantak. Annyira kedvesen nézett azokkal a gyönyörű égszínkék szemeivel.
- Véletlen nálam van Harry pulcsija. Nagy szükségem volt rá, de én már túlléptem a nehezén az életnek, és a barátnődnek most szüksége lesz rá. Várj egy kicsit itt.

Felszaladtam a szobámba, egy utolsót beleszagoltam a pulóverbe, tudtam, hogy jót cselekszem annak a kislánynak, most nagyobb szüksége van erre a pulcsira, mint nekem. Levittem a nappaliba.
- Gyere csak ide. –paskoltam meg magam mellett a kanapét. Suz szófogadóan leült mellém, és rám emelte tekintetét.
- Mond meg a barátnődnek, hogy ez a felső egy varázs felső. Harry belementett minden apró kis dolgot, ez a felső mindenkinek erőt ad az újra kezdéshez, vagy a talpra álláshoz. –adtam át a kislánynak. Mire ő váratlan a nyakamba ugrott, szorosan megölelt, ezt persze én is viszonoztam.
- Nagyon hálás vagyok! –mondta az anyukája.
- Jaj ugyan, tudja én nem mondtam le arról, hogy a fiúkkal fogok még találkozni sőt, holnap Londonig meg sem állunk a barátnőmmel, a fiúk házáig. Szeretném elkérni a kórház címét, Garantálom, hogy a fiúk meg fogják látogatni ezt a lányt.

-  Royal Halamshire kórházban van. Stella Poppins.
- Jól van. Feljegyzeteltem, lehet, majd én is meglátogatom.
- Köszönünk mindent, igazán rendes lány vagy! –karolt át most már az anyuka is. Kikísértem őket, és neki álltam főzni, közbe zenét hallgattam takarítottam. Eldöntöttem, hogy akármi lesz a fiúkkal, elmondom nekik a ma reggel történteket, ha legalább velem nem békélnek meg, adják meg a kislánynak a gyógyulási lehetőséget. Biztos vagyok benne, hogy amint meghallják a történetet, a kórház felé veszik az irányt, hatalmas szívük van. Hirtelen jutott az eszembe, hogy azt se tudom Lotti mikor fog megérkezni. Elővettem a telefonom, pötyögtem neki, egy rövid „Mikor érkezel?” üzenetet. Nem sokára jött a válasz, hogy 5körül. Rápillantottam a ketyegőre, ami fél 11-et mutatott. Nagyon jó még van időm elmenni a kávézóba, és kivenni egy hét szabadságot, bár tudom, hogy nem fog örülni ennek a főnököm. Rendeznem kell az életem, már úgy is mindegy, hisz a régi életemnek lőttek, akkor vágjunk még jobban a levesbe. Bár azért el kell, mondjam, rettegek a következményektől. Lehet, hogy Harry elutasító lesz, és hogy a fiúk sem fogják jó névnek venni. Tényleg át kellene gondolnom a következményeket. Beállítottam az ébresztőt a telefonom 3-ra, majd ledőltem a kanapéra, elmondhatatlanul fáradt voltam. Valami főzős műsor ment a TV-be, amin sikerült bealudnom.

„Sietősen kapkodtam a lábaimat, amelyek csúszkáltak a jégen. Este volt már a díszek jelezték az utcákon a karácsony eljövetelét, épp a kávéházból igyekeztem haza. Kedves gyerekek énekeltek az egyik pékség előtt, egy kis edényke volt előttük, raktam nekik bele pénzt. Mikor házunk elé érkeztem eszembe jutott, hogy idén bizony egyedül töltöm a karácsonyt. Nincs már senkim. A barátnőm nem lakik itt, és Greg is elköltözött Londonba a barátnőjével. Szüleim látni se akarnak, és a kishúgomat sem engedik, hogy lássam. Nyitottam ki az ajtót a jól eső meleg csiklandozta arcom. Egyedül voltam, de mégis minden olyan nyugodt volt. Friss mézeskalács illatot éreztem, pedig én aztán nem sütit. Felmentem a szobámba lepakoltam az ágyra. Elmentem venni egy forró fürdőt. A zuhany közben pont azon agyaltam, hogy mennyire fáj, hogy elvesztettem az 5fiút az életemből. Felvettem egy szürke melegítő nacit, meg egy fekete felsőt. Lementem a nappaliba. A sarokba az ablak mellett egy fa állt. Itt meg mi a fene van? Én nem állítottam fát. Most csak a fantáziám szórakozik velem? Közelebb léptem, szépen igényesen volt feldíszítve az ablakon kinézve még nagyobb megdöbbenés ért. Égősor mindenhol. Félve léptem hátra egyet, és kezdtem el alig halhatóan kérdezősködni, hogy van itt valaki? Nem válaszolt senki. Beléptem a konyhába. Az ablak előtt egy mű gyertyasor díszelgett, az asztalon pedig egy rakatnyi mézeskalács. Léptem hátra egyet, valakibe megbotlottam, sietősen hátrafordultam, és a zöld szempár tekintett vissza rám.”
Hirtelen felültem a kanapén. Körül néztem. Óh. ez csak egy álom. Hisz még tél sincs. Olyan élethűen állt előttem Harry. Ránéztem az órára fél 3at mutatott. Elmentem felöltözni, és elindultam a kávézóba. Mikor odaértem meglepetésemre Greg volt bent.
- Szia hát te?

- Drága barátunk megbetegedett. Holnapra te leszel beosztva.
- Hűha, Londonba megyek holnap Harryhez.
- Hogy mi?
- Jön, Lotti felmegyünk Londonba. De te nőcsábász mesélj!
- Összejöttünk együtt vagyunk. Szeretjük egymást. Na, figyelj, holnap helyettesítelek. Ma pedig 6kor zárunk, úgy hogy be se gyere.
- Oké. Köszönöm. Öleltem meg. Kérhetnék egy habos kávét?
- Persze baby neked mindent!
- Te Greg, van még 1,5órám, segítek. Jó?

- Angyal vagy, de nem muszáj, csak ha akarsz.
Bevágtattam az öltözőbe felvettem a kis köténykét, és már mentem is felvenni a rendeléseket. Így addig sem fogok unatkozni, és rágni magam Harry miatt. Fél 5kor abbahagytam a munkát. Levettem a kötényem. Ittam egy pohár őszi levet és már ott sem voltam. 5óra előtt 5percel érkeztem a vonat állomásra, ahol barátnőm vadul integetett. Odaszaladtam, jól megölelgettem, és elmentünk megvenni Londonba holnapra a jegyeket 7órási vonattal megyünk, tehát holnap reggel megint korán kelé. Kimordulódtam magam, hogy miért kellett ilyen koránra rakni az utat. Majd taxiba ültünk, és hazavettük az irányt. Otthon ettünk, elmeséltem neki a reggel történteket, és azt mondta, hogy egy földre tévedt angyal vagyok. Megígértettem vele, hogy szerdán bejön velem a lányhoz. Este filmet néztünk beszélgettünk, majd elaludtunk. 

Idegesen túrtam a hajamba, hogy már vasárnap van. Vártam a holnapi találkozást Bellával, egyre jobban hiányzik. Most, hogy nincs, Taylor már mindent bevallok magamnak, és a fiúknak is. Rengeteg pletyka jelent meg eddig, hogy miért szakítottunk Taylorral. 

A fiúk sorba keltek fel egymás után. Csináltam nekik reggelire rántottát, amit Niall köszönt meg a legjobban. A mi feneketlen gyomrú barátunk 4 tányér rántottát evett meg 6 szelet kenyérrel. Mi már hozzá szoktunk, de idegen embernek ez felettébb különleges látvány. Csak akkor nem eszik, amikor színpadon van, és amikor alszik. Emlékszem egyszer a fürdőkádba is rajta kaptuk, hogy chipset evett.

Úgy gondoltam, hogy elmegyek, veszek Bellának valami kis ajándékot, hisz mégis csak békülni megyünk. Rendesen remegett a gyomrom a holnapi naptól.
- Srácok ki akar velem jönni, valami ajándékot venni Bellusnak? –kérdeztem a többiektől
- Óh, már Bellus. Cöh-cöh Harry barátunk szerelmes. –cukkolt Niall.
- Megcsalsz Harold? Megcsalsz? Kivel fogom így tölteni az éjszakákat? –kérdezte Louis. 
- Drágám én sosem csalnálak meg mindig te vagy az egyetlen, első és utolsó. –válaszoltam, odaszaladtam hozzá és nyomta egy puszit az arcára.
- Ne már. –nyavalygott lányosan, és törölte le a puszim helyét. –Harold ugye hozol nekem répát?
- Hát persze angyalom.
- Harry, elmegyek veled, így Daniellenek is veszek valami romantikus ajándékot.
- Akkor, amíg mi vásárolunk, takarítsatok ki! –parancsoltam a többiekre.
Bepattantunk az autóba, és elindultunk, mikor eszembe jutott drága nővérkém, Gemma. Gyorsan hazahajtottam, ő biztos segít ajándékot venni. Mert Liam se egy nagy ajándékvásárlós ember, sőt talán a bandából ő az, aki sose vesz semmi ajándékot. Írtam nővérkémnek egy SMS-t, hogy 5percen belül ott vagyok érte. Nincs apelláta, jön velünk vásárolni. Mégsem engedheti meg magának, hogy két ilyen „elveszett” fiú rója az utakat. Meglepődtem mikor odaértünk, és Gemma már idegesen várt az ajtóba.
- Harold, nem pattogtathatsz! Első és utolsó, hogy vásárlás előtt 2 perccel szólsz!
- Szia Gemma! Liam vagyok! –mutatkozott be Liam Gemmusnak
- Áh ne haragudj nem vettelek észre! –szabadkozott Gemma
- Mi ez az egész? Miért kell ajándékot venni?
- Harry szerelmes, és Daniellenek akarok, valami szépet.
- Király! Akkor hajrá.
Már fél órája mentünk mikor megláttam egy ékszerboltot. Úgy gondoltam, hogy ez tökéletes lesz. Liam nem válogatott sokáig vett egy karkötőt, amin szívecske volt. Én pedig vettem egy gyűrűt, de nem azért mert el akarom venni, csak szeretném, ha lenne neki valami, amit tőlem kap, és rám emlékezteti, akárhogy sül el a holnapi nap. Kifizettük a kis csecsebecséket, és beültünk egy Nandos’ba. Mi ott fogyasztottuk el az ételt, de vittünk haza a fiúknak is. Hisz biztos nem fognak főzni, ahogy kitakarítani se takarítanak. Gemma jött velünk a faházba. Egyre idegesebb lettem, ahogy esteledett. Gemma rengeteg tanáccsal ellátott. A többiek pedig csak piszkáltak, de nem bántott, néha én is jót mosolyogtam rajta. Teljes szívemből örültem neki, hogy a banda újra a régi, és talán végre, én is magamra találtam.

Bella ajándéka

Danielle ajándéka

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! 

26.rész:
Nem volt kedvem felállni a kanapéról, sőt még élni se volt kedvem, Úgy érzem, az egész világ ellenem fordult. A fiúk hangját hallottam az ajtóban, ahogy anya köszönget nekik. Louis megdicsérte, hogy mennyire csinos ma, ezen, halványan mosolyogtam egyet. Ahogy beértek a nappaliba Zayn szólított meg elsőnek:
- Harry öcskös minden rendben?
Nem válaszoltam csak az üres asztalt néztem. Ezért Zayn megválaszolta helyettem a kérdésére feltett választ: - Tehát nem.
A többiek is körém gyűltek. Anya arra bátorította őket, hogy üljenek le. Majd becsukta a nappali ajtaját, és ott hagyott minket, ötünket. A fiúkra sem néztem, úgy éreztem magam, mint mikor elrontottam a dalt az egyik fellépésünkön, vagy még annál is rosszabbul, nem tudtam a szemükbe nézni. Liam leült mellém, majd a vállamra tette a kezét, és beszélni kezdett: Véleményem szerint meg kell, beszélünk egy két dolgot.
- Liamnak igaza van. –helyeselte Zayn. –Nem okolhatjuk mindenért Harryt, mindannyian felelősek vagyunk, azért amiért eljutottunk idáig. – folytatta Zayn Liam mondatát.
- Ez így igaz, Niall, mostanában történtek dolgok, de nem lehet fontosabb egy lány, mint a legjobb barátod. Louis te neked meg senki nem tudja mi bajod van, de te is csak Harryt támadod.
- Harrynek fontosabb Taylor, mint mi. –jelentette ki Louis. –remek legalább most már tudom mi a baj.
- Ettől már nem kell félnetek. –böktem neki oda. Mire mind a négyen felém rántották fejüket.
- Ezt hogy érted haver? –kérdezi Niall.
- Hosszú, és egy újabb címlap sztori. –folyt egy könnycsepp végig az arcomon, de még mindig nem néztem rájuk. –tönkre teszem a bandát, nincs helyem köztetek. –mondtam ki, ami már régóta eszembe járt
- Harold Edward Styles most rögtön fogd be! –ugrott nekem Louis.
Ez volt az első, hogy rájuk néztem, mióta itt vannak. Mindegyik döbbent arcot vágott szavaim miatt.
- Mi a fene történ az elmúlt órákba veled, amiért már megint magadba zuhantál? –kérdezi ijedten Liam.
- Mikor eljöttem tőletek Taylorhoz mentem, aki megcsalt. Mikor beléptem a szobába ott fetrengett egy másik sráccal, az öltözetük pedig igen hiányos volt.
- Azt a rohadt! Ezt nem tehette meg. –mondta Louis.
- Megtette, ebből újra botrányos címlap sztori lesz. – mondtam-hallgatnom kellett volna rátok. Bocsánat srácok.
- Ahj te hülye vagy átvészeljük ezt is, úgy ahogy mindent eddig! –öleltek meg egyszerre. Annyira jól esett barátaim ölelése. Felhívtuk Pault, és eldöntöttünk, hogy most már tényleg kivesszük a jól megérdemelt pihenésünket, ami igaz, hogy csak egy nap de akkor is együtt vagyunk. Elmentünk a faházba. A nap többi részén beszélgettünk, filmet néztünk, hülyéskedtünk. Minden olyan volt, mint régen, és végre Louis is hozzám szólt. Megbeszéltük, hogy, hétfőn lemegyünk Bellához, és addig nem jövünk vissza, amíg azt nem mondja, hogy visszajön velünk. Ha, kell, akkor nálunk is lakhat, és nekem még nagyobb esélyem lesz nála. Persze előtte el kell intéznünk a Tayloros dolgot, amit Paul már próbál békésen elrendezni. 

A kávéházba kivételesen egyedül voltam. Greg valószínűleg a randi miatt nem jött el. Csak nekem erről elfelejtett szólni, hogy nem jön ma dolgozni. Így nekem kell kiszolgálnom is, és a kasszát is kezelni. Ráadásul, mint tegnap ma is rengetegen vannak, egy perc megállásom sincs. Utálom a pénteken, és a szombatot. Mindenki ilyenkor jön be a kávéházba. Szeretem ezt a munkát, de a hétvégék mindig lefárasztanak. Végre záróra. Gyorsan átöltöztem, és megnéztem a telefonom. 3 nem fogadott hívásom volt barátnőmtől, és 1SMS Gregtől:
„Szia, csajszi, ne haragudj, hogy nem mentem be dolgozni, Britanyt haza hoztam filmeztünk, és elaludt, nem volt szívem itt hagyni. Jó munkát! Puszi!!”
Remek! Köszi, de legalább összejött neki a lány. Hívtam egy taxit. 5 perc alatt meg is érkezett. 15 percen belül már a házam előtt parkolt. Bementem felhívtam barátnőmet:
- Szia, Bella! Mi van veled? Hívtalak 3× is.
- Ne haragudj Lotti! Egyedül voltam a bárba.
- Miért, hol volt Greg?
- Randin. Bealudt nála a csaj, és ott maradt vele. Egyébként hogy vagy? Minden rendben?
- Igen teljesen rendben, képzeld lesz One Direction koncert! Nem jössz ki hozzám? Elmehetnénk rá.
- Mondd drágám, te nem olvasol? –kérdeztem tőle
- Mire érted? Az interjúdra?

- Igen arra.
- Mind ketten tudjuk, hogy nagyon is örülsz, hogy Harry akkor ott volt, és azt is tudom, jól hogy szerelmes vagy bele! És tá-dám, voltál ma az interneten?
- Hm, nem! Időm sem volt!
- Gyere fel Skypra! Webcammozunk!
- 2perc. –válaszoltam.
Elővettem a laptopom, bekapcsoltam, és már mentem is Skypra. Barátnőm a túl oldalon vadul integetett majd küldött egy oldalt.
- Ez mi? –kérdeztem
- Nyertél Baby! –ordította el magát.
Megnyitottam és egy cikk állt előttem:
„ TAYLOR SWIFT ÉS HARRY STYLES SZAKÍTOTTAK?
Taylor Swift kapcsolatai nem túl hosszúak, ezt már mindenki tudja. Októberben szakított akkori kedvesével, Conor Kennedyvel, most pedig felröppentek a híresztelések, miszerint a 18 éves Harryvel is véget ért a kapcsolata.”

 -Áh ez lehetetlen Lotti, te nem láttad őket. –tiltakoztam

- Mért nem kérdezed meg tőle?
- Mert valószínűleg látni se akarnak a cikk miatt. Nem kellett volna interjút adnom.
- Ne hülyéskedj már! Holnap meglátogatlak, és elmegyünk hozzájuk, Londonba.
- Hogy mi?
- Igen Bellus jól hallottad, elintézed egy bocsánatkéréssel, és utána Harry a barátod lesz, és boldogságban éltek, amíg meg nem haltok!
- Drágám, Harry nem szeret engem!
- Jaj kérlek, láttam, hogy néz rád a kórházban.
- Miért szerinted hogy?
- Csorgott rendesen a nyála! Egyébként mikor veszik le a gipszed?
- Nem igazán tudom, nem volt időm elmenni még a dokihoz.
- Akkor azt is elintézzük! Vagyis azt intézd el, írasd ki magad jövő hétre a suliból! Mert megyek hozzád, hétfőn London, a többi nap pedig vásárolunk, fodrászhoz megyünk, és egyéb csajos dolgok.
- Összefutok anyámmal, ki csinál. És nem szeretem Londont.
- Nem fogsz vele összefutni. Mert elmegyünk a villáig és vissza. Na jó azért beugorhatnánk egy két boltba.
- Te hülye vagy? Ha már kibékülnék a fiúkkal, nem jönnék vissza…minek nézel te engem? Minek jöjjek, ami itt volt minden porig égett.
- Ne legyél már ennyire negatív látású. Visszamész Londonba lesz egy párkapcsolatod.
- Úgy sem lesz! Ez veszett ügy!
- Fogadjunk? Hm?
- Fogadjunk! –bólintottam rá a dologra.
- Ha én nyerek, és összejössz Harryvel el kell jönnöd velem nyáron Írországba.
- Hogy hova? –akadtam ki
- Írországba.

- Mégis minek megyünk oda? –kérdeztem
- Majd akkor megtudod. És te mit kérsz?
- Azt, hogy utána egy életre békén hagysz Harry Stylessel, és a One Directionös fiúkkal, legalább hagy  tudjam őket elfelejteni. –mondtam szomorúan
- Megbeszéltük. Holnap várj kint a vonat állomáson! Megvesszük a jegyeket másnapra Londonba. Hétfőn arra készülj, hogy megyünk.
- Áh a franc, nem lehetne később menni? Hisz ma szombat van! Na mind egy. Figyelj mivel már fél 1 van, én elmegyek lezuhanyozni, és alszok egy óriásit, mert engem a mai nap kikészített.

- Nem. nem lehet, az a lényeg, hogy hamar megbeszéljétek, és rendbe jöjjetek. Jól van te kis lustaság! Jó éjt. –küldött puszit.
Integettem neki, majd lecsuktam a laptop tetejét. Fogtam a fejem, hogy mibe mentem bele. Bár veszett ügy ez az egész Harry nem szeret engem. Őt csakis Taylor érdekli, de én amióta megláttam nem tudom kiverni a fejemből. Gyönyörű szép szeme, folyamatosan itt lebeg a szemem előtt. Ma reggel mikor elmentem futni, láttam egy göndör hajú srácot, azt hittem Harry az, de köze sem volt hozzá. Már emberekben keresem, ez kezd beteges lenni. Vele akarok lenni, de még sem tehetem, és hétfőn találkozunk. Félek a szemükbe nézni. Főleg az övébe. Rettegek, hogy kigúnyol, vagy elküld. Sehogy sem fogom tudni elkerülni a találkozót, hisz amit a barátnőm a fejébe vesz, azt az Isten se veri ki onnan. Csoda kellene ahhoz, hogy ne jöjjön össze az, hogy a szemébe kelljen néznem. A hideg is kiráz a gondolattól. Hiányzik. Hiányzik ő is, és a többiek is, hogy tudtam megszeretni őket ilyen rövid idő alatt? Az- az illat, amikor mellettem feküdt. Könnyeim utat törtek, felkeltem ágyamból elővettem Harry pulóverjét, visszafeküdtem az ágyba, szorosan magamhoz öleltem. Eszembe jutott, mikor Harryt az éjjel közepén hívtam fel, és eljött, átölelt, és megnyugtatott. Igen ő megértett engem. Lassan megnyugodtam, és elnyomott az álom.    

25.rész

Sziasztok! Ez egy kicsi kitérő a történetben. Nem lett olyan hosszú. Holnap hozom a következő részt, ami már újra a normális kerékvágásba fog menni. Jó olvasást puszi! 

25.rész: Szemszögek:

Liam szemszöge: Harry megint felhúzta az orrát. Niall még mindig nem bocsájtott meg neki. Louis is duzzog Harryre, Zayn álladóan Perrienél van, nekem a barátnőmre se jut időm, mert Paul állandóan engem zaklat, ha gond van. A csapatunk kezd szét esni, ez nem jó jel, ez nagyon nem jó jel. Harry szerelmes, és nem lép semmire. Egyébként Niallal egyet értek szerintem se vágyik Bella másra, mint a nyugalomra. Nagyon sajnálom szegényt, hogy a saját édesanyja nincs mellette, inkább elpaterolta otthonról, hogy egyel kevesebb gond legyen, ha kicsit csillapodik ez az egész, meg fogom szegény lányt látogatni, biztos, szüksége van ránk, akár mit mondott az újságíróknak. Tudom, hogy egyáltalán nem sajnálja azt, hogy összefutott Harryvel, hisz kit tudja, mi lett volna, ha Harry nem állítja le azt a részeg embert. Most mérges ránk, és én ezt meg is értem.

Niall szemszöge: Harry annyira buta az isten szerelmére is, miért van együtt Taylorkával, senki nem szereti a bandából, még ő maga sem. Miatta összetört egy ártatlan lányt, és ami még rosszabb, hogy belekevert a mocskos játékába. Persze aztán a bocsánatomért esedezett, hát majd, ha egyszer megjön az esze, megkapja a bocsánatot. És igazam van, miatta van ez az egész. Nem baj legyen Taylor Swifttel pont olyan, mint ő. Nem nézi senki érzelmeit, annyira lesüllyed, hogy még a saját érzéseit is eltorzítja, és ha elmondom a véleményem, rögtön szalad, és itt hagyja a bandát.

Zayn szemszöge: Mostanában egyre kevesebb időm van Perriere, és állandóan veszekszünk, röhejes, hogy még ő is elhitte, hogy csalom Bellával. Banda élete kezd felfordulni. Mindig Harryt támadjuk, pedig nem csak ő a felelős a dolgokért, azt hiszem, hogy most Liamnak kell kiadnom magam, és beszélnem kell a többiekkel, majd kocsiba ültetek mindenkit, és igenis elmegyünk Bellához, fenékbe fogom billenteni a mi kis Haroldunkat, ha nem mondja el neki, amit érez. Ne szenvedtessék most már egymást. Taylor meg szálljon le a bandáról, mert olyat kap, amit egy életen át megemleget. A 4 legjobb barátomat sosem láttam ilyen rossz passzba, és lemerem fogadni, hogy benne van a keze a szőkeségnek. Majd este, ha haza jön Harry, összeültetem a bandát, és megdumáljuk ezt. Nem jó se nekünk, se senkinek, ha mi rosszba vagyunk egymással. Végsőkig kell kitartanunk egymás mellett.

Louis szemszöge: Valamiért haragszik rám Harry, nem tudom miért, nem szól hozzám, és kerül. Mostanában mindenkivel olyan furcsán viselkedik. Eddig mindig vidáman jöttem be azon az ajtón, de már semmi kedvem hülyülni, valahol, valakinél van egy méregfog, és mérgezi a bandát rendesen. Niall nem szól Harryhez, ahogy én sem, Liam teljesen ki van kelve magából. Paul már vagy ezerszer a fejünkhöz vágta, hogyha így folytassuk, jövőre lehúzhatjuk a rolót, pedig ezt egyikünk sem akarja. Egymásnak, és egymásért élünk, de most mégis megváltozott valami.

Mrs. Peterson szemszöge: A lányom a bolondját járatja velünk, direkt megengedtük neki, hogy visszamenjen Sheffieldbe erre mindenféle interjút ad. Ez a lány nem normális, tönkre teszi az apját, a családját, és saját magát. Mit akar még? Mért nem hívta ki a rendőrséget? Néha azt gondolom, hogy nem is az én lányom. Semmire kellő lesz belőle. Állandóan felidegesít, megváltoztam felé irányulva, és semmi. Miért nem hagyta ott Harry a sikátorba. Egy gonddal tényleg kevesebb lenne. A húga meg állandóan sír miatta, hogy mért nem lehet vele, és velem üvöltözik, most már ő is, hogy miért engedtük el. Tisztára felbolygatta a nyugodt családi életet. Harry sem ért a szép szóból, hagyják békén azt a lányt, annak a lánynak már semmi jövője nincs.

Mr. Peterson szemszöge: Nagyon fáj, hogy a lányomat vissza kellett engednem, de a feleségem nem engedett. Egy egész estét vitáztam vele, hogy a lány már pedig nem megy sehova, másnap mégis hazaküldte. Mellette kellene lennünk, nem ellene.  Annyira rossz látni, ahogy szenved. Már azon gondolkodom, hogy elválok az anyjától, visszahozom őt Londonba. Helyre hozom az életét, amit mi rontottunk el. Nem hiszem el, hogy idáig süllyedtünk. A húga folyamatosan őt keresi. Lehet, hogy tönkre teszi az orvosi karrierem, mert az emberek azt mondják „Egy gyereket sem tud felnevelni, akkor, hogy tudna életeket menteni?!” de mégis csak a lányom. Egyáltalán nem könnyebb az élet nélküle, sőt hiányzik. Hálás vagyok Gregnek, hogy mellette van, és vigyázz rá.

Mikor megérkeztem Holmes Chapelbe anyáék nagyon meglepődtek, és mivel mondta, hogy a fiúk nem tudják, hogy itt vagyok, ezért anya tájékoztatta róla Liamat, aki azt mondta neki, hogy azonnal indulnak. Az életem kerekestül felborult. Taylor bolondot csinált belőlem, tudtam, hogy ez ismét címlap sztori lesz, és a fiúk ki fognak borulni. Nem az fájt, hogy Taylor megcsalt, hanem azt hogy a fiúknak megint csalódást okozom. Lelkiismeret-furdalás bántotta a lelkem. Bocsánatot kell kérnem a bandától, és Bellától is. Ezek után semmi nem akadályozhatja meg, hogy megszerezzem magamnak, de mi van, ha az a srác a képen az újságban már megtette? Ezt ki kell vernem a fejemből. Muszáj leszek összeszedni magam, ez borzalmas. Mi lett velünk? Mi történik? Kezdünk felnőni? Inkább kezdünk elszállni? Nem akarok egyiket sem. Megbántottam azokat az embereket, akik fontosak nekem, mi van veled Styles. –vertem a fejem az asztalba. Mikor csengettek.