32.rész

Sziasztok! Tudom hogy rohadt sokat kellett várnotok a részre :( Ne haragudjatok. Szinte semmire sincs időm...utálom a 12. osztályt :( Ennél ez csak rosszabb lesz sajnos, hisz egy kicsivel több mint 1 hónap múlva kezdődnek az írásbeli érettségig, tanulnom kell rá. Hétvégéken próbálok majd részt hozni. Kérlek ne haragudjatok. Ez a rész egyébként nem lett olyan jó. Csak írtam, hogy mégis legyen valami. 

Harry megdöbbent. Mozdulatlanul állt velem szembe. Megfogtam kezét, és húzni kezdtem, de úgy tűnik gyökereket eresztett a lába, vagy megfagyott.

- Harry, ha nem mozdulsz meg, én esküszöm, hogy felhívom a Madam Tussauds múzeumot, hogy viasszá változtál.
Megmozdult végre, visszahúzott magához, megfogta nyakam, és gyengéden megcsókolt. Csókja iszonyúan nyugtató volt. Elfeledkeztem mindenről. Levegőhiány miatt váltunk el. Megsimította arcomat a kézfejével. Majd összekulcsolta kezünket, és elindult a kijárathoz. Beültünk az autóba.
- Megtaláljuk a húgod, ne aggódj szerelmem! –mondta. Arcomat elöntötte a pír. Senkiben nem bíztam még annyira, mint Harryben.
Ott hagyott minket apukája, és ő a számra nyomott egy puszit. Lefagytam, szó szerint. Gyomromban pillangók kezdtek el versenyezni. Nem tudtam mit reagálni. Percekig álltam ott, és bámultam ki a fejemből, és belül iszonyat boldog voltam. Mikor leesett mi is történt, megfogtam karját visszahúztam magamhoz, amennyire csak tudtam, olyan érzelmes, és gyengéd csókot nyomtam ajkaira. Nem kellett sokat harcolnom, hogy utat engedjen nyelvének. Egy apró nyögés hagyta el a száját. Levegőhiány miatt elváltunk. Még mindig hihetetlen, hogy megadta nekem magát. Bár lehet a kétségbe esés tette ezt vele. Megsimogattam arcát, bőre olyan puha, mint a selyem.

Elindultunk az első legközelebbi játszótérre. Az ölemben pihent összekulcsolt kezünk. Harry folyamatosan nyugtatott. Londonban már átjártuk az összes játszóteret. Kétségbe esetten kerestük húgomat. Harry telefonja csördült meg. A kijelzőn Liam neve villogott. Harry sietősem vette fel:
- Mond! –szólt bele. –Oké azonnal megyünk! Szia Liam.- tette le. Tekintetem rá kaptam.
- Látták egy kislányt suli táskával volt. Kétségbe esetten kóválygott a Hyde Park felé. Valószínűleg ő volt. –szorította meg a kezem. A Hyde Park felé vettük az irányt. Beparkoltunk, a fiúk már ott voltak. Vártak minket.
- Váljunk szét. Hatalmas a park. –mondja Zayn.
- Liam te Louissal, Zayn te Niallal, én pedig Bellel megyek. Ne engedjétek elmenni, ha megtaláltátok. –szólt Harry
Beindultunk a parkba. Kézen fogva sietősen sétáltunk miközben nevét ordibáltuk. Már sötét volt, és hideg is, percek kérdése és az ég is szakadni kezd. Emlékeim feltörtek. A hideg is kirázott tőlük, és mint valami égi jel az eső elkezdett zuhogni. Harry levette a pulóverét. Tiltakoztam ellene, de ő nem engedett tervéből. Nem akartam, hogy megfázzon, hisz akkor a koncerten sem tud úgy teljesíteni. Körbejártunk minden apró négyzetmilliméterét a parknak. Már alig láttunk. Ruhánkból csavarni lehetett a vizet. Elindultunk a kijárat felé. A többiek megvártak minket. Csalódottan bólintottam, hogy nincs meg.

Apát felhívtam, közölte, hogy egész nap a rendőrségen ült. Nem akart neki senki se segíteni. Húgom keresését csak holnap fogják elkezdeni. Idegesen szálltam be az autóba. A fiúk is haza indultak. Ma már nem tudunk mit tenni. Forró könnycseppek áztatták el pillanatok alatt arcomat. Arcomat kezembe temettem. Harry már a hátamat simogatta, és próbálta feszültségét leplezni.

Leparkoltunk a házunknál. Erőtlenül lépkedtem előre, és nyitottam ki az ajtót.

Apa a kanapén ült és sírt. Sosem láttam még sírni őt. Odasiettem hozzá, és átkaroltam. Együtt sírtunk.
- Az én hibám Bella. Ez az egész az én hibám.
- Ne kérlek, ne hibáztasd magad. Megtaláljuk! Meglesz, tudod, hogy milyen okos, biztos nem történt semmi vele.
- Felhívtam anyádat. –mondja
- Mit mondott? Mért nincs még itt? Hm?
- Azt mondta, az én hibám, oldjam meg. Őt már nem érdekli.

- Gyönyörű szép anyuka, éljen. Nem lehet ez a nő az anyám. Ne akarjon velem összefutni. –kezdtem el mérgelődni.
Harry rátette a kezét a hátamra. Ráemeltem tekintetét.
- Főzök teát jó? –kérdezi.
- Hagyd majd én Harry, csinálok vacsorát is. Bár nekem egy falat sem megy le a torkomon.
- Enned kell lányom! Nem szabad elhagyni magad. Gondolom ma még nem is ettetek.
- Igaza van apudnak kicsim! – tette a vállamra Harry a fejét.
Apa a kicsim jelzőre nagyokat pislogott. Én csak elpirulva összefontam kezem Harryével. Bár nem tudom hányadán állunk. Apa, mosolygással, és egy nagy öleléssel válaszolt előbbi tettemre. Átlépkedtünk a konyhába. A két fiút leültettem az asztalhoz. Vettem ki tojást, meg sonkát, és 6szelet kenyeret. A kenyereket betettem a pirítóba. A tojásból, és a sonkából tükörtojást csináltam. Majd a pirítóst tettem mellé. Turkáltam az ételt, de ettem belőle pár falatot. Apa és Harry mindet megették. Az óra már a fél egyet verte.
- Elmegyek lefürdeni. –jelentettem ki.
- Jól van. –válaszoltak egyszerre.
Felálltam, és elindultam a szobámba, még szerencse, hogy hagytam itt pár pólót. 
-Köszönöm Harry, hogy ismét a lányom mellett vagy. Nagyon örülök nektek, a feleségem biztos kiakadna, ha ezt megtudná. Jól mutattok egymás mellett. Hm emlékszem mikor megkérte Bellát Katrin, hogy posztereket segítsen kirakni. Hüledezve kérdezte, hogy mivel akarja tele tömni a falat. Hisz akkor egy szobában voltak még. És a kisebbik lányom ezer wattos mosollyal bejelentette, hogy hát a One Directionnel. Bella az így homlokára csapott, rám nézett, és könyörgött, hogy ne engedd meg neki, bármit, de ezt ne. Aztán mondtam, hogy a szoba a kettőtöké, azt csináltok vele, amit akartok. Leült tévézni valamelyik zenecsatornán ment pont az a dalotok, ami a tengerparton játszódik, ilyen lassú dal. Ne haragudj, nem tudom a címét. Bella meg felállt, és elkezdi, nem hiszi el, hogy minden hol titeket kell néznie. És most pedig itt állsz, és együtt vagy a lányommal. Örülök nektek tényleg.
- Bella remek lány. Igen tudom, hogy nem nagyon tudott minket szeretni, de ezt nagyon remélem, hogy sikerült megváltoztatnunk. A fiúk is nagyon kedvelik. Igazán okos, és gyönyörű lány. Keresve se találhatnék jobbat. Nagyon megszerettem. Fél a médiától, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ne essen baja. Megvédem, akár mibe kerül.
- Ebben biztos vagyok.
- Ne haragudjon, ne vegye tolakodásnak, de miért akar válni?
- Nem veszem annak. Tudod a feleségem korántsem olyan angyal, mint, amit előttetek mutatott magából. Nem foglalkozik a gyerekekkel. Azt nézi neki mi a jó. Nem ilyen volt. Elvette a pénz az eszét. Bellát állandóan ki akarta túrni a családból, mert nem akart magán iskolába járni, elit embereket megismerni, és Bella a pénzt inkább adományra adja, mint hogy magára költené. Soha nem kért semmit, és ha valami drága dolgot akartunk neki venni egyből elutasította. Más lány valószínűleg mindennap a plázába járna. Ezt az anyja nem tudta elviselni, és most sem tudja.
- Volt szerencsém vele négyszemközt összefutni. Érdekes beszélgetést ejtettünk meg.
- Ne haragudj akár mit is mondott neked. Ne hallgass rá. Elmegyek, felhívom a rendőrséget, hátha tudnak róla valamit. Érezd otthon magad. Vagy menj fel Bellához.
- Rendben, felmegyek hozzá. És köszönöm szépen.
- Nincs mit fiam. –nyújtotta a kezét nekem.
Néztem a távolodó alakot, majd elindultam az emeletre. Bella édesapja igazán rendes ember ezt sikerült a beszélgetésből levonnom. Benyitottam a szobába, de nem volt még bent. Az ágyára volt dobva telefonja. Pásztáztam szememmel mikor megszólalt. A szívem hirtelen kiugrott. A kijelzőn Greg neve villogott. Gondoltam felveszem, remélhetőleg nem fog megharagudni a kisasszony miatta.
- Szia Greg Harry vagyok!
- Áh üdv! Bella merre van?
- Fürdik.
- Van valami hír Katrinről?
- Nincs semmi, és a rendőrség sem csinál semmit. Szakad az eső, fogalmunk sincs, hol lehet. De te hogy-hogy fenn vagy ilyen későn?
- Nem tudok aludni! Aggódok érte, és a nővéréért is.
- Nyugi Greg vigyázok rá!
- Szóljatok, ha van valami. Jó éjt!
- Jó éjt.

Megfürödtem, és visszaindultam a szobámba, ám onnan hangok szűrődtek ki. Ezer közül is felismerem, és ki más lenne a szobámba, ha nem Harry? Telefonon beszélgetett Greggel? Akkor az, az, én telefonom volt. Örülök, hogy ennyire kijönnek. Mind ketten nagyon fontosak nekem. Lehet csupa rossz ez a mai nap, de végre nem félek kimutatni az érzéseimet. Harry óvatos velem, amióta megcsókoltam. Nem mer hirtelen közeledni. Többször meggondolja, hogy megcsókoljon-e átöleljen-e, de az Isten szerelméért, én nem tudok betelni vele. Benyitottam a szobámba. Göndörke az ágyamon feküdt háttal. Szemét rám szegezte. Égetett a tekintete. Jól eső bizsergés váltott ki belőlem, már csak az is, hogy ott volt és nézett.
- Jól vagy? –kérdezte. Bólintottam egy aprót válaszul, majd odamentem mellé. Helyet foglaltam az ágyon.
- Üres a fürdő! –jelentettem ki semmit mondóan.

- Oké. Akkor meglátogatom. –mondta mosollyal az arcán. 

Már az ajtó kilincsét fogta, mikor megszólítottam. Rám emelte gyönyörű íriszeit. Odaléptem közel hozzá, és megcsókoltam. Egyik kezével átkarolta derekamat, másikkal pedig a hajamat simogatta.
- Kicsim megyek fürdeni. Sietek.
- Jó. –adtam gyorsan egy apró puszit a szája szélére. Majd visszaslattyogtam az ágyhoz. Rátekintettem az órára, ami 3órát mutatott. Plafont bámultam. Aludni nem bírtam. Egy félóra elteltével nyílt az ajtó. Harry egyből bevetette magát mellém az ágyba.

- Aludj! –kérlelt. Majd szorosan magához vont.
- Nem megy, most nem tudok. Nagyon félek, hogy történt vele valami.
- Nem történt semmi, meglátod, megtaláljuk. –simította meg az arcom. Tekintetem rá szegtem. Átkaroltam kezemmel mellkasát, majd néztem igéző zöld szemeit. Reggel 8-ig folyamatosa beszélgettünk.
Apa kopogott az ajtón. Kikiáltottam neki, hogy gyere.
- Meg van a húgod. –jelentette ki
Szemeink szinte egyszerre pattantak ki. Mind ketten felültünk.

- Hol van? –kérdeztem
- Kórházban van, de jól van. Én elindulok.
- Megyünk ön után, csak felöltözünk. –vette ki a számból Harry a szót.

- Ugyan Harry! Tegezz nyugodtan! Már tegnap is mondani akartam. Ott találkozunk. –csukta be maga mögött az ajtót.
Turbó gyorsasággal vettünk magunkra ruhát. Harry értesítette a fiúkat, akik kijelentették, hogy azonnal elindulnak hozzá. Mi is elindultunk.