28.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt =) Nem tudom mikor lesz következő. Jövőhetem megint elég fura lesz. Március 15.-re készülünk. Ráadásul németből felelünk, a zene tételből, és most pont azon okoskodom, hogy ennek az 5 édes pofának tanulom németül az életrajzukat, és a X-faktoros történetüket, és közbe csomó dolgot intézek pl.: tabló, ballagási beszéd, meg ilyenek.
Ti hogy vagytok? Mi újság van veletek?

Kint a vonatállomáson ülünk, és várjuk, a felszállást van, még 15 percünk. Nekem egyre jobban játszadoznak a pillangók a gyomromba. Mégis van egy olyan érzésem, hogy feleslegesen rójuk az utakat. Megérkezett a vonat, helyet foglaltunk. Reggel volt még nyűgös voltam. Lotti, ahogy elindultunk rá 5percre már horkolt, én bedugtam a fülesem, és zenét hallgattam.
A fiúkat alig lehetett kirángatni az ágyból. Niallt úgy tudtam felkelteni, hogy belesúgtam a fülébe, hogy a kertbe leszálltak az űrlények, és épp a hűtőt fosztogatják. Mire hirtelen felült és közbe ordibált, hogy NEEEEE. Louisnak azt mondtam, hogy Liam a répáit húzza le a WC-én Zayn pedig Kevint dobálja a plafonhoz, mert unatkozik. Erre felpattant, és elindult Zayn szobájába, és meg sem nézte, hogy Zayn mit csinált, hirtelen ráugrott az ágyára. Fogtam a hasam a nevetéstől. Mivel Louis észrevette, hogy csak szívattam nem vállalta be Liam ébresztését, de Zayn megoldotta ezt a problémát is. Annyira fáradt volt, hogy fogkefével, és fogmosó pohárral járkált a nappaliba, megkértem, hogy ezt a tevékenységet a fürdőszobába űzze, de eltévesztette az irányt, és Liam szobájába ment. Csukott szemmel köpött egyet, ami Liam arcán landolt. A nappaliból annyit halottam, hogy „Zayn én esküszöm, hogy megöllek.” Remek reggel. Végre mindenki fenn van. Indulhatunk Sheffieldbe, mihelyt mindenki elkészült. Pár perccel később már a nappaliba várakoztunk, a cuccainkat sikerült elpakolnunk a kocsiba.
- Ki vezet? –tettem fel a kérdést.
- Harry a te csajodhoz megyünk, tehát te. –válaszolta Liam.
- Jól van, jól van.
Beültünk az autóba, bekapcsoltam a rádiót, és elindultam Sheffieldbe. Utazótársaim mind elaludtak, hát ez így nagyon jó lesz. - gondoltam magamba Megálltam egy autós Mekinél vettem mindenkinek enni, hisz reggeli nélkül indultunk el. Ahogy átadta a csomagot a csaj Niall szemei kipattantak, és ordította, hogy kaja, amire mindenki felkelt. Útközben megreggeliztünk.
- Tudod, hogy hol lakik Bella? –kérdezte Liam
- Nem. Bakker, hogy fogjuk megtalálni? –ijedtem meg.
- Húgának meg van a száma. –mondja Zayn
Mindannyian felé fordultunk, miért van meg Zaynek a kis csaj száma?
- Mi van? Tudni akarom, mi van Bellával! Jól összehaverkodtunk, és egyébként a Katrin is nagyon édes.
- Mi van vele? –kérdeztem tőle egyből.
- Nem tudja, nem hívja őket, azt mondta a húga, hogy olyan mintha elnyelte volna a föld. Nem keresi őket.
- Ezen nem tudok meglepődni. Grr. –horkantam fel.

Zayn a füléhez emelte a telefont. 15 percig biztos beszélgettek. Már lassan Sheffield hátáránál járunk. Sikerült megszerezni a címet. Sőt még azt is elárulta a húga, hogy a La Bamba kávézóban dolgozott, és valószínűleg ott is dolgozik.

Kelj fel megérkeztünk Londonba! –veregettem barátnőm vállát. Hallod kelj már fel! Hirtelen kipattantak a szemei. Ne haragudj, fenn vagyok. –válaszolja egy ásítás közben. - Igen látom. –Na, ne pufogj már! Hálás leszel nekem. –vágja hozzám. Jó csak menjünk már! 10 óra van, a fiúk még alszanak. Elsőnek vásároljunk. –teszem fel a javaslatot. Elindulunk egy taxi felé, beülünk és a Covent Gardenhez igyekeztünk. Az nekünk tökéletes lesz. Nincs annyira messze a fiúktól. Elkezdtük körbe járni az üzleteket. Majd beültünk Nandos’ba ebédelni.  Fél 3 körül elindultunk a kitűzött célhoz, de eszembe jut, hogy nem kellene pakkokkal menni. Tehát visszamegyünk a vonatállomásra a csomagmegőrzőhöz, berakjuk a csomagjainkat, amiből nem kevés van. Mind kettőnk ruhatára bővült, jó pár ruhával, 1-2 pár cipővel, és rengeteg kiegészítővel.
Fél 4-kor végre sikerült taxit fognunk. Remeg kezem-lábam, izzadok, mint a ló, vissza akarok fordulni. Minden bajom van. Azon csodálkozom, hogy nem kapok szívrohamot. Barátnőmet zaklatom, hogy hagyjuk ez felesleges. Harry úgysem fog sose megbékülni. - Megérkeztünk a One Direction villához. –jelenti be a sofőr. –Én innen ki nem szállok. - tiltakoztam

- Óh, dehogynem! –rántott ki barátnőm az autóból. Kifizette a fuvart, és elindult befelé. Nekem gyökeret vertek a lábaim. Nem tudtam megmozdulni. Lotti már a csengőt nyomkodta, mikor Eleanor jelent meg a másik oldalon. Felismert engem, nagyot mosolygott.
- Szia Bella! –karolt át.
- Szia Eleanor!

Lotti jött oda hozzánk. Bemutattam a két lányt egymásnak.

- Hogy- hogy erre felé jártok? –kérdezi El
- Barátnőm szeretne Harryvel beszélni- vágja ki egyből Lotti

- Áh, a fiúk nincsenek itthon. Ma mentek valahova, eddig pedig Holmes Chapalbe voltak. Nem igazán értettem mikor Louis mondta, hogy hova mennek.
- Értem, hát akkor mind egy. –mondta Lotti csalódottan.
Végre megnyugodtam, de azért csalódott voltam, hogy nem láthatom azt a gyönyörű zöld szempárt. Hirtelen megcsörrent a telefonom…
Megérkeztünk Sheffieldbe. Utálom az ilyen kis utcás városokat, simán el lehet tévedni, hát ez meg is történt. Ez a vacak kütyü se ér semmit. –nyomtam ki a GPS mérgembe. Egy kedves néni sétáltatta a kutyáját, megálltam mellette elnézést kértem, és megkérdeztem hol találom Bella utcáját. Elmagyarázta merre kell mennünk. Louis mellettem jegyzetelt, remélem jól. Fél óra körbemenés után, megtaláltuk a házat. Csöngettünk, egyszer, kétszer, de semmi. Kiszólt a szomszéd, hogy nincs itthon, elment valahova a barátnőjével.
Odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy nem-e tudja, hogy hol van az a La Bamba kávézó. Érdekes ebbe a városba mindenki tök nyugodt, és kedves. Ez a hölgy is aranyos volt elmondta, hogy hol találjuk meg ezt a kis helyet. 10perc alatt meg is találtuk. Leparkoltam. Reménykedtem benne, hogy dolgozik, ha már nincs otthon. Mikor beléptünk, csak azt a srácot láttam meg, akivel múltkor az újságban volt. A többiek úgy döntöttek, hogy megisznak egy kávét, és Niall eszik sütit, ezért leültek egy asztalhoz, én pedig oda mentem a sráchoz, aki nem igazán vett észre, hisz épp egy csinos lánnyal beszélgetett, valószínűleg a barátnője volt.
- Szia elnézést! –szólítottam meg.
- Hello. –nézett rám majd tágra nyíltak a szemei.
- Tehát sikeres volt a békülés. –jelenti ki.
- Bocs nem értem miről beszélsz! Te ismered Bellát ugye?
- Igen ismerem! De hogy értetek haza ilyen hamar? –kérdezte.
- Még mindig nem tudom, miről beszélsz! Esetleg nem dolgozik ma Bella? Hozzájöttünk. Meg a szeretnék rendelni 8db csokis browniet. 5kávét cukorral, és tejszínhabbal. –mondtam neki cseppet sem kedvesen.
- 5 perc és viszem. Bella nem dolgozik ma. –mondta elég fennhéjázva
Odamentem a fiúkhoz leültem az asztalhoz, elmeséltem nekik az előbb történteket. A srác tényleg 5 perc alatt kihozta a megrendelt dolgokat.
- Szia Liam Payne vagyok. –szólítja meg Liam mikor letette elé a kávét.
- Ismerlek rengeteget hallottam rólatok, főleg róla. –mutatott rám.
- Azért vagyunk itt, mert Bellával szeretnénk beszélni. Esetleg nem tudod, hol találhatjuk meg?
- Londonban van. –mondja
- Mi? Hogy, hogy Londonba van? –kérdeztem meglepődve
- Elment hozzátok, vagyis inkább a barátnője Lotti rángatta el hozzátok.
- Hű jól elkerültük egymást. –vakarta meg a fejét Zayn
- Nem tudod, hogy haza jön-e ma? –kérdezte Liam
- Tuti hazajön, holnap dolgozik. –válaszolta ez a Greg gyerek.
- Nem tudsz a közelben egy hotelt? –kérdezte Louis.
- De itt van az utca végén. Egy egyszerű kis hely, de otthonos. Talán  ott biztonságban lennétek. És a ház vendégei vagytok. Köszi, amit Belláért tettetek hallottam arról az éjszakáról.
- Áh, ugyan. Nem került semmibe. –mondta Niall.
- Harry, ha minden helyre jön köztetek, kérlek vigyázz rá, olyan mintha a húgom lenne. Sosem láttam még ennyire szomorúnak, mint múltkor, amikor felhívtad. Teljesen kifordult magából. 
Teljes meglepődtem a gyerek mondatain. Felálltam és kezet fogtam vele, így tudja, hogy megegyeztünk. Majd elköszönt és elsétált.

Greg:
Ahj, teljesen beleszerettem ebbe a lányba, de hát ő csak a bátyjának tart, arról ne is beszéljünk, hogy ott van neki Harry. Ma valószínűleg találkozni fognak. Mind egy is, nekem itt van Britany. Pont, ahogy rá gondoltam belépett az ajtón. Mosolygott. Ő is gyönyörű, de nem hasonlít Bella szépségéhez. Beszélgettünk, amikor egy srác megzavart. Elsőnek nem figyeltem rá. Ki is ment a fejemből, hogy a munkahelyemen vagyok.
- Szia elnézést! –szólított meg.
- Hello. –lepődtem meg teljesen hisz ez itt Harry, akkor Bell is itt van.
- Tehát sikeres volt a békülés. –mondtam mosolyogva.
- Bocs nem értem miről beszélsz! Te ismered Bellát ugye? –kérdezte a Styles gyerek
- Igen ismerem! De hogy értetek haza ilyen hamar? –értetlenkedtem. .
- Még mindig nem tudom, miről beszélsz! Esetleg nem dolgozik ma Bella? Hozzájöttünk. Meg a szeretnék rendelni 8db csokis browniet. 5kávét cukorral, és tejszínhabbal. –szólt hozzám cseppet sem kedvesen.
- 5perc és viszem. Bella nem dolgozik ma. –válaszoltam neki, úgy ahogy az előbb ő hozzám szólt. Megfogta magát és elment leült a társaihoz. Igyekeztem nekik felszolgálni a megrendelt dolgokat. Bár nem értettem minek a 8 süti, ezért csak letettem az asztal közepére. A kávékat pedig letettem eléjük. Épp tettem le az egyik elé, mikor megszólított:
- Szia Liam Payne vagyok.
- Ismerlek rengeteget hallottam rólatok, főleg róla. –vallottam be, hisz Bella rengeteget mesélt róluk.
- Azért vagyunk itt, mert Bellával szeretnénk beszélni. Esetleg nem tudod, hol találhatjuk meg? –kérdezte kedvesen, jé, ő legalább tud normálisan kommunikálni, nem úgy mint a göndör.
- Londonban van. –mondtam ki.
- Mi? Hogy, hogy Londonba van? –kérdezte a göndör.
- Elment hozzátok, vagyis inkább a barátnője Lotti rángatta el hozzátok. –válaszoltam a kérdésükre.
- Hű jól elkerültük egymást. –vakarta meg a fejét a tetovált srác
- Nem tudod, hogy haza jön-e ma? –kérdezte tőlem ismét Liam
- Tuti hazajön, holnap dolgozik. –mondtam.
- Nem tudsz a közelben egy hotelt? –kérdezte a csíkos pólós
- De itt van az utca végén. Egy egyszerű kishely, de otthonos. Talán ott biztonságban lennétek. És a ház vendégei vagytok. Köszi, amit Belláért tettetek hallottam arról az éjszakáról. –félre kellett tennem az egómat, a szerelmemet mentették meg, innentől sokkal tartozom nekik.
- Áh, ugyan. Nem került semmibe. –mondta a srác aki már a 5. browniet nyomta magába..
- Harry, ha minden helyre jön köztetek, kérlek vigyázz rá, olyan mintha a húgom lenne. Sosem láttam még ennyire szomorúnak, mint múltkor, amikor felhívtad. Teljesen kifordult magából. –kértem meg. Majd ott hagytam őket, és a telefonomért nyúltam. Gondoltam szólok a kisasszonynak, hogy keresik őt, és hogy haladjon hazafelé, mert valaki szeretne vele beszélni. 5. csengésre vette fel.