25.rész

Sziasztok! Ez egy kicsi kitérő a történetben. Nem lett olyan hosszú. Holnap hozom a következő részt, ami már újra a normális kerékvágásba fog menni. Jó olvasást puszi! 

25.rész: Szemszögek:

Liam szemszöge: Harry megint felhúzta az orrát. Niall még mindig nem bocsájtott meg neki. Louis is duzzog Harryre, Zayn álladóan Perrienél van, nekem a barátnőmre se jut időm, mert Paul állandóan engem zaklat, ha gond van. A csapatunk kezd szét esni, ez nem jó jel, ez nagyon nem jó jel. Harry szerelmes, és nem lép semmire. Egyébként Niallal egyet értek szerintem se vágyik Bella másra, mint a nyugalomra. Nagyon sajnálom szegényt, hogy a saját édesanyja nincs mellette, inkább elpaterolta otthonról, hogy egyel kevesebb gond legyen, ha kicsit csillapodik ez az egész, meg fogom szegény lányt látogatni, biztos, szüksége van ránk, akár mit mondott az újságíróknak. Tudom, hogy egyáltalán nem sajnálja azt, hogy összefutott Harryvel, hisz kit tudja, mi lett volna, ha Harry nem állítja le azt a részeg embert. Most mérges ránk, és én ezt meg is értem.

Niall szemszöge: Harry annyira buta az isten szerelmére is, miért van együtt Taylorkával, senki nem szereti a bandából, még ő maga sem. Miatta összetört egy ártatlan lányt, és ami még rosszabb, hogy belekevert a mocskos játékába. Persze aztán a bocsánatomért esedezett, hát majd, ha egyszer megjön az esze, megkapja a bocsánatot. És igazam van, miatta van ez az egész. Nem baj legyen Taylor Swifttel pont olyan, mint ő. Nem nézi senki érzelmeit, annyira lesüllyed, hogy még a saját érzéseit is eltorzítja, és ha elmondom a véleményem, rögtön szalad, és itt hagyja a bandát.

Zayn szemszöge: Mostanában egyre kevesebb időm van Perriere, és állandóan veszekszünk, röhejes, hogy még ő is elhitte, hogy csalom Bellával. Banda élete kezd felfordulni. Mindig Harryt támadjuk, pedig nem csak ő a felelős a dolgokért, azt hiszem, hogy most Liamnak kell kiadnom magam, és beszélnem kell a többiekkel, majd kocsiba ültetek mindenkit, és igenis elmegyünk Bellához, fenékbe fogom billenteni a mi kis Haroldunkat, ha nem mondja el neki, amit érez. Ne szenvedtessék most már egymást. Taylor meg szálljon le a bandáról, mert olyat kap, amit egy életen át megemleget. A 4 legjobb barátomat sosem láttam ilyen rossz passzba, és lemerem fogadni, hogy benne van a keze a szőkeségnek. Majd este, ha haza jön Harry, összeültetem a bandát, és megdumáljuk ezt. Nem jó se nekünk, se senkinek, ha mi rosszba vagyunk egymással. Végsőkig kell kitartanunk egymás mellett.

Louis szemszöge: Valamiért haragszik rám Harry, nem tudom miért, nem szól hozzám, és kerül. Mostanában mindenkivel olyan furcsán viselkedik. Eddig mindig vidáman jöttem be azon az ajtón, de már semmi kedvem hülyülni, valahol, valakinél van egy méregfog, és mérgezi a bandát rendesen. Niall nem szól Harryhez, ahogy én sem, Liam teljesen ki van kelve magából. Paul már vagy ezerszer a fejünkhöz vágta, hogyha így folytassuk, jövőre lehúzhatjuk a rolót, pedig ezt egyikünk sem akarja. Egymásnak, és egymásért élünk, de most mégis megváltozott valami.

Mrs. Peterson szemszöge: A lányom a bolondját járatja velünk, direkt megengedtük neki, hogy visszamenjen Sheffieldbe erre mindenféle interjút ad. Ez a lány nem normális, tönkre teszi az apját, a családját, és saját magát. Mit akar még? Mért nem hívta ki a rendőrséget? Néha azt gondolom, hogy nem is az én lányom. Semmire kellő lesz belőle. Állandóan felidegesít, megváltoztam felé irányulva, és semmi. Miért nem hagyta ott Harry a sikátorba. Egy gonddal tényleg kevesebb lenne. A húga meg állandóan sír miatta, hogy mért nem lehet vele, és velem üvöltözik, most már ő is, hogy miért engedtük el. Tisztára felbolygatta a nyugodt családi életet. Harry sem ért a szép szóból, hagyják békén azt a lányt, annak a lánynak már semmi jövője nincs.

Mr. Peterson szemszöge: Nagyon fáj, hogy a lányomat vissza kellett engednem, de a feleségem nem engedett. Egy egész estét vitáztam vele, hogy a lány már pedig nem megy sehova, másnap mégis hazaküldte. Mellette kellene lennünk, nem ellene.  Annyira rossz látni, ahogy szenved. Már azon gondolkodom, hogy elválok az anyjától, visszahozom őt Londonba. Helyre hozom az életét, amit mi rontottunk el. Nem hiszem el, hogy idáig süllyedtünk. A húga folyamatosan őt keresi. Lehet, hogy tönkre teszi az orvosi karrierem, mert az emberek azt mondják „Egy gyereket sem tud felnevelni, akkor, hogy tudna életeket menteni?!” de mégis csak a lányom. Egyáltalán nem könnyebb az élet nélküle, sőt hiányzik. Hálás vagyok Gregnek, hogy mellette van, és vigyázz rá.

Mikor megérkeztem Holmes Chapelbe anyáék nagyon meglepődtek, és mivel mondta, hogy a fiúk nem tudják, hogy itt vagyok, ezért anya tájékoztatta róla Liamat, aki azt mondta neki, hogy azonnal indulnak. Az életem kerekestül felborult. Taylor bolondot csinált belőlem, tudtam, hogy ez ismét címlap sztori lesz, és a fiúk ki fognak borulni. Nem az fájt, hogy Taylor megcsalt, hanem azt hogy a fiúknak megint csalódást okozom. Lelkiismeret-furdalás bántotta a lelkem. Bocsánatot kell kérnem a bandától, és Bellától is. Ezek után semmi nem akadályozhatja meg, hogy megszerezzem magamnak, de mi van, ha az a srác a képen az újságban már megtette? Ezt ki kell vernem a fejemből. Muszáj leszek összeszedni magam, ez borzalmas. Mi lett velünk? Mi történik? Kezdünk felnőni? Inkább kezdünk elszállni? Nem akarok egyiket sem. Megbántottam azokat az embereket, akik fontosak nekem, mi van veled Styles. –vertem a fejem az asztalba. Mikor csengettek.