27.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy még csak most hozom, de egyszerűen el voltam teljes foglalva a héten. Jó olvasást puszi!

Másnap reggel a szokásosnál is korábban keltem, mielőtt idejön Lotti össze akartam egy kicsit pakolni, és valószínűleg éhes is lesz, tehát főznöm kell valamit neki. Utálom a vasárnapokat, rosszabb esetben holnap iskolába kellene mennem, de még rosszabb esetbe én holnap Londonba fogok utazni. Már fogom a fejem, pedig csak belegondolok, hogy holnap 10 szem fog nagyokat pislogni rám. A gyomromban egyből táncot kezdtek járni a pillangók, mikor eszembe jutottak azok a zöld szemek, ezt persze épp mosogatás közbe, nagyot sóhajtva főztem magnak egy teát, és leültem a konyha asztalhoz. Idegesen doboltam a lábammal a földön. A gyomrom egyre jobban összeszűkült, minél élet hűbb lett a kép. Elképzeltem, hogy Harry azon az ajtón sétál be. Néztem ki a fejemből. 10perce már biztos úgy ültem, mikor az ajtócsengő szólalt meg, és visszatérített a való világba. Nem volt kedvem ajtót nyitni. Nem volt kedvem felállni se, de muszáj volt. Odasétáltam lassan elfordítottam a kulcsom, amely előtt egy aranyos kislány állt, olyan 5éves körüli, és az ajtó előtt pedig egy autó parkolt, amiből gondolom én a szülei integettek.
- Szia! Mit szeretnél? –kérdeztem barátságosan. A kislánynak felcsillant a szeme, hátrafordult a szüleihez.
- Te vagy az a lány, aki jóba van Zayn Malikkal.
- Már nem vagyunk jóba. –mondtam
Lehajtotta a fejét, és hátrafordult elindult az autó felé.
- Hé, kislány várj! –szóltam utána. Szegénykémen meg esett a szívem, olyan szomorú volt. Hátranézett akkor pedig már patakokba hullt a könnye.
Leguggoltam elé. Barátságosan rámosolyogtam. Anyukája kiszállt az autóból, és elindult felém.
- Jó reggelt kívánok. –köszönt ő is barátságosan, majd felém nyújtotta a kezét. –Dorothynak hívnak, ő pedig a lányom Suz.
- Bella vagyok! –fogadtam el jobbját. – Miben segíthetek?
- A lányom barátnője kómába esett. Nem tudják az orvosok mi baja, és pont menni akartak One Direction koncertre. Tudja a kicsi lány kedvence Zayn, csak egy autogramot akartunk kérni.
- Jöjjenek be, kérem. –nyitottam ki nekik az ajtót.

Az ideiglenes vendégeim bentebb léptek.
- Kávét, vagy üdítőt?

- Nem, nem akarunk zavarni.
- Van itt valami, de nem Zaynes, és nem autogram.
A kislány szemei felcsillantak. Annyira kedvesen nézett azokkal a gyönyörű égszínkék szemeivel.
- Véletlen nálam van Harry pulcsija. Nagy szükségem volt rá, de én már túlléptem a nehezén az életnek, és a barátnődnek most szüksége lesz rá. Várj egy kicsit itt.

Felszaladtam a szobámba, egy utolsót beleszagoltam a pulóverbe, tudtam, hogy jót cselekszem annak a kislánynak, most nagyobb szüksége van erre a pulcsira, mint nekem. Levittem a nappaliba.
- Gyere csak ide. –paskoltam meg magam mellett a kanapét. Suz szófogadóan leült mellém, és rám emelte tekintetét.
- Mond meg a barátnődnek, hogy ez a felső egy varázs felső. Harry belementett minden apró kis dolgot, ez a felső mindenkinek erőt ad az újra kezdéshez, vagy a talpra álláshoz. –adtam át a kislánynak. Mire ő váratlan a nyakamba ugrott, szorosan megölelt, ezt persze én is viszonoztam.
- Nagyon hálás vagyok! –mondta az anyukája.
- Jaj ugyan, tudja én nem mondtam le arról, hogy a fiúkkal fogok még találkozni sőt, holnap Londonig meg sem állunk a barátnőmmel, a fiúk házáig. Szeretném elkérni a kórház címét, Garantálom, hogy a fiúk meg fogják látogatni ezt a lányt.

-  Royal Halamshire kórházban van. Stella Poppins.
- Jól van. Feljegyzeteltem, lehet, majd én is meglátogatom.
- Köszönünk mindent, igazán rendes lány vagy! –karolt át most már az anyuka is. Kikísértem őket, és neki álltam főzni, közbe zenét hallgattam takarítottam. Eldöntöttem, hogy akármi lesz a fiúkkal, elmondom nekik a ma reggel történteket, ha legalább velem nem békélnek meg, adják meg a kislánynak a gyógyulási lehetőséget. Biztos vagyok benne, hogy amint meghallják a történetet, a kórház felé veszik az irányt, hatalmas szívük van. Hirtelen jutott az eszembe, hogy azt se tudom Lotti mikor fog megérkezni. Elővettem a telefonom, pötyögtem neki, egy rövid „Mikor érkezel?” üzenetet. Nem sokára jött a válasz, hogy 5körül. Rápillantottam a ketyegőre, ami fél 11-et mutatott. Nagyon jó még van időm elmenni a kávézóba, és kivenni egy hét szabadságot, bár tudom, hogy nem fog örülni ennek a főnököm. Rendeznem kell az életem, már úgy is mindegy, hisz a régi életemnek lőttek, akkor vágjunk még jobban a levesbe. Bár azért el kell, mondjam, rettegek a következményektől. Lehet, hogy Harry elutasító lesz, és hogy a fiúk sem fogják jó névnek venni. Tényleg át kellene gondolnom a következményeket. Beállítottam az ébresztőt a telefonom 3-ra, majd ledőltem a kanapéra, elmondhatatlanul fáradt voltam. Valami főzős műsor ment a TV-be, amin sikerült bealudnom.

„Sietősen kapkodtam a lábaimat, amelyek csúszkáltak a jégen. Este volt már a díszek jelezték az utcákon a karácsony eljövetelét, épp a kávéházból igyekeztem haza. Kedves gyerekek énekeltek az egyik pékség előtt, egy kis edényke volt előttük, raktam nekik bele pénzt. Mikor házunk elé érkeztem eszembe jutott, hogy idén bizony egyedül töltöm a karácsonyt. Nincs már senkim. A barátnőm nem lakik itt, és Greg is elköltözött Londonba a barátnőjével. Szüleim látni se akarnak, és a kishúgomat sem engedik, hogy lássam. Nyitottam ki az ajtót a jól eső meleg csiklandozta arcom. Egyedül voltam, de mégis minden olyan nyugodt volt. Friss mézeskalács illatot éreztem, pedig én aztán nem sütit. Felmentem a szobámba lepakoltam az ágyra. Elmentem venni egy forró fürdőt. A zuhany közben pont azon agyaltam, hogy mennyire fáj, hogy elvesztettem az 5fiút az életemből. Felvettem egy szürke melegítő nacit, meg egy fekete felsőt. Lementem a nappaliba. A sarokba az ablak mellett egy fa állt. Itt meg mi a fene van? Én nem állítottam fát. Most csak a fantáziám szórakozik velem? Közelebb léptem, szépen igényesen volt feldíszítve az ablakon kinézve még nagyobb megdöbbenés ért. Égősor mindenhol. Félve léptem hátra egyet, és kezdtem el alig halhatóan kérdezősködni, hogy van itt valaki? Nem válaszolt senki. Beléptem a konyhába. Az ablak előtt egy mű gyertyasor díszelgett, az asztalon pedig egy rakatnyi mézeskalács. Léptem hátra egyet, valakibe megbotlottam, sietősen hátrafordultam, és a zöld szempár tekintett vissza rám.”
Hirtelen felültem a kanapén. Körül néztem. Óh. ez csak egy álom. Hisz még tél sincs. Olyan élethűen állt előttem Harry. Ránéztem az órára fél 3at mutatott. Elmentem felöltözni, és elindultam a kávézóba. Mikor odaértem meglepetésemre Greg volt bent.
- Szia hát te?

- Drága barátunk megbetegedett. Holnapra te leszel beosztva.
- Hűha, Londonba megyek holnap Harryhez.
- Hogy mi?
- Jön, Lotti felmegyünk Londonba. De te nőcsábász mesélj!
- Összejöttünk együtt vagyunk. Szeretjük egymást. Na, figyelj, holnap helyettesítelek. Ma pedig 6kor zárunk, úgy hogy be se gyere.
- Oké. Köszönöm. Öleltem meg. Kérhetnék egy habos kávét?
- Persze baby neked mindent!
- Te Greg, van még 1,5órám, segítek. Jó?

- Angyal vagy, de nem muszáj, csak ha akarsz.
Bevágtattam az öltözőbe felvettem a kis köténykét, és már mentem is felvenni a rendeléseket. Így addig sem fogok unatkozni, és rágni magam Harry miatt. Fél 5kor abbahagytam a munkát. Levettem a kötényem. Ittam egy pohár őszi levet és már ott sem voltam. 5óra előtt 5percel érkeztem a vonat állomásra, ahol barátnőm vadul integetett. Odaszaladtam, jól megölelgettem, és elmentünk megvenni Londonba holnapra a jegyeket 7órási vonattal megyünk, tehát holnap reggel megint korán kelé. Kimordulódtam magam, hogy miért kellett ilyen koránra rakni az utat. Majd taxiba ültünk, és hazavettük az irányt. Otthon ettünk, elmeséltem neki a reggel történteket, és azt mondta, hogy egy földre tévedt angyal vagyok. Megígértettem vele, hogy szerdán bejön velem a lányhoz. Este filmet néztünk beszélgettünk, majd elaludtunk. 

Idegesen túrtam a hajamba, hogy már vasárnap van. Vártam a holnapi találkozást Bellával, egyre jobban hiányzik. Most, hogy nincs, Taylor már mindent bevallok magamnak, és a fiúknak is. Rengeteg pletyka jelent meg eddig, hogy miért szakítottunk Taylorral. 

A fiúk sorba keltek fel egymás után. Csináltam nekik reggelire rántottát, amit Niall köszönt meg a legjobban. A mi feneketlen gyomrú barátunk 4 tányér rántottát evett meg 6 szelet kenyérrel. Mi már hozzá szoktunk, de idegen embernek ez felettébb különleges látvány. Csak akkor nem eszik, amikor színpadon van, és amikor alszik. Emlékszem egyszer a fürdőkádba is rajta kaptuk, hogy chipset evett.

Úgy gondoltam, hogy elmegyek, veszek Bellának valami kis ajándékot, hisz mégis csak békülni megyünk. Rendesen remegett a gyomrom a holnapi naptól.
- Srácok ki akar velem jönni, valami ajándékot venni Bellusnak? –kérdeztem a többiektől
- Óh, már Bellus. Cöh-cöh Harry barátunk szerelmes. –cukkolt Niall.
- Megcsalsz Harold? Megcsalsz? Kivel fogom így tölteni az éjszakákat? –kérdezte Louis. 
- Drágám én sosem csalnálak meg mindig te vagy az egyetlen, első és utolsó. –válaszoltam, odaszaladtam hozzá és nyomta egy puszit az arcára.
- Ne már. –nyavalygott lányosan, és törölte le a puszim helyét. –Harold ugye hozol nekem répát?
- Hát persze angyalom.
- Harry, elmegyek veled, így Daniellenek is veszek valami romantikus ajándékot.
- Akkor, amíg mi vásárolunk, takarítsatok ki! –parancsoltam a többiekre.
Bepattantunk az autóba, és elindultunk, mikor eszembe jutott drága nővérkém, Gemma. Gyorsan hazahajtottam, ő biztos segít ajándékot venni. Mert Liam se egy nagy ajándékvásárlós ember, sőt talán a bandából ő az, aki sose vesz semmi ajándékot. Írtam nővérkémnek egy SMS-t, hogy 5percen belül ott vagyok érte. Nincs apelláta, jön velünk vásárolni. Mégsem engedheti meg magának, hogy két ilyen „elveszett” fiú rója az utakat. Meglepődtem mikor odaértünk, és Gemma már idegesen várt az ajtóba.
- Harold, nem pattogtathatsz! Első és utolsó, hogy vásárlás előtt 2 perccel szólsz!
- Szia Gemma! Liam vagyok! –mutatkozott be Liam Gemmusnak
- Áh ne haragudj nem vettelek észre! –szabadkozott Gemma
- Mi ez az egész? Miért kell ajándékot venni?
- Harry szerelmes, és Daniellenek akarok, valami szépet.
- Király! Akkor hajrá.
Már fél órája mentünk mikor megláttam egy ékszerboltot. Úgy gondoltam, hogy ez tökéletes lesz. Liam nem válogatott sokáig vett egy karkötőt, amin szívecske volt. Én pedig vettem egy gyűrűt, de nem azért mert el akarom venni, csak szeretném, ha lenne neki valami, amit tőlem kap, és rám emlékezteti, akárhogy sül el a holnapi nap. Kifizettük a kis csecsebecséket, és beültünk egy Nandos’ba. Mi ott fogyasztottuk el az ételt, de vittünk haza a fiúknak is. Hisz biztos nem fognak főzni, ahogy kitakarítani se takarítanak. Gemma jött velünk a faházba. Egyre idegesebb lettem, ahogy esteledett. Gemma rengeteg tanáccsal ellátott. A többiek pedig csak piszkáltak, de nem bántott, néha én is jót mosolyogtam rajta. Teljes szívemből örültem neki, hogy a banda újra a régi, és talán végre, én is magamra találtam.

Bella ajándéka

Danielle ajándéka