24.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog. :)

A kávézóban, mint mindig most is rengetegen voltak. Egy perc megállásunk sem volt, de ennek én örültem, hisz így Harryt teljes kiverhettem a fejemből. Greggel nem bírtunk időben bezárni, hisz az emberek egyre csak jöttek, és jöttek.
- Mi van már itt? –kérdezte mérgesen Greg – hajnali 1-re se jutunk haza.

- Tudod, hogy a péntek esték ilyenek. –mondtam neki
- Persze, de nekem nincs kedvem az egész hajnalt itt tölteni.
- Mit tudunk tenni? –kérdeztem
- Beállnál a pultba? Megkérek mindenkit, hogy fél órán belül távozzon, és elfordítom a ZÁRVA táblát.
- Oké persze. Ez jó ötlet. –helyeseltem.
Az embereknek egyáltalán nem tetszett a felszólítás, hogy hagyják el a kávézót, de nagy nehezen be tudtunk zárni. Kivételesen nem gyalogoltam, mert Greg is haza ment, és én is. Hívtam egy taxit, és sietősen ugrottam be. Barátnőm nem jött be hozzám. Mi a franc van vele? Teljesen el van. Nem is lehet róla hallani.

Mikor a házam elé értünk, fizettem, kiszálltam. Sietősen nyitottam az ajtót. Ki tudja, mi történik a házam körül, a mai reggel után semmin sem lepődök meg. Kíváncsian várom milyen híreket fognak lehozni rólam, és legfőképp, hogy a fiúk hogy fognak rá reagálni. Kicsit hiányoznak, de nem tehetek semmit. Felmentem a szobámba lezuhanyoztam. Fáradt voltam, de megnéztem, hogyha már Lotti nem jött el hozzám legalább visszaírt-e. Igen volt egy levelem tőle.
„Szia Bella, én mennék, de nem tudok, elköltöztünk. New Yorkba vagyunk. Ne haragudj, hogy nem köszöntem el tőled! Szia, ölel barátnőd: Lotti”
Király idegesen lecsaptam a laptopom tetejét, és sietősen töröltem le-lecsorogni készülő könnyeimet. Már csak Gregre számíthatok. Király! Bebújtam a takaró alá, halk zenét hallgattam a MP4emről, majd elaludtam.

Reggel nyúzottan keltem. Összeszedtem magam. Eldöntöttem, hogy elmegyek futni, a parkba az mindig jót tesz. Már vagy egy órája futottam, úgy gondoltam mára ennyi elég lesz. Megálltam egy újságosbódé előtt. Mi meglepő az egyik tini lap címlapjáról néztem saját magamra. Szerencsére volt nálam némi apró pénz, és kértem egyet abból a vacakból. Az eladó eléggé meglepődött, mikor meglátott, és meglátta a képet.
- Nagyon hasonlítasz erre a lányra. –mondja barátságosan.
- Nem véletlen. –fintorodtam el.
- Áh, akkor oda adom neked ingyen. –nyújtja át.

- Erre igazán semmi szükség. –felelem.
- Hagyd drágám! Örülök, hogy találkoztunk.
Megköszöntem, majd idegesen szorongattam az újságot, nem igazán akartam kinyitni. Nem akartam mindenféle pletykát olvasni magamról. Hazaértem ledobtam az asztalra. Elmentem lezuhanyozni, ettem pár falatot, majd kiültem a kanapéra. Kezembe vettem az újságot, de akkor csöngetett valaki. Ránéztem az órámra fél10-et mutatott. Odamentem kukucskáltam a lyukon, és Greg feje állt előttem. Enyhe mosoly húzódott a számra.
- Szia, édes! –mondta szintén mosolyogva.
- Hy maci! Gyere be. –nyitottam ki az ajtót előtte. –Nagyon jól nézel ki.
- Köszi! Figyelj csak egy kis ajándékot hoztam, mennem kell tovább, randizok egy lánnyal Britanynak hívják.  –adott egy dobozt a kezembe, amely be volt csomagolva, és egy masnival volt megkötve.
- Mi ez? –kérdeztem tágra nyílt szemmel.
- Az, hogyha meglátod, vissza akarod adni, de ha ezt teszed, soha nem szólok hozzád. Fogadd szeretettel. –adott egy gyors puszit az arcomra. –de nekem mennem kell! Csáó Béjbííí.
- Sok sikert! Puszi Greg! –csuktam be utána az ajtót.

Leültem és elkezdtem kibontogatni a csomagot. Mikor megláttam a doboz tartalmát, szemeim nagyra nyíltak, majd szitkozódtam egy sort, nem hiszem el, hogy vett nekem egy Iphont. Kivettem. És láttam rajta 2 üzenetet:
1: „Fogadd szeretettel, kérlek, ne dobd a kukába, használd egészséggel!”
2: „ Elfelejtettem leírni, de ha eddig nem vetted észre, benne van minden ismerősöd száma, és a doboz alját is nézd meg!”
Kivettem a telefontartó műanyagot, majd ott volt a kis noteszem, amibe mindenki számát tartom. Hát így könnyű. Letettem az asztalra a kütyüt, majd neki álltam most már tényleg az újságot elemezni.
Címlap: „Eltévedt hercegnő? Avagy Bella Peterson, és a One Direction” – egy kép rólam, és összeszerkesztve a fiúkról. Brr. Milyen cím ez?
Kinyitottam, az oldalszámon, amit írt. Elkezdtem olvasni a cikket:

Kollégáinknak múltkor sikerült lencsevégre kapni Bella Petersont, és Zayn Malikot, a One Direction egyik üdvöskéjét. Bella egyébként a híres Dr. Peterson lánya.
Tegnap reggel pár fotós, és újságíró parkolt le a lány háza előtt, és várták, hogy a lány mondjon pár szót a fiúkkal való kapcsolatáról. Nem kellett sokat várniuk a lány önkéntesen vállalt be egy interjút. Az utcán nem csak újság írok, hanem Directionerek is várakoztak. Miután Bella Petterson lecsillapította a népet, készségesen válaszolt pár kérdésre. Az interjú alatt végig mellette volt egy fiú. (fényképen látható) A lány elmondása szerint csak barátok, nincs köztük semmi, bár mégis együtt töltötték az éjszakát. A lánynál kiütötte a biztosítékot a rá szabott jelző, miszerint ő egy botrányhős, azt nyilatkozta, hogy sajnálja, hogy összefutott a One Directionnel, és ezért megszakított velük minden kapcsolatot. Megkérte őket, hogy hagyják békén. Kérdés a fiúk mit szólnak ehhez? És a lány édesapja mit gondolhat erről? Biztos kiverte a szülőknél otthon a biztosítékot a lányuk viselkedése, és ezért száműzték Londonból. Egyébként minden Directioner megnyugodhat, mert Niall Horan szíve még mindig szabad, és Zayn Malik, és Perrie Edwards nem veszett össze egy ilyen kis semmiségen. Utószóként annyit megjegyeznék, hogy a kisasszony azt kérte, hogy hagyják nyugodt életet élni. Erre miért nem gondolt akkor, mikor Zayn Malik autójának neki dőlve beszélgetett a sztárral?

Szép kis összevisszaság. Tudtam, hogy ki fogják forgatni a szavaimat. Ezt a 10 éves kishúgom is meg tudta volna fogalmazni sokkalta jobbam. Egyenesen a kukáig repült az újság, és bele is landolt. Kezembe vettem az új kütyüm, és nyomkodni kezdtem. Fehér színű volt, pont, mint az előző.  Megpillantottam benne Lotti számát, haboztam, de tárcsázni kezdtem a számot.  Egy fáradt hang szólt a túl oldalról bele. Bakker elfelejtettem az időeltolódást.
- Igen?
- Szia, Lotti, Bella vagyok.
- Bella ne haragudj rám, kérlek, de olyan hirtelen jött. Egyik napról a másikra jöttünk.
- De mégis miért?
- Mert így meg tudjuk menteni a családot, apa itt kapott állást, ezért akart anya válni. Olyan hirtelen jött. –halottam, hogy szipog.
- Nem haragszom, dehogy is. Ugye néha meglátogatsz? –szipogtam már én is.
- Persze, csak még meg kell szoknom a helyet. Meg az időeltolódás hajnali fél 3 van.
- Nem akartalak felkelteni.
- Nem baj, jó végre beszélni veled, hívtalak, de semmi. Mi történt?
- Összetörtem a mobilom. Felidegesített Harry, és földhöz vágtam. Gregtől kaptam újat. Aki most randizik.
- Hallottam, hogy mostanában támadnak, elmentem az új számod, jó?

- Oké. Felhívlak majd estefelé, akkor gondolom ott délután lesz. Jó úgy?
- Majd hívlak én! Vigyázz magadra! Szia!
- Szia! Puszi! Te is vigyázz!- nyomtam ki a telefont.
Ha Greg összejön azzal a lánnyal, akkor még egy barátomat vesztettem el. Király visszajöttem, és lassan egy barátom se lesz. Hétfőtől pedig iskola. Rosszul döntöttem volna? –gondolkoztam el.

Reggel arra keltem, hogy lelökött valaki, Mérgesen nyugtáztam, hogy ez a valaki nem más volt, mint Zayn. Nem sokkal később pedig Paul vágta be az ajtót, amire alvó bandatársaim is felijedtek.
- Mi van már? –ugrott fel Liam.
- Jó reggelt Paul. –köszöntünk neki.
- Nektek is, nézzétek mit hozok! –dob le elénk egy újságot.
A címlapon Bella van. A fiúkkal összenézünk. Mindenki arra vár, hogy én nyissam ki. Félve a kezembe veszem, hisz nem tudom, hogy mi vár rám a cikkbe. Kinyitom, és hangosan olvasni kezdem.

„ Kollégáinknak múltkor sikerült lencsevégre kapni Bella Petersont, és Zayn Malikot, a One Direction egyik üdvöskéjét. Bella egyébként a híres Dr. Peterson lánya.
Tegnap reggel pár fotós, és újságíró parkolt le a lány háza előtt, és várták, hogy a lány mondjon pár szót a fiúkkal való kapcsolatáról. Nem kellett sokat várniuk a lány önkéntesen vállalt be egy interjút. Az utcán nem csak újság írok, hanem Directionerek is várakoztak. Miután Bella Petterson lecsillapította a népet, készségesen válaszolt pár kérdésre. Az interjú alatt végig mellette volt egy fiú. (fényképen látható) A lány elmondása szerint csak barátok, nincs köztük semmi, bár mégis együtt töltötték az éjszakát. A lánynál kiütötte a biztosítékot a rá szabott jelző, miszerint ő egy botrányhős, azt nyilatkozta, hogy sajnálja, hogy összefutott a One Directionnel, és ezért megszakított velük minden kapcsolatot. Megkérte őket, hogy hagyják békén. Kérdés a fiúk mit szólnak ehhez? És a lány édesapja mit gondolhat erről? Biztos kiverte a szülőknél otthon a biztosítékot a lányuk viselkedése, és ezért száműzték Londonból. Egyébként minden Directioner megnyugodhat, mert Niall Horan szíve még mindig szabad, és Zayn Malik, és Perrie Edwards nem veszett össze egy ilyen kis semmiségen. Utószóként annyit megjegyeznék, hogy a kisasszony azt kérte, hogy hagyják nyugodt életet élni. Erre miért nem gondolt akkor, mikor Zayn Malik autójának neki dőlve beszélgetett a sztárral?”

Király. –horkantam fel. Bár rosszul esett, hogy a cikkben az állt, hogy sajnálja, hogy összefutott velünk. Nem rég még hálás volt.
- Mit csináljunk ezzel a cikkel? –kérdezte Liam.
- Semmit. Esetleg beszélhetnétek a kisasszonnyal, hogy máskor ne engedje el szárnyait. –válaszolta Paul.

- Nem mondott rólunk rosszat. –védte Zayn.
- Kezdek attól félni fiúk, hogy ez a lány a hírnevetekre éhezik. És a botrányhős jelző kezd ráilleni. –mondta Paul, de akkor Niall egyből a szavába vágott.
- Ez baromság! Ez a lány nem vágyik másra csak nyugalomra, és most Harryke miatt nem tudja élni a normális életét.
- Már megint én?! –tegnapi ruhámba voltam, felálltam, és a bejárati ajtó felé vettem az irányt és ki is mentem rajta. Indultam Taylorhoz. A szálloda előtt leparkoltam, és felmentem hozzá. Mikor benyitottam nem hittem a szememnek. Taylor egy idegen sráccal hempergett az ágyon, még aludtak. Szép kis páros -nyugtáztam magamba. Ismét sírtam, egyre több feszültség volt bennem, ezt csak sírással tudtam kiadni magamból. Idegesen bevágtam a szobaajtót. És küldtem neki egy SMS-t: Többet látni se akarlak! Címszó alatt. Majd visszaültem az autómba, és Holmes Chapel felé vettem az irányt.