29. rész

Sziasztok meghoztam a következő részt =) 

Idegesen kotortam ki a zsebemből a telefonom. A kijelzőn Greg neve villogott.
Elfogadtam a hívását.
- Szia béby! Haza kellene jönnöd! Vár rád valaki!
- Miről beszélsz? –kérdeztem tőle
- Gyertek haza a következő vonattal.
- Az 6-kor indul! –jelentettem ki.
- Akkor fél 10-kor már itthon lesztek. Jól sejtem?
- Talán reméljük. A fiúk nincsenek itthon, tehát sokat nem kell várni.
- Oké, akkor holnap találkozunk! Siessetek! Szia! Vigyázz magadra!
- Szia Greg! Te is vigyázz magadra.
A lányok nagy szemekkel néztek rám. Elmagyaráztam nekik, hogy haza kell mennünk, mert „valaki” vár rám. Van egy olyan sejtésem, hogy drága szüleim most akartak meglátogatni. El kivitt minket a vonatállomásra. Felpattantunk a vonatra, amit majdnem lekéstünk, hisz a csomagmegőrzőbe rengeteget kellett várnunk. Idegesen tördeltem a kezeimet, anyám valószínűleg így is kiakadt, hogy nem hívom őket, csak emaileket írogatok, dehogy most otthon sem vagyok. Tudtam, hogy nem kellene eljönnünk. Abszurd dolog volt ez az egész.

A fiúkat kémleltem jól elvoltak. Sokat nevettek. És még rendeltek 10 gesztenyepürét. Nem igazán értettem minek nekik ennyi, de kivittem nekik a rendelést. Mikor végeztek odajött hozzám Harry, és fizetni készült.
- A vendégeim voltatok. –jelentettem ki, ellenzést nem tűrő hangon.
- Kösz! –lépett arrébb.
- Hé Harry! –szóltam utána mire visszafordult. Fél 10körül már otthon lesz a házba. 9körül pedig a vonatállomáson. Tudja, hogy valaki várja őt, de azt hogy ki azt nem.
- Köszi haver! –nyújtotta jobbját. –amit én elfogadtam.
- Az édesanyjával nehéz lesz harcot vívni. –mondta nekem Harry.
- Az a nő egy hárpia. Nem kell foglalkozni vele. Édesapja szava volt neki mindig a döntő, és ő akkor boldog, ha a lányai is azok. Valószínűleg most eszi az ideg, hogy Bella itt van.
- Akkor azt mondod, hogy az apjánál vágódjak be?
- Igen, egyébként az öreg jó fej, én nagyon jóba voltam vele. Rengeteget hülyültünk.
- Köszi a tanácsot!
- Ugyan nincs mit! Szia! További szép napot!
 Kiléptünk az étterem ajtaján. A fiúk kérdezgettek, hogy mit beszéltünk Greggel, elmondtam neki. Beszálltunk az autóba, és elmentünk abba a kis hotelbe, amit a srác ajánlott. Tényleg egész otthonos volt. Igazából a csapatnak mindegy volt hol alszik, a menedzsment foglal mindig méreg drága helyeken szobákat. Mi sosem voltunk luxus imádok, attól, hogy híresek vagyunk, ugyanolyanok vagyunk, mint bármelyik más ember, és ez így is van jól.  

Fél 6 volt még van 4órám. Úgy döntöttem, hogy az otthonába lepem meg, és ha minden jól megy, akkor holnap elviszem vacsorázni. Majd megpróbálom rábeszélni, hogy jöjjön velünk vissza Londonba. Annyira szeretném megölelni végre. Érezni kókusz illatát, ami, azóta az orromba van, mióta megmentettem. Nem fogom megengedni, hogy elutasítson! Harcolni fogok érte. Egyszer úgy is megenyhül, de talán már meg is enyhült. Vagy miért másért ment volna Londonba? Kanapén fetrengtem, és ezen agyaltam, mikor Louis szaladt be a házba, vigyorogva.
- Mit csináltál már megint? –kérdeztem tőle.

- Hírt hoztam a csajról, akivel megcsalsz! – düllesztette rám a szemeit. Muszáj volt nevetnem. Louis fején.
- Jó akkor nevess csak, ha érdekel, majd szólj. –fordult az ajtó felé.

- Tomlinson el ne merj menni! Mondjad, mit tudsz Bellről! –parancsoltam rá

- Eleanor összefutott vele, és kivitte a vasút állomásra, most szálltak fel a vonatra. Vele volt a barátnője is. Aki kicsim szerint azon dolgozik, hogy Bella még jobban beléd zúgjon.
- Hálával tartozom Lottinak, ő tudja mennyit jelent nekem Bella, már a kórházba is megmondta, hogy beleszerettem, bár akkor én még nem tudtam. –forgattam a szemeim.
- Most pedig a másik hír, a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba! Úgy hogy készülődj! Liamnál találkozunk.
- Okés!
Átmentem Liam szobájába, mindenki ott volt kivéve Zaynt. Mint kiderült, még a haját csinálja. Mikor kész lett elindultunk a moziba.

Borzalmas lassúsággal telik az út. Még csak 20perce ülünk a vonaton, de olyan mintha már 2órája utaznánk. Lotti csak nyugtatgatott, hogy majd kitalálunk valamit. Igen nála ennyi, de anyám így is ki van akadva rám. Tudtam, ezt nem kellett volna. Neki mindig a suli a pénz volt az első. Sosem érdekelte, hogy én hogy érzek. Apa mindig meghallgatott, de hozzá sem mehettem sokszor hisz a kórházba dolgozott, ott pedig nem zavarhattam, de ő legalább aggódott értem. Tuti, hogy most is aggódik. Kérdések kavarognak a fejében, hogy mégis miért mentem el Londonba. Barátnőmet idegesítette, hogy ideges vagyok, és le is hurrogott, hogy maradjak már, majd kitalálunk valamit. Bedugtam a fülesem a fülembe, és próbáltam valami nyugtató zenét hallgatni. Rihannától a Diamonds ment. Kigördült egy könnycseppem.
- Sajnálom, hogy nem találkoztam Harryvel. –vallottam be.
- Ugyan! Lesz rá még lehetőséged, elmegyünk a koncertre! Jössz velem!
- Dehogy megyek! –pirítottam rá –Minek menjek? Harry híres, nem illünk össze! Lehetek én bele akármennyire szerelmes, Harrynek nem én kellek, és ha kellenék is neki, se lenne semmi köztünk, hisz tudod nagyon jól, hogy a menedzsment ebbe is beleszól, szinte biztos vagyok benne, és anyáék. Ismered anyámat.
- Nem mondod, hogy fontosabb a közvélemény, mint az hogy boldog legyél.
- Harry így boldog, akkor nekem mindegy. –legyintettem.
- Te nem vagy normális. –akadt ki barátnőm.
Visszatettem a fülesem, és vártam, hogy Sheffieldbe érjünk. Leszálltunk a vonatról, ott nem várt senki. Gyorsan fogtunk egy taxit, és már ott sem voltunk. A házban se voltak anyáék, pedig van kulcsuk. Idegesen trappoltam a konyhába, hogy miért nincsenek itt, ha már eljöttek.
- Szerintem menjünk el pakolni, aztán aludni! Hosszú volt a mai nap. –mondja Lotti.
- Oké menj, fürödj le, én elpakolok. Ne csináljak valamilyen vacsit? Én egy kicsit éhes vagyok. Te nem vagy éhes?
- De egyébként éhes vagyok!
- Akkor csinálok meleg szendvicset.
- Díjazom eme nemes ötleted. –mondja barátnőm. Őrült.
Elment lezuhanyozni, én pedig neki álltam a meleg szendvicsemnek. Tevékenységembe a csengő hangja zavart meg.

A fiúkkal a moziból jöttünk kifelé, ahol pár rajongó felismert minket. Kedvesek voltak. Az egyik kislány nagyon aranyosan adta elő magát, eléggé szégyenlős volt, és a nővérét kérte meg, hogy kérjen neki aláírást, erre Niall odament és megölelgette. Imádjuk a rajongóinkat. Fél 9-kor léptünk ki a plázából. A hotelhez siettünk, és elkezdtünk készülődni. Mikor már mindenki harci díszben állt, vettem egy nagy levegőt, és elindultunk Bella házához. A kocsiban szokásunktól eltérően nagy volt a csend. Nekem a gyomrom nem akart nyugton maradni, és az út is hamar eltelt. Megálltunk a bejárati ajtónál egy kicsit haboztam, de Zayn ezt megunta, és csengetett.

Elmentem ajtót nyitni. Mikor kinyitottam, azt hittem elájulok. Nem hittem a szememnek, ezért vissza is csuktam azt. Szívem a torkomban dobogott.
- LOTTÍÍÍ. –ordítottam fel az emeletre. Mire a lány jajveszékelve rohant hozzám.
- Mi van már??? –kérdezi feldúltan.
- Azt hiszem végleg begolyóztam. –jelentettem ki.
Barátnőm furcsa fejet vágott, és várta a magyarázatot. Elmondtam neki, hogy az előbb azt hallottam, hogy csengetnek, odamentem ajtót nyitni, és a srácok álltak előtte. Lottinak a szemei kipattantak, és az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa.
- Áh, sziasztok, fiúk! –hallottam. Tehát nem bolondultam meg?
- Gyertek csak bentebb! Nem tudtatok volna szólni, hogy idehordjátok a formás kis popsitokat? Megspóroltatok volna nekünk egy utat.
- Szia Lotti! Igen köszönjük remekül utaztunk, és jól vagyunk. –halottam meg Louis hangját.
Elveszve ültem a kanapén. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg itt van. Eljött. A gyomrom bukfenceket vetett. Nem sokkal később már 6szempár bámult rám, majd egy kezet éreztem a kezemen, megfogta, és felsegített állni. Jó szorosan magához ölelt.
- Jól vagy kislány? - kérdezte Zayn, és közbe még mindig szorosan tartott. Lábaim nem nagyon akartak engedelmeskedni. Megráztam a fejem, hogy nem éppen vagyok jól, majd egy sós könnycsepp folyt végig az arcomon, és szorosan belemarkoltam Zaynbe.
- Jól van nyugi. Itt van Harry. –billentett a srác felé, és később azok az igéző zöld szemek néztek rám, és már az ő karjai öleltek, majd egy puszit nyomott a homlokomra, megfogta az arcomat, hogy a szemébe tudjak nézni, az arcomról letörölte a könnyeket. Egy édes mosoly bújt el a szája sarkában, majd szorosan magához vont.
- Annyira sajnálom, kérlek, ne haragudj rám! –kérlelt. 

Én csak esetlenül karoltam tovább, és szippantottam be az illatát. Pólóján a könnyeim nagy foltot hagytak. Leültünk a kanapéra. Lotti pedig a konyhába ment a többiekkel. Kettesben hagyva engem Harryvel. Még mindig csak sírtam, nem hittem el a szememnek, hogy itt van, és szorosan ölel engem.