30.rész

Sziasztok! Hoztam egy új részt! Remélem azért egy picikét tetszeni fog! =)

Harry nyugtatóan a hátamat simogatta, tudván hogy ez megnyugtat. Egy hang sem tudott ki jönni a torkomon, hisz a keletkezett gombóc ezt megakadályozta. Ha eddig nem tudta, hogy beleszerettem, most biztos rájött.
- Nem engedlek többé el. –mormogta a fülembe. Én erre csak ráemeltem tekintetem. Mosolyával találtam szembe magam, és adott egy puszit az arcomra.
- Ne ígérj olyat, amit úgy sem tartasz be. –szaladt ki a számon.
- Ha visszajössz velem Londonba minden rendbe fog jönni. –mondta
A fiúk kitrappoltak hozzánk, mindenkinél volt meleg szendvics. Niallnal 5 is.
- Sziasztok. –nyögtem nekik. Hisz még nem is köszöntem
Harry egy percre sem engedett el, ugyanúgy húzott magához. A fiúk csak mosolyogtak rajtunk. Lotti meg azt hajtogatta, hogy mennyire édesek vagyunk együtt.
- Állj le, nem vagyunk együtt. –jelentettem ki
- Még nem. –mondta Harry.
- Egyébként hogy vagy? Minden rendben veled? –jött a kérdés Liam felől.
- Igen köszönöm! Jól vagyok. És ti?
- Mostanában ránk járt a rúd, de most minden rendben van. –feleli Harry
- Hm, tényleg, ne haragudjatok az interjú miatt. –kérleltem őket.

- Dehogy is. Ne bolondozz. Nekem kell bocsánatot kérnem tőled. –mormogta Harry a hajamba.
- Ugyan hagyjuk.
- Kezdjünk újra mindent szerintem. –mondta Liam
- Benne vagyok. –helyeselte Lotti.
Mindenki bemutatkozott mindenkinek, ez kicsi mosolyra késztetett.
- Srácok. –szólítottam meg őket. Mire mindegyik rám szegezte a tekintetét. –Rengeteg directioner megtalált az elmúlt héten. Tegnap reggel is becsengettek, Egy édes kislány állt az ajtóba, és arra kért, hogy adjak neki egy Zaynes autógramot. Mondtam neki, hogy ez nem igazán fog menni. Erre tökre elszomorodott, és elindult anyukájához, aki kiszállt az autóból, beinvitáltam őket. Az anyuka elmesélte, hogy a kislány barátnője kórházba van. Kómában. A koncertetekre akartak menni, de a lány beteg lett. Oda adtam neki a pulcsid, hogy adja oda a barátnőjének. –néztem rá Harryre. És mielőtt mondhatott volna valamit, folytattam mondani valóm. –megígértem neki, hogy jelezni fogom nektek, és bementek a barátnőjéhez, én is meg fogom látogatni a lányt holnap.
- Megyünk veled! –jött egyből az ír szőkeségtől a válasz, a fel nem tett kérdésre.
- Köszönöm!
- Szerintem most már menjünk, hagyjuk a lányokat pihenni, biztos fáradtak.- mondta Liam

- Liamnak előjöttek a daddy direction érzései. –piszkálta Zayn.

A fiúk felöltöztek, de Harry továbbra is csak állt zokniba, előttem. Karba tett kézzel, és felvont szemöldökkel néztem rá. Közelebb lépett, és szorosan megölelt.
- Nem tudom elhinni, hogy itt vagy. –mormogtam pulcsijába.
- Pedig itt vagyok, és ha akarod, akkor itt is maradok. 

- Tényleg itt maradsz velem? –kérdeztem.
- Persze, hisz annyi mindent meg kell beszélnünk, de csak egy feltétellel, ha holnap eljössz velem vacsorázni, és sétálni. Hisz tartozom nekem még egy sétával.
- Harry, mi van veled és Taylorral? –kérdeztem kicsit félve a választól.

- Kísérjük ki a fiúkat, és utána megbeszéljük ezt.

Elindultunk az ajtóhoz, a fiúk nagyot néztek, hogy Harry marad, és Lotti is meglepődött. Adtam mindegyik fiúnak egy- egy puszit, majd megvártuk még elhajtanak.
- Lotti menj nyugodtan aludni, mi még egy kicsit beszélgetünk.
- Oké fiatalok, én nem is zavarok. Jó éjt!
- Jó éjt. –mondtuk egyszerre Harryvel.
- Gyere, csinálok kakaót. –fogtam meg kezét, és húztam a konyha felé.
Leült az asztalhoz én pedig neki állta kakaót készíteni. Tekintetét végig a hátamon éreztem. Bele is pirultam rendesen. Még szerencse, hogy ő ezt nem látta. Mikor kész lett a kakaó, kiöntöttem két bögrébe, és elé tettem, meg leültem vele szembe. A bögrében, a kakaó, sokkal érdekesebb volt, mint Harry arca. Tudtam, hogy felnézek rá elveszek a szemeibe.
- Kérdésedre a válaszom elhagytam. –szakította meg a csendet.
Eddig volt az, hogy nem emelem rá a tekintetem.
-Hm?
- Megcsalt egy másik sráccal.
- Képzeld csak milyen érdekes lett volna, ha másik lánnyal csal meg. Beugrottál volna közéjük. –mosolyognom kellet.

- Hé, ez nem igaz.
- Persze Harry ez rád nem vall. Szent vagy. Tudjuk
- Most piszkálni fogsz? –kérdezte morcosan

- Csak hülyülök. És miért is kerestél meg?
- Amiért te engem. –válaszolta tömören.

- Tehát fogadásból.
- Fogadásból mentél Londonba?
- Igen Harry, el akartalak titeket felejteni, de azért mentem bele a fogadásba, mert ezt tudtam, hogy nem fog menni.

- Mit érzel irántam?

- Erre hagy ne kelljen most válaszolnom, kérlek.
- Oké, de, csak mert ilyen aranyosan kérted. Egyébként isteni a kakaó.
- Örülök, hogy ízlik.

Felállt elém sétált, nyújtotta a két kezét, elfogadtam. Magához húzott, ennyit egy nap nem ölelkeztem. De nagyon jól esett ölelése.
- Nagyon hiányoztál, ezért jöttem ide. Nem érdekel senki, tudom, hogy egy szemét voltam, de összezavarodtam. Irigy voltam Niallra.

- Harry, Niall és köztem nem volt az égvilágon semmi. Zaynnel is összeboronáltak, de vele sem volt semmi.  Nem tudom ezt neked bebizonyítani, itt az a kérdés, hogy mennyire bízol meg bennem, és főképp mennyire bízol meg a barátodba, aki szinte a testvéred. –mondtam elég fájdalmas hangon.

 - Tudom rájöttem, és hülyén viselkedtem, de nem tudnálak más fiú karjaiba látni. –erre a mondatára irtó nagyot dobbant a szívem.
- Ez butaság Harry, tudod, hogy akár mit érzünk egymás iránt, nem lehet több barátságnál.

Itt maradtam vele, újra a karjaim közt tarthatom belőle sosem elég. Látom, hogy szeret, ahogy rám néz, ahogy magához húz. Sosem láttam még lányt így rám nézni, és sosem éreztem még ilyen ragaszkodást senkihez. A múlton rágódunk, de tudom, hogy ezt meg kell beszélnünk, ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Fájdalmat láttam a szemébe mikor Niallról, és Zaynről beszélt. Fájt neki, hogy nem bíztam benne.

- Ez butaság Harry, tudod, hogy akár mit érzünk egymás iránt, nem lehet több barátságnál. –egy könnycsepp gördült le az arcán. Magával vetélkedik. Fél valamitől, de hát mitől? Én megvédem mindenkitől. Bárkivel szembe szállok vele.
- Kérlek, ne mond ezt. –kérleltem.

- Harry én itt maradok Sheffielbe, nem nekem való a nagyvárosi élet. Nem tudnám megszokni Londont, főleg úgy, hogy pontosan tudom, hogy édesanyám nem azért küldött vissza, mert annyira élvezte azt, hogy velük vagyok.
- Ne kérlek, ne csináld. Anyud érdekes hölgy, de ne foglalkozz vele. Nálunk lakhatsz a fiúkkal.
- Harry ne nehezítsd ezt meg még jobban. Ez így is borzalmas. Ég belül mindenem, hogy itt állsz előttem. Legszívesebben beledöngölném a fejem a falba, amiért beléd szerettem. Tessék Harry kimondtam! Ezt kérdezted, megkaptad a válaszom. –tört ki ismét zokogásba.
Még jobban magamhoz húztam. A szívem megszakad, hogy sírni látom őt. Nem fogok letenni arról, hogy visszavigyem Londonba. Most a fiúkkal ráérünk. Én tuti nem hagyom itt.
Itt fogok vele maradni, amíg azt nem mondja, hogy jó! És egy párként visszatérünk Londonba.
Felemeltem gyöngéd testét, ő még jobban bújt hozzám, és felvittem a szobájába. Óvatosan letettem az ágyra, mellé feküdtem, és szorosan magamhoz húztam. Csitítgattam, halkan dúdolgattam neki az egyik dalunkat, mire ő megnyugodott, és elaludt karjaim közt, majd nekem is lecsukódtak pilláim.