11.rész

11.rész:  

Szorosan magamhoz öleltem, ő is szorosan ölelt. Megfogtam, letettem a kanapéra.

- Igazán szép házatok van!
- Köszi, ne haragudj, hogy felkeltettelek.
- Ugyan én mondtam, hogy kelts fel nyugodtan. –öleltem még szorosabban.
- Van valami teátok itthon? Az mindig jó. Gyere- fogtam meg a kezét és kihúztam a konyhába. Leültettem az asztalhoz, és neki álltam keresgetni. A kezembe egy olyan bögre akadt, amin a saját arcképem virít vissza rám. Ezen csak mosolyogtam. A teafű meg a teához való ki volt rakva. Gyorsan csináltam neki egyet. Majd elé raktam.
- Idd meg jól fog esni. –közbe fogtam egyik kezét.
Szót fogadva megitta. Kicsit jobban is lett.
- Hol a szobád? –kérdeztem.
- Fenn- nyöszörgött.
- Akkor menjünk fel, ne hogy felverjük a házat. Felvegyelek, vagy tudsz magadtól jönni?

- Tudok menni a saját lábamon.
A szobájába hatalmas rend fogadott, egy nagy francia ággyal.
- Harry én nagyon szégyellem magam, hogy iderángattalak.
- Héj nyugi, mind egy hol alszok. –mondtam mosolyogva.
 Leültem az ágy másik oldalára, majd ruhástul befeküdtem mellé, ő szorosan hozzám bújt. 1,5napja ismerem, de olyan mintha már vagy 1000 éve ismerném, pedig alig tudok róla valamit, sőt semmit nem tudok róla.
- Mesélj kicsit magadról. –kértem.

- Bellának hívnak. Nem rég költöztünk ide Sheffieldből, apukám munkahelye miatt. Senkit nem ismertem, anyukámmal sem volt olyan fényes a kapcsolatunk, de miután kiborultam, azóta eléggé fejlődött a viszonyunk. Utálom, hogy ekkora luxus vesz körül, tudod Sheffieldben az lehettem, aki akartam, nem kellett megfelelnem, mert ott mindenki tudta milyen a természetem, utálom, hogy gazdagok vagyunk, a szüleim sokáig azt hitték, hogy a gyerekeiket minden luxus cuccal lekenyerezhetik, mert idejük sem volt törődni velünk.  - Ekkor kopogott valaki, majd nem habozott be is nyitott. – a húga állt az ajtó előtt.
- gyere ide, de ne sikíts! –parancsolt rá a húgára.
- oké. –félve lépkedett oda hozzánk az ágyhoz.
- Mit keresel itt Harry? –kérdezte a húga.
- Tudod, nagyon jóba vagyok a nővéreddel, és most volt egy kis problémája, és átjöttem megvigasztalni, de te mért vagy fenn ilyen későn?
- Csak lementem a konyhába inni egy pohár vizet, és hallottam, hogy valakivel beszélget Bella.
- Menj vissza a szobádba, aludni Katrin!
- Oké, reggel átjössz majd Harry? Aláírhatnád a falam. –kért meg a kislány, nagyon aranyos volt.
- Persze átmegyek, de délután jönnek a srácok is, és majd velük is írasd alá, nehogy féltékenykedjenek! –mondtam mosolyogva.
- Ez természetes ki nem hagynám. Jó éjt!
- Tehát nem szereted az életed, jól értem?
- Most már azért ennyire nem vészes a dolog.
- Mesélj még valamit!
- Sheffieldben dolgoztam. Egy kis kávézóban voltam pincérnő, meg takarítónő, meg ilyen mindenes. Imádtam, szeretek az emberekkel foglalkozni. Rengeteg mindent köszönhetek annak a kicsi kávézónak. Rengeteg ismerőst szereztem ott be. Nagyon hiányoznak a barátaim. Mind Lotti, mind a többiek.
- Christ, így hívják ugye? –Bella aprót bólintott. –Honnan ismered?
- Nem rég ismerkedtünk meg egy jótékonysági bálon. Ő volt az egyetlen korombeli srác a terembe, ijesztő volt, de ő megtalált, és elhülyéskedtünk.
- Értem, szeret téged.
- Igen ő szeret, bár ez sosem lesz kölcsönön, nekem ő mindig a barátom lesz.
- Mégis jársz vele.
- Óh, dehogyis. Jelen pillanatban egy kapcsolatot a hátam közepére kívánok. Nem vagyunk együtt. Csak ő azt hitte. Aludni kellene nem? Tegnap se aludtál miattam, és ma is felkeltettelek.
- Hát akkor aludjunk! Egyébként most már megnyugodtál? Nem akarlak ezzel megbántani, de nem akarsz pszichológushoz menni? Tudod, nem hiszem, hogy könnyű lehet feldolgozni a történteket, még nekem is nehéz a visszagondolok arra az estére.
- Nem szeretnék, én fel tudom dolgozni. Csak még túl friss ez az egész, és úgy érzem, hogy most benned tudok csak megbízni, egyébként, meg a hű de jó barátaim baszták felvenni a telefont.
- Én, nem ismerlek régóta, de nagyon jó fej lány vagy. Bármikor segítek neked! Szeretnék a legjobb barátod lenni, rám bármikor számíthatsz!
- Köszönöm Harry, te is nagyon kedves vagy. Örülök neki, hogy megismerhettelek, te remek srác vagy, és a többiek is. Sosem fogom tudni megköszönni azt, amit értem tettetek. Ne mond azt, hogy nem kell megköszönni, valószínűleg az életemet mentettétek meg.
- Ne is mondj ilyet. És mivel látom, hogy ezt a köszönöm témát nem hanyagoljuk, csak annyit mondok, hogy szívesen. –nyomtam a feje búbjára egy puszit. –de most már próbálj meg aludni. –öleltem át, és simogattam a karját.
Miután elaludt, lassan én is elaludtam. Az éjszakát nyugodtan aludtuk át. Nagyon élveztem, hogy érezhetem bőre illatát, és karjaim közé zárhatom. Ez a lány akkora hatással van rám, mint még soha senki. Vágyom a társaságára.
Reggel arra keltem fel, hogy benyitott a szobába anyukája. Egyből kipattantak a szemeim.
- Harry? Te mit keresel itt?- kérdezte meglepődve.
- Hajnalban felhívott, és átjöttem. - suttogtam

Mocorogni kezdett mellettem, majd kinyitotta a szemeit, amik most kipihentek voltak. Ránéztem az órára. Fél 1-et mutatott.
- Jó reggelt! Jól aludtál? –kérdezte mosolyogva.
- Reggel? Fél 1 van kislány! Egyébként igen, és te?
- Köszönöm jól, de csak mert itt voltál.
- Ha kell ma is itt alszom. Az ágyad eléggé nagy, és ha így neked jobb, akkor itt leszek. Sőt kijelentem, hogy szükséged van rám, a héten full szabadok vagyunk a fiúkkal, eljöhetnél velünk valahova, ahol egy kicsit nyugi van. Ma itt alszok, holnap pedig elviszünk kikapcsolódni. Eljössz velünk egy One Direction túrára?

- Ki nem hagynám. –mosolygott rám.
- Örülök, neki, hogy sikerül mosolyt csalnom az arcodra, ez igazán jó érzés.
- Rossz, hogy úgy kerültem bele az agyadba, hogy egy lány, akivel aljas dolgokat tettek. Nem akarom, hogy szánalomból legyél mellettem. Bár tudom, hogy elég szánalmasan viselkedtem az este, hogy ide hívtalak
 - Hé! Nem szánalomból vagyok melletted, barátok vagyunk, és melletted a helyem, de most fel kellene öltöznöd. Én pedig most elmegyek haza, délután jövünk a srácokkal. 6-ra. Hozok pizsit! Legyen szép napod! Szia Bellus. –nyomtam egy puszit az arcára, majd kiléptem a szobájából. 

10.rész

Sziasztok! Meghoztam a 10.részt, ez teljesen friss, most sült ki :D

10.rész:

Ott támaszkodtam a falnak, Chris szorosan előttem, mellkasunk összeért, megint egy csókot kezdeményezett, de én eltoltam.
- Chris az istenszerelmére állj már le! –rivalltam rá

- De hát mi a baj? –kérdezte kétségbe esetten.
- Ittunk, érted ittunk az a baj, és kis híján megerőszakoltak, te meg nem tudsz uralkodni magadon.
- Bocsi, igazad van! Gyere, menjünk, hozzád beszélgessünk. –kulcsolta össze ujjainkat.
Kitéptem kezemet a kezeiből. Ezt nem hiszem el, mi a fenét művel?
- Te valamit totál félreértettél! –mondtam neki most már ingerülten…
- Mi bajod van? Mit csináltam?
- Csókolgatsz, fogdosol, de köztünk nincs semmi!
- De hát az este? –kérdezte kikerekedett szemekkel
- Mondtam már ittunk, részegek voltunk, egymásra másztunk, de ennél több semmi, miután én leléptem, te a pultoshoz fordult, nekem csak barát vagy, semmi több.
- Óh, ne haragudj, én azt hittem, tudod te…- kezdett el dadogni. 

- Csak azt ne mond, hogy szerelmes vagy belém! - kérleltem

- Mind egy hagyjuk, de eljössz sétálni? –kérdezte, most már nyugodtan.
- Ne haragudj, de most nem inkább pihennék, nem vagyok túl jól.

- Anya kijött, és megpillantott minket, Chris elköszönt, és elment.
- Menjünk haza, jó?
- Persze kicsim menjünk. Indultunk el haza, az autóba anya megkérdezte mi van köztem és Chris között, elmondtam neki az igazat. Elmondtam neki, hogy tegnap este a diszkóba eléggé a pohár aljára néztünk, és élveztük egymás társaságát, de ennyi részemről, ő felőle azt hiszem, ez érzelmesebb dolgok.

Ahogy megérkeztünk, anya egyből a konyha felé vezetett, és leültetett a székre, mondván, hogy Harry mondta neki, hogy nem sokat ettem. Volt otthon csokis croissant, azt tett elém egy bögre kakaóval. Elkezdtem enni, bár az étel forgott a számba, de a kakaóval lenyomtam torkomon. Húgomat anya elvitte az énektanárhoz, barátnőmet, Lottit pedig elvitte anyuja. Mondván, hogy nekem most pihenésre van szükségem. Egyébként, azt is gondoltam, hogy anyukájának van lelkifurdalása a történtek miatt. Pedig egyáltalán nem hibás senki, bárkivel megtörténhetett volna, és én már fel voltam készülve erre az álmaimból. Étkezésem után, kiültem a nappaliba és bambultam a TV-ét. Kapcsolgattam a csatornák között, mikor megálltam egy csatornán, a fiúk voltak benne. Interjút adtak.
- Harry mi újság van a lányok terén? –kérdezte a riporter nő.
- Nincs semmi, egyedül álló vagyok. –jelentette ki.
- De múltkor láttak téged bemenni, abba a szállodába, ahol Taylor Swift szállt meg. Mivel magyarázod ezt? Ne gyere azzal, hogy csak barátok vagytok.
- Pedig ez tényleg így van, csak beszélgettünk. Néha az embernek szüksége van egy barátra, akivel mindent megoszthat, és még sem áll hozzá olyan közel.
- Ezek szerint a fiúkkal nem tudsz mindent megbeszélni.
- De, csak mégsem, tudod néha jobb hallani, másik nem véleményét egy bizonyos témáról. Ennyi az egész, ebben nincs semmi.
- Értem, Liam veled mi újság? Együtt vagytok, vagy sem Daniellevel?
- Együtt vagyunk, kibékültünk! Boldogok vagyunk.

- Nem sokára kezdődik a turnétok! Várjátok már?
- Ez nem kérdés! Imádjuk, a munkánkba ez a legnagyobb öröm, rengeteg rajongóval találkozunk, akiket imádunk. –felelte Liam.

- Megjelent egy olyan hír, hogy jövőre szeretnétek kicsit visszalépni, hogy utána újra kirobbanhassatok, ebből mi igaz?

- Ez csak egy feltételezés volt, persze nem fogunk eltűnni, a banda most éli világkorát. –mondta Niall.
- Ki mondja legtöbbször azt, hogy nem akarja? Nem akar híres lenni, nem akarja ezt a felfordult világot maga körül?
- Én - nyújtja fel kezét Zayn.
- Miért? Mi az, amit nem szeretsz ebbe az egészbe?
- Ez az egész nagyon fura még mindig mindegyikőnknek. Már úgy, ahogy megtanultuk kezelni, de van, aki nem szeret minket. Lehet, hogy nem kellene magunkra venni, de néha ez lehetetlen, borzalmas mikor azt írják a húgodról, hogy rákos, Niallnak is volt ilyen, csak neki a volt barátnőjéről írták ezt. Hiába vagyunk híresek, mi nekünk is vannak érzelmeink, lehet, hogy nem mutatjuk ki, de ezek borzalmas dolgok is tudnak lenni.

- Igen ez így igaz. –helyeselte Louis.

- Nagyon csúnya dolog ilyet terjeszteni. –mondja a műsorvezető.
- Túlnyugodtak vagytok, mit csináltatok tegnap, hogy ennyire fáradtan ültök a kanapén?
- Próbáltunk a turnéra. –jelentette ki Harry. – este 11kor estünk haza.
- Értem. Köszönöm, az interjút, és most énekelni fogtok, még hozzá a Kiss Yout fogjuk hallani! Srácok a színpad a tiétek. One Direction- Kiss you. –konferálta fel őket.
Végig hallgattam, aztán lekapcsoltam. Gondolataim Harry körül jártak. Annyira a szívembe lopta magát. Valószínűleg azért mert megmentett. Annyira fura, hogy megálmodtam, olyan, mintha ez megtörtént volna már. Nem értem ezt az egészet. Olyan fura. Harry zöld szemei, és ölelő karját még mindig éreztem magam mellett.
- Kicsim hogy vagy? –kérdezte anya
- Most már egész tűrhetően, anya, hogy köszönjem meg a srácoknak az estét?
- Menjünk, vegyünk nekik valami ajándékot. –fogta egyből a táskáját.
- Anya, volt ott egy Eleanor nevű lány, ő is nagyon kedves volt, de mi csak a fiúkat hívtuk meg vacsizni.
- Hívd fel Harryt, és mond neki, hogy jöjjön a lány is.
- Oké, az interjún már úgy is végeztek.
Felmentem a szobámba a telefonomért. Ekkor eszembe jutott, hogy, hogy hívjam fel a száma meg sincs. Lesiettem anyához, aki egy névjegykártyát nyújtott át, amin Harry képe vigyorgott vissza rám.
Bepötyögtem a számot vártam, hogy felvegye. Ez meg is történt kb. az 4. csörgés után

- Igen Harry Styles vagyok!
- Szia, hű de hivatalos, én meg Bella.
- Valami gond van? –kérdezte aggódva.
- Nem semmi, csak a holnapi ebédre, szeretném meghívni Eleanort.
- Holnap El nem lesz Londonban.

- Áh, ezt sajnálattal hallom, akkor mind egy is. Egyébként, ügyesek voltatok az interjún, és nem is vagytok annyira tragikus banda.
- Köszi a srácok nevébe is, héj ha bármi gond kislány csak szólj- halottam a hangján, hogy mosolyog.
- Köszönöm Harry. Most mennem kell, akkor holnap nálunk! Szia Harry!
- Szia Bella, vigyázz magadra! –nyomta ki a telefont.
Utánuk néztem a neten, hogy kinek mi a kedvenc dolga. Louisnak a répák, és a galambok, Niallnak az evés, Harry szereti a Ramonest, Liam gitár mániás, Zayn a hajával foglalkozik rengeteget. Harry kap egy Ramones felsőt, Zayn vmi Got2b-s hajápoló szert, Luise valami répás dolgot, Liam fém gitárpengetőt nyakláncnak megcsinálva. Anyával elindultunk a Covent Gardenhez, ott talán mindent be tudok szerezni. Bő 4óra hossza alatt, de összehoztuk az ajándék, vásárlást, és nagyon jól szórakoztunk.  

Hazamentünk sütöttünk sütit, és csináltunk trüffel golyócskákat vagy 50db-ot, hogy ne holnap kelljen majd. Mindenki azt kapta, amit kinéztem. Niallnak ilyen kis hűtő mágnest vettünk, amire az van felírva, hogy I love food. Liam kapott egy gitárpengetős nyakláncot, Zaynek is sikerült meg venni a hajápoló cuccokat, Louis egy plüss répát kapott, aminek van szája meg szeme. Eleanornak vettünk egy eléggé drága parfümöt. Este 9-kor úgy döntöttem, hogy most már lefekszem aludni. Mert nem túl sokat aludtam másnap. Szempilláim egyre hasonlítottak az ólomsúlyához és lecsukódtak. Hajnali 3kor zihálva keltem fel. Végig álmodtam a tegnapelőtti estét. Borzalmas volt, megint sírtam, de most nem volt ölelő kar, Harry nem volt sehol. Felkeltem és lebattyogtam a konyhába, egy pohár vízért. Leültem az asztalhoz, és bőgtem. Nem voltam képes megnyugodni. Hívtam Lottit, de nem vette fel, hívtam Christ, de semmi. Utolsó reményem Harry maradt, de őt meg nem akartam zargatni, de úgy éreztem valakivel beszélnem kell. Nem voltam jól, nagyon nem. Könnyeimtől alig látva keresgéltem Harry nevét a telefonomba, majd rábukkantam, és tárcsáztam.
- Bella, mi a baj? –kérdezte fáradtan.
- Ne…haragudj...Harry...nem…akartalak felébreszteni…- sírtam

- Mi a baj? Mond már!
- Nem tudok aludni, rosszat álmodtam. Szükségem van valakire, de a barátaim leszarnak. –mondtam ismét zokogva.
- Odamegyek hozzátok, jó?
- Köszönöm Harry. –nyomtam ki a telefont.
Utána eszembe jutott, hogy ezt nem kellett volna.

Harry szemszöge:  

Ki a fene az hajnali 3-kor? Szitkozódtam magamba, valószínűleg nem csak én keltem fel, hisz szobatársam mocorogni kezdett mellettem.
- Harry szívem, nyomd már ki azt a telefont. –nyafogta Taylor.
- Ne haragudj ezt fel kell vennem.
Láttam Bella nevét a kijelzőn, szívem hevesen a torkomban dobogott. Felvettem:
- Bella, mi a baj? –kérdeztem idegesen, és fáradtan.
- Ne…haragudj...Harry...nem…akartalak felébreszteni…- kétségbe esve válaszolt, és halottam, hangján, hogy zokog.

- Mi a baj? Mond már! –mondtam neki, féltem, megint bajba került.
- Nem tudok aludni, rosszat álmodtam. Szükségem van valakire, de a barátaim leszarnak. –mondta teljes kétségbe esve.
- Odamegyek hozzátok, jó? –kérdeztem.
- Köszönöm Harry. –nyomta ki egyből a telefont.
Kipattantam az ágyból, felöltöztem, megpróbáltam Taylort nem felkelteni. Nem értettem magam, miért ugrok én neki első szóra, de tudtam, hogy szüksége van rám. Leszaladtam, és figyeltem, hogy a hotelből kilépve, nehogy lefotózzon egy lesi fotós, beültem az autómba, és már száguldottam is London másik végébe. Oda értem, láttam, hogy a konyhába ég a villany, írtam neki egy SMS-t, hogy itt vagyok, engedjen be, gondolom, a többiek alszanak. Megláttam az ajtó előtt, szegény teljes össze volt törve.

9.rész

Sziasztok! Még mindig trendelünk! Gyertek, szükség van mindenkire! 

Trend: #HungaryNeedsTMHTour 

9.rész

 A recepcióhoz siettünk, és ő szólalt meg, sírt.
- Jó napot! Dr. Peterson benn van? -kérdezte 

- Benn van kisasszony, miben segíthetek!
- Kérem, szóljon neki, hogy itt vagyok!
- Mért, te ki vagy?
- Izabella Peterson a lánya.

- Azonnal szólok neki.
Benyomott egy gombot, és az egész kórházban lehetett hallani: Dr. Petersont várják a recepció pultnál. Ezt 2× elmondta a nő. 

- Harry köszönök mindent, és sajnálok mindent.
Ekkor apa jelent meg egy 2 méterre tőlem, mikor meglátott elkezdett rohanni felém. Mikor odaért jó szorosan átöleltem és elkezdtem sírni, apa kezeibe omlottam.
- Istenem, kicsim mi lett veled? És mégis ki ez a fiú?
- Óh, elnézést Harry vagyok.
- Apa ő mentett meg tegnap este. Menjünk az irodádba.
- Jól van, gyere Harry. –hívta apa magunkkal.
 Engem apa pont úgy vitt, mint tegnap Harry. Bementünk az irodába lefektetett a vizsgáló asztalra. 

- Elmondod mi történt? Mi ez a kötés a kezeden?
- Eltört a csuklója. –mondta Harry.
- Apa én nem akartam rosszat. –borultam ki megint.
- Megakarta egy férfi, erőszakolni, de meghallottam, és odamentem.
Apa szemei kikerekedtek. Majd egy könnycsepp gördült ki a szeméből, odament Harryhez, és megölelte.
- Mennyivel tartozom, hogy megmentetted a lányom?
- Ezt meg sem hallottam uram! –mondta Harry.
- Jobb lenne, ha a csuklódra normális gipszet tennének. –vette szemügyre apa a kezem.

Harry odajött hozzám, már ültem a betegágyon. Harryt öleltem.
- Nem kérek semmit, azért, hogy segítettem neked, de leszel a barátunk?
- Köszönöm Harry, megmentetted az életem, ez nem kérdés. –ölelt meg jó szorosan. Közben nyugtatásként simogattam a hátát. Ekkor egy nő lépett be egy kislánnyal az irodába. Én kibontakoztam az ölelésből, és át adtam a helyet a hölgynek, és a kishúginak.
- Semmi vész jól vagyok most már. - nyugodj meg anya.
Nyugtatta az anyukáját, majd a kislány rám nézett, és elkezdett sikítani.
- Úristen ez Harry Styles, úristen, úristen.

- Kérlek kislányom ez egy kórház!
- Nem érdekel, nem érdekel, ez Harry Styles. –kezdett el sírni. Apukája lépett be, és befogta a száját.
Bella rám néz, és annyit szól: - Ismerős voltál, most már legalább tudom honnan, hisz a húgom falairól, ha bemegyek, a szobájába te nézel vissza rám. –mosolygott. Úgy tűnik nem bánta, hogy Harry Styles vagyok a One Directionből. Mióta megismertem ez volt az első mosoly, amit láttam tőle.
Apa: A röntgenbe várnak. Gyere velem. Ti pedig várjátok meg itt.
Elmentem apuval röntgeneztetni. Ott megállapították, hogy szerencsére nem szilánkos törés, ezért simán csak begipszelik. ¾ óra alatt végeztünk mindennel. Visszamentem az irodába, ahol húgom már egész lenyugodott.
- Szép kis gipsz!

- Ja, majd aláírhatnád húgomnak.
Leültem Harry mellé a kanapéra. Anya apa íróasztalánál ült.
- Eljöhetnétek a fiúkkal vacsorázni, hálánk jeléül. –mondta anya neki.
- Nem várok hálálkodást, ezt bárki megtette volna. 

- Akkor gyertek át baráti vacsorára. –mondtam neki immáron én
- Ez így jobban hangzik.
Most már, hogy a családommal lehetettem, teljesen megnyugodtam, de az emlék még mindig bennem élt, és bennem is fog. Egy tuti, én többet nem megyek bulizni ebben a városban. Gondolatmenetemből ajtónyitódás zavart ki. Az ajtón Chris, és Lotti lépett be.
- Úristen te csaj! Mondtam, hogy ne menj el egyedül! –ölelt szorosan magához Chris.
- Jól vagy Bella? –kérdezte aggódva Lotti. –telefont luxus felvenni? Halálra aggódtuk miattad magunkat. És mégis ki ez a srác? –mutatott Harry felé.

- Nyugodjatok már meg, nem történt szerencsére semmi!

- Hát, ha te ezt semminek nevezed. –mutatott a kezemre, és a fejemre.

- oké, történhetett volna nagyobb baj is, de szerencsére nem történt meg, ő pedig itt Harry –álltam meg a fiú mellett, aki illemből állt fel. -ő mentette meg az életem. –hajtottam le a fejem, egy kószakönnycsepp hagyta el szemem, és megint, csak a védelmező karok közt akartam lenni. Harry szorosan átölelt.

- Várj te vagy annak a bandának az egyik énekes…hmm… mi is a neve? –törte Lotti a fejét.
- One Direction- vágta rá Chris. –Örülök, hogy megismerhettelek Harry, és köszönök, mindent, amit a barátnőmért tettél. –erre a szemeim kikerekedtek, de Harry szemei is.
- Te meg miről beszélsz? –csúszott ki a számon akaratlanul a kérdés.

- Tegnap este, ami a discoba történt, nem emlékszel?
Ekkor felvillantak a képek, ahogy Chris erősen tart magához, csókolgat, és a fenekemen pihenteti kezeit. Istenem, ez azt hitte, hogy történhet bármi köztünk. Fájdalmasan felnyögtem. Majd megfogtam Chris kezeit, és kivezettem az ajtón, hogy a folyósón tudjunk beszélgetni.

- Biztos nem történt semmi? Fel kellene jelenteni a pasit.

- Kérlek, örülök, ha egyszer egy kicsit csillapodik az emlék. –kezdtem el sírni
- Ne haragudj nem akartam felhozni. Szeretlek!

- Tegnap este, ami történt én…- de nem tudtam végig mondani, mert Chris megcsókolt. Ajtó mögül pedig Harry lépett ki. Biztos voltam benne, hogy látta a csókot. Köszönt, és sietősen távozott.  

8.rész

Sziasztok! Ide is hoztam az új részt:) Egy két szavazat igazán jól esne ;) 

8.rész: 

Dulakodás hangjait, halottam, de szemem nem bírtam kinyitni. Egyszer egy kéz tévedt a vállamra, én összerezzentem, és sikítottam egyet.
- Nyugodj meg, nyisd ki a szemed. –mondta a hang

Kinyitottam nehezen a szemeim, egy elmosott férfialakot láttam, aki guggol előttem. Leveszi magáról a kabátját és rám teríti. Ránézek a könnyektől nem látok semmit. Begombolja rajtam a kabátját, majd felhúzza a nadrágom. Óvatosan alám nyúl, én, mint egy kocsonya úgy remegek kezeibe, és közbe zokogok. Hova viszel? Te is bántasz? –kérdeztem elcsukló hangon.  

Kiérünk az utcavégére. Szememet bántja a fény ezért becsukom.

- Srácok gyertek ide, az előbb találtam. –mondta idegesen.

Könyörögve kértem őket, hogy ne bántsanak. Közbe az engem fogó fiúhoz bújtam.

- Nem lesz semmi baj, most már biztonságba vagy. - mondta nyugtató hangon.

- Hova vigyük? Mit csináljuk? –kérdezte egy másik, hangja hallatára még jobban összerezzentem.
- Vigyük el hozzánk, holnap meg majd hazaviszem.
- Oké gyere, rakd be az autóba. –beültettet maga mellé, én bújtam hozzá egész végig. Megfogta a törött csuklóm. - mire felszisszentem.

- A szemem nem nyitottam ki, sírtam, és még mindig remegtem. A fejem is fájt.
- Srácok a csuklója valószínűleg eltört.
- Holnap bevisszük a kórházba, most hagyj, nyugodjon meg. –jött előröl a hang.

3an vannak ezt kibírtam következtetni. Szemeim égtek, nem bírtam kinyitni őket.
- Tudom, hogy nehéz próbálj megnyugodni, 5percen belül megérkezünk hozzánk. Esetleg egy telefon nincs nálad? Kit értesítünk kérdezte. –de nem válaszoltam, csak sírtam tovább.
- Hagyd most! Megérkeztünk.
- Kinyitották nekünk az ajtót, megmentőm kiemelt, és elindult velem a ház felé. Az ajtónyitódáskor meghallottam egy lány nevet:

- Megjöttek Niall! Hozták a vacsorát. –mondta nevetve.
Aztán hirtelen elhalt a nevetés.

- Öhm mi ez? Mit történt? –hangjából aggódás hallatszott.
- Felviszem az emeletre a szobámba, ma a kanapén alszom. –jelentette ki a srác, aki megmentett. 

- Jó, segítsek valamit?
- Hozz fertőtlenítőt, meg valamit ecetes vizes ruhát a csuklójára. –indult fel velem az emeletre. Benyitott a szobába, óvatosan letett az ágyra, szorosan kapaszkodtam a nyakába nem akartam elengedni, most csak az ölelése volt biztonság számomra. Még mindig a kabátjában voltam, de ezt nem zavarhatta.
- Nyisd ki a szemed, most már biztonságban vagy. Nyugodj meg, kérlek! 

Kinyitottam a szemem, valahonnan ismerős volt az, az arc, de nem tudtam honnan, és nem is foglalkoztam vele.
- Hogy hívnak? –kérdezte nyugodtan. –miközben kifejtette magát karjaimból…
Néztem rá a szemeimmel, próbáltam beszélni, de egy hang sem jött ki a torkomból, ekkor nyílt az ajtó. Én összerezeztem.
- Hoztam pizsomát is. –nyújtotta át a fiúnak, amit az előbb kért, a pizsomát, meg lerakta az ágyra.
- Segíthetek valamit? –kérdezte a lány kedvesen.

- Nem köszi, még a nevét sem tudom belőle kiszedni. A lány sajnálkozva rám nézett, és leült az ágyra.
- Itt senki nem fog bántani, biztonságban vagy. Ő Harry, én pedig Eleanor vagyok. Hozok, egy nyugtató teát. –simított végig a karomon.
Majd felállt, és kiment.
Ránéztem a fiúra, és egy halk nyöszörgéssel annyit, mondtam, hogy köszönöm.
- Gyere ide. - tartotta a kezét, én odabújtam ölelő karjaiba. –Hogy hívnak, hm? –közben simogatta a karom.
- Bella.
- Nos, Bella, van egy ütés a fejeden, és az ajkad véres. Lefertőtlenítem őket, jó?
Eszembe jutott, hogy került az ajkaimra vér. Összerezzentem, de aprót bólintottam. A legóvatosabban ért az ajkaimhoz, de a vegyszer, amivel hozzáért csípett. Ezért elhúztam a fejem.
- Nyugi, nem bántalak.
Ajkamat leápolta, aztán fejemet is. Közben mondta, hogy a fejemen nem olyan vészes a seb.
- Holnap reggel beviszlek a kórházba. –jelentett ki. Ma itt alszol, ez az én szobám. Ott a fürdő. –mutatott a fürdő felé. Ekkor megint jött a lány, és hozta a teát. Harry elvette, és letette az ágy melletti lévő kisszekrényre.
- Menj el fürdeni, addig én is elmegyek, utána bekötöm a csuklód.
Felállt mellőlem, majd segített felállni. Kicsit megszédültem, de már jobban voltam, csak remegtem, de már nem sírtam. Megfogtam a pizsomát, és elindultam a fürdő felé. A fiú, és a lány egyszerre mentek ki az ajtón.

Fiúknál:

- Mégis mi történt ezzel a lánnyal? Honnan szedted össze Harry?- kérdezte Eleanor.
- MC Donald’s mögötti utcából halottam sikítozást. Elindultam arra a fiúknak, mondtam várjanak meg az autónál. Mikor odaértem láttam, hogy egy férfi előttem ütötte le, és húzta le róla a farmernadrágját, a melltartója a földön hevert, a szétszaggatott felsője mellett. A táskája tőle két méterre. Bakker a táskája ott maradt.
- Elmegyünk érte, gyere Zayn. –szólt közbe Liam. Felálltak, és egyből az ajtó felé vették az irányt. Én pedig meséltem tovább a sztorit.
- Rászóltam, hogy hagyja békén, nekem jött, de kapott egyet, részeg volt a férfi, egyébként Bella is ivott ez biztos. Úgy bírtam elérni, hogy eltűnjön onnan, hogy megfenyegettem, hogy hívom a rendőrséget. Egyből elment. Odamentem mellé. Hozzáértem, egyből összerezzent. Szemeiből záporoztak a könnyek. Látványától, még én is megkönnyeztem, egy ilyen gyönyörű lányt, hogy képes valaki bántani. Képzeld megkérdezte, hogy én is bántom-e. Szívem szakadt ketté érte, nem hagyhattam ott. –csordult ki egy könnycsepp Harry szeméből.
- Istenem szegény. Helyes dolgot tettetek érte, jobb helyre nem is vihettétek volna.

- Nincs még teljesen magánál. Nem ismert fel minket. Elmegyek, lefürdök, és bemegyek hozzá.

- Jól van, nyugodj meg Harry, minden rendben lesz vele.

Fürdés után, ahogy mondtam bementem hozzá. Az ágyamon ült, mikor beléptem összerezzent, hátra nézett, megnyugvást láttam az arcán, mikor látta, hogy én vagyok.

- Jobban vagy? –kérdeztem tőle
- Haza akarok menni.

- Holnap hazaviszlek. Fél 3 van. Add ide a csuklód.

Odanyújtotta a csuklóját, ami rettenetesen fel volt dagadva, és lila színekben játszott. Óvatosan bekötöttem neki.
- Minden rendbe fog jönni, próbálj meg pihenni, a srácok elmentek a táskádért, amit ott hagytunk. Én most megyek
- Ne hagyj itt egyedül, kérlek. –nyöszörgött sírva.

- Jól van. Ccccs semmi baj.
Leültem az ágyszélére, és hátam a falnak támasztottam, ő szorosan hozzám bújt. Úgy éreztem, most itt érzi magát biztonságba, az én karjaimba. Simogattam a vállát, a sírás lassan elmúlt, de még remegett egy picit. Hajnali 4-kor lecsukódtak szempillái, én csak simogattam karját, nem tudtam volna aludni. Elalvás után fél óra elteltével, sikított, és remegett, aztán kapálózott, majd krokodil nagyságú könnycseppek látták el az arcát. Nyugtattam, hogy csak álom volt. Ma interjúra kell mennem fél 2-re. Az éjjel semmit sem aludtam. Fél 8kor Eleanor lépett be, és Bellára nézett:
- Bírtál valamit aludni?
- Nem. –válaszolta Bella elhaló hangon.
- Hozok neked ruhát, amiben bemehettek a kórházba.
- Köszönöm!
Ruhával együtt felhozta a táskám is. Harry karjai közt voltam még mindig, de csak mellette éreztem magam biztonságba.
- Elmegyek lefürdeni, tégy így te is, hozok fel reggelit, muszáj enned valamit.
- Nem vagyok éhes. –mondta lehajtott fejjel.
- Ki merültél, ha nem eszel, még nagyobb bajok lesznek. Kérlek.

Erre csak elkezdett sírni, és elindult a fürdő felé, én is elmentem fürdeni. 10perc alatt kész voltam. Lementem a konyhába. Perrie rántottát csinált.
- Szia Harry! Hallottam mi történt, hol van a lány?
- Fürdik, viszek neki enni. Nagyon ki van.
- Nem csodálom, becsülöm az ilyen lányokat, és te is nőttél a szemembe, hogy képes voltál megmenteni.
Kiszedtem egy tányérra rántottát, mellé tettem kenyeret. Én most nem voltam éhes. Mikor benyitottam Bella már kész volt. Nagyon jól állt neki El ruhája.
Leültem az ágyra leült velem szembe.
- Én tényleg nem bírok enni egy falatot sem. –mondta lehajtott fejjel
Megfogtam a villát, rátettem egy kis falatot, és elkezdtem etetni. Sikerült vele megetetnem felét. Elment fogat mosni. Én addig levittem a helyére a szennyes tányért. Visszamentem hozzá. A táskájában kotorászott, megtalálta a telefont. Leültem elé.
- Anya vagy 1000× hívott. –mondta fájdalmas arccal.
- Hívd fel. Mond neki, hogy jó helyen vagy, biztos aggódik érted.
- Igen biztos.
Tárcsázta a telefont, édesanyja idegesen vette fel neki a kagylót:
- Elmondanád hol a fészkes fenébe vagy? –kérdezte eléggé hangosan.

- Ne kérj számon kérlek, nem tudom, hol vagyok. –válaszolta sírva
- Mi történt veled? A többiek is aggódnak!
- Anya kérlek ez nem telefon téma! Fél óra múlva találkozunk a kórházba, gyere értem jó?

- Kórházba? Mégis miért? –halottam anyukája aggódó hangját.
- Majd ott elmondom. –tette le a telefont.
Rám nézett azokkal a gyönyörű zöld szemeivel, amiben csak a fájdalom, és a szégyen csillogott.

- Induljunk akkor a kórházba.

Lementünk a nappaliba, mindenki ott volt, de csatlakozott hozzájuk egy lila hajú lány.
- szeretnék megköszönni mindent! A ruháid –nézett Eleanorra –visszafogom küldeni kimosva.
- Ugyan hagyd, nem szükséges.
A többi fiú kikerekedett arccal bámulták, hát igen nem csúnya lány. Kinyitottam neki a kocsim ajtaját. Szó nélkül beült, majd elindultunk a kórházba.

7.rész

Sziasztok! Meghoztam a  következő részt! Jó olvasást. 

7.rész
A táncparketten is rengetegen voltak. Lepakoltuk a ruhatárba a dolgainkat, majd leültünk egy boxba. Chris azt mondta ő fizeti az első kört. Lotti egy martinit, Dana és Gracy egy vodkanarancsot ivott, én egy Rose koktélt kaptam, amit egyébként nem én választottam. Vermut, gin, cherry-brandy, és cseresznyepálinka volt benne. Díszítésként egy cseresznye volt a pohár alján. Első kör letudva. A következőt én fizettem, de most Chrisnek én választottam. Chrisnek Acapulco koktél kértem, ebbe van tequila, rum, grapefruit-, és ananászlé, a lányok ismét vodkanarancsot kértek. Greg egy sima tequilát kért. Greg mindenkinek választott, de a lányok kérték, hogy vodkanarancs maradjon. Nekem hozott egy B-52nevezetű koktélt, aminek éget a teteje. Nem volt rossz ízű. De ezt éreztem, hogy kezd kiütni. Elindultunk a táncparkett felé. Mindenki eléggé jól állt. Chris a táncparketten elkezdett felém közeledni. Ritmusra ringott a csípőnk egyszerre. Ő végig simított hátamon, majd kezei a hátsó zsebembe tévedtek. Ajkaink egyre jobban közeledtek egymáshoz, míg végül egymásra tapadtak. Megadtam neki magam, nyelve bebocsájtást kért számba, amit meg is kapott. Csókunkba beleremegtem, bár nem volt mögötte semmi érzelem. Tudtam, hogy ezt épp ésszel biztos nem csinálnám. Csókunkat Macy szakította meg, aki martinit hozott nekem. Gond nélkül lehajtottam egybe, és folytattam ott Chrissel, ahol abba hagytuk. Simogatott ölelgetett, és a nyakam kezdte el szívni, itt leállítottam, nem kell nyom a mai estéről. Megértette, de nyelvével a nyakam cirógatta. 3 órahosszáig folyamatosan táncoltunk a parketten, szakadt rólunk a víz. Persze közbe a többiek hozzájárultak, hogy ki ne józanodjunk. És ők is ittak. Oldalra pillantottam, annyit láttam, hogy Gracy és Greg csókolózik. Ezt egy éljennel nyugtáztam, leültünk hozzájuk. Chris eltűnt hozott egy üveg pezsgőt, amivel koccintottunk Gregre, és Gracyre. Ők elmentek táncolni, én elfáradtam, ezért Chrissel ott maradtunk. Letámadt megint megcsókolt. Visszacsókoltam, aztán kacéran mosolygott rám, elkezdte fogdosni a combom. Hála az égnek, hogy nem szoknyát vettem fel. Mikor ujjai azon a ponton jártak, én felálltam, és ott hagytam, ezt nyilván ő annak vette, hogy utánam jön, és elmegyünk valahova „együtt” pl.: egy hotelbe. Megfogta a karom visszahúzott, és amilyen erősen csak tudott, magához szorított. Én kezdtem észhez térni, az alkohol hatása kezdett elmúlni, ezért leállítottam:
- Kérlek Chris ne! Ennyi elég volt bőven! Most elmegyek haza!

- Nem mész egyedül sehova. –dülöngélt előttem. Ekkor egy szőke cicabab jött oda hozzánk, maga felé fordította Christ, és lesmárolta. Chris nem lökte el tűrte, még tetszett is neki. Elmentem a ruhatárba felvettem a táskám, és a kiskabátom. Elindultam a kijárat felé. Taxit sehol sem láttam, ezért elindultam gyalog. Még az alkohol hatása alatt voltam, mégis a discoban történteken járt az agyam. Mentem a fejem után nem tudtam merre megyek. Egyszer elérkeztem egy kihalt utcára. A lámpa villogott, eléggé lepukkant hely volt. Az utca végét láttam. Elindultam, a szívem majd kiugrott, mikor mellettem, egy fekete kabátos férfi állt. Egy pillanatra ránéztem, és siettem tovább. Szedtem a lábaim. Észrevettem, hogy követ. Elkezdtem rohanni, de ő gyorsabb volt. Megfogta a kezem, és magához rántott, a másik kezével befogta a szám. Eszembe jutott az álmom, és reméltem, hogy most ez is csak egy rossz álom, de éreztem, éreztem a férfi lehelettét a bőrömön. Elkezdett ráncigálni. Én persze kapálóztam, de a férfi sokkal erősebb volt. Bevitt egy mellékutcába, ami zsákutca volt. Esélyem sem volt szabadulni. Lelökött a földre, én ráestem a csuklómra, amiből egy reccsenés hallatszott. Iszonyúan elkezdett fájni. Könnyeim záporoztak szememből. Próbáltam segítségért kiáltani, de nem jött ki egy hang se a félelemtől a torkomból. A férfi elkezdett felém közeledni, én a földön kúszva próbáltam távolabb kerülni tőle. Ő csak gonoszan felnevetett a szenvedésemen. Elkezdtem neki könyörögni, hogy hagyjon békén, ne bántson. Ő csak annyit válaszolt, hogy engedd, és hamarabb szabadulsz. Leguggolt elém. Egyre jobban féltem, remegtem a félelemtől. Közel jött, és végighúzta kezét az államon, maga felé fordított, nyugtatás kép annyit mondott, hogy gyors leszek nem fog fájni. Letörölte a könnyeim, érintésétől megrázkódtam. Letámadta ajkaimat tépte, én próbáltam ellökni, de lefogott ráült a lábamra. Úgy beleharapott az ajkaimba, hogy éreztem, hogy kibuggyan belőle a vér. Elkezdte lenyalogatni számról a vért. Mikor abba hagyta, megkértem még egyszer, hogy hagyjon békén, de nemmel válaszolt. Letámadta ismét ajkaim, majd benyúlt a pólóm alá, közben azt a csuklómat szorította, ami eltört. Zokogtam, de őt, ez semennyire nem hatotta meg. Szétszakította rajtam a felsőm. Én pedig sikítottam egy nagyot. Mire egy ütést éreztem az arcomon. Letámadta ismét ajkaimat követelőzően csókolt, én nem nyitottam ki a szám, mire kezével megfogta az állam, és elkezdte lefelé feszíteni, így bebocsátást nyert a nyelve a számba, de én megharaptam azt. Erre ennyit mondott: Előjáték nélkül akarod, hát legyen. Nadrágomat kigombolta, én közbe ütöttem a vállát és sikítoztam, de csak annyit felelt, hogy itt senki sem hall téged. Egyre jobban ütöttem, mire egy nagy ütést éreztem a fejemen, és elájultam…

6.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt, ez inkább ilyen fedezzük fel Londont dolog lett. Nem tudtam mit írni, de a következő részt, megpróbálom megírni, hogy izgalmas legyen. 

6.rész:

Most tökéletesen nyugodtan aludtam, kipihenten keltünk fel. Reggel 11-kor. Letrappoltunk a konyhába anyához, aki nem volt egyedül lenn. Tökéletesen láttam, hogy Chris az.  
- Jó reggelt! Mióta várod, hogy felkeljünk?
Anya: már egy órája tuti itt vár titeket.

- Hé, kisasszony, nem mutatna be a barátnőjének? –kacsintott Lottira, aki azon nyomba elpirult.

- Lotti ő Chris. Chris ő Lotti. –mondtam én.

- Kaptok 10 percet, hogy elkészüljetek! Meghívlak titeket reggelizni. Egy perccel sem többet!

- Hát persze! Menjünk, Lotti öltözzünk.

Elindultunk a szobám felé. Kikotortunk mind ketten valamit, magunkra kaptuk, hajamat összefogtam, alapsmink, és már lenn is voltunk. 10perc helyett 20 lett.

- Nektek ez a 10perc? Induljunk, mert sose érünk haza, és ma este party time!

Elindultunk, Chris busszal akart menni, de mi mindenáron gyalogolni akartunk. Bár nem tudom, hogy este, hogy fogjuk bírni, de oké. Mondtuk neki, hogy estére majd ruhát akarunk venni, mire ő csak a fejére tette a kezét, és azt mondta, hogy „mekkora barom vagyok tuti ott fogunk dekkolni az Oxford streeten 5 órát.” Elmentünk vettünk London Passt, ami annyit takart, hogy egy belépővel 50 nevezetességet nézhetünk meg. Utána rávett minket drága Chris, hogy túra buszokkal menjünk tovább. Minden turista ki akarja próbálni a nagy piros buszokat. Első megálló a Tower of London volt, nagyon szép nagy tornyok, és a park, és a királyi égszerek nagyon szépek! Itt van kiállítva Viktor királynő koronája. Az őrök nagyon jó fejek, egyébként ők szokták a túrákat vezetni, olyan régi hacukába.  A következő megállónk a Tower Bridge, irtóra elegem volt, mikor 43 méterrel a folyó felett jártam, és alul meg szét volt nyílva, mert épp egy hajó ment el. És ugye felnyitható híd. Voltunk belül, is ott gőzgépekről volt kiállítás. Egyébként gyönyörű szép panoráma tárult elénk a hídról. Mikor leértünk a hídról, én csak letérdeltem, és örültem neki, hogy végre normális talaj van a lábam alatt. Bár még volt egy visszamenet, de ezt a turista busszal tettük meg. A következő látványosság a kedvenceim között fogom listázni, a Chelsea Physic Garden, ez egy botanikus kert. Bár tuti, nem ide hoztam volna én magam, max a túra végén, hogy meg tudjunk pihenni, mert ez teljesen arra volt jó. Erről annyit lehet tudni, ami számomra érdekes volt, hogy itt található a legrégebbi sziklakert. Ellátogattunk a királynő házába eredeti nevén: Queens’s House. Egy szó, mint száz, elfogadnék egy olyan lépcső,t ami ott van, nagyon szép. Nagy terem az nem tetszett, sosem tetszett a fekete-fehér padló, hiába volt az márvány. Az idő úgy szalad, ha az ember jól érzi magát. Már 5 óra volt. Mikor az órára néztem. Kicsit megijedtem, hogy a vásárlást elfelejtettük, de nem bántam, hisz London rengetek, csodás hellyel van megáldva. Mivel a belépő jegy 50 helyre szól, valószínűleg a maradék napokba, körbe fogjuk járni mind. Bementünk utoljára a St. James’s Parkba. Látvány lenyűgöző. Érdekes park, van benne 2 sziget, az egyik az a madarak szigete, mi csak itt jártunk, láttunk hattyút, kacsát, pelikánt, de a vadaspark része is nagyon szép. Van egy függőhíd, amiről ha elnézünk, láthatjuk a Buckingam- Palotát. Egyébként ezt a parkot 3 palota veszi körül. Este 8-kor úgy gondoltuk, hogy elindulunk vissza, de előtte még felszálltunk a London Eyera ez volt a nap fénypontja, gyönyörű szép volt a kivilágított London. Taxival mentünk haza. Gyönyörű London, de én tökre elfáradtam a ismerjük meg Londont akcióban. Tuti biztos vagyok, benne, ha Lottinak nem lenne, barátja simán kikötne Chris karjaiban. Annyira jól megvoltak. Lent ültünk a nappaliba, még nem volt erőnk elkezdeni készülődni. Anya jót le:
- Sziasztok lányok! Milyen volt a túrázás?

- Fárasztó, de nagyon szép. London egyszerűen gyönyörű!

- Nem kellene készülnötök a buliba? Vásárolni nem vásároltatok?
Egyszerre jött ki, hogy NEM!

- Akkor menjetek készülődni, mert mindjárt 10 óra.

Feltápászkodtunk, és elindultunk. A szekrényből kivettem egy fekete csőnadrágot, hozzá, egy lila hosszított felsőt, és a lila Conversemet, amit egyébként mindentől védek. A kedvenc cipőm. A hajamat, begöndörítettem. Egy enyhe sminket tettem fel. Barátnőm, egy latex-gatyát vett fel, egy kék felsővel, és hozzá magas sarkút. A haját kisimította. Szemét nagyon szépen megcsinálta. Na, jó Lottiról beszélünk, ha mást nem is tud, de sminkelni azt igen. Fél 12-kor jött értünk Chris, akivel jöttek a többiek is. A disco előtt rengetegen álltak. Mivel nekünk már volt jegyünk, ezért odamentünk, egyből be is engedtek, szerencsénk volt, hogy nem kértek személyit. 

5.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! :)

5.rész:

Teltek múltak a napok, az iskolába sikeresen beiratkoztam, anya tényleg elment dolgozni. Az egész fura volt számomra, olyan volt, mintha kezdene kialakulni a családunk.
Ma este jön a legeslegjobb barátnőm. Már nagyon hiányzik. Az iskolával egyébként minden rendben, imádom, nagyon jó suli, bár a régi még mindig jobb volt. Persze itt is vannak suli kedvencei, de még nem kötöttek belém. Az egyiknek rózsaszín a haja, és Rozalie a neve…mikor megtudtam, jót nevettem. Az osztályomból sikerült 3 emberkével eléggé jó viszonyba lenni. Dana egy átlagos 17éves lány, eléggé őrült, de jó fej. Greg, egy 17éves deszkás srác. Nagy arc, minden baromságban benne van, és Macy, őt inkább a csillogás jellemzi. Ők 3-an alapból barátok voltak, és megsajnáltak engem. Chrissel minden nap beszélünk, amikor rá ér átjön hozzám, és én is hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ő és Lotti remekül ki fognak jönni egymással. Az álmom még mindig visszatér, elmeséltem Crisnek, aki nagyon furának találta ezt az egészet. Nagyon jól kijövök vele, alig várja, hogy mehessünk bulizni, és hogy megmutathassa a várost. Bármi gondom van, egyből hozzá fordulok, és ez nála is ugyanígy van. Katrin nagyon jól meg van, ő is szerzett csomó új barátot, akik közül mind One Direction rajongó, így megúsztam a kísérgetést a koncertre. Barátnőm 2hétre jön, mivel tavaszi szünet lesz, így azt együtt töltjük. Összepakoltam a szobámba, és elindultam anyáékhoz a konyhába. Anya sürgött forgott, valami sütit sütött. Odamentem mögé, és láttam, hogy Kata szeletet csinál. Katrin épp a gitárját ügyködte. Mostanában inkább gitározik, mióta One Direction hallgat, nem tudom lelőni, a gitárról. Egyébként el kell, mondjam nagyon szépe játszik. Leültem mellé, és elkezdett játszani egy számomra ismeretlen számot. Majd elkezdte énekelni. A libabőr rázott tőle. Anya is letelepedett mellénk. Húgom élvezte a figyelmet. Ezért elkezdett egy másik dalt is. Little Things címmel konferálta fel. A kiskutyánk is csatlakozott hozzánk, akit Larrynek nevezett el a Katrin, a kedvenc bandája két emberének nevéből. Egy óra hossza után úgy döntött, hogy most már tartogassa a hangját. Bejelentette, hogy jövő hét szerdán énekversenyre megy. Elmentünk kutyát sétáltatni, pancsiztunk egy kicsit a medencében. Úgy elütöttük az időt, hogy észre sem vettem, hogy fél 6 van, és barátnőm 30 percen belül az állomáson lesz. Anyát riasztottam, hogy menjünk barátnőmért. Gyorsan felöltöztünk, és bepattantunk az autóba. Mikor odaértünk drága barátnőm már várt. Odaszaladtam hozzá, és a nyakába ugrottam, ennek az egésznek a vége az lett, hogy mind ketten a földön végeztük. Egy biztonsági őr indult el felénk. Gyorsan felkeltünk a földről, hisz az egész állomás minket bámult. Jó megölelgettük egymást, és elindultunk hozzánk, végig fecsegtük az utat.

- Ahj Lotti annyira örülök, hogy itt vagy!

- Már alig várom, hogy bemutasd nekem azt a fiút.

- Természetes, holnap megismerheted, hisz megyünk várost nézni.
- Meg vásárolni, aztán meg bulizni. –ugye nem felejtetted el?

Anya: Persze, hogy nem alig várja, hogy bejusson a legjobb buli helyre, egész héten a jegyekért ugráltunk, amit végül sikerült megszereznünk.
- Áh de jó, most ha mellettem ülnél, alaposan megölelgetnélek. És mi van veled Katrin? –fordult a húgomhoz

- Imádok itt lenni, rengeteg barátot szereztem, megyek jövő héten énekversenyre, már alig várom! Ugye eljöttök? –nézett ránk kiskutya szemeivel
Anya: Elmegyünk, mindenki ott lesz.

Lotti erre csak furán rám nézett, gondolom nem értette anyát, hisz ő is tudja milyen volt.

- És Mrs. Peterson hogy tetszik lenni?
- Lotti köszönöm teljesen jól vagyok. Na, kiszállás megérkeztünk!!!
Lotti tátott szájjal bámulta a házunkat. Megfogtam a kezét, és berángattam. Anya teljes kiborult mikor meglátta, hogy a kutya házba maradt, és szétszedte a díszpárnákat, és oda csinált a szőnyegre. Ez húgom hibája volt, hogy nem tette ki a házába.

- Kislányom, megkértelek, hogy tedd ki Lerryt az udvarra. Nézd meg mit csinált.

- De hát olyan pici, és ártatlan ezt tuti nem ő csinálta.

- Katrin tudod, biztos azt hitte, hogy szabad neki ezt. Csak játszani akart. –mondtam én.

- Elvisszük kutya iskolába, ha feltétlen azt akarjátok, hogy a szobátokba aludjon, és hogy bármikor bejöhessen ide.

- Ne anya ne, ott bántják. –mondta könyörögve Katrin.

- Akkor a kutya helye az udvaron van, Alexandra vidd ki, kérlek!
Megfogtam a kutyust, és kivittem a helyére. Mire beértem, mindenki takarított. Ránézek barátnőmre: Te normális vagy? Vendég vagy nem takarítasz!
- Hagyj, már te is segíts inkább. Nézd meg mit művelt a kutyátok! Nem engedhetem, hogy anyud takarítsa fel egyedül.

Neki álltam segíteni, de a rakás, amit a kutya a szőnyeg közepére tett a húgomra várt. Mivel ő hagyta bent, és mint kiderült direkt.    

Mi felmentünk beszélgetni a szobámba, rengeteg mindent átbeszéltünk. Éjfélkor feküdtünk le. 

4.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Nem tudom, mikor jön a következő. 

4.rész:

Kiszálltunk az autóból, oda jött hozzánk egy frakkos alak, elkérte a kulcsot, és elment leparkolni az autót. Beléptünk egy nagy termet láttunk, rengeteg felnőtt, talán még hírességek is rejtőztek a VIP szekcióba, de nekem nem volt belépőm oda. Apa, és anya megtalálták a társaságot, én odamentem húgival a pulthoz, kértem magunknak 2 meggylevet. Mondtam húginak, hogy óvatosan igya meg. Épp dicsértem, hogy nagyon ügyes mikor egy fiú jött oda hozzám:
- Szia Christofer vagyok! Biztos, te vagy Dr. Peterson lánya, ő pedig a húgod.
-Szia Christofer! Én vagyok, de azt hogy ezt te honnan tudod, nem tudom.

- Ugyan kérlek, hasonlítasz anyukádra, ugyan olyan szép vagy, mint ő.

- Ezt rossz kedvemben sértésnek venném, de mivel jó kedvemben vagyok, ezért csak illedelmesen megköszönöm.

- Miért vennéd sértésnek? Mi gondod van anyukáddal?
- Én nem mondtam, hogy gondom van vele, és ez az én kis titkom, de ha most megbocsájtasz, akkor…
- Ne küldj el, kérlek, végre egy korombeli lány, nincs kedvem mindenféle emberrel beszélgetni, főleg, hogy itt mindenki 30 fölött van.

- Ez ma estére már a 2. sértése, kedves uram, ön nem tudja az illemet?
- Nem akartalak megsérteni, csak öhm… na, mind egy, nem akartalak zavarni, viszlát.

- Most elmész? Csak hülyültem. –nevettem rá

- Galád művelet volt ellenem. Akkor nem haragszol, ha helyet foglalok melletted?

- Nyugodtan..

- Tudom nem illik megkérdezni…
- De meg fogod kérdezni. Sose értettem, amikor valaki azt mondja, hogy ezt nem kellene, nem illik, nem szabad, mégis megcsinálja. Ki vele mit szeretnél tudni kedves Christofer.

- Hány éves vagy? Mindent szeretnék rólad tudni.

Én: Értem. 18éves vagyok. A minden az kicsit sok. Honnan tudod, hogy elmondok neked „mindent”?

- Nem megyünk el valahova innen?

- Ne haragudj nem! A húgomra vigyáznom kell, és nem megyek sehova, mert barátnőmnek megígértem, hogy együtt megyünk majd megnézni a várost.

- Én szívesen megmutatom majd nektek. Itt a számom, ha éltek vele. – nyújtott át egy névjegykártyát.

- Oké, előre, köszi. Egyébként te hány éves vagy? Itt születtél?

- Igen itt születtem, és 19éves vagyok.

- Mit keresel egy ilyen rendezvényen, ha ennyire utálod őket? Mert ez lerí rólad

- A szüleim elrángattak. Azt mondták, hogy majd találok magamnak itt barátnőt.

- Érdekesen hangzik. –mondtam nevetve. Erre egy kedves világosbarna hajú hölgy lépett mellém.
- Szia, én Mrs. Sparkinson vagyok, Christofer anyukája.

- Jó estét Mrs. Sparkinson! Én Izabella Peterson vagyok!

- Örülök, hogy megismertelek, látom, jól elvagytok. Nem is zavarok tovább, jó mulatozást!

- Én köszönjük. –ejtettem egy mosolyt, hogy azt higgye, hogy ez bejött.

- Igazán kedves anyukád van Christofer.

- Ugyan hívj Chrisnek, ne legyünk ennyire hivatalosak.

- Te pedig szólíts Bellának.

- Izabella hajlandó volna velem táncolni egyet? –szállt le a székről, és hajolt meg.

- Egy tánctól még nem eshet bajom.

Pont valami lassú zene szólt, mi beálltunk a terem közepére, és táncoltunk, de Chris nem tudott táncolni. Nem örültem, elsőnek, hogy ez a fiú így letámad, de most örülök, hogy megismertem. Talán még barátokat szerzek.

- Hát uram, nagyon fájdalmasan rosszul táncol.

- Hölgyem ez tény, de önnel ez a tánc bármilyen rossz is, egy csoda.

- Óh, kérem uram, ezt ön sem gondolja komolyan

- De kedves, ezt teljesen komolyan mondom, de lehet, a saját testi épsége érdekében kellene leülnünk.

- Uram ne tojjon be, mert büdi lesz a terembe.

- Én szóltam önnek, esetleg, majd vállalom a fuvart a kórházba.

- A fuvar elfogadva, de nem kellene eljutnunk odáig.

- Bella te teljes bolond vagy. –mondta immáron nevetve.

- Köszönöm a bókot Mr. Ez ma már a 3. beszólása.

- Csipkelődni azt tudsz. Hogy-hogy nem vagy felfuvalkodott kis fruska? A szüleid dús gazdagok, mindent megkapsz, gondolom.

- Tudni kell megkapaszkodni a földben, mert a pénz nem boldogít. Sosem éltem úgy hogy gőggel élnénk. Nem járok magán iskolába, nincsenek dúsgazdag barátaim, nem illek bele ebbe a körbe se, csak a beteg gyerekek miatt vagyok itt.

- Hát, ha nem bánod, én lennék a dúsgazdag barátod. Mióta vagytok itt?
- Barátok lehetünk, nem vagy te sem felfuvalkodott srác, nem tűnsz gőgösnek, bár az lerí rólad, hogy tánc parkettet messziről kerülöd.

- Mások testi épsége érdekében. –gyere, üljünk le. Húgod már nagyon unatkozhat.

- Mi lenne, ha leülnénk egy asztalhoz? Ott jobban tudunk beszélgetni.
- Remek ötlet. – indult el egy asztalhoz.

- Na tehát 3 napja lakunk itt. Katrin nagyon élvezi ezt, igaz?- néztem Katrinre.

- Igen, megyünk majd One Direction koncertre. Ugye Bella?

- Hát persze életem. Majd egyszer.

- Nagyon szép neved van Katrin. Tehát, One Direction rajongó vagy.

- Köszönöm, igen hatalmas Harry rajongó vagyok.

- Tudom bizonyítani, ő a legnagyobb. – helyeseltem.

Jó pár óráig beszélgettünk, megvacsoráztunk, anyáék még táncoltak, mi is táncoltunk, sőt Chris Katrint is megtáncoltatta. Majd elérkezett az este vége.

- Örülök, hogy megismertelek kedves Bella, és persze önt is Katrin hercegnő. –hajolt meg húgom előtt.

- Óh, milyen úri ember Mr. Sparkinson, én is örültem a szerencsének. –mondta húgom.

 - Remélem még áll az ajánlatod, hogy körbevezetsz minket a városban.

- Hát persze megtisztel vele.

- Uram már megint túloz.

Anya és apa szakította meg a játékos beszélgetésünket, hogy most már menjünk. Chrissel két puszival elköszöntünk egymástól. Beültünk az autónkban, és már ott sem voltunk. Anya beszélgetést kezdeményezett:

- Hogy tetszett az estély?

- Nem is volt olyan unalmas, Chris teljesen feldobta

- Tényleg aranyos volt. –mondta Katrin.

Lassan haza értünk, elmentem lezuhanyozni, átöltözni. Írtam barátnőmnek, hogy találkoztam egy fiúval. Anya, és apa bejöttek, jó éjt kívánni, már 7 éves korom óta nem csinálták ezt, úgy tűnik tényleg meg akarnak változni. Miközben gondolkodtam, elnyomott az álom. Reggel ismét felijedtem. Megint az a buta álom. 

3.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Kicsit szomorkodom, hogy Harry és Taylor együtt vannak, féltem ettől a lánytól ezt a fiút, de nincs mit tenni. Remélem nem következik be az elképzelésem. Bár mondjuk nekem annál jóval többet  jelent a One Direction, hogy 5 helyes srác énekel, és ugrál. Ha ők nem lennének, lehet én se változtattam volna ennyit a felfogásomon.

3 .rész:

Eljött hát a nap. Mehetek iskolát keresni. Sőt este még egyedül is leszek. Na, Bella most légy okos. –mondtam magamnak. Felvettem egy lila csőnadrágot, hozzá egy világoskék felsőt, majd egy kis kabátot, hisz márciusba nincs még olyan jó idő. Főleg Londonba…ki tudja, mikor fog rám szakadni az ég. Feldobtam egy alap sminket magamra, hogy ne látszódjon az a csúnya karika a szemem alatt, ami a kialvatlanságtól ékeskedik ott . Volt pár címem iskolákról. Mindet szeretném körbe járni. Persze anyám megint nem jön velem, mert mennie kellett fodrászhoz, meg körmöshöz. Hívtam egy taxit, sajnos apámtól kellett pénzt kérnem erre a „kiruccanásra”. Elindulás otthonról, úgy kezdődött, hogy a lap aljára felírtam a saját címem is. A taxi megjött behuppantam, és elindultam az első iskolába. Beléptem a nagy ajtón, egy hosszú folyosón lépdeltem, majd hallottam, hogy valaki jön kopogva a hátam mögött. Megfordultam:
- Jó napot kisasszony! Segíthetek, ha jól gondolom, ön nem az East Highs School tanulója. –mért végig rendesen

Én: Jó napot! Izabella Peterson vagyok. És iskolát keresek.
- Értem, jöjjön velem az igazgatói irodába. Én, az igazgató helyettes
Bementünk egy nagyszobába, ahol külön- külön voltak az irodák kialakítva a tanárok számára. Megkért a hölgy, hogy üljek le, és várjak be kell jelentenie az igazgatónőnek. Majd rá 5percre kijött, és így szólt: Mrs. Edgerton fogad téged. Beléptem az irodájába, és megláttam az igazgatónőt. Barátságos mosolyú hölgy. Olyan 50éveibe járhatott. Eddig nem rossz. Odaléptem bemutatkoztam:
Én: Jó napot kívánok Mrs. Edgerton, Izabella Peterson vagyok.

- Szia! Elmondanád nekem iskola keresésed okát, esetleg hoztál magaddal valami papírt?
Én: Persze hoztam, de még csak keresem az iskolát, ma még nem tudnék beiratkozni, hisz édesanyám nincs itt sajnos. –nyújtottam oda a papírt. Majd folytattam: Azért keresek iskolát, mert lakhelyet váltottunk, és el kellett hagynom a régi iskolámat.

- Mi volt az oka, hogy elköltöztetek? –vizslatta a beszélgetés közbe a papírjaim.

Én: Édesapám itt kapott állást, és ez miatt kellett ide költözünk.

- Mesélj kicsit magadról, és a családodról. Mivel foglalkozik apukád?
Én: Édesapám sebész. Dr. Joseph Peterson. Anyukámnak megszűnt a munkahelye, 2éve. Irodai asszisztens volt. Nem ment még el, dolgozni, hiszen az anyagi helyzetünk megengedi, hogy háztartást vezessen szerencsére. Van egy 12éves húgom, őt a szüleim inkább elit iskolába íratták, engem is oda akartak, de nem szeretem az ilyen elvont dolgokat. Nem szeretek dicsekedni azzal, ami van. A régi iskolámba mindenki ismert, elég furfangos voltam, de mindig jó tanuló, tehát az elkövetett csínyeimért, amit a legjobb barátnőmmel csináltam, általában büntetést kaptunk, ez szinte mindig valamiféle takarítás volt. Már kezdtem idén épp megkomolyodni, hisz ez az év lett volna utolsó évem. Rengeteg versenyen vettem részt. Helyezéseket értem el. És még nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek. Valószínűleg apukám azt akarja majd, hogy menjek főiskolára, legyen diplomám, én inkább szeretnék cukrász lenni. Sheffieldben dolgoztam egy kis kávézóba iskola utána, nagyon szerettem ott dolgozni.

- Igen szép jegyeid vannak ez tény. Lehetnél az iskola üdvöskéje itt nálunk. –mondta nagy mosollyal az arcán- Behívom a leendő osztályfőnököd. Felvette a telefont, és beleszólt: Mrs. Clarsont kérem az igazgató irodába sürgős. –tette le
Egy barna hajú kedves arcú hölgy lépett be az irodába.  

- Jó napot igazgatónő! Miben segíthetek?
- Mrs. Clarson, ő egy leányzó Sheffieldből, iskolát keres, és hozzánk téved, kitűnő bizonyítvánnyal, ha esetleg ide fog járni az ön osztályába fogom rakni.
Én: Jó napot kívánok! Izabella Peterson vagyok!
- Örülök, hogy megismerhettelek Izabella. –remélem lesz még szerencsém veled találkozni.
Az igazgatónővel még beszélgettünk egy kicsit, és örömmel tudattam vele, hogy meg van a megfelelő iskola számomra. Kiléptem a suliból, a taxi megvárt. Úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni. Ezért a Covent Gardenhez vitettem magam. Már 5óra volt, mikor rájöttem, hogy haza kellene tévedni. 6szatyorral a kezembe léptem be új otthonba. Kicsit kimerített a vásárlás, de ruhásszekrényem megköszönte az új darabokat. Anyukám, feltipegett. És faggatózni kezdett:
- Hol voltál?

Én: Iskolát kerestem képzeld.

- Azért hoztál haza 6szatyor ruhát!
Én: Értem, megint kezdődik előröl a vitánk, hát legyen! Nem fogok egésznap itthon ülni, igen elmentem vásárolni.

-  Nem, nem fogok vitázni, elegem van az örökös harcunkból, amit nem értem, hogy miért alakult ki köztünk. Sikerült iskolát keresned?

Én: Igen az East Highs School

- Oké, elmegyünk holnap beiratkozni, húgodnak is találtunk iskolát. Őt már be is írattuk.

Én: Király! Ennyi? Vagy még esetleg szeretnél mondani valamit?
- Csak, hogy akármennyire is viselkedsz szemtelenül, az én lányom vagy, és én, szeretlek. És sajnálok mindent, amit ellened tettem.

Én: Oké fejezzük be ezt most.

- Kérlek, apáddal tegnap megbeszéltünk sok mindent. Keresek munkahelyet.

Én: Nekem ez mér érdekes?

- Mert szeretnék változtatni, és szeretném, ha minden rendbe jönne. Szeretnék megadni nektek mindent.

Én: Hajrá, de ne a pénzt add, hanem a szeretetet… abból mostanában elég hiányba szenved ez a ház, és a régi ház is.

- Biztos nem jössz ma el velünk. Elmentem vettem neked egy estélyit.

Én: Mondtam már, hogy nem.
- A belépőd ára a beteg gyereknek megy.
Anya pontosan tudja, hogy ez nekem nagy kísértés, rávettem őket nem egyszer, hogy adakozzanak.
Én: Csak a beteg gyerekek miatt.

Anya kiment és behozott egy nagy dobozt lila masnival átkötve. Kibontottam, egy gyönyörű lila estélyi ruhát láttam benne, egyenesen imádtam. Felvettem pont jó volt rám.

- Gyönyörű vagy kincsem!
Én: A hajammal kezdesz valamit?
- Persze. –mondta anya nagy mosollyal az arcán
8ra kellett kész lennem, és teljesítettem is ezt.

Már mindenki lenn volt a nappaliba, csak rám vártak. Lesétáltam, apa a lépcső aljáról, tátott szájjal nézett.
Apa: Gyönyörű vagy. –ölelt át.
Muszáj lesz a szüleimmel békét kötni, mert ebben nem csak én és ők sérülnek, hanem a család, és a húgom. Ezért úgy döntöttem, egy időre leteszem a fegyvert, és aláírom a békét. Apa szólt, hogy most már induljunk. Beültünk az autóba, és a rendezvény helyéig meg sem álltunk.

2.rész

2.rész

Egy puccos bolt előtt álltunk meg, anyám berángatott. Húgom is jött velünk, értetlen fejjel néztem rá. Minek hozott el ide, tudja, hogy még mindig utálom a puccos helyeket. Az ajtóba biztonsági őrök álltak, és ők engedtek be minket. Az eladó rögtön a segítségünkre siettet:
- Jó napot Mrs. Peterson!

- Áh, Greta, örülök, hogy találkozhatunk!

- Szint úgy, hogy van a férje?

- Köszönöm jól.

- Mit szeretnének, miben segíthetek?

- Szeretnék a drágáimnak estélyi ruhát venni, tudja, megyünk egy bálba holnap este.

- Jobb helyre nem is jöhettek volna. Van valami elképzelés. Szerintem keresünk ennek a kis tündérkének elsőnek. Hajolt le a húgomhoz.

Én: Anyu meg se kérdezitek, hogy elakarok-e menni, én nem megyek, nem kell ruha.

Anya: De kicsim jössz, vita lezárva.

Én: Elegem van már az örökös helyettem döntésekből.

- Kisasszony, ha megengedi, elviszem a leányzót ruhát nézni.

- Persze Greta menjen csak.

Anya: Mért viselkedsz úgy, mintha nem tartoznál a családhoz?

Én: Mert talán nem akarok a családhoz tartozni?

Anya megdöbbent arccal nézett, majd láttam benne, hogy felment az a bizonyos pumpa: Szoba fogságot kapsz! Nem mehetsz sehova, de a vacsorára sajnos el kell jönnöd.

Én: Mindig nélkülem döntötök, nem érdekel már 2éve, hogy megy a suli, nem érdekel, mi van velem, ha nem lennék a szobámba se vennéd észre. Egyébként nem szándékoztam elmenni bárhova is. Megvárom barátnőmet, és a barátját, és majd együtt megyek velük várost nézni.

Anya: Szemtelen vagy, ez nem tetszik. A Petersonok nem viselkednek így!
Én: Akkor sürgősen keressük meg az igazi családom, mert kezdem unni a mostanit. 

Anya: Mégis hogy süllyedsz ennyire le?

Én: Nem anya nem én süllyedek, én csak egy normális életet akarok.

Anya: Mit tettem/tettünk, azért amiért ennyire utálsz minket. –kérdezte anya egy könnycseppel a szemébe.

Én: ilyen kedvem van, és én most haza megyek.

Anya: Elég volt! Apádnak fogom elmondani, hogy viselkedsz!

Én: Mégis mit tud tenni? Elmond egy imádkozó szöveget…

Anya: Neked pszichológusra van szükséged!
Én: Nekem? Ezt csodálod? Még hangya sincs a lakásba, nem tudom, hogy a kutya hogy fogja bírni, de szerintem az is elmenekül inkább.

Anya: Mért nem hagytuk, hogy bentlakásos iskolába járj?

Én: Szerintem is ez volt a lehető legrosszabb döntésetek, hogy magatokkal hoztatok.

A beszélgetésünket az eladó zavarta meg. Húgom jelent meg egy édes kis estélyi ruhában. Fehér ruha piros masnival, nagyon édesen áll rajta. Anya elmosolyodott. Majd az eladó segítségét kérte, hogy ajánljon valami szép ruhát neki is. Úgy tűnik beletörődött, hogy nincs kedvem a hülye fogadáshoz. Anyám kihimbálózott a próbafülkéből, egy sötétkék estélyiben. Majd kifizette a ruháit autóba ültünk. Az autóba kezdődött előröl, vagy inkább folytatódott a vita. Addig vitáztunk, míg húgom el nem kezdett sírni, mikor arról volt szó, hogy visszamegyek onnan ahonnan jöttem. Az út további részébe nem beszéltünk.

Végre itthon. Gondoltam magamba, bár tudtam, hogy este valószínűleg megint vitába fogok elegyedni az ősökkel. Igazságtalannak tartom azt, ahogy velem bánnak, és utálok ebbe a családba élni. Leültem a gépem elé, és inkább csak gépeztem. Egyszer kopogás ütötte meg a fülem, kiszóltam, hogy gyere. Erre apám lépett elém, de nem volt mérges, inkább nyugodt. És belekezdett a beszédébe: Kicsim gyere ide mellém, paskolta meg maga mellett a helyet. Hezitáltam, aztán arra jutottam, hogy 17év alatt sose ütött meg, mért most tenné. Bár az tény, hogy gusztustalanul bántam anyámmal, és megérdemelném.

Apa: halottam, a vitátokról. Meg, hogy nem jössz holnap a fogadásra. És azt, is hogy csúnyán beszéltél anyáddal. Elmondanád, miért történik mind ez?- hangja inkább szomorú volt, mint mérges.

Én: Nem szeretek itt lenni, nem érzem jól magam. Elegem van, hogy mindenhol meg kell felelnem, mert én vagyok a világ legjobb sebészének a lánya. Elegem van, hogy bántanak miatta, elegem van mindenből. Mért nem hagytatok ott?

Apa: Szégyelled a neved?

Én: Apa..apa nem erről van szó.

Apa: De pontosan arról van szó. Úgy viselkedsz mintha nem lennél a családunk tagja. Utálod a környezeted, csak a húgoddal foglalkozol.

Én: Hát, ha más nem foglalkozik vele, nincs mit tenni. –szögeztem le ismét elég arrogáns módon. 

Apa: Az életemet kidolgozom miattatok, és azt mondod, nem foglalkozok veletek eleget.

Én: Tudtad, hogy volt egy srác tavaly 4hónapig jártunk, 2× aludt nálunk, mind 2× előttetek mentünk fel a szobámba, meg se kérdeztétek ki az. Tudtad azt, hogy sikerült a nyelvvizsgám? A kishúgom 2. lett a zongoraversenyen, tudtad? Hol voltatok, amikor ment a verseny? Egyáltalán hova tüntetek az életünkből? Anya csak a pénz tudja költeni. Bejárónőt kell fogadnunk, hogy takarítsa ki a házat, és főzzön meg, ha a bejárónő nem jött, munka után mikor hazaértem, én csináltam vacsorát. Ez neked normális család? Hát ebből én nem kérek.

Apa: Igazad van, és sajnálom. Szeretném, ha változna a helyzet.

Én: Pont ez az, hogy csak szeretnéd, de nem teszel érte semmit. A húgom persze nem észlel ebből semmit, mert őt tejben-vajban fürösztitek, megadtok neki mindent, de majd ha nagy lesz, rájön, hogy nem minden a pénzről szól. Semmit nem ér a pénz, ha szeretet nem kap.

Apa: Meg teszek mindent, hogy többet tudjak veletek foglalkozni. Biztos nem jössz holnap a fogadásra?

Én: Ne haragudj, de nem!

Apa: oké kicsim, akkor menj, fürödj le, és feküdj le biztos fáradt vagy.

Én: Igen eléggé kimerített ez a nap, de még húgihoz bemegyek, tudod, jó éjszakát puszi nélkül még mindig nem tud elaludni.

Apa: Feküdj el nyugodtan, majd én bemegyek hozzá. –nyomott puszi a fejem búbjára majd elment.
Így tettem, ahogy mondta. Szempilláim nehezen csukódtak le. Az álom most sem hagyott nyugodni. Megint ugyan az a hely, megint a sötét sikátor, megjelent a férfi is. Elhurcolt, megint neki állt vetkőztetni. A srác sehol. Kalimpáltam, de leütött. Még mindig nem jött a srác. A végén felriadtam. A vizet csavarni lehetett a pólómból. Mindig eljön értem, és megment, de most nem. Óh, anyám valaki a bolondját járatja velem. Az órára pillantottam fél 4et mutatott. Lementem a konyhába elővettem egy liter tejet, és reggel 8ig azt ittam.