10.rész

Sziasztok! Meghoztam a 10.részt, ez teljesen friss, most sült ki :D

10.rész:

Ott támaszkodtam a falnak, Chris szorosan előttem, mellkasunk összeért, megint egy csókot kezdeményezett, de én eltoltam.
- Chris az istenszerelmére állj már le! –rivalltam rá

- De hát mi a baj? –kérdezte kétségbe esetten.
- Ittunk, érted ittunk az a baj, és kis híján megerőszakoltak, te meg nem tudsz uralkodni magadon.
- Bocsi, igazad van! Gyere, menjünk, hozzád beszélgessünk. –kulcsolta össze ujjainkat.
Kitéptem kezemet a kezeiből. Ezt nem hiszem el, mi a fenét művel?
- Te valamit totál félreértettél! –mondtam neki most már ingerülten…
- Mi bajod van? Mit csináltam?
- Csókolgatsz, fogdosol, de köztünk nincs semmi!
- De hát az este? –kérdezte kikerekedett szemekkel
- Mondtam már ittunk, részegek voltunk, egymásra másztunk, de ennél több semmi, miután én leléptem, te a pultoshoz fordult, nekem csak barát vagy, semmi több.
- Óh, ne haragudj, én azt hittem, tudod te…- kezdett el dadogni. 

- Csak azt ne mond, hogy szerelmes vagy belém! - kérleltem

- Mind egy hagyjuk, de eljössz sétálni? –kérdezte, most már nyugodtan.
- Ne haragudj, de most nem inkább pihennék, nem vagyok túl jól.

- Anya kijött, és megpillantott minket, Chris elköszönt, és elment.
- Menjünk haza, jó?
- Persze kicsim menjünk. Indultunk el haza, az autóba anya megkérdezte mi van köztem és Chris között, elmondtam neki az igazat. Elmondtam neki, hogy tegnap este a diszkóba eléggé a pohár aljára néztünk, és élveztük egymás társaságát, de ennyi részemről, ő felőle azt hiszem, ez érzelmesebb dolgok.

Ahogy megérkeztünk, anya egyből a konyha felé vezetett, és leültetett a székre, mondván, hogy Harry mondta neki, hogy nem sokat ettem. Volt otthon csokis croissant, azt tett elém egy bögre kakaóval. Elkezdtem enni, bár az étel forgott a számba, de a kakaóval lenyomtam torkomon. Húgomat anya elvitte az énektanárhoz, barátnőmet, Lottit pedig elvitte anyuja. Mondván, hogy nekem most pihenésre van szükségem. Egyébként, azt is gondoltam, hogy anyukájának van lelkifurdalása a történtek miatt. Pedig egyáltalán nem hibás senki, bárkivel megtörténhetett volna, és én már fel voltam készülve erre az álmaimból. Étkezésem után, kiültem a nappaliba és bambultam a TV-ét. Kapcsolgattam a csatornák között, mikor megálltam egy csatornán, a fiúk voltak benne. Interjút adtak.
- Harry mi újság van a lányok terén? –kérdezte a riporter nő.
- Nincs semmi, egyedül álló vagyok. –jelentette ki.
- De múltkor láttak téged bemenni, abba a szállodába, ahol Taylor Swift szállt meg. Mivel magyarázod ezt? Ne gyere azzal, hogy csak barátok vagytok.
- Pedig ez tényleg így van, csak beszélgettünk. Néha az embernek szüksége van egy barátra, akivel mindent megoszthat, és még sem áll hozzá olyan közel.
- Ezek szerint a fiúkkal nem tudsz mindent megbeszélni.
- De, csak mégsem, tudod néha jobb hallani, másik nem véleményét egy bizonyos témáról. Ennyi az egész, ebben nincs semmi.
- Értem, Liam veled mi újság? Együtt vagytok, vagy sem Daniellevel?
- Együtt vagyunk, kibékültünk! Boldogok vagyunk.

- Nem sokára kezdődik a turnétok! Várjátok már?
- Ez nem kérdés! Imádjuk, a munkánkba ez a legnagyobb öröm, rengeteg rajongóval találkozunk, akiket imádunk. –felelte Liam.

- Megjelent egy olyan hír, hogy jövőre szeretnétek kicsit visszalépni, hogy utána újra kirobbanhassatok, ebből mi igaz?

- Ez csak egy feltételezés volt, persze nem fogunk eltűnni, a banda most éli világkorát. –mondta Niall.
- Ki mondja legtöbbször azt, hogy nem akarja? Nem akar híres lenni, nem akarja ezt a felfordult világot maga körül?
- Én - nyújtja fel kezét Zayn.
- Miért? Mi az, amit nem szeretsz ebbe az egészbe?
- Ez az egész nagyon fura még mindig mindegyikőnknek. Már úgy, ahogy megtanultuk kezelni, de van, aki nem szeret minket. Lehet, hogy nem kellene magunkra venni, de néha ez lehetetlen, borzalmas mikor azt írják a húgodról, hogy rákos, Niallnak is volt ilyen, csak neki a volt barátnőjéről írták ezt. Hiába vagyunk híresek, mi nekünk is vannak érzelmeink, lehet, hogy nem mutatjuk ki, de ezek borzalmas dolgok is tudnak lenni.

- Igen ez így igaz. –helyeselte Louis.

- Nagyon csúnya dolog ilyet terjeszteni. –mondja a műsorvezető.
- Túlnyugodtak vagytok, mit csináltatok tegnap, hogy ennyire fáradtan ültök a kanapén?
- Próbáltunk a turnéra. –jelentette ki Harry. – este 11kor estünk haza.
- Értem. Köszönöm, az interjút, és most énekelni fogtok, még hozzá a Kiss Yout fogjuk hallani! Srácok a színpad a tiétek. One Direction- Kiss you. –konferálta fel őket.
Végig hallgattam, aztán lekapcsoltam. Gondolataim Harry körül jártak. Annyira a szívembe lopta magát. Valószínűleg azért mert megmentett. Annyira fura, hogy megálmodtam, olyan, mintha ez megtörtént volna már. Nem értem ezt az egészet. Olyan fura. Harry zöld szemei, és ölelő karját még mindig éreztem magam mellett.
- Kicsim hogy vagy? –kérdezte anya
- Most már egész tűrhetően, anya, hogy köszönjem meg a srácoknak az estét?
- Menjünk, vegyünk nekik valami ajándékot. –fogta egyből a táskáját.
- Anya, volt ott egy Eleanor nevű lány, ő is nagyon kedves volt, de mi csak a fiúkat hívtuk meg vacsizni.
- Hívd fel Harryt, és mond neki, hogy jöjjön a lány is.
- Oké, az interjún már úgy is végeztek.
Felmentem a szobámba a telefonomért. Ekkor eszembe jutott, hogy, hogy hívjam fel a száma meg sincs. Lesiettem anyához, aki egy névjegykártyát nyújtott át, amin Harry képe vigyorgott vissza rám.
Bepötyögtem a számot vártam, hogy felvegye. Ez meg is történt kb. az 4. csörgés után

- Igen Harry Styles vagyok!
- Szia, hű de hivatalos, én meg Bella.
- Valami gond van? –kérdezte aggódva.
- Nem semmi, csak a holnapi ebédre, szeretném meghívni Eleanort.
- Holnap El nem lesz Londonban.

- Áh, ezt sajnálattal hallom, akkor mind egy is. Egyébként, ügyesek voltatok az interjún, és nem is vagytok annyira tragikus banda.
- Köszi a srácok nevébe is, héj ha bármi gond kislány csak szólj- halottam a hangján, hogy mosolyog.
- Köszönöm Harry. Most mennem kell, akkor holnap nálunk! Szia Harry!
- Szia Bella, vigyázz magadra! –nyomta ki a telefont.
Utánuk néztem a neten, hogy kinek mi a kedvenc dolga. Louisnak a répák, és a galambok, Niallnak az evés, Harry szereti a Ramonest, Liam gitár mániás, Zayn a hajával foglalkozik rengeteget. Harry kap egy Ramones felsőt, Zayn vmi Got2b-s hajápoló szert, Luise valami répás dolgot, Liam fém gitárpengetőt nyakláncnak megcsinálva. Anyával elindultunk a Covent Gardenhez, ott talán mindent be tudok szerezni. Bő 4óra hossza alatt, de összehoztuk az ajándék, vásárlást, és nagyon jól szórakoztunk.  

Hazamentünk sütöttünk sütit, és csináltunk trüffel golyócskákat vagy 50db-ot, hogy ne holnap kelljen majd. Mindenki azt kapta, amit kinéztem. Niallnak ilyen kis hűtő mágnest vettünk, amire az van felírva, hogy I love food. Liam kapott egy gitárpengetős nyakláncot, Zaynek is sikerült meg venni a hajápoló cuccokat, Louis egy plüss répát kapott, aminek van szája meg szeme. Eleanornak vettünk egy eléggé drága parfümöt. Este 9-kor úgy döntöttem, hogy most már lefekszem aludni. Mert nem túl sokat aludtam másnap. Szempilláim egyre hasonlítottak az ólomsúlyához és lecsukódtak. Hajnali 3kor zihálva keltem fel. Végig álmodtam a tegnapelőtti estét. Borzalmas volt, megint sírtam, de most nem volt ölelő kar, Harry nem volt sehol. Felkeltem és lebattyogtam a konyhába, egy pohár vízért. Leültem az asztalhoz, és bőgtem. Nem voltam képes megnyugodni. Hívtam Lottit, de nem vette fel, hívtam Christ, de semmi. Utolsó reményem Harry maradt, de őt meg nem akartam zargatni, de úgy éreztem valakivel beszélnem kell. Nem voltam jól, nagyon nem. Könnyeimtől alig látva keresgéltem Harry nevét a telefonomba, majd rábukkantam, és tárcsáztam.
- Bella, mi a baj? –kérdezte fáradtan.
- Ne…haragudj...Harry...nem…akartalak felébreszteni…- sírtam

- Mi a baj? Mond már!
- Nem tudok aludni, rosszat álmodtam. Szükségem van valakire, de a barátaim leszarnak. –mondtam ismét zokogva.
- Odamegyek hozzátok, jó?
- Köszönöm Harry. –nyomtam ki a telefont.
Utána eszembe jutott, hogy ezt nem kellett volna.

Harry szemszöge:  

Ki a fene az hajnali 3-kor? Szitkozódtam magamba, valószínűleg nem csak én keltem fel, hisz szobatársam mocorogni kezdett mellettem.
- Harry szívem, nyomd már ki azt a telefont. –nyafogta Taylor.
- Ne haragudj ezt fel kell vennem.
Láttam Bella nevét a kijelzőn, szívem hevesen a torkomban dobogott. Felvettem:
- Bella, mi a baj? –kérdeztem idegesen, és fáradtan.
- Ne…haragudj...Harry...nem…akartalak felébreszteni…- kétségbe esve válaszolt, és halottam, hangján, hogy zokog.

- Mi a baj? Mond már! –mondtam neki, féltem, megint bajba került.
- Nem tudok aludni, rosszat álmodtam. Szükségem van valakire, de a barátaim leszarnak. –mondta teljes kétségbe esve.
- Odamegyek hozzátok, jó? –kérdeztem.
- Köszönöm Harry. –nyomta ki egyből a telefont.
Kipattantam az ágyból, felöltöztem, megpróbáltam Taylort nem felkelteni. Nem értettem magam, miért ugrok én neki első szóra, de tudtam, hogy szüksége van rám. Leszaladtam, és figyeltem, hogy a hotelből kilépve, nehogy lefotózzon egy lesi fotós, beültem az autómba, és már száguldottam is London másik végébe. Oda értem, láttam, hogy a konyhába ég a villany, írtam neki egy SMS-t, hogy itt vagyok, engedjen be, gondolom, a többiek alszanak. Megláttam az ajtó előtt, szegény teljes össze volt törve.