11.rész

11.rész:  

Szorosan magamhoz öleltem, ő is szorosan ölelt. Megfogtam, letettem a kanapéra.

- Igazán szép házatok van!
- Köszi, ne haragudj, hogy felkeltettelek.
- Ugyan én mondtam, hogy kelts fel nyugodtan. –öleltem még szorosabban.
- Van valami teátok itthon? Az mindig jó. Gyere- fogtam meg a kezét és kihúztam a konyhába. Leültettem az asztalhoz, és neki álltam keresgetni. A kezembe egy olyan bögre akadt, amin a saját arcképem virít vissza rám. Ezen csak mosolyogtam. A teafű meg a teához való ki volt rakva. Gyorsan csináltam neki egyet. Majd elé raktam.
- Idd meg jól fog esni. –közbe fogtam egyik kezét.
Szót fogadva megitta. Kicsit jobban is lett.
- Hol a szobád? –kérdeztem.
- Fenn- nyöszörgött.
- Akkor menjünk fel, ne hogy felverjük a házat. Felvegyelek, vagy tudsz magadtól jönni?

- Tudok menni a saját lábamon.
A szobájába hatalmas rend fogadott, egy nagy francia ággyal.
- Harry én nagyon szégyellem magam, hogy iderángattalak.
- Héj nyugi, mind egy hol alszok. –mondtam mosolyogva.
 Leültem az ágy másik oldalára, majd ruhástul befeküdtem mellé, ő szorosan hozzám bújt. 1,5napja ismerem, de olyan mintha már vagy 1000 éve ismerném, pedig alig tudok róla valamit, sőt semmit nem tudok róla.
- Mesélj kicsit magadról. –kértem.

- Bellának hívnak. Nem rég költöztünk ide Sheffieldből, apukám munkahelye miatt. Senkit nem ismertem, anyukámmal sem volt olyan fényes a kapcsolatunk, de miután kiborultam, azóta eléggé fejlődött a viszonyunk. Utálom, hogy ekkora luxus vesz körül, tudod Sheffieldben az lehettem, aki akartam, nem kellett megfelelnem, mert ott mindenki tudta milyen a természetem, utálom, hogy gazdagok vagyunk, a szüleim sokáig azt hitték, hogy a gyerekeiket minden luxus cuccal lekenyerezhetik, mert idejük sem volt törődni velünk.  - Ekkor kopogott valaki, majd nem habozott be is nyitott. – a húga állt az ajtó előtt.
- gyere ide, de ne sikíts! –parancsolt rá a húgára.
- oké. –félve lépkedett oda hozzánk az ágyhoz.
- Mit keresel itt Harry? –kérdezte a húga.
- Tudod, nagyon jóba vagyok a nővéreddel, és most volt egy kis problémája, és átjöttem megvigasztalni, de te mért vagy fenn ilyen későn?
- Csak lementem a konyhába inni egy pohár vizet, és hallottam, hogy valakivel beszélget Bella.
- Menj vissza a szobádba, aludni Katrin!
- Oké, reggel átjössz majd Harry? Aláírhatnád a falam. –kért meg a kislány, nagyon aranyos volt.
- Persze átmegyek, de délután jönnek a srácok is, és majd velük is írasd alá, nehogy féltékenykedjenek! –mondtam mosolyogva.
- Ez természetes ki nem hagynám. Jó éjt!
- Tehát nem szereted az életed, jól értem?
- Most már azért ennyire nem vészes a dolog.
- Mesélj még valamit!
- Sheffieldben dolgoztam. Egy kis kávézóban voltam pincérnő, meg takarítónő, meg ilyen mindenes. Imádtam, szeretek az emberekkel foglalkozni. Rengeteg mindent köszönhetek annak a kicsi kávézónak. Rengeteg ismerőst szereztem ott be. Nagyon hiányoznak a barátaim. Mind Lotti, mind a többiek.
- Christ, így hívják ugye? –Bella aprót bólintott. –Honnan ismered?
- Nem rég ismerkedtünk meg egy jótékonysági bálon. Ő volt az egyetlen korombeli srác a terembe, ijesztő volt, de ő megtalált, és elhülyéskedtünk.
- Értem, szeret téged.
- Igen ő szeret, bár ez sosem lesz kölcsönön, nekem ő mindig a barátom lesz.
- Mégis jársz vele.
- Óh, dehogyis. Jelen pillanatban egy kapcsolatot a hátam közepére kívánok. Nem vagyunk együtt. Csak ő azt hitte. Aludni kellene nem? Tegnap se aludtál miattam, és ma is felkeltettelek.
- Hát akkor aludjunk! Egyébként most már megnyugodtál? Nem akarlak ezzel megbántani, de nem akarsz pszichológushoz menni? Tudod, nem hiszem, hogy könnyű lehet feldolgozni a történteket, még nekem is nehéz a visszagondolok arra az estére.
- Nem szeretnék, én fel tudom dolgozni. Csak még túl friss ez az egész, és úgy érzem, hogy most benned tudok csak megbízni, egyébként, meg a hű de jó barátaim baszták felvenni a telefont.
- Én, nem ismerlek régóta, de nagyon jó fej lány vagy. Bármikor segítek neked! Szeretnék a legjobb barátod lenni, rám bármikor számíthatsz!
- Köszönöm Harry, te is nagyon kedves vagy. Örülök neki, hogy megismerhettelek, te remek srác vagy, és a többiek is. Sosem fogom tudni megköszönni azt, amit értem tettetek. Ne mond azt, hogy nem kell megköszönni, valószínűleg az életemet mentettétek meg.
- Ne is mondj ilyet. És mivel látom, hogy ezt a köszönöm témát nem hanyagoljuk, csak annyit mondok, hogy szívesen. –nyomtam a feje búbjára egy puszit. –de most már próbálj meg aludni. –öleltem át, és simogattam a karját.
Miután elaludt, lassan én is elaludtam. Az éjszakát nyugodtan aludtuk át. Nagyon élveztem, hogy érezhetem bőre illatát, és karjaim közé zárhatom. Ez a lány akkora hatással van rám, mint még soha senki. Vágyom a társaságára.
Reggel arra keltem fel, hogy benyitott a szobába anyukája. Egyből kipattantak a szemeim.
- Harry? Te mit keresel itt?- kérdezte meglepődve.
- Hajnalban felhívott, és átjöttem. - suttogtam

Mocorogni kezdett mellettem, majd kinyitotta a szemeit, amik most kipihentek voltak. Ránéztem az órára. Fél 1-et mutatott.
- Jó reggelt! Jól aludtál? –kérdezte mosolyogva.
- Reggel? Fél 1 van kislány! Egyébként igen, és te?
- Köszönöm jól, de csak mert itt voltál.
- Ha kell ma is itt alszom. Az ágyad eléggé nagy, és ha így neked jobb, akkor itt leszek. Sőt kijelentem, hogy szükséged van rám, a héten full szabadok vagyunk a fiúkkal, eljöhetnél velünk valahova, ahol egy kicsit nyugi van. Ma itt alszok, holnap pedig elviszünk kikapcsolódni. Eljössz velünk egy One Direction túrára?

- Ki nem hagynám. –mosolygott rám.
- Örülök, neki, hogy sikerül mosolyt csalnom az arcodra, ez igazán jó érzés.
- Rossz, hogy úgy kerültem bele az agyadba, hogy egy lány, akivel aljas dolgokat tettek. Nem akarom, hogy szánalomból legyél mellettem. Bár tudom, hogy elég szánalmasan viselkedtem az este, hogy ide hívtalak
 - Hé! Nem szánalomból vagyok melletted, barátok vagyunk, és melletted a helyem, de most fel kellene öltöznöd. Én pedig most elmegyek haza, délután jövünk a srácokkal. 6-ra. Hozok pizsit! Legyen szép napod! Szia Bellus. –nyomtam egy puszit az arcára, majd kiléptem a szobájából.