8.rész

Sziasztok! Ide is hoztam az új részt:) Egy két szavazat igazán jól esne ;) 

8.rész: 

Dulakodás hangjait, halottam, de szemem nem bírtam kinyitni. Egyszer egy kéz tévedt a vállamra, én összerezzentem, és sikítottam egyet.
- Nyugodj meg, nyisd ki a szemed. –mondta a hang

Kinyitottam nehezen a szemeim, egy elmosott férfialakot láttam, aki guggol előttem. Leveszi magáról a kabátját és rám teríti. Ránézek a könnyektől nem látok semmit. Begombolja rajtam a kabátját, majd felhúzza a nadrágom. Óvatosan alám nyúl, én, mint egy kocsonya úgy remegek kezeibe, és közbe zokogok. Hova viszel? Te is bántasz? –kérdeztem elcsukló hangon.  

Kiérünk az utcavégére. Szememet bántja a fény ezért becsukom.

- Srácok gyertek ide, az előbb találtam. –mondta idegesen.

Könyörögve kértem őket, hogy ne bántsanak. Közbe az engem fogó fiúhoz bújtam.

- Nem lesz semmi baj, most már biztonságba vagy. - mondta nyugtató hangon.

- Hova vigyük? Mit csináljuk? –kérdezte egy másik, hangja hallatára még jobban összerezzentem.
- Vigyük el hozzánk, holnap meg majd hazaviszem.
- Oké gyere, rakd be az autóba. –beültettet maga mellé, én bújtam hozzá egész végig. Megfogta a törött csuklóm. - mire felszisszentem.

- A szemem nem nyitottam ki, sírtam, és még mindig remegtem. A fejem is fájt.
- Srácok a csuklója valószínűleg eltört.
- Holnap bevisszük a kórházba, most hagyj, nyugodjon meg. –jött előröl a hang.

3an vannak ezt kibírtam következtetni. Szemeim égtek, nem bírtam kinyitni őket.
- Tudom, hogy nehéz próbálj megnyugodni, 5percen belül megérkezünk hozzánk. Esetleg egy telefon nincs nálad? Kit értesítünk kérdezte. –de nem válaszoltam, csak sírtam tovább.
- Hagyd most! Megérkeztünk.
- Kinyitották nekünk az ajtót, megmentőm kiemelt, és elindult velem a ház felé. Az ajtónyitódáskor meghallottam egy lány nevet:

- Megjöttek Niall! Hozták a vacsorát. –mondta nevetve.
Aztán hirtelen elhalt a nevetés.

- Öhm mi ez? Mit történt? –hangjából aggódás hallatszott.
- Felviszem az emeletre a szobámba, ma a kanapén alszom. –jelentette ki a srác, aki megmentett. 

- Jó, segítsek valamit?
- Hozz fertőtlenítőt, meg valamit ecetes vizes ruhát a csuklójára. –indult fel velem az emeletre. Benyitott a szobába, óvatosan letett az ágyra, szorosan kapaszkodtam a nyakába nem akartam elengedni, most csak az ölelése volt biztonság számomra. Még mindig a kabátjában voltam, de ezt nem zavarhatta.
- Nyisd ki a szemed, most már biztonságban vagy. Nyugodj meg, kérlek! 

Kinyitottam a szemem, valahonnan ismerős volt az, az arc, de nem tudtam honnan, és nem is foglalkoztam vele.
- Hogy hívnak? –kérdezte nyugodtan. –miközben kifejtette magát karjaimból…
Néztem rá a szemeimmel, próbáltam beszélni, de egy hang sem jött ki a torkomból, ekkor nyílt az ajtó. Én összerezeztem.
- Hoztam pizsomát is. –nyújtotta át a fiúnak, amit az előbb kért, a pizsomát, meg lerakta az ágyra.
- Segíthetek valamit? –kérdezte a lány kedvesen.

- Nem köszi, még a nevét sem tudom belőle kiszedni. A lány sajnálkozva rám nézett, és leült az ágyra.
- Itt senki nem fog bántani, biztonságban vagy. Ő Harry, én pedig Eleanor vagyok. Hozok, egy nyugtató teát. –simított végig a karomon.
Majd felállt, és kiment.
Ránéztem a fiúra, és egy halk nyöszörgéssel annyit, mondtam, hogy köszönöm.
- Gyere ide. - tartotta a kezét, én odabújtam ölelő karjaiba. –Hogy hívnak, hm? –közben simogatta a karom.
- Bella.
- Nos, Bella, van egy ütés a fejeden, és az ajkad véres. Lefertőtlenítem őket, jó?
Eszembe jutott, hogy került az ajkaimra vér. Összerezzentem, de aprót bólintottam. A legóvatosabban ért az ajkaimhoz, de a vegyszer, amivel hozzáért csípett. Ezért elhúztam a fejem.
- Nyugi, nem bántalak.
Ajkamat leápolta, aztán fejemet is. Közben mondta, hogy a fejemen nem olyan vészes a seb.
- Holnap reggel beviszlek a kórházba. –jelentett ki. Ma itt alszol, ez az én szobám. Ott a fürdő. –mutatott a fürdő felé. Ekkor megint jött a lány, és hozta a teát. Harry elvette, és letette az ágy melletti lévő kisszekrényre.
- Menj el fürdeni, addig én is elmegyek, utána bekötöm a csuklód.
Felállt mellőlem, majd segített felállni. Kicsit megszédültem, de már jobban voltam, csak remegtem, de már nem sírtam. Megfogtam a pizsomát, és elindultam a fürdő felé. A fiú, és a lány egyszerre mentek ki az ajtón.

Fiúknál:

- Mégis mi történt ezzel a lánnyal? Honnan szedted össze Harry?- kérdezte Eleanor.
- MC Donald’s mögötti utcából halottam sikítozást. Elindultam arra a fiúknak, mondtam várjanak meg az autónál. Mikor odaértem láttam, hogy egy férfi előttem ütötte le, és húzta le róla a farmernadrágját, a melltartója a földön hevert, a szétszaggatott felsője mellett. A táskája tőle két méterre. Bakker a táskája ott maradt.
- Elmegyünk érte, gyere Zayn. –szólt közbe Liam. Felálltak, és egyből az ajtó felé vették az irányt. Én pedig meséltem tovább a sztorit.
- Rászóltam, hogy hagyja békén, nekem jött, de kapott egyet, részeg volt a férfi, egyébként Bella is ivott ez biztos. Úgy bírtam elérni, hogy eltűnjön onnan, hogy megfenyegettem, hogy hívom a rendőrséget. Egyből elment. Odamentem mellé. Hozzáértem, egyből összerezzent. Szemeiből záporoztak a könnyek. Látványától, még én is megkönnyeztem, egy ilyen gyönyörű lányt, hogy képes valaki bántani. Képzeld megkérdezte, hogy én is bántom-e. Szívem szakadt ketté érte, nem hagyhattam ott. –csordult ki egy könnycsepp Harry szeméből.
- Istenem szegény. Helyes dolgot tettetek érte, jobb helyre nem is vihettétek volna.

- Nincs még teljesen magánál. Nem ismert fel minket. Elmegyek, lefürdök, és bemegyek hozzá.

- Jól van, nyugodj meg Harry, minden rendben lesz vele.

Fürdés után, ahogy mondtam bementem hozzá. Az ágyamon ült, mikor beléptem összerezzent, hátra nézett, megnyugvást láttam az arcán, mikor látta, hogy én vagyok.

- Jobban vagy? –kérdeztem tőle
- Haza akarok menni.

- Holnap hazaviszlek. Fél 3 van. Add ide a csuklód.

Odanyújtotta a csuklóját, ami rettenetesen fel volt dagadva, és lila színekben játszott. Óvatosan bekötöttem neki.
- Minden rendbe fog jönni, próbálj meg pihenni, a srácok elmentek a táskádért, amit ott hagytunk. Én most megyek
- Ne hagyj itt egyedül, kérlek. –nyöszörgött sírva.

- Jól van. Ccccs semmi baj.
Leültem az ágyszélére, és hátam a falnak támasztottam, ő szorosan hozzám bújt. Úgy éreztem, most itt érzi magát biztonságba, az én karjaimba. Simogattam a vállát, a sírás lassan elmúlt, de még remegett egy picit. Hajnali 4-kor lecsukódtak szempillái, én csak simogattam karját, nem tudtam volna aludni. Elalvás után fél óra elteltével, sikított, és remegett, aztán kapálózott, majd krokodil nagyságú könnycseppek látták el az arcát. Nyugtattam, hogy csak álom volt. Ma interjúra kell mennem fél 2-re. Az éjjel semmit sem aludtam. Fél 8kor Eleanor lépett be, és Bellára nézett:
- Bírtál valamit aludni?
- Nem. –válaszolta Bella elhaló hangon.
- Hozok neked ruhát, amiben bemehettek a kórházba.
- Köszönöm!
Ruhával együtt felhozta a táskám is. Harry karjai közt voltam még mindig, de csak mellette éreztem magam biztonságba.
- Elmegyek lefürdeni, tégy így te is, hozok fel reggelit, muszáj enned valamit.
- Nem vagyok éhes. –mondta lehajtott fejjel.
- Ki merültél, ha nem eszel, még nagyobb bajok lesznek. Kérlek.

Erre csak elkezdett sírni, és elindult a fürdő felé, én is elmentem fürdeni. 10perc alatt kész voltam. Lementem a konyhába. Perrie rántottát csinált.
- Szia Harry! Hallottam mi történt, hol van a lány?
- Fürdik, viszek neki enni. Nagyon ki van.
- Nem csodálom, becsülöm az ilyen lányokat, és te is nőttél a szemembe, hogy képes voltál megmenteni.
Kiszedtem egy tányérra rántottát, mellé tettem kenyeret. Én most nem voltam éhes. Mikor benyitottam Bella már kész volt. Nagyon jól állt neki El ruhája.
Leültem az ágyra leült velem szembe.
- Én tényleg nem bírok enni egy falatot sem. –mondta lehajtott fejjel
Megfogtam a villát, rátettem egy kis falatot, és elkezdtem etetni. Sikerült vele megetetnem felét. Elment fogat mosni. Én addig levittem a helyére a szennyes tányért. Visszamentem hozzá. A táskájában kotorászott, megtalálta a telefont. Leültem elé.
- Anya vagy 1000× hívott. –mondta fájdalmas arccal.
- Hívd fel. Mond neki, hogy jó helyen vagy, biztos aggódik érted.
- Igen biztos.
Tárcsázta a telefont, édesanyja idegesen vette fel neki a kagylót:
- Elmondanád hol a fészkes fenébe vagy? –kérdezte eléggé hangosan.

- Ne kérj számon kérlek, nem tudom, hol vagyok. –válaszolta sírva
- Mi történt veled? A többiek is aggódnak!
- Anya kérlek ez nem telefon téma! Fél óra múlva találkozunk a kórházba, gyere értem jó?

- Kórházba? Mégis miért? –halottam anyukája aggódó hangját.
- Majd ott elmondom. –tette le a telefont.
Rám nézett azokkal a gyönyörű zöld szemeivel, amiben csak a fájdalom, és a szégyen csillogott.

- Induljunk akkor a kórházba.

Lementünk a nappaliba, mindenki ott volt, de csatlakozott hozzájuk egy lila hajú lány.
- szeretnék megköszönni mindent! A ruháid –nézett Eleanorra –visszafogom küldeni kimosva.
- Ugyan hagyd, nem szükséges.
A többi fiú kikerekedett arccal bámulták, hát igen nem csúnya lány. Kinyitottam neki a kocsim ajtaját. Szó nélkül beült, majd elindultunk a kórházba.