3.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Kicsit szomorkodom, hogy Harry és Taylor együtt vannak, féltem ettől a lánytól ezt a fiút, de nincs mit tenni. Remélem nem következik be az elképzelésem. Bár mondjuk nekem annál jóval többet  jelent a One Direction, hogy 5 helyes srác énekel, és ugrál. Ha ők nem lennének, lehet én se változtattam volna ennyit a felfogásomon.

3 .rész:

Eljött hát a nap. Mehetek iskolát keresni. Sőt este még egyedül is leszek. Na, Bella most légy okos. –mondtam magamnak. Felvettem egy lila csőnadrágot, hozzá egy világoskék felsőt, majd egy kis kabátot, hisz márciusba nincs még olyan jó idő. Főleg Londonba…ki tudja, mikor fog rám szakadni az ég. Feldobtam egy alap sminket magamra, hogy ne látszódjon az a csúnya karika a szemem alatt, ami a kialvatlanságtól ékeskedik ott . Volt pár címem iskolákról. Mindet szeretném körbe járni. Persze anyám megint nem jön velem, mert mennie kellett fodrászhoz, meg körmöshöz. Hívtam egy taxit, sajnos apámtól kellett pénzt kérnem erre a „kiruccanásra”. Elindulás otthonról, úgy kezdődött, hogy a lap aljára felírtam a saját címem is. A taxi megjött behuppantam, és elindultam az első iskolába. Beléptem a nagy ajtón, egy hosszú folyosón lépdeltem, majd hallottam, hogy valaki jön kopogva a hátam mögött. Megfordultam:
- Jó napot kisasszony! Segíthetek, ha jól gondolom, ön nem az East Highs School tanulója. –mért végig rendesen

Én: Jó napot! Izabella Peterson vagyok. És iskolát keresek.
- Értem, jöjjön velem az igazgatói irodába. Én, az igazgató helyettes
Bementünk egy nagyszobába, ahol külön- külön voltak az irodák kialakítva a tanárok számára. Megkért a hölgy, hogy üljek le, és várjak be kell jelentenie az igazgatónőnek. Majd rá 5percre kijött, és így szólt: Mrs. Edgerton fogad téged. Beléptem az irodájába, és megláttam az igazgatónőt. Barátságos mosolyú hölgy. Olyan 50éveibe járhatott. Eddig nem rossz. Odaléptem bemutatkoztam:
Én: Jó napot kívánok Mrs. Edgerton, Izabella Peterson vagyok.

- Szia! Elmondanád nekem iskola keresésed okát, esetleg hoztál magaddal valami papírt?
Én: Persze hoztam, de még csak keresem az iskolát, ma még nem tudnék beiratkozni, hisz édesanyám nincs itt sajnos. –nyújtottam oda a papírt. Majd folytattam: Azért keresek iskolát, mert lakhelyet váltottunk, és el kellett hagynom a régi iskolámat.

- Mi volt az oka, hogy elköltöztetek? –vizslatta a beszélgetés közbe a papírjaim.

Én: Édesapám itt kapott állást, és ez miatt kellett ide költözünk.

- Mesélj kicsit magadról, és a családodról. Mivel foglalkozik apukád?
Én: Édesapám sebész. Dr. Joseph Peterson. Anyukámnak megszűnt a munkahelye, 2éve. Irodai asszisztens volt. Nem ment még el, dolgozni, hiszen az anyagi helyzetünk megengedi, hogy háztartást vezessen szerencsére. Van egy 12éves húgom, őt a szüleim inkább elit iskolába íratták, engem is oda akartak, de nem szeretem az ilyen elvont dolgokat. Nem szeretek dicsekedni azzal, ami van. A régi iskolámba mindenki ismert, elég furfangos voltam, de mindig jó tanuló, tehát az elkövetett csínyeimért, amit a legjobb barátnőmmel csináltam, általában büntetést kaptunk, ez szinte mindig valamiféle takarítás volt. Már kezdtem idén épp megkomolyodni, hisz ez az év lett volna utolsó évem. Rengeteg versenyen vettem részt. Helyezéseket értem el. És még nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek. Valószínűleg apukám azt akarja majd, hogy menjek főiskolára, legyen diplomám, én inkább szeretnék cukrász lenni. Sheffieldben dolgoztam egy kis kávézóba iskola utána, nagyon szerettem ott dolgozni.

- Igen szép jegyeid vannak ez tény. Lehetnél az iskola üdvöskéje itt nálunk. –mondta nagy mosollyal az arcán- Behívom a leendő osztályfőnököd. Felvette a telefont, és beleszólt: Mrs. Clarsont kérem az igazgató irodába sürgős. –tette le
Egy barna hajú kedves arcú hölgy lépett be az irodába.  

- Jó napot igazgatónő! Miben segíthetek?
- Mrs. Clarson, ő egy leányzó Sheffieldből, iskolát keres, és hozzánk téved, kitűnő bizonyítvánnyal, ha esetleg ide fog járni az ön osztályába fogom rakni.
Én: Jó napot kívánok! Izabella Peterson vagyok!
- Örülök, hogy megismerhettelek Izabella. –remélem lesz még szerencsém veled találkozni.
Az igazgatónővel még beszélgettünk egy kicsit, és örömmel tudattam vele, hogy meg van a megfelelő iskola számomra. Kiléptem a suliból, a taxi megvárt. Úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni. Ezért a Covent Gardenhez vitettem magam. Már 5óra volt, mikor rájöttem, hogy haza kellene tévedni. 6szatyorral a kezembe léptem be új otthonba. Kicsit kimerített a vásárlás, de ruhásszekrényem megköszönte az új darabokat. Anyukám, feltipegett. És faggatózni kezdett:
- Hol voltál?

Én: Iskolát kerestem képzeld.

- Azért hoztál haza 6szatyor ruhát!
Én: Értem, megint kezdődik előröl a vitánk, hát legyen! Nem fogok egésznap itthon ülni, igen elmentem vásárolni.

-  Nem, nem fogok vitázni, elegem van az örökös harcunkból, amit nem értem, hogy miért alakult ki köztünk. Sikerült iskolát keresned?

Én: Igen az East Highs School

- Oké, elmegyünk holnap beiratkozni, húgodnak is találtunk iskolát. Őt már be is írattuk.

Én: Király! Ennyi? Vagy még esetleg szeretnél mondani valamit?
- Csak, hogy akármennyire is viselkedsz szemtelenül, az én lányom vagy, és én, szeretlek. És sajnálok mindent, amit ellened tettem.

Én: Oké fejezzük be ezt most.

- Kérlek, apáddal tegnap megbeszéltünk sok mindent. Keresek munkahelyet.

Én: Nekem ez mér érdekes?

- Mert szeretnék változtatni, és szeretném, ha minden rendbe jönne. Szeretnék megadni nektek mindent.

Én: Hajrá, de ne a pénzt add, hanem a szeretetet… abból mostanában elég hiányba szenved ez a ház, és a régi ház is.

- Biztos nem jössz ma el velünk. Elmentem vettem neked egy estélyit.

Én: Mondtam már, hogy nem.
- A belépőd ára a beteg gyereknek megy.
Anya pontosan tudja, hogy ez nekem nagy kísértés, rávettem őket nem egyszer, hogy adakozzanak.
Én: Csak a beteg gyerekek miatt.

Anya kiment és behozott egy nagy dobozt lila masnival átkötve. Kibontottam, egy gyönyörű lila estélyi ruhát láttam benne, egyenesen imádtam. Felvettem pont jó volt rám.

- Gyönyörű vagy kincsem!
Én: A hajammal kezdesz valamit?
- Persze. –mondta anya nagy mosollyal az arcán
8ra kellett kész lennem, és teljesítettem is ezt.

Már mindenki lenn volt a nappaliba, csak rám vártak. Lesétáltam, apa a lépcső aljáról, tátott szájjal nézett.
Apa: Gyönyörű vagy. –ölelt át.
Muszáj lesz a szüleimmel békét kötni, mert ebben nem csak én és ők sérülnek, hanem a család, és a húgom. Ezért úgy döntöttem, egy időre leteszem a fegyvert, és aláírom a békét. Apa szólt, hogy most már induljunk. Beültünk az autóba, és a rendezvény helyéig meg sem álltunk.