9.rész

Sziasztok! Még mindig trendelünk! Gyertek, szükség van mindenkire! 

Trend: #HungaryNeedsTMHTour 

9.rész

 A recepcióhoz siettünk, és ő szólalt meg, sírt.
- Jó napot! Dr. Peterson benn van? -kérdezte 

- Benn van kisasszony, miben segíthetek!
- Kérem, szóljon neki, hogy itt vagyok!
- Mért, te ki vagy?
- Izabella Peterson a lánya.

- Azonnal szólok neki.
Benyomott egy gombot, és az egész kórházban lehetett hallani: Dr. Petersont várják a recepció pultnál. Ezt 2× elmondta a nő. 

- Harry köszönök mindent, és sajnálok mindent.
Ekkor apa jelent meg egy 2 méterre tőlem, mikor meglátott elkezdett rohanni felém. Mikor odaért jó szorosan átöleltem és elkezdtem sírni, apa kezeibe omlottam.
- Istenem, kicsim mi lett veled? És mégis ki ez a fiú?
- Óh, elnézést Harry vagyok.
- Apa ő mentett meg tegnap este. Menjünk az irodádba.
- Jól van, gyere Harry. –hívta apa magunkkal.
 Engem apa pont úgy vitt, mint tegnap Harry. Bementünk az irodába lefektetett a vizsgáló asztalra. 

- Elmondod mi történt? Mi ez a kötés a kezeden?
- Eltört a csuklója. –mondta Harry.
- Apa én nem akartam rosszat. –borultam ki megint.
- Megakarta egy férfi, erőszakolni, de meghallottam, és odamentem.
Apa szemei kikerekedtek. Majd egy könnycsepp gördült ki a szeméből, odament Harryhez, és megölelte.
- Mennyivel tartozom, hogy megmentetted a lányom?
- Ezt meg sem hallottam uram! –mondta Harry.
- Jobb lenne, ha a csuklódra normális gipszet tennének. –vette szemügyre apa a kezem.

Harry odajött hozzám, már ültem a betegágyon. Harryt öleltem.
- Nem kérek semmit, azért, hogy segítettem neked, de leszel a barátunk?
- Köszönöm Harry, megmentetted az életem, ez nem kérdés. –ölelt meg jó szorosan. Közben nyugtatásként simogattam a hátát. Ekkor egy nő lépett be egy kislánnyal az irodába. Én kibontakoztam az ölelésből, és át adtam a helyet a hölgynek, és a kishúginak.
- Semmi vész jól vagyok most már. - nyugodj meg anya.
Nyugtatta az anyukáját, majd a kislány rám nézett, és elkezdett sikítani.
- Úristen ez Harry Styles, úristen, úristen.

- Kérlek kislányom ez egy kórház!
- Nem érdekel, nem érdekel, ez Harry Styles. –kezdett el sírni. Apukája lépett be, és befogta a száját.
Bella rám néz, és annyit szól: - Ismerős voltál, most már legalább tudom honnan, hisz a húgom falairól, ha bemegyek, a szobájába te nézel vissza rám. –mosolygott. Úgy tűnik nem bánta, hogy Harry Styles vagyok a One Directionből. Mióta megismertem ez volt az első mosoly, amit láttam tőle.
Apa: A röntgenbe várnak. Gyere velem. Ti pedig várjátok meg itt.
Elmentem apuval röntgeneztetni. Ott megállapították, hogy szerencsére nem szilánkos törés, ezért simán csak begipszelik. ¾ óra alatt végeztünk mindennel. Visszamentem az irodába, ahol húgom már egész lenyugodott.
- Szép kis gipsz!

- Ja, majd aláírhatnád húgomnak.
Leültem Harry mellé a kanapéra. Anya apa íróasztalánál ült.
- Eljöhetnétek a fiúkkal vacsorázni, hálánk jeléül. –mondta anya neki.
- Nem várok hálálkodást, ezt bárki megtette volna. 

- Akkor gyertek át baráti vacsorára. –mondtam neki immáron én
- Ez így jobban hangzik.
Most már, hogy a családommal lehetettem, teljesen megnyugodtam, de az emlék még mindig bennem élt, és bennem is fog. Egy tuti, én többet nem megyek bulizni ebben a városban. Gondolatmenetemből ajtónyitódás zavart ki. Az ajtón Chris, és Lotti lépett be.
- Úristen te csaj! Mondtam, hogy ne menj el egyedül! –ölelt szorosan magához Chris.
- Jól vagy Bella? –kérdezte aggódva Lotti. –telefont luxus felvenni? Halálra aggódtuk miattad magunkat. És mégis ki ez a srác? –mutatott Harry felé.

- Nyugodjatok már meg, nem történt szerencsére semmi!

- Hát, ha te ezt semminek nevezed. –mutatott a kezemre, és a fejemre.

- oké, történhetett volna nagyobb baj is, de szerencsére nem történt meg, ő pedig itt Harry –álltam meg a fiú mellett, aki illemből állt fel. -ő mentette meg az életem. –hajtottam le a fejem, egy kószakönnycsepp hagyta el szemem, és megint, csak a védelmező karok közt akartam lenni. Harry szorosan átölelt.

- Várj te vagy annak a bandának az egyik énekes…hmm… mi is a neve? –törte Lotti a fejét.
- One Direction- vágta rá Chris. –Örülök, hogy megismerhettelek Harry, és köszönök, mindent, amit a barátnőmért tettél. –erre a szemeim kikerekedtek, de Harry szemei is.
- Te meg miről beszélsz? –csúszott ki a számon akaratlanul a kérdés.

- Tegnap este, ami a discoba történt, nem emlékszel?
Ekkor felvillantak a képek, ahogy Chris erősen tart magához, csókolgat, és a fenekemen pihenteti kezeit. Istenem, ez azt hitte, hogy történhet bármi köztünk. Fájdalmasan felnyögtem. Majd megfogtam Chris kezeit, és kivezettem az ajtón, hogy a folyósón tudjunk beszélgetni.

- Biztos nem történt semmi? Fel kellene jelenteni a pasit.

- Kérlek, örülök, ha egyszer egy kicsit csillapodik az emlék. –kezdtem el sírni
- Ne haragudj nem akartam felhozni. Szeretlek!

- Tegnap este, ami történt én…- de nem tudtam végig mondani, mert Chris megcsókolt. Ajtó mögül pedig Harry lépett ki. Biztos voltam benne, hogy látta a csókot. Köszönt, és sietősen távozott.