4.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Nem tudom, mikor jön a következő. 

4.rész:

Kiszálltunk az autóból, oda jött hozzánk egy frakkos alak, elkérte a kulcsot, és elment leparkolni az autót. Beléptünk egy nagy termet láttunk, rengeteg felnőtt, talán még hírességek is rejtőztek a VIP szekcióba, de nekem nem volt belépőm oda. Apa, és anya megtalálták a társaságot, én odamentem húgival a pulthoz, kértem magunknak 2 meggylevet. Mondtam húginak, hogy óvatosan igya meg. Épp dicsértem, hogy nagyon ügyes mikor egy fiú jött oda hozzám:
- Szia Christofer vagyok! Biztos, te vagy Dr. Peterson lánya, ő pedig a húgod.
-Szia Christofer! Én vagyok, de azt hogy ezt te honnan tudod, nem tudom.

- Ugyan kérlek, hasonlítasz anyukádra, ugyan olyan szép vagy, mint ő.

- Ezt rossz kedvemben sértésnek venném, de mivel jó kedvemben vagyok, ezért csak illedelmesen megköszönöm.

- Miért vennéd sértésnek? Mi gondod van anyukáddal?
- Én nem mondtam, hogy gondom van vele, és ez az én kis titkom, de ha most megbocsájtasz, akkor…
- Ne küldj el, kérlek, végre egy korombeli lány, nincs kedvem mindenféle emberrel beszélgetni, főleg, hogy itt mindenki 30 fölött van.

- Ez ma estére már a 2. sértése, kedves uram, ön nem tudja az illemet?
- Nem akartalak megsérteni, csak öhm… na, mind egy, nem akartalak zavarni, viszlát.

- Most elmész? Csak hülyültem. –nevettem rá

- Galád művelet volt ellenem. Akkor nem haragszol, ha helyet foglalok melletted?

- Nyugodtan..

- Tudom nem illik megkérdezni…
- De meg fogod kérdezni. Sose értettem, amikor valaki azt mondja, hogy ezt nem kellene, nem illik, nem szabad, mégis megcsinálja. Ki vele mit szeretnél tudni kedves Christofer.

- Hány éves vagy? Mindent szeretnék rólad tudni.

Én: Értem. 18éves vagyok. A minden az kicsit sok. Honnan tudod, hogy elmondok neked „mindent”?

- Nem megyünk el valahova innen?

- Ne haragudj nem! A húgomra vigyáznom kell, és nem megyek sehova, mert barátnőmnek megígértem, hogy együtt megyünk majd megnézni a várost.

- Én szívesen megmutatom majd nektek. Itt a számom, ha éltek vele. – nyújtott át egy névjegykártyát.

- Oké, előre, köszi. Egyébként te hány éves vagy? Itt születtél?

- Igen itt születtem, és 19éves vagyok.

- Mit keresel egy ilyen rendezvényen, ha ennyire utálod őket? Mert ez lerí rólad

- A szüleim elrángattak. Azt mondták, hogy majd találok magamnak itt barátnőt.

- Érdekesen hangzik. –mondtam nevetve. Erre egy kedves világosbarna hajú hölgy lépett mellém.
- Szia, én Mrs. Sparkinson vagyok, Christofer anyukája.

- Jó estét Mrs. Sparkinson! Én Izabella Peterson vagyok!

- Örülök, hogy megismertelek, látom, jól elvagytok. Nem is zavarok tovább, jó mulatozást!

- Én köszönjük. –ejtettem egy mosolyt, hogy azt higgye, hogy ez bejött.

- Igazán kedves anyukád van Christofer.

- Ugyan hívj Chrisnek, ne legyünk ennyire hivatalosak.

- Te pedig szólíts Bellának.

- Izabella hajlandó volna velem táncolni egyet? –szállt le a székről, és hajolt meg.

- Egy tánctól még nem eshet bajom.

Pont valami lassú zene szólt, mi beálltunk a terem közepére, és táncoltunk, de Chris nem tudott táncolni. Nem örültem, elsőnek, hogy ez a fiú így letámad, de most örülök, hogy megismertem. Talán még barátokat szerzek.

- Hát uram, nagyon fájdalmasan rosszul táncol.

- Hölgyem ez tény, de önnel ez a tánc bármilyen rossz is, egy csoda.

- Óh, kérem uram, ezt ön sem gondolja komolyan

- De kedves, ezt teljesen komolyan mondom, de lehet, a saját testi épsége érdekében kellene leülnünk.

- Uram ne tojjon be, mert büdi lesz a terembe.

- Én szóltam önnek, esetleg, majd vállalom a fuvart a kórházba.

- A fuvar elfogadva, de nem kellene eljutnunk odáig.

- Bella te teljes bolond vagy. –mondta immáron nevetve.

- Köszönöm a bókot Mr. Ez ma már a 3. beszólása.

- Csipkelődni azt tudsz. Hogy-hogy nem vagy felfuvalkodott kis fruska? A szüleid dús gazdagok, mindent megkapsz, gondolom.

- Tudni kell megkapaszkodni a földben, mert a pénz nem boldogít. Sosem éltem úgy hogy gőggel élnénk. Nem járok magán iskolába, nincsenek dúsgazdag barátaim, nem illek bele ebbe a körbe se, csak a beteg gyerekek miatt vagyok itt.

- Hát, ha nem bánod, én lennék a dúsgazdag barátod. Mióta vagytok itt?
- Barátok lehetünk, nem vagy te sem felfuvalkodott srác, nem tűnsz gőgösnek, bár az lerí rólad, hogy tánc parkettet messziről kerülöd.

- Mások testi épsége érdekében. –gyere, üljünk le. Húgod már nagyon unatkozhat.

- Mi lenne, ha leülnénk egy asztalhoz? Ott jobban tudunk beszélgetni.
- Remek ötlet. – indult el egy asztalhoz.

- Na tehát 3 napja lakunk itt. Katrin nagyon élvezi ezt, igaz?- néztem Katrinre.

- Igen, megyünk majd One Direction koncertre. Ugye Bella?

- Hát persze életem. Majd egyszer.

- Nagyon szép neved van Katrin. Tehát, One Direction rajongó vagy.

- Köszönöm, igen hatalmas Harry rajongó vagyok.

- Tudom bizonyítani, ő a legnagyobb. – helyeseltem.

Jó pár óráig beszélgettünk, megvacsoráztunk, anyáék még táncoltak, mi is táncoltunk, sőt Chris Katrint is megtáncoltatta. Majd elérkezett az este vége.

- Örülök, hogy megismertelek kedves Bella, és persze önt is Katrin hercegnő. –hajolt meg húgom előtt.

- Óh, milyen úri ember Mr. Sparkinson, én is örültem a szerencsének. –mondta húgom.

 - Remélem még áll az ajánlatod, hogy körbevezetsz minket a városban.

- Hát persze megtisztel vele.

- Uram már megint túloz.

Anya és apa szakította meg a játékos beszélgetésünket, hogy most már menjünk. Chrissel két puszival elköszöntünk egymástól. Beültünk az autónkban, és már ott sem voltunk. Anya beszélgetést kezdeményezett:

- Hogy tetszett az estély?

- Nem is volt olyan unalmas, Chris teljesen feldobta

- Tényleg aranyos volt. –mondta Katrin.

Lassan haza értünk, elmentem lezuhanyozni, átöltözni. Írtam barátnőmnek, hogy találkoztam egy fiúval. Anya, és apa bejöttek, jó éjt kívánni, már 7 éves korom óta nem csinálták ezt, úgy tűnik tényleg meg akarnak változni. Miközben gondolkodtam, elnyomott az álom. Reggel ismét felijedtem. Megint az a buta álom.